A szekszárdi Német Színház ügye

I. A panasz

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke és alelnöke panasszal fordult a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához, amelyben előadták, hogy a Tolna megyei Közgyűlés 1996. december 19-én a szekszárdi Német Színház volt igazgatója ügyében zárt ülésen tartott fegyelmi tárgyalást. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata álláspontja szerint a Tolna megyei Közgyűlés azzal, hogy zárt ülésen tárgyalta a színházigazgatója ügyét, illetőleg azzal, hogy olyan döntést hozott, amelynek értelmében az ülésen a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának alelnöke nem vehet részt, megsértette a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (Nektv.) rendelkezéseit, és a magyarországi németség érdekeit is.

A panasz az alábbiak miatt alapos:

II. A történeti tényállás

    1. Az 1996. december 19-én megtartott közgyűléssel kapcsolatban

A Tolna megyei Közgyűlés 1996. december 19-ei ülésén fegyelmi tárgyalást tartott a szekszárdi Német Színház igazgatója ügyében. A napirendi pont előadója, illetve a fegyelmi eljárás lefolytatására kijelölt vizsgálóbiztos a megyei közgyűlés egyik tagja volt, aki az általa lefolytatott vizsgálat eredményéről készített írásos anyagot az ülés előtt bocsátotta a közgyűlés résztvevői rendelkezésére.

A közgyűlésen felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a fegyelmi tárgyalás zárt ülésen történő megtartását az érintett személy kérte.

A napirendi pont tárgyalása előtt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának alelnöke - aki egyidejűleg a Tolna megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének az ügyvezető elnöke, valamint a Szekszárd Városi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke is - azzal a kéréssel fordult az ülésen levezető elnöki feladatokat ellátó közgyűlési alelnökhöz, hogy mint a német kisebbség képviselője a fegyelmi tárgyaláson részt vehessen.

A megyei főjegyző nyilvánosság előtt feltett kérdésére a fegyelmi eljárás alá vont személy úgy nyilatkozott, hogy nem ellenzi azt, hogy a német kisebbségi önkormányzat képviseletében annak alelnöke a zárt ülésen részt vegyen. Ennek ellenére a levezető elnök szavazásra bocsátotta és a közgyűlés 15 szavazattal 11 ellenében, 3 tartózkodás mellett elutasította az országos alelnök kérését.

Az ülés részletes jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a közgyűlésen többen vitatták a német kisebbségi önkormányzat képviselőjének az ülésen való részvételét megakadályozó testületi döntés jogszerűségét és célszerűségét, ezért a fegyelmi kérdések megtárgyalása mellett a közgyűlés ügyrendi vitát is folytatott, amelyet a megyei főjegyző azzal zárt le, hogy az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 12. § (4) bekezdés a) pontja alapján zárt ülést kell tartani fegyelmi ügy tárgyalása esetén, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele.

A főjegyző álláspontja szerint az Ötv. 12. § (5) bekezdése taxatív formában sorolja fel azokat a személyeket, akik a zárt ülésen részt vehetnek. Ezek a következők: a képviselő-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyző, továbbá meghívása esetén az érintett és a szakértő.

    2. A Tolna megyei Önkormányzat tárgyalási gyakorlata

A Tolna megyei Közgyűlés 1996. december 19-én megtartott ülésén kívül meg kellet vizsgálni, hogy milyen esetekben, milyen fórumokon került sor a szekszárdi Német Színház ügyének a tárgyalására. E feladat elvégzéséhez át kellett tekinteni a Közgyűlés, illetve annak Művelődési Bizottsága a színház ügyeivel kapcsolatos üléseinek jegyzőkönyveit.

