ACFC/SR/II (2004) 003

SECOND REPORT SUBMITTED BY HUNGARY

PURSUANT TO ARTICLE 25, PARAGRAPH 1

OF THE FRAMEWORK CONVENTION FOR

THE PROTECTION OF NATIONAL MINORITIES

Hungarian version

(Received on 7 May 2004)

A Magyar Köztársaság

második jelentése

az Európa Tanács

Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye

végrehajtásáról

Budapest, 2004. február 1.

1

A Kormány

1010/2004. (II.26.) Korm. határozata

a Magyar Köztársaságnak

az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye

végrehajtására vonatkozó

második jelentéséről

1. A Kormány elfogadja az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló

Keretegyezménye végrehajtására vonatkozó második időszaki jelentést.

2. A Kormány felhatalmazza a külügyminisztert, vagy az általa megbízott személyt, hogy a

Magyar Köztársaságnak az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló

Keretegyezménye végrehajtására vonatkozó második időszaki jelentését - angol nyelvre

történő lefordíttatását követően - az Európa Tanács Főtitkárának adja át.

3. A Kormány felhatalmazza a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökét, hogy az

Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményével kapcsolatos

további feladatokat ellássa.

dr. Medgyessy Péter sk.

miniszterelnök

2

TARTALOM

Bevezető 4

I. Intézkedések a Keretegyezmény magyarországi végrehajtását 8

monitorozó első kör eredményeinek utókövetésére

II. A Miniszteri Bizottság határozata alapján a Keretegyezmény 20

végrehajtásának javítására hozott intézkedések

II. A Miniszteri Bizottság határozatában - a Tanácsadó Bizottság 82

véleménye és a Miniszteri Bizottság iránymutatása alapján –

Magyarországhoz, mint a Keretegyezmény részes államához

intézett egyedi kérdések

1. A 2002. évi helyi és országos kisebbségi önkormányzati választás 82

eredményeinek értékelése, a választásokon megfigyelhető tendenciák,

jogalkotási feladatok

2. A 2001. évi népszámlálás eredményeinek ismertetése, kisebbségi 87

hovatartozás, kisebbségi nyelvhasználat, a változások értékelése

3. Információk a roma nők kényszer-sterilizációjával kapcsolatban 91

a hatóságot ért vádakat illető hivatalos reakcióról

4. Beszámoló a státuszörvény törvény végrehajtásáról és tartalmi módosításairól 91

5. Beszámoló minden olyan jogi és alkotmányos lépésről, amelyek az érintett 94

törvényeknek az európai uniós közösségi normákhoz való igazítását célozzák,

és amelyek várhatóan hatással lehetnek a magyar kisebbségvédelmi normákra

6. Beszámoló a roma kisebbség helyzetét érintő legújabb fejleményekről 94

MELLÉKLETEK (I-XIII)

I. sz. melléklet 2003. évi CXXV. Törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség

előmozdításáról

II. sz. melléklet A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény

III. sz. melléklet 107/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet az esélyegyenlőségi

tárca nélküli miniszter feladat- és hatásköréről

IV. sz. melléklet A roma kisebbséget közvetlenül érintő fontosabb jogszabályok

V. sz. melléklet A Központi Statisztikai Hivatal kiadványai a kisebbségek

népszámlálási adataival

3

VI. sz. melléklet Fontosabb kisebbségpolitikai kiadványok

VII. sz. melléklet A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete

1999 és 2003 között megjelent publikációinak

(szelektív) bibliográfiai adatai a magyarországi kisebbségekről

VIII. sz. melléklet A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Ügyészsége tudományos

kutató szerveként működő Országos Kriminológiai Intézet

roma kisebbséget érintő újabb kutatásai (szelektív válogatás)

IX. sz. melléklet A rendészeti szakközépiskolák által használt oktatási

segédanyagok (szelektív) irodalomjegyzéke

X. sz. melléklet Kisebbségi pedagógusképző helyek Magyarországon

XI. sz. melléklet A Nemzeti Fejlesztési Terv roma vonatkozású intézkedései

XII. sz. melléklet Eseményleírás: a „gyöngyösi-„ és a „valkói ügy”

XIII. melléklet A kisebbségi oktatás statisztikai adatai az Országos Közoktatási

Intézet „Jelentés a magyar közoktatásról, 2003” c.

kiadványában közzétett információk felhasználásával

TÁBLÁZATOK (1-10.)

1. sz. táblázat A 2001. évi népszámlálási adatok összefoglaló táblázata

2. sz. táblázat A nemzetiségi kötődést tudakoló kérdések lakossági fogadtatása

3. sz. táblázat A nemzetiségi népesség száma, területi bontásban,

4. sz. táblázat A nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők száma

területi bontásban

5. sz. táblázat Nemzetiségi anyanyelvűek száma, területi bontásban

6. sz. táblázat A nemzetiségi nyelvet családi, baráti közösségben használók száma

területi bontásban

7. sz. táblázat A nemzetiség megoszlása településtípusonként

8. sz. táblázat A nemzetiségük alapján magyarországi kisebbséghez tartozók

gazdasági aktivitási és foglalkoztatási adatai 2001-ben

9. sz. táblázat A nemzetiségük alapján magyarországi kisebbséghez tartozók

legmagasabb iskolai végzettségének adatai 2001-ben

10. sz. táblázat A nemzetiségük alapján magyarországi kisebbséghez tartozók főbb

korcsoportjai 2001-ben

4

Bevezető

Az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményét (a

továbbiakban: Keretegyezmény) Magyarország 1995. február 1-én az elsők között írta alá.

A múlt század utolsó éveiben kidolgozott, az európai kisebbségvédelmi rendszer keretét

kijelölő dokumentumot a Magyar Köztársaság Országgyűlése (a továbbiakban: Országgyűlés)

a 81/1995 (VII. 6.) OGY határozatával erősítette meg és az 1999. évi XXXIV. törvényben

hirdette ki.

A Keretegyezményben foglaltakkal egyezően Magyarország 1999-ben elkészítette a

nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumban megfogalmazott elvek megvalósítását célzó

törvényhozási gyakorlatáról, a hazánkban élő kisebbségek érdekében tett intézkedésekről

szóló első ország-jelentését (a továbbiakban: első ország-jelentés). A dokumentumot a

Magyar Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: Kormány) a 2023/1999.(II. 12.) Korm.

határozata alapján, 1999. május 21-én átadta az Európa Tanács (a továbbiakban: ET)

Főtitkárának.

A Keretegyezmény által létrehozott Tanácsadó Bizottság (a továbbiakban: Tanácsadó

Bizottság) 1999. november 29. és december 1. között Magyarországon vizsgálta a

Keretegyezmény alapján vállaltak megvalósulását, illetve az első ország-jelentésben

foglaltakat. A Tanácsadó Bizottság 2000. szeptember 22-én rögzítette a CM (2000) 165. sz.

dokumentumot, melyben összegezte Magyarország kisebbségpolitikájáról kialakított szakértői

véleményét (a továbbiakban: Tanácsadó Bizottság véleménye).

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága (a továbbiakban: Miniszteri Bizottság),

megvizsgálva a Tanácsadó Bizottság véleményét és a magyar Kormány részéről

megfogalmazott észrevételeket, valamint a más kormányok által tett észrevételeket, beleértve

Románia és Szlovákia írásos észrevételeit, 2001. november 21-én a ResCMN(2001)4. számú

határozatában (a továbbiakban: Miniszteri Bizottság határozata) rögzítette a Keretegyezmény

magyarországi végrehajtásával kapcsolatos állásfoglalását, és megfogalmazta a kérdéskörrel

kapcsolatos ajánlásait.

A Miniszteri Bizottság határozata alapján meghozott magyar kisebbségpolitikai kormányzati

intézkedések időközi értékelésére a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi és az Európa Tanács 2002.

december 2-3-án, Budapesten utókövető (follow-up) szemináriumot szervezett, melynek

keretében lehetőség nyílt a Tanácsadó Bizottság tagjai részéről történő helyszíni ellenőrzésre.

A Keretegyezmény szerinti vállalások magyarországi végrehajtásának ellenőrzése céljából

összeállított, itt közreadott második ország-jelentés (a továbbiakban: ország-jelentés) az első

ország-jelentés óta eltelt időszak (a továbbiakban: második monitorozási időszak)

kisebbségpolitikai eseményeiről számol be. Az ország-jelentést a Miniszteri Bizottság 2003.

január 15-én elfogadott iránymutatása (a továbbiakban: Miniszteri Bizottság iránymutatása)

alapján állítottuk össze.

Az ország-jelentés összeállítása során kikértük a Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól

szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Kisebbségi törvény) hatálya alá tartozó

magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek (a továbbiakban: kisebbség) országos

önkormányzatainak véleményét is.

5

* * *

Magyarország kisebbségpolitikai alapelveiről, e politika kereteit meghatározó jogi

szabályozásról részletesen szóltunk az első ország-jelentésben.

Ezúttal is kiemeljük, hogy a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek (a

továbbiakban úgy is, mint: nemzetiség) társadalomban betöltött helyzetét az 1949. évi XX.

törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya (a továbbiakban: Alkotmány) rögzíti. Az

Alkotmány kimondja, hogy a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép

hatalmának: államalkotó tényezők. Az alaptörvény garantálja a kisebbségek számára a

kollektív részvételt a közéletben, helyi és országos önkormányzataik létrehozását, saját

kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való

névhasználat jogát. Az Alkotmány a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési

biztosának feladatául teszi a kisebbségi jogokkal kapcsolatos visszásságok kivizsgálását vagy

kivizsgáltatását, illetve általános vagy egyedi intézkedések kezdeményezését orvoslásuk

érdekében.

Az 1990-es alapvető társadalmi, politikai és gazdasági változások óta a Magyar Köztársaság

kormányai aktív kisebbségpolitika megvalósítását hirdették meg programjukban.

Amikor tíz évvel ezelőtt az Országgyűlés megalkotta a speciális jogokat rögzítő Kisebbségi

törvényt, a Parlamentet a határok nélküli Európa megteremtésének eszményképe, a

kisebbségek jogegyenlőségének biztosítása, az ehhez szükséges demokratikus

intézményrendszer továbbfejlesztése vezérelte. A Kisebbségi törvény rögzíti, hogy a

Magyarországon élő kisebbségek nyelve, kultúrája, hagyományai különleges értékek, melyek

megőrzése és gyarapítása nemcsak a kisebbségek alapvető joga, hanem a magyar nemzet,

végső soron pedig az államok és nemzetek közösségének érdeke is.

A jelen ország-jelentésben érintett időszakban a magyar társadalom figyelme az Európai

Unióhoz (a továbbiakban: EU) való csatlakozás felé fordult. Magyarország csatlakozását

szolgáló felkészülési folyamat részét képezte a kisebbségi problémakört közvetlenül érintő,

ún. koppenhágai kritériumok teljesítése.

A Magyarországgal folytatott csatlakozási tárgyalások 2002. december 13-án sikeresen

lezárultak. A csatlakozási szerződés aláírása 2003. április 16-án megtörtént. Az Országgyűlés,

2003. december 15-én egyhangú szavazással, ellenszavazat és tartózkodás nélkül

megerősítette az európai uniós csatlakozási szerződést. Magyarország 2004. május 1-én az

Európai Unió teljes jogú tagjává válhat.

Hazánk európai uniós csatlakozásáról 2003 áprilisában megtartott magyarországi

népszavazást közvetlenül megelőző időszakban több kisebbség országos önkormányzata

anyanyelven közzétett felhívásban kérte népcsoportja tagjait, szavazzanak igennel az ország

európai uniós taggá válására.

Figyelemmel arra, hogy az Európai Unió az értékek közösségén alapul, a magyar parlamenti

pártok egyöntetűen deklarálták, hogy Magyarország 2004 májusában kisebbségeivel együtt, a

közösen teremtett értékeket felmutatva kíván az Európai Unió teljes jogú tagja lenni.

A Kormány ezzel összhangban kezdeményezte, hogy az Európai Unió Alkotmánya mondja ki

a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának szükségességét. A Magyar Köztársaság álláspontja,

6

hogy a kisebbségi jogok védelme elvének az alaptörvénybe foglalása a tagállamok számára

erős alkotmányos kötelezettséget jelent a kérdés rendezése terén.

E szemlélet jegyében Magyarország segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy budapesti

székhellyel létrejöjjön a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Európai Központja. Az Európa

Tanács kisebbségvédelmi munkájának támogatására hivatott új intézmény az előzetes tervek

szerint a hagyományos nemzeti kisebbségek jogainak tudományos kutatásán túl az új,

bevándorló népcsoportok helyzetével is foglalkozna.

Az első ország-jelentés óta eltelt években, az 1999. és 2004. közötti időintervallumot felölelő

második monitorozási időszakban kiépült a kisebbségek helyi és országos önkormányzati

rendszere. A kisebbségi önkormányzatok ma már jelentős szerepet játszanak a kisebbségi

önszerveződésben, a kisebbségek participációs jogainak érvényesítésében és

továbbfejlesztésében, a kisebbségek kulturális autonómiájának kiteljesítésében.

A roma kisebbség sajátos problémáira való tekintettel a Kormány a cigányság helyzetének

javítása és társadalmi integrációja előmozdítása érdekében önálló kormányzati programot

dolgozott ki és valósít meg. E program keretében a 2002. évi országgyűlési választásokat

követően alakult Kormány roma ügyekért felelős politikai államtitkárt nevezett ki (a

továbbiakban: roma ügyekért felelős politikai államtitkár) és munkájának segítésére

Romaügyi Hivatalt hozott létre (a továbbiakban: Romaügyi Hivatal). Az Oktatási

Minisztériumban a hátrányos helyzetű és roma gyermekek integrációját szolgáló

államigazgatási struktúrát alakított ki, melyet miniszteri biztos vezet. A Nemzeti Kulturális

Örökség Minisztériumában 2004 februárjától roma kulturális ügyekért felelős miniszteri

biztos tevékenykedik. Több szaktárcánál cigány munkatársak működnek közre a romákat

érintő ügyek intézésében.

A Kormány 2003-ban esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszteri poszt létrehozását határozta

el. Az Országgyűlés 2003. december 22-én elfogadta az egyenlő bánásmódról és az

esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényt (a továbbiakban:

Esélyegyenlőségi törvény). 2004. január 1-től megkezdte működését az Esélyegyenlőségi

Kormányhivatal (a továbbiakban: Esélyegyenlőségi Kormányhivatal). Az új intézmény

feladata, hogy elősegítse a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségét, kirekesztettségük

csökkentését, a társadalmi szolidaritás erősítését, a civil társadalommal való kapcsolattartás

feladatainak ellátását. (Az új szervezeti struktúra kialakítását követően a Romaügyi Hivatal

feladatai beépültek az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal hatáskörébe.)

A Magyar Köztársaság 1992-ben az első államok között írta alá az Európa Tanács Regionális

vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját (a továbbiakban: Nyelvi Karta). A Nyelvi

Kartában vállalt kötelezettségeknek megfelelően Magyarország 1999 szeptemberében az

Európa Tanács Főtitkárának benyújtotta a nemzetközi jogi érvényű kisebbségvédelmi

dokumentumban foglaltak végrehajtásáról szóló első ország-jelentését.

Az Európa Tanács a jelen ország-jelentésben érintett második monitorozási időszakban

vizsgálta a Nyelvi Karta magyarországi alkalmazását. A Miniszteri Bizottság 2001. október 4-

én elfogadta a Nyelvi Kartára vonatkozó RecChL(2001)4. számú ajánlásait. A Nyelvi Karta

rendelkezéseinek megfelelően a Kormány 2002. szeptemberében terjesztette elő a Nyelvi

Karta alapján tett kötelezettségvállalásairól szóló második ország-jelentését.

* * *

7

A Miniszteri Bizottság határozata szerint hazánk sok tekintetben különösen dicséretes

erőfeszítéseket tett a nemzeti kisebbségek védelme érdekében. Az itt nevesített határozat úgy

fogalmaz, hogy Magyarországon jelentős intézkedések történtek a kisebbségek védelmét

szolgáló jogi és intézményi keretek kialakítása terén. A Miniszteri Bizottság határozata

elismerően szól a kisebbségi önkormányzati és oktatási rendszer kialakításáról. Az első

monitorozási időszakra vonatkozó értékelés azonban utal arra is, hogy további erőfeszítésekre

van szükség a normák teljes körű gyakorlati megvalósítása érdekében.

Az első ország-jelentésben megfogalmazottakkal egyezően, ezúttal is fontosnak tartjuk

kiemelni, hogy Magyarország belső jogrendszere számos területen szélesebb jogkört biztosító

szabályokat tartalmaz a kisebbségeket érintő kérdéskörben, mint maga a Keretegyezmény.

Az itt bemutatott ország-jelentés tartalmazza a második monitorozási időszakot érintő, a

Keretegyezmény egyes cikkelyeivel kapcsolatos valamennyi, fontosnak ítélt magyarországi

intézkedés, változás leírását (kiemelt figyelemmel a Miniszteri Bizottság határozatában

megfogalmazott következtetésekre és a Tanácsadó Bizottság részletesen kimunkált

véleményére). Ugyanakkor nem térünk ki az első ország-jelentésben már taglalt, a

magyarországi kisebbségek életét alapvetően meghatározó, az 1999-ben benyújtott első

ország-jelentés véglegesítéséig már kimunkált törvényi keretek újbóli bemutatására vagy a

kisebbségek történelmileg kialakult magyarországi helyzetének leírására.

Az ország-jelentés tartalmi struktúráját a Miniszteri Bizottság iránymutatása szerint

alakítottuk ki.

A jelen beszámoló összeállításának időszakában: 1 euró átlagos árfolyama 260 forint (a

továbbiakban: Ft) volt. A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) közlése

szerint, az infláció átlagos mértéke 2003-ban: 4.5% .

8

I. Intézkedések a Keretegyezmény magyarországi végrehajtását

monitorozó első kör eredményeinek utókövetésére

Az első ország-jelentés-, a Miniszteri Bizottság határozata-, a Tanácsadó Bizottság

véleménye-, illetve az ET tárgyat érintő egyéb dokumentumainak széles körben való

ismertetését, a szükséges intézkedések koordinálását a Kormány Nemzeti és Etnikai

Kisebbségi Hivatala (a továbbiakban: Kisebbségi Hivatal) végezte.

(1) A Kisebbségi Hivatal internetes honlapján (www.meh.hu/nekh) elhelyezésre került a

Keretegyezményhez kötődő valamennyi dokumentum, magyar és angol nyelven. (Ugyanitt

olvashatók a Nyelvi Kartával kapcsolatos dokumentumok, értékelések, határozatok és

ajánlások.)

(2) A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa (intézményéről és

tevékenységről részletesen szóltunk az első ország-jelentésben) évente készít jelentést az

Országgyűlés számára a hatáskörét érintő kérdésekről. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok

országgyűlési biztosa (a továbbiakban: kisebbségi ombudsman) által készített jelentések a

Keretegyezményben foglalt kérdéseket is érintik. A kisebbségi ombudsman éves jelentései a

www.obh.hu internetes honlapon érhetők el, magyar és angol nyelven.

(3) Magyarország európai uniós csatlakozását előkészítő, az Európai Bizottság számára

összeállított éves jelentések (a továbbiakban: Éves Jelentés) fontos információkkal szolgáltak

a jelen ország-jelentésben vizsgáltak tekintetében is. Az Éves Jelentések mindegyike

megállapította, hogy Magyarország megfelel az ún. koppenhágai kritériumoknak és biztosítja

a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét.

A második monitorozási időszak első évében készült 1999-es Éves Jelentés részletesen

ismerteti a romák helyzetének javítására tett kormányzati lépéseket, és pozitív példákat említ

a roma önszerveződés fejlődésére. Megállapítja viszont, hogy a meghozott kormányzati

intézkedésekhez megfelelő költségvetési forrásokat kell kapcsolni. A 2000-re vonatkozó Éves

Jelentés kiemelte, hogy Magyarország megkezdte a középtávú roma akcióprogram

végrehajtását. A jelentéstevők javasolták, hogy a magyar hatóságok hozzák létre az

integrációs politikák sikeres megvalósításához szükséges megfelelő struktúrákat és

intézményeket, és azok megvalósításába szorosan vonják be a romák képviselőit. A 2001-es

Éves Jelentés kisebbségekkel kapcsolatos kritikai észrevételei között újra szerepelt a roma

kisebbséget érintő kérdések sora. A pozitív fejlemények között említik többek között a roma

gyermekek kisegítő iskolákba történő irányítását megszigorító jogszabályok elfogadását, a

roma ösztöndíjasok számának erőteljes növekedését. Az Éves Jelentés következtetései szerint

Magyarország végrehajtotta a Csatlakozási Partnerségben szereplő rövid- és középtávú

prioritásokat. A 2002-es Éves Jelentés a magyarországi cigányság társadalmi integrációját

illetően elismeri a kormányzati erőfeszítéseket, ugyanakkor a megvalósítást - a kevéssé

hatékony tervezés és az érintett tárcák közötti nem megfelelő koordináció hiánya miatt -

lassúnak minősítette. Hazánk európai uniós csatlakozását megelőző évben, 2003-ban kiadott,

az ország felkészültségéről tájékoztató utolsó Éves Jelentés üdvözölte az esélyegyenlőségért

felelős tárca nélküli miniszteri poszt létrehozását, s azt a közösségi vívmányok végrehajtására

irányuló struktúrák további erősítéseként értékelte. A dokumentum kiemeli azt is, hogy

tovább kell folytatni a szegénységgel és a társadalmi kirekesztődéssel kapcsolatos elemző

munkát és a szociális statisztikai rendszerek fejlesztését, összhangban az EU-ban közösen

9

elfogadott társadalmi integrációval kapcsolatos indikátorokkal. A roma kisebbséggel

kapcsolatban megállapításra kerül, hogy 2003-ban a Kormány számos strukturális változást

hajtott végre. Megjegyzik ugyanakkor, hogy a romák helyzete változatlanul nagyon nehéz,

többek között továbbra is komoly probléma az iskolai szegregáció. Az Éves Jelentés utal arra,

hogy az Európai Szociális Alap által nyújtott támogatás hasznos eszköz lehet Magyarország

számára a roma népesség helyzetének javításában.

(4) A Kisebbségi törvény rendelkezése szerint a Kormány kétévente jelentést készít az

Országgyűlés számára a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetéről. A

második monitorozási időszakban, a Kormány 1999-ben, 2001-ben és 2003-ban készített az

Országgyűlés részére ilyen jelentést. A Kisebbségi Hivatal a kormánybeszámolókat 1999-ben

és 2001-ben könyv formájában is megjelentette, s előkészítés alatt áll a 2003. évi jelentést

tartalmazó kiadvány is. A publikációk a hazai kisebbségeket bemutató közel 50 táblázatot,

illetve a kisebbségekkel kapcsolatos mintegy 500 intézmény elérhetőségére vonatkozó

címlistát is közreadnak.

Az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága a második monitorozási

időszakban két alkalommal is napirendjére tűzte a közmédia kisebbségekkel kapcsolatos

tevékenységének értékelését. Az országgyűlési bizottság 2000. május 16-án és 2003.

november 14-én hallgatta meg a kérdéskörről a közszolgálati feladatokat ellátó Magyar

Rádió, Magyar Televízió és Duna Televízió elnökeinek beszámolóját. Az országgyűlési

meghallgatás érintette a Keretegyezmény magyarországi végrehajtásával kapcsolatos, a

Miniszteri Bizottság határozatában felvetett kérdéseket is.

(5) Az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa 1999-ben nagyszabású jelentést állított össze a

tagországok területén élő romák és színtik helyzetéről. A jelentés négy nagy kérdéskört - a

hátrányos megkülönböztetés és a faji indíttatású erőszakos cselekmények, az oktatásügy, az

életkörülmények és a politikai részvétel témáját - tekintette át. Az értékelés természetszerűleg

Magyarországot is érintette, és többek között ismerteti a pécsi Gandhi Gimnázium és a

kisebbségi önkormányzati rendszer eredményeit.

(6) Magyarország aktív részt vállalt az Európai Unió Délkelet-Európai Stabilitási

Egyezménye I. Munkaasztala keretében működő Emberi és Kisebbségi Jogi Munkacsoport

programjainak megvalósításában. A demokratizálódással, az emberi és kisebbségi jogokkal

foglalkozó nemzetközi konferenciákon a magyar Külügyminisztérium és a magyarországi

kisebbségek képviselői mutatták be a kisebbségek védelmét célzó kétoldalú egyezmények

gyakorlati érvényesülését. A Délkelet-Európai Stabilitási Paktum keretében 2000 májusában

Budapesten került sor az "Etnikai sokféleség kezelése - Létező modellek és lehetséges

megoldások" című nemzetközi szemináriumra.

(7) Az Európa Tanács és a Kisebbségi Hivatal közötti együttműködés keretében nemzetközi

konferenciára került sor Szegeden 1999. október 29-30-án. A tanácskozás a határokon átnyúló

rádiózás és televíziózás kisebbségek életében betöltött szerepét és jelentőségét vizsgálta. A

helyszín kiválasztásában szerepet játszott az a tény, hogy Szegeden működik a közszolgálati

Magyar Rádió és Magyar Televízió regionális stúdiója, e stúdiókban román, szlovák és szerb

nyelvű kisebbségi rádió és televízió műsorok készülnek. A térség három államának,

Magyarország, Románia és Szerbia és Montenegró országhatárainak találkozása közelében

fekvő Szeged, Temesvár és Újvidék rádiós és televíziós stúdiói közös készítésű, magyar,

román és szerb nyelvű adással jelentkeznek.

10

A második monitorozási időszakban zárult az a nagyszabású több éves program, melyet a

Közép- és Kelet-Európa országaiban működő, kisebbségekkel foglalkozó kormányzati

intézmények közötti együttműködés érdekében, az Európa Tanács támogatásával, a Kisebbségi

Hivatal kezdeményezett 1994-ben. A program keretében, a Keretegyezményben foglaltak

helyszíni értékelésére, 2000 áprilisában magyarországi delegáció utazhatott Finnországba. A

2000 júniusában véget ért projekt áttekintésekor az Európa Tanács képviselői kiemelték, hogy

a 41 tagállam közül Magyarország volt a legaktívabb partner, a legtöbb programban résztvevő

ország.

Fontosnak tarjuk kiemelni, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (a továbbiakban:

PKGY) a tagállamokban élő romák helyzetének áttekintésére 2000-ben a PKGY egyik magyar

tagját kérte fel átfogó jelentés készítésére.

Az Európa Tanács keretében működő Európai Bizottság a Rasszizmus és Intolerancia Ellen (a

továbbiakban: ECRI) elnevezésű testület, 2000-ben ország-jelentést adott ki Magyarországról.

A jelentés különösen értékesnek találta a Magyarországon kialakult erős civil társadalmat,

illetve az állami hatóságok és a civil szervezetek közötti erősödő együttműködést.

Ugyanakkor a jelentés-készítők problémaként vetették fel, hogy az etnikai származás

nyilvántartásának tilalma miatt a diszkrimináció elterjedtségét, méreteit nem lehetett értékelni

Magyarországon. (Tájékoztatunk arról is, hogy a jelen ország-jelentés összeállításának

időszakában elkészült az ECRI 2003. évi jelentésének tervezete is, melynek véglegesítés után

további értékes információk állnak majd rendelkezésre a tárgykörben.)

A magyarországi cigánypolitika intézményeinek és gyakorlatának tanulmányozására 2000

tavaszán többnapos, tereplátogatást is magába foglaló nemzetközi műhelyre került sor

hazánkban. 2000 őszén az Európa Tanács Cigányügyi Szakértői Bizottsága Budapesten tartotta

ülését, amelyhez közmeghallgatás is kapcsolódott.

Az Európa Tanács „Romák a Stabilitási Egyezmény országaiban” című programsorozata

részeként 2001 és 2002 márciusában Budapesten került sor két nemzetközi konferenciára,

melyen a magyarországi romapolitika intézményeit, finanszírozását és jogi hátterét mutattuk

be.

Az Európa Tanács Kulturális Bizottsága (CDCULT) 2001 tavaszán indított, a tagállamok

kulturális sokszínűségének megőrzésére irányuló tevékenységét vizsgáló programban

Magyarország is részt vett. Az Európa Tanács számára, a Nemzeti Kulturális Örökség

Minisztériuma által készített magyar nemzeti jelentésben ismertettük a hazai kisebbségek

kulturális helyzetét. A jelentés kitér a Keretegyezményben megfogalmazott, a kisebbségek

kulturális életét érintő információkra, beleértve a bevándorló közösségekre vonatkozó

kérdéseket is. A második monitorozási időszakban készített magyar nemzeti jelentést az

Európa Tanács által felkért nemzetközi szakértői csoport, valamint az ET Kulturális

Bizottsága 2002-ben elfogadta, és azt az ET hivatalos dokumentumai között szerepelteti.

Az ET emberi jogi biztosa 2002 júniusában, Magyarországon tett látogatása során találkozott

az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel, illetve több roma szervezet képviselőivel.

A látogatásról elfogadott jelentés a magyarországi emberi- és kisebbségi jogi helyzetet

kielégítőnek, törvényi hátterét fejlettnek ítélte meg.

(8) A Közép-Európai Kezdeményezések (KEK) Kisebbségvédelmi Munkabizottsága, 2000-

ben Budapesten tartotta ülését. A találkozó a térség országaiban élő romák helyzetére fókuszált.

11

A Kisebbségi Hivatal elnöke 2002 októberében a kisebbségek magyarországi participációs

jogosítványairól tartott előadást a munkacsoport soros ülésén, az olaszországi Triesztben,

2003 márciusában pedig, a Kisebbségi Hivatal képviselői számoltak be a magyarországi

kisebbségi média szerkezetéről, állami támogatási rendszeréről.

(9) A kisebbségi ombudsman 2001 decemberében Budapesten rendezett nemzetközi

konferenciát „Az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának jogi

szabályozása” címmel. Az előadók között az Európa Tanács, az Európai Unió képviselői,

nyugat-európai intézmények vezetői, és egyes közép- és kelet-európai államok roma

projektjeit ismertető szakemberek szerepeltek. Ezt megelőzően a kisebbségi ombudsman

meghívására, 2001 októberében Magyarországon tett látogatást a svédországi

antidiszkriminációs ombudsman. A Svédországi Integrációs Hivatal nagy létszámú

delegációja a helyszínen tanulmányozhatta a Magyarország által a nemzetközi

kisebbségvédelmi dokumentumok aláírásával vállalt kötelezettségei teljesítésének helyzetét.

(10) Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2002. március 28-án hozta nyilvánosságra jelentését a

polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának magyarországi végrehajtásáról. A

bizottság elismerően szólt a romák helyzetének javítására irányuló kormányzati

erőfeszítésekről.

Az ENSZ Faji Megkülönböztetés Elleni Bizottsága (CERD) 61. ülésszakának keretében 2002.

augusztus 15-16-án tárgyalta a magyar Kormány 14-17. periodikus jelentéseit az ENSZ Faji

megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi

egyezményének hazai végrehajtásáról. A bizottság nagyra értékelte mind a magyar jelentés

őszinteségét, mind a feltett kérdésekre adott válaszokat. A 2002-ben kialakított bizottsági

vélemény szerint Magyarországnak küzdenie kell a méltatlan rendőri bánásmód

megnyilatkozásai ellen, törekednie kell arra, hogy minél több romát toborozzon a rendőrség

soraiba, javítania kell a romák oktatási esélyein, és elő kell segítenie az iskolai integrációt,

valamint foglalkoznia kell az aránytalanul magas roma munkanélküliség problémáival. (E

kérdésekkel kapcsolatos kormányzati intézkedésekről részletesen szólunk a jelen országjelentés

II. és III. fejezetében.)

(11) A Kisebbségi Hivatal a magyarországi cigánypolitika áttekintésére 2002. január 26-án

Budapesten szervezett nemzetközi kommunikációs konferenciát. A tanácskozáson jelentős

nemzetközi szervezetek (Európa Tanács, EBESZ, Project on Ethnic Relations, Minority

Rights Group, European Roma Rights Centre), és a Budapesten működő diplomáciai

képviseletek munkatársai, illetve külföldi cigányügyi szakértők vettek részt. A konferencia

célja az volt, hogy a nemzetközi szervezetek és az európai, illetve magyarországi

cigánypolitika iránt évek óta fokozott érdeklődést tanúsító országok kormányzati

tisztségviselői nyílt tájékoztatást kapjanak a magyar Kormány cigánypolitikai elképzeléseiről,

eredményeiről és pozitív változásairól, a megvalósítás nehézségeiről és kérdéseket felvető

pontjairól, a hosszú távú stratégia társadalmi vitájáról, a rövid-, közép- és hosszú távon

elérendő célokról és tervekről. A Kisebbségi Hivatal a konferencia dokumentációját könyv

alakban is megjelentette angol és magyar nyelven „Romapolitika Magyarországon” címmel.

(12) A második monitorozási időszakban, a Nyelvi Karta elfogadásának 10. évfordulóján a

dokumentum magyarországi végrehajtását értékelte az a nemzetközi konferencia, melyet

2002. június 4-ére hívott össze Budapesten a Kisebbségi Hivatal. A tanácskozáson kisebbségi

önkormányzatok vezetői, települési polgármesterek, kisebbségek kulturális intézményeinek

képviselői, tudományos kutatók, közigazgatásban dolgozó szakemberek vettek részt.

12

A Keretegyezményben foglaltak rendszeres értékelése érdekében, a Miniszteri Bizottság

határozata 3/a pontjában szereplő ajánlásnak megfelelően a Kormány folyamatos kapcsolatot

tartott fenn a Tanácsadó Bizottsággal. E párbeszéd keretében a Kisebbségi Hivatal és az

Európa Tanács 2002. december 2-3-án Budapesten utókövető (follow-up) szemináriumot

szervezett. A második monitorozási időszak félidejében megtartott tanácskozás alkalmat

teremtett a Magyarország által vállalt kötelezettségek, illetve a Miniszteri Bizottság

határozatában megfogalmazott ajánlások kapcsán meghozott magyar kisebbségpolitikai

kormányzati intézkedések időközi értékelésére. A Tanácsadó Bizottság tagjai tájékozódhattak

az első ország-jelentés benyújtása óta eltelt időszak fejleményeiről, a hazai kisebbségpolitika

új kormányzati szereplőinek munkájáról, a 2001. évi népszámlálás eredményeiről, a

kisebbségi ombudsman tapasztalatairól, illetve első kézből, közvetlenül a kisebbségek

országos vezetőitől szerezhettek információkat az őket érintő legfontosabb kérdésekről.

A Kisebbségi törvény elfogadásának 10. évfordulóján, 2003. október 8-9-én a Kisebbségi

Hivatal nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten. A tanácskozás célja az 1993-ban

elfogadott Kisebbségi törvény kimunkálása időszakában megfogalmazott gondolatok és

kisebbségpolitikai álláspontok, vélemények, elképzelések számbavétele, az intézményes

kisebbségvédelemhez vezető út elemzése, az eltelt 10 esztendő kisebbségpolitikai

törekvéseinek és eredményeinek szakmai megvitatása, a Kormány és a kisebbségek közötti

párbeszéd erősítése volt. A konferencia lehetőséget teremtett a magyar kisebbségpolitika

értékeinek és hiányosságainak megtárgyalására, a kisebbséget közvetlenül érintő joganyag

folyamatban lévő módosításának tudományos megalapozására csakúgy, mint a Magyarország

által ratifikált nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumokban foglalt vállalások, így a

Keretegyezményt érintő ajánlások teljesülésének értékelésére. A konferencia alkalmából a

Kisebbségi Hivatal dokumentumgyűjteményt jelentetett meg a kisebbségi törvény 10 éves

időszakáról.

(13) Az Európai Unió nyelvi sokszínűségéért tevékenykedő, Kevésbé Használt Nyelvek

Európai Irodája (a továbbiakban: EBLUL) vezetői találkoztak a magyarországi kisebbségek

képviselőivel 2003. november 17-én Budapesten. A Kisebbségi Hivatal által kezdeményezett

konferencián az EBLUL képviselői ismertették az uniós országokban már működő Tagállami

Bizottságok tevékenységét, a kisebbségi nyelvek védelmében kialakított politikákat. A

budapesti tanácskozáson a magyarországi kisebbségek képviselői jelezték, részt kívánnak

venni az EBLUL munkájában, és létrehozzák magyarországi szervezetüket annak érdekében,

hogy 2004 májusát követően, teljes jogú tagként részt vehessenek az Európai Unió kisebbségi

nyelvvédelmi programjaiban.

(14) A diszkriminációs cselekmények elleni hathatós jogorvoslat biztosítása érdekében, az

Igazságügyi Minisztérium, a Kisebbségi Hivatal és az Országos Cigány Önkormányzat, 2001-

ben létre hozta a Antidiszkriminációs Roma Ügyfélszolgálati Hálózatot (a továbbiakban:

ügyfélszolgálat). Az ügyfélszolgálat működtetői köre 2002-ben kibővült a Kormány roma

ügyekért felelős politikai államtitkárával.

Az ügyfélszolgálat célja, hogy segítséget nyújtson a cigány emberek jogi ügyeinek

intézésében, illetve minden olyan esetben, amikor roma származásuk, mivoltuk miatt éri a

romákat sérelem, diszkrimináció. Az ország minden megyéjében dolgozik hálózathoz tartozó

ügyvéd (van olyan megye, ahol 2 ügyvéd is tevékenykedik). Az ügyvédek díjazását, valamint

a járulékos költségeket (perköltség, illeték, stb.) az állami költségvetés fedezi. A cigány

emberek részére a szolgáltatás ingyenes. Az ügyfélszolgálat munkája során 2001. október 15.

13

és 2003. július 31-e között 1 740 kezdeményezés történt, ebből 104 ügy volt kifejezetten

diszkriminációs jellegű. Az ügyek nagy része a hálózati ügyvédek közreműködésével,

mintegy mediátori tevékenységükkel, peren kívül rendeződik. Jelenleg 35, jórészt munkaügyi,

illetve a személyiségi jogok sérelmét érintő ügyben folyik eljárás. 2003-ban Baranya,

Csongrád, Hajdú-Bihar és Pest megyében további 1-1 ügyvéddel bővült az ügyfélszolgálat.

Az ügyfélszolgálat tevékenysége szélesebb körű, mint a hátrányos megkülönböztetés miatti

jogsérelmek kezelése. Sokkal inkább az esélyegyenlőség biztosítására törekszik azzal, hogy

nem kizárólag antidiszkriminációs ügyekben látnak el jogi tevékenységet, hanem valamennyi,

a cigány kisebbséget érintő ügyben. Családjogi-, ingatlan-, diszkriminációs-, munkajogi-,

büntetőjogi-, oktatással és szociális kérdésekkel összefüggő ügyek egyaránt előfordulnak.

Az Igazságügyi Minisztérium az ügyfélszolgálatnál dolgozó ügyvédek részére rendszeres

szakmai konferenciákat szervez, melyre az ügyvédek mellett meghívást kapnak a helyi cigány

kisebbségi önkormányzatok elnökei, az Országos Cigány Önkormányzat megyei összekötői.

A konferenciákról kiadvány készül, tartalmazva az ott elhangzottakat, jogeseteket, illetve az

ügyvédek elérhetőségeit. A kiadványokat csaknem 2.000 cigányszervezet kapja meg.

A Miniszterelnöki Hivatal roma ügyekért felelős politikai államtitkára és hivatala,

figyelemmel kíséri az ügyfélszolgálat tevékenységét, kapcsolatot tart az abban résztvevő

ügyvédekkel, elősegíti a roma ügyfelek és az ügyfélszolgálat szakemberei közötti

párbeszédet.

(15) A magyar Kormány miniszterelnökének meghívására válaszolva a Világbank, a Soros

Alapítvány Nyílt Társadalom Intézete, valamint az Európai Bizottság szervezésében 2003.

június 30. és július 1. között Budapesten került megrendezésre a „Romák a bővülő Európában

- a jövő kihívásai” című konferenciára. A tanácskozáson a térség számos országának

miniszterelnöke, civil csoportok és nemzetközi szervezetek képviselői vettek részt. A

konferencián megvitatásra kerültek azok a lehetséges stratégiák, amelyek révén a kormányok,

a roma és civil szervezetek, valamint a társadalom más szereplői is aktív szerepet vállalhatnak

a szegénység visszaszorításában, az életminőség javításában. A résztvevők prioritásként

jelölték meg az oktatás-, a foglalkoztatás-, a lakhatás-, az egészségügyi ellátás-, valamint a

diszkrimináció területét, hangsúlyozták a komplex programok megvalósításának

szükségességét. A konferencia kapcsán látott napvilágot a Világbank által kezdeményezett

Roma Oktatási Alap létrehozására irányuló javaslat, amelynek legfőbb célkitűzése a Középés

Kelet-Európában élő romák oktatási színvonalának javítása pénzügyi támogatás

biztosításával.

A konferencián a magyar miniszterelnök meghirdette a „2005-2015: A Roma Integráció

Évtizede” elnevezésű programot. A program célkitűzése a romák gazdasági és szociális

helyzetének javítását célzó folyamatok felgyorsítása. A Roma Integráció Évtizede

programban részt vevő országok miniszteri szintű delegációi, illetve a nemzetközi szervezetek

képviselői 2003. december 11-12-én Budapesten tanácskoztak a magyar Kormány

esélyegyenlőségi minisztere és a roma ügyekért felelős politikai államtitkára részvételével

megtartott konferencián. (A programhoz kapcsolódó további információkat az ország-jelentés

III. fejezetének 6. pontjában közlünk.)

A Keretegyezményben foglaltakra is tekintettel, a Magyarországon megtartott kisebbségi

vonatkozású nemzetközi konferenciák sorában kiemeljük, hogy 2002. október 30-án a

Magyar Business Leaders Fórum szervezésében Budapesten került megrendezésre az

14

"Esélyegyenlőség a munkaerő-piacon" című szeminárium, melynek fő témája a

magyarországi romák elhelyezkedési nehézségei, a diszkrimináció jelensége, illetve a romák

foglalkoztatásában élenjáró jó példák bemutatása volt. A kormányzati, gazdasági és civil

szférát képviselő előadók beszámolói nagy érdeklődésre tartottak számot a főleg

multinacionális cégek képviselőiből álló hallgatóság körében. A konferencia megrendezését a

Külügyminisztérium kezdeményezte.

(16) A Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban működő Roma Foglalkoztatási

Programok Titkársága az Országos Cigány Önkormányzattal együttműködve „Felkészülés az

Európai Unióra, roma integrációs esélyek” címmel 2003 októberében, valamint

„Felnőttképzés, munkaerő-piaci képzés és roma integráció” címmel 2003 novemberében

országos konferenciát szervezett.

A Keretegyezményben foglaltak magyarországi megvalósítását szolgáló, tárgykört érintő, az

Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által koordinált kutatások közül

kiemelendő:

􀂾 Reprezentatív kutatás a háziorvosok körében, az alapellátásban megjelenő

diszkriminatív jelenségek és mechanizmusok feltárására

􀂾 A roma népesség és a szociális ellátórendszer közötti kapcsolat diszkriminatív

mechanizmusai, a romák ellátórendszerhez való hozzáférésének esélyegyenlőtlenségei

􀂾 Fiatalkorú roma anyák szociális helyzete és a szociális ellátó rendszer

Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben

támogatta az „Alsópáhoki Műhely” néven ismertté vált, nemzetközi roma foglalkoztatási

konferenciák szervezését. A Népegészségügyi Program keretében 2001. évben valósult meg a

„védőnői közösségi gondozás lehetőségei a cigány családoknál” témakörben meghirdetett

képzési program, továbbá az 5 megyére kiterjedő képzés a körzeti, közösségi szakápolók

részére. A szaktárca közreműködése mellett jelenleg folyó program a roma népesség

egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi problémáit feltáró tanulmányok támogatása,

illetve az egészségügyi és szociális szakképzésbe illeszthető romológiai gyakorlati képzések

támogatása.

A magyarországi kisebbségek helyzetének értékelését szolgáló publikációk sorában, a

Külügyminisztérium teljes vagy részbeni anyagi hozzájárulásával és érdemi

közreműködésével 1999-től kezdődően az alábbi publikációk jelentek meg:

􀂾 "Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon" című 2000. évi 3. számú kiadvány

a "Tények Magyarországról" sorozatban magyar, angol, francia, német, spanyol és

orosz nyelven

􀂾 "Állami intézkedések a magyarországi cigányok társadalmi integrációja érdekében"

című 2000. évi kiadvány magyar, angol, francia és német nyelven

􀂾 "Magyarország az Európai Unió küszöbén - A romák helyzete Magyarországon"

címmel angol, francia és német nyelven

􀂾 "A romakérdés az integráció csapdájában" címmel magyar, angol, francia és német

nyelven, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Programiroda 2000-ben

kiadott kiadványa

􀂾 "Esélyek és korlátok - a roma közösség Magyarországon az ezredfordulón" c. 2002-

ben megjelent kötet, angol és francia nyelven

15

A Romaügyi Hivatal megbízásából az alábbi, fontosabb tanulmányok készültek el:

􀂾 A magyarországi cigányság (2002)

􀂾 Lokális konfliktusok rendőrök és romák között (2002)

􀂾 A cigányzenészek helyzete Magyarországon a rendszerváltás után (2003)

A Magyarországon élő romák helyzetéről ad átfogó képet az Európai Összehasonlító

Kisebbségkutatások Közalapítvány gondozásában megjelent "Cigánynak lenni

Magyarországon" című 2003. évi kiadvány. A jelentés a 2002-ben történt, romákat érintő

eseményeket dolgozza fel, és kijelöli annak a munkának az irányát, amelyet a romák

érdekében, velük együtt, kultúrájukat tiszteletben tartva kell elvégeznie a Kormánynak. A

kiadvány a politikusok, a döntéshozók és a közélet szereplői számára készült, de megkapták a

civil szervezetek és a közkönyvtárak is.

Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megbízásából 2003-ban készült kutatás a

„Kisfalvak Internettel való ellátottsága; az Internet, mint a romagyerekek esélyegyenlőségét

elősegítő eszköz” címmel. A kutatás célja az Internet-hozzáférés lehetőségének, illetve annak

felmérése volt, milyen tárgyi, személyi, motivációs változtatásokra lenne szükség annak

érdekében, hogy a hátrányos helyzetű (zömmel roma) gyerekek készség-jártasság szintjén

ismerjék az Internet-használatot.

A magyarországi kisebbségekkel kapcsolatos tájékoztatás az Interneten a témája annak a 2003

decemberében megjelent tanulmánykötetnek, melynek címe „Kisebbségek a világhálón”. A

könyv, - melynek megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kisebbségi

Hivatal támogatta - a hazai nemzetiségeket érintő internetes tartalmakról, szolgáltatókról és

felhasználókról közöl információkat. A kiadvány német nyelvű összefoglalót is tartalmaz a

magyarországi kisebbségek új médiájáról, az anyanyelv használatát biztosító Internetről. (A

kérdéskörről további információkat adunk az ország-jelentés II. fejezetében taglalt, a

Keretegyezmény 9. cikkelyéhez kapcsolódó tájékoztató keretében.)

A Belügyminisztérium az első ország-jelentést követő időszakban - a Miniszteri Bizottság

határozatára is tekintettel - az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága

által kialakított koncepció alapján, a kisebbségek országos önkormányzatainak bevonásával a

kisebbségi önkormányzatok választására vonatkozó törvénytervezetet dolgozott ki, melyet a

tervezet megszületését koordináló országgyűlési ad-hoc bizottság 2001 novemberében az

Országgyűléshez benyújtott. A törvénytervezet elfogadására azonban a 2002-es országgyűlési

választások időbeni közelsége miatt már nem került sor. (A 2003. évi, tárgykört érintő

törvénymódosítási munkáról az ország-jelentés III. fejezete 1. pontjában adunk részletes

tájékoztatást.)

A második monitorozási időszakban a Belügyminisztérium – az érintett országgyűlési

bizottságok felkérésére, az Országos Választási Hivatal közreműködésével – a kisebbségek

parlamenti képviseletének megoldása érdekében, szakértői anyagokat és normatervezetet

készített az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága számára.

A Belügyminisztérium, más országok kisebbségekkel kapcsolatos munkájának megismerése

érdekében a második monitorozási időszakban számos programot szervezett. Ezek sorában

kiemeljük a Holland Kormányzati Kommunikációs Szolgálat támogatásával 2002. február 7-

10. között Dobogókőn megrendezésre került konferenciát, amelyen a multikulturális

társadalmakban megvalósuló, a kisebbségeket közvetlenül érintő kormányzati kommunikáció

16

volt a téma. A szemináriumon több tárca, a rendészeti szervek, az Országos Cigány

Önkormányzat, roma civil szervezetek és a sajtó – ezen belül kiemelten a roma sajtó (Rádió

C, Roma Sajtóközpont, Magyar Rádió Cigány Félóra) – munkatársai vettek részt, a holland

szakértők társaságában.

A Belügyminisztérium, az Európa Tanács által támogatott „A rendőrség és az emberi jogok

2000. után” elnevezésű programja keretében 2002. április 8-án, a Nemzetközi Roma Napon

tanácskozást szervezett a roma származásukat vállaló rendészeti dolgozók, a cigány

önkormányzatok és érdekképviseleti szervezetek, valamint a szomszédos országok cigány

szervezeteinek részvételével.

Nagy-Britannia budapesti Nagykövetsége közreműködésével, 2002 májusában Budapesten a

brit rendőrség szervezett 5 napos tréninget „Rendészet az etnikai kisebbségek körében”

címmel a rendőr-főkapitányságok kisebbségi referensei, mintegy 50 fő számára. Ugyancsak a

brit Nagykövetség közreműködésével és anyagi támogatásával 2003. június 8. és július 5.

közötti időszakban két magyarországi rendőrtiszt – egyikük roma – vehetett részt Nagy-

Britanniában az „Etnikai sokszínűség” című tanfolyamon. A tanfolyam 3 hetes elméleti

képzése a Hampshire-i Rendőr-főkapitányságon zajlott, majd egy hétig tartó gyakorlati

foglalkozás keretében tanulmányozták az etnikai kisebbségek körében végzett rendészeti

munkát a brit Országos Rendőrségi Kiképzőközpont (Centrex) szervezésében.

A Kanadai Királyi Lovasrendőrség (RCMP) és a Kanadai Fejlesztési Intézet kisebbségi

ügyekkel foglalkozó, kétéves, Csehországra, Szlovákiára és Magyarországra kiterjedő közös

projektjének (CAPRA) első üteme 2003-ban fejeződött be. A program célja a Kanadában már

bevált módszerének megismertetése, a tapasztalatok átadása az érintett országokban. Az ún.

CAPRA-workshopokra 2002 novemberében Bátonyterenyén, 2003 márciusában

Nagykanizsán, valamint 2003 májusában Budapesten került sor. A második ütemben, 2003.

második félévében az RCMP segítségével a Belügyminisztérium (a továbbiakban: BM)

közreműködésével, a rendőr-főkapitányságok összekötő tisztjeinek kiképzése történt meg.

Ezzel Magyarországon kialakításra kerül egy olyan tréning-team, amely a projekt 2004. évi

befejezését követően önállóan képes közösségi workshopokat vezetni. A kiképzés alapján a

CAPRA modell beépíthető a magyarországi rendészeti képzésbe.

(17) A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Ügyészsége tudományos kutató szerveként működő

Országos Kriminológiai Intézet (a továbbiakban: OKRI) az értékelt időszakban több, a roma

kisebbséggel kapcsolatos kutatást folytatott.

A jogerősen börtönbüntetésre ítélt nem roma és roma férfi elítéltek körében 1999-ben

folytatott az OKRI empirikus kutatást a váci fegyintézet börtönrészlegében. 2002. január és

március közötti időszakban két nagy büntetés-végrehajtási intézményben (Pálhalma,

Baracska) volt kutatás. Ezekben a börtönökben összesen 1 448 elítélt, azaz a felvétel idején

országosan börtönben fogva tartott 7 229 férfi elítélt 20%-a vállalta önként, és természetesen

név nélkül, a kérdőíves felvételben való részvételt. A kutatás részét képezte a romák

integrációs problémáinak történeti feldolgozása Európában, illetve Magyarországon.

(Az OKRI roma kisebbséget is érintő újabb kutatásait a VIII. sz. melléklet tartalmazza.)

(18) A második monitorozási időszakban általános népszámlálás volt hazánkban. A 2001. évi

népszámlálásról szóló 1999. évi CVIII. törvény rendelkezései szerint Magyarországon 2001.

február 1-21. között került sor a lakosság általános összeírására. A népszámlálás a

17

nemzetközileg elfogadott alapelvek figyelembevételével történt. A korábbi évek

népszámlálási gyakorlatához képest a 2001. évi összeírás új eleme volt, hogy a kitöltött

kérdőívek nem tartalmazták a válaszadók nevét, személyazonosító adatait. A népszámláláson

nyilatkozók anonimitásának megőrzéséről törvények rendelkeztek. A népszámlálás során

rögzítésre kerültek a nemzetiségre, nyelvismeretre, vallásra vonatkozó adatok is, a kérdések

megválaszolása azonban nem volt kötelező.

A 2001. évi népszámlálást megelőző időszakban a Kisebbségi Hivatal médiában közzétett

felhívásban fordult a kisebbségi népcsoportok tagjaihoz annak érdekében, hogy a

népszámláláskor a valóságnak megfelelő képet kapjunk a magyarországi kisebbségekkel

kapcsolatos kérdésekről. A felhívás rögzítette, hogy Magyarországon a kisebbségi jogok

biztosítása nem függvénye a népszámlálási adatoknak, viszont a népszámlás során szerezhető

ismeretek egyaránt fontosak az állami intézmények és a kisebbségi közösségek számára. Ezért

a Kisebbségi Hivatal elnöke arra kérte az ország polgárait, hogy nyilvánítsák ki nemzetiségi,

anyanyelvi kötődésüket, kulturális identitásukat.

A Központi Statisztikai Hivatal „Népszámlálás 1870-2001” címmel ismeretterjesztő

filmsorozatot készített, melynek a szenzitív kérdésekkel foglalkozó (nemzetiség, nyelv,

vallás) fejezetét a közszolgálati Magyar Televízió nemzetiségi műsorai 2001 januárjában a

kisebbségek anyanyelvén sugározták.

Kiemelendő, hogy a népszámlálás előkészítése során az Országos Szlovák Önkormányzat a

Magyarországi Szlovákok Szövetségével közösen szlovák-magyar kétnyelvű plakátokon és

szórólapokon hívta fel a népcsoport tagjainak figyelmét a nemzetiségi hovatartozás, a

kulturális identitás, a kisebbségi nyelvismeret megvallásának fontosságára.

(A 2001. évi népszámlálás eredményeit, különös tekintettel az ország nemzetiségi

összetételére, és a kisebbségek nyelvhasználatára adott válaszokra, az ország-jelentés III.

fejezete 2. pontjában értékeljük. A 2001. évi népszámlálás adatait tartalmazó bibliográfiai

jegyzéket az ország-jelentés V. sz. mellékletében közöljük.)

A Központi Statisztikai Hivatal a 2001. évi népszámlálás adatait önálló web-oldalon

(www.nepszamlalas2001.hu) is közzé tette. A világhálón elérhető honlap részletes

információkat ad a kisebbségekre vonatkozó népszámlálási adatokról.

(19) A Magyar Tudományos Akadémia keretei között, 2001. január 1-jével önálló akadémiai

kutatóhellyé vált Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet (a továbbiakban: Kisebbségkutató

Intézet), több más rendezvény mellett nagyszabású konferenciát szervezett Budapesten 2003.

május 19-én a „Kisebbségi törvény alternatívái” címmel. A tanácskozást országgyűlési-,

kormányzati-, kisebbségi önkormányzati képviselők, a kisebbségi ombudsman és a kisebbségi

problémakört kutató szakemberek részvételével tartották meg.

A Keretegyezmény végrehajtását monitorozó első kör eredményeinek utókövetésével

összefüggésben fontosnak tartjuk kiemelni a Magyar Tudományos Akadémia

Nyelvtudományi Intézete (a továbbiakban: Nyelvtudományi Intézet) által szervezett, a

magyarországi kisebbségekről szóló konferenciákat is. Ezek sorában kiemeljük a 2002.

október 7-9-én Budapesten megtartott nemzetközi tanácskozást, melynek témája a kisebbségi

népcsoportok nyelvi szocializációja volt. A 2002. november 8-án rendezett tanácskozáson a

cigány közösségeket érintő kutatási eredményeket vitatták meg. (A Nyelvtudományi

Intézetben, a magyarországi kisebbségek nyelvhasználatát érintő, 1999 és 2003 között

18

született publikációk bibliográfiai adatait az ország-jelentés VII. sz. mellékletében adjuk

közre. A kutatási eredményekről további tájékoztatást adunk az ország-jelentés II.

fejezetében, a Keretegyezmény 10., és 11. cikkelye részletes értékelésekor.)

(20) A Nemzetközi Migrációs Szervezet (a továbbiakban: IOM) 2000-ben kutatást indított

egyes nyugat-európai cél-országokat választó roma menekültek hazatelepülésének

megkönnyítése érdekében. A munkába Magyarország, mint érintett tranzit ország

kapcsolódott be. A hazánkban végzett kutatás megállapította, hogy a migráció csak egy

viszonylag kis csoport számára jelent problémamegoldó stratégiát.

A Holocaust áldozatainak kárpótlását célzó program alapján a kárpótlásra jogosultak, köztük

a romák 2001. december 31-ig nyújthatták be kárpótlási igényeiket a program

lebonyolításával megbízott IOM-hez. Magyarországon roma kárpótlási csoport jött létre az

igények összegyűjtése céljából.

Az Egyesült Államok-béli székhelyű Project on Ethnic Relations (PER) elnevezésű nemzetközi

nem-kormányzati szervezet a második monitorozási időszakban, több ízben is rendezett

tanácskozásokat hazánkban. 1999 nyarán a kisebbségi önkormányzatokról, decemberben a

magyarországi cigányság helyzetéről, 2000 tavaszán pedig a kisebbségek országgyűlési

képviseletének kérdéseiről tartottak nemzetközi konferenciát. A PER közvetítésével sikeres

együttműködés (konzultáció, tapasztalatátadás, képzés) valósult meg az Egyesült Államok és

Magyarország között a rendőrség kisebbségekhez való kapcsolatának javítását illetően, amelyről

a „Toward Community Policing: The Police and Ethnic Minorities in Hungary” c. kiadvány

számol be.

„Kisebbségvédelmi jogi normák Magyarországon és Dél-kelet Európában” címmel rendezett

kétnapos nemzetközi konferenciát 2003 novemberében Budapesten, a kisebbségi ombudsman

hivatalában a Szerb Fővárosi Önkormányzat és a szerbiai Vajdaság Emberi jogi Központja. A

tanácskozáson magyarországi, romániai és szerbiai kisebbségi szakemberek, kormányzati és

önkormányzati képviselők vettek részt.

(21) A Kisebbségi Hivatal 2001 nyarától készít hírösszeállítást Minority News címmel. Az

angol nyelvű hírösszefoglalók az internetes világhálón a Kisebbségi Hivatal honlapján

olvashatók.

Az Európai Parlament „The Parliament Magazine” c. kiadványának 2002. január 14-i

számában, a Kisebbségi Hivatal fizetett hirdetés formájában informatív, rövid összeállítást

jelentetett meg a magyarországi kisebbségekről.

(22) Az ENSZ és az Európa Tanács mellett konzultatív státusszal rendelkező kiemelt jelentőségű

kisebbségvédelmi nem-kormányzati szervezet, az Európai Népcsoportok Föderális Uniója

(Federal Union of Europian Nationalities, a továbbiakban: FUEN) rendes tagjai között ott

vannak a magyarországi kisebbségi szervezetek képviselői is.

A FUEN 2002. őszén tagszervezetei bevonásával értékelést készített a Keretegyezményben

foglaltak különböző országokban történő megvalósulásáról. A dokumentum összeállításában

részt vett a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a Magyarországi Románok

Kulturális Szövetsége is. A Keretegyezmény magyarországi megvalósítására vonatkozó

értékelésük megtalálható a www.fuen.org internetes címen angol és német nyelven.

19

A FUEN szláv nyelveket használó tagszervezeteinek szekciója az Országos Szlovák

Önkormányzat meghívására 2003. október 24-25-én Budapesten tanácskozott. A konferencia

keretében a résztvevők a helyszínen értékelték az Európa Tanács két kisebbségvédelmi

instrumentuma, a Keretegyezmény és a Nyelvi Kartához kötődő magyar vállalások teljesítését,

az országaikban folyó kisebbségi oktatás helyzetét.

20

II. A Miniszteri Bizottság határozata alapján, a Keretegyezmény végrehajtásának

javítására hozott intézkedések

E fejezetben részletesen szólunk a második monitorozási időszakot érintő, a Keretegyezmény

egyes cikkeivel kapcsolatos valamennyi fontosnak ítélt intézkedésről, változásról.

Ugyanakkor nem térünk ki az 1999-ben benyújtott első ország-jelentésben már leírt

körülményekre.

1. cikkely

A nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az

emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés

keretébe tartozik.

(1) Magyarország 2000. november 4-én aláírta az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok

Védelméről szóló Európai Egyezmény 12. Kiegészítő Jegyzőkönyvét (a továbbiakban:

Jegyzőkönyv) a hátrányos megkülönböztetés általános tilalmáról. A Jegyzőkönyv 1. cikkelye

szerint a törvényben meghatározott jogok élvezetét minden megkülönböztetés nélkül, például

nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi

származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti, vagy egyéb

helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.

(2) A Keretegyezmény itt vizsgált cikkelyében foglaltak fényében fontosnak tartjuk kiemelni

azokat az erőfeszítéseket, melyeket a Kormány tett annak érdekében, hogy a kisebbségek

védelmének jogi keretei helyt kapjanak az Európai Unió Alkotmányában. Mint arról az

ország-jelentés Bevezetőjében is szóltunk, a Magyar Köztársaság álláspontja, hogy a

kisebbségi jogok védelme elvének az alaptörvénybe foglalása, a tagállamok számára erős

alkotmányos kötelezettséget jelenthet a kérdés rendezésére. Hazánk egy olyan európai

közösséghez csatlakozik, melynek egyik fontos ismérve, felvállalt jellemzője, lényege a

sokszínűség. Fontosnak tartjuk, hogy az Európai Unió teljes mértékben tiszteletben tartja a

kulturális és nyelvi sokszínűséget, és előmozdítja a különböző kultúrák virágzását. E

szemlélet kiteljesedése érdekében, a magyar Kormány határozott politikát folytat.

Magyarország az európai uniós csatlakozását követően is biztosítani kívánja a kisebbségei

számára nyelvük, kultúrájuk megőrzését és fejlesztését, egyéni és kollektív jogait, e jogok

gyakorlásához szükséges feltételeket.

Kiemelendő, hogy Magyarország európai uniós tagságát és a kisebbségvédelem

megjelenítését az EU Alkotmányában a nemzetiségek is határozottan támogatják.

(A kisebbségeket is érintő, kétoldalú államközi egyezmények alapján született további

dokumentumokról és intézkedésekről a 2., 17., és 18. cikkelyénél, valamint a III. fejezet 4.

pontjában adunk tájékoztatást.)

2. cikkely

A jelen Keretegyezmény rendelkezéseit jóhiszeműen, a megértés és a türelmesség szellemében, valamint az

Államok közötti jó-szomszédság, baráti kapcsolatok és együttműködés elveivel összhangban kell

alkalmazni.

Az itt értékelt cikkelyben foglaltakat illetően, a második monitorozási időszakban folyatatott

politika és gyakorlat általános jellemzésére elmondható, hogy a Magyar Köztársaság a hazai

21

kisebbségek anyaországaival fenntartott kapcsolataiban a kisebbségek érdekében is kifejtett

együttműködés megvalósítására törekszik.

(1) A második monitorozási időszakban rendszeressé váltak a Magyarország és a

kisebbségeink anyaországával megkötött megállapodások alapján létesített, a

kisebbségvédelmi egyezményeken alapuló vegyes-bizottságok találkozói. E munkában részt

vesznek a kisebbségek nem kormányzati szervezeteinek képviselői is. Folyamatos az ilyen

jellegű bizottsági munka a magyar-horvát, a magyar-román, a magyar-szlovák, a magyarszlovén

és a magyar-ukrán relációban, és megvalósul Magyarország és a Német Szövetségi

Köztársaság közötti együttműködés keretében is. A kormányközi vegyes-bizottsági ülések

jegyzőkönyvei alapján, nyomon követhetőek a felmerült kisebbségi kérdések, illetve azok

alakulása. A Kormány a kisebbségeket érintő vegyes-bizottsági ajánlások alapján

kormányhatározatban rögzített feladatokat állapít meg a szaktárcák részére.

(2) A magyar-szerb és montenegrói kisebbségvédelmi egyezmény aláírására 2003. október

21-én került sor. Az egyezményben foglaltaknak megfelelően megalakulhat a magyar-szerb és

montenegrói kisebbségvédelmi vegyes-bizottság.

(3) A Magyar Köztársaság elnöke, a kisebbségek anyaországainak köztársasági elnökeivel

való találkozásai során, illetve az érintett országokban tett hivatalos látogatásai alkalmával a

magyar delegáció munkájába rendszeresen bevonja a magyarországi kisebbségek országos

önkormányzatainak elnökeit is.

(A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényt - közismert nevén

Kedvezménytörvény vagy Státusztörvény - érintő kérdésekről az ország-jelentés III. fejezete,

5. pontjában szólunk.)

3. cikkely

1. Minden, valamely kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy

kisebbségiként kezeljék-e vagy sem és ebből a választásából vagy e választásával összefüggő jogainak

gyakorlásából semmiféle hátránya ne származzék.

2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a jelen Keretegyezményben foglalt elvekből származó

jogaikat és szabadságaikat egyénileg, valamint másokkal közösségben gyakorolhatják.

Az első ország-jelentésben részletesen beszámoltunk azokról a törvényi garanciákról és

gyakorlati kérdésekről, melyek az itt érintett cikkelyben foglaltak magyarországi

érvényesülését mutatták be. Kiemelten foglalkoztunk a kisebbségek egyéni és kollektív jogait

érintő kérdésekkel, e jogok gyakorlásának magyarországi helyzetével.

(1) A kisebbségeink speciális jogairól rendelkező Kisebbségi törvény szerint, nemzeti és

etnikai kisebbség minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada

honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai

magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai

különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek

megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére

irányul.

A Kisebbségi törvény értelmében Magyarországon honos népcsoportnak minősül (a magyar

abc sorrendjében felsorolva): bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román,

ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán.

22

Az itt értékelt cikkely tárgyalásakor kiemeljük, a Magyarországi Németek Országos

Önkormányzata álláspontja szerint a Keretegyezmény 3. cikkelye „éppen nem a <<szabad

identitásválasztás>> Magyarországon elterjedt értelmezését jelenti, hanem azt, hogy akkor

érvényesítem speciális kisebbségi jogaimat, ha annak is vallom magam. A cikkely tehát

objektív tényként kezeli az egyén kisebbséghez tartozását és csak annak eldöntését bízza rá,

hogy élni kíván-e a kisebbséghez tartozásból eredő speciális jogokkal is”.

Szólni kívánunk arról, hogy a hatályos szabályozásban nem csak azt kezelik kisebbségiként,

aki ezt megvallja, vagy kéri, hanem azt is, akit a hatóság, közszolgáltatást nyújtó – egyébként

alapvetően jó szándékból – annak vél, arról tudomást szerez, például a gyermekvédelemben,

vagy a közoktatásban. Ez természetesen nem okozhat hátrányos megkülönböztetést, de a

kisebbségként való kezelés terén a Keretegyezmény szerinti egyéni autonómiát csökkentheti.

Tájékoztatunk arról, hogy a problémakörről és az ehhez kapcsolódó jogalkotási feladatokról

részletesen szólunk az ország-jelentés III. fejezet 1. pontjában.

(A Tanácsadó Bizottság véleményét tartalmazó dokumentumban foglalt értékeléssel

összhangban, a jelen ország-jelentés több helyén is szólunk azokról az intézkedésekről vagy

eseményekről, amelyek a hatályos Kisebbségi törvényben nem nevesített, számarányukat

tekintve egyébként kisebbségben lévő csoportokat érintenek.)

(2) A kisebbségek népszámlálási adataira vonatkozó részletes értékelés az ország-jelentés III.

fejezete 2. pontjánál, a Miniszteri Bizottság iránymutatásában megfogalmazott kérdésekre

adott válaszoknál olvasható.

4. cikkely

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy

számára biztosítják a törvény előtti egyenlőséget és a törvény általi egyenlő védelem jogát. Ebben a

vonatkozásban minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés

tilos.

2. A Felek kötelezik magukat annak elfogadására, hogy - amennyiben szükséges - megfelelő

intézkedéseket hoznak a gazdasági-, a társadalmi-, a politikai- és a kulturális élet minden területén a

nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és hatékony egyenlőség

előmozdítása érdekében. E tekintetben kellő figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségekhez tartozó

személyek sajátos körülményeire.

3. A 2. bekezdésben foglaltaknak megfelelő intézkedéseket nem lehet hátrányos megkülönböztetésként

értékelni.

A törvény előtti egyenlőséget Magyarországon az Alkotmány, valamint törvények mondják ki

és garantálják érvényesülésüket.

(1) A második monitorozási időszakról szóló ország-jelentés összeállítása kapcsán

megkeresett Országos Igazságszolgáltatási Tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a Tanácsadó

Bizottság véleményét tartalmazó dokumentumban kifejtett, az antiszemitizmusra és a

romákkal való eltérő elbánásra utaló megjegyzések, az igazságszolgáltatást semmilyen

formában nem érintik. A Magyar Köztársaság bíróságai az általuk elbírált ügyekben sem faji,

sem nemzeti hovatartozásra, sem vallási meggyőződésre való tekintettel a hozzájuk forduló

polgárok között különbséget nem tesznek.

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény értelmében

mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság

tisztességes eljárás során és ésszerű határidőn belül bírálja el (9.§). A törvény kimondja azt is,

hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő (10.§).

23

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács utal arra, hogy az Emberi Jogok és Alapvető

Szabadságok Európai Egyezménye 6. cikkelyével összhangban lévő nemzeti szabályozás

természetesen nem csupán a törvény betűje szerint létezik, azt a bírák szigorúan be is tartják.

Az Alkotmányból származtatott fontos rendelkezése a fent hivatkozott jogszabály 11. §-a,

amely szerint senki nem vonható el törvényes bírájától, s ez a törvény által rendelt bíró, az

eljárási szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre

megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának vezetője nyomatékkal felhívja a

figyelmet arra, hogy a bíróságok eljárása, a bírák tevékenysége kapcsán a pártatlanság

alkotmányos követelménye tekintetében soha nem merült fel kétely. Sem az Európa Tanács,

sem az Európai Unió Bizottsága nem kifogásolta a magyarországi bíróságok eljárását,

diszkriminációra utaló megalapozott panasz soha nem érkezett.

Tájékoztatunk arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke 2003. december 16-án hivatalában

fogadta a magyarországi horvátok és szlovákok országos önkormányzatának elnökeit. A

találkozón részt vett a kisebbségi ombudsman és a Kormány roma ügyekért felelős politikai

államtitkára is. A megbeszélésen kiemelésre került annak fontossága, hogy az ítélkezési

gyakorlatban maradéktalanul érvényesüljenek az emberi jogokat védő rendelkezések és a

kisebbségeket megillető jogosítványok. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a

szólásszabadság joga senkit nem hatalmaz fel az emberek nem, faj, felekezet szerinti

hátrányos megkülönböztetésre, a társadalom egyetlen csoportját sem szabad megbélyegezni.

(2) A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai - egy rövidebb próbakutatási időszak lezárása

után – 2002-ben kezdték el „A törvény előtti egyenlőség érvényesülése a büntetőeljárásban

cigány és nem cigány terheltek esetén„ elnevezésű kutatási terv megvalósítását. Az Emberi

Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége tagszervezete itt érintett kutatási eredményei még

átdolgozás alatt állnak, így azok, jelen formájukban nem idézhetők, nem használhatók fel, de

véglegesítésüket követően értékes információkkal szolgálhatnak a tárgykört érintő

kérdésekről.

(3) Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség alkotmányos elvének minél szélesebb körben

történő gyakorlati megvalósulása érdekében a Kormány 2003 szeptemberében benyújtotta az

Országgyűléshez az esélyegyenlőségi törvényjavaslatát, melyet az Országgyűlés 2003

decemberében elfogadott.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.

törvény (Esélyegyenlőségi törvény) az Európai Unió Tanácsa 2000. június 29-i, „A személyek

közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének

alkalmazásáról” szóló 43/2000/EK irányelvének (Council Directive 2000/43/EC of 29 June

2000 implementing the principle of equal treatment between persons irrespective of racial or

ethnic origin), valamint „A foglalkoztatás és a munkavállalás során alkalmazott egyenlő

bánásmód általános kereteinek létrehozásáról” szóló 2000. november 27-i 78/2000/EK

irányelvének (Council Directive 2000/78/EC of 27 November 2000 establishing a general

framework for equal treatment in employment and occupation) rendelkezéseivel

összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

A Kormány az Esélyegyenlőségi törvény parlamenti benyújtásakor, összhangban a Tanácsadó

Bizottság véleményét tartalmazó dokumentumban összefoglaltakkal, az alábbiakra volt

24

különös tekintettel: a diszkriminációs cselekmények elleni hathatós jogorvoslatok biztosítása,

a roma gyermekek kisegítő iskolákba történő irányításának megakadályozása, intézkedések az

iskolai szegregáció ellen.

Az Esélyegyenlőségi törvényt két és fél éves előkészítői munka eredményeként fogadta el az

Országgyűlés. A 2002. október végére elkészült törvény koncepcióját véleményezésre az

országos kisebbségi önkormányzatok, kisebbségi civil szervezetek és szakértők is megkapták.

Az igazságügyi szaktárca által 2003. június 4-én Budapesten rendezett konferencián a

tudományos élet és a civil jogvédő szervezetek képviselői is véleményt nyilvánítottak a

normaszöveg főbb rendelkezéseiről.

Az Esélyegyenlőségi törvény megfogalmazza az egyenlő bánásmód követelményeit, melyek a

kisebbségekhez tartozó személyekre, továbbá a kisebbségekre, mint csoportokra is

vonatkoznak. A nevezett jogszabály továbbá - többek között - a kisebbségekhez való tartozás

miatti mindenfajta közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tilalmaz, és egy

külön közigazgatási hatóság létrehozataláról is rendelkezik, mely hivatalból vagy kérelemre -

amennyiben másfajta eljárás nem indult – közigazgatási eljárás során figyelmeztetést és

szankciókat alkalmazhat a tilalomba ütköző magatartások elkövetőivel szemben, pert indíthat

az érintett személyek és csoportok jogainak védelmében.

(Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.

törvény szövegét az ország-jelentés I. sz. mellékleteként ismertetjük.)

(4) Az ország-jelentés Bevezetőjében is kiemeltük, a Kormány 2003-ban esélyegyenlőségi

tárca nélküli minisztert nevezett ki annak érdekében, hogy ezzel is elősegítse a hátrányos

helyzetű csoportok esélyegyenlőségének érvényesülését, a társadalmi szolidaritás erősítését.

(Az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter feladat- és hatásköréről szóló 107/2003.

(VII.18.) Korm. rendelet kivonatolt szövegét az ország-jelentés III. sz. mellékletében

ismertetjük.) A Keretegyezmény itt értékelt cikkelyében is megfogalmazott, a többség és

kisebbség közötti egyenlőség előmozdítása érdekében szükséges kormányzati feladatok

koordinálására a Kormány 2004. január 1-jétől teljes jogkörrel rendelkező központi

költségvetési szervként működő Esélyegyenlőségi Kormányhivatalt hozott létre. (Az

esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter és az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal

tevékenységéről tájékoztatunk a II. fejezet 6. cikkelye tárgyalásakor is, és részletesen szólunk

e kérdésekről az ország-jelentés III. fejezet 6. pontjában.)

(5) A közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban:

Közoktatási törvény) 2003. szeptember 1-jén hatályba lépett több szakasza szolgálja (a 2003.

december 22-én elfogadott Esélyegyenlőségi törvényben rögzítettek mellett) az

esélyegyenlőség megteremtésének jogszabályi kereteit, rögzíti a hátrányos megkülönböztetés

tilalmát az oktatás területén. Az itt érintett paragrafusok szövegét az ország-jelentés I. sz. és

II. sz. mellékletében ismertetjük. (A Közoktatási törvény antidiszkriminációs elemeiről a

Keretegyezmény 12. cikkelye tárgyalásakor tájékoztatunk.)

(6) A Keretegyezmény 4. cikkelyhez kapcsolódó további tájékoztatásként kiemeljük, hogy az

Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium szakmai feladatai sorában speciális

minőséggel van jelen a roma kisebbség problematikája, hiszen a szegénység és a társadalmi

kirekesztődés jelenségei a cigányságot számos esetben sújtják, s ennek szociális, illetve

egészségügyi konkrét következményeivel ma is szembe kell nézni. Ennek felismerésén

25

alapult a cigányság társadalmi beilleszkedését segíteni hivatott kormányzati program, amely

az egészségügyi szaktárca részére is nevesített feladatokat ír elő.

(7) A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2003 októberében hirdette meg a Széchenyi

Vállalkozásfejlesztési Program keretében a hazai roma mikro- és kisvállalkozások

támogatását célzó programját. A projekttel kapcsolatos dokumentáció elérhető a szaktárca

internetes honlapján (www.gkm.hu). Kiemelendőek a szaktárca felelősségi körébe tartozó és a

2004-2006-os időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terv Humán Erőforrás Fejlesztés

Operatív Program egyes intézkedései, melyek közvetlenül irányulnak az esélyegyenlőség

elősegítésére, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségen túl a romák esélyegyenlőségének

biztosítására.

(8) A törvény előtti egyenlőség kifejeződése - többek között - az anyanyelv használatának

biztosítása. E jog forrása az Alkotmány 68. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések.

Kiemelendőek a Magyar Köztársaság által a Nyelvi Karta törvénybe iktatásával vállalt,

tárgykört érintő kötelezettségei. (A vállalások teljesítésére vonatkozó, az Európa Tanács

részére beterjesztett ország-jelentésekről a jelen beszámoló I. fejezetében szóltunk.)

(9) A polgári jog területén a kisebbségek védelmét a személyhez fűződő jogokra vonatkozó

szabályozás érintheti leginkább. Magyarországon törvény nevesíti a tipikusabb személyiségi

sérelemfajtákat (névviseléshez való jog, magántitok védelme stb.), és külön szempontként

megjelöli a „nemzetiség” szerinti diszkriminációtilalmat. Jelezni kell azonban azt a magyar

álláspontot, hogy a polgári jogi személyiségvédelem ezen a területen csak kisegítő lehet,

tekintettel arra, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos méltányos bánásmódnál nem elegendő a

negatív diszkrimináció tilalma. A kisebbségek védelme többletjogokat igényel (különösen az

anyanyelv-használati, művelődési, oktatási, eljárási stb. jogok területén).

A kisebbségek védelménél a személyhez fűződő jogok megsértése esetére biztosított objektív

és szubjektív jogkövetkezmények hatékonyan egészíthetik ki a más jogágak (alkotmányjog,

büntetőjog) nyújtotta védelmet.

A második monitorozási időszakot érintő új fejlemények sorában kiemeljük a Munka

törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 5. §-át érintő módosítást, mely változás

2001. július 1-től lépett életbe. A nevezett jogszabály szerint, a munkaviszonnyal

kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni munkavállalók között nemük,

koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk,

politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk vagy ezzel

összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal összefüggő

körülmény miatt. A rendelkezés kiemeli, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos vita esetén a

munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára

vonatkozó rendelkezéseket nem sértette.

A polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998.(IV.24.) Korm. határozat alapján, folyamatban

van az új Polgári Törvénykönyv előkészítése, mely a személyhez fűződő jogok területén is

változásokat eredményezhet. A legjelentősebb változás e területen, hogy a személyhez fűződő

jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő szankcionálását a készülő törvény új módon

kívánja rendezni azzal, hogy bevezetni tervezi a sérelemdíj intézményét. Sérelemdíj

megítélhető volna olyan esetekben is, amelyekben a személyiségi jogsértés a sértett oldalán

nem eredményezett hátrányt, de az eset összes körülményei alapján a sértettnek nyújtandó

elégtétel indokolt. Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója a sérelemdíjat a személyiségi

26

jogok megsértésének közvetett kompenzációjaként és pénzbeli elégtételt jelentő „magánjogi

büntetésként” fogja fel. Az új rendelkezés széleskörű szakmai, társadalmi vitája során a

kisebbségi ombudsman is kifejthette álláspontját, továbbá az egyes kisebbségi érdekvédő

szervezeteknek is lehetősége nyílt az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának

véleményezésére.

(10) A Keretegyezményben foglaltak megvalósításával összefüggésben a Belügyminisztérium

ösztöndíjprogramot hirdetett meg a rendőri pálya iránt elhivatottságot érző tehetséges cigány

fiatalok számára. Az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) által a

2000/2001. tanévtől országosan bevezetett ösztöndíj program a cigány fiatalok rendőrré

válását hivatott segíteni (tankönyv és tanszertámogatással, szállás és étkezés teljes

költségeinek átvállalásával, valamint tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjjal). Jelenleg öt

fiatal részesül ilyen ösztöndíjban, négyen rendészeti szakközépiskolában, egy fő pedig a

Rendőrtiszti Főiskolán tanul. Az ösztöndíjban részesülők viszonylag alacsony száma több

tényezőre vezethető vissza: a jelentkezők tanulmányi eredménye gyakran nem éri el a

megkívánt szintet, vagy ha eléri, akkor a jelentkező – vagy közeli hozzátartozója – életvitele

nem felel meg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló

1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 258. § (1) bekezdésében meghatározott

követelményeinek. A jól tanuló cigány fiatalok körében azonban rendőri hivatás iránti

érdeklődés általában is mérsékelt.

A Belügyminisztériumnak a cigány kisebbség esélyegyenlőségének előmozdítása érdekében

tett további intézkedéseivel kapcsolatban fontosnak tartjuk az alábbiak kiemelését.

A Hszt. 258. § (1) bekezdése a) pontjában foglaltaknak a 2003. évi XLV. törvény 80. §-ával

történt módosítása oldotta a rendőri szolgálati viszony létesítésének szigorú feltételeit. Ennek

eredményeként a rendőrség állományába jelentkező cigány kisebbség tagjai nagyobb eséllyel

indulhatnak az álláshelyek betöltésére.

Figyelemmel arra, hogy a rendőrség állományában a jelenleginél nagyságrendekkel több,

kisebbségekhez tartozó személyre volna szükség, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó

rendészeti szakközépiskolákba jelentkező, cigány származásukat vállaló és a felvételi

követelményeket teljesítő jelöltek beiskolázásakor – a vonatkozó jogszabályi előírások

betartása mellett – lehetőség van a pozitív diszkrimináció alkalmazására. Ez azt jelenti, hogy

az azonos eredményeket elért felvételizők közül, a cigány származásúakat előnyben

részesíthetik.

Magyarországon 64 középiskola vesz részt a rendészeti fakultációs program végrehajtásában.

A BM Oktatási Főigazgatóság szakmai támogatásával készült el a program tananyaga.

Jelenleg a rendészeti fakultáció választható, akkreditált érettségi tantárgy. A programban

közreműködő középfokú oktatási intézmények megismertetik a cigány fiatalokkal a

rendvédelmi szervek munkáját, felkeltve ezzel az érdeklődést a rendvédelmi szakmák iránt.

A Budapesten működő Rendőrtiszti Főiskola 2003 áprilisában pályázatot nyújtott be a Phare

és az Oktatási Minisztérium közös programjának keretében "Romológia és rendvédelem az

oktatásban és a kistérségek működésében" címmel. A program 2003 szeptemberében indult és

2004 szeptemberében fejeződik be. (A roma kisebbséget érintő további Phare programokról a

6., 7., 9., és 15. cikkely tárgyalásakor adunk tájékoztatást, illetve III. fejezet 6. pontjában

szólunk.)

27

Közös képzés indult továbbá a rendőrök, az önkormányzati képviselők és a kistérségekből

érkező tisztségviselők számára. A képzés célja, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok, a

kistérségek, az önkormányzatok és a roma szerveződések képviselőiből olyan informális

grémiumok jöjjenek létre, amelyek a rendőrség és az önkormányzatok romákkal kapcsolatos

problémáit tudja kezelni. A program bevezetésének alapvető célja egy olyan modell

kidolgozása, amely a megyei cigány közösségek és a rendőri szervek kapcsolatát erősítheti.

(11) A diszkriminációellenes kormányzati intézkedések között – e jelentés szempontjából – ki

kell emelni a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló

középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozatot. Az itt idézett

határozat 5.2. pontja értelmében, folyamatosan figyelemmel kell kísérni a cigány

kisebbséghez tartozókkal kapcsolatos rendőri magatartás jogszerűségét. E feladat végrehajtása

érdekében az országos rendőrfőkapitány a 37/2001. (X. 8.) számú intézkedésében szabályozta

a cigány származással összefüggően – a különböző diszkriminatív rendőri intézkedések ellen

– benyújtott panaszok, feljelentések és bejelentések kivizsgálásának rendjét.

Az intézkedés szerint, a központi és területi rendőri szervek vezetői évente jelentést tesznek,

amelyeket az ORFK Ellenőrzési Szolgálata értékel, majd a rendőrség egészét érintő országos

összefoglaló jelentést az országos rendőr-főkapitány minden év december 15-ig felterjeszti a

belügyminiszternek.

Az összefoglaló jelentések értékelése során megállapítható, hogy a Rendőrséghez érkező,

ilyen jellegű panaszok száma - az ország területén százezres nagyságrendben foganatosított

intézkedésekhez viszonyítva - nem számottevő. Mindez ugyanakkor nem ad felmentést azon

törekvés alól, hogy a diszkriminációs alapú jogsértéseket teljesen visszaszorítsuk.

A panaszokat, éves bontásban az 1-es és a 2-es számú ábra részletezi. Az ábrákból kitűnik,

hogy 2001-ben 19, 2002-ben pedig 14 esetben éltek panasszal. A megalapozott panaszok

száma igen kicsi. Ugyanakkor a különböző kutatások szerint, tény az is, hogy nem minden

diszkriminatív cselekmény kerül nyilvánosságra, többek között a retorziótól való félelem, az

alacsony szintű jogismeret, az alacsony érdekérvényesítési képesség miatt.

Az 2. számú ábra adataihoz meg kell jegyezni, hogy 2002-ben az egyetlen megalapozott

panasz valójában „határeset” volt, további három panasz vizsgálata pedig még folyamatban

van.

A panaszok vizsgálatának ötéves tapasztalatai azonban felhívják a figyelmet egy másik létező

jelenségre is. Gyakori, hogy az intézkedés alá vont cigány állampolgárok a kisebbségi

hovatartozásukra azért hivatkoznak, hogy így próbálják az általuk elkövetett jogsértést

ellensúlyozni, vagyis megítélésük szerint, velük szemben kizárólag cigány származásuk miatt

került sor rendőri intézkedésre.

28

1. sz. ábra

A rendőrségi eljárást kifogásoló,

cigány kisebbséghez tartozó személyek

által benyújtott összes panasz száma

5 6

9

19

14

0

5

10

15

20

1998 1999. 2000. 2001. 2002.

Összes panasz száma

2. sz. ábra

A 1. számú ábra adatai közül a

megalapozott panaszok száma

0 0 0

2 1

0

5

10

15

20

1998 1999. 2000. 2001. 2002.

Megalapozott panaszok száma

Forrás: Belügyminisztérium

A panaszok nagy részében, az érintettek kifogásolják a cigány származásra utaló, „sértő

kifejezések” használatát is. Ezeknek az eseteknek megtörténte azonban tanúk hiányában

nehezen bizonyítható. Ha azonban a jogsértés bizonyítható, és az valóban a rendőr terhére

róható, az illetékes vezetők minden esetben megteszik a felelősségre vonás érdekében

szükséges intézkedéseket.

A rendőrségi eljárást kifogásoló, cigány kisebbséghez tartozó személyek által, a különböző

megyékben és a Fővárosban benyújtott panaszok száma földrajzi megoszlásának vizsgálata

alapján megállapítható, hogy a legtöbb kifogás a Budapesti Rendőr-főkapitányság (10

panasz), a Pest megyei Rendőr-főkapitányság (8), valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei

Rendőr-főkapitányság (6) tevékenységével kapcsolatban érkezett. Jász-Nagykun-Szolnok,

Tolna, Veszprém és Zala megyében viszont panasz nem fordult elő.

Forrás: Belügyminisztérium

A statisztikai adatok elemzése kapcsán megjegyzendő, hogy a benyújtott panaszok számának

növekedése csak részben oka a cigány kisebbség magasabb aránya az adott településen

1

10

2

5

3

6

2

3

2

1

2

0

2 2

8

1 1

0

2

0 0

0

2

4

6

8

10

12

KR

BRFK

Baranya

Bács-K

Békés

B-A-Z

Csongrád

Fejér

Győr-M-S

Hajdú-B

Heves

Jász-N-Sz

K-E

Nógrád

Pest

Somogy

Sz-Sz-B

Tolna

Vas

Veszprém

Zala

Panaszok száma 1998-2002. között

29

(társadalmi helyzete, megélhetési lehetősége, illetve az erre visszavezethető problémák stb).

Szerepet játszik az is, hogy az adott megyében, milyen a rendőrök és a cigányság kapcsolata.

A már kiemelt Tolna megye mellett köztudomásúan példaértékű az együttműködés Zala

megyében vagy éppen a nemzetközileg is elismert „Nógrád biztonságáért” programot folytató

Nógrád megyében.

(A tárgykörhöz kapcsolódóan az ország-jelentés XII. sz. mellékletében, a közelmúltban igen

nagy visszhangot kiváltott és a médiában is sokszor szerepeltetett két ügy – a „gyöngyösi-„ és

a „valkói” események leírását adjuk közre.)

(12) A Keretegyezmény itt érintett cikkelyében foglaltak magyarországi megvalósításával

kapcsolatban fontosnak tartjuk kiemelni az alábbiakat is.

Az esélyegyenlőség megteremtése érdekében, a magyar Kormány, a Világbank, a Soros

Alapítvány Nyílt Társadalom Intézete, valamint az Európai Bizottság szervezésében 2003.

június 30. és július 1. között Budapesten megrendezett konferenciáról az I. fejezetben már

szóltunk. A Keretegyezmény itt értékelt cikkelye kapcsán azt kívánjuk kiemelni, hogy a

résztvevők megvitatták a roma vezetőknek a gazdasági fejlődés folyamatába való

bevonásának lehetőségeit. A magyar miniszterelnök, a rendezvény tapasztalatainak értékelése

során bejelentette a „2005-2015: A Roma Integráció Évtizede” elnevezésű program

megindítását. A Program célkitűzése a romák gazdasági és szociális helyzetének javítását

célzó folyamatok felgyorsítása. A „Roma Integráció Évtizede” program szorosan kapcsolódik

két folyamatban lévő kezdeményezéshez: a „Millenniumi Fejlesztési Célok”-hoz és az EU

Társadalmi Beilleszkedés Politikájához.

(A fent vizsgált cikkelyben foglaltak megvalósítását is érintő további tájékoztatást az országjelentés

III. fejezete 6. pontjánál adunk.)

5. cikkely

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek

számára kultúrájuk megőrzését és fejlesztését, úgyszintén identitásuknak, nevezetesen vallásuk, nyelvük,

hagyományaik és kulturális örökségük megőrzésének feltételeit.

2. Az integrációt szabályozó általános politikájuk keretében hozott intézkedéseik sérelme nélkül a Felek

tartózkodnak minden olyan politikától vagy gyakorlattól, amely a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek

akaratuk elleni asszimilációjára irányul és védelmezik ezen személyeket minden olyan akciótól, ami a

beolvasztásukra irányul.

A jelen ország-jelentés I. fejezetében tájékoztatást adtunk arról, hogy az Európa Tanács

Kulturális Bizottsága 2001 tavaszán indított, a tagállamok kulturális sokszínűségének

megőrzésére irányuló tevékenységét vizsgáló program keretében, a Nemzeti Kulturális

Örökség Minisztériuma által készített magyar nemzeti jelentésben ismertettük a hazai

kisebbségek kulturális helyzetét. A második monitorozási időszakban készített magyar

nemzeti jelentést az Európa Tanács a hivatalos dokumentumai között szerepelteti.

A nevezett dokumentumban összefoglalt tájékoztatót az alábbi információkkal egészítjük ki.

(1) A kisebbségek kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése szempontjából kiemelt

jelentőséget tulajdonítunk annak a programnak, mely a Kisebbségi Hivatal koordinációs

munkája mellett valósul meg. A program, a kisebbségek számára törvényben biztosított

kulturális autonómia gyakorlati megvalósulásához elengedhetetlen intézményi háttér

megteremtését kívánja szolgálni. A Kormány a 2003. évtől a mindenkori Költségvetési

30

törvényben rögzített, kiemelt pénzügyi forrást rendelt a program megvalósításához. Ennek

keretében mód nyílt arra, hogy a kisebbségek országos önkormányzatai új kulturális

intézményeket alapítsanak, vagy már működő, de nem közvetlenül kisebbségi szervezetek

által működtetett intézmények átvegyenek.

Az itt jelzett célokra a költségvetés 2003-ban 429 millió Ft-ot biztosított, melyből 9 kisebbség

országos önkormányzata összesen 24 intézmény alapítását, átvételét, működtetését oldotta

meg. Az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat a magyarországi lengyelek múzeuma

és levéltára működésének és kiállítási programjainak megvalósítására kapott támogatást. A

Magyarországi Németek Országos Önkormányzata a pécsi székhelyű Magyar-Német Nyelvű

Iskolaközpont mellett kialakított új diákotthon működtetésére, a Baja városában található

német nemzetiségi oktatási és művelődési központ kollégiumának felújítására, illetve

Városlőd településen lévő német nemzetiségi ifjúsági továbbképző központ kialakítása

céljából részesült támogatásban. Az Országos Szlovák Önkormányzat 2003-ban a következő

intézményeket vette át, illetve kapott intézmény fenntartási támogatást: Ľudové noviny

szlovák hetilap, Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, Szlovák Közművelődési Központ,

Szlovák Dokumentációs Központ, Szlovák Óvodai Módszertani Központ, Vertigo Szlovák

Színház. Az Országos Horvát Önkormányzat a hercegszántói iskolát és a Croatica lap és

könyvkiadót működtet, Horvátországban pedig, oktatási és közművelődési továbbképző

központot alakít ki. Dokumentációs központ kialakítását kezdte meg 2003-ban a bolgár, a

görög, és a román kisebbség országos önkormányzata. A Magyarországi Szlovének Országos

Önkormányzata a Monoster Rádió zavartalan működtetését biztosítja a kisebbségek kulturális

autonómiájának kiszélesítésére biztosított költségvetési forrásból.

Az itt tárgyalt cikkely kapcsán, a szlovák és a horvát kisebbség országos önkormányzata

tulajdonába került, önállóan működtetett kulturális intézményeit mutatjuk be.

Az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete

az elmúlt tíz évben igen komoly tudományos és kiadványozási sikereket ért el. Megállapodás

született a Magyar Tudományos Akadémiával, valamint a Szlovák Tudományos Akadémiával

az intézmények közötti tudományos együttműködésről is. A szlovákok országos

önkormányzata, a regionális kulturális központok együttműködésének összehangolására,

létrehozta a Szlovák Közművelődési Központot. Az intézmény székhelye Budapest,

tagintézményei az ország további 7 településén működnek. Megalakult a Szlovák

Dokumentációs Központ is, mely intézmény a hazai szlovákokkal kapcsolatos könyvek,

periodikák, digitalizált hangzó anyagok, film- és videofelvételek, számítógépes

dokumentumok, valamint kéziratok központi gyűjtőhelye kíván lenni. Az Országos Szlovák

Önkormányzat az óvodapedagógusok kommunikációs és nyelvi készségeinek fejlesztését,

nevelési-oktatási tevékenységük szakmai elmélyítését szolgáló Szlovák Óvodai Módszertani

Központot alapított békéscsabai székhellyel, valamint átvette a Vertigo Szlovák Színház

működtetését. A ország egyetlen szlovák nyelvű színjátszó társulata utazó jellegű színház.

A magyar miniszterelnök és a horvát köztársasági elnök jelenlétében került aláírásra 2003.

szeptember 30-án, Budapesten a magyarországi horvát közösség adriai tengerparti képzési és

oktatási központjának kialakításához nyújtandó magyar kormányzati támogatásról szóló

szándéknyilatkozat. A dokumentum értelmében, a magyar Kormány kötelezettséget vállalt

arra, hogy 100 millió Ft-tal támogatja az Országos Horvát Önkormányzat horvátországi

kulturális intézményének kialakítását. Az új központ épületeit a horvát Kormány ingyenes

használatba adta a magyarországi horvátok közösségének.

31

(2) Az első ország-jelentésben szóltunk arról, hogy a kisebbségi közösségek anyanyelvű

kulturális programjainak megvalósításához, döntően a Magyarországi Nemzeti és Etnikai

Kisebbségekért Közalapítvány (a továbbiakban: Kisebbségekért Közalapítvány) biztosít

anyagi fedezetet. A nevezett jelentésben részletesen tájékoztattunk a Kisebbségekért

Közalapítvány céljairól, működési rendjéről, döntéshozó testületeinek összetételéről.

A Kisebbségekért Közalapítvány 1999. és 2003. közötti támogatáspolitikájáról az alábbiak

szerint számolunk be. Az intézmény költségvetése az 1999. évi 515 millió Ft-ról, a 2003. évi

663 millió Ft-ra emelkedett.

A kisebbségi kulturális célú költségvetési forrásokat nyílt pályázatok révén lehetett elnyerni.

A pályázók köre nem volt korlátozva. A támogatásra fordított pénzösszeget a Kisebbségekért

Közalapítvány Kuratóriuma (a továbbiakban: Kuratórium) nem osztotta fel kisebbségenként,

a pénzkeretek arányának megállapítása során az igényeket vette alapul. A megvalósíthatóság

garanciális követelményei (input szabályozás) folyamatosan szigorodtak. A támogatásról

vagy elutasításról a Kuratórium határozott, melyben a kisebbségek képviselői többségben

vannak.

A második monitorozási időszakban, a Kisebbségekért Közalapítvány kiemelt feladatának

tekintette az anyanyelven megvalósuló programok támogatását. A 2003. év jelentős eseménye

volt a Kisebbségekért Közalapítvány által megszervezett és Budapesten, a Nemzeti

Színházban megtartott Nemzetiségi Színházak Találkozója. A nagyszabású rendezvényen, a

magyarországi amatőr és professzionális társulatok 10 színpadi produkciót mutattak be. A

kisebbségi színházi találkozó programjában, az anyanyelvű előadások mellett, szakmai

tanácskozások is szerepeltek.

(3) Első ország-jelentésünkben ugyancsak szóltunk a Magyarországi Cigányokért

Közalapítvány (a továbbiakban: Cigányokért Közalapítvány) szervezetéről, feladatairól,

célkitűzéseiről. Itt, a nevezett Közalapítványnak a második monitorozási időszakban végzett

munkájáról adunk tájékoztatást.

Megállapítható, hogy a Cigányokért Közalapítványhoz benyújtott pályázatok száma évről

évre emelkedik, és a költségvetési támogatás függvényében, egyre nagyobb összeget tud

fordítani azok támogatására. A rendelkezésre álló források a második monitorozási időszak

első évében nem érték el a 200 millió Ft-ot, a 2003-ban már megítélt támogatások összege

445 millió Ft. A támogatásban részesülő területek közül kiemeljük a közösségi házak

finanszírozását, a közéleti szakmai ismeretek megszerzésének ösztönzését, a pedagógiai

műhelyek munkájának anyagi elismerését.

Az értékelt időszakban kiemelt figyelem irányult a roma fiatalok számára hirdetett tanulmányi

ösztöndíj programra. A 2000. évtől a Kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy gondoskodik

valamennyi, a pályázati feltételeknek megfelelő roma fiatal tanulmányi ösztöndíj

támogatásáról. Az ösztöndíj támogatások kifizetésére részben a Cigányokért Közalapítvány

saját költségvetése terhére, részben pedig az Igazságügyi Minisztérium saját fejezeti

kezelésében elkülönített költségvetési támogatás terhére került sor.

Az ösztöndíjrendszer első éveiben még nem érte el a 2 ezer főt a Cigányokért Közalapítvány

révén támogatásban részesített általános-, közép-, és felsőfokú oktatási intézményben tanuló

roma diákok, hallgatók száma. A 2003-as esztendőben ez a szám megközelítette a 20 ezer főt.

32

A 2001-2002. évben az Oktatási Minisztérium közreműködése révén, a Cigányokért

Közalapítvány középfokú nevelést-oktatást, szakmaszerzést biztosító szakképző iskolák

tanműhelyeinek fejlesztéséhez, új tanműhelyek létrehozásához nyújtott támogatást. A modell

értékű programok működtetésével a hátrányos helyzetű cigány tanulók sikeres

szakmaszerzéséhez adhattak segítséget.

(4) A Kormányban a roma ügyekért felelős politikai államtitkár javaslata alapján, a 2003. évi

központi költségvetésből 173 millió Ft-tal finanszírozott, Roma Kulturális Alap (a

továbbiakban: Alap) jött létre. Az Alap nyílt pályázat útján, olyan neves művészeti együttesek

és kulturális szervezetek működését támogatta, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a

roma kultúra fenntartásában, terjesztésében, a közvélemény formálásában. Az Alap másik fő

célkitűzése alapján, alkotói díjban részesített kiemelkedő és elismert roma zenészeket,

képzőművészeket, írókat, költőket, színészeket, újságírókat, táncosokat, tudományos

kutatókat.

(5) A Keretegyezmény itt vizsgált cikkelye tárgyalásakor utalni kívánunk a magyarországi

kulturális programok megvalósításához jelentős költségvetési támogatást nyújtó Nemzeti

Kulturális Alapprogram (a továbbiakban: Alapprogram) munkájára is. A nevezett

Alapprogram 1999. és 2003. között 401 kisebbségi projekt megvalósítását támogatta, több

mint 300 millió Ft-tal. A támogatott projektek sorában megemlítjük a horvát, a német, a roma,

a szlovák, a szerb kisebbség kulturális programjai megrendezéséhez nyújtott támogatást

csakúgy, mint a Kisebbségi törvény hatálya alá nem tartozó, zsidó közösség szervezeteinek

biztosított anyagi hozzájárulást. A Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatja, többek között,

a hagyományos Zsidó Nyári Fesztivál megrendezését vagy a zsidó közösség „Szombat” c.

újságjának megjelenését. E felsorolás keretében megemlítjük még a Magyarországi Zsidó

Hitközségek Szövetsége részére, a magyar zsidó levéltár dokumentációjának Internetes

megjelenítéséhez nyújtott támogatást.

(6) Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) támogatást nyújt a kisebbségek részére

egy viszonylag új terület, az információs társadalom kihívásaira való felkészüléshez. A

szaktárca, a kisebbségi önkormányzatok anyanyelvű infokommunikációs munkájának

elősegítése érdekében 2003-ban pályázati úton biztosított támogatást. Ennek keretében, a

helyi kisebbségi önkormányzatok közel kétharmada, összesen 1.005 önkormányzat kapott

informatikai eszközöket.

Ugyancsak az IHM támogatja a „Digitális Középiskola” programot, melynek célja a

hagyományos középiskolai képzésből kimaradók érettségihez juttatása. Azok számára jött

létre, akikben megvan a képesség és a szándék arra, hogy leérettségizzenek, de hátrányos

helyzetük miatt a hagyományos struktúrában erre nem lenne módjuk. A Digitális Középiskola

roma tagozatának megnyitója 2003. szeptember 11-én volt a miskolci Földes Ferenc

Gimnáziumban.

A „Közháló program” (szélessávú kapcsolat kiépítése) eredményeképp 2004-ben összesen

2004 közösségi elérési pont kialakítására kerül sor Magyarországon. Ebbe a programba

közösségi házak, kulturális központok révén helyi roma közösségek is bekapcsolódhatnak

A Miniszterelnöki Hivatal 2002-ben pályázati támogatást nyújtott 300, a felsőoktatásban

tanuló roma hallgatónak ingyenes számítógép-vásárláshoz.

33

(A kisebbségek képviselőinek a különböző, itt is érintett döntések előkészítésére vagy

meghozatalára létrehozott testületek munkájába való bevonásáról, a kisebbségek participációs

jogosítványairól, a 15. cikkely tárgyalásakor szólunk.)

6. cikkely

1. A Felek bátorítják a tolerancia és kultúrák közötti párbeszéd szándékát, valamint hatékony

intézkedéseket hoznak, hogy előmozdítsák minden, területükön élő személy közötti kölcsönös tiszteletet,

megértést és együttműködést, kiváltképpen az oktatás, a kultúra és a tömegkommunikációs eszközök

területén, tekintet nélkül e személyek etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitására.

2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő intézkedéseket hoznak olyan személyek

védelmében, akik hátrányosan megkülönböztető, ellenséges vagy erőszakos fenyegetések és cselekedetek

áldozatai lehetnek, etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásuk miatt.

A Tanácsadó Bizottság véleményét tartalmazó dokumentumban összefoglalt, a

Keretegyezmény itt érintett cikkelye magyarországi végrehajtásával kapcsolatban

megfogalmazott észrevételek kapcsán, az alábbiakról tájékoztathatunk.

(1) A jelen ország-jelentés Bevezetőjében és a Keretegyezmény 4. cikkelyéhez kapcsolódó

intézkedésekről szóló tájékoztató keretében is kiemeltük, hogy a Kormány 2003-ban új

miniszteri státuszt létesített a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esélyegyenlőségének

előmozdítása érdekében szükséges kormányzati intézkedések koordinálására. E feladatok

ellátását esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter irányítja. Munkáját az Esélyegyenlőségi

Kormányhivatal segíti. (Az esélyegyenlőségi kormányzati struktúra feladat- és hatáskörének

ismertetésére az ország-jelentés III. fejezet 6. pontjában visszatérünk. A fent említett 4.

cikkely tárgyalásakor beszámoltunk arról, hogy az Országgyűlés 2003-ban elfogadta az

Esélyegyenlőségi törvényt.)

(2) Álláspontunk szerint fokozott jelentősége van annak, hogy az oktatás elősegítse egymás

kölcsönös megismerését és tiszteletben tartását, az értékek cseréjét és integrálását a helyi

társadalomba.

Hazánkban a közoktatás tartalmi szabályozása rendelkezik arról, hogy a magyarországi

általános iskolák diákjai megismerkedjenek a kisebbségek sajátos helyzetével, kulturális

értékeivel. A témakör az általános iskola 4. évfolyama keretében, a Nemzeti alaptantervben a

„Társadalmi ismeretek” c. fejezetben, az „Országismeret” c. részben tananyagként jelenik

meg („Magyarország lakói, nemzetiségek, etnikai csoportok”). Ugyancsak e fejezetben, a

„Lakóhelyünk társadalma” c. részben a 6. évfolyam tananyaga a „jellegzetes társadalmi

csoportok a lakóhelyen és ezek történeti változásai”. Ennek keretében van lehetőség a

különböző településeken együtt élő társadalmi csoportok kölcsönös megismerésére. A

„Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek” c. fejezet keretében, a 8. évfolyam végén,

megjelenik a „Nemzeti-nemzetiségi csoportok” c. ismeretrész. A kerettantervekben a „Hon- és

népismeret” c. modulban ugyancsak szerepel az „Etnikai csoportok, nemzetiségek” c.

ismeretanyag, a „Kitekintés szomszédjaink és a világ népeinek kultúrájára”, valamint „A

kisebbségek helyzete és jogai” c. tananyag.

(3) A Tanácsadó Bizottság véleményét tartalmazó dokumentum, a 6. cikkelyben foglaltak

magyarországi megvalósításának értékelésekor, a Kormány e téren kifejtett erőfeszítései

elismerése mellett, negatív példaként említi „a roma és nem roma gyerekek iskolai de facto

különválasztásának folyamatát”.

34

Figyelemmel a fent idézett megállapításra, az alábbiakról kívánunk tájékoztatni. Kiemeljük

azokat az intézkedések, amelyeket az Oktatási Minisztérium (a továbbiakban: oktatási

szaktárca vagy OM) a második monitorozási időszakban, e probléma kezelése terén tett.

Az Oktatási Minisztérium jelentős lépéseket kezdeményezett a hátrányos helyzetű és roma

gyermekek oktatási esélyeinek megteremtése érdekében. Minden jelentős támogatási

programban (informatikai fejlesztés, épület-felújítás, idegennyelv-oktatás, fejlesztés, stb.)

kiemelt szempontként kezelte a hátrányos helyzetű diákok bevonását, részvételét.