        2.1. A Német Színház ügyével többször is foglalkozott a Tolna megyei Önkormányzat Közgyűlése Művelődési Bizottsága. Így konkrétan 1996. október 17-én a Művelődési Bizottság 14/1996. (X. 17.) számon elfogadott határozatával döntött arról, hogy a Német Színház igazgatói tisztségének betöltésére pályázatot ír ki, illetőleg meghatározta a pályázat benyújtásának a feltételeit. Az ülésen résztvett és hozzászólt a Tolna megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége ügyvezető elnöke is.

        2.2. 1997. február 20-án ismét ülést tartott a megyei közgyűlés Művelődési Bizottsága, amelynek napirendjén szerepelt a szekszárdi Német Színház igazgatói státuszára beérkezett pályázatok elbírálása. A Bizottság munkájában részt vett és a témához hozzászólt a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata alelnöke, illetőleg a Tolna megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége elnöke is. A színházigazgatói poszt betöltésére ketten nyújtottak be pályázatot, köztük az akkori színházigazgató. A pályázatok elbírálása során élénk vita bontakozott ki többek között abban a kérdésben, hogy a színház kétnyelvű legyen-e, illetőleg maradjon-e továbbra is német nyelvű, de nagyobb vendégszereplési repertoárral. A vitában részletesen kifejtették álláspontjukat az országos, illetőleg a megyei német kisebbségi szervezetek vezetői és egyértelműen az akkori színházigazgató pályázatát támogatták. A  megyei kisebbségi szövetség elnöke ugyanakkor nehezményezte, hogy a pályázati anyagokat a megyei kisebbségi szervezethez az ülést megelőzően nem juttatták el és ennek következtében csak az ülésen kerülhetett sor véleményalkotásra.

A Művelődési Bizottság - a bizottsági tagok szavazata alapján - olyan tartalmú határozatot hozott, hogy az egyik pályázatot sem javasolta a közgyűlésnek elfogadásra, hanem indítványozta új pályázat kiírását.

        2.3. 1997. március 13-án a Tolna megyei Önkormányzat rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek napirendjén szerepelt a színházigazgatói tisztségre benyújtott két pályázat elbírálása. A napirendi pont tárgyalása előtt a levezető elnök kérdésére mindkét pályázó úgy nyilatkozott, hogy zárt ülés tárgyalását kérik. A megyei önkormányzat alelnöke ugyanakkor javasolta, hogy „a zárt ülés munkájában a főosztályvezető és az érintett szakemberek tanácskozási joggal vegyenek részt”. A Közgyűlés ezt az indítványt elfogadta. Az ülés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a közgyűlésen a német kisebbség képviselői nem vettek részt.

A közgyűlés levezető elnöke, illetőleg a Művelődési Bizottság elnöke ismertette, hogy a Közgyűlés döntésének előkészítésére hivatott 1997. február 20-ai Művelődési Bizottsági ülésen a német kisebbség képviselői milyen álláspontra helyezkedtek. Így különösen szó esett arról, hogy a német kisebbség képviselői „egyik pályázat mellett sem tették le egyértelműen a voksot”, továbbá tájékoztatás hangzott el arról, hogy előrehaladott tárgyalások folynak annak érdekében, hogy a színház kerüljön át a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata hatáskörébe, illetőleg elhangzott az is, hogy a német kisebbség nem ért egyet azzal, hogy a színház kétnyelvű legyen.

A két pályázat értékelése során vita alakult ki az ülés résztvevői között, amely abban a kérdésben vált igazán kiélezetté, hogy az országos, illetve a megyei német kisebbség pontosan milyen álláspontot képvisel a szekszárdi Német Színház vezetésével, profiljával, illetve általában a működésével kapcsolatban. A levezető elnök a kisebbségi képviselők távolléte miatt sajnálkozásának adott hangot, és a Művelődési Bizottság ülésén az általuk kifejtett álláspontot nevezett személyek „egyéni véleményének” minősítette.