Nézzük konkrétan az egyes lépéseket:

2002 novemberében látott napvilágot a közoktatási intézmények működéséről szóló

miniszteri rendelet, mely bevezeti az „integrációs és képesség-kibontakoztató felkészítés”

fogalmát. A 2003. évre vonatkozó Költségvetési törvény, tanulónként 51 000 Ft kiegészítő

normatívát rendelt ehhez az intézkedéshez. 2003. szeptemberétől országszerte mintegy 8 776

elsős, ötödikes és kilencedikes tanuló vesz részt integrációs felkészítésben, s további 24 117

általános és szakiskolai diák pedig, képesség-kibontakoztató felkészítésben. E felkészítések

célcsoportját azok a gyerekek jelentik, akiknek a szülei nyolc általános iskolai osztályt vagy

kevesebbet végeztek, és anyagi helyzetük miatt jogosultak a 4 600 Ft-os gyermekvédelmi

támogatásra. Az integráció tehát nem etnikai csoportot céloz meg, ám igen nagy arányban

mégis roma gyerekeket talál az integráció által segítendőnek. Az Oktatási Minisztérium

megállapítása szerint, a magyar társadalom állapotát mutatja, hogy míg országos átlagban az

iskolás gyermekek alig több, mint 20%-a esik a rendelet kategóriáiba, addig a roma gyerekek

80%-át érinti az itt vázolt intézkedés.

Az integrációs és a képesség-kibontakoztató felkészítés megjelenésével egy időben, változott

a kisebbség óvodai nevelésének-, és iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló rendelet,

melynek szövegéből kikerült az iskolai előmenetelt segítő feladatrendszer (felzárkóztatás,

iskolai előmenetel segítése, stb.). A változtatást mindenekelőtt az motiválta, hogy a hátrányos

helyzet etnikai alapon történő közelítése hibásnak bizonyult. A tanulók ugyanis nemzeti,

etnikai hovatartozástól függetlenül lehetnek hátrányos helyzetűek. A felzárkóztatás

etnicizálása alkalom lehetett a gyermekek külön osztályba, csoportba sorolására, szegregáltan

történő nevelésére (e kérdésekről a 12. cikkely tárgyalásakor is szólunk).

Megjelent a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai sikerességét iskolán kívüli foglakozásokkal

elősegítő „tanoda” módszer. A Közoktatási törvény 2003. szeptember 1-től hatályos 95.§ (1)

m) pontja a „tanodát” a következőképpen határozza meg:

„Az oktatási miniszter közoktatás-fejlesztéssel kapcsolatos feladata az új pedagógiai

módszerek, megoldások, szervezeti formák – így különösen: óvoda-iskola, egységes iskola,

általános művelődési központ, projektoktatás, iskolaotthonos oktatás, hátrányos helyzetű

tanulók iskolai sikerességét segítő iskolán kívüli foglalkozása (tanoda), erdei iskola –

kidolgoztatása, elterjedésének támogatása”.

A tanodák az elmúlt tíz évben jelentek meg a magyar pedagógia eszköztárában. Létrejöttük

önálló közép-európai fejlemény. Elsősorban a roma gyermekek és fiatalok iskolai sikerességét

segítik a térségben.

Az oktatási szaktárca megszervezte az Országos Oktatási Integrációs Hálózatot, s ezzel

országos méretekben megvalósulnak a szociológiai kutatások által javasolt integrációs

35

lépések, s teret kapnak a korszerű pedagógiai megközelítések a hátrányos helyzetű gyermekek

oktatásában. A hálózat bázisintézményei elsősorban az ország két északkeleti régiójában,

kisebb számban pedig a Dél-Dunántúlon, a fővárosban és környékén helyezkednek el.

Az oktatási szaktárca idegennyelv-tanulási stratégiája nagy figyelmet szentel a hátrányos

helyzetű fiatalok nyelvtudáshoz való juttatásának. Az egységes ECDL vizsgadíj támogatási

rendszer kiterjesztése a szakiskolásokra, sok hátrányos helyzetű diákot ér el. A „XXI. sz.

iskolája” program keretében, a leghátrányosabb helyzetű falusi iskolák jutnak informatikai és

ezzel kapcsolatos épület felújítási támogatásokhoz.

Itt kívánunk szólni arról, hogy az Oktatási Minisztérium 1999. évi „A halmozottan hátrányos

helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatása” c. európai

uniós Phare programja volt az első olyan projekt, amelyet ezen a területen indítottak. A

sikeres pályázatok támogatására, az Európai Bizottsággal történt egyeztetésnek megfelelően,

összesen 12.55 millió eurót lehetett felhasználni. E forrás 207 projekt megvalósítását

biztosította. Így nyílt lehetőség, többek között, a tehetséges roma fiatalok középfokú képzését

biztosító kollégium felújítására és felszerelésére Ózd és Szolnok városokban. Az 1999. évi

oktatási minisztériumi Phare program folytatásaként, a 2001-es esztendőben 10 millió euró

biztosította a halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi

beilleszkedésének támogatására hirdetett sikeres pályázatok megvalósítását.

Az OM Phare pályázatai lendületet adtak az oktatási intézményekben megvalósuló

innovációnak. Azokon a területeken, ahol az elmúlt években kialakult a támogatások

pályázásának-fogadásának intézményhálózata, most jelentős innovatív fejlődés várható. A

főváros-vidék arány megfelelőnek mondható a nyertes pályázók között, s az ország számos

elmaradottnak gondolt vidékéről sikerrel pályáznak oktatási intézmények. Sajnos azonban az

ország bizonyos megyéiben nem alakultak ki egyforma mértékben az európai támogatások

fogadásának mechanizmusai.

(Az itt értékelt cikkelyben foglaltak megvalósítását is szolgáló, a romák és nem romák közötti

hatékony együttműködés, valamint a tolerancia és a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítása

érdekében 2000-ben indult, a Kisebbségi Hivatal által kezdeményezett, az Európai Unió Phare

programja keretében megvalósuló “Roma Társadalmi Integrációs Program”-ról az országjelentés

III. fejezet 6. pontjában adunk részletes tájékoztatást.).

(4) A második monitorozási időszakban, a Belügyminisztérium, a rendészeti képzés

valamennyi szintjén bevezette a multikulturális rendészettel összefüggő oktatást. Ez érintette a

rendészeti szakközépiskolák, Rendőrtiszti Főiskola, Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti

Vezetőképző-, Továbbképző-, és Kutatóintézet (a továbbiakban: Rendőrtiszti Főiskola)

keretében folyó munkát, és a vezetőképzés és továbbképzés programját is.

Ennek megfelelően, a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó, rendvédelmi szervek

graduális és posztgraduális képzésében – a diszkriminációmentes szolgáltatás érdekében – a

cigányságra vonatkozó társadalomtörténeti, kulturális, szociológiai stb. ismereteket, a

gyakorlati alkalmazás szintjén oktatják. Az oktatás célja, hogy elősegítse a cigányság pozitív

értékeinek bemutatását, a cigány társadalom, -történelem és -kultúra megismertetését, a

meglévő előítéletek csökkentését, a toleranciaképesség fejlesztését.

A program megvalósításában részt vevő szakemberek álláspontja, hogy az előítéleteket

leginkább az ismerethiány táplálja, így az előítéletek jelentősen csökkenthetők. Kialakulásuk

36

megelőzhető azzal, ha a képzésben részt vevők, a rendőrök, átfogó ismereteket kapnak a

cigány kisebbség helyzetéről. Ennek megfelelően, szükségessé vált a tantervek áttekintése és

a tantárgy magasabb óraszámban való oktatása.

A 2000/2001. tanévben kiadásra került a rendőr és a határ-rendész szakképzés központi

programja, mely az ország 7 rendészeti szakközépiskolája (Budapest, Ady-liget, Körmend,

Sopron, Csopak, Szeged, valamint Miskolc) számára, a szakmai képzés tartalmi

követelményeit határozzák meg.

A központi program 3. fejezete, a „Társadalmi és kommunikációs ismeretek” című tantárgy

oktatásának célját és követelményeit részletezi. A tanulók e tantárgy keretében

megismerkednek a multikultúrális társadalom fogalmával, a kisebbségi, kulturális és vallási

közösségek helyzetével, kiemelten a cigányság történeti gyökereivel, kulturális

hagyományaival, a többségi társadalommal kialakult esetleges konfliktusokkal. E szerint, a

tanulónak ismernie kell a multikulturális társadalom, a kisebbségi közösségek jellemzőit, az

idegengyűlölet, a faji erőszak (rasszista erőszak) problémáit, ezek lehetséges megoldásának,

kezelésének módját. Követelményként fogalmazódik meg a multikulturális társadalomban

végzett rendvédelmi munka sajátosságainak felismerése, a közösségi, lakókörnyezeti

konfliktusok kezelése, továbbá a kisebbségekkel szembeni előítélet-mentes viselkedés. Ezen

ismeretekből vizsgát kell tenni. A központi program a tantárgy összes óraszámát 100 órában

határozta meg. A rendészeti szakközépiskolák a képzést saját oktatóikkal, illetve külső

előadók igénybevételével oldják meg. Ehhez a BM Oktatási Főigazgatósága segítséget kapott

a Kisebbségi Hivataltól. (A rendészeti szakközépiskolák által felhasznált oktatási segédanyag

irodalom jegyzékét az ország-jelentés IX. sz. mellékletében közöljük.)

A rendészeti szakközépiskolákban évente mintegy 1 500 fő kezdi meg tanulmányait a rendőr,

illetőleg a határ-rendész szakképzés keretében. Az itt megvalósuló továbbképzési rendszer

keretében, szintén foglalkoznak a kisebbségek, így a cigányság problémakörének oktatásával.

A multikulturális rendészetet érintő oktatás bevezetésre került a felsőfokú szakképzésben, a

Rendőrtiszti Főiskola valamennyi szakán. A tananyag tartalmában megegyezik a középfokú

szakképzésben oktatott tananyaggal. Az itt érintett felsőfokú oktatási intézmény munkáját a

Kisebbségi Hivatal, valamint az Országos Cigány Önkormányzat segíti. A Rendőrtiszti

Főiskolán évente mintegy 300 hallgató kezdi meg tanulmányait a különböző rendvédelmi

szakokon. A BM és az Országos Cigány Önkormányzat (a továbbiakban: OCÖ) közötti

együttműködés keretében, a Rendőrtiszti Főiskola felajánlotta, hogy az OCÖ által kiválasztott

jelentkezők részére, a felvételi tárgyakból (nappali tagozat) díjmentes felvételi előkészítőt

szervez.

A rendőrség és határőrség számára a Rendőrtiszti Főiskola Rendészeti Vezetőképző-,

Továbbképző-, és Kutatóintézet (a továbbiakban: Rendészeti Vezetőképző) Továbbképzési és

Módszertani Osztálya „A cigányság és a rendőrség kapcsolatát meghatározó tényezők és

elvek a multikulturális társadalomban” címmel az ország 5 régiójában 350 fő részvételével

szervezett képzést, melynek fő témakörei a következők voltak: cigány népismeret, cigányság

és a rendőri intézkedések, esettanulmányok, vitafórum. A tapasztalatok alapján előkészületek

történtek a jellemzően nyomtatott segédanyagok modern oktatástechnikai megoldásokkal (CD

ROM-ok, prezentációk és egyéb számítógépes megoldások) való kiegészítésére.

37

A Rendőrtiszti Főiskolán – a hallgatók körében végzett felmérések értékelése alapján –,

cselekvési programot dolgoztak ki az előítéletesség, idegengyűlölet (xenophóbia) és a

fajgyűlölet (rasszizmus) kezelésére, amely 2001. májusától az oktatási program része.

A BM Oktatási Főigazgatóság, valamint az irányítása alá tartozó rendészeti szakközépiskolák

és egyéb oktatási intézmények – amennyiben arra igény jelentkezik –, segítséget nyújtanak az

országos hatáskörű és a területi szervek ez irányú feladatának végrehajtásához, elsősorban az

infrastrukturális feltételek (továbbképzések előadói, helyszíne, szállás, étkezés) biztosításával.

Említésre érdemes, hogy a Pest megyei Rendőr-főkapitányság a Konszenzus Alapítvánnyal és

a Pest megyei Önkormányzattal közösen vett részt az Oktatási Minisztérium által kiírt Phare

pályázaton. A benyújtott pályázati anyag a Pest megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai

számára bevezetendő romológiai, cigány nyelvi és konfliktuskezelési képzés megszervezését

célozza. A Pest megyei Rendőr-főkapitányság a pályázatot megnyerte.

A kisebbségeket is érintő rendészet tárgyában, 2002-ben a Készenléti Rendőrség, a Budapesti

Rendőr-főkapitányság, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és a Veszprém megyei Rendőrfőkapitányság

szervezett továbbképzést és konfliktuskezelő tréninget.

A Határőrség 2000-től éves képzési intézkedésben rögzíti a cigány népismereti oktatás

programját, amely a teljes állomány számára kötelező.

A rendőr-főkapitányságok munkatervei alapján, 2003. első félévében is folytatódott a rendőri

állomány továbbképzése a cigányság társadalomtörténeti ismereteiről. A rendőri szervek

emellett mind az országos, mind a területi képzésekre, rendezvényekre elküldik a kisebbségi

témában érintett kollégákat.

(5) A roma ügyekért felelős politikai államtitkár által koordinált Phare program keretében

2003 elején hat megyeszékhelyen és a fővárosban összesen 420 fő részvételével féléves,

térítésmentes, általános diszkrimináció-ellenes képzési programra került sor a rendőrfőkapitányságokon

működő összekötő tisztek számára.

A romákat sújtó negatív társadalmi előítéletek csökkentését célozta a Romaügyi Hivatal

támogatásával 2003. nyarán szervezett, „Sporttal-kultúrával a rasszizmus ellen” című

kulturális rendezvény.

(6) A Kormány miniszterelnöke, 2003. december 17-én „Kisebbségekért díj”-ban részesítette

a „Barátság” c. kulturális és közéleti folyóiratot. A magas rangú kitüntetés Magyarország

népei kölcsönös megismerését szolgáló, 10 éve alapított szerkesztőség munkájának

elismeréseként került átadásra a Parlamentben, a Kisebbségek napja alkalmából.

(7) Az itt vizsgált cikkelyhez kapcsolódóan kiemeljük a közfeladatokat ellátó Magyar Távirati

Iroda (a továbbiakban: MTI) tevékenységét, amely fontos feladatának tekinti a kisebbségekkel

kapcsolatos hírek közlését. Az MTI Belpolitikai Főszerkesztősége 2003. január és október

között 1 167 „nemzetiség” kódolású hírt adott ki (2002-ben összesen 931 hír). Az MTI külön

figyelmet fordít a kisebbségeket érintő sérelmekre. A gyors és tényszerű tájékoztatás mellett

rendszeresen közlik emberjogi, illetve kisebbségi kérdésekkel foglalkozó hivatásos

politikusok, kisebbségi képviselők nyilatkozatait, illetve a kisebbségekhez tartozó, tisztséget

nem viselő állampolgárok véleményét is. A közszolgálati hírügynökség részt vállal a

kisebbségi újságíró-gyakornokok képzéséből, jelenleg is foglalkoztat roma gyakornokot.

38

(8) A többségi társadalom internetes tájékoztatása a hazai kisebbségekről, mind több

tematikus portálon valósul meg. A második monitorozási időszakban sorra jelentek meg azok

a honlapok, amelyek honlap-címgyűjteményei széles rálátást nyújtanak a magyarországi

kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekre: www.kisebbseg.lap.hu, www.tolerancia.lap.hu,

http://cigany.lap.hu. A különböző adatbázisok, így a civil szervezetek honlap-adatbázisa, a

www.civilporta.hu fontos kapcsolati adatokat tartalmaznak kisebbségi szervezetekről.

A kisebbségi tematikájú és a kisebbségnek a többségi társadalom tagjai általi megismerését

szolgáló internetes honlapok közül kiemeljük a civil kezdeményezésre indult és ma is civil

vállalkozás keretében működő www.etnonet.hu honlapot. Jelentős a szerepe e területen az

Esélyegyenlőségi Kormányhivatal által működtetett www.romaweb.hu és a Kisebbségi

Hivatal már említett www.meh.hu/nekh honlapjának is.

(A magyarországi kisebbségekkel kapcsolatos információknak a világhálón való

megjelenéséről további tájékoztatást adunk a 9. cikkely tárgyalásakor, illetve a III. fejezet 6.

pontjában.)

(9) A közfeladatokat ellátó Magyar Televízióban (MTV) készülő kisebbségi magazinok (e

műsorokról a Keretegyezmény 9. cikkelye taglalásakor részletesen szólunk) a törvényi

előírásoknak megfelelően, magyar nyelven, feliratozva kerülnek képernyőre, így azok a

többség számára is érthetőek. Az itt értékelt cikkelyben foglaltak megvalósulása tekintetében,

különleges és fontos szerepet tölt be a Magyar Televízió „Együtt” című magazinja, amely a

kisebbségi szerkesztőségek dokumentumműhelye. Az elsősorban magyar nyelven készülő

alkotások, a hazai kisebbségek jeles személyiségeit, fontos történeteit ismertetik meg a

magyarsággal. Az „Aranyfüst” című műsor, 2000. októberétől 2001. februárjáig, 11 részes

sorozatot sugárzott a magyarországi kisebbségek történetéről. A filmeket a kisebbségi

szakrovatok készítették.

Kiemeljük, hogy az MTV Vallási Szerkesztősége, a második monitorozási időszakban

rendszeresen sugárzott a kisebbségek anyanyelvén szóló miséket a roma, a német, a szlovák,

és a horvát kisebbség számára. A sorozatot 2004-ben folytatódik román és szerb nyelvű

istentiszteletek közvetítésével.

A közszolgálati televízió híradó típusú műsoraiban általában rövid hírként jelennek meg a

kisebbségi ügyek, a romákat érintő különösen botrányos esetek kivételével. A Tanácsadó

Bizottság által a romák negatív megbélyegzésével kapcsolatban megfogalmazott értékelés

kapcsán meg kell állapítanunk, hogy a közszolgálati televízió által sugárzott heti fél órás

műsoridővel rendelkező „Roma magazin” és a negyedévenként adásba kerülő „Roma fórum”

műsorideje kevés e feladat megoldásához. A kisebbségi műsorokat gondozó szerkesztőségben

folyik annak a szakmai tervnek a kidolgozása, amely a napi három regionális híradó egyik

magyarul feliratozott kisebbségi anyanyelvű hangbetéteinek felhasználásával az eddiginél

hatékonyabban mutatná be a magyarországi kisebbségek életét.

Kiemelendő, hogy 2003-ban a Magyar Televízióban megjelent a külső gyártásban készülő

„Provokátor” című műsor, amely sok értéket hordoz a roma kisebbséggel kapcsolatos

ismeretek bővítése terén.

A szakemberek „televíziós kisebbségi ombudsman” munkakör létrehozását javasolják azzal a

céllal, hogy a kisebbségi rovatok által készített műsorok minél jobban elterjedjenek a magyar

39

nyelvű közszolgálati televíziós műsorfolyamban. Ez a szándék fogalmazódik meg a

kisebbségi műsorok helyi televíziókban történő másodközlésének engedélyezésében is,

melynek megvalósításához az MTV elnöke a kisebbségi önkormányzatok segítéségét kérte.

(10) A kisebbségek történelmének, kultúrájának, hagyományainak a többségi társadalom

körében való megismerése érdekében a közszolgálati Magyar Rádió elindította az „Egy

hazában” c. műsort. A magyar nyelvű adás a hazánkban élő kisebbségek életéről, kultúrájáról,

történelméről nyújt információkat a rádióhallgatóinak A műsorok az ország egész területén

hallhatók, néhány helyen a határokon is átnyúlnak.

Ugyancsak a kisebbségekkel kapcsolatos ismeretek bővítésének szándékával, a Magyar Rádió

keretében működő, kiemelt hírszolgáltatási feladatokat ellátó Kossuth Rádió főszerkesztője

elrendelte a kisebbségeket érintő események rendszeres közreadását.

A közszolgálati Magyar Rádió 2003. júliusa óta átveszi és napi egy órában, országos

terjesztésben sugározza a „Rádió C” elnevezésű roma magánrádió programját. E műsorok

sikeres életutak megismertetésével, a romák problémáinak feltárásával hozzájárulnak a

romákkal szembeni előítéletek csökkentéséhez (a Rádió C tevékenységéről a 9. cikkely

tárgyalásakor szólunk).

A kisebbségi műsorok iránti figyelem felkeltésére, a Magyar Rádió Internetes honlapján

(www.radio.hu) kisebbségi oldalt nyitott, amelyen nemcsak a kisebbségi műsorok előzetese

és tartalma olvasható, hanem a fontosabb kisebbségi eseményekről készült tudósítások,

ismertetők érhetők el. (A Magyar Rádiót érintő, itt értékelt kérdésekkel kapcsolatos további

tájékoztatót a Keretegyezmény 9. cikkelyében foglaltak összegzésekor adunk.)

(11) Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: ORTT vagy Testület), a

rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Médiatörvény)

alapján, két fő területen tudja elősegíteni a kisebbségek kultúrájának, hagyományainak minél

szélesebb körben történő megismerését. A Testület az ún. frekvencia-pályáztatás útján, a

kisebbségek műsorszolgáltatási lehetőséghez juthatnak, míg a televíziók és rádiók

műsorkészítésének költségvetési támogatása révén, a műsorok sokszínűsége, közszolgálati

jellege erősödhet. Ennek keretében, az ORTT a 2003. évben, az Európai Unióhoz történő

csatlakozás témakörében készülő televíziós és rádiós műsorok támogatására hirdetett

pályázatot, és az alábbi támogatásokat nyújtotta:

A pályázó neve Az állandó műsor címe A megítélt támogatás

Magyar Rádió Vstupujeme do Európy - Utunk

Európába, szlovák ny. műsorok 10 450 000 Ft

Magyar Rádió Egy hazában – a nemzetiségekről

magyarul 4 838 761 Ft

Magyar Rádió

Unitate prin diversitate: Uniunea

Europeană - Sokszínű egység: az

Európai Unió, román ny. műsorok

4 850 000 Ft

Hungartradici Holding Rt. Kisebbségek és magyarok az

Unióban, magyar ny. műsorok 13 062 225 Ft

Forrás: Országos Rádió és Televízió Testület

40

Az ORTT felügyeleti tevékenysége során ellenőrzi, hogy az egyes műsorszolgáltatások

megfelelnek-e a törvényekben, illetve a műsorszolgáltatási szerződésekben foglaltaknak. A

Testület felügyeleti tevékenységének keretében 2003. április 9-én precedens értékű döntést

hozva 30 percre felfüggesztette a TV2 kereskedelmi televízió műsorszolgáltatási jogát. Az

ORTT határozata megállapította, hogy a TV2 televízió csatorna 2003. március 30-án, a „Bazi

nagy roma lagzi” című műsor sugárzásával megsértette a Médiatörvény 3.§ (3) bekezdését,

amely előírja, hogy a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség nyílt vagy

burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására,

elítélésére. Bár a műsorszám műfaja paródia volt, az abban közzétett jelenetek vitathatatlanul

sértőek voltak a roma kisebbségre nézve. A műsorban megjelenő, a társadalomnak a roma

kisebbséggel szemben élő, egyértelműen negatív sztereotípiákra épülő jelenetei, kétséget

kizáróan alkalmasak voltak arra – még ha azok humoros formában interpretálták a nézők felé

–, hogy elmélyítsék a roma kisebbséggel szembeni előítéleteket. A műsorszám emiatt

alkalmas volt arra, hogy a roma kisebbség, hazánkban kétségtelenül meglévő elszigeteltségét,

a társadalom többi tagjától való „idegenségét” hangsúlyozza.

Az ORTT felügyeleti jogosítványával élve 2003. szeptember 4-én a Magyar Rádió Rt.-t 100

000 Ft birság megfizetésére kötelezte. A Testület, a Médiatörvény 3.§ (2) és 23.§ (2)

bekezdésének megsértése miatt marasztalta el a Magyar Rádiót, mivel annak „Vasárnapi

Újság” c. műsorában elhangzott riport alkalmas volt a roma kisebbséggel szemben fennálló

negatív előítéletek erősítésére, valamint az ugyanebben a műsorban elhangzott „Jegyzet”

tudatosan burkolt formában, a zsidó közösséggel szembeni kirekesztő, gyűlöletkeltő

gondolatoknak adott hangot. A Testület véleménye szerint, a nevezett jegyzetnek nincs helye

a magyarországi, kiváltképp a közszolgálati műsorszolgáltatásban, az ott kifejtett gondolatok

mindenképpen sértik a zsidó közösség érzéseit, alkalmasak a velük szembeni gyűlöletkeltésre,

függetlenül attól, hogy mi kapcsán, mire reagálva íródtak.

(12) A budapesti székhelyű Független Médiaközpont és a Roma Sajtóközpont, 2003

decemberében 13 roma fiatal részére állíthatott ki újságíró-gyakornoki képzés sikeres

elvégzését igazoló oklevelet. A két intézmény által működtetett képzési program hatodik

évfolyama végzett 2003-ban. A 2003-ban végzettekkel együtt, eddig 63-an teljesítették

sikeresen a programot, amelyet támogat az Országos Rádió és Televízió Testület is. A

programot - amely modellként szolgált a Szlovákiában és Romániában megkezdett hasonló

képzésekhez - 2003-ban a belga Evens Alapítvány az interkulturális oktatásért odaítélt fődíjjal

tüntette ki.

Itt kell szólnunk arról, hogy nincsenek konkrét ismereteink a különböző szerkesztőségekben

alkalmazott kisebbségi, nevezetesen roma származású munkatársak számáról. A közszolgálati

Magyar Televíziónak, a nyilvánvalóan jelentkező szakmai igények ellenére, a mai napig sincs

roma bemondója. Ugyanakkor a szintén közszolgálati Duna Televízió képernyőjén több éve

látható cigány műsorvezető.

(13) A világ több mint 50 országából érkezett katolikus egyházi vezetők és hívők

részvételével szervezte meg Magyarországon a Katolikus Püspöki Konferencia 2003

júliusában azt a nagyszabású találkozót, melynek középpontjában a cigánysággal kapcsolatos

kérdések álltak. A Nemzetközi Cigány Pasztorációs Konferencián szó volt a média szerepéről

a szolidaritás és a tolerancia kultúrájának formálásában. A tanácskozáson örvendetes tényként

került megállapításra, hogy a cigányságot közvetlenül érintő kérdések bemutatása a magyar

sajtóban jelentősen növekedett az elmúlt időszakban. A romákkal foglalkozó írások fele az

országos napilapok első 5 oldalának valamelyikén kap helyet. Elhangzott azonban az is, hogy

41

a cigányság médiaképe meglehetősen kiegyensúlyozatlan. A romákról szóló cikkek 62%-a

valamilyen konfliktus kapcsán íródott.

(14) A Magyar Gallup Intézet 1993 óta évente vizsgálja az antiszemita és a romaellenes

előítéletek alakulását Magyarországon. Vizsgálataik csak a nyíltan vállalt előítéletekre

terjedtek ki. Kutatásaik adatai azt mutatják, hogy az elmúlt tíz évben, a nyíltan vállalt

zsidóellenesség jelentősen visszaszorult Magyarországon. A zsidókkal kapcsolatos

előítéleteiket nyíltan vállalók aránya tíz év alatt kevesebb, mint a felére esett vissza. A

zsidóellenesség nyílt vállalása egyre kevésbé elfogadott viselkedés Magyarországon.

Csökkenést figyelhettünk meg az eltelt tíz évben a romákkal kapcsolatos nyíltan vállalt

negatív vélekedésekben is.

A zsidó- és romaellenes előítéletek alakulása az 1993 és 2003 közötti időszakban, a teljes

felnőtt lakosság %-ában a Magyar Gallup Intézet által közzétett kimutatás alapján az alábbiak

szerint alakult.

Forrás: Magyar Gallup Intézet

Az itt közreadott, a Magyar Gallup Intézet által végzett felmérés keretében, az ország 69

településén, 1 012 felnőtt magyar állampolgárt kérdeztek meg. A minta összetétele, a nemek

aránya, az életkori csoportok és a településtípusok kiválasztása, követte az ország felnőtt

lakosságának összetételét. Az elemzők szerint, +/- 3% a mintavételi hiba nagysága.

(15) Az Országgyűlés 2003. december 8-ai döntésével megszigorította a gyűlöletbeszéd elleni

fellépést, módosítva a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban:

Btk.) 269. §-át. Az Országgyűlés által elfogadott módosítás szerint bűntettet követ el, és

három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki nagy nyilvánosság előtt valamely

nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai

ellen gyűlöletre izgat vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel. Két évig terjedő

szabadságvesztést kaphat az, aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot sérti azzal,

42

hogy másokat a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel, vagy

megaláz.

Rögzíteni szükséges azonban, hogy az itt idézett törvénymódosítást a Magyar Köztársaság

elnöke nem írta alá, hanem élve az Alkotmány 26. §-ának (4) bekezdésében szabályozott

jogosítványával, azt megküldte az Alkotmánybíróságnak.

(16) A Keretegyezmény 6. cikkelye 2. bekezdéséhez, és a Tanácsadó Bizottság véleményében

összefoglalt észrevételekhez kötődően, fontosnak tartjuk a Magyar Köztársaság Legfőbb

Ügyésze vonatkozó tájékoztatásának közreadását.

A büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti és jogvédelmi ügyész (a továbbiakban:

jogvédelmi ügyész) a büntetés-végrehajtási intézetekben, a rendőrségi, valamint

idegenrendészeti fogdákban, a külföldiek kijelölt tartózkodási helyein, a nyomozó hatóságok

előállító helyiségeiben havonta legalább kétszer ellenőrzi, megvizsgálja a személyes

szabadságkorlátozás végrehajtásának törvényességét, a befogadás szabályszerűségét, a

fogvatartási határidők, továbbá a fogva- tartás körülményeire vonatkozó rendelkezések

betartását. A 10/2003. (ÜK. 7.) Legfőbb Ügyészi (a továbbiakban: LÜ) utasítással módosított

1/1990. LÜ utasítás 4. § (2) bekezdése előírja a jogvédelmi ügyész számára, hogy minden

vizsgálata alkalmával kiemelt feladatként ellenőrizze – külön intézkedésekben

meghatározottak szerint – a fogvatartottakkal való bánásmód törvényességét. E tevékenysége

az Alkotmánya 51. § (2) bekezdésén, a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V.

törvény 11. §-ában foglalt rendelkezéseken alapszik. A nevezett törvény 11. § e) pontjában a

bánásmód törvényessége mellett a végrehajtás alatt állók jogvédelmére vonatkozó

rendelkezések érvényesülésének ellenőrzésére is feljogosítja a jogvédelmi ügyészt.

A gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi feladatokról szóló 14/2003. (ÜK. 7.) legfőbb ügyészi

utasítás 14. § (1) bekezdése a fiatalkorúak ügyésze számára is előírta, hogy ellenőrizze az

illetékességi területén működő javítóintézetekben a javítóintézeti nevelés, valamint az

előzetes letartóztatás végrehajtásának törvényességét mindazokban a kérdésekben, amelyeket

a jogvédelmi ügyész a többi fogvatartó intézetben végez.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló – többször módosított – 1979. évi 11.

törvényerejű rendelet 2. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy az elítéltek között nem tehető

hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi és etnikai hovatartozásuk, vallási vagy politikai

meggyőződésük, társadalmi származásuk, nemük, illetőleg vagyoni helyzetük szerint.

A fogva tartottak minden nemű diszkriminációjának tilalma a törvényes bánásmód egyik

alapvető követelménye. Erre is figyelemmel az ügyészek vizsgálataik során, különös

figyelemmel ellenőrzik a fenti jogszabályi rendelkezések érvényesülését.

Ezen túlmenően, a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések, vagy bánásmód

megelőzésére létrehozott Európai Bizottság ügyészségre vonatkozó ajánlásainak végrehajtása

tárgyában hozott 3/2000. (ÜK. 12.) LÜ h. körlevél 8. pontja előírja a fogva tartottakkal

kapcsolatos bánásmód törvényességének rendszeres vizsgálatát és erről évenkénti jelentés

készítését.

A bánásmód törvényessége összetett módon jelentkezik a fogva tartás során. A szoros

értelemben vett törvényes bánásmód részét képezi a fogva tartottakkal szembeni mindennemű

hátrányos megkülönböztetés tilalma, a megfelelő hangnem használata, a fogva tartottak

43

emberi méltóságának, önérzetének tiszteletben tartása. Ide sorolható a fogva tartó szervek

vezetőinek következetes és határozott fellépése a bántalmazással, valamint a törvénysértő

bánásmód minden más formájával szemben. Biztosítani kell a fogva tartottak számára a

kínzás és más kegyetlen, embertelen bánásmód elleni panasz, feljelentés megtételének, az

azzal kapcsolatos jogorvoslat gyakorlásának lehetőségét, a fogva tartó szerv jogsértést

megvalósító tagjaival szemben, a büntető és a fegyelmi felelősségre vonás következetes

érvényesítését.

A vizsgálatok során olyan eset nem volt bizonyítható, amikor a fogva tartottal szemben

jogszabályi rendelkezésbe ütköző módon diszkriminációt alkalmaztak volna. Ezt sérelmező

panasz vagy feljelentés is csak elvétve fordult elő.

Összességében elmondható, hogy a bánásmód törvényessége körében havonta legalább két

alkalommal végzett rendszeres vizsgálatok tapasztalatai hosszabb időszakra visszatekintően is

azt mutatják, hogy a fogva tartottakkal való bánásmód – a vizsgálat során feltárt eseti

hibáktól, hiányosságoktól, valamint helyenként előforduló helytelen gyakorlattól eltekintve –

hazánkban általában megfelel a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott elvárásoknak,

valamint a hatályos jogszabályokban előírtaknak.

A Magyar Köztársaság ügyészi szervezeténél működő statisztikai rendszerek nem tesznek

különbséget abból a szempontból, hogy akár az elkövető, akár a sértett milyen kisebbséghez

tartozik. Ezért, arra nézve nem tudnak adatokat szolgáltatni, hogy egyes magyarországi

kisebbségek tagjai – akár elkövetőként, akár sértettként – milyen arányban voltak a

büntetőeljárásokban érintettek.

A Büntető Törvénykönyvben (Btk.) szabályozott bűncselekmények közül, faji indíttatású

bűncselekménynek a Btk. 155. §-ába ütköző népirtás bűntette, a 157. §-ába ütköző apartheid,

illetve a 174/B. §-ába ütköző nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak

bűntette tekinthető. A rendőri brutalitással kapcsolatba hozható bűncselekmények a Btk. 226.

§-ába ütköző, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége, és a Btk. 227. §-ába ütköző

kényszervallatás bűntette.

Az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (a továbbiakban: ERÜBS) e

bűncselekményekre vonatkozó adatai az alábbiak szerint foglalhatók össze:

Btk § Vizsgált bűncselekmények 1999 2000 2001 2002

155. §

Népirtás

0

0

0

0

157. § Apartheid 0 0 0 0

174/B.§ Nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport

tagjai elleni erőszak 3 8 12 5

226. § Bántalmazás hivatalos eljárásban 117 133 92 105

227 § Kényszervállalás 30 30 26 30

Forrás: Legfőbb Ügyészség

A Vádképviseleti rendszer alapján készített, alább közreadott táblázat, a bírósági határozatok

jogerőre emelkedésének időpontjára vonatkozó adatokat (a vádlottak számát) tartalmazzák.

44

Nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport tagjai elleni erőszak 1999 2000 2001 2002

Vádlottak száma 17 10 16 22

Elitéltek száma 17 10 16 22

Forrás: Legfőbb Ügyészség

Az ERÜBS rendszer alapján készített táblázatok a nyomozások befejezéséig, illetve a

vádemelésig terjedő időre vonatkozó adatokat (a folyamatban volt ügyek számát)

tartalmazzák.

Nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport tagjai elleni erőszak 1999 2000 2001 2002

Nyomozásmegtagadások és befejezések összesen 3 8 12 5

Ebből

- nyomozásmegtagadás 0 0 0 0

- nyomozás-befejezés 3 8 12 5

ebből

- vádemelés 2 3 6 2

- nyomozásmegszüntetés 1 5 6 3

ebből

- nem állapítható meg az elkövető kiléte 1 3 5 3

- nem állapítható meg, hogy bűncselekményt

a gyanúsított követte el 1 1

- gyermekkor 1

Forrás: Legfőbb Ügyészség

(A Keretegyezmény 6. cikkelyében foglaltakkal kapcsolatos, további részletes tájékoztatást az

ország-jelentés III. fejezete 6. pontjánál adunk.)

7. cikkely

A Felek biztosítják minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a békés célú gyülekezés

szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, a véleménynyilvánítás szabadságához, a

gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogának tiszteletben tartását.

Az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek

joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz

csatlakozni. (Az első ország-jelentésben részletesen szóltunk az egyesülési szabadságot érintő

törvényi keretekről, a kisebbségek egyesületeinek tevékenységéről.)

(1) Magyarországon a nem-kormányzati non-profit szektorhoz a Központi Statisztikai Hivatal

kimutatása szerint 52 302 szervezet tartozik, melyek közül 46.263-at tekinthetünk működőnek

(forrás: a non-profit szektor főbb statisztikai jellemzői 2001-ben, KSH, 2003). A felmérés a

szervezeteket nem vizsgálta nemzeti, etnikai hovatartozás szempontjából, csak

tevékenységcsoportok szerint tipizált, ezért a kisebbségi szervezetek pontos számáról nincs

adatunk.

(2) A magyarországi kisebbségi közéletben, a speciális törvényekben meghatározott

közhatalmi jogosítványokkal felruházott, számos közfeladatot ellátó kisebbségi

45

önkormányzatok mellett jelen vannak a kisebbségi civil egyesületek is. (A kisebbségi

közösségek önszerveződésének sajátos formájáról, a kisebbségek önkormányzati rendszeréről,

az ország-jelentés III. fejezete 1. pontjában külön, kiemelten szólunk. Itt most arra utalunk,

hogy az új típusú, kisebbségi önkormányzati képviseleti, szervezeti forma a kisebbségi civil

szervetek bázisán jött létre és működik.)

A kisebbségi civil szervezetek iránti figyelem megnyilvánulásaként az Országgyűlés Emberi

jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága előterjesztése alapján a törvényhozás külön

költségvetési forrást biztosít minden évben a kisebbségi egyesületek működési költségei

támogatására. Az Országgyűlés a második monitorozási időszakot érintő években több mint

250 kisebbségi civil szervezet részére nyújtott éves költségvetési támogatást.

Kormányzati szinten, a civil szervezetekkel, köztük a kisebbségekhez közvetlenül kötődő

társadalmi szervezetekkel, alapítványokkal a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati

Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala foglalkozik. Számos, a civil szervezetekhez

kötődő feladata van az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalnak is, amely gondoskodik, többek

között a civil társadalmat érintő kormányzati elképzelések és döntések összehangolásáról, a

Civil Koordinációs Tárcaközi Bizottság működtetéséről.

A kisebbségi civil szervezetek működéséhez, illetve konkrét kulturális és oktatási programok

megvalósításához az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is

nyújt támogatást. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint az Informatikai és

Hírközlési Minisztérium speciális programok megvalósítására, ez utóbbi szaktárca a

kisebbségek kulturális értékeinek digitalizálása érdekében megvalósuló programok

finanszírozására biztosított a második monitorozási időszakban költségvetési támogatást. (A

különböző közalapítványok részéről, a kisebbségi civil szervezetek kulturális programjainak

megvalósításához nyújtott költségvetési támogatásokról az 5. cikkely tárgyalásakor szóltunk.)

(3) A közhasznú civil szervezetek költségvetése, ide értve a kisebbségek ilyen jellegű

egyesületeit, alapítványait is, a magánszemélyek személyi jövedelemadója 1%-ának, az e

szervezetek részére történő felajánlása alapján is kiegészül.

Az Országgyűlés 2003. június 23-án elfogadta a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003.

évi L. törvényt. Az e törvény alapján létrejött Nemzeti Civil Alapprogram (a továbbiakban:

NCA, vagy Alapprogram) kezeléséről és működtetéséről az Esélyegyenlőségi

Kormányhivatal gondoskodik. Az NCA egy új típusú támogatási, pályázati rendszert vezet be.

Az Alapprogram elsődleges célja, hogy a civil szervezetek fejlődéséhez stabil működési

feltételeket biztosítson. Az NCA számára a központi költségvetés biztosítja a pénzügyi

forrást. Ennek mértékét az itt idézett törvény szabályozza. Annyi pénz kerül a költségvetésből

az Alapprogramhoz, amennyit az adózók a megelőző évben a civil szervezeteknek

felajánlottak. Kiemelendő, hogy az előző bekezdésben leírtak szerint a magánszemélyek

által, a civil szervezeteknek közvetlenül felajánlott pénzek a jövőben is eljutnak az

egyesületekhez, alapítványokhoz, hiszen az NCA egy további, plusz költségvetési forrás.

Számítások szerint az Alapprogram bevétele 2004-ben hozzávetőleg 6-7 milliárd Ft lesz. Az

állami forráson túl, az NCA számára bárki felajánlhat kisebb-nagyobb összeget. Ilyen esetben

az adakozót adókedvezmény illeti meg.

(4) Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal által koordinált Phare ACCESS programok, mint a

civil szektor erősítését szolgáló kezdeményezések, természetesen a kisebbségi társadalmi

szervezetek és alapítványok számára is elérhetőek, amennyiben a pályázati kiírásban

46

megadott szakterületekhez (környezet- és egészségvédelem; társadalmi-gazdasági fejlesztés;

szociálisan hátrányos helyzetű csoportok) kötődő projektekkel pályáznak, és azokon

szakmailag megfelelnek. A jelenleg futó Phare ACCESS 2000. és 2001. programokban

támogatást nyert szervezetek közül kiemeljük a Phralipe Független Cigányszervezetnek

(23 716 euró), a Másság Alapítvány részére (46 894 euró) és Menedék Migránsokat Segítő

Egyesület (131 820 euró) számára biztosított támogatásokat. A közeljövőben kiírásra kerülő

Phare ACCESS 2002 és 2003 programok újabb lehetőséget teremtenek a kisebbségi

szervezetek számára, hiszen új támogatási területként jelenik meg az „emberi jogok

képviselete és monitorozása” témakör, amely, többek között, az alábbi projekttémákat

támogatja: a fajgyűlölet és idegengyűlölet elleni küzdelem, harc a kisebbségekkel szembeni

hátrányos megkülönböztetés ellen, EU polgári jogok Európában.

(A Keretegyezmény itt tárgyalt cikkelyében foglalt magyar vállalásokkal kapcsolatos további

információkat a 8. és 9. cikkely értékelésekor adunk.)

8. cikkely

A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó

személynek vallása vagy hite kifejezésére, úgyszintén vallási intézmények, szervezetek és egyesületek

alapítására való jogát.

Magyarországon az állam és az egyházak kapcsolatát alapvetően az Alkotmány, illetve az

ezen alapuló, minősített többséggel elfogadott, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint

az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Egyházakról szóló törvény)

határozza meg. A Magyar Köztársaság Kormánya a hatályos törvényi előírások figyelembe

vételével programjában meghirdette, hogy tiszteletben tartja a lelkiismereti szabadságot, az

emberek hitbéli meggyőződését, megkülönböztetés nélkül biztosítja a hitélet szabad

gyakorlásának törvényi feltételeit és a jogszabályokban előírt módon hozzájárul ennek anyagi

feltételeihez. A Kormány a kisebbségek kultúrájának megőrzése, fejlesztése, esetleges

hátrányaik csökkentése érdekében, az e területen jelentkező feladatok ellátásában számít az

egyházak segítségére is. (A magyarországi kisebbségek egyházi, felekezeti kötődéseinek

jellemzőiről részletesen szóltunk az első ország-jelentésben.)

Az itt értékelt cikkely vizsgálatakor fontosnak tarjuk kiemelni, hogy állam és az egyházak

alkotmányos elválasztását, így az egyházak autonómiáját tiszteletben tartva, a Kormány aktív

partneri viszony kialakítására törekszik az egyházakkal.

(1) A hatályos törvényi előírások biztosítják a vallás és a lelkiismereti meggyőződés

szabadságát, a vallásos gyülekezési és egyesülési szabadságot. Az Egyházakról szóló törvény

alapján Magyarországon legalább 100 személy alapíthat egyházat. Erre való tekintettel,

álláspontunk szerint, nincs olyan kisebbség, amely ezt a feltételt ne tudná teljesíteni. A

törvényesen bejegyzett egyházak, felekezetek, vallási közösségek egyenlő jogokkal

rendelkeznek. Természetesen a vallásgyakorlás joga az állampolgár számára egyénileg, tehát

egyházon, felekezeten kívül is biztosított. Ezen jogok megilletik a kisebbségekhez tartozó

személyeket is, mind egyénileg, mind kollektívan.

A Magyar Köztársaságban jelenleg 135 jogi személyiséggel rendelkező egyház, vallási

közösség van bírósági nyilvántartásba véve.

A 2001. évi népszámlálás vallásra, felekezetre vonatkozó adatainak feldolgozása alapján az

alábbi statisztikai adatok összegezhetők. (Rögzíteni szükséges, hogy a 2001. évi

népszámlálást megelőzően, 1949-ben tartottak e kérdéskört érintő általános népszámlálást. Az

47

ekkor felvett adatokról részletesen szóltunk az első ország-jelentésben.) Fontos kiemelni azt a

tényt, hogy a 2001. évi népszámlálási kérdőíveken szerepeltetett, a vallási, felekezeti

hovatartozást érintő kérdések esetében (hasonlóan a nemzetiségi, kisebbségi problémakört

érintő kérdésekhez), nem volt kötelező a válaszadás.

A 2001. évi népszámlálás során, Magyarország lakosságát kitevő 10 198 315 személy közül,

9 093 982 fő adott választ a „vallása” kérdésre. A válaszadók aránya az ország összlakossága

körében viszonylag magas, 89.17% volt. Közülük 7 610 613 személy, azaz a „vallása”

kérdésre válaszolók 83.68%-a nyilatkozott úgy, hogy valamely egyházhoz, vallási

felekezethez tartozik. Arányuk az összlakossághoz viszonyítva 74.62%. A válaszadók

16.3%-a, azaz 1 483 089 fő mondta azt, hogy nem tartozik egyházhoz, felekezethez. Arányuk

az összlakosság körében 14.54%. A magát ateistának vallók száma 280 fő. (Forrás: KSH)

A lakosság csaknem 260-féle egyházhoz, felekezethez, vallási szervezethez, közösséghez

sorolta magát. Ezen adatok alapján, a népesség közel 55%-a, a vallást megjelölők csaknem

háromnegyede, a katolikus egyházhoz tartozik. Közülük 5.3 millió fő a római katolikusok

száma, a görög katolikusoké megközelíti a 269 ezer főt. (Forrás: KSH)

A legnagyobb létszámú egyházak, felekezetek népszámlálási létszámadatai a következők:

Egyház neve 2001. év

Magyar Katolikus Egyház 5 558 961

Magyarországi Református Egyház 1 622 796

Magyarországi Evangélikus Egyház 303 864

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 11 622

Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség 1 249

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

(2) Magyarországon az állam és az egyház egymástól elválasztva működik. Az állam az

egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre. Az államnak világnézeti

kérdésekben semlegesnek kell lenni. Ugyanakkor az elválasztás és a semlegesség nem zárja ki

azt, hogy az állam tekintettel legyen az egyházak olyan sajátosságaira, amelyek ezeket

megkülönböztetik más társadalmi szervezetektől, egyesületektől, érdekképviseleti szervektől,

együttműködjön az egyházakkal azok közhasznú tevékenysége kapcsán, anyagi eszközökkel

(pénz, ingatlan) is támogassa az egyházak működését, ezzel elősegítve az alkotmányos

alapjogok megvalósítását.

Az egyházak közhasznú tevékenységét az állam közvetlenül támogatja. Az egyházi iskolák

normatív, a tanuló létszámot figyelembe vevő, és kiegészítő támogatást is kapnak az államtól

olyan mértékig, amilyen mértékig állami feladatot vállalnak át. Ez a támogatás az egyházi

iskolák csaknem teljes működési költségét fedezi, és lehetővé teszi, hogy az egyházi iskolát

igénylő állampolgárok ingyenesen vegyék igénybe ezen iskolák szolgáltatásait.

Magyarországon több, kisebbségeket közvetlenül érintő (német, szlovák) egyházi oktatási

intézmény is működik.

Az állami költségvetés ugyancsak támogatja az egyházak szociális, egészségügyi és kulturális

(lényegében közfeladatot ellátó) intézményeit is. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodász

településen kiválóan működik egy görög katolikus cigány közösségi ház.

48

Az állam támogatja az egyházi épületek rekonstrukcióját, valamint új egyházi épületek

létesítését is. A második monitorozási időszakban az országban 1 542 templom, parókia

egyházi közintézmény felújítása, építése, beruházása valósult meg. E program keretében

például a Magyarországi Román Ortodox Egyház 1999-2003 között összesen 63 millió Ft

állami támogatást kapott ingatlanrekonstrukciós munkálatokra, többek között a budapesti

román ortodox kápolna felújítására, illetve gyulai székesegyháza és püspöksége felújítására.

Az egyházak hitéleti jellegű tevékenysége állami támogatásának számbavételekor kiemeljük,

hogy az egyházak a volt államosított ingatlanaik egy részének igényléséről, az állammal való

megállapodás alapján, járadék fejében lemondhattak. Az évente rendszeresen folyósított

járadékot az egyházak szabadon használhatják fel hitéleti és közcélokra. A kisebbségi

egyházak közül járadékban részesül például a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye.

Az állam támogatja az egyházi hitoktatást is. A 2003-as esztendőben 37 egyház kapott ilyen

jellegű költségvetési támogatást, köztük a szerb, a román, a bolgár, a görög, az orosz ortodox

közösségek egyháza, illetve az iszlám közösség.

A magyar költségvetés támogatást biztosít az egyházak nemzetközi tevékenységéhez is. Ez

lehetőséget ad például a magyarországi kisebbségi egyházaknak anyaegyházaikkal való

kapcsolattartására.

Közvetett támogatásnak minősíthető, hogy a törvényesen bejegyzett egyházak közcélú

adomány utáni adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást adhatnak az

adományozónak, amelyet az adóhatóság köteles elfogadni.

A kistelepüléseken szolgálatot teljesítő lelkészek jövedelmét az állam az egyházakkal való

megállapodás alapján kiegészíti. Ilyen megállapodása van a Kormánynak a Budai Szerb

Ortodox Egyházmegyével, a Magyarországi Román Ortodox Egyházzal, a Konstantinápolyi

Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusával, az Orosz Ortodox Egyház

Magyar Egyházmegyéjével. E költségvetési támogatási forma közvetlenül érint kisebbségi

közösségeket, a kistelepüléseken szolgálatot ellátó nemzetiségi papjaik esetében.

Az egyház-finanszírozási jogszabályok lehetővé teszik a Kormány számára, hogy az

egyházakat közcélú tevékenységük folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segítse.

Ez elsősorban a kevés ingatlannal vagy ingatlannal egyáltalán nem rendelkező, kisebb

egyházaknak teremt kedvező működési lehetőséget.

(3) A nagy egyházak mindegyike külön hangsúlyt fektet a kisebbségi pasztorációk ellátására,

így az anyanyelvi, nemzetiségi, kisebbségi igények szerinti liturgikus, lelkiségi tevékenység

ellátására. A kérdéskör a szomszédos országokkal fenntartott külpolitikai relációkban rendre

felmerül, a felek folyamatosan egyeztetnek. A legnagyobb hívőszámú egyházak, a kisebbségi

népcsoportok anyanyelvén is biztosítanak szolgálatot. A Magyar Katolikus Egyháznak horvát,

lengyel, német, szlovák és szlovén nyelvű istentiszteletei vannak, a Görög Katolikus

Egyházmegye ruszin és román nyelvű igehirdetést is tart, az evangélikus egyház német és

szlovák nyelvű pasztorációt biztosít a hívek igénye szerint.

Külön ki kell emelni a Magyar Katolikus Egyház cigánymissziós tevékenységét, amelyben

roma lelkészek és világi munkatársak is részt vesznek. Számos cigánymissziós egyházi

intézményük működik országosan, tudományos szinten is megalapozott módon, amelyek a

társadalmi esélyegyenlőség biztosítását, a felzárkózást, a közösségek beilleszkedését, a

49

mindennapok kihívásaiban a helyes válaszok megtalálását segítik. E téren kiemelkedő

eredményeket ért el a Görög Katolikus Egyházmegye, mely 2003 júliusában cigány

pasztorációs világtalálkozót szervezett.

A roma közösség vallásos életének jelentős eseményére került sor 2003. november 19-én,

amikor II. János Pál pápa személyesen fogadta a Vatikánban a magyarországi cigányok 180

fős delegációját. A zarándokutat a Görög Katolikus Egyházmegyéje szervezte.

(4) Bár a kisebb egyházak közé tartozik és alapvetően magyar identitású a baptista egyház,

jeleznünk kell azonban, hogy jelentős számú román anyanyelvű híve is van (Kétegyháza,

Magyarcsanád, Méhkerék), akiknek anyanyelvi hitéletét ezen egyház is biztosítja. A román

anyanyelvű magyarországi baptista hívek érdekében, a magyar Kormány a kétoldalú magyarromán

kisebbségi vegyes-bizottsági tárgyalásokon javasolta a román Kormány részére, hogy

az támogassa a romániai Nagyváradon készülő „Vocea Evangheliei” román nyelvű baptista

rádióadás olyan mértékű felerősítését, hogy az a Dél-Magyarországon lakó román nyelvű

baptisták számára is hallható legyen. Tudomásunk szerint ugyancsak van kisszámú román

nyelvű híve a magyarországi H.N. Adventista Egyháznak is.

(5) Hazánkban törvény biztosítja a tábori lelkészség működését, valamint a börtönpasztoráció

lehetőségét. Így bármely kisebbségi felekezethez tartozó személy, mind a

hadseregen belül, mind a büntetés-végrehajtási intézetekben, igénybe veheti anyanyelvén a

számára megfelelő egyházi szolgáltatást.

(6) Magyarországon az állampolgárok rendelkezhetnek a személyi jövedelemadójuk (a

továbbiakban: szja) 1%-áról az általuk megjelölt egyház javára (a civil szervezetek részére

felajánlott támogatáshoz hasonlóan, azzal egy időben). A felajánlott összeg alapján a központi

költségvetés további támogatást nyújt a különböző egyházak javára.

Az alábbi táblázatban a kisebbségekhez közvetlenül köthető egyházakat, felekezeteket

tüntettük fel. Rögzítettük a 2001. évi egyházhoz, felekezethez tartozás népszámlálási adatait.

A táblázat harmadik (szja/fő) oszlopában azt tüntettük fel, hogy 2002-ben, az itt nevesített

egyház javára hány fő ajánlotta fel személyi jövedelemadója 1%-át. Az összefoglaló táblázat

tartalmazza az 1999-2003. közötti állami költségvetési támogatás együttes összegét is, Ft-ban.

Vallás, felekezet 2001év/fő szja/fő 1999-2003/Ft

Budai Szerb Ortodox Egyházmegye 1 914 540 490 815 623

Budapesti Kínai Keresztény Gyülekezet 6 59 -

Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus

Magyarországi Orthodox Exarchátus (görög) 2 534 207 55 115 048

Krisztus Követői Cigány Misszió Nincs adat Nincs adat -

Krisztus Minden Nemzeté Magyarországi

Cigány Karizmatikus Keresztyén Gyülekezet 148 Nincs adat -

Magyar Iszlám Közösség 3 196 256 13 747 781

Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház 508 270 36 091 762

Magyarországi Muszlimok Egyháza 2 581 89 210 548

Magyarországi Örmény Egyház 766 208 10 400 451

Magyarországi Román Ortodox Egyház 5 598 295 125 408 889

Magyar Ortodox Egyházmegye

(Orosz Ortodox Egyház) 3 502 356 98 297 694

50

Forrás: Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága

Ki kell emelnünk, hogy 2003 májusában a Kormány korrekciós támogatást biztosított

azoknak az egyházaknak, amelyek az egyház-finanszírozási jogszabályok módosítása

következtében kevesebb támogatáshoz jutottak, mint korábban. A kisebbségekhez köthető

egyházak közül ez a szerb (10 millió Ft), a román (6.2 millió Ft) és az orosz (3.8 millió Ft)

ortodoxokat érintette.

(7) Az egyházi ingatlanrendezés – az 1948. január 1. után kártalanítás nélkül államosított,

hitéleti és közcélra szolgáló beépített ingatlanok visszaadása, illetve kártalanítása - két

kifejezetten nemzetiségi egyházat is érintett (szerb és román ortodox), valamint az orosz

ortodox egyház magyarországi egyházmegyéjét, amelyhez oroszok és görögök is tartoznak.

(Mint említettük, többek között a katolikus és evangélikus egyházaknak is vannak kisebbségi

híveik, az azonban kimutathatatlan, hogy az ingatlanrendezés őket hogyan érinti, így ezen

egyházakkal itt nem foglalkozunk. A Magyarországi Baptista Egyház és a H.N. Adventista

Egyház ingatlanügyei szintén nem voltak köthetőek az egyházon belüli román kisebbséghez.)

A kisebbségi egyházak közül a legjelentősebb egykori ingatlanvagyonnal rendelkező egyház a

Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, amely 39 volt ingatlanára nyújtott be igényt a volt

egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény

alapján. Ezek közül ez idáig kormánydöntéssel rendeződött 14 db. ingatlan ügye (8 pénzbeli

kártalanítás, 6 természetbeni átadás) összesen 439 millió Ft értékben, továbbá 2 db. ingatlan

járadék-megállapodással (848 millió Ft értékben). A járadékot a költségvetés ki is egészíti. 10

ingatlanigény – mint az itt idézett törvény hatálya alá nem tartozó – elutasításra, illetve

visszavonásra került, 1 ingatlan ügye függőben van. A 2004-es évtől, rendezésre vár még 7

ingatlan ügye (4 természetbeni, 3 kártalanítás), összesen 394 millió Ft értékben. A részben

rendezett ügyek közé tartozik pl. a volt Thökölyánum-alapítvány épülete, amely a hazai

szerbség szempontjából kiemelkedő jelentőségű. Ugyancsak rendezésre vár a szentendrei volt

szerb oktatási célú épület – jelenleg – múzeum, amely az átadást követően egyházi

központként működhet.

A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló, a fenti bekezdésben

nevesített törvény alapján, a Magyarországi Román Ortodox Egyház összesen 21 ingatlanra

nyújtott be igényt, amelyek közül 13 nem tartozott az idézett törvény hatálya alá, így ezek

részben egyházi részről visszavonásra, részben elutasításra kerültek. A fennmaradó 8 ingatlan

ügyét a Kormány rendezte az egyház javára. Ezek közül 7 ingatlanért, a Magyarországi

Román Ortodox Egyház 62 millió Ft kártalanítást kapott, és 1 ingatlan természetben került az

egyház részére átadásra.

A Magyarországi Román Ortodox Egyház utolsó rendezésre váró ingatlan ügyében 1996-ban

döntött a Kormány, így vonatkozásukban az ingatlanrendezés évekkel a többi egyház előtt

lezárult. (Az akkor hatályos törvényi előíráshoz képes 5, a jelenlegi rendelkezésekhez képest

pedig 15 évvel korábban.)

Az Orosz Ortodox Egyház Magyarországi Egyházmegyéje (Magyar Ortodox

Adminisztratúra, vagy Magyar Ortodox Egyház) tagjai döntően magyar anyanyelvűek, de

figyelemmel az egyház orosz és görög anyanyelvű híveire, valamint az orosz egyházi

joghatóságra, röviden e cikkely értékelésekor is érintjük. Az egyházi ingatlanokra vonatkozó

igények benyújtására biztosított törvényes határidőn belül az egyház 9 igényt terjesztett elő.

Ezek közül 2 db. ingatlan kormánydöntéssel (10 millió Ft), 2 db. közvetlen megállapodással

51

került az egyház részére átadásra. 2 db. ingatlanért az egyház pénzbeli kártalanítást kapott (18

millió Ft). 3 db. ingatlan igénye visszavonásra, illetve elutasításra került.

(8) A második monitorozási időszakot érintő, az itt értékelt cikkelyhez kapcsolódó

információk sorában fontosnak tartjuk még kiemelni, hogy a 21 helyi parókiával rendelkező

magyarországi ortodox román közösség élére a bukaresti központú Ortodox Román Egyház

1999-ben delegált püspököt. Az újonnan alakult Püspökségnek 7 magyarországi lelkésze és 5

romániai misszionárius papja van. 2001-ben a Hajdú-Bihar megyei Körösszakálon férfi

szerzetesrend alakult, Romániából érkezett 6 szerzetessel. A gyulai Püspökség személyi

állományába tartozik még további 2 romániai apáca. A romániai misszionárius lelkészek

fizetését a román állam biztosítja.

9. cikkely

1. A Felek kötelezettséget vállalnak annak elismerésére, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez

tartozó személynek a véleménynyilvánítási szabadsága magába foglalja a véleményalkotás szabadságát és

az információk, az eszmék megismerésének és közlésének szabadságát a kisebbség nyelvén,

országhatárokra tekintet nélkül és hatósági szerv beavatkozása nélkül. A Felek biztosítani fogják nemzeti

jogrendszerük keretein belül, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket ne érje hátrányos

megkülönböztetés a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutásban.

2. Az 1. bekezdés nem akadályozza meg a Feleket abban, hogy a rádióadás és televíziós sugárzás, vagy

mozi vállalkozás megindítását - hátrányos megkülönböztetéstől mentesen és objektív kritériumok alapján

- engedélyhez kössék.

3. A Felek nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket a nyomtatott

tömegkommunikációs eszközök létrehozásában és használatában. A rádió- és televízió adásokat

szabályozó törvényi keretekben, amennyire lehetséges, biztosítani fogják és figyelembe veszik az 1.

bekezdés rendelkezéseit, annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára

lehetőséget nyújtsanak saját tömegkommunikációs eszközeik létrehozására és használatára.

4. A Felek megfelelő intézkedéseket hoznak jogrendszerük keretében annak érdekében, hogy a nemzeti

kisebbségekhez tartozó személyek számára megkönnyítsék a tömegkommunikációs eszközökhöz való

hozzájutást, ezzel is előmozdítva a toleranciát és lehetőséget teremtve a kulturális sokszínűségnek.

A magyar állam elismeri a kisebbségek jogát véleményük anyanyelvükön való szabad

kinyilvánítására, illetve a kisebbségi közösségek számára biztosítja a tömegkommunikációs

eszközökhöz való hozzájutásukat. Magyarországon törvények szabályozzák és garantálják a

kisebbségi média működését, illetve működtetését. (E kérdéseket érintő törvényi keretekről és

gyakorlati helyzetről részletesen szóltunk az első ország-jelentésben.)

(1) A második monitorozási időszakra esett több kisebbségi televíziós műsor évfordulója. A

Magyar Televízió horvát, német és szerb kisebbségi műsorai 2003-ban ünnepelték

elindulásuk negyed százados évfordulóját. Az esemény kapcsán, a Magyar Köztársaság

elnöke magas állami kitüntetésben részesítette a 25 éves szerkesztőségek vezető munkatársait.

A magyar közszolgálati televízió román műsorai 2002-ben, míg a szlovák nyelvű adások

szintén 2003-ben ünnepelhették elindulásuk 20. évfordulóját.

(2) Az utóbbi 5 évben teljes körűvé vált a közszolgálati Magyar Televízió kisebbségi

műsorszerkezete. Ma külön heti televíziós magazinja van a cigányoknak, a horvátoknak, a

németeknek, a románoknak, a szerbeknek és a szlovákoknak. A szlovének kéthetente

jelentkeznek, a bolgárok, a görögök, a lengyelek, az örmények a ruszinok és az ukránok pedig

osztoznak a kéthetente megjelenő „Rondó” elnevezésű magazin műsoridején. A jelenlegi

műsorok mellett nagy szükség lenne egy, a cigányságot segítő szolgáltató magazinra.

A kisebbségi műsorok főként vidéken készülnek. Pécsett a horvát és a német, Szegeden a

román, a szerb és a szlovák adás. Budapesten szerkesztik a „Roma magazin”-t, a „Cigány

52

fórum”-ot és a „Rondó”-t, Szombathelyen gyártják a szlovén műsort. A vidéki stúdiókban a

kisebbségi rovatok a körzeti szerkesztőségek részei, de a stúdióvezető-helyettesi megbízatást

valamely, helyben működő kisebbségi rovat irányítója tölti be. A Magyar Televízió

Regionális-, Kisebbségi és Határon túli Főszerkesztősége helyettes vezetője hazai kisebbségi

műsorkészítő.

A Magyar Televízió elnöke és a kisebbségek országos önkormányzati elnökei 2000

áprilisában együttműködési nyilatkozatot írtak alá. E megállapodás rögzíti, hogy az országos

önkormányzati vezetők, illetve a Magyar Televízió elnöke évente legalább kétszer egyeztetik

a kisebbségi közszolgálati televíziózással kapcsolatos álláspontjukat, elemzik a kisebbségi

műsorok helyzetét. E tárgyalások rendre visszatérő témája a kisebbségi műsorsáv helye,

amely jelenleg a földi sugárzású Magyar Televízió 1-es programján munkanapokon 14.00 és

15.00 óra között van. Az adások ismétlésre kerülnek a szombati napokon, a délelőtti órákban

a műholdról sugárzott 2-es csatornán. A kisebbségi vezetők szerint e műsorsávok nem teszik

lehetővé, hogy a mindenütt fogható, földi sugárzású fő adón valamennyi érdeklődő elérje a

műsorokat. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata álláspontja szerint „a kora

délutáni műsorsáv azért esik kifogás alá, mert az elérni szándékozott nézők közül

gyakorlatilag csak az otthon tartózkodó nyugdíjasok láthatják az adásokat”.

A Tanácsadó Bizottság véleményét tartalmazó dokumentumban is felvetett problémával

kapcsolatban arról tájékoztathatunk, hogy a Magyar Televízió különböző kisebbségi,

anyanyelvű műsorainál 2003-ban az alábbi átlagnézettséget mérték (a mintavétel országos

szinten történt, és nem a kisebbségek által hagyományosan lakott földrajzi körzetekben):

Roma magazin - 1,08%, Roma fórum - 0,88%, Domovina, szlovák magazin - 0,55%. Srpski

Ekran, szerb magazin - 0,68%, Unser Bildschirm, német magazin - 0,48%, Hrvatska Kronika,

horvát magazin - 0,70%, Ecranul nostru, román magazin - 0,39%, Slovenski utrinki, szlovén

magazin - 0,74%, Rondó, kisebbségek közös magazinja - 0,71%, Együtt, dokumentumműsor

- 0,62%. A kisebbségi közösségen belüli nézettségi mérési adatok sajnos nem állnak

rendelkezésre.

A kisebbségi vezetők több ízben kifogásolták azt is, hogy a nemzeti- és vallási ünnepek

alkalmával rendszeresen elmaradnak a kisebbségi műsorok a közszolgálati Magyar

Televízióban. A probléma kapcsán a Magyar Televízió képviselői úgy érveltek, hogy e

napokon valamennyi rétegműsor kikerül a programból.

Mindenki által üdvözölt állapot viszont, hogy a kisebbségi műsorok a Magyar Televízió belső

gyártásában készülnek, kivéve a Szombathelyen gyártott szlovén műsort. Az eltérés oka, hogy

a hazai szlovének ezen a vidéken élnek. A közelben nincs regionális stúdiója a Magyar

Televíziónak, így ez a műsor nem telepíthető körzeti stúdióhoz. Lényeges, hogy a kisebbségi

műsorok szerkesztői a Magyar Televízió belsős munkatársai. A cigány, a horvát, a német, a

román, a szerb és a szlovák rovat 3-3, a szlovén 2 munkatársi státusszal rendelkezik, a szerbek

és a szlovének azonban megfelelő képzettségű munkatárs hiányában, egy-egy álláshelyet nem

tudnak betölteni. A Magyar Televízió kisebbségi műsorai azonos költségvetéssel dolgoznak,

anyagi kondícióik összességében megegyeznek a hasonló közszolgálati műsorokéval. A

költségvetési keretük 26 perces magazinok esetében 2003-ban 165 000 Ft volt. Ehhez társult

még a belsős műsorkészítők fizetése, annak közterheivel, illetve a technikai felszerelés, a

stúdió és más infrastruktúra költségei.

53

Az Országos Rádió és Televízió Testület (melynek munkájára a Keretegyezmény 6. cikkelye

értékelésekor már utaltunk) 2003. július 16-án a Magyar Televízió anyanyelvű kisebbségi

műsorainak készítéséhez - pályázat útján - jelentősnek tekinthető anyagi támogatást nyújtott.

A pályázó neve Az állandó műsor címe A megítélt támogatás

Magyar Televízió Ecranul nostru (román) 9 324 195 Ft

Magyar Televízió

Rondo (bolgár, görög,

lengyel, örmény, ruszin,

ukrán)

3 159 284 Ft

Magyar Televízió Roma Magazin (cigány) 9 946 924 Ft

Magyar Televízió Srpski ekran (szerb) 9 983 368 Ft

Magyar Televízió Unser Bildschirm (német) 9 884 668 Ft

Magyar Televízió Slovenski Utrinki (szlovén) 5 842 032 Ft

Magyar Televízió Hrvatska Kronika (horvát) 9 904 242 Ft

Magyar Televízió Domovina (szlovák) 9 553 161 Ft

Forrás: Országos Rádió és Televízió Testület

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kisebbségi Hivatal anyagi támogatásával,

jelentős németországi kulturális szponzorok bevonásával, a Magyar Televízió 2001, 2002, és

2003-ban megszervezte a Nemzetiségi Filmek Fesztiválját. A magyar főváros egyik

legnépszerűbb filmszínházában megtartott nemzetközi szakmai találkozó alkalmával az adott

időszak legsikeresebb kisebbségi tematikájú filmes produkciói kerületek bemutatásra.

(3) A Magyar Rádióban 50 éve készülnek kisebbségi műsorok. A 2003-as évben a horvát és a

szerb adások félévszázados jubileumát ünnepelhették. A közszolgálati intézményben, a

második monitorozási időszakban emlékeztek meg a német műsor 45., a szlovák adások 25.,

és a román adás 20. születésnapjáról.

A Magyar Rádió anyanyelvű kisebbségi műsorairól részletesen szóltunk az első országjelentésben.

Itt a Miniszteri Bizottság határozatában megfogalmazott, a Magyar Rádiót

közvetlenül érintő kérdésekre térünk ki.

Rögzíteni kívánjuk, hogy a második monitorozási időszakban tovább bővült a kisebbségek

részére készülő adások műsorideje. A vizsgált időszakot megelőzően a Magyar Rádióban heti

150 perces cigány műsor volt, azaz a romák, a többi kisebbség viszonyítva ¾-nyi adásidővel

rendelkeztek (a tényt a Tanácsadó Bizottság véleményét tartalmazó dokumentum is

rögzítette). 2003. július 1. óta, a „Rádió C” roma magánrádió műsorának napi 60 perces

átvétele és sugárzása révén, heti 570 perc lett a közszolgálati Magyar Rádió cigány

műsorainak adásideje. Egyéb országos sugárzású nemzetiségi műsorok heti műsorideje 210,

illetve 30 perc.

54

A Magyar Rádió „Egy hazában” c. magyar nyelvű műsora 1999. óta, 30 percről először 45,

majd 55 percre bővült, és a regionális sugárzás mellett, átkerült a nemzeti főadóra, a Kossuth

Rádió programjába, ahol péntekenként, a késő esti órában hallható.

A második monitorozási időszakban, a kisebbségi műsorkészítők továbbképzése érdekében,

Magyar Rádió vágó- és beszédtechnikai képzést biztosított a nemzetiségi szerkesztőségek

munkatársai számára.

Az anyanyelvű kisebbségi műsorok hallgatottságáról igen kevés visszajelzés érkezik a

Magyar Rádióhoz. A közrádió vezetése megkereste a kisebbségi önkormányzatokat és kérte,

nyújtsanak segítséget a hallgatottság, a hallgatói vélemények megismeréséhez. E

kezdeményezés alapján, a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata szakértők

bevonásával vizsgálta a magyarországi horvát média helyzetét. Az értékelés egy önálló

kötetben jelent meg, melyben kiemelten foglalkoznak a Magyar Rádió horvát nyelvű

műsoraival.

A Magyar Rádió 1999-től kezdődően évente rendez „Egy hazában” címmel konferenciát. A

tanácskozás célja, hogy a témában minden érintett és érdekelt találkozhasson egymással. A

közszolgálati rádió elkészített egy füzetet, amelyben a 13 nemzetiségi műsorkészítő műhely

mutatkozik be. A Magyar Rádió kiadott 2 CD-t, melyen a magyarországi kisebbségek

népzenéje hallható. Nagy és sikeres vállalkozás volt a Magyar Rádió részvétele az „Örmény

legenda” c. táncjáték zenei anyagának létrehozásában, melyből szintén CD készült.

A Magyar Rádió vezetése 2002-ben nemzetiségi referens munkakört hozott létre a

nemzetiségi műsorokkal kapcsolatos koordinációs munka ellátására.

A kisebbségi kultúra ismertetése érdekében, a közszolgálati rádió 2003-ban, a „Jó éjszakát

gyerekek!” c. magyar nyelvű, igen közkedvelt műsorában, a következő népek mesekincséből

sugárzott, havi két rádióműsort: bolgár, cigány, görög, lengyel, német, örmény, román,

szlovák és ukrán. A horvát, a ruszin, a szerb és a szlovén népmesék 2004-ben kerülnek

adásba.

A Magyar Rádió a kisebbségek, illetve azok szervezetei számára is biztosítja a

Médiatörvényben közérdekű közleményként és jótékonysági felhívásként meghatározott

megjelenési lehetőségeket. Ezek a műsorszámok érintik a kisebbségi kulturális élet

eseményeit is, felhívják a hallgatók figyelmét a kisebbségi kérdésekre. Ennek megfelelően,

2002. tavaszán például, a Magyar Rádió térítésmentesen tette közzé az 50 éves Rajkó Zenekar

jubileumi koncertjéről szóló tájékoztatót. Ugyancsak ingyenesen ismertették 2002-ben két

alkalommal is a Nemzetközi Migrációs Szervezet közleményét. A Magyar Rádió elnöke és a

kisebbségek országos önkormányzati képviselői közösen egyeztetett műsortervben állapodtak

meg, melynek révén a 2002-es kisebbségi önkormányzati választásokat megelőző időszakban

a közszolgálati rádió fő műsoridőben biztosított bemutatkozási lehetőséget valamennyi

kisebbség országos szervezete számára.

(4) Az Országos Rádió és Televízió Testület, figyelemmel a kisebbségek médiájának

törvényben rögzített kedvezményes frekvenciához jutási lehetőségeire, önálló műsorsugárzást

biztosított 2000-től a Szentgotthárdon készülő, szlovén nyelvű „Radio Monoster”

programnak. A rádióstúdiót a szlovén kisebbség országos önkormányzata működteti, a

Szlovén Kulturális Centrum keretében.

55

Ugyancsak a Médiatörvényben szabályozott, kedvezményes módon biztosított frekvencián

kezdte el sugárzását 2001-től a Budapesten szerkesztett „Rádió C” roma magánrádió (lásd

fentebb, illetve az 5. cikkelynél tárgyaltaknál is). A többségében fiatal roma újságíróval

dolgozó stúdió napi huszonnégy órában a fővárosi roma közösséghez tud szólni, és mivel

főként magyar nyelven sugároz, a romák véleménye a többségi társadalom felé is eljut. (Meg

kell azonban jegyeznünk, hogy a kisebbségi magánrádiók folyamatos működtetéséhez

szükséges anyagi források igen nehezen teremthetők elő, csak pótlólagos állami költségvetési

források igénybevételével biztosíthatók.)

(5) Az ORTT pályázat útján segítséget nyújtott 2003-ban a jelentős közszolgálati feladatokat

ellátó, ugyanakkor valamilyen ok miatt átmenetileg nehézségekkel küszködő, nem

nyereségérdekelt rádiók és televíziók részére is. A Testület pályázata 100 millió Ft

keretösszeggel került kiírásra. Ennek keretében támogatást adott a Radio Monoster és a Rádió

C stúdiók részére is.

A 2003-as esztendőben több országos kisebbségi önkormányzat közös beadvánnyal fordult az

ORTT-hez, hogy a Magyar Rádió nemzetiségi műsorait a jövőben egy önálló, nyugati FM

frekvencián, „Etno Rádió” néven sugározhassák. A Testület álláspontja szerint arra nincs

mód, hogy a Magyar Rádiónál a nemzetiségi műsorok sugárzása megszűnjön, hiszen az a

Médiatörvény rendelkezéseibe ütközne. Ugyanezen törvény azonban lehetőséget ad arra, hogy

az ORTT, a kisebbségek igényeit szem előtt tartva, heti legfeljebb nyolcórányi műsoridőben

pályázat nélkül, valamely kisebbségi önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő közhasznú

társaságot műsorszolgáltatásra jogosítson fel. Itt teszünk említést arról a kérelemről, melyben

a Budapest környéki német és szlovák települések képviselői (Pilisvörösvár, Pilisszentiván,

Piliscsaba, Solymár, Pilisborosjenő) helyi FM frekvencia biztosítását kérik az ORTT-től.

(6) A második monitorozási időszakban létesült magánrádiók közül, sajátos jellegére való

tekintettel, a Magyar Katolikus Rádió (a továbbiakban: Katolikus Rádió) kisebbségekhez

kapcsolódó műsorairól is tájékoztatunk. A Katolikus Rádió, az ország észak-keleti térségében,

2000 októberében kezdte meg sugárzását, fenntartója az Egri Főegyházmegye. Hívőkhöz és

nem hívőkhöz egyaránt szól, közműsor-szolgáltatói státuszban, híreket, közérdekű műsorokat,

egyházi programokat és irodalmi alkotásokat, valamint zenét közvetít. A kisebbségekhez

szóló, illetve a róluk készített műsorok ilyen elvi alapon kerülnek adásba. A roma kisebbség

aránya a Katolikus Rádió sugárzási körzetében igen magas, de szlovákok is élnek itt, valamint

Szlovákiában is fogható az adás. Ezen tények figyelembevételével a Katolikus Rádió naponta

kétszer sugároz roma műsort, illetve szlovák nyelvű programot, mindkettő a napi evangélium

ismertetéséből áll. A magyar nyelvű műsorokban is folyamatosan szólnak a kisebbségről,

illetve a kisebbséghez. Az „Otthon a család” című műsor sorba veszi a körzet településeit, s

beszámol a kisebbségek életéről is. Vallási műsorokban rendszeresen nyomon követik a

cigány pasztoráció helyzetét. A „Közélet” című magazinban, a kisebbségi önkormányzatok

munkájáról szólnak. A „Segíthetünk” című program konkrét élethelyzetekre kínál megoldást,

segítséget nyújtanak roma családoknak.

(7) Az alábbiakban a média egy olyan területét érintő kérdésekről adunk tájékoztatást, mely

csupán a Keretegyezmény megszületését követő években vált aktuálissá. A magyarországi

kisebbségek kulturális értékeinek az Internetes világhálón való megjelenéséről a következők

szerint tájékoztathatunk. (A kisebbségek anyanyelvű infokommunikációs tevékenységét

megkönnyítő kormányzati intézkedésekről, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium ez

irányú támogatásairól, részletesen az 5. cikkely tárgyalásakor szóltunk.)

56

A hazai kisebbségek jelentős része kistelepüléseken, aprófalvakban, hátrányos helyzetű

településeken él. Itt a közösségi internetes hozzáférés lehetőségét a közösségi házak teremtik

meg (www.telehaz.hu). A közösségi házaknak köszönhetően az ország legkisebb

településeiről is elérhető a nagyvilág.

2003 elejétől mind a 13 hazai kisebbség lehetőséget kapott az internetes kommunikáció

rendszeressé tételére. Első lépésként a kisebbségi írott sajtó hálózatra vitele történt meg. Az

Internet segítségével a kisebbségek írott sajtója olykor hamarabb olvasható a világhálón, mint

nyomtatott változatban. Az országos kisebbségi önkormányzatok közül saját honlapot indított

a bolgár, a görög, a horvát, a német, a szlovák, a szlovén, és az ukrán önkormányzat. A

örmények, románok, lengyelek részéről egy-egy országos, fővárosi, vagy vidéki civil

szervezetnek van honlapja.

A Kisebbségi Hivatal megbízásából 2001-ben végzett „Roma közösségi házak

Magyarországon” című kutatás adatai szerint 78 cigány szervezet több mint fele rendelkezett

Internet-kapcsolattal, közülük többen helyi önkormányzatnál vagy más intézménynél.

Többségük naponta használta a világhálót: elsősorban pályázati forrásokról szóló

információkat kerestek, illetve többen olvasták rendszeresen az Internetes híreket. A felmérés

szerint, a roma közösségi házak 38%-a rendelkezett elektronikus levelezési címmel. A roma

közösségi házak ma már saját tartalomszolgáltatással is megjelennek az Interneten.

Megemlítünk itt két összegző honlapot (www.romacentrum.hu, és a www.romakontakt.hu),

amelyek a cigány közösségi házak tevékenységéről tájékoztatnak. (A magyarországi roma

közösségi házak munkájáról, működési feltételeiről, a tevékenységük továbbfejlesztését

szolgáló projektek költségvetési finanszírozásáról szóló kutatás eredményeit a Kisebbségi

Hivatal 2001 novemberében könyv alakban is megjelentette.)

A 2003-as esztendő végén 81 olyan hazai kisebbségi tematikájú honlapot találtunk a

világhálón, amelyet a magyarországi kisebbségek működtettek. Közöttük 1 bolgár, 25 cigány,

3 görög, 4 horvát, 1 lengyel, 23 német, 2 örmény, 5 román, 2 ruszin, 3 szerb, 10 szlovák, 1

szlovén, 1 ukrán honlap szerepel. Ide számítva további, egyidejűleg több hazai kisebbségnek

szóló, kisebbséget érintő honlapot, több mint 100 hazai kisebbségi tematikájú honlap található

a világhálón. Az Internetes információszolgálat keretében a kisebbségek tájékoztatását, s a

velük kapcsolatos kérdések minél szélesebb körű megismertetését szolgáló honlapok sorában

megemlítjük az önálló hírlapként működő „Etnonet” (www.etnonet.hu) c. nemzetiségi

internetes újságot. (A kisebbségek, illetve a kisebbségekkel kapcsolatos internetes médiáját

értékelő, 2003 decemberében megjelent, a „Kisebbségek a világhálón” c. könyvről az országjelentés

I: fejezetében írtunk. A könyv kiadását a Kisebbségi Hivatal is támogatta.)

A cigány kisebbséget közvetlenül érintő kormányzati, informatikai fejlesztések közül

megemlítjük a Kisebbségi Hivatal által indított, jelenleg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal

által működtetett Phare program keretében létrehozott, központi cigányügyi adatbázis és

országos hálózat (www.romaweb.hu) megteremtését. A hálózat 8 regionális alközpont és

további 32 információs pont összekötésével országos lefedettséget biztosít. (A roma internetes

hálózatról további tájékoztatást az ország-jelentés III. fejezete 6. pontjának tárgyalásakor

adunk.)

(8) Az első magyarországi zsidó internetes rádióállomás (www.sofar.hu) kezdte meg

működését 2003 decemberében „Rádió Zs” néven. A Budapestről jelentkező műsort a Sófár

Egyesület készíti. A zsidó rádió napi 24 órában, magyar nyelven sugároz a Magyar Internet

Világrádió hálózatán. A vállalkozás nyitott, önszerveződő, non-profit kezdeményezés, amely

57

műsoridőt biztosít minden Magyarországon működő zsidó szervezet, közösség és intézmény

számára.

(9) Az itt értékelt cikkely kapcsán rögzíteni kívánjuk, hogy a kisebbségek hagyományos, írott

sajtójának megjelentetésére a második monitorozási időszakban is döntően a Kisebbségekért

Közalapítvány biztosított anyagi forrásokat, 1999-ben 206 millió Ft-ot, míg 2003-ban már

több mint 280 millió Ft-ot biztosított a 13 magyarországi kisebbség 22 anyanyelvű újságjának

megjelentetésére.

10. cikkely

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek

elismerik kisebbségi nyelvének szabad és beavatkozás nélküli használatát úgy magánbeszélgetésben, mint

nyilvánosan, szóban és írásban.

2. A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan, vagy jelentős számban lakott

területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos

szükségnek, a Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák - lehetőség szerint - e személyek és a

közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elősegítő feltételeket.

3. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy biztosítják minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó

személynek azt a jogot, hogy olyan nyelven, amelyet megért, a legrövidebb időn belül tájékoztassák

letartóztatásának okairól és minden ellene felhozott vád természetéről és indokairól, valamint hogy ezen a

nyelven védekezhessen - ha szükséges - ingyenes tolmács segítségével.

Az ország-jelentés bevezetőjében szóltunk arról, hogy a Magyar Köztársaság a

Keretegyezmény ratifikálása mellett az első államok között írta alá a Nyelvi Kartát. A

Keretegyezményt érintő, itt vizsgált második monitorozási időszak éveiben a Nyelvi Karta

szerinti kötelezettségeknek megfelelően Magyarország két alkalommal, 1999-ben és 2002-ben

beterjesztette az Európa Tanács Főtitkára részére a Nyelvi Karta alapján tett

kötelezettségvállalásaikról szóló ország-jelentéseket. E jelentések részletesen szólnak a

Kormány kisebbségeket érintő nyelvpolitikájáról, a magyarországi kisebbségek

nyelvhasználati jogainak érvényesüléséről.

Az előző bekezdésben idézett jelentések átfogó tájékoztatást nyújtanak a Keretegyezmény

10., 11., 12. és 14. cikkelyében megfogalmazott, a kisebbségek nyelvhasználati jogait érintő

magyar vállalások teljesítéséről.

Utalnunk kell azonban a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata részéről az

ország-jelentéshez fűzött, tárgyat érintő álláspontjára is, mely szerint „a Keretegyezmény 10.

és 11. cikkelye területi behatárolás nélkül gyakorlatilag végrehajthatatlan”. Az országos

önkormányzat „településregiszter” kialakítását szorgalmazza. (A problémára visszatérünk az

ország-jelentés III. fejezete 1. pontjában.)

(1) Figyelemmel a Tanácsadó Bizottság véleményére, mely szerint Magyarországnak meg

kell vizsgálnia az általa biztosított kisebbségi nyelvi jogok gyakorlati érvényesülésének

helyzetét, e jogok gyakorlásának esetleges akadályait, tájékoztatni kívánunk a Magyar

Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete tárgyat érintő kutatásairól, a kisebbségi

nyelvi jogok gyakorlati érvényesülését segítő programjairól.

A Nyelvtudományi Intézet 2001 és 2004 között futó projektjei között megtaláljuk a

kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségeit értékelő kutatásokat. E kutatások keretében hét

magyarországi kisebbségi nyelvi közösségben (beás, horvát, német, romani, román, szerb,

szlovák) vizsgálják a kisebbségek nyelvi állapotát befolyásoló tényezőket. Tanulmányozzák a

kisebbségi és többségi sztereotípiák nyelvi folyamatokat befolyásoló szerepét. A kutatás

58

eredményeként olyan szakmai segédanyagokat dolgoznak ki, amelyek segítségével a kutatás

eredményei a gyakorlatban, legfőképpen a kisebbségi oktatásban hasznosíthatók.

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete a gyakorlatban alkalmazható

stratégiai csomagot állított össze, amely egyaránt használható többségi és kisebbségi tanárok,

valamint a szülők számára. A politikai döntéshozók részére internetes kisebbségi nyelvi

információs dokumentációt készítenek. Ugyancsak a mindennapi hasznosítás érdekében

kézikönyvet adnak ki gyakorlati támpontokkal szolgálva a kisebbségi, a többségi, a vegyesházasságokban

élő őshonos és imigráns közösségekből származó szülőknek, tanároknak. A

munka tudományos érvekkel kívánja eloszlatni a kétnyelvűséggel, a „kevertnyelvűséggel”, a

„félnyelvűséggel”, az idegennyelv-tanulással kapcsolatos tévhiteket. Kiemelt kutatás irányul a

cigány nyelvek, cigány közösségek, speciálisan a romani és beás nyelvek komplex

nyelvészeti vizsgálatára is.

A Keretegyezmény itt idézett cikkelyeivel kapcsolatban, a jelen ország-jelentésben az alábbi,

további tájékoztatást adjuk

(2) A nyelvhasználati jogok érvényesülésének egyik dinamikusan fejlődő területe az Internet

(a kisebbségek Internet hozzáféréséről részletesen szóltunk a 9. cikkely értékelésekor). A

kisebbségi közösségek, intézmények által létrehozott honlapok nyelvi megjelenítése 3

különböző formában történik: a) egyesek három nyelvi változatot tesznek közzé, azaz a

kisebbség anyanyelve mellett, magyar és angol nyelven tájékoztatnak, b) mások a kisebbség

anyanyelvén kívül magyarul is közzé tesznek információkat, c) s van, ahol a kommunikáció

csak a kisebbség anyanyelvén történik.

A kisebbségi közösségek, intézmények által létrehozott honlapok hozzávetőleg 20%-a csak

magyarul jelenik meg, 80%-a kisebbségi anyanyelvi változattal is rendelkezik. Cigány

nyelvjárásokra lefordított és közzétett – beás, lovári nyelvű – szöveget alig találunk a hazai

kisebbségi tematikájú internetes oldalakon. A nemzetközi közvélemény tájékoztatása

szempontjából fontos angol nyelvű változat e honlapok csupán egyharmadánál jelenik meg,

fordítási költségek fedezethiánya miatt. Angol nyelven tájékoztat a legtöbb cigány tematikájú

honlap, és van angol nyelvű változata például, a ruszin, a szlovák és az ukrán honlapoknak is.

(3) A törvény előtti egyenlőség kifejeződése az anyanyelv használatának biztosítása,

amelynek alapja az Alkotmány 68. §-ának (2) bekezdése. A büntetőeljárásról szóló, 1998. évi

XIX. törvény (a továbbiakban: Büntetőeljárási törvény) az alapvető rendelkezések között

rögzíti az anyanyelv használatának jogát. Ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádirat

e vádlottra vonatkozó részét a vádlott anyanyelvére, regionális vagy kisebbségi nyelvére,

illetőleg kérésére az általa korábban ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt

más nyelvre le kell fordítani és azt így kell a bírósághoz benyújtani Ha a nem magyar

anyanyelvű személy, az eljárás során az anyanyelvét, a regionális vagy kisebbségi nyelvét

kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni. Az eljárásban résztvevő személy nyilatkozata

dönti el, hogy a hatóságnak milyen tolmács igénybevételéről kell gondoskodnia. Az

anyanyelv használata független attól, hogy az illető személy ismeri-e és beszéli-e a magyar

nyelvet. A nyelvhasználat joga az írásbeli nyilatkozatok megtételére és az iratok

megismerésére is kiterjed. Az eljárás során minden esetben meg kell győződni arról, hogy a

kihallgatandó személy és a tolmács kellően megértik-e egymást, és ezt garanciális okokból, a

jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Nemcsak a terheltet illeti meg azonban ez a jogosultság,

hanem más érintett személyt is. Tehát, például a magyar nyelvet nem ismerő tanú részére a

tárgyalásra szóló idézés mellé annak lefordított szövegét is kézbesíteni kell.

59

11. cikkely

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó

személynek azon jogát, hogy család- és utónevét kisebbségi nyelvén használhassa, ugyancsak ennek

hivatalos elismeréséhez való jogot, jogrendszerükben szabályozottaknak megfelelően.

2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó

személy azon jogát, hogy saját kisebbségi nyelvén cégtáblákat, feliratokat és egyéb magántermészetű

információkat tegyen közzé a nyilvánosság számára láthatóan.

3. Olyan körzetekben, amelyek hagyományosan nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős

számban lakottak, a Felek törekedni fognak arra, hogy jogrendszerük keretében, beleértve, ahol

helyénvaló a más Államokkal való megállapodásokat, és figyelembe véve sajátos körülményeiket, a

hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a

kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelő igény van ilyen jelzésekre.

A Kisebbségi törvény 12. §-a szerint, a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és

gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelvi szabályai

szerinti anyakönyveztetéséhez, és annak - jogszabályban meghatározott keretek között – a

hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez.

(1) A kisebbségek névhasználati jogát az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a

névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Anyakönyvekről

szóló törvény) szabályozza. Az Országgyűlés a nevezett törvény 2002. évi módosítása révén,

pontosította a kisebbségi névhasználati jogosítványt. E szerint a kisebbségekhez tartozó

személyek olyan utónevet adhatnak gyermekeiknek, mely nevek hagyományosan használtak

az érintett kisebbség körében.

A választható kisebbségi utóneveket a Magyar Tudományos Akadémia szerkesztésében

megjelentetett „Kisebbségi utónévjegyzék” tartalmazza. Az utónévjegyzék összeállítása az

érintett országos kisebbségi önkormányzat feladata. (A kisebbségi önkormányzatok részére,

az utónévjegyzék elkészítése szakmai munkájának finanszírozásához a Kisebbségi Hivatal

nyújtott anyagi támogatást 2003-ban.) Az országos kisebbségi önkormányzatok 2004. elején

véglegesítik a kisebbségi utónévkönyveket.

Amennyiben valamely kisebbségi közösséghez tartozó szülő olyan nevet kíván gyermeke

számára adni, mely név nem szerepel az idézett regiszterben, az érintett kisebbség országos

önkormányzata jogosult állást foglalni, hogy a választott név valóban az adott kisebbségre

jellemző, hagyományosan használt utónév-e.

Az itt idézett, az Anyakönyvekről szóló törvény módosításával lehetőség nyílt a kisebbségek

nyelvén történő házasságkötésre is, amennyiben annak technikai feltételei fennállnak.

(2) A Keretegyezmény 10. cikkelyének értékelésekor tájékoztattunk a Magyar Tudományos

Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a kisebbségek nyelvhasználati jogait érintő

kutatásairól. Itt az alábbiakra szeretnénk kitérni.

A Nyelvtudományi Intézet vizsgálja a kisebbségi, elsősorban nyelvi (oktatási) jogok

érvényesülését és a Kisebbségi törvény ezzel kapcsolatos rendelkezéseinek esetleges

megsértését. (A kutatóhelynek a magyarországi kisebbségekre vonatkozó, 1999 és 2003

között született publikációinak bibliográfiai adatait az ország-jelentés VII. sz. mellékletében

közöljük.)

60

(3) A magyarországi kisebbségek közéleti anyanyelvhasználatát érintő, a Tanácsadó Bizottság

véleményét tartalmazó dokumentumban is felvetett problémák kezelése érdekében a

Kisebbségi Hivatal 2003-ban megbízta a Magyarországi Románok Kutatóintézetét, hogy

végezzen átfogó értékelést a hazai román kisebbség központi településének számító Méhkerék

községben. A kutatás célja a kisebbségi nyelvhasználat átfogó vizsgálata a település életének

valamennyi színterén. A magyar-román országhatár melletti 2 500 fős településen a helyben

lakók döntő többsége román nemzetiségű, román anyanyelvű magyar állampolgár. A község

önkormányzatának valamennyi tagja, valamint a polgármester is román. Mindezek ellenére a

településen élők a közügyeik intézése során egyre kevésbé használják az anyanyelvüket. A

szakemberek tapasztalatainak fényében a Kisebbségi Hivatal egy átfogó nyelvhasználati

program keretében támogatást kíván nyújtani a közéleti kisebbségi nyelvhasználat

kiszélesítéséhez valamennyi magyarországi kisebbség számára.

12. cikkely

1. A Felek, ha szükséges, az oktatás és a kutatás területén intézkednek úgy a nemzeti kisebbségeik, mint a

többség kultúrájának, történelmének, nyelvének és vallásának megismerése előmozdítására.

2. Ebben az összefüggésben a Felek különösképpen megfelelő lehetőségeket fognak teremteni a

tanítóképzésre és a tankönyvekhez való hozzájutásra és megkönnyítik a különböző közösségek tanítói és

diákjai közötti kapcsolatokat.

3. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy előmozdítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek

számára az oktatáshoz minden szinten a hozzájutás esélyegyenlőségét.

Az első ország-jelentésben részletesen szóltunk arról, hogy a Magyar Köztársaság

Alkotmányának 68. §-val összhangban, az 1990-es években megalkotott jogszabályok – a

helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, a Kisebbségi törvény és a

Közoktatási törvény, együttesen biztosítják a kisebbségi oktatás jogszabályi kereteit. Az

egymáshoz illeszkedő jogszabályok, ide értve a mindenkori költségvetési törvényt is, több

oldalú garanciát nyújtanak a kisebbségek jogegyenlőségének érvényesüléséhez az oktatás

területén.

(1) A Keretegyezmény itt érintett cikkelye tekintetében, a második monitorozási időszak

értékelésekor kiemelendő, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer egyre erőteljesebben

képviseli az adott népcsoport kisebbségi oktatáshoz fűződő érdekeit. Az országos kisebbségi

önkormányzatok, az egyetértési és véleményezési jogok gyakorlásán túl, valóságos, szakmai

tényezői lettek a kisebbségi nevelés és oktatás alakításának.

(2) A Közoktatási törvény a Kisebbségi törvénnyel összhangban valamennyi kisebbség

számára, igényeik szerint, a közoktatás minden szintjén biztosítja az anyanyelv tanulásának,

illetve az anyanyelven történő tanulásnak a lehetőségét. A kisebbségi nevelést, oktatást,

melynek kötelező eleme a népismeret oktatása, nyolc szülő igénye esetén, a fenntartó

önkormányzat köteles megszervezni.

(3) A Közoktatási törvénynek a második monitorozási időszakra eső, 1999-ben történt

módosítása pontosította a kisebbségi nevelésben, oktatásban résztvevő pedagógusok

képesítésével kapcsolatos kérdéseket, a kisebbségi intézmények feladatait meghatározó

nevelési programok, illetve kerettantervek tartalmát. A nevezett törvény tovább részletezte az

országos kisebbségi önkormányzatok oktatással kapcsolatos jogköreit és rögzítette, hogy a

kisebbségi oktatás kerettanterveinek elfogadása előtt meg kell szerezni az érintett kisebbségi

önkormányzatok egyetértését

61

A módosított Közoktatási törvény a kisebbségi oktatás órakeretét 10%-kal megemelte. Az

időkeret emelését az elsajátítandó tananyag mennyisége indokolta.

A magyarországi kisebbségek oktatási intézményeinek tartalmi munkája tekintetében az

alábbiak kiemelését tartjuk fontosnak.

A horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén kisebbségnél, figyelemmel a közösségeik

körében több évtized alatt kialakult hagyományokra, esetükben anyanyelvű és kétnyelvű

kisebbségi óvodai nevelés, továbbá anyanyelvű, kétnyelvű és nyelvoktató kisebbségi iskolai

oktatás valósul meg.

A bolgároknak, görögöknek, lengyeleknek, ruszinoknak és ukránoknak nincs kisebbségi

iskolahálózatuk, csupán egy-egy oktatási intézménnyel rendelkeznek. Ugyanakkor, a

Közoktatási törvény számukra is lehetővé teszi bármely oktatási forma választását, mégis

anyanyelvüket döntően ún. „vasárnapi iskolákban”, tehát a közoktatási rendszeren kívüli

tevékenység keretében fejlesztik. E közösségeknél az oktatás megszervezése néhány

kivételtől eltekintve, a Kisebbségi törvény elfogadását követően indult meg, és fokozatosan

alakulnak ki annak szakmai és személyi feltételei. E kisebbségek további jellemzője az

alacsony lélekszám és a nagymértékű szórvány. Erre tekintettel, a Közoktatási törvény 1999.

évi módosítása (86. § (5) bekezdése) rendelkezik egy új oktatási forma, a kiegészítő

kisebbségi oktatás megszervezésének lehetőségéről is. Ez az oktatási forma az

iskolahálózattal nem rendelkező kisebbségek számára is biztosítja az oktatás iskolarendszeren

belüli megszervezését. Nagy előnye, hogy az iskolai tanulmányokról bizonyítvány állítható

ki, alapműveltségi és érettségi vizsga letételére és továbbtanulásra jogosít. Ez az oktatási

forma lehetővé teszi továbbá azt is, hogy a nem kisebbségi gimnáziumokban továbbtanuló

fiatalok a középiskolai tanulmányaikkal párhuzamosan befejezhessék kisebbségi

tanulmányaikat is.

(4) Az itt értékelt második monitorozási időszakban megvalósult a kisebbségi oktatás

alapdokumentumainak kidolgozása. Az egyes kisebbségek eltérő adottságaitól függően, az

anyanyelvi oktatás fejlesztési üteme különböző.

Kiadásra kerültek az oktatási intézményekkel rendelkező kisebbségek esetében az anyanyelv

és irodalom, valamint a népismereti kerettantervek. 2003-ban megtörtént a kerettantervek

felülvizsgálata. Elkészültek a roma nyelvek oktatásához szükséges, beás és romani nyelvi

követelmények munkaanyagai, de véglegesítésük további szakmai egyeztetést igényel.

Az oktatási intézményekkel korábban nem rendelkező kisebbségek közül elkészült a bolgár, a

görög és a ruszin nyelv- és irodalom, illetve népismeret követelményrendszere. Ezek alapján

megteremthetők a feltételek e kisebbségek esetében is, az anyanyelvi oktatásuk közoktatásba

történő átvezetéséhez.

Az országos kisebbségi önkormányzatokkal együttműködve elkészültek és megjelentek a

kisebbségi nyelv és irodalom és a kisebbségi népismeret általános és részletes érettségi

vizsgakövetelményei is.

(5) Magyarország a Keretegyezmény aláírásával vállalta, hogy hatékony intézkedéseket hoz

mind a kisebbségek, mind a többség kultúrája, történelme, nyelve és vallása kölcsönös

megismerésének előmozdítására. E vállalás megfogalmazódik a Közoktatási törvény 48.§-ban

is, ám a cigányság tekintetében, az oktatási szaktárca értékelése szerint, ebből korábban vajmi

62

kevés valósult meg. Ezért az Oktatási Minisztérium, többek között, módosította az érettségi

vizsga részletes követelményeiről szóló korábbi rendeletet, s ezzel a történelem, az irodalom

és a nyelvtan tantárgyakban megjelentek a cigányság kultúrájának, múltjának, jelenének

oktatását előíró követelmények.

(6) Az oktatási szaktárca álláspontja szerint a hátrányos helyzet etnikai alapon történő

közelítése hibás, hiszen a tanulók, gyermekek nemzeti, etnikai hovatartozástól függetlenül

lehetnek hátrányos helyzetűek. Ezért a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai előmenetelének

biztosítása nem a kisebbségi oktatás feladata. Az Oktatási Minisztérium jelezte azt a

problémát is, hogy a „felzárkóztatás” alkalom lehetett a gyermekek külön osztályba,

csoportba sorolására, szegregálására. Mindezeket figyelembe véve történt meg a

közelmúltban a kisebbségek óvodai nevelése-, és iskolai oktatása irányelve kiadásáról szóló

miniszteri rendelet módosítása. Ennek eredményeként a kisebbségi oktatás feladatköréből

kikerült az iskolai előmenetelt segítő feladatrendszer (felzárkóztatás, iskolai előmenetel

segítése stb.).

Mint arra az ország-jelentésben már utaltunk, a Közoktatási törvény, 2003. szeptemberétől,

számos ponton megváltozott. (A Közoktatási törvénynek a kisebbségi önkormányzatok

oktatási intézményalapítási, -átvételi jogosítványainak pontosítása céljából történt

módosításairól a Keretegyezmény 13. cikkelye tárgyalásakor szólunk.)

A Közoktatási törvény módosítása során, a Keretegyezmény 12. cikkelye 3. pontjával

összhangban, számos antidiszkriminációs elemekkel is kiegészült (az érintett paragrafusok

szövegét az ország-jelentés I. sz. és II. sz. mellékletében ismertetjük).

E változások jelentős része a hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók integrációja érdekében

született. (A Közoktatási törvény eddig is kiemelten foglalkozott a hátrányos

megkülönböztetés tilalmával. A törvény alapelvei megfogalmazták, hogy a közoktatásban

tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen a gyermek vagy

hozzátartozója színe, neme, vallása, nemzeti, etnikai hovatartozása, politikai vagy más

véleménye, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedelmi helyzete

miatt, valamint a nevelési-oktatási intézmény fenntartója alapján.)

A módosítások segítséget jelentenek az iskoláknak és az önkormányzatoknak, hogy olyan

oktatásszervezési megoldásokat találjanak, amelyek jogszerűek és minden érintett harmonikus

együttműködését szolgálják.

Az oktatási tárca a jogszabályok módosítása során figyelemmel volt az elmúlt években történt

diszkriminációs esetek tapasztalataira is (Tiszavasváriban külön ballagtatás, Bogácson külön

étkeztetés, Pátkán a roma gyermekek teljes elkülönítése a speciális tantervű tagozatra, és

külön étkeztetése). A legfontosabb diszkriminációs tényállás a roma tanulók elkülönítése

alacsonyabb színvonalú oktatást nyújtó csoportba az Oktatási Minisztérium szerint széles

körben volt jellemző. Adataik alapján 2000-ben hazánkban 700-nál több elkülönített cigány

osztály működött az általános iskolák normál tagozatain.

A módosított Közoktatási törvény rendelkezése alapján emelkedik a tankötelezettség

korhatára (6.§). Tudjuk, hogy a hátrányos helyzetű rétegek egyik legfőbb problémája az

iskolarendszerből való korai távozás. Körültekintőbb intézkedések várhatók a magántanulóvá

nyilvánítás területén (7.§) is. A rendelkezésnek az a célja, hogy a leghátrányosabb helyzetű

fiatalok ne essenek ki a közoktatásból. A nevezett törvényben megjelent a „sajátos nevelési

63

igény” kifejezés (30.§). Ezzel megkezdődik a felkészülés a fogyatékossá nyilvánítás jelenlegi

rendszerének a hátrányos társadalmi helyzetű tanulók szempontjából való felülvizsgálatára.

(7) A kisebbségi oktatás lényeges eleme és feltétele az anyanyelvű, ill. a kisebbségi

oktatáshoz szükséges tankönyvek biztosítása. A tankönyvfejlesztés első fázisában az oktatási

tárca több fordulóban pályázatot írt ki a népismereti tankönyvek kidolgozására. Ennek

eredményeként a tankönyvek többsége elkészült, azok kivételével, amelyekre megfelelő

szerző hiányában nem érkezett pályázat. Az országos kisebbségi önkormányzatok által

javasolt szakemberek bevonásával elvégzett, anyanyelv és irodalom tankönyvek

felülvizsgálatát követően, elkészült e tankönyvek fejlesztési programja. Mintegy 100

tankönyv elkészítésére 2001-ben a tankönyvkiadók számára pályázatot írt ki az oktatási tárca.

Az érintett iskolák és kisebbségi önkormányzatok közreműködésével és egyetértésével,

elkészült a közismereti tárgyak anyanyelven való oktatásához szükséges tankönyvek

fejlesztési terve is. Az átmeneti hiány pótlására, az országos kisebbségi önkormányzatok

igénye szerint, a szaktárca tankönyveket hoz be a kisebbségek anyaországából.

(8) A fentebb idézett irányelvek és a hozzá kapcsolódó követelmények az iskolák 10.

évfolyamáig szabályozzák a kisebbségi oktatás tartalmát. Az elkészült kerettantervek és

érettségi vizsgakövetelmények figyelembevételével megállapítható, hogy a nemzetiségi

középfokú oktatás struktúrája és tartalma azonos elvek szerint, szervesen épül az alapfokú

oktatásra.

(9) A statisztikáról szóló XLVI. törvény 11. §-a rendelkezik az Országos statisztikai

adatgyűjtési program (OSAP) végrehajtásáról, melynek keretében minden év októberében, az

oktatási intézmények kötelező adatszolgáltatása alapján, évente oktatási statisztika készül. Az

adatokat – azok feldolgozását követően – az Oktatási Minisztérium kiadványban megjelenteti.

Az alábbiakban e statisztikák alapján, a kisebbségi oktatásban résztvevő tanulók

létszámadatait összefoglaló táblázatokat adjuk közre.