A közgyűlésen végül a Tolna megyei Önkormányzat 22/1997. (III.13.) számú határozatában a színházigazgatói tisztségre kiírt pályázatot eredménytelennek minősítette, felkérte az önkormányzat elnökét új pályázat kiírására, illetőleg arra, hogy a következő közgyűlésen tegyen javaslatot megfelelő személy „átmeneti időszakra történő” igazgatói megbízására, azonban nem döntött felmentése kérdésében.

        2.4. 1997. április 24-én a Tolna megyei Önkormányzat ismét napirendre tűzte a szekszárdi Német Színház igazgatói tisztségének az átmeneti betöltéséről való döntést. A megyei Közgyűlés elnöke a Közgyűlés korábbi döntésének megfelelően javaslatot tett ugyanis arra, hogy a színház vezetésével az 1997. május 16. - december 31. közötti időszakra bízzanak meg egy külföldön élő szakembert, aki korábban (1992. és 1994. között) dolgozott Szekszárdon a Deutsche Bühne vendégrendezőjeként. A Közgyűlésen résztvett a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata alelnöke, illetőleg a Kulturális Bizottság elnöke, aki az egyik képviselő hozzá intézett kérdésére úgy nyilatkozott, hogy a színház ideiglenes vezetőjének megbízására vonatkozó írásos előterjesztést és határozati javaslatot nem ismeri, illetve azt az ülést megelőzően nem bocsátották rendelkezésére.

A Tolna megyei főjegyző ezzel párhuzamosan bejelentette, hogy a jelölt zárt ülés tartását kérte, ezért az országos kisebbségi önkormányzat képviselője az ülésen nem vehet részt. Ennek ellenére - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - résztvett a napirendi pont tárgyalásán és kifejtette álláspontját. E körben elmondta, hogy előzetesen nem bírt tudomással arról, hogy a tárgybani napon a jelölt megbízására vonatkozó határozati javaslat kerül a Közgyűlés elé. Elmondta azt is, hogy nincs olyan információk birtokában, amelyek alapján megalapozottan állást foglalhatna a külföldi jelölt alkalmasságát illetően.
A közgyűlésen többen vitatták annak az eljárásnak a helyességét, hogy a megyei német kisebbség képviselőit a Német Színházzal kapcsolatos személyi döntések meghozatala előtt nem tájékoztatták, illetőleg véleményüket nem kérték ki.

A Közgyűlés olyan tartalmú határozatot hozott, hogy 1997. május 16-ától 1997. december 31-éig terjedő időszakra a külföldi szakembert bízzák meg a színházigazgatói-főrendezői teendőinek ellátásával.

III. KÖVETKEZTETÉSEK

    1. Az alkalmazott jogszabályok és azok helyes értelmezése

        1.1. A főjegyző úr jogértelmezése alapján olyan következtetés lenne levonható, hogy az Ötv. és más magas szintű jogszabályok rendelkezései között ellentmondás (kollízió) van. A látszólagos kollíziót az a téves jogértelmezési felfogás eredményezi, hogy az Ötv 12. § (5) bekezdésében foglalt felsorolás taxatív jellegű, tehát a törvény kategorikusan és kivételt nem engedő módon felsorolja, hogy egy zárt ülésen kik vehetnek részt.

Ez a jogértelmezés téves. Az Ötv. 12. § (5) bekezdése ugyanis nem taxáció, hanem azon személyek körét állapítja meg, akiknek az ülésen való részvétele - elsősorban a határozatképesség elérése és a megalapozott döntés érdekében - feltétlenül szükséges.

        1.2. Az Ötv. 12. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés szerint - egyebek között - zárt ülés tartására akkor kerülhet sor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele. Ebből a rendelkezésből is kitűnik, hogy a jogalkotó a döntést elsősorban az érintett belátására bízza, tehát a panasszal érintett ügyben a fegyelmi eljárás alá vont személy volt jogosult zárt tárgyalást kérni.