Kisebbségi óvodák létszámadatai (1999/2000. tanév)

Óvodák

száma

Tannyelvű óvodák

gyereklétszáma

Kétnyelvű óvodák

gyereklétszáma

Összesen

Német 263 1 488 12 653 14 141

Szlovák 73 103 2 947 3 050

Horvát 37 253 1 135 1 388

Román 14 130 417 547

Szerb 9 87 94 181

Szlovén 5 0 112 112

Összesen 401 2 061 17 358 19 419

Forrás: Oktatási Minisztérium

64

Kisebbségi általános iskolák létszámadatai (1999/2000. tanév)

Iskolák

száma

Tannyelvű

iskolák tanulói

létszáma

Kétnyelvű

iskolák tanulói

létszáma

Nyelvoktató

iskolák tanulói

létszáma

Összesen

Német 284 758 4 911 40 585 46 254

Szlovák 59 92 658 3 674 4 424

Horvát 34 319 0 2 207 2 526

Román 14 427 188 583 1 198

Szlovén 4 0 22 94 116

Szerb 11 164 0 111 275

Görög 2 0 0 83 83

Összesen 408 1 760 5 779 47 337 54 876

Kisebbségi középiskolák létszámadatai (1999/2000. tanév)

Intézmények

száma

Gimnáziumi tanulólétszám Szakközépiskolai

tanulólétszám

Tannyelvű,

kétnyelvű

nyelvoktató

tannyelvű,

kétnyelvű

nyelvoktató tannyelvű,

kétnyelvű

nyelvoktató

Összesen

Német 4 9 1007 692 122 157 1 978

Szlovák 2 105 13 118

Horvát 2 219 219

Román 1 2 129 128 257

Szerb 1 126 126

Szlovén 1 9 9

Roma 1 118 118

Összesen 10 13 1 586 947 135 157 2 825

Kisebbségi oktatási intézmények létszámadatai, 2001-2003 között

Tanév Óvodai

létszám/fő/

Általános

iskola/fő/

Gimnáziumi

létszám

Szakközépiskola

/fő/

Felsőoktatási

intézmények/fő

Horvát 2001/02 1 380 1 527 179 … 98

2002/03 1 161 2 033 163 56 96

Német 2001/02 13 423 39 692 2 685 601 167

2002/03 13 333 41 026 2 302 643 163

Román 2001/02 495 824 177 … 107

2002/03 425 1 047 193 … 94

Szerb 2001/02 370 476 110 … 68

2002/03 236 274 106 … 59

Szlovák 2001/02 1 960 3 269 127 33 165

2002/03 2 783 3 642 117 21 137

Szlovén 2001/02 312 251 12 … 4

2002/03 74 94 12 … 6

Forrás: Oktatási Minisztérium

65

Magyarországon 36 középfokú oktatási intézményben van kisebbségi nyelvoktatás. Ebből 2

tannyelvű nemzetiségi gimnázium (szlovák, szerb), 16 kétnyelvű nemzetiségi gimnázium (12

német, 2 horvát, 1 román, 1 szlovák). Kisebbségek nyelvének oktatása (mint idegen nyelv)

további 8 gimnáziumban (7 német, 1 szlovén), 7 szakközépiskolában (5 német, 1 román, 1

szlovák,) és 3 szakiskolában (1 horvát, 1 német, 1 román) történik. Roma kisebbségi nevelés,

oktatás 14 középfokú intézményben van, ebből 2 gimnázium, 2 szakközépiskola, 7 szakiskola

és 3 speciális szakiskola.

A nemzetiségi tannyelvű óvodák és iskolák statisztikai adataival kapcsolatban a

Magyarországi Németek Országos Önkormányzata úgy foglalt állást, hogy azok

„megtévesztők”, hiszen a német nyelv, mint idegen nyelv iránti viszonylag nagy társadalmi

érdeklődését is tükrözik, nem csupán a nemzetiségi oktatás valós számait. Tapasztalataik

szerint „a nem valós adatok a túlságosan általános kérdőívekre vezethetők vissza”.

Az Országos Közoktatási Intézet által megjelentett „Jelentés a magyar közoktatásról, 2003” c.

kiadványban közzétett adatok alapján, a kisebbségi oktatásban részt vevő, nemzeti

identitásukat vállaló általános iskolás 5. és 8. osztályos tanulók aránya aszerint, hogy milyen

anyanyelvűnek vallják magukat, az 1999/2000-es tanévben, százalékos arányban, az alábbi

ábrában foglalható össze (%):

Forrás: Országos Közoktatási Intézet

A kisebbségi oktatásban részt vevő általános iskolások számának változása kisebbségi

nyelvek szerint, 1990/91 és 2001/02 között

Nyelv 1990/91 1995/96 1997/98 1999/00 2001/02

Horvát* 3 870 2 657 2 476 2 526 1 527

Német 33 550 41 029 44 338 46 254 39 692

Román 961 1 041 1 127 1 198 824

Szerb* 281 227 275 476

Szlovák 5 879 4 317 4 409 4 424 3 269

Szlovén 235 116 120 116 251

Összesen 44 495 49 441 52 697 54 793 46 039

Forrás: OM oktatási statisztikái

* 1990/1991-ben még nem vált szét a horvát és szerb oktatás, a tanulók számát a táblázatban

a horvát nyelvnél tüntették fel

66

A kisebbségi oktatás további statisztikai adatairól az Országos Közoktatási Intézet „Jelentés a

magyar közoktatásról, 2003” c. könyvében szereplő információk felhasználásával, az országjelentés

XIII. mellékletében adunk tájékoztatást.

(10) A kisebbségi oktatás, nevelés jól elhatárolható többletfeladatokat tartalmaz. Ezek

ellátásához a mindenkori költségvetési törvény – a minden tanulónak járó ellátáson túl –

kiegészítő támogatást biztosít a fenntartók számára. A kiegészítő támogatás mértéke a

második monitorozási időszakban évről évre nőtt. A központi költségvetés az alábbi -

kiegészítő - normatív támogatással segítette a kisebbségi óvodai nevelést, a kisebbségi

anyanyelvi iskolai oktatást.

Év Létszám (fő) Támogatás (Ft)

2001. 150 939 4 738 000 000

2002. 156 177 5 604 000 000

2003. 117 115 5 717 000 000

Forrás: Belügyminisztérium

A többlettámogatás a magasabb színvonalú kétnyelvű, illetve a teljes anyanyelvű oktatás

fejlesztését ösztönözte. (A támogatás mértéke 2001-ben tannyelvű és kétnyelvű kisebbségi

oktatás esetén tanulónként 43 500 Ft, kisebbségi óvodai nevelés és nyelvoktató, valamint

roma kisebbségi nevelés-oktatás esetén személyenként 29 000 Ft. A támogatási összeg 2002-

ben 49 500 Ft, ill. 33 000 Ft, 2003-ban 66 000 Ft, ill. 44 000 Ft.)

A második monitorozási időszakban a kisebbségi iskolák finanszírozása terén a problémák

jellemzően az alacsony tanulólétszámú intézmények fenntartásában mutatkoztak. A különféle

kísérleteket (kisiskola normatíva, intervenciós keret) követően, megoldást a 2000. évi

költségvetési törvény hozott. A szabályozás szerint az 1100, a 3000 és 3500 fő alatti

településeknek biztosított, un. kistelepülési normatívák kétszeresét vehetik igénybe a

települési önkormányzatok, ha kisebbségi oktatási, nevelési intézményt tartanak fenn.

E támogatások mellett, további elkülönített keret (2001-ben 320 millió Ft, 2002-ben 340

millió és 2003-ben 340 millió Ft) volt felhasználható kiegészítő támogatásként, pályázat útján

a kisebbségi óvodák és iskolák fenntartásához.

A 2004-es esztendőben az állami költségvetés keretszámai alapján átlagosan 5%-kal

növekszik az önkormányzatoknak járó oktatási alap-normatíva. A kiegészítő normatívák –

nyelvoktató-, két tannyelvű-, kistelepülési normatíva - további 1% és 15% közötti növekedést

mutatnak a megelőző évi támogatáshoz viszonyítva.

(11) A második monitorozási időszakban befejeződött (2002) a pécsi Gandhi Gimnázium és

Kollégium beruházás-sorozata, 2003-ban pedig a pécsi Német-Magyar Iskolaközpont

Kollégiumának építése, valamint a szarvasi Szlovák Általános Iskola, Óvoda és Diákotthon

teljes körű felújítása és bővítése.

A hátrányos helyzetű roma fiatalok eredményes általános és középfokú oktatásához, a

szaktárca által meghirdetett kollégiumi férőhely fejlesztési program 2001 szeptemberére

befejeződött. A program eredményeként 2001 szeptemberétől 16 kollégiumban 287,

hátrányos helyzetű roma tanuló elhelyezését szolgáló férőhely létesült. A pályázat kiírása

szerint, e férőhelyeket legalább tíz évig, csak hátrányos helyzetű roma tanulók tölthetik be.

67

(12) A roma fiatalok közép és felsőoktatásban való részvételét kívánja elősegíteni a

tanulmányi ösztöndíjak rendszere. Tanulmányi ösztöndíjakat 2001-ig a Kisebbségekért

Közalapítvány és a Cigányokért Közalapítvány nyújtott. A Cigányokért Közalapítvány által

biztosított ösztöndíjak rendszere, az általános iskolától a középfokon át, a felsőfokú képzésig,

a második monitorozási időszakban, igen dinamikus fejlődést mutatott (e kérdésekről

szóltunk az 5. cikkely tárgyalásakor is).

Az Oktatási Minisztérium pályázat útján nyújt támogatást a költségtérítéses képzésben,

valamint egyetemi előkészítőkön résztvevő roma fiatalok tanulásához. 2001-ben az oktatási

szaktárca 396 roma fiatal költségtérítéses tanulmányait támogatta, összesen 20.1 millió Ft-tal,

2002-ben 459 roma hallgató részesült 26.176 millió Ft-os támogatásban, míg a 2003. év első

felében 293 cigány egyetemista kapott összesen 13.89 millió Ft-os támogatást (a kisebbségek

főiskolai, egyetemi tanulmányainak állami ösztöndíjas támogatási rendszeréről az 5. cikkely

tárgyalásakor is szóltunk).

(13) Az itt értékelt cikkellyel kapcsolatos tájékoztatás kapcsán utalunk egy, a második

monitorozási időszakban hozott, de jövőbeni hatályú intézkedésről.

A felsőoktatásban megkülönböztető bánásmód (pozitív diszkrimináció) alkalmazása kerül

bevezetésre 2005-től a 269/2000. (XII. 26.) Korm. sz. rendelet módosításával. Ezen

időponttól felvételt nyer felsőfokú alapképzésre az adott intézmény irányszámának legfeljebb

20%-ig az a hátrányos helyzetű jelentkező, aki az adott, államilag finanszírozott szakon, szakpáron

megállapított ponthatár 80%-át eléri. Ebben a kedvezményben az a hátrányos helyzetű

jelentkező részesülhet, aki a középfokú tanulmányai során állami gondozott volt vagy a

középfokú tanulmányai idején rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesült, és a

törvényes felügyeletet gyakorló szülők tanulmányaikat legfeljebb az iskola 8. évfolyamán

fejezték be.

(14) A magyar felsőoktatásban a kisebbségi nyelv és irodalom szakos tanár-, nemzetiségi

tanító- és nemzetiségi óvóképzés folyik. A második monitorozási időszakban megtörtént az

ország különböző felsőoktatási intézményeiben önálló kisebbségi tanszékek vagy tanszéki

csoportok programjainak akkreditációja. Kétoldalú nemzetközi egyezmények alapján a

kisebbségi tanszékek többségében anyaországi lektor segíti az oktató munkát.

A kisebbségi képzésre – a német nyelvterület kivételével – jellemző az alacsony hallgatói

létszám, ezért az átlagosnál magasabbak a fajlagos költségek. A felsőoktatás normatív

finanszírozása keretében 2002-től kezdődően sikerült elérni a kisebbségi nyelvszakok egy

finanszírozási kategóriával magasabba történő besorolását, és 2003-tól egy új normatívát is

igénybe vehetnek. Ez a rendelkezés enyhíti a kis létszámú kisebbségi tanszékek, tanszéki

csoportok működési gondjait, végleges megoldást azonban nem jelent. Az Oktatási

Minisztérium 2003-ban meghívásos pályázat keretében 110 millió Ft-ot biztosított a

nemzetiségi pedagógusképzést és romológiai képzést nyújtó tanszékek működésének

többlettámogatására, valamint a kisebbségi nyelven oktatott szaktárgyak pedagógusainak

szaknyelvi, szakmódszertani felkészítését szolgáló programok kidolgozására.

Kiemeljük, hogy több felsőoktatási intézményben tanszéki, speciálkollégiumi vagy önálló

program keretében bevezették a romológiai ismeretek oktatását. Külön említést érdemel a

Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megszervezett Romológiai Tanszék

tevékenysége, mely az elmúlt években a tanárképzés mellett, bekapcsolódott a roma

68

gyermekeket tanító pedagógusok továbbképzésébe és a roma kisebbségi oktatást segítő

kutatásokba is.

A 1073/2001. (VII.13.) számú Kormányhatározat rögzíti a cigány oktatásban részt vevő

pedagógusok számára, a felsőoktatás keretében szervezett, továbbképző tanfolyamok

támogatását.

Az anyanyelvű és kétnyelvű kisebbségi oktatás színvonalas ellátásához a szaktárgyuk

szaknyelvét jól ismerő pedagógusokra van szükség. Ezért a következő időszak fontos feladata

lesz a közismereti tantárgyakat kisebbségi nyelven oktató pedagógusok szaknyelvi

képzéséhez szükséges feltételek megteremtése, mind az alapképzésben, mind a

továbbképzésben. (A kisebbségi pedagógusképző intézmények felsorolását az ország-jelentés

X. mellékletében közöljük.)

(15) A hazai képzés mellett kétoldalú kormányközi egyezmények alapján a magyarországi

kisebbségek tagjainak lehetőségük van magyar állami ösztöndíj igénybevételére anyaországi

felsőfokú képzéshez, részképzéshez, doktori cím megszerzéséhez. Néhány kisebbség (horvát,

román, szerb, szlovák) részére az anyaországuk is felajánl felsőfokú tanulmányok elvégzését

biztosító, külön lehetőségeket.

A kétoldalú kormányközi oktatási együttműködési megállapodásokban rögzített külföldi

ösztöndíj pályázatokat a 147/2002. (VI.29.) Korm. rendelet 8.§ (2) bekezdése értelmében, a

Magyar Ösztöndíj Bizottság hirdeti meg. Az ösztöndíjat az oktatási miniszter adományozza.

A magyar állami ösztöndíjas a külföldi tanulmányait a vele kötendő tanulmányi szerződés

keretei között végezheti. Külföldi tanulmányokhoz magyar állami ösztöndíj annak a

pályázónak adományozható, akit itthon sikeres felvételi vizsgát tett vagy a fogadó ország

választott felsőoktatási intézményében nappali tagozaton egy tanévet sikeresen elvégzett.

A magyarországi kisebbségek anyaországába irányuló felsőfokú magyar állami

ösztöndíjpályázatok elbírálása során, az azonos eredmény esetén, előnyt élveznek a

kisebbségi pályázók.

Az ösztöndíj folyósításának időtartama 5, illetve 6 év nappali tagozaton. A Romániában,

Szlovákiában és Ukrajnában tanuló magyarországi állami ösztöndíjas hallgatók részére a

magyar állam fizeti az ösztöndíjat, a fogadó fél pedig a saját állampolgáraival azonos térítési

feltételek mellett, kollégiumi elhelyezést biztosít a magyarországi ösztöndíjasok részére. A

kétoldalú megállapodások értelmében, kölcsönösségi alapon, Horvátországban, Szerbiában és

Szlovéniában a fogadó fél fizeti az ösztöndíjat, illetve kollégiumi elhelyezést biztosít a

hallgatók részére. A magyar állam az ösztöndíjasai részére útiköltség-térítést is fizet.

Kimutatása az ösztöndíjas felsőfokú alapképzésen részvevő hallgatók számáról (a

keretszámok az adott évben adható, új ösztöndíjak számát jelölik, az egyes évszámok alatt

pedig, a különböző évfolyamokon tanuló összes magyar állami ösztöndíjas száma szerepel):

Ország Keretszám/év 1999 2000 2001 2002 2003

Horvátország 15 fő 13 fő 15 fő 11 fő 12 fő 11 fő

Románia 5 fő 21 fő 22 fő 26 fő 24 fő 19 fő

Szlovákia 10 fő 8 fő 11 fő 4 fő 2 fő 1 fő

Szlovénia 6 fő 3 fő 5 fő 4 fő 4 fő 2 fő

Ukrajna 5 fő - - 2 fő 2 fő 1 fő

69

Forrás: Magyar Ösztöndíj Bizottság

A magyar állami ösztöndíj-rendszer keretében külföldi doktori (PHD) képzéshez is nyújtható

tanulmányi támogatás. A képzés időtartama 3 év, nappali tagozaton. (2004-től kezdődően

Horvátországba is küldhető, évente 2 magyarországi doktorandus).

Ország Keretszám/év 1999 2000 2001 2002 2003

Románia 5 fő 6 fő 6 fő 10 fő 10 fő 9 fő

Szlovákia 5 fő - 1 fő 3 fő 3 fő 2 fő

Forrás: Magyar Ösztöndíj Bizottság

Ugyancsak a magyar állam ösztöndíj-rendszere keretében a hazánkkal szomszédos országok

felsőfokú oktatási intézményeiben történő részképzésre azon magyar állampolgárságú,

nyelvszakos hallgatók pályázhatnak, akik a fogadó ország nyelvét valamely magyarországi

főiskolán vagy egyetemen nappali tagozaton tanulják. A részképzés időtartam 5 hónap. Az

alábbi táblázat a részképzésben részesülő magyar állami ösztöndíjasok számáról tájékoztat.

Mint az alábbi táblázatban is szerepel, a kétoldalú megállapodásoknak megfelelően évente 30

magyarországi fiatal kaphat romániai felsőfokú részképzéshez szükséges ösztöndíjat és

tanulmányi lehetőséget Romániában. Azonban, a Magyar Ösztöndíj Bizottság Iroda

tájékoztatása szerint, 1999 és 2003 között nem volt magyarországi jelentkező a romániai

felsőfokú részképzésre.

Ország Keretszám/év 1999 2000 2001 2002 2003

Horvátország 11 fő 8 9 11 11 7

Románia 30 fő - - - - -

Szlovákia 70 fő 49 29 25 12 8

Szlovénia 2 fő - 2 - 1 3

Ukrajna 30 fő 4 1 - 1 3

Forrás: Magyar Ösztöndíj Bizottság

Az államközi egyezmények alapján a magyar állam a kisebbségek anyaországába szerveződő,

rövid időtartamú tanulmányutakat is finanszíroz. Az ösztöndíjra a diplomával, illetve

tudományos fokozattal rendelkező, kisebbségi szakterületen dolgozók pályázhatnak. Némely

esetben (Szlovénia, Szlovákia) a pályázat meghirdetése kifejezetten a kisebbségi nyelvtanárok

anyaországi nyári egyetemi továbbképzésen való részvételére szól. Az ösztöndíjakat a fogadó

ország partnerminisztériuma biztosítja, míg az útiköltség a magyar költségvetés fedezi.

Ország Keretszám/év 2000 2001 2002 2003

Horvátország 8-10 fő 7 8 6 6

Románia 15-25 fő 3 7 8 7

Szlovákia 19 fő 12 16 18 16

Szlovénia 32 fő 4 6 5 4

Forrás: Magyar Ösztöndíj Bizottság

70

(16) Az Oktatási Minisztérium által, az akkreditált rendszerű kisebbségi pedagógustovábbképzés

megvalósításához pályázat útján 2003-ban nyújtott támogatások számadatait az

alábbi táblázatban foglaltuk össze:

2002

Kisebbség

Nyertes

pályázatok

száma

Támogatási

összeg (Ft)

roma 14 8 850 000

német 4 1 460 000

szlovák 3 1 500 000

román 1 400 000

Összesen 22 12 210 000

2003.

Kisebbség

Nyertes

pályázatok

száma

Támogatási

összeg (Ft)

roma 6 5 200 000

német 7 6 174 000

szlovák 4 2 130 000

szerb 1 1 000 000

lengyel 1 175 000

Összesen 22 14 679 000

Forrás: Oktatási Minisztérium

(17) Az Oktatási Minisztérium mindenki számára hozzáférhető, nyilvános pályázaton

támogatást nyújt a kisebbségi oktatást segítő kutatások megvalósításához is. A pályázati

kiírásban 2001-ben az új oktatási dokumentumok bevezetését és a kisebbségi népismeret

oktatását segítő pályázatok nyertek támogatást, az anyanyelven megvalósított kutatások

elsőbbséget élveztek.

(18) A második monitorozási időszakban történt a Belügyminisztérium Bevándorlási és

Állampolgársági Hivatalának és területi szerveinek felállítása. Az itt nevesített

intézményhálózat fontos szerepet játszik a kisebbsége és anyaországuk állampolgárainak

kapcsolattartásában. Kiemelendő ez a szerep az itt vizsgált 12 cikkelyben (és a 13.

cikkelyben) foglaltak megvalósítása terén, amikor a kisebbségek anyanyelvű oktatása, vallása,

kultúrája ápolása érdekében nyelvtanárok és nyelvi lektorok érkeznek Magyarországra a

szomszédos országokból. E szakemberek magyarországi tartózkodási engedélyezésével

kapcsolatos eljárások felgyorsítása nagymértékben elősegíti a kisebbségek és anyaországuk

közötti kapcsolattartást.

13. cikkely

1. Oktatási rendszerük keretében a Felek elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó

személynek a jogát arra, hogy saját magán oktatási és képzési intézményeiket létrehozhassák és

működtethessék.

2. E jog gyakorlása nem ró semmiféle pénzügyi kötelezettséget a Felekre.

A Kisebbségi törvény az érintettek közösségi jogaként ismeri el, hogy kezdeményezzék az

anyanyelvű vagy anyanyelvi (anyanyelven és magyar nyelven történő) óvodai nevelés, alsó-,

közép- és felsőfokú oktatás feltételeinek megteremtését, illetve törvényes keretek között saját

országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózatot alakítsanak ki.

Az országos kisebbségi önkormányzatok a kisebbségi kulturális autonómia megvalósítása

keretében egyre gyakrabban vetik fel a közoktatási intézmények átvételét. Ennek jogszabályi

keretei, a Közoktatási törvény 2003. évi módosításakor tovább bővültek (Az első országjelentésben

részletesen szóltunk a kisebbségi oktatási intézmények rendszeréről. E helyütt a

második monitorozási időszakot érintő információkra térünk ki.)

71

(1) A Közoktatási törvény 2003. évi módosításával egy időben módosult a Kisebbségi törvény

47. §-a is. E módosítás lényege, hogy meghatározza a kisebbségi közoktatási intézmények

működtetési joga átadásának, átvételének és fenntartásának körülményeit.

E szerint, a helyi beiskolázású kisebbségi oktatási intézmény fenntartását a helyi és országos

kisebbségi önkormányzatok, a fenntartóval kötött közoktatási megállapodás keretében

továbbra is átvehetik. Új elem azonban, hogy a térségi, illetve országos feladatot ellátó iskola,

kollégium átvételéről, az országos kisebbségi önkormányzat az oktatási miniszterrel köt

megállapodást. E rendelkezést kell alkalmazni a körzeti feladatot ellátó iskola és kollégium

esetében is, ha a kisebbséghez tartozók országon belüli elhelyezkedése miatt nem láthat el az

iskola, kollégium országos vagy térségi feladatot. A szabályozás garanciát nyújt az

intézmények fenntartásához szükséges források biztosításához. A közoktatási intézményt

fenntartó kisebbségi önkormányzatok a helyi önkormányzatokkal azonos jogcímen és

feltételekkel igényelhetik a költségvetési törvény szerinti támogatásokat, és részt vehetnek

minden olyan pályázaton, amelyet a települési önkormányzatok részére írnak ki. A feladatok

ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyont, az oktatási intézményt működtető kisebbségi

önkormányzatok ingyenes használatába kell adni.

A második monitorozási időszakban a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata,

illetve a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata vett át, illetve alapított új

kisebbségi oktatási intézményt. Az Országos Szlovák Önkormányzat 2003 decemberében a

módosított Közoktatási törvény rendelkezéseinek megfelelően bejelentette, hogy 2004. július

1-től át kívánja venni a szarvasi Szlovák Általános Iskola-, Óvoda- és Diákotthont.

A kisebbségek kulturális autonómiáját szolgáló törekvések megvalósulása, az országos

kisebbségi önkormányzatok által saját kezelésbe átvett vagy alapított új intézmények

működtetése érdekében, a Kormány egy jelentős költségvetési forrást biztosított a 2003. évtől

kezdődően. A forrás kezelését a Kisebbségi Hivatal végzi (erről részletes tájékoztatást adtunk

az 5. cikkelyhez kapcsolódó információk között).

(2) Figyelemmel a Tanácsadó Bizottság véleményében felvetett javaslataira, az alábbi

tényekről is tájékoztatunk.

Kínai-magyar két tanítási nyelvű, 12 osztályos iskola alapításáról született megállapodás

2003. őszén, Budapesten. A 2004. szeptemberben induló iskola az ideiglenesen vagy tartósan

Magyarországon élő kínai családok gyermekeinek nyújt majd tanulási lehetőséget. Az új

intézmény létesítéséhez a magyar Kormány egy épülettel járul hozzá.

14. cikkely

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó

személy jogát kisebbségi nyelvének megtanulására.

2. A nemzeti kisebbségek által hagyományosan és jelentős számban lakott területeken, megfelelő igény

esetén, a Felek törekednek - lehetőségeik szerint és oktatási rendszerük keretein belül - annak

biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelő lehetőségük legyen

kisebbségi nyelvüket megtanulni, vagy ezen a nyelven tanulni.

3. A jelen cikkely 2. bekezdését úgy kell végrehajtani, hogy az ne veszélyeztesse a hivatalos nyelv

tanulását, vagy ezen a nyelven való tanítást.

A Keretegyezmény 14. cikkelyének 1. pont szerinti egyéni jogot a Kisebbségi törvény

tartalmazza, az erre vonatkozó intézményhálózat működésének leírását a 12. cikkely

értékelésekor adtuk meg.

72

(1) A Közoktatási törvény is rögzíti az anyanyelven történő-, illetve az anyanyelv oktatásának

kereteit. A Nyelvi Karta ratifikálása során Magyarország a megerősítésben felsorolt hat nyelv

(német, szlovák, szlovén, horvát, szerb és román) tekintetében vállalta az oktatással

kapcsolatos kötelezettségeket.

A Nyelvi Karta ratifikálása során Magyarország a romani és a beás cigány nyelv oktatására

nem tett vállalásokat. Az utóbbi időben azonban egyre nagyobb igény jelentkezik e

vállalásoknak a romani és beás nyelvre való kiterjesztésére, s a reális igények

teljesíthetőségének felülvizsgálata is pozitív eredménnyel zárult. Az Oktatási Minisztérium

esélyt teremtett a romani és a beás nyelvnek az iskolai oktatásban való tényleges

megjelenésére. Erről részletesen szóltunk a 6. cikkely tárgyalásakor. Itt kiemeljük, hogy míg

korábban az ország mindössze 3 közoktatási intézményben tanulhatták a roma gyermekek a

roma anyanyelvüket, a jogszabályi változások nyomán, 2003 szeptemberétől az alábbi

településeken elindult a romani nyelv oktatása: Tarnaörs, Tiszabő, Csobánka, Hugyag,

Nagyecsed, Nagyrábé, Jászapáti, valamint Sárkeresztúr. A beás nyelvet a következő

települések általános iskoláiban tanítják 2003. szeptemberétől: Csapi, Gyulaj, Darány,

Magyarmecske, Gilvánfa, Kétújfalu, Vásárosdomb, Gödre, Tereske, Nagyharsány és Barcs.

(2) A közoktatási intézménnyel nem rendelkező kisebbségek számára is megoldást jelentő új

oktatási forma, a kiegészítő kisebbségi anyanyelvű oktatás megszervezésének lehetőségéről a

Keretegyezmény 12. cikkelyének értékelésekor tájékoztattunk.

(3) Az Országgyűlés 2001 decemberében elfogadta a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI.

törvényt. A jogszabály biztosítja a kereteit annak, hogy igény esetén a felnőttoktatás vagy

továbbképzés regionális vagy kisebbségi nyelveken valósuljon meg.

15. cikkely

A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek

számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben, valamint a

közügyekben - különösképpen az őket érintőkben - való részvételhez szükségesek.

Az itt érintett cikkelyben foglaltak magyarországi megvalósítása szempontjából kiemelt

fontossággal bíró, a Kisebbségi törvény megalkotásával létrehozott, a nemzetközi

kisebbségvédelemben újszerű képviseleti forma, a kisebbségek helyi és országos

önkormányzatai kompetenciáiról és feladatiról részletes leírást adtunk az első országjelentésben.

A kérdéskört érintő változásokról, a 2002-ben és 2003-ban megtartott kisebbségi

önkormányzati választások eredményeiről és tapasztalatairól részletesen szólunk a második

monitorozási időszakot érintő, jelen ország-jelentés III. fejezete 1. pontjában.

(1) A helyi kisebbségi önkormányzatok működési célú központi költségvetési támogatásáról,

az Országgyűlés, az adott évi költségvetési törvényben rendelkezik. Az utóbbi 3 évben, e

célra adott támogatás az alábbiak szerint foglalható össze.

Év Helyi kisebbségi önkormányzatok száma Támogatás (Ft)

2001. 1 326 829 300 000

2002. Ciklusváltás 2002. október 20. 900 000 000

2003. 1 840 1 263 500 000

Forrás: Belügyminisztérium

73

A kisebbségek országos önkormányzatai, 2001 és 2003 között, az alábbi közvetlen működési

célú költségvetési támogatásban részesültek (Az önkormányzatok itt kimutatott működési

támogatása mellett, további, különböző forrásokból beszerezhető támogatásokhoz is jutnak.

Kiemelendő e tekintetben a Kisebbségekért Közalapítvány évi félmilliárd forintot meghaladó

támogatási kerete, melyről részletesen szóltunk az 5. cikkely tárgyalásakor.)

Működési támogatás/év/millió Ft 2001. 2002. 2003.

Bolgár Országos Önkormányzat 22.0 24.2 34.3

Országos Cigány Önkormányzat 171.2 188.3 214.9

Görög Országos Önkormányzat 21.2 23.3 33.3

Országos Horvát Önkormányzat 63.3 69.7 84.4

Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 21.1 23.3 33.3

Magyarországi Németek Országos Önkormányzata 125.8 143.5 165.6

Országos Örmény Önkormányzat 21.2 23.3 33.3

Magyarországi Románok Országos Önkormányzata 33.5 36.9 48.3

Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat 16.1 17.7 27.2

Szerb Országos Önkormányzat 31.1 34.2 45.3

Országos Szlovák Önkormányzat 64.0 70.4 85.1

Országos Szlovén Önkormányzat 25.0 27.5 38.0

Országos Ukrán Önkormányzat 16.1 17.7 27.2

Összesen: 631.3 700 870.2

Forrás: Kisebbségi Hivatal

(2) A kisebbségek participációs jogosítványai országos színtű érvényesülésével kapcsolatban

az alábbiakról tájékoztathatunk.

A kisebbségi önkormányzati képviselet 1995. évi létrejöttét követően, fokozatosan alakult ki

az országos képviseletek elnökei és a kormányzat legmagasabb szintű vezetője közötti

találkozók rendszere.

A legutóbbi országgyűlési választások után hivatalba lépett Kormány miniszterelnöke 2002.

június 6-án találkozott az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel. A találkozón a

miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a kisebbségek vezetőivel való folyamatos párbeszéd

érdekében évente sor kerül a kormányfővel való találkozóra, továbbá az egyes tárcák

feladatkörébe tartozó szakmai kérdésekben történő konzultáció elősegítése érdekében a

kisebbségi önkormányzatok elnökei félévente találkozzanak az egyes szakterületeket

felügyelő miniszterekkel. A találkozók megszervezésének célja az önkormányzatok

képviselőinek bevonása a kisebbségeket közvetlenül érintő jogszabályok előkészítésébe.

A miniszterek és a kisebbségek országos önkormányzati elnökei közötti találkozók mellett,

három minisztérium gyakorlatában intézményesült formája is kialakult a kisebbségekkel való

kapcsolattartásnak. Ezek közül a legrégebben az Oktatási Minisztériumban létrehozott,

Országos Kisebbségi Bizottság működik, melyet a Közoktatásról szóló törvény alapján hoztak

létre. Az Országos Kisebbségi Bizottság amellett, hogy kisebbségi oktatási ügyekben a

miniszter közoktatás-politikai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő testülete, e

téren egyetértési joggal is rendelkezik. Az Országos Kisebbségi Bizottság testületként

működő szerv, amelybe minden kisebbség országos önkormányzata delegál egy-egy tagot.

74

A kisebbségek önkormányzatait érintő kapcsolattartás szervezeti kereteit az Informatikai és

Hírközlési Minisztérium (a továbbiakban: IHM) is megteremtette. Az IHM fontos feladatként

határozta meg a kisebbségekkel való együttműködést, nyelvük, kultúrájuk megőrzését, az

információs társadalomba való bekapcsolódásul elősegítését. Ezzel összhangban a tárca 2002

decemberében együttműködési megállapodást kötött a kisebbségek országos

önkormányzataival, amelynek eredményeként létrejött a Nemzetiségi Informatikai Kollégium.

(a továbbiakban: Kollégium). A Kollégium a nemzetiségeket érintő informatikai és hírközlési

ügyekben döntés-előkészítő, tanácsadó, javaslattevő, véleményező, a munkaközi

kapcsolatokat segítő testület, amelynek tagjai az IHM politikai államtitkára, a miniszter

kabinetfőnöke, az országos önkormányzatok által delegált és felhatalmazott személyek,

illetőleg a Kormány kisebbségpolitikájának végrehajtásában érdekelt tárcák képviselői. A

Kollégium ülésein az IHM tájékoztatja az országos kisebbségi önkormányzatokat kiemelt

kezdeményezéseiről, valamint az információs társadalom és az EU integráció nemzetközi

együttműködést érintő aktuális kérdéseiről. A támogatási célú pályázati rendszerek tervezése

és kialakítása, valamint a pályázati alapok felhasználása során az IHM egyeztet a

kisebbségekkel.

Hasonló, tanácsadó – véleményező szervezet kialakítását kezdte meg 2003. közepén a

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. Az itt létrehozott Nemzetiségi Kulturális

Tanács feladata a kulturális szaktárca és az országos kisebbségi önkormányzatok

együttműködésének koordinálása, a kisebbségi kulturális területet érintő igények, érdekek

kölcsönös közvetítése, az együttműködés lehetőségeinek felmérése.

Figyelemmel arra, hogy a Kisebbségi törvény 38. § (1) pontja felhatalmazza az országos

önkormányzatokat, hogy véleményt nyilvánítsanak az általa képviselt kisebbségeket e

minőségében érintő jogszabályok tervezetéről, a Pénzügyminisztérium – a költségvetés

tervezésének időszakában – minden éven konzultációt szervez az országos kisebbségi

önkormányzatok elnökei számára.

(3) A felsorolt együttműködési formák mellett több esetben valósul meg szaktárcák és egy –

egy kisebbség országos önkormányzata közötti kétoldalú együttműködés, akár intézményesült

formában. Ennek legismertebb példái az Országos Cigány Önkormányzat és több tárca –

Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, Egészségügyi, Szociális és Családügyi

Minisztérium, Oktatási Minisztérium, stb. – közötti megállapodások rendszere. Ezek sorában

kiemeljük, hogy a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, valamint az Országos

Cigány Önkormányzat 2003. december 11 -én kötött együttműködési megállapodást a

romákat érintő munkaerő-piaci feszültségek kezelésére. A szakminisztérium vállalta, hogy a

régiónkénti programok értékelésére rendszeres konferenciákat szervez. A Munkaügyi

Minisztérium azt is vállalja, hogy a foglalkoztatással szorosan összefüggő témákban, évente

módszertani tájékoztató füzeteket készít a roma szervezetek, cigány kisebbségi

önkormányzatok számára. A felek minden év május 31-ig értékelik az együttműködési

megállapodásban megjelölt célok és feladatok megvalósítását. Az együttműködési

megállapodást a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter és az Országos Cigány

Önkormányzat elnöke írta alá.

A cigány kisebbséget speciálisan érintő további egyeztetési mechanizmusokról részletesen az

ország-jelentés III. fejezetének 6. pontjában szólunk. E cikkely kapcsán, itt most az alábbiakra

kívánunk kitérni.

75

(4) Magyarország európai uniós csatlakozása előkészítése időszakában a Kormány fontosnak

tartja a kisebbségek véleményének megismerését az olyan területeken is, mint a Nemzeti

Fejlesztési Terv (a továbbiakban NFT) végrehajtása vagy a Phare, illetőleg EU támogatások

hasznosítása kérdéskörben, figyelemmel arra is, hogy a Strukturális Alapok egyik

legfontosabb alapelve a partnerség. A Strukturális Alapokat szabályozó 1260/1999/EK

rendelet 8. cikkelye szerint a partnerség elve kiterjed a közösségi támogatások előkészítésére,

finanszírozására (lebonyolítására), monitoringjára és értékelésére. Az európai és nemzeti

fejlesztési tervek összehangolásáért, az ország stratégiai fejlesztési tervének elkészítéséért a

Miniszterelnöki Hivatal keretében működő Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások

Hivatala (a továbbiakban: NFTH) a felelős, mely hivatal 2004. január 1-től önálló, országos

hatáskörű államigazgatási intézményként működik, Nemzeti Fejlesztési Hivatal (a

továbbiakban: NFH) néven.

A Nemzeti Fejlesztési Terv összeállítása során, az NFTH, a partnerség elvét úgy

érvényesítette, hogy az NFT előkészítésében, illetve véleményezésében, a társadalmi

partnerek is kiemelt szerepet kaptak. Az egyeztetési folyamat ugyanakkor fontos szerepet

játszott a Strukturális Alapokkal kapcsolatos információs tevékenység, nyilvánosság

biztosításában is. (A partnerségről szóló részletes információk a www.nfh.hu internetes

honlapon találhatók.)

A társadalmi partnerek egyben potenciális kedvezményezettek és támogatottak is. Számukra,

a Nemzeti Fejlesztési Terv előkészítésében való részvétel, a Strukturális Alapok (a

továbbiakban: SA) fogadására való felkészülés első fázisa. Ebben a szakaszban 15 roma civil

szervezet kapott felkérést a Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiájának egyeztetésében való

részvételre.

Az együttműködés intézményesített kereteinek további szélesítése érdekében, a Nemzeti

Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala és az Országos Cigány Önkormányzat 2003.

szeptember 23-án együttműködési megállapodást kötött.

A monitoring és értékelés szakaszában a roma szervezetek az összes monitoring bizottság

teljes jogú tagjaként részt vesznek a SA fogadásának követésében. Az egyes monitoring

bizottságokba, a Művelt Cigányifjúságért Alapítvány, a Roma Diplomások Országos

Szervezete, és az Országos Romaügyi Tanács civil oldala delegált képviselőt.

Együttműködési megállapodást kötött 2003. december 11 -én a Foglalkoztatáspolitikai és

Munkaügyi Minisztérium, valamint az Országos Cigány Önkormányzat a romákat érintő

munkaerő-piaci feszültségek kezelésére. A szakminisztérium vállalta, hogy a régiónkénti

programok értékelésére rendszeres konferenciákat szervez. A Munkaügyi Minisztérium azt is

vállalja, hogy a foglalkoztatással szorosan összefüggő témákban, évente módszertani

tájékoztató füzeteket készít a roma szervezetek, cigány kisebbségi önkormányzatok számára.

A felek minden év május 31-ig értékelik az együttműködési megállapodásban megjelölt célok

és feladatok megvalósítását. Az együttműködési megállapodást a foglalkoztatáspolitikai és

munkaügyi miniszter és az Országos Cigány Önkormányzat elnöke írta alá.

(5) A területfejlesztési intézményrendszer döntéshozó testületeiben a roma szervezetek

tanácskozási joggal rendelkező, választott képviselőik útján meghívottként 1999 óta részt

vesznek.

76

A megyei területfejlesztési tanácsok a fejlesztési koncepciók és programjaik alapján

folyamatosan gondoskodnak az ezekhez kapcsolódó és a megvalósítást segítő térségi (megyei,

kistérségi) roma stratégiai és operatív programok létrehozásáról, amelyek megalapozzák a

további területfejlesztési támogatások felhasználását.

Az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) minden évben napirenden tartja a roma

kisebbség helyzetét. Az OTT javaslatára a területfejlesztésért felelős politikai államtitkár az

elmúlt években többlet-hozzájárulásokat biztosított a különböző célelőirányzatokból

(területfejlesztési célelőirányzat, területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési támogatás)

elnyerhető támogatásokhoz.

Az OTT a következő támogatásokat nyújtotta az Országos Cigány Önkormányzatnak: 2000-

ben 200 millió Ft, 2001-ben 230 millió Ft, 2002-ben 250 millió Ft, 2003-ban 150 millió Ft.

Ezekből a támogatási tételekből pályázati rendszerben támogatták a roma kisebbség

életkörülményeit javító területfejlesztési projekteket.

16. cikkely

A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó

személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák

azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezményben foglalt elvekből származnak.

A Kisebbségi törvény 4. § (1) szerint a Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát,

amely a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak a kisebbség

szempontjából hátrányos megváltoztatására irányul. E kérdéshez kapcsolódó információkat a

Keretegyezmény 6. cikkelyének tárgyalásakor is ismertettük.

A Magyar Köztársaság a Kisebbségi törvény 4. § (2) bekezdésében vállalta, hogy a

nemzetközi kapcsolataiban fellép minden olyan politikai törekvés ellen, amely az előzőekben

felsorolt következményhez vezet. Az ilyen politika elleni védelem nyújtására a nemzetközi

jog eszközeivel és nemzetközi szerződések révén is törekszik.

A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény szerint az

egyéni választókerületek kialakításánál figyelemmel kell lenni a nemzetiségi, vallási,

történelmi és egyéb helyi sajátosságokra.

17. cikkely

1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó

személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat

hozzanak létre és tartsanak fenn olyan személyekkel, akik törvényesen tartózkodnak más Államokban,

kiváltképpen olyanokkal, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukban osztoznak, vagy

kulturális örökségük közös.

2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó

személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy részt vegyenek nemzeti és nemzetközi nem-kormányzati

szervezetek tevékenységében.

A Keretegyezmény itt vizsgált cikkelyében foglaltaknál erőteljesebben fogalmaz a Kisebbségi

törvény, amelynek 14 §-a kimondja, hogy a kisebbséghez tartozó személynek joga van mind

az anyaországuk és nyelvnemzetük állami és közösségi intézményeivel, mind a más

országokban élő kisebbségekkel való kapcsolattartásra.

(1) A különböző szakminisztériumok gondozásában előkészített nemzetközi egyezmények

megkülönböztetett figyelmet fordítanak a kisebbségekhez tartozó személyeknek arra a jogára,

77

hogy határokon átnyúló kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn. (E cikkelyben vállalt

kötelezettségeket érintő tájékoztatást a 18. cikkely tárgyalásakor is adunk.)

(2) Kiemeljük, hogy a Nyelvi Karta magyarországi megvalósításáról szóló, az Európa Tanács

részére beterjesztett második ország-jelentésben részletes információt adtunk a horvát, a

német, a szerb és a szlovák kisebbség anyaországi kapcsolatainak legújabb eseményeiről.

(3) A kisebbségek nemzetközi kapcsolatainak példázatára, az Országos Ruszin Kisebbségi

Önkormányzat e téren kifejtett munkájáról adunk tájékoztatást. Az önkormányzat, a ruszin

kulturális értékek népszerűsítésére, a tudományos kutatások összehangolására, az ifjúság

ruszin identitásának megőrzésére együttműködést épített ki Kanadában, a Kárpát-ruszin

Központtal, az Amerikai Egyesült Államokban, a Pittsburgh-ben működő Kárpátaljai

Ruszinok Szövetségével, a minnesotai ruszin egyesülettel, valamint a Floridában létrejött

Kárpátaljai Ruszin Tudományos Központ képviselőivel. Szoros kapcsolatot ápolnak az

ukrajnai Kárpátalján működő ruszin szervezetekkel is, szakembereik a hazai ruszin kisebbségi

nyelvoktatásban nyújtanak segítséget. A nemzetközi kapcsolatok révén 2003. nyarán

magyarországi ruszin gyerekek egy csoportja Lengyelországban szervezett nyelvi táborban

vett részt.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és az olaszországi Dél-Tirol Autonóm

Tartomány közötti kapcsolatok az anyanyelvű oktatást segítik (erről a 18. cikkely

tárgyalásakor is szólunk). Jelentős az a támogatás, melyet az európai uniós felkészítéshez

nyújtanak a német kisebbség szervezetei számára az EU tagállamokban működő

társszervezeteik.

Kiemelendő a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata és a romániai Arad

városában működő Állami Egyetem közötti együttműködést, melynek célja, hogy közvetlen

segítséget biztosítson a Magyarországon, a román kisebbségi iskolákban oktató pedagógusok

rendszeres továbbképzéséhez.

Az Országos Szlovák Önkormányzat jó kapcsolatokat ápol a szlovákiai katolikus és

evangélikus egyházzal, aminek eredményeképpen Szlovákiából katolikus papot küldtek

Magyarországra, az itteni szlovák közösség anyanyelvi hitéletének megkönnyítésére.

A Lengyel Parlament Felsőházának anyagi segítségével 2002-ben befejeződött a budapesti

Lengyel Ház teljes körű felújítása. Az 1950-ben államosított, majd 1998-ban a Magyarországi

Lengyel Katolikusok Szt. Adalbert Egyesületének tulajdonába visszakerült, a Lengyel

Köztársaság finanszírozásával felújított intézményt 2002-ben a lengyel katolikus egyház

prímása szentelte fel.

(4) A regionális együttműködés sajátos formáit jelentik az ún. eurorégiók. Határ menti

jellegükből adódóan, munkájukban fontos szerepet kapnak a határ mellett élő kisebbségek.

2001 szeptemberében, immár másodszorra került sor lengyel, magyar, román, szlovák és

ukrán részvétellel Nyíregyházán a „Kárpátok Eurorégió” Kisebbségeinek Kongresszusára. A

„Vág-Duna-Ipoly Eurorégió”-s Roma Napot 2001. augusztus 24-én Tatán rendezték meg. Az

„Alpok-Adria Munkaközösség”-ben Magyarország 5 megyéje vesz részt. A munkacsoport

székhelye Dél-Tirolban van.

78

A (2) bekezdésben nevesített vállalásokkal kapcsolatban információkat ismertettünk az

ország-jelentés I. fejezetében közölt tájékoztatóban, illetve a 2., 5., 7. és 8. cikkely

tárgyalásakor is.

18. cikkely

1. A Felek törekednek arra, hogy - amennyiben szükséges - két- és többoldalú egyezményeket kössenek

más államokkal, kiváltképpen a szomszédos Államokkal, annak érdekében, hogy biztosítsák az érintett

nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmét.

2. Adott esetben a Felek megfelelő intézkedéseket hoznak a határokon átnyúló együttműködés

bátorítására.

Az első ország-jelentésben részletesen szóltunk a magyarországi kisebbségek anyaországaival

kötött alapszerződésekről, a kormányközi vegyes-bizottságok működésének rendszeréről.

A vízumegyezmények-, a határon átnyúló együttműködésről szóló egyezmények-, és a

határforgalom ellenőrzéséről szóló egyezmények kidolgozásakor, Magyarország kiemelt

figyelmet fordít a kisebbségeket érintő kérdésekre. Ennek megfelelően, az egyezmények –

tartalmukból és célkitűzéseikből következően – a szerződő felek területén élő kisebbségek

számára is lehetőséget biztosítanak a határon átnyúló kapcsolatok létesítésére és ápolására.

Egyes esetekben az egyezmények kifejezetten nevesítik a kisebbségekre vonatkozó

kérdéseket.

Az itt értékelt cikkelyhez kapcsolódóan, a második monitorozási időszak értékelésekor az

alábbiakat kívánjuk kiemelni.

(1) Magyarország közelgő európai uniós tagsága új helyzetet teremt a hazánkban élő

kisebbségek anyaországi kapcsolatai terén. Azon kisebbségek, melyek anyaországa jelenleg is

az EU tagja, vagy amelyek várhatóan Magyarországgal azonos időben csatlakoznak az

Európai Unióhoz, a kapcsolattartást semmilyen adminisztatív ok nem akadályozhatja. Így a

magyarországi görög, lengyel, német, szlovák és szlovén kisebbség anyaországi kapcsolatai

akadálymentessé válnak.

Azon kisebbségek esetében, amelyek anyaországa egy későbbi időpontban csatlakozhat az

EU-hoz, Magyarország olyan vízumpolitikát kíván folytatni, mely a legnagyobb figyelemmel

van a kisebbségek és anyaországuk kapcsolattatásának alakulására.

Magyarország és Románia között 2003. április 9-én került aláírásra a vízumkötelezettség

kölcsönös megszüntetéséről szóló megállapodás. Ennek értelmében, az érvényes úti

okmánnyal rendelkező állampolgárok a másik állam területére vízum nélkül ki- és

beutazhatnak.

Tájékoztatunk arról, hogy a magyar – ukrán, valamint a magyar – szerb és montenegrói

vízum-megállapodások megkötésekor, a magyar Kormány az EU csatlakozási tárgyalások

során vállalt kötelezettségét teljesítette: a vízumkötelezettség bevezetésével csatlakoztunk az

Európai Unió közös vízumpolitikájához.

Magyarország valamint Szerbia és Montenegró, illetve Magyarország és Ukrajna 2003

októberében írt alá vízum-megállapodást, melynek értelmében, magyar állampolgárok

továbbra is vízummentesen léphetnek be Szerbia és Montenegró, illetve Ukrajna területére,

míg az ezen országok állampolgárai, a megkötött megállapodásokban rögzített feltételekkel,

ingyenes vízummal utazhatnak Magyarországra.

79

A vízumegyezmény kedvező változást jelent a magyarországi ukrán kisebbség tagjai számára

is, hiszen az Ukrajnába való belépéskor megszűnnek a korábbi, a szovjet-magyar

megállapodásban rögzített kötöttségek. Az új egyezmény értelmében nem lesz szükség

meghívólevélre vagy a szállást és ellátást igazoló voucher-re.

(2) A magyar Kormány és Ukrajna Kormánya között, a határokon átnyúló együttműködésről

szóló, 1999-ben kihirdetett egyezmény elősegíti a gazdasági, kulturális és társadalmi

kapcsolatok fejlesztését. Az egyezmény több helyen hivatkozik a Keretegyezmény e tárgyban

megfogalmazott cikkelyeire, az aláíró országok által vállalt kötelezettségekre.

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a helyi

önkormányzatok és közigazgatási szervek határon átívelő együttműködéséről szóló,

Budapesten, 2001. április 23-án aláírt Egyezmény nevesíti a kisebbségi vonatkozású

együttműködés területeit.

(3) A határforgalom ellenőrzéséről szóló egyezményekkel kapcsolatban az alábbiakról

tájékoztathatunk.

A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között a közúti és a vasúti határforgalom

ellenőrzéséről szóló, 2001-ben kihirdetett egyezmény szerint, a felek, indokolt esetben,

meghatározott ideig engedélyezhetik személyek és javak átléptetését a közös államhatáron, a

rendszeresen működő határátkelőhelyeken kívül is.

A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a közúti, a vasúti és a vízi

határforgalom ellenőrzéséről szóló egyezményt 2003 szeptemberében írták alá. Az

egyezmény alapján, az érintett kormányok felhatalmazást kapnak arra, hogy a két állam

közötti kulturális, gazdasági és társadalmi kapcsolatok fejlesztése, az állami és egyházi

ünnepeken való részvétel, továbbá a határ menti térségben található műemlékek és természeti

értékek megtekintése, valamint a turistautak használata érdekében nemzetközi szerződéseket

kössenek. Az egyezmény tartalmazza azokat a határátlépési pontokat, ahol lehetővé válik a

közös államhatár átlépése az állandó határátkelőhelyeken kívül is.

A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a közúti, a vasúti és a vízi

határforgalom ellenőrzéséről szóló egyezmény aláírására 2003. október 9-én került sor. Az

egyezmény szintén lehetőséget biztosít arra, hogy azokban az esetekben, amelyekben ezt

gazdasági vagy társadalmi érdekek indokolják, a Szerződő Felek illetékes hatóságai

engedélyezzék az államhatár átlépését határátkelőhelyeken kívül is.

(4) A Keretegyezmény 2. cikkelyéhez tartozó értékelésekor tájékoztattunk arról a fontos

eseményről, hogy 2003. október 21-én aláírásra került a magyar-szerb és montenegrói

kisebbségvédelmi egyezmény. A dokumentumban foglaltaknak megfelelően, hamarosan

megkezdi munkáját a magyar-szerb és montenegrói kisebbségvédelmi vegyes-bizottság.

(5) A Keretegyezmény itt értékelt cikkelye kapcsán is rögzíteni szükséges, hogy

Magyarország kötelességének tartja a hazánkban élő kisebbségek jogainak biztosítását, e

jogok gyakorlásához szükséges feltételek megteremtését. Ugyanakkor üdvözöljük, ha a

kisebbségek anyaországa szakmai segítséget nyújt a kisebbségek sajátos kulturális, nyelvi,

oktatási igényeinek kielégítéséhez.

80

Szólni kívánunk itt arról, hogy a kisebbségi oktatásnak vannak olyan szakmai feladatai,

amelyek a kisebbségek anyaországa segítsége nélkül nem valósíthatók meg. Ezért az Oktatási

Minisztérium arra törekszik, hogy a megkötött kétoldalú tárcaközi munkatervekben

megteremtse az ehhez szükséges feltételeket. Ilyen érvényes munkaterv a második

monitorozási időszakban a horvát, a lengyel, a román, a szlovák, a szlovén és az ukrán

oktatási tárcával került aláírásra vagy megújításra. Szerb relációban korábban nem volt

érvényes munkaterv és most folyik a megállapodás véglegesítése.

A kétoldalú államközi oktatási egyezmények rögzítik az anyaországi teljes idejű- és

részképzésben való részvétel keretszámait, a kisebbségi pedagógus-továbbképzéseken való

részvétel lehetőségeit, az anyaországi lektorok és vendégtanárok fogadásának feltételeit (e

kérdésekről részletesen szóltunk a 12. cikkely értékelésekor is).

Fentiektől részben eltér a német kisebbséget érintő anyaországi kapcsolatok rendszere. A

Magyar Köztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között

1992-ben aláírt közös nyilatkozat alapján a Németországi Szövetségi Köztársaság szakmai,

nyelvi továbbképzésekkel és ösztöndíjakkal, oktatási segédeszközökkel támogatja a

magyarországi németség kulturális és nyelvi identitásának megőrzését. E keretprogram

megvalósítása mellett, a hazai német kisebbség részt vesz a német tartományok és a magyar

kormány közötti, valamint a német nyelvterület országainak vegyes bizottságainak

munkájában is. Így készült el, az olaszországi Dél-Tirol Autonóm Tartománnyal

együttműködve, nagyon sok oktatási segédeszköz és tankönyv.

(6) A közszolgálati Magyar Televízió folyamatosan újítja meg együttműködési

megállapodásait más országok - főként a szomszédok – közszolgálati televízióival. Ezen

megállapodások figyelemmel vannak a kisebbségi rovatok és az anyaországi szerkesztőségek

együttműködési lehetőségeire. A kétoldalú megállapodások keretében, a közszolgálati

Magyar Televízió vállalja a kisebbségi műsorainak átadását az anyaország hasonló

feladatokat ellátó televíziója részére. Így, a magyarországi szlovén kisebbségi magazint már

2002. óta sugározza Szlovénia közszolgálati televíziója. A magyarországi kisebbségek minél

jobb anyaországi megismerését szolgáló program keretében megvalósuló műsorcsere a

jövőben bővülni fog.

(7) Magyarország több megyéje a kisebbségek érdekeit szem előtt tartó jó kapcsolatokat ápol

a megyeszékhelyen vagy a régióban működő külképviseletekkel, így Baranya megye

önkormányzata Németország Tiszteletbeli Konzulátusával, az Osztrák Köztársaság

Konzulátusával és a Horvát Köztársaság Főkonzulátusával, Békés megye a békéscsabai

székhelyű Szlovák Főkonzulátussal és a Szegeden működő Román Főkonzulátussal.

Az ország nyugati határa mentén található Szentgotthárd városában működik Szlovénia

Magyarországi Főkonzulátusa, mely két megyére kiterjedően végzi tevékenységét. Az

Országos Szlovén Önkormányzat értékelése szerint a Főkonzulátus kitűnő kapcsolatokat tart

fenn a magyarországi szlovén kisebbségi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel.

Gyakoriak az üdültetéshez kapcsolódó művészeti, hagyományőrző nyári táborok. Ezeket sok

esetben az anyaországban rendezik. Így például Bács-Kiskun megye 2001-ben nyelvi

táborokat, közművelődési táborokat, illetve olvasótáborokat bonyolított le Szlovákiában,

Németországban, Horvátországban és Jugoszláviában. A Bács-Kiskun megyei Közgyűlés

Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Bizottsága 2001-ben kezdeményezte, hogy a megyei

önkormányzat alakítson ki partnerkapcsolatot Horvátország és Szlovákia egy-egy megyéjével,

81

illetve segítse elő, hogy a megye gazdaságára, kulturális életére befolyással is bíró nemzetközi

kapcsolatokban az érintett kisebbségek jelentősebb szerephez jussanak. A megyében, 2002-

ben immár ötödik alkalommal került sor a Duna-Tisza közén élő népcsoportok hagyományait

feltáró Nemzetközi Néprajzi Tudományos Konferenciára, amelyen húsz ismert hazai és

határon túli néprajzkutató mutatta be a tájegység nemzetiségeire jellemző népi

hagyományokat.

19. cikkely

A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Keretegyezményben lefektetett elveket tiszteletben tartják

és végrehajtják, azokhoz - amennyiben az szükséges - kizárólag olyan megszorításokat, korlátozásokat

vagy derogációkat alkalmaznak, amelyekről nemzetközi jogi okmányok rendelkeznek, különösen amelyek

az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményben és kiegészítő jegyzőkönyveiben

találhatók, amennyiben ezek lényegesek az említett elvekből származó jogok és szabadságok

szempontjából.

A Keretegyezmény egyes cikkelyeinek értékeléséhez adott információkból, illetve az első

ország-jelentésben részletesen vázolt törvényi szabályozásról leírtakból kitetszően, a magyar

belső jog számos ponton biztosít a kisebbségek számára szélesebb jogköröket, mint az itt

vizsgált Keretegyezmény.

A Keretegyezmény 19. cikkelyében foglaltak sérelme esetén az Alkotmánybíróság előtti

egyéni panasz joga nyitva áll a sértettnek.

Magyarország a Keretegyezményben lefektetett elveknek a második monitorozási időszakban

történt gyakorlati megvalósulása során sem alkalmazott megszorításokat, korlátozásokat vagy

derogációkat.

20. – 23. cikkely

A Keretegyezmény itt idézett cikkelyeivel kapcsolatban a második monitorozási időszakot

érintően sincs releváns észrevételünk.

30. cikkely

1. A jelen Keretegyezmény aláírása vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok

letétbe helyezése alkalmával minden Állam megnevezheti azt a területet, vagy területeket, amely(ek)

nemzetközi kapcsolataiért felelősséget visel, és ahol a jelen Keretegyezményt alkalmazni fogják.

2. Bármely Állam bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatában

kiterjesztheti a jelen Keretegyezmény alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott más területre. Az

ilyen terület vonatkozásában a jelen Keretegyezmény a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvételét

követő három hónapos időtartam lejártát követő hónap első napján fog hatályba lépni.

3. Az előző két bekezdés alapján tett bármely, a nyilatkozatban meghatározott terület vonatkozásában

fennálló nyilatkozatot a Főtitkárhoz címzett értesítéssel vissza lehet vonni. A visszavonás a Főtitkárhoz

eljuttatott nyilatkozat kézhezvételét követő három hónapos időtartam lejártát követő hónap első napján

lép hatályba.

A Magyar Köztársaság, a Keretegyezmény területi hatályára vonatkozó korlátozó

nyilatkozatot, a második monitorozási időszakban sem tett.

82

III. A Miniszteri Bizottság határozatában - a Tanácsadó Bizottság véleménye és a

Miniszteri Bizottság iránymutatása alapján - Magyarországhoz, mint a Keretegyezmény

részes államához intézett egyedi kérdések

1. Kérjük, vázolják fel a legutóbbi kisebbségi önkormányzati választás (helyi és országos) eredményét

valamennyi kisebbség esetében és magyarázzák, illetve kommentálják a választásokon megfigyelhető

trendeket és tendenciákat, kitérve a „kakukktojás problémára” és azokra az esetleges intézkedésekre,

melyek ennek felszámolására irányulnak.

Amikor a magyar Országgyűlés 1993-ban megalkotta a Kisebbségi törvényt, Európában

egyedülálló módon szabályozta a hazánkban élő kisebbségek jogait és a jogok

érvényesítéséhez szükséges szervezeti, intézményi keretet. E törvényi rendelkezések alapján,

az elmúlt tíz évben Magyarországon kiépült a kisebbségek helyi és országos önkormányzati

rendszere.

(1) A jelen ország-jelentésben érintett monitorozási időszakban immáron harmadik

alkalommal megtartott helyi kisebbségi önkormányzati választások főbb statisztikai adatait az

itt mellékelt táblázatok rögzítik.

KISEBBSÉG

MEGNEVEZÉSE

KEZDEMÉNYEZETT

VÁLASZTÁS

MEGTARTOTT

VÁLASZTÁS

Választás éve 1994 1998 2002 1994 1998 2002

Bolgár 1 16 31 1 14 30

Cigány 513 932 1 124 431 816 1 053

Görög 4 19 31 1 18 30

Horvát 53 75 107 42 63 100

Lengyel 1 40 56 1 34 50

Német 128 267 337 104 247 321

Örmény 10 30 31 8 25 30

Román 11 34 50 11 33 45

Ruszin 1 11 35 1 10 32

Szerb 18 36 44 18 34 43

Szlovák 36 77 120 32 71 111

Szlovén 6 10 15 4 10 12

Ukrán 0 7 16 0 6 13

Összesen 782 1 554 1 997 654 1 381 1 870

Forrás: Belügyminisztérium

Az általános helyi önkormányzati választásokkal egy időben, 2002. október 20-án megtartott

kisebbségi önkormányzati választások alkalmával, az 1870 kisebbségi önkormányzati

választásra az ország 1308 településén került sor.

83

Eredményes választások száma

Kisebbség

1998 2002 Növekedés (%)

Bolgár 15 30 100,0

Cigány 767 1004 30,9

Görög 19 30 57,9

Horvát 57 100 75,4

Lengyel 33 50 51,5

Német 242 318 31,4

Örmény 25 30 20,0

Román 30 43 43,3

Ruszin 10 31 210,0

Szerb 35 43 22,9

Szlovák 68 108 58,8

Szlovén 7 12 71,4

Ukrán 5 12 140,0

Összesen: 1 313 1 811 37,9

Forrás: Kisebbségi Hivatal

A fenti táblázatok a közvetlen helyi kisebbségi önkormányzati választások eredményeit

összegzi. A 2002-ben megtartott választások igen nagy száma, 96.8%-a volt eredményes. Az

ekkor választott kisebbségi önkormányzatok több mint 50%-a a cigány kisebbség

képviseletére jött létre. A százalékos növekedést tekintve kiemelhetőek a ruszinok és a

bolgárok.

Rögzítjük még azt is, hogy ország további 75 községében közvetett módon megválasztott

kisebbségi önkormányzat alakult.

Ezek között találjuk azt a 68 települési kisebbségi önkormányzatot, amelyek olyan

községekben alakultak, ahol a település önkormányzati testületébe beválasztott képviselők

többségét a helyben lakó kisebbségek jelöltjeként választották meg. (A megelőző ciklusban

62 volt a települési kisebbségi önkormányzatok száma.) Jelenleg 2 cigány, 20 horvát, 33

német, 2 román, 9 szlovák és 2 szlovén többségű települési önkormányzat működik

Magyarországon.

84

A 2002. évi önkormányzati választások során, az ország különböző településein összesen 74

kisebbségi jelöltként induló polgármester választottak.

Kisebbségi polgármesterek

Kisebbség

1998 2002

Cigány 1 3

Horvát 8 20

Német 30 34

Román 2 1

Szlovák 8 12

Szlovén 4

Összesen: 49 74

Forrás: Kisebbségi Hivatal

A fővárosi és az országos kisebbségi önkormányzatok választására szolgáló elektori

gyűlésekre 2003. január és február hónapjában került sor. A Budapesten megtartott

választások alapján 11 fővárosi kisebbségi önkormányzat alakult. Nem alakított fővárosi

testületet a román és a szlovén közösség. Az Országos Választási Bizottság felügyelete

mellett megtartott választások eredményeképpen, mind a 13 magyarországi kisebbség

megalakíthatta országos önkormányzatát. Megjegyezzük, az Országos Cigány

Önkormányzatának megválasztására a bírósági döntés nyomán megismételt elektori gyűlésen

volt mód.

A 2003. november 1-jei állapot szerint, Magyarországon 1840 kisebbségi önkormányzat

működik. Az egyes kisebbségeknek az alábbi számban vannak közvetlen és közvetett módon

megválasztott és létrejött helyi önkormányzatai: bolgár – 31, cigány – 986, görög – 31, horvát

-108, lengyel – 51, német – 341, örmény – 31, román – 44, ruszin – 32, szerb – 44, szlovák –

115, szlovén -13, ukrán – 13.

(2) Az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján elmondható, hogy az 1994. óta lebonyolított

kisebbségi önkormányzati választások pozitív hatást gyakoroltak a magyarországi

kisebbségek önszerveződésére, hozzájárultak a közösségek megerősödéséhez. Ugyanakkor a

2002. évi kisebbségi választások során folytatódtak, sőt tovább szélesedtek az előző

választásokon tapasztalt negatív tendenciák. Esetenként ténylegesen nem az adott

kisebbséghez tartozók váltak kisebbségi önkormányzati képviselőkké. A közvetlen kisebbségi

önkormányzati választásokkal kapcsolatos visszaélések mellett, megjelentek a kedvezményes

kisebbségi mandátummal való visszaélések is. A települési önkormányzati választásokon, a

kisebbségek részére biztosított kedvezményes módon elnyerhető mandátumokért, számos

esetben nem a kisebbségi közösségek képviselői, hanem olyan szervezetek, és pártok

képviselői indultak és nyertek el mandátumokat, amelyek egyértelmű célja a helyi hatalmi

viszonyok befolyásolása.

(3) A jelen ország-jelentés összeállítása során a Miniszteri Bizottság határozatában

megfogalmazott, itt érintett kérdéskörhöz kapcsolódó tájékoztatás érdekében, a kisebbségi

választások törvényes lebonyolítását irányító Országos Választási Bizottság (a továbbiakban:

85

testület) is megerősítette, a kisebbségi választások alkalmával számos problémát tapasztalt,

amelynek okait a jelenlegi jogszabályi háttér hiányosságában látja. Ennek értelmében

szükségesnek tartja a kisebbségre vonatkozó választási szabályok újbóli kodifikálását. A

testület álláspontja szerint törvényi szintre kell emelni az országos kisebbségi

önkormányzatok megválasztásának összes szabályát, amelyet jelenleg részben

belügyminiszteri rendelet állapít meg. Az Országos Választási Bizottság vélekedése szerint,

előnyös lenne, ha valamennyi kisebbségi választási szabály egy törvényben kapna helyet,

növelve az érintettek számára a rájuk vonatkozó joganyag átláthatóságát. A testület

álláspontja szerint, a lehető legpontosabban meg kell határozni a „kisebbséghez tartozás”

fogalmát.

(4) Az Országgyűlés 2003. március 27-én kelt határozata a Kormány feladatául tűzte a

Kisebbségi törvény, a kisebbségi önkormányzati választások anyagi jogi szabályai, valamint a

választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény felülvizsgálatát, s a szükséges

törvénymódosítások Országgyűlés elé terjesztését. Az Országgyűlés határozata előírja, hogy a

Kormány az előkészítő munkákba vonja be a kisebbségek országos önkormányzatait, a

kisebbségi ombudsmant, és az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi

bizottságát.

A 2003 májusában megkezdett jogszabály-előkészítés során az országos kisebbségi

önkormányzatok delegációja, a Kormány szakértői, a kisebbségi ombudsman és az

Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága képviselője részvételével, a

Kisebbségi Hivatal koordinációs munkájával egyeztetés-sorozat kezdődött, majd ennek

eredményeképpen körvonalazódott a Kisebbségi törvény módosítására, illetőleg a kisebbségi

önkormányzatok választására vonatkozó koncepció.

(5) A Kisebbségi törvény módosítási koncepciója szerint nem új törvény megalkotására van

szükség, hanem a meglévő szabályozás korszerűsítését, rendszerezését kell elérni. Ennek

megfelelően meg kell határozni a települési önkormányzatok, a helyi kisebbségi és az

országos kisebbségi önkormányzatok kapcsolódási pontjait az önkormányzatiság lényegének

megőrzése, az önállóság biztosítása mellett. Pontosítani szükséges a kisebbségi

önkormányzatok feladat-, és hatáskörét, meg kell határozni a kisebbségi önkormányzati

képviselők jogállását, a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának szabályait. Meg kell

teremteni az intézményműködtetés teljes feltételrendszerét, beleértve a pénzügyi és szervezeti

feltételek teljes körét.

(6) A kisebbségi önkormányzati választásra vonatkozó koncepció a kisebbségi önkormányzati

képviselők választásának anyagi jogi szabályait külön törvényben képzeli el. A koncepció

közvetlen választással, kisebbségi névjegyzék intézményének bevezetésével, olyan anyagi

jogi és eljárási szabályrendszert kíván kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy valóban a

kisebbségi közösségek tagjai dönthessenek önkormányzataik felállításáról.

(7) A Kormány a kisebbségeket közvetlenül érintő jogszabályok itt vázolt módosításának

koncepcióját 2003. október 18-án elfogadta. Ezt követően az Igazságügyi Minisztérium és a

Belügyminisztérium megkezdte a törvénymódosítások szövegezését. A jogszabályalkotás

folyamatában részt vesznek a kisebbségek országos önkormányzati képviselői és a kisebbségi

ombudsman is.

A Kormány szándéka, hogy a jelenlegi választási ciklus első felében megszülessenek azok a

törvényi garanciák, melyek biztosíthatják, hogy a kisebbségek saját önkormányzataik

86

felállításáról önmaguk dönthessenek. Ugyancsak határozott törekvés a kisebbségi

önkormányzati rendszer további erősítése, a kisebbségek kulturális autonómiájának

kiszélesítése érdekében szükséges jogszabályok kimunkálása. E munka során a Kormány

folyamatosan egyeztet a kisebbségek önkormányzataival. Ugyanakkor a Kormány

kinyilvánította, akkor is előterjeszti a szükséges törvénymódosításokat, ha nem születik

konszenzus valamennyi kérdésben, valamennyi kisebbséggel.

(8) Az itt érintett törvények elfogadásához elengedhetetlen az Országgyűlés ellenzéki

pártjainak támogatása, ezért a parlamenti pártok között 2003. december 4-én elkezdődtek a

szükséges egyeztetések. A Kormány álláspontja, hogy az előző bekezdésekben nevesített

törvények elfogadását követően, az Országgyűlés elé terjeszti a kisebbségek kedvezményes

parlamenti képviseletét rendező javaslatait is.

E helyütt is szólunk arról, hogy a második monitorozási időszakban sem sikerült rendezni a

kisebbségek parlamenti képviseletének kérdését. A jelen ország-jelentést véleményező

Magyarországi Németek Országos Önkormányzata a Kisebbségi Hivatalnak eljuttatott

dokumentumában fontosnak tartja rögzíteni, hogy „nem valósult meg a Miniszteri Bizottság

Res/CMN(201)4. sz. állásfoglalásában tett ajánlások közül az országgyűlési képviseletre

vonatkozó”.

(9) A kisebbségi önkormányzati választásokat érintő, Magyarország európai uniós

csatlakozásával összefüggő Alkotmány-módosítással kapcsolatos kérdésekről a III. fejezet 6.

pontjában tájékoztatunk.

2. Kérjük, ismertetessék és kommentálják a 2001-es népszámlálás eredményeit, különös tekintettel a

kisebbségek hovatartozással és kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban adott válaszokat, valamint

értékeljék a megfigyelhető változásokat.

A jelen ország-jelentés I. fejezetében szóltunk arról, hogy a második monitorozási időszakban

általános népszámlálásra került sor Magyarországon. A 2001. évi népszámlálásról szóló 1999.

évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Népszámlálási törvény) rendelkezései szerint, hazánkban

2001. február 1-21. között megtörtént a lakosság általános összeírása.

(1) Tájékoztatni szükséges arról, hogy a 2001-es népszámlálás alkalmával, a népszámlálási

kérdőív nem tartalmazta a válaszadó nevét, személyi adatait, s ily módon a válaszadók

minden esetben megőrizhették anonimitásukat.

(2) A népszámlálás kisebbségeket közvetlenül érintő kérdéseinek megfelelő előkészítése

érdekében a Kisebbségi Hivatal, az Országgyűlés adatvédelmi biztosa (adatvédelmi

ombudsman), és a Központi Statisztikai Hivatal folyamatos konzultációkat tartott. Az

egyeztetésbe bevontuk a kisebbségek országos önkormányzatait is. Szakemberek

részvételével országos és regionális tanácskozásokat tartottunk

A kisebbségekkel történt egyeztetés eredményeként, a 2001. évi népszámlálás felvételi

programja, az eddigi gyakorlattól eltérően, négy önálló kérdést is tartalmazott a

kisebbségekkel kapcsolatban. E kérdések a következők voltak: (1) Mely nemzetiséghez

tartozónak érzi magát? (2) Mely nemzetiség kulturális értékeihez, hagyományaihoz kötődik?

(3) Melyik nyelv az anyanyelve? (4) Családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ

általában?

87

A népszámlálási kérdőíven mind a négy kérdés mellett feltüntetésre került a Kisebbségi

törvényben nevesített 13 kisebbség megnevezése, a magyar ábécé sorrendjében. A roma

kisebbség esetében két nyelv (beás és romani) szerepelt a kérdőíven. A felsorolás a „magyar”

megnevezést is tartalmazta. (A válaszadónak lehetősége volt a felsoroltakon kívül más

nemzetiség, nyelvi kötődés feltüntetésére is.)

Mind a négy kérdés esetében, a válaszadók - az esetleges többes kötődésükre való tekintettel -

három nemzetiséget vagy nyelvet is megjelölhettek. Így, a válaszadó eldönthette, hogy a

kisebbséget, nyelvi kötődést érintő kérdésekre csak egy, esetleg kettő vagy három

nemzetiséget, nyelvi kötődést jelöl meg.

A kérdőív mind a négy esetben a „nem kíván válaszolni” rovattal fejeződött be.

(3) A megelőző népszámlálások során minden, így a nemzetiségi kötődésre irányuló kérdésre

is kötelező volt a válaszadás. A 2001. évi népszámlálás kérdőíveinek kialakításakor – a

statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény, az adatvédelemről szóló 1992. évi LXIII.

törvény (a továbbiakban: adatvédelmi törvény), valamint a Kisebbségi törvény rendelkezéseit

is szem előtt tartva – a korábbiaknál is körültekintőbben kellett eljárni. Az adatvédelmi

törvény bizonyos személyes adatokat, így a nemzeti, etnikai hovatartozásra vonatkozókat,

különleges védelemben részesít. A nemzetiségi, nyelvi kötődéssel összefüggő kérdések – a

vallásra, hitfelekezetre és a fogyatékosságra vonatkozó kérdésekhez hasonlóan, önként

megválaszolhatóakként - a személyi kérdőív végére kerültek. Kiemelt tájékoztatás szólt arról,

hogy az itt érintett kérdésekre a válaszadás nem kötelező.

(4) Az ország-jelentés I. fejezetében utaltunk arra, hogy a 2001. évi népszámlálást megelőző

időszakban, a Kisebbségi Hivatal, médiában közzétett felhívásban fordult a kisebbségi

népcsoportok tagjaihoz annak érdekében, hogy a népszámláláskor a valóságnak megfelelő

képet kapjunk a magyarországi kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekről. A felhívás rögzítette,

Magyarországon a kisebbségi jogok biztosítása nem függvénye a népszámlálási adatoknak,

viszont a népszámlás során szerezhető ismeretek egyaránt fontosak az állami intézmények, és

a kisebbségi közösségek számára. Ezért, a Kisebbségi Hivatal arra kérte az ország polgárait,

hogy nyilvánítsák ki anyanyelvi kötődésüket, kulturális identitásukat.

(5) A népszámláláson rögzített válaszok alapján - figyelemmel a (3) bekezdésben jelzett

körülményekre is - kijelenthető, hogy a 2001. évi népszámlálás nemzetiséget vizsgáló

programja sikeres volt. Arról tájékoztathatunk, hogy a nemzetiséggel és a nyelvi kötődéssel

összefüggő, nem kötelezően megválaszolandó kérdésekkel kapcsolatban, az összeírt lakosság

95%-a nyújtott tájékoztatást. (Feltételezhető ugyanakkor, hogy a nemzetiségi hovatartozást

érintő kérdésekre nem válaszolók között számos nem magyar nemzetiségű személy lehet.

Közöttük egyaránt megtalálhatók azok, akik az adott kérdésre nem kívántak választ adni,

továbbá azok is, akiknél üresen maradt a kérdés, tehát az esetleges válaszuk ismeretlen.)

(6) A különböző évek népszámlálásai alkalmával, a „nemzetiség” kérdezése, 1990-ig,

változatlan módszer szerint történt. 2001-ben változás az adható válaszok számában volt.

Az „anyanyelv” kérdése, 1880 óta minden magyar népszámlálás programjában szerepelt.

Felvételi módszertana – eltekintve attól, hogy 1930 óta, a gyakori nyelvek előnyomtatottan

szerepeltek a kérdőíven, és hogy 2001-ben három válasz bejegyzésére volt lehetőség – az

eltelt 120 év alatt gyakorlatilag nem változott.

88

A „nemzeti kulturális kötődés” kérdése 2001-ben először szerepelt a magyar népszámlálások

tematikájában. Felvételére a nemzeti kötődést, az asszimilációt, az egyes kisebbségi csoportok

megtartóerejét vizsgáló kutatók javaslatára került sor. A válaszok vizsgálata tovább pontosítja

majd a Tanácsadó Bizottság véleményében is megfogalmazott, a kisebbségek számarányaira

vonatkozó ismereteinket.

Új terület volt a 2001. évi népszámlálás alkalmával a „családi, baráti közösségben használt

nyelv” iránti kérdés is. A kisebbségekkel foglalkozó kutatók tapasztalatai arra utalnak, hogy a

nem kisebbségi nyelvi környezetben élő, kisebbséghez tartozó családok, a családon belül

általában nemzetiségük nyelvén érintkeznek egymással.

(7) A KSH a kérdőívet, az országos kisebbségi önkormányzatok segítségével a nemzetiségek

nyelvére lefordíttatta, s azokat a kérdezőbiztosok maguknál is tartották, de a tapasztalatok azt

mutatták, hogy azokat csak egyes falvakban használták, míg a városokban nem kérték a

használatát.

Összegezve a kapott válaszokat, a 2001. évi népszámlálás során az ország 10 198 315 fős

lakosságából 314 060 fő vállalta legalább egy hazai kisebbséghez való tartozását a

nemzetisége-, illetve 135 788 fő az anyanyelve szerint.

A két új kérdést vizsgálva 300 627 fő vallotta meg kötődését kisebbségi kulturális értékekhez,

hagyományokhoz, és 166 366 fő használja családi, baráti közösségekben legalább a

kisebbségi nyelvek egyikét.

Összehasonlítva az 1990. és a 2001. évi adatokat megállapítható, hogy a kisebbségi nyelvek

egyikét anyanyelvüknek vallók száma összességében kismértékben, 1,4%-kal csökkent.

Jelentős csökkenés tapasztalható viszont a lengyel, a horvát, a német és a szlovák kisebbségi

közösségek anyanyelvi adataiban. Számottevően emelkedett ugyanakkor az örmény, a

szlovén, a görög és a szerb anyanyelvűek aránya.

A nemzetiséghez való tartozást vállalók száma ugyanakkor jelentős mértékben nőtt. Hasonló

tendencia mutatható ki szinte minden kisebbség esetében, a növekedés jelentős mérvű a

német, a szlovák, a szlovén, a cigány és a szerb kisebbség esetében. Egyedüli kivételt képez a

román nemzetiségűek száma, itt 25%-os csökkenést regisztráltak. Történt ez a román

anyanyelvűek kismértékű, 2,8%-os csökkenése mellett.

Tovább folytatódott a cigány kisebbséghez tartozást vállalók számának ugrásszerű

növekedése.

Az új kérdésekre, a családi, baráti közösségben használt nyelvre adott válaszok száma 22,5%-

kal meghaladta az anyanyelvre vonatkozó kérdésre válaszolók számát. A válaszadók nagy

száma arra utal, hogy az anyanyelv valóban szoros meghatározója a nemzeti közösséghez

tartozásnak.

Az anyanyelv és a családi, baráti körben használt nyelv a német nyelvet vallók esetében mutat

legnagyobb különbséget a közösségben használt nyelv javára, ugyanakkor a német

anyanyelvűek száma egytizedével csökkent. A német nemzetiségi kulturális értékekhez,

hagyományokhoz két és félszer többen kötődnek, mint ahányan német anyanyelvűnek

vallották magukat, de számuk több mint másfélszerese a családi, baráti közösségben németül

beszélőknek, és csaknem másfélszerese a német nemzetiségűeknek.

89

(8) A kisebbségek területi eloszlását tekintve megállapítható, hogy összesített nominális

számuk Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legmagasabb. Hét megyében a kisebbségi

lakosság részaránya eléri, sőt jelentősen meghaladja a teljes népesség 5 százalékát (Baranya

megye: 10.5%, Tolna megye: 7.3%, Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 7.1%, Nógrád megye:

6.9%, Békés megye: 6.2%, Komárom-Esztergom megye: 5.8%, Szabolcs-Szatmár-Bereg

megye: 5%.). A kisebbségi anyanyelvűek közül legtöbben Baranya megyében élnek. A

kisebbségi anyanyelvűek adják Baranya megye népességének 5.25%-át. Jelentős kisebbségi

anyanyelvi közösségek vannak még Tolna- (2.65%), Békés- (2.48%) és Somogy megyében

(2.33%). Viszonylag népes kisebbségi közösség található még Budapesten és Pest megyében.

(9) A magyarországi kisebbségek gazdasági és társadalmi integrációja befejezettnek

tekinthető. Iskolázottsági, foglalkoztatási, jövedelmi mutatóik általában nem térnek el az

azonos térségekben hasonló körülmények között élő többségi lakosságtól.

Egyedüli kivétel a cigány kisebbség, melynek helyzete sok tekintetben más, mint a többi

magyarországi kisebbségé. Esetükben hatványozottan vetődnek fel a szociális, szakképzési és

oktatási problémák. A cigány kisebbség körében a foglalkoztatottak száma alig haladja meg a

teljes cigány népesség 10%-át (19 227 fő). Ez az arány a többi kisebbség esetén 30 és 50%

közé esik. A cigány közösség tagjai között van a legtöbb munkanélküli és inaktív kereső, és

közel 50% az eltartottak száma. Az iskolázottsági adatok szerint, a 2001. évi népszámláláskor

magukat cigány nemzetiségűnek valló 190 ezer személy közül mindössze 1.4% rendelkezik

legalább érettségivel, és csak 583 fő (0.3%) ennél magasabb végzettséggel (közülük 395 fő

szerzett egyetemi vagy főiskolai diplomát). Mindez egyrészt igazolja, hogy a cigány

kisebbség integrációs esélyeinek növeléséhez a társadalom kiemelt figyelme szükséges,

másrészt rámutat az önkéntes adatszolgáltatás hiányosságaira is.

(10) A Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete által, a

népszámlálás kisebbségi adatainak összehasonlításáról készített gyorsjelentését az

alábbiakban ismertetjük (a Kutatóintézet önálló web-lapjának elérhetősége: www.akm.tti.hu).

A kutatók szerint a magyarországi cigányságnak vélhetően kétharmada nem vallja magát

cigánynak: vagy azért mert nem érzi magát cigánynak vagy azért mert nem akarja, esetleg

nem meri magát cigánynak vallani.

Általában a hagyományos nemzetiségi régiók legfontosabb településein nincs számottevő

fogyás, legfeljebb belső átrendeződés, amely mindenütt az anyanyelv háttérbe szorulását,

ugyanakkor a nemzetiségi identitás felerősödését jelzi.

Fontos fejlemény a magyarországi kisebbségek városi, fővárosi megerősödése: ez is azt

mutatja, hogy az önkormányzati modell a korábban olvasztótégelyként működő városi

környezetben is képes megszervezni a bevándorolt kisebbségeket.

Figyelemre méltó valamennyi kisebbség esetében, a nem hagyományos régiókban megjelenő,

egy-két személyes „szórványok” folyamatosan emelkedő száma: az iskolaválasztás, a

munkavállalás és a vegyes házasság mellett, a gyakran hátrányos helyzetű nemzetiségi régiók

tudatos elhagyása jelentheti ennek a jelenségnek a hátterét.

90

A Kisebbségkutató Intézet, a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák és a szlovén

kisebbség (Magyarország e kisebbségekkel kapcsolatban vállalt külön kötelezettségeket a

Nyelvi Karta aláírásakor) népszámlálási adatairól, az alábbiakat összegezte:

A horvát közösség az egyik legerősebb etnikai tartalékokkal és hátországgal rendelkező

népcsoportnak tekinthető Magyarországon. Ugyanakkor esetükben is érzékelhető a horvát

nyelv visszaszorulása. A fiatalabb generációk a magyar nyelvet tekintik anyanyelvüknek.

A német kisebbségnél, az utóbbi három népszámlálás országos adatait figyelembe véve,

jelentős eltérések tapasztalhatók a nemzetiség és az anyanyelv vonatkozásában. Míg korábban

a német anyanyelvűek aránya volt magasabb a német nemzetiséget megvallóknál, a 2001-es

népszámlálásnál a tendencia megfordult. Majdnem kétszer annyian vallották németnek

magukat, mint ahányan német anyanyelvi bevallást tettek. Az, hogy 2001-es népszámláláskor

54%-kal vallották magukat többen német nemzetiségűnek, mint német anyanyelvűnek, az

utóbbi 10 év társadalmi-politikai folyamatainak tudható be. Pozitívan hatott a nemzetiség

felvállalására az 1993-ban meghozott Kisebbségi törvény, az ország kapuinak megnyílása

Nyugat-Európa felé, a számos németországi testvérvárosi kapcsolat létrejötte, valamint a

németországi németek részéről megerősített német etnikai identitás. Ugyanakkor a német

kisebbség esetében sem sikerült megállítani a német anyanyelvűek számának csökkenését.

Hasonló tendencia volt megfigyelhető a magyarországi románoknál is. A román anyanyelvet

vallók száma az elmúlt 20 évben folyamatosan csökkent. A román anyanyelvet valló lakosság

több mint 51%-a Békés és Hajdú-Bihar megyében él, és éppen e régióban csökkent az

országos átlagot messze meghaladó mértékben a román nyelvet ismerők száma. Ugyanakkor

Budapesten és a városokban nőtt a román anyanyelvűek aránya. Az 1990-2001 közötti

időszakban a román nemzetiséget vallók körében bekövetkezett - átlagban 25%-os -

csökkenés a falvakban jóval nagyobb arányú volt, mint a városokban. Ez azt is jelzi, hogy a

községekből jelentős migráció történt a városok felé.

A magyarországi szerbek legnagyobb csoportját a fővárossal együttes virtuális "etnikai

régiót" alkotó Pest megyében élő szerbek képezik. A 2001-es népszámlálás szerint, az e

körzetben élő csoport súlya tovább növekedett: a szerb anyanyelvűeknek már közel 50%-át itt

regisztrálták. A szórványban élők száma 20 év alatt csupán 22 %-kal gyarapodott, ami

ellentmondani látszik a több ezres szerb nemzetiségű áttelepülési hullámról szóló

híreszteléseknek, vagy legalábbis nem látszik igazolni a délszláv háború áttelepülési

következményeinek tartósságát. A nemzetiség és anyanyelv tekintetében, országos szinten, a

szerbeknél is megtörtént a már említett fordulat. A 2001-es adatok szerint többen vallották

magukat szerb nemzetiségűnek, mint szerb anyanyelvűnek.

A szlovák kisebbségnél, hasonlóan a többi kisebbséghez, az utóbbi három népszámlálás

országos adatait figyelembe véve, jelentős eltérések tapasztalhatók a nemzetiség és az

anyanyelv tekintetében. A tendencia az, hogy miközben nő a szlovák kisebbséghez tartozók

száma, csökken a szlovák anyanyelvűek aránya. 1980-tól 2001-re majdnem a duplájára nőtt a

szlovák nemzetiségűek száma. Pozitívan hathatott a nemzetiség felvállalására a számos

szlovákiai testvérvárosi kapcsolat létrejötte, a kisebbségi önkormányzatok megalakítása.

A legzártabb településhálózattal rendelkező magyarországi kisebbség, a szlovének közössége

számarányait tekintve, gyarapodott. Esetükben a nemzetiség és anyanyelv aránya

stabilizálódni látszik és gyakorlatilag kiegyenlítődött az elmúlt két évtizedben.

91

(11) Jelezni kívánjuk, hogy a népszámlálási eredményekkel kapcsolatban, több kisebbségi

kutatóműhely is kontrollvizsgálatokat kezdett, amelyek eredménye tovább árnyalhatja a fenti

képet.

(12) Az ország-jelentés V. sz. mellékleteként közöljük a Központi Statisztikai Hivatal

tárgykört érintő bibliográfiai jegyzékét, illetve további 10 önálló, csatolt mellékletben

közreadjuk a 2001. évi népszámlálás kisebbségekre vonatkozó, részletes adatsorait.

3. Kérjük, szolgáltassanak információt a roma nők kényszer-sterilizációjával kapcsolatban a hatóságot

ért vádakat illető hivatalos reakcióról.

Az ország-jelentés összeállítása során, a kérdés megválaszolása érdekében megkeresett

Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium szakmai álláspontja szerint, a roma nők

kényszer-sterilizációjával kapcsolatban a hatóságot ért vádak nem lépték túl a sajtóhíresztelés

szintjét, nem fogalmazódtak meg olyan formában, amelyre reagálni kellett és lehetett volna. A

szaktárca készen áll a roma nők kényszer-sterilizációjával kapcsolatban felmerült esetek

kivizsgálására. Jelenleg is folynak egyeztetések a problémákat felvető civil szervezetekkel,

jogvédő intézményekkel.

4. Kérjük, számoljanak be a státusztörvény végrehajtásáról és a tartalmi módosításokról.

A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényt (a továbbiakban:

Kedvezménytörvény) 92%-os többséggel fogadta el a magyar Országgyűlés 2001. június 19-

én. A Kedvezménytörvény – a Magyar Köztársaságnak a határon kívül élő magyarokért viselt

felelőssége érvényesítéseként, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolataik ápolásának és

fejlesztésének előmozdítása érdekében született.

A Kedvezménytörvény tehát közvetlen módon nem érinti a magyarországi kisebbségeket.

(1) Az ország-jelentés korábbi fejezeteiben utaltunk arra, hogy a magyar Kormány

feladatának tekinti az országon belüli kisebbségek jogainak biztosítását, e jogok

gyakorlásához szükséges feltételek megteremtését. Ugyanakkor üdvözöljük, és sok esetben

elengedhetetlennek tartjuk, hogy a kisebbségek kultúrája, nyelve megőrzése,

továbbfejlesztése, intézményeik szakmai munkájának megerősítése érdekében, anyaországuk

szakmai segítséget nyújtson számunkra.

(2) Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy Románia miniszterelnöke több ízben is kifejtette azon

álláspontját, mely szerint Magyarország határon túli kisebbségeiért kifejtett politikája,

intézményrendszere modell értékű lehet azon országok számára, melyek támogatni kívánják a

határon túli kisebbségeik kulturális, oktatási tevékenységét.

Tájékoztatunk arról is, hogy Magyarország és Szlovákia kormányai között, a

Kedvezménytörvény kapcsán parafált dokumentum (lásd lentebb a 4. bekezdésben is),

nemcsak a szlovákiai magyarokról, hanem a magyarországi szlovákokról is szól, hiszen az

együttműködés a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák nemzeti kisebbség

anyaországi oktatási és kulturális támogatását szabályozza. A megállapodás értelmében, a

szlovákiai magyarságot a Szlovákiában létrehozott Pázmány Péter Alapítványon keresztül

lehet a szerződés értelmében segíteni, míg a magyarországi szlovákságnak szánt anyaországi

támogatást a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Alapítvány fogadhatja.

92

A Miniszteri Bizottság határozatában megfogalmazott, itt érintett kérésnek megfelelően, az

alábbiakban tájékoztatunk a Kedvezménytörvénnyel közvetlenül összefüggő kérdésekről.

(3) A határon túl élő magyarok támogatásakor, a magyar Kormány segíteni kívánja a

külföldön élő magyarokat nemzeti önazonosságuk megőrzésében, nyelvük és kultúrájuk

ápolásában, abban, hogy szülőföldjükön teljes méltósággal élhessenek. E segítségnyújtást a

szomszédos országok kormányaival együttműködve, az államközi kapcsolatokat ezzel is

gazdagítva kívánja megvalósítani.

A Kormány fontosnak tartja, hogy a magyar kisebbségek támogatása az európai normákkal

összhangban történjék. Figyelemmel egyfelől a megelőző bekezdésben vázolt alapelvek

maradéktalan érvényesülésére, másfelől az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1335.

számú határozatára, az ET Velencei Bizottságának 2001. októberi ajánlására, az EBESZ

kisebbségi főbiztosa, és az Európai Bizottság ajánlásaira, az Országgyűlés 2003. június 23-án

elfogadta a Kedvezménytörvény módosításáról szóló 2003. évi LVII. törvényt.

A módosított Kedvezménytörvény alapján átdolgozott végrehajtási rendeletek többsége

hatályba lépett.

A módosítás legfontosabb elemei az alábbiak:

Bár az eredeti törvény is hivatkozott Magyarország nemzetközi kötelezettség-vállalásainak

tiszteletben tartására, a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumokra, a módosított

törvényben mindez részletesebben szerepel, és külön hivatkozás történik a Velencei Bizottság

ajánlásában foglalt elvekre.

Módosult az Európai Unióval kapcsolatos kitétel is: a Kedvezménytörvény az „Európai Unió

közösségi vívmányaival” összhangban kerül alkalmazásra.

Módosult a Magyar igazolványok igénylésével kapcsolatos eljárás. A módosított

Kedvezménytörvény szerint – tekintettel a Velencei Bizottság ajánlására – a szomszédos

államban lévő magyar konzulátusok működnek közre az igazolványok igénylésében. A

konzulátusok csupán tájékoztatást kérhetnek a magyar nemzeti közösség által létrehozott

társadalmi szervezetektől abban az esetben, ha okirattal nem igazolható, hogy a kérvényező

megfelel az igazolványra való jogosultság feltételeinek.

A módosítás során – szintén a Velencei Bizottság ajánlását szem előtt tartva – tételesen

bekerültek a törvényszövegbe a Magyar igazolványra való jogosultság kritériumai (az illető

tud magyarul, magyar szervezet tagja, az állam vagy egy egyház magyar nemzetiségűként

tartja nyilván).

A módosított törvény kimondja, hogy az igazolvány nem minősül személyazonosító

igazolványnak, úti okmánynak és határátlépésre nem jogosít.

További változás, hogy a módosított törvény az utazási kedvezményt konkrét célhoz köti,

vagyis a továbbiakban a kedvezmények a magyar nyelvhez és kultúrához való kötődés

erősítésének céljából vehetők igénybe.

93

Indokolt külön nevesíteni azokat a kedvezményeket, melyeket a törvény – a magyar nyelv és

kultúra támogatása céljából – a nem magyar nemzetiségű, de magyar nyelvet tanuló, illetve a

magyar kultúrával foglalkozó külföldi személyek számára biztosít:

Az a diák, aki a szomszédos állam alap- vagy középfokú oktatási intézményében

magyar nyelven tanul, továbbá az a hallgató, aki a szomszédos állam felsőfokú

oktatási intézményében magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában

tanulmányokat folytat, jogosult a magyarországi diákkedvezményekre, illetve a

szülőföldön nyújtott oktatási támogatásra.

Az a pedagógus, illetve oktató, aki a szomszédos állam alap-, közép- vagy felsőfokú

oktatási intézményében magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában oktat,

jogosult a magyarországi pedagógus, illetve oktatói kedvezményekre, illetve jogosult

részt venni a kedvezményes magyarországi pedagógus továbbképzésben.

(4) A Kedvezménytörvény módosítása során a Kormány szándéka az volt, hogy a

gyakorlatban ténylegesen alkalmazható törvény szülessen, ugyanakkor tanúbizonyságot

kívánt tenni arról, hogy Magyarország jövőjét csakis a szomszédokkal való együttműködésre

építve, az európai szellemiségnek megfelelően, kölcsönös megállapodások révén képzeli el és

céljai megvalósítása során, tudomásul veszi a nemzetközi környezet szabta kereteket.

Figyelemmel arra, hogy a szomszédjaink közül, korábban csak Románia és Szlovákia

fogalmazott meg kifogásokat a törvénnyel szemben, ezért az egyeztetések során

elsősorban ezzel a két országgal kellett az esetleges vitás kérdéseket tisztázni. A többi

szomszédunk nyitottnak mutatkozott a törvényben foglalt elvekre – nevezetesen a

határon túl élő kisebbségek támogatásának létjogosultságára – és nem támasztott

akadályt a törvény végrehajtásával szemben.

Romániával, számos egyeztetést követően, a módosított Kedvezménytörvény romániai

alkalmazásáról 2003. szeptember 23-én, Bukarestben írt alá megállapodást a magyar és a

román miniszterelnök. A Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között a

szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény román állampolgárokra vonatkozó

alkalmazásának feltételeiről szóló megállapodás jóváhagyásáról és kihirdetéséről a

2320/2003. (XII.13.) Korm. határozat rendelkezik.

Szlovákiával 2003. december 12-én került parafálásra az a dokumentum, mely a két ország

közötti alapszerződéssel életre hívott magyar-szlovák kisebbségi vegyes bizottság keretében

folytatott intenzív egyeztetést követően született. A Magyar Köztársaság Kormány és a

Szlovák Köztársaság Kormány között a nemzeti kisebbségek kölcsönös oktatási és kulturális

támogatásáról szóló megállapodás jóváhagyásáról és kihirdetéséről a 2319/2003.(XII.13.)

Korm. határozat rendelkezik.

(5) Tájékoztatunk arról, hogy 2004. január 5-ig a szomszédos államokban élő

magyarság több mint negyede, vagyis 730 ezer fő nyújtotta be Magyar igazolvány

iránti kérelmét. A kérelmek több mint fele Romániából érkezett, a Magyar igazolvány

iránti legnagyobb érdeklődés azonban Kárpátalján mutatkozott meg, ahol az ottani

magyarság 70%-a adott be kérelmet. A kérelmek feldolgozása, legyártása

folyamatosan zajlik. Ez idáig 630 ezer igazolvány jutott el tulajdonosához.

94

5. Kérjük, számoljanak be minden olyan jogi és alkotmányos lépésről, amelyek az érintett törvényeknek

az európai uniós közösségi normákhoz való igazítását célozzák, és amelyek várhatóan hatással lehetnek a

magyar kisebbségvédelmi normákra.

A Keretegyezmény kapcsán értékelt magyar kisebbségpolitika bemutatásakor, a jelen országjelentés

I. és II. fejezetében, több helyütt is szóltunk azokról a jogszabályi változásokról, és az

ezekhez kapcsolódó intézkedésekről, amelyek Magyarország európai uniós csatlakozását

készítik elő. A tájékoztatónkat az alábbi információkkal kívánjuk kiegészíteni.

(1) A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával összefüggő

törvénymódosítási munka keretében módosultak az Alkotmány egyes rendelkezései is. Az

Alkotmánynak a 2002. évi LXI. törvény 7. §-ával történő módosítása a kisebbségi

önkormányzatok megválasztását érinti. A módosítás célja, hogy egyértelművé tegye a

kisebbségi önkormányzati választásokon résztevők körének meghatározását. A módosítás

kiemelte az Alkotmány 70. § (1) bekezdéséből a „kisebbségi önkormányzat” szövegrészt.

Ezzel az országgyűlési képviselők-, illetve a helyi önkormányzati képviselők választására

vonatkozó szabályok hatálya alól kivonta a kisebbségi önkormányzati választást. Ez a

rendelkezés egyértelművé tette az Alkotmány 68. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat,

mely szerint helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat a nemzeti és etnikai kisebbségek

hozhatnak létre. A jogalkotó tehát a kisebbségi önkormányzati képviselők választására

vonatkozó jogszabályban a kisebbségi önkormányzati képviselők választásában résztvevők

körét szűkebben határozza meg az általános választójogi rendelkezésekhez képest. A

módosításra a Keretegyezmény rendelkezéseivel egyezően, a Miniszteri Bizottság határozata

és a Tanácsadó Bizottság véleményének messzemenő figyelembevételével került sor. A

módosítás a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló

nemzetközi szerződést kihirdető törvénnyel egy időben, 2004. május 1-én lép hatályba.

(2) Az új közigazgatási eljárási törvény tervezete az Európai Unió idevonatkozó normáival

összhangban szabályozza az ügyfelek nyelvhasználati jogát a közigazgatási eljárásokban. A

rendelkezés a magyar nyelvet teszi a közigazgatási eljárás hivatalos nyelvévé, ugyanakkor

szabad nyelvhasználatot biztosít a kisebbségek számára, továbbá részletes garanciákat rögzít,

hogy az uniós polgárok saját anyanyelvüket használva vehessenek részt a magyar hatóságok

által folytatott eljárásokban.

(3) Ugyancsak eurokonform szabályozást tartalmaz az Esélyegyenlőségi törvény is. Az

ország-jelentés II. fejezet 4. cikkelye kapcsán is megfogalmaztuk, hogy a törvény a hátrányos

megkülönböztetés visszaszorítása, valamint az esélyegyenlőség kiterjesztése érdekében

figyelemmel volt a 2000/43/EK és a 2000/78/EK irányelvekre. Az Esélyegyenlőségi törvény

rögzíti, hogy közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés,

amelynek következményeként egy személy vagy csoport – többek között – a nemzeti vagy

etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő

személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlen bánásmódban. A hátrányos

megkülönböztetést a törvény kellő súlyú szankcióval is fenyegeti.

6. Kérjük, számoljanak be a roma kisebbség helyzetét érintő legújabb fejleményekről.

A Miniszteri Bizottság határozata és iránymutatása, a Tanácsadó Bizottság véleménye alapján

összeállított, a Keretegyezmény egyes rendelkezéseinek magyarországi megvalósításáról

beszámoló ország-jelentés eddig tárgyalt valamennyi pontjában részletesen szóltunk a

legnagyobb létszámú magyarországi kisebbség, a romákkal kapcsolatos kormányzati

intézkedésekről, a cigányság helyzetét érintő legújabb fejleményekről, a második

95

monitorozási időszakban megvalósított lépésekről. (A tárgykörhöz kapcsolódó

Esélyegyenlőségi törvény szövegét az ország-jelentés I. sz. mellékletében teljes terjedelmében

közreadjuk.)

Az alábbiakban, az ország-jelentés korábbi fejezeteiben nem taglalt kormányzati

intézkedésekről kívánunk tájékoztatást adni.

(1) A második monitorozási időszak első felében, a cigányság társadalmi integrációjával

kapcsolatos feladatok koordinálása, az Igazságügyi Minisztérium felügyelete mellett, a

Kisebbségi Hivatal hatáskörébe tartozott. A 2002. nyarán elfogadott kormányprogramnak

megfelelően, jelentős szervezeti átalakítással, új struktúra épült ki. Az új kormányzati

feladatmegosztás alapján, a romákat közvetlenül érintő államigazgatási feladatok koordinálása

a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyelete alá került.

A Kormány 2002. nyarán roma ügyekért felelős politikai államtitkárt nevezett ki, és létrehozta

a munkáját segítő Romaügyi Hivatalt. Az Oktatási Minisztériumban - miniszteri biztos

irányításával - a Hátrányos Helyzetű és Roma Gyerekek Integrációs Hivatala kezdte meg

működését, az egyes szaktárcáknál pedig, roma referensek vesznek részt a cigánysággal

kapcsolatos szakági feladatok koordinálásában. E feladatok ellátására, roma szakembereket

bíztak meg. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában 2004. február 1-től neveztek ki

roma kulturális ügyekért felelős miniszteri biztost.

A kormányzati munkában további változást jelentett az esélyegyenlőségi tárca nélküli

miniszter 2003-ban történt kinevezése. A Kormány új minisztere, a roma ügyekért felelős

politikai államtitkár közreműködésével ellátja a cigányság társadalmi integrációjának

előmozdításával, életkörülményeik javításával és szervezeteivel való kapcsolattartás terén

jelentkező kormányzati teendőket.

Az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter feladatai közül itt az alábbiakat emeljük ki:

􀂾 az érintett miniszterekkel együttműködve előkészíti a roma integrációt érintő

intézkedésekkel összefüggő kormányzati döntések tervezeteit,

􀂾 összehangolja az európai integrációból adódó kormányzati romaügyi feladatok

végrehajtását, a romák társadalmi integrációjának fejlesztését szolgáló nemzetközi

támogatási programokat, közreműködik az integrációs kormányzati kapcsolatok

szervezésében,

􀂾 kialakítja, működteti és fejleszti a PHARE integrációs programhoz kapcsolódó

országos információs és adatszolgáltatási rendszert,

􀂾 elemzi és értékeli a romaügyi integrációval összefüggő társadalompolitikai, gazdasági

folyamatokat,

􀂾 javaslatot tesz kutatásfejlesztési programokra, összehangolja a romák társadalmi

integrációját érintő modell értékű fejlesztési programokat.

Az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter felügyeletével, 2004. január 1-jével

Esélyegyenlőségi Kormányhivatal kezdte el munkáját. Ennek megfelelően, a Romaügyi

Hivatal munkája beépült az új intézmény szervezeti struktúrájába. A 222/2003. (XII.12.)

Korm. rendelet értelmében, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal az alábbi romaügyi

feladatokat látja el:

96

􀂾 kidolgozza a romák társadalmi integrációját elősegítő koncepciókat, programokat, és

előkészíti az ezzel kapcsolatos stratégiai döntéseket, javaslatokat az érintett

közigazgatási szervek, az Országos Cigány Önkormányzat, a területfejlesztési

tanácsok és civil szervezetek bevonásával,

􀂾 előkészíti azokat a jogszabályokat, az állami irányítás egyéb jogi eszközeit, amelyek a

romákat súlytó hátrányok felszámolását, az esélyegyenlőség megteremtését szolgálják,

􀂾 intézkedéseket kezdeményez a romák társadalmi felzárkóztatásának elősegítése

érdekében, különösen a jogegyenlőség, az életminőség javítása, az oktatás-képzés, a

foglalkoztatás, az identitás erősítése, és a társadalmi kommunikáció területén,

􀂾 folyamatos kapcsolatot tart a minisztériumok állományába tartozó roma miniszteri

biztosokkal, romaügyi referensekkel,

􀂾 koordinatív feladatokat lát el a különböző szakterületeken folyó roma programok

összehangolása érdekében,

􀂾 megtervezi, kialakítja, működteti a romák társadalmi integrációjának elősegítését

szolgáló hazai és nemzetközi források felhasználását,

􀂾 többoldalú párbeszédet kezdeményez és tart fenn a romák integrációjának széles körű

támogatottsága és a közvélemény formálása érdekében, továbbá kiemelt figyelmet

fordít a konfliktuskezelési feladatok ellátására,

􀂾 koordinálja az átfogó kommunikációs programokat az írott és az elektronikus

médiában a meglévő társadalmi előítéletesség és megkülönböztetés csökkentése

érdekében.

Az új szervezeti struktúra kialakítása indokolttá tette a korábbi kormányzati ciklusokban

létrehozott Cigányügyi Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban: Tárcaközi Bizottság) átalakítását

(feladatairól és munkájáról az első ország-jelentésben adtunk tájékoztatást). A 2003-as

módosítás értelmében a Tárcaközi Bizottság elnöke az esélyegyenlőségi tárca nélküli

miniszter, alelnöke a roma ügyekért felelős politikai államtitkár. A tárcák képviselői helyettes

államtitkárok, a munkában részt vesz a Kisebbségi Hivatal elnöke is. A Cigányügyi Tárcaközi

Bizottság működésével kapcsolatos titkársági feladatokat az Esélyegyenlőségi

Kormányhivatal látja el.