A törvényi rendelkezésből kitűnik, hogy az érintett személy az ügy ura, s ha zárt tárgyalás tartását kéri, akkor az ő személyéhez fűződő jogok biztosítása, illetve védelme érdekében a személyével kapcsolatos döntés meghozatalában csak az ügyben tényleges felelősséget viselő és a döntési joggal bíró személyek vehetnek részt.

Az Ötv. 12. §-a nem rendelkezik arról, hogy zárt tárgyalás tartása esetén az érintett személy kérheti-e, hogy a 12. § (5) bekezdésében említett személyeken kívül más is részt vehessen. Ugyanakkor nem vitatható, hogy az érintett a személyes jogairól részben vagy egészben le is mondhat, azaz kérheti, hogy az ügyében tartott ülésen, illetve a tárgyaláson pl. a sajtó vagy az elektronikus média képviselői ne vegyenek részt, illetve szélsőséges esetben ragaszkodhat ahhoz, hogy ügyében valóban zárt ülést tartsanak, azaz csak a törvényben meghatározott személyek lehessenek jelen.

        1.3. A konkrét esetben az Ötv. idézett rendelkezése lehetővé teszi a kisebbségi szószóló zárt ülésen való részvételét. Ezzel szemben azonban a Nektv. 23. § (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy egy kisebbség képviseletét szószóló csak akkor láthatja el, ha az általa képviselt kisebbség helyi kisebbségi önkormányzattal nem rendelkezik. A Nektv. 29. § (2) bekezdése a kisebbség egyetértési-véleményezési jogának a gyakorlásával kapcsolatban pedig úgy rendelkezik, hogy ezt a jogot a kisebbség helyi szószólója csak kisebbségi önkormányzat hiányában gyakorolhatja.

A Nektv. rendelkezéseiből tehát egyértelműen kitűnik, hogy a szószólói tisztség betöltésére, következésképpen jogai gyakorlására csak akkor kerül sor, ha nem jön létre kisebbségi önkormányzat. Egyértelmű az is, hogy az önkormányzati képviselet nagyobb garanciát jelent a kisebbségi jogok érvényesítésére, mintha azt egyetlen személy - a szószóló - gyakorolná.

        1.4. A főjegyző úr téves jogértelmezését bizonyítja az a tény is, hogy az 1996. december 19-én tartott közgyűlésen résztvett egy ügyvéd is, aki a fegyelmi eljárásban meghatalmazott jogi képviselőként járt el. Az Ötv. említett 12. § (5) bekezdésében foglalt felsorolás tehát azért sem tekinthető taxációnak, mert nem szól a jogi képviselő részvételének a lehetőségéről, ugyanakkor a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjtv.) 47. § (5) bekezdése lehetővé teszi a fegyelmi eljárás alá vont közalkalmazottak részére jogi képviselő (ügyvéd) igénybe vételét. Ez alól a szabály alól a helyi önkormányzati képviselő-testület, illetőleg a közgyűlés által indított fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezések sem állapítanak meg kivételt, tehát egyértelmű, hogy jogi képviselő részvételére valamennyi fegyelmi eljárásban lehetőség van, függetlenül attól, hogy a fegyelmi ügy tárgyalása nyilvános vagy zárt ülésen történik-e.

Nem kétséges az sem, hogy a szekszárdi Német Színház vezetője fegyelmi ügyében az eljárás lefolytatására a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján került sor, tehát a fegyelmi tárgyalás megtartására e törvény rendelkezéseit éppúgy alkalmazni kellett, mint az önkormányzatokról szóló törvény ügyrendi vitát kiváltó 12. §-át.
Lezárva ezt a gondolatot nyilvánvaló, hogy a Tolna megyei Önkormány-zatnak - tárgyalási gyakorlata kialakításakor - nemcsak az Ötv. rendelkezéseit, hanem a Nektv., illetőleg a Kjtv. szabályait is figyelembe kellett volna vennie.