Tájékoztatunk arról is, hogy a Kormány még 2002 augusztusában létrehozta a Romaügyi

Tanácsot (a továbbiakban: Tanács), amely elismert roma és nem roma szakemberekből,

közéleti személyekből álló, véleményező, javaslattevő és tanácsadó, konzultatív testület. A

Tanács elnöke a miniszterelnök.

A Romaügyi Tanács feladatköre:

􀂾 előzetesen véleményt nyilvánít, állást foglal a roma közösségek életkörülményeit,

társadalmi helyzetét közvetlenül érintő jelentősebb szabályozási és intézkedési

javaslatokról,

􀂾 közreműködik a roma közösségek helyzetének befolyásolására irányuló kormányzati

stratégia kialakításában, figyelemmel kíséri, elemzi és értékeli a stratégia

végrehajtását, és e célból konzultációt kezdeményez,

􀂾 kapcsolatot tart a roma közösségek érdekeinek védelme, életkörülményeik javítása,

társadalmi esélyegyenlőségének megteremtése, továbbá a diszkrimináció-mentes

közélet kialakításának előmozdítása érdekében, a működő, nem kormányzati

szervezetekkel, a roma kisebbségi önkormányzatokkal,

􀂾 elemzi, feldolgozza és közvetíti a Kormányhoz e szervezetek véleményét és

javaslatait.

97

(2) A roma kisebbség társadalmi integrációjának előmozdítása érdekében, a gazdasági-, a

politikai- és a kulturális élet területén tett kormányzati intézkedések alapjául az 1999

májusában elfogadott, a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására

irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999.(V.5.) Korm. határozat szolgál. Az

itt idézett intézkedéscsomag hat prioritást fogalmaz meg. E prioritások az alábbiak: oktatás,

kultúra, foglalkoztatás, agrárgazdaság, térségfejlesztés, szociális, egészségügyi és

lakásprogramok, diszkrimináció ellenes programok és kommunikáció. A dokumentum

államigazgatási szektoronként fogalmazta meg a kormányzati teendőket. Az

intézkedéscsomagot a Kormány az 1073/2001.(VII.13.) Korm. határozattal átdolgozta és

kiegészítette.

(3) Az intézkedéscsomagban foglaltak további bővítése érdekében, előkészítés alatt áll a

romák esélyegyenlőségét elősegítő, 2006-ig szóló kormányzati program is. A romákhoz

kötődő, de másokat sem kirekesztő program annak a kormányzati törekvésnek első eleme,

amely minden leszakadó társadalmi réteg esélyegyenlőségét kívánja megteremteni. A

kormányzati program a következő fő prioritások mentén épül fel: jogegyenlőség, életminőség

javítása, oktatás, foglalkozatás, identitás és társadalmi kommunikáció.

A kormányprogram lényeges részét képezi majd a független és többszektorú, a pénzügyi

felhasználást és szakmai megvalósítást egyaránt nyomon követő és értékelő, valamint a

szükséges változtatásokra javaslatot tevő monitoring rendszer.

(4) Az alábbiakban tájékoztatni kívánunk a Kisebbségi Hivatal által kezdeményezett, a romák

és nem romák közötti hatékony együttműködés, valamint a tolerancia és a kultúrák közötti

párbeszéd előmozdítása érdekében, az ezredforduló évében indult, az Európai Unió Phare

programja keretében megvalósuló “Roma Társadalmi Integrációs Program”-ról.

(A cigányokat érintő Phare programokhoz kötődő információkat az ország-jelentés II. fejezet

4., 6., 7., 9., és 15. cikkelye tárgyalásakor is közöltünk. Itt azt emeljük ki, hogy az 1999-es, és

a 2001. évben a Phare programja keretében, az Oktatási Minisztérium és a Szociális és

Családügyi Minisztérium pályázatai kaptak támogatást a hátrányos helyzetű, köztük roma

fiatalok társadalmi beilleszkedésének előmozdítására.)

A Kisebbségi Hivatal által készített roma társadalmi integrációs Phare program a 2000.

esztendőben nyert támogatást. (Financing Memorandum concluded between the Government

of the Republic of Hungary and the European Commission on COP’00-12. september, 2000.

A program működtetésének felügyeletét 2002-től a Kormány roma ügyekért felelős politikai

államtitkára látja el, illetve jelenleg az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal keretében folyik.)

A Roma Társadalmi Integrációs Phare Program célja a társadalmi kohézió erősítése, a roma és

nem roma lakosság közötti kapcsolat, kommunikáció és együttműködés javítása komplex

mikro-térségi fejlesztési modellek kialakításával, diszkriminációellenes tevékenységekkel és a

jobb információáramlás elősegítésével. A program költségkerete eredetileg 3.35 millió euró

(ebből Phare támogatás 2.5 millió euró, hazai társfinanszírozás összege 850 ezer euró). 2002.

szeptember 5-én az Európai Unió magyarországi delegációja a program költségkeretét további

475 ezer euróval megemelte, ehhez kapcsolódóan a hazai társfinanszírozás összege további

250 ezer euróval nőtt. Így a program végső költségkerete 4.075 millió euró lett.

98

A program keretében megvalósult jóléti innovációs projekt célja a pályáztatással kiválasztott

4 mikro térségben - a helyi szükségletekkel összhangban - a telepek és telepszerű

lakókörnyezetek modell értékű komplex fejlesztésének megvalósítása. A hátrányos

helyzetben levő településeken, térségekben, az infrastrukturális beruházásokat (út- és

járdaépítés, iskolák, óvodák felújítása és bővítése, művelődési és közösségi házak felújítása,

orvosi rendelők felújítása stb.) helyi közösségfejlesztő tevékenységek megvalósítása kísérte a

települési önkormányzatok, a cigány kisebbségi önkormányzatok és a civil szervezetek

együttműködésében.

A diszkriminációellenes projekt révén intézményfejlesztésre nyílt lehetőség a

konfliktuskezeléssel és megelőzéssel, jog- és érdekvédelemmel, érdekképviselettel foglalkozó

jogvédő irodák és más intézmények, szervezetek körében. A projekt 11, már működő,

valamint 4 újonnan létesített jogvédő iroda felszerelését támogatta. A támogatásban részesülő

irodák, pályáztatás útján kerültek kiválasztásra.

A képzési program a diszkriminatív gyakorlat kialakulásának megelőzése, illetve csökkentése

érdekében a foglalkoztatási, szociális, lakáspolitikai, oktatási, közigazgatási, közbiztonsági

területeken dolgozók részére biztosított diszkriminációellenes felkészítést. A képzésen

közösen vettek részt a roma kisebbség tagjai, illetve a roma lakossággal munkájuk során

kapcsolatba kerülő köztisztviselők, közalkalmazottak és civil szakemberek. A pályázat

összesen 420 fő képzését tette lehetővé. A képzés 2003. januárjától 2003. júniusáig tartott. A

résztvevők a képzési sorozat végére a saját környezetükben élő romákkal szembeni

diszkriminációs esetek megelőzésére és a tolerancia erősítésére, személyes mikro-projekteket

dolgoztak ki.

Az információszolgáltatási projekt megvalósításával egy központi információs adatbázis jött

létre az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalban, amelyhez nyolc Roma Közösségi Ház, mint

regionális információs központ, valamint további 32 információs pont kapcsolódik. A portál

létrehozásának célja az állampolgárok folyamatos és naprakész tájékoztatása, valamint a

cigány kisebbségi önkormányzatok, roma szervezetek, kormányzati és társadalmi szervezetek

közötti folyamatos és kölcsönös információáramlás kialakítása volt. A projekt a meglévő

információk összegyűjtése mellett további, célzott információgyűjtést, rendszerezést kíván

ösztönözni a roma és nem roma lakosság körében. Az információs adatbázis, a

www.romaweb.hu címen 2003. május 1-én kezdte meg működését. (A honlapról szóltunk a

II. fejezet 9. cikkelyének tárgyalásakor is.)

(5) A romákkal szembeni diszkrimináció csökkentésére és a tolerancia erősítésére született

2002. évi Phare program támogatni kívánja a roma kisebbséggel szembeni előítéletek

csökkentését és a tolerancia erősítését szolgáló pedagógiai programok kidolgozását, az

országos tolerancia kampány és helyi társadalmi kohéziót elősegítő programok

megvalósulását. A program végleges pénzügyi szerződése 2002. október 14-én került

aláírásra. A program teljes költségkerete 3.93 millió euró, melyből 3 millió euró Phare

támogatás, 930 ezer euró hazai társfinanszírozás. A program megvalósításának határideje

2005. november 30.

A tolerancia kampány projekt keretében kutatás, PR kampány, pedagógiai program valósul

meg. A kutatási program célja a romákkal kapcsolatos véleményeket, sztereotípiákat feltáró

kutatás-sorozat megszervezése.

99

A PR program révén széleskörű tolerancia-erősítő kampány kerül megszervezésre

professzionális PR eszközök felhasználásával, melynek célja, hogy a roma kisebbséggel

szembeni előítéletek és negatív sztereotípiák hosszútávon csökkenjenek.

Tolerancia-erősítő, oktatási program készül az általános iskolák részére, melynek célja,

kisiskolások körében a kisebbségi csoportokkal kapcsolatos intolerancia kialakulásának

megelőzése, valamint a tizenéves korosztály körében esetenként megnyilvánuló intolerancia

csökkentése. A program része oktatási csomag összeállítása, valamint 250 pedagógus

képzése, a program iskolások részére történő továbbadása érdekében.

Helyi tolerancia programok is megvalósulnak majd. A projekt célja a kisebbségi civil

szervezetek támogatása, a helyi tolerancia-erősítő kezdeményezések ösztönzése a média, az

oktatás, a foglakoztatás területén.

(6) A 2002. évi Phare Intézményfejlesztési Program egy koordináló és monitorozó egység

kiépítését teszik lehetővé az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter által felügyelt

Esélyegyenlőségi Kormányhivatalnál, a roma társadalmi integrációt támogató projektek és

intézmények hatékonyságának fejlesztésére. A testület feladata lesz, hogy Magyarország

európai uniós csatlakozását követően, a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó EU

forrásokból finanszírozott, romákat érintő, de különböző tárcák hatáskörébe tartozó

intézkedéseket összehangolja. Az intézményfejlesztési program költségkerete 850 ezer euró,

melyből 500 ezer euró Phare támogatás, 350 ezer euró pedig hazai társfinanszírozás.

Az intézményfejlesztési program ún. „ikerintézményi együttműködés” keretében jön létre,

melyben a cél az európai uniós tagországok adott területre vonatkozó tapasztalatainak és

tudásának átvétele, az együttműködés keretében nyújtott szakértői munkák és képzések során.

Az ikerintézményi együttműködés révén megvalósuló tevékenységek sorában, többek között,

tanulmány készül a roma programokat érintő jelenlegi intézményi struktúráról, a roma

ügyekben a megfelelő együttműködést és monitoring tevékenységet hátráltató tényezőkről. A

tanulmány javaslatokat tesz majd a roma programok monitorozását végző rendszer

felállítására, valamint a futó és a jövőbeni roma programok hatékonyságának elősegítésére.

Az Ikerintézményi Szerződés (Twinning Covenant) költségkerete 700 ezer euró, melyből 500

ezer euró Phare támogatás, 200 ezer euró hazai társfinanszírozás. Az európai uniós

partnerország, Spanyolország és a szakértő kiválasztása 2002 szeptemberében megtörtént, és

a projekt megvalósítása 2003 májusában megkezdődött. A testület felállításához szükséges

irodatechnikai beszerzési tender költségkerete 150 ezer euró, mely teljes egészében hazai

társfinanszírozás.

(7) Tájékoztatunk arról, hogy a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank), az

Intézményfejlesztési Alapjából 347 ezer USD összegű, vissza nem térítendő támogatást ítélt

meg Magyarország részére, az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter koordinálása mellett, a

2003-2006 közötti időszakban történő felhasználásra.

A támogatás igénybevételének feltételeit a Világbank 2003. június 23-án kelt Levélegyezménye

tartalmazza. A támogatás technikai segítséget nyújt az Esélyegyenlőségi

Kormányhivatal helyi szintű szakértői hálózatának kapacitásbővítéséhez, a konfliktusmegoldási

képzések megszervezéséhez, a roma integrációt segítő kisebbségpolitika

kialakításával összefüggő elemzések elkészítéséhez. Hozzájárul a romákat érintő stratégiai

100

tervek kidolgozásához, a szakértők roma tematikában való szakmai jártasságának

fejlesztéséhez, tapasztalatainak bővítéséhez. Továbbá segítséget nyújt a közösségfejlesztési

programok kidolgozásához, mely az 1000 fő alatti kistelepüléseken kíván hatékony

támogatást biztosítani.

A támogatás hozzájárul az esélyegyenlőséget elősegítő kormányzati programban

megfogalmazott feladatok teljesítésének ellenőrzésére irányuló monitoring és értékelő

rendszer hatékony működtetéséhez, háttértanulmányok és elemzések elkészítésével segíti a

Cigányügyi Tárcaközi Bizottság és a Romaügyi Tanács munkáját.

A támogatás elősegíti a roma ügyekkel összefüggő kormányzati kommunikáció egységes és

eredményes kidolgozását, a roma közéleti szereplők, valamint az Esélyegyenlőségi

Kormányhivatal munkatársai kommunikációs készségének fejlesztését, továbbá hozzájárul a

regionális kommunikációs központokban működő munkatársak képzéséhez.

(8) Az ország-jelentés összeállítása során a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi

Minisztérium (a továbbiakban: Munkaügyi Minisztérium) a hatáskörébe tartozó kérdésekről

az alábbiak szerint nyújtott tájékoztatást.

A Munkaügyi Minisztérium arra törekszik, hogy a cigány kisebbség társadalmi integrációja

érdekében a munkanélküli ellátásokat, illetve támogatásokat, segélyeket mihamarabb aktív

munkaerő-piaci programok váltsák fel, hogy a romáknak nagyobb lehetősége legyen be-,

illetve visszailleszkedni a munka világába. Ezért legfontosabb feladatának a munkaerő-piaci

felzárkóztató-, és szakmai képzések számának növelését, a területi hátrányok és a

diszkriminációs jelenségek csökkentését, valamint az aktív eszközök hatásosságának

növelését tekinti.

A tárgykört érintő jogszabályi keretek számbavételekor kiemelendő a Foglalkoztatás

elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt (a továbbiakban:

Foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvény) módosító 2002. évi LIII. törvény, mely bővítette

a foglalkoztatást elősegítő támogatások körét. A módosítás alapján, a nevezett törvény

felhatalmazza a munkaügyi minisztert arra, hogy a 45 év felettiek, valamint a roma

származású személyek munkaerő-piaci helyzetének javítására, az e törvényben foglalt

szabályoknál kedvezőbb szabályokat állapítson meg.

A Munkaügyi Minisztérium, foglalkoztatást elősegítő intézkedései közül az alábbiakról

tájékoztatunk. A megyei munkaügyi központok 2003-ban átfogó jellegű, a foglalkoztatást

elősegítő, munkaerő-piaci információk cseréjére irányuló megállapodásokat kötöttek, illetve

folyamatosan kötnek, az együttműködésre kész helyi kisebbségi önkormányzatokkal, megyei

társulásaikkal, szövetségeikkel, valamint az Országos Cigány Önkormányzat megyei

képviseletével.

A megyei munkaügyi központok gondozásában jelenleg futó komplex munkaerő-piaci

programok száma 11. E programokban roma referensek, roma közösségszervező

asszisztensek, roma foglalkoztatás szervezők kisebbségi önkormányzatokkal, civil

szervezetekkel karöltve végezik munkájukat.

A Munkaügyi Minisztérium által koordinált Phare programok közül az alábbiakról

tájékoztatunk.

101

A „Küzdelem a munka világából történő kirekesztődés ellen” c. projekt keretében, a

Munkaügyi Minisztérium segítséget ad a potenciális pályázóknak, hogy sikeres pályázatot

készítsenek.

Az „Equal” program célja olyan innovatív módszerek kidolgozása és elterjesztése, melyek

hozzájárulnak a munkaerő-piachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenségek

megszüntetéséhez, így fontos célcsoportjai a romák. A programdokumentum felépítése a

Strukturális Alapokra vonatkozó jogszabályok és Európai Bizottság módszertani előírásait

követi.

A Kormány 1047/1999. (V. 5.) számú határozatának megfelelően, kiírásra került ”A

hátrányos helyzetű, tartós munkanélküli – elsősorban cigány származású – lakosság

foglalkoztatását, megélhetését, életkörülményeinek javítását szolgáló közmunkaprogram”. A

bírálati szempontrendszer alapján, 229 pályázat felelt meg a szigorú követelményeknek.

Végül a legmagasabb pontszámmal rendelkező pályázatok (72) részesültek támogatásban,

mintegy 1.588 millió Ft összegben. A hátrányos helyzetű megyék, elkülönített összeg terhére,

megyei pályázatokat írtak ki. Az országos pályázatban megítélt támogatások összesen

mintegy 3000 közmunkás foglalkoztatását oldják meg 4-8 hónapos időtartamra. A roma

foglalkoztatási arány átlagosan 60-70%, a becsült adatok alapján.

Jelenleg a Tiszamenti Vízügyi Igazgatóságok bevonásával közmunka program folyik. Az e

célra elkülönített keret 500 millió Ft. E közmunkaprogramban résztvevők 30-60% roma, mely

mintegy 1000 főt jelent. A Cigány Kisebbségi Önkormányzatok, civil szervezetek

konzorciumi partnerek a végrehajtásban. A romák közhasznú foglalkoztatásához emelt

összegű támogatást biztosítanak a munkaügyi központok.

A Munkaügyi Minisztérium koordinálása mellet működő Országos Foglalkoztatási Alap

önálló roma foglalkoztatást növelő programot dolgozott ki és hirdetett meg a 2000-2003-ben.

Ez idő alatt, összesen 24 roma civil szervezet, illetve kisebbségi önkormányzat részesült

támogatásban, melynek eredményeképpen 417 fő foglalkoztatása valósult meg.

Az Országos Foglalkoztatási Alap roma szervezeteket közvetlenül érintő, illetve kifejezetten

roma munkanélküliek foglalkoztatását szolgáló programjai 2003-ban az alábbiak voltak:

􀂾 roma származású munkanélküliek (37 fő) közoktatási intézményekben történő

foglalkoztatásának és képzésének támogatása,

􀂾 az Országos Cigány Önkormányzat megyei és regionális tanácsadó és szervező irodái

személyzetének (121 fő) felkészítését célzó program,

􀂾 a Pest Megyei Munkaügyi Központ Integrált Roma Foglalkoztatási Programjában, a

programirányítás költségeinek és a képzés ideje alatti jövedelem kiegészítés

finanszírozásának támogatása (250 fő),

􀂾 az Autonómia Alapítvánnyal közös foglalkoztatási program keretében, roma családok

jövedelemtermelő képesség fejlesztésének támogatása (100 fő).

(Itt utalunk arra, hogy a Kisebbségi Hivatal 2003-ban 40 millió forintot biztosított az

Országos Cigány Önkormányzat megyei és regionális tanácsadó és szervező irodái

munkatársai felkészítéséhez.)

A Munkaügyi Minisztérium törekvése, hogy a megyei munkaügyi központokban minél több

roma köztisztviselő dolgozzon. (A szakminisztérium és az Országos Cigány Önkormányzat

102

között 2003-ban létrejött együttműködési megállapodásról az ország-jelentés II. fejezete 15.

cikkelyénél adtunk tájékoztatást.)

(9) A második monitorozási időszakban, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium

Phare Irodájánál két, romákat is érintő európai uniós program futott: a 2000. évi

„Halmozottan hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatósága és hosszú távú

foglalkoztatásának elősegítése”, illetve a 2002. évi „A munka világából történő kirekesztés

elleni küzdelem’ c. programok.

(10) A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a 2000-2002 közötti években az ország

keleti részében élő roma lakosság környezet-egészségügyi helyzetének vizsgálatával járult

hozzá a cigányokat érintő kormányzati programok megvalósításához. A szaktárca

együttműködési megállapodást kötött az Országos Cigány Önkormányzattal, mely alapján a

nemzeti park igazgatóságok területén 50 millió Ft támogatással munkalehetőségeket teremtett

roma munkavállalók részére. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2003-ban 86

millió Ft-ot biztosított a „cigány telepeken előforduló környezeti ártalmak csökkentésére” kiírt

pályázat célkitűzésének elérésére.

(11) Az ország-jelentés II. fejezete 15. cikkelye kapcsán már szóltunk az európai és nemzeti

fejlesztési tervek összehangolásáért, az ország stratégiai fejlesztési tervének elkészítéséért

felelős Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) tevékenységről, a roma kisebbséghez kötődő

munkájáról. Itt, az NFH által koordinált Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) révén, a romákat

közvetlenül érintő, alábbi kérdésekről kívánunk tájékoztatást adni.

A Nemzeti Fejlesztési Tervben rögzített célok között szerepel a romák növekvő munkaerőpiaci

részvételének előmozdítása, a roma fiatalok oktatásának támogatása, a társadalmi

kirekesztődés elleni küzdelem, és a leszakadó társadalmi csoportok felzárkóztatása.

Az NFT-ben megfogalmazódik, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai programok végrehajtása

során, a romák számára előnyös megkülönböztetést kell alkalmazni. Külön figyelmet kell

fordítani a nem regisztrált munkanélküliek munkaerő-piaci integrációjára. Lépéseket kell

tenni a gyenge infrastruktúrával rendelkező, alacsony státuszú települések és településrészek,

többnyire romák által lakott területeken jelentkező rossz életkörülmények felszámolása

érdekében.

(A Nemzeti Fejlesztési Hivatal által 2004 januárjában véglegesített, a Nemzeti Fejlesztési

Terv roma vonatkozású intézkedéseinek részletes listáját az ország-jelentés XI. sz.

mellékletében ismertetjük.)

(12) A Keretegyezményben foglaltak magyarországi megvalósításának értékelésekor

megkeresett Honvédelmi Minisztérium, az itt vizsgált kérdéssel kapcsolatban, az alábbi

tájékoztatást adta.

A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú

intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V. 5.) Korm. határozat a foglalkoztatás területen jelöl

meg feladatot a Honvédelmi Minisztérium számára. A roma kisebbséget érintő feladatok

ellátását, 2002. decemberétől cigány referens és munkatárs végzi. A széleskörű feladatok

végrehajtásához a 2003-ban, 10 fővel létrehozott Romaügyi Társadalmi Bizottság nyújt

segítséget.

103

A Honvédelmi Minisztérium, a cigányság társadalmi integrációja elősegítése érdekében, az

oktatás, a foglalkoztatás és a társadalmi kommunikáció területén látott el feladatokat.

Vállalásaik megvalósítása során az alábbi feladatokat hajtották végre.

A roma katonák arányának növelése érdekében, a cigány kisebbségi önkormányzatokkal és

roma szervezetekkel kiépített kapcsolataikra építve, folyamatosan tájékoztatják a roma

közösségeket a szerződéses és hivatásos katonai szolgálat lehetőségeiről. Számos roma

rendezvényen toborzó munkát végeznek.

Debrecen városában, a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzattal és Munkaügyi Központtal

együttműködve a Magyar Honvédség igényének megfelelő honvédelmi és szak előképzési

programot szerveztek romák számára. A képzés során, a katonai szolgálatot vállaló,

munkanélküli cigány jelentkezők gépjármű vezetői engedélyt szerezhettek.

Kiemelt figyelmet fordítottak a cigány fiatalok katonai pályára irányítására, a honvéd

középiskolába, a tiszthelyettesi szakiskolába és a Nemzetvédelmi Egyetemre való

felkészítésükre.

A katonai pályára irányítás keretében, a folyamatos toborzó munka mellett, nagysikerű

katonai jellegű, túlélő táborozást szerveztek, középiskolás roma fiatalok részére.

A Honvédelmi Minisztérium, esélyegyenlőséget biztosító ösztöndíjas programot hirdetett meg

a hivatásos katonai pályát választó cigány hallgatók részére.

A tiszthelyettesi és a tiszti képzés tananyagába, valamint a parancsnokok továbbképzési

programjaiba, 2003-tól beépült a cigány népismeret oktatása.

(13) A Belügyminisztérium cigány kisebbséget érintő intézkedéseiről részletes tájékoztatást

adtunk az ország-jelentés korábbi fejezeteiben. E helyütt, az alábbiakra kívánunk utalni.

Az Országos Cigány Önkormányzat és az Országos Rendőr-főkapitányság együttműködési

megállapodást kötött 1999-ben. A megállapodásban foglaltaknak megfelelően, valamennyi

rendőr-főkapitányság intézményesítette a kapcsolattartást egy-egy rendőrségi cigányügyi

összekötő tiszt, illetve egy-egy megyei kisebbségi önkormányzati koordinátor kijelölésével.

A megállapodás szellemében, többek között, közös sport és kulturális rendezvényeket

tartanak Így, 2003. május 30-án az Örkényi Cigány Kisebbségi Önkormányzat labdarúgó

tornát szervezett, amelyen a 13 roma csapat mellett, az Országos Rendőr-főkapitányság két

csapata is részt vett.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a rendőr–cigány együttműködést, időnként és

helyenként, sajnos problémák is terhelik. Számos rendőr-főkapitányság beszámolt arról, hogy

gondot okoz a cigány szervezetek megosztottsága, és ez nehezíti az együttműködést.

(14) Az ország-jelentés I. fejezetében is megemlítettük, hogy a magyar miniszterelnök

meghívására válaszolva, a Világbank, a Soros Alapítvány Nyílt Társadalom Intézete, valamint

az Európai Bizottság szervezésében 2003 júniusában, „Romák a bővülő Európában. A jövő

kihívásai” című, nagyszabású nemzetközi roma konferencia került megrendezésre

Budapesten. A tanácskozáson részt vett Magyarország, Macedónia, Románia, Szerbia-

Montenegró és Bulgária miniszterelnöke, a Cseh Köztársaság és Horvátország

104

miniszterelnök-helyettese, valamint roma és nem roma civil szervezetek, civil csoportok és

nemzetközi szervezetek számos képviselője. Jelen volt a Világbank elnöke, a Soros

Alapítvány elnöke, az Open Society Institute elnöke, az Európai Bizottság Munka- és

Szociális ügyek biztosa, az Európa Tanács főtitkár-helyettese.

A szervezők, a régióban élő romák gazdasági fejlődésének sajátos kihívásaira, a szegénység

és a diszkrimináció hatékony kezelését célzó politikák kidolgozásának szükségességére hívták

fel a figyelmet.

A konferencia hangsúlyt helyezett arra, hogy megvitassa azokat a lehetséges stratégiákat,

amelyek révén a kormányok, a roma és civil szervezetek, valamint a társadalom más

szereplői, aktív szerepet vállalhatnak a szegénység visszaszorításában, az életminőség

javításában. A résztvevők prioritásként jelölték meg az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az

egészségügyi ellátás, valamint a diszkrimináció területét, hangsúlyozták a komplex

programok megvalósításának szükségességét.

A konferencia lehetőséget nyújtott az elmúlt évtized nagy jelentőségű roma projektjeinek

megismerésére, a tapasztalatok átadására, összegzésére, a romák és más kisebbségek

problémáival foglalkozó új intézmények bemutatkozására, a kapcsolatok bővítésére.

A résztvevők megvitatták a roma vezetőknek a gazdasági fejlődés folyamatába való

bevonásának lehetőségeit, a kapcsolatépítések biztosítását, a roma vezetők és a politikusok

közötti kommunikáció feltételeinek megteremtésére irányuló lehetséges megoldásokat.

A magyar miniszterelnök, a rendezvény tapasztalatainak értékelése során, meghirdette a

„2005-2015: A Roma Integráció Évtizede” elnevezésű programot. A program célkitűzése a

romák gazdasági és szociális helyzetének javítását célzó folyamatok felgyorsítása.

A Roma Integráció Évtizede program megvalósítása elsősorban az egyes államok feladata.

Magyarországon, a program részletes kidolgozását az esélyegyenlőségi tárca nélküli

miniszter, valamint a roma ügyekért felelős politikai államtitkár koordinálja.

A programban részt vevő országok képviselői, 2003. december 11-12-én Budapesten tartottak

munkaértekezletet. A miniszteri szintű megbeszélésen, országonként kiválasztották a

programért felelős személyeket. A tanácskozáson a magyar Kormány esélyegyenlőségi tárca

nélküli minisztere, és a roma ügyekért felelős politikai államtitkár arról számolhatott be, hogy

bár a program 10 éves távlatú, az időközi eredmények ellenőrizhetősége érdekében, rövidebb

programszakaszokat, ún. mérési pontokat jelölnek meg, melyeknél az egyes kormányok

számot adhatnak az addigi munka eredményességéről.

(15) Magyarországon a romák társadalmi integrációja nem csupán kisebbségvédelmi kérdés.

A Kormány álláspontja, hogy a roma közösség felemelkedése és felzárkózása nélkül nincs

modern, európai Magyarország. A romák felzárkóztatása azonban nem lehet csupán a magyar

állam feladata. A kérdés rendezése összeurópai, sőt ennél szélesebb szerepvállalást is igényel.

105

MELLÉKLET

I. sz. melléklet

2003. évi CXXV. törvény

az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról

Az Országgyűlés

elismerve minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen,

azon szándékától vezérelve, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos

megkülönböztetést elszenvedők számára,

kinyilvánítva azt, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség,

tekintettel az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére, 70/A. §-ára, valamint a Köztársaság

nemzetközi kötelezettségeire és az európai közösségi jog vívmányaira a következő törvényt

alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén

tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a

jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint

azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű

figyelembevételével kell eljárni.

2. § Az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban

meghatározott rendelkezéseket e törvény rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.

Fogalmak

3. § E törvény alkalmazásában

a) foglalkoztatási jogviszony: a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a

közalkalmazotti jogviszony, a bírósági szolgálati viszony, az igazságügyi alkalmazottak

szolgálati jogviszonya, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a hivatásos és szerződéses

szolgálati jogviszony, a hivatásos nevelőszülői jogviszony,

b) munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony: a bedolgozói munkaviszony, a

munkavégzésre irányuló vállalkozási és megbízási szerződés alapján létrejött jogviszony, a

szakcsoporti tagsági viszony, valamint a szövetkezeti tagsági viszonynak, továbbá a

személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági tevékenységnek a

munkavégzésre irányuló elemei,

c) állami támogatás: az államháztartás alrendszereinek költségvetése terhére ingyenes

vagy kedvezményes források, illetve egyéb előny bármilyen formában történő nyújtása oly

módon, hogy ez állami bevételkiesést vagy állami kiadást jelent, ideértve az állami

kezességvállalást is, valamint az Európai Unióból, nemzetközi szervezetektől és más

államokból származó források, adományok és segélyek, amennyiben azok a központi

költségvetésen keresztül kerülnek folyósításra,

d) közszolgáltatás: szerződéskötési kötelezettség alapján a lakosság alapvető

szükségleteinek ellátására irányuló szolgáltatás, így különösen a villamosenergia-, gáz-, hő-,

106

víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági, postai és távközlési szolgáltatás, továbbá a

menetrend alapján közlekedő járművekkel végzett közforgalmú személyszállítás,

e) társadalmi és érdek-képviseleti szervezet: az a társadalmi szervezet vagy alapítvány,

amelynek alapszabályában, illetve alapító okiratában a szervezet céljai között a hátrányos

helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése vagy az emberi és

állampolgári jogok védelme szerepel, valamint az adott nemzeti és etnikai kisebbség

tekintetében a kisebbségi önkormányzat, továbbá a munkavállalók anyagi, szociális és

kulturális, valamint élet- és munkakörülményeivel összefüggő ügyeiben a szakszervezet,

f) hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban:

Ptk.) 685. § b) pontja szerinti hozzátartozó, ide nem értve a jegyest.

A törvény hatálya

4. § Az egyenlő bánásmód követelményét

a) a magyar állam,

b) a helyi és kisebbségi önkormányzatok, ezek szervei,

c) a hatósági jogkört gyakorló szervezetek,

d) a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek,

e) a közalapítványok, a köztestületek,

f) a közszolgáltatást végző szervezetek,

g) a közoktatási és a felsőoktatási intézmények (a továbbiakban együtt: oktatási

intézmény),

h) a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó

személyek és intézmények,

i) a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények,

j) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíj pénztárak,

k) az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók,

l) a pártok, valamint

m) az a)-l) pontok alá nem tartozó költségvetési szervek

jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során (a

továbbiakban együtt: jogviszony) kötelesek megtartani.

5. § Az egyenlő bánásmód követelményét a 4. §-ban foglaltakon túl az adott

jogviszony tekintetében köteles megtartani,

a) aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy

ajánlattételre felhív,

b) aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut

forgalmaz,

c) az állami támogatás felhasználása során létrejövő jogviszonyai tekintetében az állami

támogatásban részesülő egyéni vállalkozó, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem

rendelkező szervezet az állami támogatás igénybevételétől kezdődően mindaddig, amíg az

állami támogatás felhasználását az arra jogosult szerv a rá vonatkozó szabályok szerint

ellenőrizheti, valamint

d) a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a

munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő

jogviszonyok tekintetében.

6. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki

a) a családjogi jogviszonyokra,

b) a hozzátartozók közötti jogviszonyokra,

107

c) az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül

összefüggő jogviszonyaira, valamint

d) e törvény 4. §-ának alkalmazása során - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a

társadalmi szervezetek, a jogi személyek, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggő jogviszonyokra.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja

a) a tagsági jogviszony létesítése és megszüntetése, továbbá

b) a 8. § j) pontjában meghatározott tulajdonság kivételével a pártok jogviszonyai

vonatkozásában nem alkalmazható.

7. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III.

fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett

hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az

ezekre adott utasítás.

(2) Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a 8. §-ban felsorolt tulajdonságon

alapuló magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat (a továbbiakban

együtt: rendelkezés), amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal

közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.

Hátrányos megkülönböztetés

8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés,

amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt

a) neme,

b) faji hovatartozása,

c) bőrszíne,

d) nemzetisége,

e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása,

f) anyanyelve,

g) fogyatékossága,

h) egészségi állapota,

i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,

j) politikai vagy más véleménye,

k) családi állapota,

l) anyasága (terhessége) vagy apasága,

m) szexuális irányultsága,

n) nemi identitása,

o) életkora,

p) társadalmi származása,

q) vagyoni helyzete,

r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának

részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,

s) érdekképviselethez való tartozása,

t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)

miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest

kedvezőtlenebb bánásmódban.

108

9. § Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos

megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének

megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes

személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy

csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz.

Zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás

10. § (1) Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az

érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása

valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy

támadó környezet kialakítása.

(2) Jogellenes elkülönítésnek minősül az a magatartás, amely a 8. §-ban meghatározott

tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól - tárgyilagos

mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül - elkülönít.

(3) Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének

megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel

szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal

fenyeget.

Előnyben részesítés

11. § (1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a

rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen

alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az

a) törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve

kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól,

vagy

b) a párt ügyintéző és képviseleti szervének megválasztása, valamint a pártnak a választási

eljárásról szóló törvényben meghatározott választásokon történő jelöltállítása során a párt

alapszabályában meghatározott módon érvényesül.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott rendelkezés nem sérthet alapvető jogot, nem

biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

II. Fejezet

AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉNEK MEGSÉRTÉSE MIATT INDÍTOTT

ELJÁRÁSOK

12. § Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények az e

fejezetben, valamint külön jogszabályokban meghatározott eljárások során - így különösen

személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési

hatóságok eljárása során - érvényesíthetőek.

Eljárás e törvény megsértése esetén

13. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését országos hatáskörű

közigazgatási szerv (a továbbiakban: hatóság) ellenőrzi.

109

(2) A hatóság a Kormány irányítása alatt működik, felügyeletét a Kormány kijelölt tagja

látja el.

(3) A hatóság az e törvényben meghatározott feladatkörében nem utasítható.

(4) A hatóság fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott költségvetési szerv, amelynek

költségvetése a Miniszterelnöki Hivatal költségvetési fejezetén belül önálló címet képez.

14. § (1) A hatóság

a) kérelem alapján, illetve az e törvényben meghatározott esetekben hivatalból vizsgálatot

folytat annak megállapítására, hogy megsértették-e az egyenlő bánásmód követelményét, a

vizsgálat alapján határozatot hoz;

b) a közérdekű igényérvényesítés joga alapján pert indít a jogaikban sértett személyek és

csoportok jogainak védelmében;

c) véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok tervezeteit;

d) javaslatot tesz az egyenlő bánásmódot érintő kormányzati döntésekre, jogi

szabályozásra;

e) rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt és a Kormányt az egyenlő bánásmód

érvényesülésével kapcsolatos helyzetről;

f) feladatainak ellátása során együttműködik a társadalmi és érdek-képviseleti

szervezetekkel, valamint az érintett állami szervekkel;

g) az érintettek számára folyamatos tájékoztatást ad és segítséget nyújt az egyenlő

bánásmód megsértése elleni fellépéshez;

h) közreműködik az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatban nemzetközi

szervezetek, így különösen az Európa Tanács számára készülő kormányzati jelentések

elkészítésében;

i) közreműködik az Európai Unió Bizottsága számára az egyenlő bánásmódra vonatkozó

irányelvek harmonizációjáról szóló jelentések elkészítésében;

j) évente jelentést készít a Kormánynak a hatóság tevékenységéről és e törvény

alkalmazása során szerzett tapasztalatairól.

(2) A hatóság az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása során az e törvényben

szabályozott eltérésekkel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV.

törvény rendelkezései szerint jár el.

(3) A hatóság az (1) bekezdés c)-j) pontjaiban megjelölt feladatait az emberi jogok

védelme és az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése területén kiemelkedő

tapasztalatokkal rendelkező, a miniszterelnök által felkért tagokból álló tanácsadó testülettel

együttműködve látja el.

15. § (1) Az egyenlő bánásmód követelménye e törvény hatálya alá tartozó

megsértésének vizsgálatát a sérelmet szenvedett fél választása szerint

a) a hatóság, vagy

b) az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének elbírálására külön törvény alapján

hatáskörrel rendelkező más közigazgatási szerv

folytatja le.

(2) Az eljárás megindításáról a hatóság a külön törvény alapján hatáskörrel rendelkező

közigazgatási szervet, illetve e közigazgatási szerv a hatóságot értesíti.

110

(3) Ha az (1) bekezdés alapján valamely közigazgatási szerv előtt eljárás indult, úgy más

közigazgatási szerv ugyanazon ügyben

a) azonos személy ellen elkövetett törvénysértés esetén nem járhat el,

b) más személy ellen elkövetett törvénysértés esetén megindult eljárását az ügy jogerős

elbírálásáig felfüggeszti.

(4) Ha az ügyet valamely közigazgatási szerv elbírálta, úgy más közigazgatási szerv

ugyanazon ügyben

a) azonos személy ellen elkövetett törvénysértés esetén nem járhat el,

b) más személy ellen elkövetett törvénysértés esetén megindult eljárásában a jogerős

határozatban megállapított tényállást alapul véve jár el.

(5) A hatóság hivatalból is eljár az egyenlő bánásmód követelményének a 4. § a)-d)

pontjaiban meghatározott szervek általi megsértésével kapcsolatban, ha az adott ügyben más

közigazgatási szerv előtt nincs folyamatban eljárás.

(6) A hatóság nem vizsgálhatja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az

Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a

nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és az adatvédelmi biztos, valamint a

bíróságok és az ügyészség közhatalmi döntéseit és intézkedéseit.

(7) A hatóság a más közigazgatási szerv által az egyenlő bánásmód követelményével

kapcsolatban hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a perben

beavatkozóként részt vehet.

16. § (1) Ha a hatóság megállapította az e törvényben foglalt, az egyenlő bánásmód

követelményét biztosító rendelkezések megsértését

a) elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,

b) megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,

c) a jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja,

d) bírságot szabhat ki,

e) külön törvényben meghatározott jogkövetkezményt alkalmazhat.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogkövetkezményeket az eset összes körülményeire

- így különösen a sérelmet szenvedettek körére, a sérelem következményeire, a jogsértő

állapot időtartamára, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására és a jogsértő

teljesítőképességére - tekintettel kell meghatározni.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények együttesen is alkalmazhatóak.

(4) Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság összege ötvenezer forinttól

hatmillió forintig terjedhet. A bírság a Köztársasági Esélyegyenlőségi Program költségvetési

előirányzatát illeti.

17. § (1) A hatóság határozata ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek

nincs helye.

(2) A hatóságnak az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tárgyában hozott

határozatát felügyeleti jogkörben megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehet.

111

(3) A hatóság határozata ellen a közigazgatási határozatokra vonatkozó általános

szabályok szerint bírósági felülvizsgálatnak van helye. A per a Fővárosi Bíróság hatáskörébe

és kizárólagos illetékességébe tartozik.

(4) A Fővárosi Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

Képviselet

18. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult eljárásokban

a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, valamint a hatóság a jogsérelmet szenvedett fél

meghatalmazása alapján - törvény eltérő rendelkezése hiányában - képviselőként járhat el.

(2) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indult közigazgatási

eljárásban a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetet megilletik az ügyfél jogai.

A bizonyítás szabályai

19. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított

eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre

jogosultnak kell bizonyítania, hogy

a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, és

b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a

jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak bizonyítása esetén a másik felet terheli annak

bizonyítása, hogy

a) megtartotta, vagy

b) az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani

az egyenlő bánásmód követelményét.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak a

büntetőeljárásokban, illetve a szabálysértési eljárásokban.

Közérdekű igényérvényesítés

20. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt

személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthat

a) az ügyész,

b) a hatóság,

c) a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet,

ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapult, amely az

egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem

határozható, nagyobb csoportját érinti.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásával indult perben megállapított kártérítés, illetve

közérdekű bírság a központi költségvetést illeti.

III. Fejezet

AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD KÖVETELMÉNYÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE EGYES

TERÜLETEKEN

112

Foglalkoztatás

21. § Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a

munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos

megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor,

valamint azok alkalmazásakor:

a) a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való

felvételben, az alkalmazási feltételekben;

b) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony

létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben;

c) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony

létesítésében és megszüntetésében;

d) a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan;

e) a munkafeltételek megállapításában és biztosításában;

f) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján

járó juttatások, így különösen a munkabér megállapításában és biztosításában;

g) a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban a munkavállalók szervezeteiben;

h) az előmeneteli rendszerben;

i) a kártérítési, valamint a fegyelmi felelősség érvényesítése során.

22. § Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését

a) a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető

minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés,

b) a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai

hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből

közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt,

arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.

23. § Törvény, törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet, illetve kollektív

szerződés a munkavállalók meghatározott körére - a foglalkoztatási jogviszonnyal vagy a

munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal összefüggésben - előnyben részesítési

kötelezettséget írhat elő.

Szociális biztonság és egészségügy

24. § Az egyenlő bánásmód követelményét a szociális biztonsággal összefüggésben

érvényesíteni kell különösen

a) a társadalombiztosítási rendszerekből finanszírozott, valamint

b) a szociális, illetve gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni, valamint személyes

gondoskodást nyújtó ellátások igénylése és biztosítása során.

25. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményét az egészségügyi ellátással

összefüggésben érvényesíteni kell különösen az egészségügyi szolgáltatásnyújtás, ezen belül

a) a betegségmegelőző programokban és a szűrővizsgálatokon való részvétel,

b) a gyógyító-megelőző ellátás,

c) a tartózkodás céljára szolgáló helyiségek használata,

d) az élelmezési és egyéb szükségletek kielégítése

során.

113

(2) Törvény, illetőleg törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet e törvény

rendelkezéseivel összhangban az egészségi állapot vagy fogyatékosság, illetve a 8. §-ban

meghatározott tulajdonság alapján a társadalom egyes csoportjai részére a szociális és az

egészségügyi ellátórendszer keretein belül többletjuttatásokat állapíthat meg.

Lakhatás

26. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen a 8. §-

ban meghatározott tulajdonságok szerint egyes személyeket

a) közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetéssel sújtani a lakhatást segítő

állami vagy önkormányzati támogatások, kedvezmények vagy kamattámogatás nyújtásával

kapcsolatosan,

b) hátrányos helyzetbe hozni az állami vagy önkormányzati tulajdonú lakások és építési

telkek értékesítése vagy bérbeadása feltételeinek meghatározása során.

(2) A használatbavételi és egyéb építési hatósági engedély kiadásának megtagadása,

illetve feltételhez kötése sem közvetlenül, sem közvetve nem alapulhat a 8. §-ban

meghatározott tulajdonságokon.

(3) A lakáshoz jutási feltételek meghatározása nem irányulhat arra, hogy a 8. §-ban

meghatározott tulajdonságok szerint egyes csoportok valamely településen, illetve

településrészen mesterségesen, nem a csoport önkéntes elhatározása alapján elkülönüljenek.

Oktatás és képzés

27. § (1) Az egyenlő bánásmód követelménye kiterjed minden olyan nevelésre,

oktatásra, képzésre,

a) amely államilag jóváhagyott vagy előírt követelmények alapján folyik, vagy

b) amelynek megszervezéséhez az állam

ba) közvetlen normatív költségvetési támogatást nyújt, vagy

bb) közvetve - így különösen közterhek elengedése, elszámolása vagy adójóváírás útján -

hozzájárul (a továbbiakban együtt: oktatás).

(2) Az egyenlő bánásmód követelményét az (1) bekezdésben meghatározott oktatással

összefüggésben érvényesíteni kell különösen

a) az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi kérelmek

elbírálása,

b) az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelménytámasztás,

c) a teljesítmények értékelése,

d) az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele,

e) az oktatással összefüggő juttatásokhoz való hozzáférés,

f) a kollégiumi elhelyezés és ellátás,

g) az oktatásban megszerezhető tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása,

h) a pályaválasztási tanácsadáshoz való hozzáférés, valamint

i) az oktatásban való részvétellel összefüggő jogviszony megszüntetése során.

(3) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely

személy vagy csoport

a) jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott

tagozatban, osztályban vagy csoportban,

114

b) olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási rendszer vagy

intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai

követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak, és

mindezek következtében nem biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák

letételéhez szükséges, az általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetőségét.

(4) Az oktatási intézményekben nem működhetnek olyan szakkörök, diákkörök és egyéb

tanulói, hallgatói, szülői vagy más szervezetek, amelyek célja más személyek vagy csoportok

lejáratása, megbélyegzése vagy kirekesztése.

28. § (1) Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az oktatást csak az egyik

nembeli tanulók részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való részvétel önkéntes,

továbbá emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem éri.

(2) Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha

a) közoktatási intézményben a szülők kezdeményezésére és önkéntes választása szerint,

b) felsőoktatási intézményben a hallgatók önkéntes részvétele alapján

olyan vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló, továbbá kisebbségi vagy

nemzetiségi oktatást szerveznek, amelynek célja vagy tanrendje indokolja elkülönült

osztályok vagy csoportok alakítását; feltéve, hogy emiatt az oktatásban résztvevőket

semmilyen hátrány nem éri, továbbá ha az oktatás megfelel az állam által jóváhagyott,

államilag előírt, illetve államilag támogatott követelményeknek.

(3) A 27. § (2) bekezdésének a) pontjától a nyelvi vagy kulturális önazonosság

megőrzését szolgáló, illetve egyházi, kisebbségi vagy nemzetiségi oktatási intézmény

tekintetében jogszabály eltérően rendelkezhet.

29. § Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján megalkotott kormányrendelet az

iskolarendszeren belüli, valamint az iskolarendszeren kívüli oktatásban részt vevők

meghatározott körére - az oktatással, képzéssel összefüggésben - előnyben részesítési

kötelezettséget írhat elő.

Áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele

30. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen - a 8.

§-ban meghatározott tulajdonság alapján az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben,

így különösen a vendéglátó-ipari, kereskedelmi, valamint a művelődés és a szórakozás céljára

létrehozott intézményekben -

a) megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását,

b) az adott helyen rendelkezésre álló szolgáltatásoktól, illetve áruktól eltérő minőségben

szolgáltatást nyújtani, illetve árut forgalmazni,

c) olyan feliratot vagy jelzést elhelyezni, amely azon következtetés levonását teszi

lehetővé, hogy az ott nyújtott szolgáltatásból vagy áruforgalmazásból valakit vagy valakiket

kizárnak.

(2) A 8. §-ban meghatározott tulajdonságok alapján meghatározható csoport tagjai részére

létrehozott, a hagyományápolás, a kulturális és az önazonosság fenntartását szolgáló, a

szűkebb közönség számára nyitva álló létesítménybe a belépés korlátozható, tagsághoz,

illetőleg külön feltételekhez köthető.

115

(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozásnak ki kell tűnnie a létesítmény elnevezéséből, a

szolgáltatás igénybevételének körülményeiből; az nem történhet az adott csoporthoz nem

tartozó személyekkel szemben megalázó, illetőleg a becsület csorbítására alkalmas módon,

továbbá nem adhat alkalmat a joggal való visszaélésre.

IV. Fejezet

KÖZTÁRSASÁGI ESÉLYEGYENLŐSÉGI PROGRAM

31. § (1) A Köztársasági Esélyegyenlőségi Program (a továbbiakban: Program) célja,

hogy az élet valamennyi területén megelőzze a hátrányos megkülönböztetést és elősegítse

egyes társadalmi csoportok tagjainak esélyegyenlőségét.

(2) A Program magában foglalja valamennyi, az (1) bekezdés szerinti célt szolgáló

kormányzati intézkedést.

(3) A Program központi költségvetési fedezetét a Magyar Köztársaság költségvetéséről

szóló törvény biztosítja.

32. § (1) A Programot a Kormány - a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetekkel,

valamint a munkáltatói és munkavállalói érdek-képviseleti szervezetekkel való egyeztetést

követően, az esélyegyenlőségi ügyek koordinációjáért felelős miniszter előterjesztése alapján

- javaslatára az Országgyűlés kétévenként hagyja jóvá.

(2) A Program az országgyűlési határozat mellékletét képezi.

33. § (1) A Program elemzi az érintett társadalmi csoportok helyzetének alakulását, és

meghatározza az esélyegyenlőséget elősegítő célokat.

(2) A Program tartalmazza

a) a társadalmi szemlélet kedvező irányú megváltoztatásához szükséges intézkedéseket,

b) a jogsértésekkel szembeni fellépés lehetőségeire vonatkozó felvilágosító

intézkedéseket,

c) a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzetének javításához, valamint a

munkaerő-piaci aránytalanságok csökkentéséhez szükséges intézkedéseket,

d) a hátrányos helyzetű csoportok részvételének növeléséhez szükséges intézkedéseket a

döntéshozatal valamennyi szintjén,

e) a munkáltatóknak a Program eredményességében való érdekeltségét növelő állami

intézkedéseket,

f) a hátrányos helyzetű csoportoknak az információs társadalommal összefüggő

szolgáltatásokhoz való hozzáférésének elősegítéséhez szükséges intézkedéseket,

g) a hátrányos helyzetű csoportok részvételének növeléséhez szükséges intézkedéseket a

köz- és felsőoktatásban, valamint

h) a kitűzött célok megvalósításához szükséges jogalkotási feladatok meghatározását.

34. § A Program teljesítéséről a Kormány a tárgyidőszakot követő egy éven belül

tájékoztatást ad az Országgyűlésnek.

35. § A települési önkormányzat - a Programban meghatározott célokkal összhangban

- helyi esélyegyenlőségi programot fogadhat el, amelyben elemzi a településen élő hátrányos

helyzetű csoportok helyzetének alakulását, és meghatározza az e csoportok esélyegyenlőségét

116

elősegítő célokat. Az önkormányzati esélyegyenlőségi program tartalmazza különösen a helyi

közügyekkel és a települési önkormányzat által ellátott feladatokkal kapcsolatos célokat,

megvalósításuk forrásigényét és végrehajtásuk tervezett ütemezését.

36. § Az ötven főnél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szervek és

többségi állami tulajdonban álló jogi személyek kötelesek a Munka Törvénykönyvéről szóló

1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 70/A. §-a szerinti esélyegyenlőségi tervet

elfogadni.

V. Fejezet

MÓDOSULÓ RENDELKEZÉSEK

37. § A Ptk. 76. §-a az alábbiak szerint módosul:

"76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód

követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság

jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság

megsértése."

38. § A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű

rendelet 2. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) Az elítéltek tekintetében az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani."

39. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi

IV. törvény 2. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"A foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliek ellátása során az egyenlő bánásmód

követelményét meg kell tartani."

40. § A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 42. § (1) bekezdése helyébe a

következő rendelkezés lép:

"(1) A nyitott tagság elvének megfelelően a tagok felvételénél, továbbá a tagok jogainak

és kötelességeinek meghatározásánál az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani."

41. § (1) Az Mt. 5. §-a, valamint az azt megelőző alcím helyébe a következő

rendelkezés lép:

"Az egyenlő bánásmód követelménye

5. § (1) A munkaviszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg

kell tartani.

(2) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének következményeit megfelelően

orvosolni kell, amely nem járhat más munkavállaló jogainak megsértésével, illetve

csorbításával."

(2) Az Mt. 68. § (2) bekezdésében "a hátrányos megkülönböztetés szabályainak"

szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód követelményének" szöveg lép.

(3) Az Mt. az alábbi új alcímmel és 70/A. §-sal egészül ki:

"Esélyegyenlőségi terv

117

70/A. § (1) A munkáltató és a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet -

szakszervezet hiányában az üzemi tanács - együttesen, meghatározott időre szóló

esélyegyenlőségi tervet fogadhat el.

(2) Az esélyegyenlőségi terv tartalmazza a munkáltatóval munkaviszonyban álló,

hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok, így különösen

a) a nők,

b) a negyven évnél idősebb munkavállalók,

c) a romák,

d) a fogyatékos személyek, valamint

e) a két vagy több, tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók vagy tíz éven aluli

gyermeket nevelő egyedülálló munkavállalók

foglalkoztatási helyzetének - így különösen azok bérének, munkakörülményeinek, szakmai

előmenetelének, képzésének, illetve a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos

kedvezményeinek - elemzését, valamint a munkáltatónak az esélyegyenlőség biztosítására

vonatkozó, az adott évre megfogalmazott céljait és az azok eléréséhez szükséges eszközöket,

így különösen a képzési, munkavédelmi, valamint a munkáltatónál rendszeresített, a

foglalkoztatás feltételeit érintő bármely programokat.