    2. A Német Színház működtetéséhez fűződő sajátos érdekek, jogi garanciák

        2.1. A konkrét esetben teljesen nyilvánvaló, hogy a - Magyarországon egyedüli - Német Színház fenntartásához, működtetéséhez a Tolna megyei Német Kisebbségi Szövetségnek, illetőleg a magyarországi németség egészét képviselő Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának is elvitathatatlan érdekei fűződnek.

Ez utóbbi szerv a Nektv. 33. § (1) bekezdése alapján speciális jogosítványokkal is rendelkezik. A törvény ugyanis kimondja, hogy az országos önkormányzat ellátja az általa képviselt kisebbség érdekeinek országos, valamint területi (regionális, megyei) képviseletét és védelmét.

A kisebbségek Alkotmányban rögzített joga saját kultúrájuk ápolása. A Nektv. preambuluma külön kiemeli. „A Magyar Köztársaság területén élő, magyar állampolgárságú nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai, valamint a kisebbségi létükkel összefüggő más sajátosságaik egyéni és közösségi önazonosságuk része. Mindezek különleges értékek, megőrzésük, ápolásuk és gyarapításuk nemcsak a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető joga, de a magyar nemzet, végső soron pedig az államok és nemzetek közösségének érdeke is”.

Ennek a deklarációnak az elfogadását jelenti, illetve a hatását tükrözi az a tény is, hogy 1995. augusztus 26-án a Tolna megyei Önkormányzat és a Tolna megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége között megállapodás jött létre. A megállapodás alapján az önkormányzat, illetőleg a kisebbségi szövetség vállalja, hogy egymás testületi üléseire tanácskozási joggal kölcsönösen biztosítják a másik fél részvételének a lehetőségét. Az önkormányzat vállalta továbbá, hogy a német kisebbséget közvetlenül érintő kérdések ügyében - különösképpen a szekszárdi Német Színházat illetően - döntéshozatal előtt kikéri a német kisebbségi szövetség véleményét.

A Nektv. 37. § k) pontja egyenesen az országos kisebbségi önkormányzat döntési jogkörébe utalja a kisebbségi színház működtetésével kapcsolatos feladatokat, és ismeretes az a tény is, hogy a szekszárdi Német Színház működtetését 1998. január 1-jei hatállyal a színházat jelenleg fenntartó Tolna megyei Önkormányzat a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata részére tervezi átadni.

Az átadás után az intézmény a Nektv. 49. § (2) bekezdése szerinti „kisebbségi színháznak” fog minősülni és akkor a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata - kizárólagos joggal - dönthet a színházzal kapcsolatos személyi kérdésekről.

Összefoglalva a fentieket a szekszárdi Német Színházzal kapcsolatos valamennyi, a közgyűlés napirendjére tűzött téma megtárgyalásánál - ideértve a személyi kérdések és esetleges fegyelmi ügyek eldöntését is - mind a Tolna megyei, mind az országos német kisebbségi önkormányzat képviselőjének a részvétele nemcsak jogilag lehetséges, hanem célszerűségi szempontból is feltétlenül indokoltnak tekinthető.

        2.2. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései alapján az információ csak akkor nem tekinthető közérdekűnek, ha az személyes adat.

Kétségtelen, hogy a színház vezetésével kapcsolatos személyi döntések előkészítése, meghozatala során a döntésre jogosult szervnek - jelen esetben a Tolna megyei Közgyűlésnek - személyes adatokkal, illetve közérdekű adatokkal is dolgoznia kell.

Személyes adatokról van elsősorban szó akkor, amikor a színházigazgatói állás betöltésére beérkezett pályázatot bírálnak el, hiszen a pályázat anyaga természetszerűleg tartalmazza a jelölt születésére, szakmai életútjára stb. vonatkozó adatokat, sőt a konkrét esetben a német kisebbséghez való kötődésre vonatkozó - esetleg különleges adatnak minősülő - információt is.

A Tolna megyei Önkormányzat, illetőleg ennek Művelődési Bizottsága a Német Színházzal kapcsolatban többször tartott olyan ülést, amikor az említett személyes adatnak minősülő információk mellett a közérdekű adat fogalma alá tartozó elképzelésekkel, koncepciókkal is foglalkoznia kellett. Ilyen esetnek minősül különösen a színházigazgatói posztra benyújtott pályázatok szakmai része, tehát azok a koncepciók, amelyek elfogadásuk esetén hosszabb távra meghatározhatták volna a színház jövőjét.

Az ilyen kérdésekben tehát, hogy kizárólag német, vagy kétnyelvű legyen-e a színház, illetőleg, hogy csupán Szekszárdon vagy az ország más városaiban is tartson-e előadásokat, mindenféleképpen a köz érdekeit szem előtt tartva szabad csak dönteni. Ennek pedig nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a koncepciókat, elképzeléseket a személyi és tárgyi feltételeket és lehetőségeket - figyelembevéve azt is, hogy a testületi ülések az Ötv. 12. §-a alapján főszabályként nyilvánosak - minél szélesebb körben megismerje a lakosság és a színház működtetésében elsősorban érdekelt német kisebbségi szervezetek és ezek véleményének ismeretében  szülessék megalapozott döntés.

A szekszárdi Német Színház ügyében - a testületi ülések jegyzőkönyvei alapján - az állapítható meg, hogy a nyilvánosság elve sajnálatos módon sérelmet szenvedett olymódon, hogy a Tolna megyei Önkormányzat szervei a színházzal kapcsolatos előterjesztéseket és határozati javaslatokat nem minden esetben küldték meg az érdekelt német kisebbségi szervezeteknek, illetőleg az ülés zárt jellegére való hivatkozással ezeket az anyagokat nem bocsátották a rendelkezésükre.

A Tolna megyei Önkormányzat téves jogszabály értelmezésen alapuló mulasztásaival nemcsak az Ötv. rendelkezéseit sértette meg, hanem szembehelyezkedett a Nektv-ben, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben rögzített alapelvekkel és a saját külön megállapodásban vállalt kötelezettségével is. E mulasztások a német kisebbség alkotmányos jogaival kapcsolatban visszásságot idéztek elő, ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. § (1) bekezdése alapján

KEZDEMÉNYEZEM

    1. hogy a Tolna megyei Önkormányzat vizsgálja felül az Ötv. 12. § (5) bekezdése alapján kialakított zárt ülés tartási gyakorlatát, különös tekintettel más magas szintű jogszabályok, mindenekelőtt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezéseire;

    2. a Tolna megyei Közigazgatási Hivatal vezetője a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. § (3) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva, törvényességi ellenőrzése során nagyobb hangsúlyt helyezzen a Nektv. által biztosított kisebbségi jogok és sajátos érdekek érvényesülésére, és a továbbiakban fokozottan kísérje figyelemmel a Tolna megyei Közgyűlés Német Színházzal kapcsolatos döntéseit.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 25. §-a alapján

JAVASOLOM

hogy az Országgyűlés módosítsa az Ötv. 12. §-ában foglalt rendelkezéseket annak érdekében, hogy a rendelkezés mindenki számára egyértelmű és félreérthetetlen legyen. E körben javaslom különösen annak törvényi rögzítését, hogy az önkormányzati képviselő-testületek zárt ülésén kisebbségi jogokat, illetve érdekeket érintő kérdések megtárgyalásánál az érintett kisebbség képviselője - főszabályként kisebbségi önkormányzat elnöke, tagja, illetve ilyen hiányában a Nektv. 23. § (7) bekezdésében említett kisebbségi szószóló - tanácskozási joggal vagy egyéb törvényben rögzített jogának gyakorlása érdekében részt vehessen.

Budapest, 1997. szeptember

Dr. Kaltenbach Jenő sk.