(3) Az esélyegyenlőségi terv elkészítéséhez szükséges különleges személyes adatok csak a

személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.

törvény rendelkezései szerint, az érintett önkéntes adatszolgáltatása alapján az

esélyegyenlőségi terv által érintett időszak utolsó napjáig kezelhetőek."

(4) Az Mt. 100. § (3) bekezdés a) pontjában "a hátrányos megkülönböztetés tilalmába"

szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód követelményébe" szöveg lép.

(5) Az Mt. 106/A. § (1) bekezdés g) pontjában a "a férfiak és a nők egyenlő elbírálásának

elve, illetve hátrányos megkülönböztetésének tilalma" szövegrész helyébe "az egyenlő

bánásmód követelménye" szöveg lép.

(6) Az Mt. 142/A. §

a) (1) bekezdésében a "tilos a munkavállalók között indokolatlan megkülönböztetést

tenni" szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani" szöveg,

b) (4) bekezdésében "a munkavállalók között hátrányos megkülönböztetést (5. §) ne

eredményezhessen" szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód követelményének (5. §)

megfeleljen" szöveg lép.

(7) Az Mt. 193/G. § (5) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak)

"c) az egyenlő bánásmód követelményére,"

(illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok betartása tekintetében.)

(8) Az Mt. 212. § (2) bekezdése a következő új h)-j) pontokkal egészül ki:

(E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti

társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás

tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az

Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz)

"h) a Tanács 75/117/EGK irányelve a tagállamok jogszabályainak közelítéséről a férfiak

és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozóan,

118

i) a Tanács 92/85/EGK irányelve a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató

munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző

intézkedések bevezetéséről,

j) a Tanács 96/34/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ETUC által megkötött, a szülői

szabadságról szóló keretegyezményről."

42. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a

továbbiakban: Ktv.) 60. § (3) bekezdés a) pontjában "a hátrányos megkülönböztetés tilalmába

[Mt. 5. § (1)-(2) és (4) bekezdés]," szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód

követelményébe (Mt. 5. §)," szöveg lép.

(2) A Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A Munka Törvénykönyve rendelkezéseit az alábbiak szerint kell megfelelően alkalmazni:)

"a) 3. §-ának (1)-(4) bekezdését, 4. §-át, 5-12. §-át, 15-19/A. §-át, 21-28. §-át, 70/A. §-át,

74. §-át, 77. §-át, 84/A. §-át, 85. §-át, 86/B-86/D. §-át, 97. §-át, 102. §-ának (1)-(3)

bekezdését, 103. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdését, 104. §-ának (4)-(5) bekezdését, 107. §-át,

117. §-ának (1) bekezdését, 117/B. §-ának (5) bekezdését, 118. §-ának (2) bekezdését, 118/A.

§-ának (4)-(5) bekezdését, 119. §-ának (1)-(2) bekezdését és az (5) bekezdését, 120-121. §-át,

123-126. §-át, 127. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdését, 128. §-ának (1) bekezdését, 129. §-át,

130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (1)-(3) bekezdését, 133. §-át, 135-140/A. §-át, 142/A.

§-át, 144. §-ának (1) bekezdését, 151. §-ának (2)-(4) bekezdését, 152-153. §-át, 154. §-a (1)

bekezdésének első és harmadik mondatát, 155-157. §-át, 159-164. §-át, 165. §-ának (2)

bekezdését, 166. §-ának (2) bekezdését, 167. §-ának (1) és (3) bekezdését, 168-169. §-át, 171-

172. §-át, 174. §-át, 176-183. §-át, 184. §-ának (1)-(2) bekezdését, 185-187. §-át, 204-205. §-

át, 207. §-át;"

43. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 34. § (3)

bekezdés a) pontjában "a hátrányos megkülönböztetés tilalmába (Munka Törvénykönyve 5.

§)," szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód követelményébe (Munka Törvénykönyve 5.

§)," szöveg lép.

44. § A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény

94/E. § (2) bekezdés első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"A szociális szolgáltatások biztosítása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell

tartani."

45. § (1) A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 4. §

(7)-(14) bekezdése hatályát veszti, egyben a (15) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik.

(2) A Kötv. a következő új 4/A. §-sal egészül ki:

"4/A. § (1) A közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak

végrehajtásában közreműködők a gyermekkel, tanulóval kapcsolatos döntéseik, intézkedéseik

meghozatalakor az egyenlő bánásmód követelményét kötelesek megtartani.

(2) Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a közoktatásban minden gyermeknek,

tanulónak joga, hogy vele összehasonlítható helyzetben levő más személyekkel azonos

feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban.

(3) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének következményeit orvosolni kell,

amely azonban nem járhat más gyermek, tanuló jogainak megsértésével, csorbításával.

119

(4) Az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének orvoslására az e törvényben

szabályozott eljárás keretében kerülhet sor. Az e törvényben szabályozott eljárás lefolytatása -

függetlenül annak eredményétől - nem zárja ki a személyhez fűződő jogok bíróság előtt

történő érvényesítésének lehetőségét, illetőleg más, a felelősség és jogkövetkezményeinek

megállapítására alkalmas eljárás megindítását.

(5) E § alkalmazása során az egyenlő bánásmódról szóló törvény rendelkezéseit is

alkalmazni kell."

(3) A Kötv. 81. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Ha a nevelési-oktatási intézményt nem helyi önkormányzat, illetve nem állami szerv tartja

fenn)

"a) a nevelési-oktatási intézmény vallási, illetve világnézeti tekintetben elkötelezett

intézményként is működhet, és ennek megfelelően a gyermekek vagy a tanulók felvételének

előfeltételeként kikötheti valamely vallás, világnézet elfogadását, a nevelési, illetve

pedagógiai programjába beépítheti a vallási, világnézeti elkötelezettségnek megfelelő

filozófiai, etikai, kulturális ismereteket, és korlátozhatja, kizárhatja az e törvény 19. § (1)

bekezdés d) pontjában szabályozott jog gyakorlását, a házirendben a gyermekekre, a tanulókra

a vallásgyakorlással összefüggésben jogokat és kötelezettségeket állapíthat meg;"

(4) A Kötv. 84. § (7) bekezdésének "a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző"

szövegrésze helyébe "az egyenlő bánásmód követelményét sértő" szöveg, a 95/A. § (4)

bekezdésében "a hátrányos megkülönböztetés tilalmára" szövegrész helyébe "az egyenlő

bánásmód követelményére" szöveg lép.

46. § Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994.

évi LXXX. törvény 6. § (1) bekezdésében "a hátrányos megkülönböztetés tilalmára"

szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód követelményére" szöveg lép.

47. § A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 40. § (5) bekezdésében a "más

módon indokolatlan és hátrányos megkülönböztetésüket okozza" szövegrész helyébe a "sérti

az egyenlő bánásmód követelményét" szöveg lép.

48. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról

szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 6. §-a, valamint az azt megelőző alcím

helyébe a következő rendelkezés lép:

"Az egyenlő bánásmód követelménye

6. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg

kell tartani.

(2) A fegyveres szerv megkülönböztetés nélkül biztosítja - kizárólag a szakmai

képességek, a gyakorlat és a teljesítmény, továbbá a szolgálatban eltöltött idő alapján a

rendfokozati és a beosztási kötöttségekre figyelemmel - a hivatásos állomány tagjának

előmeneteli lehetőségét."

(2) A Hszt. 197. § (7) bekezdésében "a hátrányos megkülönböztetés tilalmába" szövegrész

helyébe "az egyenlő bánásmód követelményébe" szöveg lép.

120

49. § (1) A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény

(a továbbiakban: Hkt.) 16. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A lelki gondozáson és vallási szertartáson való részvétel vagy az attól való

távolmaradás nem eredményezheti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését."

(2) A Hkt. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A hadköteles katonával szemben érdekvédelmi tagsága vagy annak hiánya nem

eredményezheti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését."

50. § (1) A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban:

Met.) 1. § (2) bekezdés a) pontjában "a hátrányos megkülönböztetés tilalma" szövegrész

helyébe "az egyenlő bánásmód követelménye" szöveg lép.

(2) A Met. 3. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"d) az egyenlő bánásmód követelménye,"

(3) A Met. 8. § (4) bekezdése hatályát veszti.

51. § Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 61. §-a helyébe a következő

rendelkezés lép:

"61. § E fejezet rendelkezéseinek alkalmazása során az egyenlő bánásmód követelményét

meg kell tartani."

52. § A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.

törvény 3. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A gyermekek védelme során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani."

53. § A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a

közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"2. § Az e törvényben meghatározott jogok érvényesítése során az egyenlő bánásmód

követelményét meg kell tartani."

54. § (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 7.

§ (1) bekezdésének "megkülönböztetés nélküli" szövegrésze helyébe "az egyenlő bánásmód

követelményének megfelelő" szöveg lép; egyben a 7. § (4) bekezdése hatályát veszti.

(2) Az Eütv. 9. § (4) bekezdésének első mondatában a "hátrányos megkülönböztetés"

szövegrész helyébe a "az egyenlő bánásmód követelményének megsértése" szöveg lép.

(3) Az Eütv. 30. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A betegjogi képviselő különös figyelmet fordít az életkoruk, testi vagy szellemi

fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi-szociális helyzetük miatt

kiszolgáltatott helyzetben lévők betegjogi védelmére, valamint az egyenlő bánásmód

követelményének érvényesítésével kapcsolatos panaszokra, meghatalmazás alapján képviseli

a beteget a követelmény megsértésének megállapítására irányuló hatósági eljárás során."

55. § A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.

évi XXVI. törvény 25. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

121

"(6) A fogyatékos személyek jogszabályban biztosított jogait megsértővel szemben az

Országos Fogyatékosügyi Tanács, illetve a fogyatékos személyek országos érdek-képviseleti

szervezetei pert indíthatnak a fogyatékos személyeket megillető jogok érvényesítése

érdekében abban az esetben is, ha a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható,

nagyobb csoportját érinti."

56. § (1) A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a

továbbiakban: Ttv.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A tisztességes és méltó temetés, valamint a halottak nyughelye előtt a tiszteletadás

joga mindenkit megillet."

(2) A Ttv. 17. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az üzemeltető a temetkezési szolgáltatók tekintetében köteles megtartani az egyenlő

bánásmód követelményét."

57. § (1) A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 90.

§ (1) bekezdésében a "szintén indokolatlan különbségtétel nélkül érvényesülő" szövegrész

helyébe "az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő" szöveg lép.

(2) Az Szjt. 90. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) A díjszabás alkalmazása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani."

58. § Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 46. § (2) bekezdésének

utolsó mondata hatályát veszti, egyidejűleg az 51. § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A tagok felvétele, továbbá a tagok jogainak és kötelességeinek meghatározása során

az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani."

59. § A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak

jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 6. §-a, valamint az azt megelőző alcím helyébe a

következő rendelkezés lép:

"Az egyenlő bánásmód követelménye

6. § A szolgálati viszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell

tartani."

60. § (1) A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.)

preambulumának "hátrányos megkülönböztetéstől mentes" szövegrésze helyébe "az egyenlő

bánásmód követelményének megfelelő" szöveg lép.

(2) A Vet. 33. § (1) bekezdésének "hátrányos megkülönböztetés alkalmazása nélkül"

szövegrésze helyébe "az egyenlő bánásmód követelményének sérelme nélkül" szöveg lép.

(3) A Vet. 43. § (3) bekezdésének "nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést"

szövegrésze helyébe "az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartania" szöveg lép.

(4) A Vet. 50. § (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az engedélyezési eljárás során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell

tartani."

122

61. § (1) A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 69. § (3)

bekezdésében a "bármilyen hátrányos megkülönböztetést tartalmaz vagy ilyen

megkülönböztetést eredményezne" szövegrész helyébe "sérti az egyenlő bánásmód

követelményét" szöveg lép.

(2) A Tpt. 74. § (4) bekezdésében a "hátrányos megkülönböztetést tenni" szövegrész

helyébe "az egyenlő bánásmód követelményét megsérteni" szöveg lép.

(3) A Tpt. 225. § (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés

lép:

"A szabályzat az Alap egyes tagjaira vonatkozóan nem sértheti az egyenlő bánásmód

követelményét, és nem veszélyeztetheti az Alap biztonságos kezelését."

(4) A Tpt. 317. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A tőzsde szabályzatának az egyes tőzsdei kereskedőre, illetve kibocsátóra nézve meg

kell tartania az egyenlő bánásmód követelményét."

(5) A Tpt. 345. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az üzletszabályzatnak és a szabályzatoknak az elszámolóházi tevékenységet végző

szervezet ügyfeleire nézve biztosítania kell az egyenlő bánásmód követelményének

megtartását."

62. § A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 30. § (3) bekezdésében a

"hátrányos megkülönböztetéstől mentes" szövegrész helyébe "az egyenlő bánásmód

követelményének megfelelő" szöveg, 30. § (5) bekezdésében a "nem tartalmazhatnak

indokolatlan megkülönböztetést" szövegrész helyébe a "nem sérthetik az egyenlő bánásmód

követelményét" szöveg, 33. § (15) bekezdésében az "és a hátrányos megkülönböztetés

tilalmának figyelembevételével" szövegrész helyébe a "figyelembevételével és az egyenlő

bánásmód követelménye szerint" szöveg lép.

VI. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

63. § (1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését

követő 30. napon lép hatályba.

(2) E törvény 13-17. §-ai, 18. § (1) bekezdésének " , valamint a hatóság" szövegrésze,

valamint a 20. § (1) bekezdés b) pontja 2005. január 1-jén lép hatályba.

(3) E törvény 31-34. §-ai 2004. január 1-jén lépnek hatályba.

(4) A Programot a Kormány első ízben úgy terjeszti az Országgyűlés elé, hogy az 2005.

január 1-jén hatályba léphessen. A 2004. évre szóló Programot - a 33. § (2) bekezdésének

megfelelő alkalmazásával, az esélyegyenlőségi ügyek koordinációjáért felelős miniszter

előterjesztése alapján - a Kormány hagyja jóvá. A 2004. évre szóló Program vonatkozásában a

31. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni.

(5) Az e törvény 36. §-a szerinti esélyegyenlőségi terveket első ízben legkésőbb 2004.

december 31-ig kell elfogadni.

123

64. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a hatóság

szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat.

65. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai

közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I.

törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás jogközelítésére vonatkozó rendelkezéseivel

összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető

szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 76/207/EGK irányelve a nőkkel és a férfiakkal való egyenlő bánásmód

elvének a munkavállalás, a szakképzés és az előmenetel lehetőségei, valamint a

munkafeltételek terén történő végrehajtásáról és az azt módosító 2002/73/EK irányelv,

b) a Tanács 79/7/EGK irányelve a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a

szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról,

c) a Tanács 86/378/EGK irányelve a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód

elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról,

d) a Tanács 86/613/EGK irányelve valamely tevékenységet, beleértve a mezőgazdaságot,

önálló vállalkozást folytató férfiakkal és nőkkel való egyenlő bánásmód elvének

alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről,

e) a Tanács 97/80/EK irányelve a bizonyítási kötelezettségről a nemi hovatartozás alapján

történő diszkriminációs esetekben,

f) a Tanács 2000/43/EK irányelve a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való

tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról,

g) a Tanács 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatási és munkahelyi egyenlő bánásmód

általános kereteinek a létrehozásáról.

II. sz. melléklet

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény

(Kivonat a hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók integrációjáról rendelkező egyes

paragrafusokról)

4.§ (7) A közoktatás szervezésében, irányításában, működtetésében, feladatainak

végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek

mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe. A közoktatásban a gyermek mindenek felett

álló érdeke különösen, hogy

a) az e törvényben meghatározott szolgáltatásokat megfelelő színvonalon biztosítsák

részére oly módon, hogy annak igénybevétele ne jelentsen számára aránytalan terhet,

b) az e törvényben meghatározottak szerint minden segítséget megkapjon képessége,

tehetsége kibontakoztatásához, személyisége fejlesztéséhez, ismeretei folyamatos

korszerűsítéséhez,

c) ügyeiben méltányosan, humánusan, valamennyi tényező figyelembevételével, a többi

gyermek, tanuló érdekeinek mérlegelésével, a rendelkezésre álló lehetőségek közül számára

legkedvezőbbet választva döntsenek.

84.§ (7) A fenntartói irányítás, illetőleg az intézményi hatáskörben hozott, az egyenlő

bánásmód követelményét sértő, illetve a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes

döntés semmis. A semmis döntés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat.

(8) A semmisség megállapítását a (4) bekezdésben szabályozott eljárás keretében, illetve,

ha a döntés megtámadására a (4) bekezdés alapján nincs lehetőség - a (10) bekezdésben

124

meghatározott kivétellel - a bíróságtól lehet kérni. A bírósági eljárás megindítása előtt az

eljárás megindítására jogosultnak a döntéshozónál előzetes egyeztető eljárást kell

kezdeményeznie.

(9) A semmisség megállapítását az kérheti, akit a döntés érint, ha pedig ez nem állapítható

meg, bárki kérheti. A semmisség megállapítása határidő nélkül kezdeményezhető, feltéve,

hogy a (8) bekezdésben meghatározott esetben a döntéshozóval folytatott előzetes egyeztető

eljárás nem vezetett eredményre.

(10) Nem lehet alkalmazni a (8) bekezdésben meghatározottakat, ha a döntést helyi

önkormányzat, illetve szervei hozták, amennyiben a helyi önkormányzatokról szóló törvény

98. § (2) bekezdésének a) pontja alapján az ügyben a közigazgatási hivatal vezetője

gyakorolja a törvényességi ellenőrzés jogkörét. Ebben az esetben a döntés megtámadására a

helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(11) A semmisség megállapítására indított eljárásban a döntéshozónak kell bizonyítania,

hogy nem áll fenn a semmisségi ok.

(12) Ha jogszabály a fenntartói irányítás körébe tartozó valamely döntés meghozatalát

előzetes vélemény, egyetértés, szakvélemény beszerzéséhez köti, az ennek elmulasztásával

hozott döntés megtámadható. A sikeresen megtámadott döntés a meghozatalának időpontjától

kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult,

akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A megtámadást három hónapon belül

írásban kell közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében tizenöt napon belül

érvényesíteni. Az érvénytelenség megállapítását a (8) és (10) bekezdésben meghatározottak

szerint lehet kezdeményezni. A három hónapos határidő a döntésnek az érdekelt részére

történő közlésének napján kezdődik. Ha ez a nap nem állapítható meg, a közlés napja a döntés

meghozatalát követő tizenötödik munkanap. A megtámadáshoz biztosított határidő jogvesztő,

igazolásnak helye nincs.

(13) A semmisség vagy az érvénytelenség (a továbbiakban: jogsértés) megállapítása a

jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem érinti.

(14) Semmisség vagy érvénytelenség megállapítása esetén a bíróság elrendelheti

a) a jogsértés abbahagyását és eltilthatja a jogsértőt a további jogsértéstől;

b) hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és ennek a

saját költségén megfelelő nyilvánosságot biztosítson;

c) a jogsértés előtti állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a

jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;

d) a jogsértés alapján keletkező, egy költségvetési évre számított megtakarításnak a

Közoktatási Fejlesztési Célelőirányzatba történő befizetését.

(15) A jogsértő döntés érvényessé nyilvánítható, ha a semmisség, illetve az érvénytelenség

oka megszüntethető.

125

III. sz. melléklet

107/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet

az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter feladat- és hatásköréről

(Kivonat)

A Kormány az Alkotmány 37. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az

esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter feladat- és hatáskörét a következők szerint határozza

meg:

1. § (1) Az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter (a továbbiakban: tárca nélküli

miniszter) közreműködik a nőket, a fogyatékkal élőket, a romákat, a gyermekeket, az

időskorúakat érintő egyenlőtlenségek megszüntetésére irányuló tevékenységben, az egyes

társadalmi csoportok kirekesztettségének mérséklésében, az esélyteremtés összkormányzati

tervezésében, programjainak kialakításában, fő feladata az esélyegyenlőségi szempontok

megjelenítése és érvényesítése a kormányzati tevékenységben, az előítéletesség csökkentése

és az esélyteremtés érdekében a civil társadalommal való kapcsolattartás.

(2) A tárca nélküli miniszter koordinációs tevékenysége kiterjed a különböző társadalmi

csoportokat, így különösen a nőket, a fogyatékkal élőket, a romákat, a gyermekeket, az

időskorúakat érintő hátrányos megkülönböztetés felszámolására, az esélyteremtést célzó

kormányzati intézkedésekre, az ilyen irányú tervek, programok összehangolására. Ennek

keretében javaslatokat dolgoz ki az egyenlő bánásmód érvényesítését és a hátrányos

helyzetben lévők esélyegyenlőségét szolgáló intézkedésekre.

(3) A tárca nélküli miniszter tevékenysége a hátránnyal élők kirekesztettségének

csökkentésére, az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvének minél szélesebb körű

érvényesítésére irányul. Ennek érdekében kapcsolatot tart és együttműködik az állampolgári

jogok országgyűlési biztosával, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosával, hazai és

nemzetközi érdek- és jogvédő szervezetekkel.

(4) A tárca nélküli miniszter "az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam"

kormányzati alapelvet tükröző stratégia megvalósítása érdekében koordinálja a

minisztériumok civil társadalommal kapcsolatos tevékenységét, közreműködik a nonprofit

szervezetekre irányuló jogalkotásban, felügyeli a Nemzeti Civil Alapprogram működését,

együttműködik a civil társadalom és szervezetek képviselőivel.

2. § (1) A tárca nélküli miniszter

a) megtervezi az esélyteremtés összkormányzati feladatait, kialakítja, kezdeményezi annak

programjait;

b) összehangolja a tárcák esélyteremtést célzó tevékenységét, figyelemmel kíséri és elemzi

e tevékenységek végzését;

c) szervezi a kormányzat és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és a nem

kormányzati szervezetek együttműködését;

d) szervezi az esélyteremtési politika és cselekvés kommunikációját, társadalmi

megjelenítését;

e) javaslatot dolgoz ki az Esélyegyenlőségi Hálózat kialakítására, gondoskodik

létrehozásáról és működtetéséről;

f) működteti - más miniszter feladatkörét nem érintve - az esélyegyenlőséggel kapcsolatos

társadalmi párbeszéd kormányzati kezdeményezésű országos fórumait.

126

(2) A tárca nélküli miniszter feladatkörében ellátja az európai integrációval összefüggő

feladatokat.

(3) Az esélyegyenlőségi szempontok megjelenítése és érvényesítése érdekében a tárca

nélküli miniszter egyetértése szükséges a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok

életviszonyait - e minőségükben érintő - előterjesztések Kormány elé terjesztéséhez.

3. § (1) A tárca nélküli miniszter a meghatározott szakmai feladattal megbízott politikai

államtitkárok közreműködésével ellátja

a) a társadalmi (civil) kapcsolatok szervezése és fejlesztése,

b) a cigányság társadalmi integrációjának előmozdításával, életkörülményeik javításával és

szervezeteivel való kapcsolattartás

terén jelentkező kormányzati teendőket.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott miniszteri feladat- és hatáskör

részletezését a rendelet 1. és 2. számú melléklete tartalmazza.

(3) Az e rendeletben meghatározott szakmai feladatok ellátásában közreműködő politikai

államtitkár a tárca nélküli miniszter általános irányítása mellett, a miniszteri feladat- és

hatáskör gyakorlásában közreműködve végzi tevékenységét.

4. § (1) A tárca nélküli miniszter a feladat- és hatáskörében

a) előkészíti az Országgyűlés és a Kormány hatáskörébe tartozó döntések tervezeteit;

b) véleményezi a kormány-előterjesztések és a miniszteri rendeletek tervezeteit;

c) jogi szabályozást igénylő kérdésekben - törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása

alapján - rendeletet alkot;

d) ellátja a Kormány országgyűlési képviseletével kapcsolatos feladatokat, együttműködik

az Országgyűlés illetékes bizottságaival;

e) felhatalmazás alapján képviseli a Kormányt a külkapcsolatokban, nemzetközi

szervezetekben, és szervezi a nemzetközi együttműködést;

f) működteti a nők és férfiak esélyegyenlőségének kérdéseivel foglalkozó Nőképviseleti

Tanácsot.

(2) A tárca nélküli miniszter a tevékenységéről rendszeresen tájékoztatja a Kormányt.

5. § (1) A tárca nélküli miniszter munkáját kabinet, valamint a hivatal segíti.

(2) A tárca nélküli miniszteri kabinet, valamint a hivatal költségvetését a Miniszterelnöki

Hivatal költségvetésében kell előirányozni.

(3) A tárca nélküli miniszter által irányított hivatal jogállásáról külön kormányrendelet

rendelkezik.

(4) A tárca nélküli miniszter - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik -

gyakorolja a munkáltatói jogokat, meghatározza a hivatal ügyrendjét.

6. § Ahol e rendelet hatálybalépését megelőzően kiadott kormányrendelet, miniszteri

rendelet vagy kormányhatározat

a) a társadalmi (civil) kapcsolatok szervezéséért felelős politikai államtitkárt,

127

b) a cigányság társadalmi integrációjának előmozdításával, életkörülményeinek javításával

és szervezeteivel való kapcsolattartásért felelős politikai államtitkárt, vagy

c) az a) és b) pont szerinti feladatkörök tekintetében Miniszterelnöki Hivatalt vezető

minisztert vagy Miniszterelnöki Hivatalt említ,

ott az esélyegyenlőségi tárca nélküli minisztert kell érteni.

1. számú melléklet a 107/2003. (VII. 18.) Korm. rendelethez

A társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztésével összefüggő feladat- és hatáskör

A tárca nélküli miniszter az e feladattal megbízott politikai államtitkár mint

kormánymegbízott közreműködésével gondoskodik az állampolgárokkal, a társadalmi

szervezetekkel, az alapítványokkal, a köztestületekkel és a közhasznú szervezetekkel (a

továbbiakban együtt: civil társadalom) való kapcsolattartás kormányzati politikájának

kialakításáról és megvalósításának összehangolásáról.

A tárca nélküli miniszter gondoskodik

a) a civil társadalommal való kapcsolatok fejlesztésére irányuló kormányzati stratégia

kialakításáról és a feltételek megteremtéséről;

b) a Civil Alapprogram működtetéséről;

c) a civil szférát érintő minisztériumi szintű elképzelések és döntések összehangolásáról, a

civil szférát érintő információknak a kormányzati döntés-előkészítő folyamatokba való

beillesztéséről;

d) a kormányzati szervek civil társadalommal kapcsolatos fejlesztési feladatainak

összehangolásáról;

e) a civil társadalom erősödését elősegítő szolgáltató és fejlesztő programok kidolgozásáról,

a civil társadalommal való párbeszédet biztosító informatikai rendszerek kialakításáról és

működtetéséről;

f) a civil kapcsolatok fejlesztését szolgáló kutatások, képzési programok beindításáról;

g) a társadalmi mozgások nyomon követését segítő monitoring rendszer kialakításáról;

h) az Európai Unió PHARE Access programja szakmai felügyeletének és a Fejezeti

Monitoring Bizottság titkársági feladatainak ellátásáról;

i) a Civil Koordinációs Tárcaközi Bizottság működéséről;

j) a közalapítványokkal kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálásáról.

2. számú melléklet a 107/2003. (VII. 18.) Korm. rendelethez

A roma népesség társadalmi integrációjával összefüggő feladat- és hatáskör

A tárca nélküli miniszter - az e feladattal megbízott politikai államtitkár közreműködésével -

a) kidolgozza a romaügyi politika koncepcióját, ennek részeként a fejlesztési, modernizációs

és szociális koncepciót, továbbá az ezekkel kapcsolatos stratégiát és döntési javaslatokat;

b) az érintett miniszterekkel együttműködve előkészíti a roma integrációt érintő

intézkedésekkel összefüggő kormányzati döntések tervezeteit;

c) részt vesz a roma integrációt érintő, valamint a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését

célzó jogszabályok előkészítésében;

d) összehangolja az európai integrációból adódó kormányzati romaügyi feladatok

végrehajtását, a romák társadalmi integrációjának fejlesztését szolgáló nemzetközi támogatási

programokat, közreműködik az integrációs kormányzati kapcsolatok szervezésében;

e) többoldalú párbeszédet kezdeményez a romák integrációjának széles körű társadalmi

támogatottsága érdekében;

128

f) kialakítja, működteti és fejleszti a PHARE integrációs programhoz kapcsolódó országos

információs és adatszolgáltatási rendszert;

g) elemzi és értékeli a romaügyi integrációval összefüggő társadalompolitikai, gazdasági

folyamatokat;

h) javaslatot tesz kutatásfejlesztési programokra, összehangolja a romák társadalmi

integrációját érintő modell értékű fejlesztési programokat;

i) koordinálja az átfogó kommunikációs programokat a média legszélesebb lehetőségeinek

bevonásával, a többségi társadalomban meglévő előítéletesség és hátrányos megkülönböztetés

csökkentése érdekében;

j) kezeli a romaügyi integrációt érintő intervenciós keretet;

k) kiemelt figyelmet fordít a konfliktuskezelési feladatokra, együttműködik az Igazságügyi

Minisztérium Antidiszkriminációs Hálózatával, valamint más jogvédő és érdekvédő

szervezetekkel.

IV. sz. melléklet

A roma kisebbséget közvetlenül érintő, további fontosabb jogszabályok

􀂾 A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló

középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat

végrehajtásának egységes szakmai és pénzügyi utókövetéséi rendszeréről

szóló1051/2002. (V. 14.) Korm. határozat,

􀂾 A 2002. évi központi költségvetés általános tartalékának felhasználásáról a cigány

fiatalokat támogató ösztöndíj keretösszeg kiegészítő biztosításáról szóló 2217/2002.

Korm. határozat,

􀂾 A Romaügyi Tanács létrehozásáról szóló1140/2002. (VIII.12.) Korm. határozat,

􀂾 A romák társadalmi integrációját előmozdító kormányzati együttműködés

irányelveiről és szervezeti kereteiről szóló 1186/2002. (XI.5.) Korm. határozat,

􀂾 Az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter feladat- és hatásköréről szóló 107/2003.

(VII.18.) Korm. rendelet.

V. sz. melléklet

A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott, a kisebbségek népszámlálási adatait

tartalmazó kiadványok

Népszámlálás 2001, 4. Nemzetiségi kötődés, A nemzeti, etnikai kisebbségek adatai

A személyek számának összesítése alapján készült adatok

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, Az adatok értékelése

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

(A kiadványhoz CD-ROM melléklet is tartozik, amely – a szöveges elemzésen túl –

tartalmazza az adott területről (ország, főváros, megye) korábban már közölt népszámlálási

129

adatokat, az egyes témákat bemutató színes grafikonokat és kartogramokat is. A CD-ROM-on

az adatok kétféle módon jelennek meg, egyrészt a képernyőn jól követhető és olvasható,

másrészt további feldolgozásra alkalmas formában.)

A település lakóinak nemzetiségi összetétele

A Magyar Köztársaság Helységnévtára

(A hivatalos helységnévtár az Interneten ingyenesen elérhető 2003. január 1. óta, az alábbi

címen: http://helynevtar.ksh.hu.)

Anyanyelvi adatok

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, I. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

1.1.9. A népesség anyanyelv, nemzetiség és nemek szerint, 1930-2001.

2.1.10. A népesség anyanyelv, fontosabb demográfiai, foglalkozási ismérvek és nemek szerint

2.1.14. Az állampolgárság főbb korcsoportok, anyanyelv és nemzetiség szerint.

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, II. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

3.1.7. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

Nemzetiségi adatok

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, I. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

1.1.9. A népesség anyanyelv, nemzetiség és nemek szerint, 1960-2001.

2.1.8. A népesség nemzetiség, fontosabb demográfiai foglalkozási ismérvek és nemek szerint

2.1.12. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

2.1.14. Az állampolgárság főbb korcsoportok, anyanyelv és nemzetiség szerint

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, II. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

3.1.7. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

Népszámlálás 2001, 8. Intézetek és intézeti háztartások

3.14. Az intézetben élők nemzetisége, az intézet rendeltetése és a fenntartó gazdálkodási

formája szerint

Családi, baráti közösségben használt nyelvek adatai

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, I. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

1.1.10. A népesség a családi, baráti közösségben használt nyelv, valamint a kulturális

értékekhez, hagyományokhoz kötődés és nemek szerint,

2.1.11. A népesség családi, baráti körben beszélt nyelv, fontosabb demográfiai, foglalkozási

ismérvek és nemek szerint

130

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, II. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

3.1.7. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

Nemzetiség kulturális értékeihez, hagyományaihoz kötődés adatai

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, I. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

1.1.10. A népesség a családi, baráti közösségben használt nyelv, valamint a kulturális

értékekhez, hagyományokhoz kötődés és nemek szerint

2.1.9. A népesség a nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés,

fontosabb demográfiai, foglalkozási ismérvek és nemek szerint

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, II. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

3.1.7. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

„Kisebbséghez tartozónak vallja magát” adatok (a nemzetiség, a kulturális

értékhez, hagyományhoz kötődés, az anyanyelv, a családi, baráti közösségben beszélt nyelv

válaszlehetőségek legalább egyike szerint)

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, I. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

1.1.10. A népesség a családi, baráti közösségben használt nyelv, valamint a kulturális

értékekhez, hagyományokhoz kötődés és nemek szerint, 2001.

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, II. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

3.1.7. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

3.1.9. A hazai kisebbséghez tartozók állampolgárság és nemek szerint

4.1.11. A népesség nemzetiségi hovatartozás szerint.

A nyelvismerethez kapcsolódó adatok (anyanyelv és az anyanyelven kívül beszélt

nyelv együtt)

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, I. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

1.1.11. A népesség nyelvismeret (Magyarországon gyakrabban előforduló nyelvek) és nemek

szerint, 1960, 1980-2001)

2.1.13. A népesség nyelvismeret, fontosabb demográfiai, foglalkozási ismérvek és nemek

szerint.

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, II. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

3.1.7. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

131

3.1.8. A népesség nyelvismerete (Magyarországon gyakrabban előforduló nyelvek),

korcsoport és nemek szerint.

Anyanyelven kívül beszélt nyelvhez kapcsolódó adatok

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, I. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

1.1.11. A népesség nyelvismerete (Magyarországon gyakrabban előforduló nyelvek) és

nemek szerint, 1960, 1980-2001)

2.1.13. A népesség nyelvismeret, fontosabb demográfiai, foglalkozási ismérvek és nemek

szerint.

Népszámlálás 2001, 6. Területi adatok, II. kötet

Budapest, megyék külön-külön, összefoglaló adatok (országos)

3.1.7. A népesség nemzetiségi hovatartozását befolyásoló tényezők

3.1.8. A népesség nyelvismerete (Magyarországon gyakrabban előforduló nyelvek),

korcsoport és nemek szerint.

VI. sz. melléklet

Fontosabb kisebbségpolitikai újabb kiadványok

􀂾 Szalayné Sándor Erzsébet: A kisebbségvédelem nemzetközi jogi intézményrendszere

a 20. században (MTA Kisebbségkutató Intézet – Gondolat Kiadói Kör)

􀂾 Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon a 20. század végén (Osiris – MTA

Kisebbségkutató Műhely)

􀂾 Merre visz az út? A romák politikai és emberi jogai a változó világban (Lucidus Kiadó

Kisebbségkutatás könyvek)

􀂾 A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság (Osiris- MTA Kisebbségkutató Műhely)

􀂾 Cigányok a szociális földprogramban (Gondolat Kiadó)

􀂾 Pukánszky Béla: Német polgárság magyar földön (Lucidus Kiadó Kisebbségkutatás

könyvek)

􀂾 Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon

􀂾 Niederhauser Emil: Magyarország és Európa (Lucidus Kiadó Kisebbségkutatás

könyvek)

􀂾 Regisztrálható-e az identitás? (Gondolat Kiadó – MTA Jogtudományi Intézet)

VII. sz. melléklet

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében, a magyarországi

kisebbségeket érintő, 1999 és 2003 között született publikációk

(szelektív) bibliográfiai adatai

􀂾 Bartha Csilla: Social and linguistic practices and different patterns of language shift.

In: Fenyvesi, Anna and Sándor, Klára (eds.) Language contact and the verbal complex

of Dutch and Hungarian. Working papers from the 1st Bilingual Language Use Theme

132

Meeting of the Study Centre on Language Contact, November 11–13, 1999, Szeged,

Hungary. Copied in Szeged University of Szeged, Teacher Training College. 15-31.

􀂾 Bartha Csilla: A kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei és az oktatás. (Eds

Nádor Orsolya, Szarka László), Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-

Közép-Európában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003, pp 56-75

􀂾 Bartha, Csilla: Die Möglichkeiten der Bewahrung der Minderheitensprachen in

Ungarn. Über eine soziolinguistische Zweisprachigkeitsuntersuchung im

Landesmasstab. In: Herausgeben von Ferenc Glatz, Sprache und die kleinen Nationen

Ostmitteleuropas. Studien von Cs. Bartha, A. Borbély, M. Erb, F. Glatz, A. Gyivicsán,

O. Nádor, Zs. Ritoók, L. Szarka, Gy. Szépe, B. Vizi. Budapest, 2003, Europa Institut.

(Begegnungen, Band 21.) 225-236.

􀂾 Borbély, Anna: Factors influencing language maintenance and language shift in the

Romanian community of Hungary, In: Sociolinguistica 16. International Yearbook of

European Sociolinguistics. Language policy and small languages, (Eds Ammon U,

Mattheier KJ, Nelde PH), Max Niemeyer Verlag, Tübingen, 2002, pp 94-109

􀂾 Borbély Anna: Néhány adat a magyarországi románok nyelvi jogairól, In: Magyarok

és nyelvtörvények. A Magyarságtudomány könyvtára 26. (Eds Kontra M, Hattyár H),

Teleki László Alapítvány, Budapest, 2002, pp 61-72

􀂾 Gerstner Károly: Dialekterscheinungen in ungarndeutschen geographischen Namen,

In: "und Thut ein Gnügen Seinem Ambt" Festschrift für Karl Manherz zum 60, (Eds

Erb M, Knipf E, Orosz M, Tarnói L), ELTE Germanisztikai Intézet, Budapest, 2002,

pp 63-69

􀂾 Menyhárt Krisztina. Nâkoi aspekti na dvuezicieto pri balgarite v Ungariâ. In: Vincze-

Peneva, L. és Petkova, A. szerk. Bâlgari v Ungariâ, Budapest, 1997. Bolgár Országos

Önkormányzat, Budapest, 1999, 113-120.

􀂾 Orsós Anna: Magyar - beás kéziszótár. Vorbé dă ungur. Csokonai Vitéz Mihály

Tanítóképző Főiskola: Kaposvár, 1999. 114 p.

􀂾 Orsós Anna: A magyarországi cigány nyelvek, In: A roma közösség kultúrája és

pszichológiája, PTE BTK Pszichológiai Intézete és Romológiai Tanszéke, Pécs, 2002,

pp 201-230

􀂾 Szalai Andrea: Linguistic Human Rights Problems among Romani and Boyash

Speakers in Hungary with special attention to education. In Miklós Kontra, Tove

Skutnabb-Kangas, Robert Phillipson and Tibor Várady (szerk.): Language: A Right

and a Resource. (Approaching Linguistic Human Rights.) Budapest, 1999, CEU

Press, 297-315.

􀂾 Jarovinszkij Alekszandr: A magyar-szlovák kétnyelvű gimnazisták lexikálisszemantikai

reprezentációjáról. Nyelvtudományi Közlemények, 2001. 98. köt. 235-

249. p.

133

􀂾 Kontra Miklós: Nyelvi jogok, nyelvi tervezés, és az anyanyelvek tannyelvként való

használatának problémái, In: Cigány nyelvek nemzetközi szemináriuma, (Ed. Cserti

Csapó T), PTE BTK Romológia Tanszék, Pécs, 2002, pp 35-45

VIII. sz. melléklet

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Ügyészsége tudományos kutató szerveként működő

Országos Kriminológiai Intézete roma kisebbséget is érintő újabb kutatásai

(szelektív válogatás)

􀂾 Póczik Szilveszter: External and internal ethnic problems and the Roma minority in

criminological point of view. The 12th Baltic Criminological Seminar to "Crime and

criminology at the turn on the 21st Century". St. Petersburg. Org. by the Russian

Academy of Science, Department of Law of St. Petersburg State University. 28-30.

June. 1999.

􀂾 Póczik Szilveszter: Romas - eine schwer benachteiligte, von Kriminalisierung und

Viktimisierung besonders bedrohte Minderheit. Mitteleuropäische Polizeiakademie.

Budapest, 22.05.2000.

􀂾 Póczik Szilveszter: Ausländische Straftäter in Ungarn in den letzten 10 Jahren.

Internationale Tätergruppen. Seminar der Mitteleuropäischen Polizeiakademie.

Legionowo / Szczytno, Polen. 13-15.09.2000.

􀂾 Póczik Szilveszter: Ausländer und problematische Minderheiten in der Kriminalität in

Ungarn. Internationaler Fortbildungskurs der Mitteleuropäischen Polizeiakademie.

Budapest, 17. Mai 2001.

􀂾 Póczik Szilveszter: Illegale Einwanderer, Ausländer und problematische

Minderheitsgruppen in Kriminalität und Kriminologie. Eine Präsentation für deutsche

Juristen der Referendarzeit. Nationales Institut f. Kriminologie. Budapest, 31. Mai

2001.

􀂾 Póczik Szilveszter: Roma bűnelkövetők kriminológiai vizsgálata. A 2000-2002 évi

empirikus börtönkutatás összegzett eredményei (OKRI-1500).

IX. sz. melléklet

A rendészeti szakközépiskolák által használt oktatási segédanyag

(szelektív) irodalomjegyzéke

􀂾 Ács Zoltán: Cigányok (Nemzetiségek a történelmi Magyarországon)

􀂾 Bevezetés a magyarországi cigányság kultúrájába (Calibra Kiadó Kft.)

􀂾 Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája

􀂾 Győri Szabó Róbert: Kisebbségpolitikai rendszerváltás Magyarországon

􀂾 Cigányok Európában (ELTE kiadás)

􀂾 Póczik Szilveszter: Cigányok és idegenek

134

X. sz. melléklet

Kisebbségi pedagógusképző helyek Magyarországon

Középiskolai nyelvtanárképzés:

􀂾 Eötvös Lóránt Tudományegyetem (ELTE) BTK – Budapest (német, szlovák, horvát,

szerb, szlovén, bolgár, lengyel, görög, ukrán)

􀂾 Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Piliscsaba (német, szlovák)

􀂾 József Attila Tudományegyetem – Szeged (német, szerb, bolgár, ukrán)

􀂾 Pécsi Tudományegyetem BTK – Pécs (német)

Tanárképzés:

􀂾 Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar – Szeged (német,

szlovák, román)

􀂾 Berzsenyi Dániel Főiskola – Szombathely (német, horvát, szlovén)

􀂾 Nyíregyházi Főiskola – Nyíregyháza (ukrán)

􀂾 Pécsi Tudományegyetem BTK (horvát)

Tanítóképzés:

􀂾 ELTE Tanítóképző Főiskolai Kar – Budapest (szerb, német)

􀂾 Eötvös József Főiskola – Baja (német, horvát)

􀂾 Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolai Kar – Szekszárd (német)

􀂾 Apor Vilmos Katolikus Főiskola – Zsámbék (német)

􀂾 Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar – Szarvas (szlovák, román)

􀂾 Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola – Esztergom (német, szlovák)

Óvodapedagógus képzés:

􀂾 Eötvös József Pedagógiai Főiskola – Baja (német, horvát)

􀂾 Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolai Kar – Szekszárd (német,

horvát)

􀂾 Nyugat-Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Kar – Sopron

(német, horvát)

􀂾 Tessedik Sámuel Főiskola Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolai Kar – Szarvas

(szlovák, román)

A roma pedagógusképzésben érintett felsőoktatási intézmények:

􀂾 ELTE BTK Neveléstudományi Tanszék – Budapest (Cigány Tanszéki Csoport)

􀂾 ELTE BTK Kultúrantropológiai Tanszék – Budapest (program)

􀂾 Pécsi Tudományegyetem BTK Romológiai Tanszék - Pécs

􀂾 Nyíregyházi Főiskola – Nyíregyháza (speciális kollégium)

􀂾 Kaposvári Egyetem – Kaposvár (posztgraduális romológiai képzés)

􀂾 Apor Vilmos Katolikus Főiskola – Zsámbék (Cigány Tanszék)

􀂾 ELTE Tanítóképző Főiskolai Kar – Budapest (speciális kollégium)

􀂾 Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kar – Sárospatak (speciális

kollégium)

􀂾 Miskolci Egyetem BTK Kultúrantropológiai Tanszék – Miskolc (speciális kollégium)

􀂾 Kölcsey Ferenc Tanítóképző Feformátus Főiskola – Debrecen (posztgraduális

romológiai képzés)

􀂾 Tessedik Sámuel Főiskola Pedagógiai Főiskolai Kar – Szarvas (speciális kollégium)

135

􀂾 Eötvös József Főiskola – Baja (speciális kollégium)

􀂾 Debreceni Egyetem Wargha István Pedagógiai Főiskolai Kar – Hajdúböszörmény

(speciális kollégium)

XI. sz. melléklet

A Nemzeti Fejlesztési Terv roma vonatkozású intézkedései

(a Nemzeti Fejlesztési Hivatal tájékoztatója, 2004. január)

Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program

1.1 Intézkedés: A munkanélküliség megelőzése és kezelése

Az intézkedés a 20 megyei munkaügyi központ által szervezett képzések finanszírozását

biztosítja. Az intézkedés keretében az alábbi tevékenységek támogatására van lehetőség:

Képzések, tréningek:

􀂾 Személyiségfejlesztő és motivációs tréning,

􀂾 A szakképzés megkezdéséhez szükséges alapismereteket nyújtó oktatás, felzárkóztató

képzések,

􀂾 Szakképzés (adott munkakör betöltésére felkészítő képzés, informatikai képzés,

vállalkozói ismeretek és készségek fejlesztése, szakmai tevékenység magasabb szintű

gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítása, a létszámleépítéssel érintettek számára

képzés, átképzés,

􀂾 Nyelvi képzés.

Foglalkoztatást és foglalkoztathatóságot elősegítő szolgáltatások és ellátások:

􀂾 Személyre szabott információs és tanácsadási szolgáltatások (pályatanácsadás, képzési

tanácsadás, munkatanácsadás, álláskereső klub, álláskeresési technikák oktatása),

􀂾 Munkaerő területi mobilitását elősegítő szolgáltatások (pl. igazolt utazási költségek

megtérítése),

􀂾 Foglalkoztatási támogatás, részmunkaidős munkavégzést, valamint gyakorlati

tapasztalatszerzést szolgáló támogatások.

Az intézkedés célcsoportjában felül reprezentált a roma kisebbség. A cigány kisebbségi

önkormányzatokat és roma civil szervezeteket bevonták az intézkedés tervezésébe a

célcsoport megfelelő elérésének biztosítása érdekében. Az intézkedés keretében lehetőség van

kifejezetten romákat célzó programok végrehajtására is.

Rendelkezésre álló összeg: 116 866 644 euró

1.2 Intézkedés: A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése

Az intézkedés keretében kifejezetten a roma kisebbség munkaerő-piaci beilleszkedését

szolgáló programok valósíthatók meg.

Támogatható tevékenységek:

􀂾 Az állásközvetítés rendszerének fejlesztése a tanácsadás és az álláskeresési

szolgáltatások kiterjesztésén keresztül,

136

􀂾 A foglalkoztatási szolgálat szolgáltatásai minőségének javítása az alkalmazottak

képzésén keresztül, bevonva a roma alkalmazottakat is,

􀂾 Az ügyfelek részére aktuális munkaerő-piaci információk, valamint képzési

lehetőségekről szóló információ nyújtása, kiegészítve karrier tanácsadással,

􀂾 Regionális és helyi szintű együttműködés támogatása (civil szervezettekkel, ifjúsági -

szolgáltató irodákkal, szociális, oktatási és képző intézményekkel, roma

szervezetekkel stb.).

A roma programok előkészítésébe a roma munkatársakat minél nagyobb számban kell

bevonni. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy megnőjenek a roma programokban résztvevők

elhelyezkedési esélyei az elsődleges és másodlagos munkaerő-piacon.

Rendelkezésre álló összeg: 32 000 015 euró

2.1 Intézkedés: Hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási

rendszerben

Az intézkedés célja a hátrányos helyzetű, elsősorban a roma és a sajátos nevelési igényű

tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának megelőzése, illetve az integrált oktatás

fejlesztése. Ezáltal a roma tanulók munkaerő-piaci esélyei és társadalmi integrációja javítható.

További cél a szegregáció megszüntetése és a diszkriminációmentes, integrált oktatási

gyakorlat bevezetése a közoktatásban. Pályázhat: önkormányzat, civil szervezet, egyház,

közhasznú társaság.

1. A hátrányos helyzetű, elsősorban a roma és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásában

érintett szakemberek képzése, az integrációs oktatással kapcsolatos tantervek és

módszertanok kifejlesztése:

􀂾 Tanárképzési programok kifejlesztése és bevezetése,

􀂾 Szakértői és tanár-továbbképzési tréningek kifejlesztése és megvalósítása,

􀂾 Tréningek és a társadalmi érzékenységet, ill. az integrációs oktatás iránti pozitív

hozzáállást növelő képzések helyi döntéshozók és nem tanár pedagógus szakemberek

számára,

􀂾 Az integrált oktatás know-how-jának kifejlesztése, módszertani adatbank és

szolgáltatói programcsomagok létrehozása,

􀂾 Új módszerek kidolgozása az idő előtti iskolaelhagyás megelőzésére és a

lemorzsolódás kockázatának korai felismerésére.

2. Az integrációs oktatási programok adaptációjának támogatása az egyes intézményekben:

􀂾 Oktatási módszerek, modulok és tananyagok adaptációja,

􀂾 Tanórán kívüli tevékenységek adaptációja a hátrányos helyzetű gyermekek

lemorzsolódásának megelőzésére és iskolai sikereik támogatására (tanórán kívüli

tanulócsoportok, tehetséggondozó programok),

􀂾 Mérési és értékelési rendszerek adaptációja,

􀂾 Az interkulturális kommunikáció fejlesztése,

􀂾 Horizontális tanulási és tematikus információs hálózatok fejlesztése, műhelymunka és

szemináriumok.

A különböző társadalmi helyzetű tanulók integrált, személyközpontú, differenciált oktatása

javítja a kölcsönös megértést és elfogadást, ezáltal csökkenti az előítéleteket.

137

Rendelkezésre álló összeg: 30 356 702 euró

2.2. Intézkedés: A társadalmi befogadás elősegítése a szociális területen dolgozó szakemberek

képzésével

Az intézkedés programja a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációját szolgálja. Az

intézkedésnek nincs külön roma származású embereket célzó programja, mivel szakmailag és

társadalmilag is hatékonyabb az integrált programok megvalósítása. Ugyanakkor az

intézkedésbe foglalt programok által érintett célcsoportban felülreprezentáltak a roma

származású emberek. Így az intézkedés egésze kiemelten érinti a romák jobb ellátását,

felkészítését, foglalkoztatását, ezáltal társadalmi beilleszkedését. Pályázhatnak:

önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak.

Támogatható tevékenységek:

􀂾 Képzés, átképzés,

􀂾 Mentálhigiénés képzés, konfliktuskezelési tréning, mediációs tréning,

􀂾 Szupervízió, munkaerő-piaci ismeretek,

􀂾 EU-s ismeretek, EU-s gyakorlatok átvétele, számítógépes ismeretek, elektronikus

tanulás,

􀂾 Együttműködések kialakítása, képzési tematikák, tananyagok kidolgozása,

módszertanok kidolgozása.

Rendelkezésre álló összeg: 16 630 977 euró

2.3 Intézkedés: A hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztatási lehetőségeinek

javítása

Az intézkedés kiemelt célcsoportja a romák. A támogatott projektek elsődleges célja a romák

bevonása, motiválásuk, képzésük és munkaerő-piaci (re)integrációjuk biztosítása,

figyelemmel a romák speciális szükségleteire. Az intézkedés - a tervezés, a megvalósítás és az

értékelés fázisaiban is - a romák aktív részvételével valósulhat meg.

Célcsoport-orientált tevékenységek:

􀂾 A célcsoport felkutatása, bevonása és motiválása,

􀂾 Az oktatásba és képzésbe való be-, illetve visszailleszkedés és/vagy elhelyezés

segítése,

􀂾 Egyéni fejlesztési tervek kidolgozása és végrehajtása (beleértve a testi és mentális

állapot javítását, a tanulási és munkamotiváció erősítését, a kulcskompetenciák és

alapismeretek fejlesztését),

􀂾 Elítéltek, fogva-tartottak és börtönből szabadulók társadalmi és munkaerő-piaci

beilleszkedésének segítése képzéssel és munkaerő-piaci és szociális szolgáltatásokkal.

Az integrált megközelítés biztosítása érdekében a fejlesztési, képzési és foglalkoztatási

tevékenységeket minden esetben pszicho-szociális támogató szolgáltatásokkal szerves

egységben kell megvalósítani.

Szakmai segítségnyújtás jellegű tevékenységek a projekteket megvalósító szervezetek

szakmai feltételeinek javítása érdekében:

􀂾 A projekteket megvalósító szervezetek munkatársainak képzése, szupervízió,

􀂾 A helyi partnerség és együttműködés kialakítása és fejlesztése,

138

􀂾 Hálózatfejlesztés, szektor-specifikus minőségirányítási modell bevezetése.

Pályázhat:

1. Főpályázóként: non-profit szervezetek (egyesület, alapítvány, közhasznú társaság,

egyházi intézmény),

2. Konzorcium tagjaként: non-profit szervezet (egyesület, alapítvány, közhasznú

társaság, egyházi intézmény), helyi önkormányzat, helyi kisebbségi önkormányzat,

vállalkozás, költségvetési szerv és intézménye.

Rendelkezésre álló összeg: 40 014 442 euró

3.1 Intézkedés: Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek, képességek és

kompetenciák fejlesztésének ösztönzése

Az intézkedés nem kifejezetten a romákat célozza, de a pályázat során előnyben részesülnek a

hátrányos helyzetű diákok, különös tekintettel a romák.

􀂾 Új tananyagok, oktatási programcsomagok, segédanyagok és módszertanok

kifejlesztése és bevezetése a kompetencia-alapú oktatás jegyében:

􀂾 Az óvodában és az alapfokú oktatásban (ISCED 0, 1, 2) az alapkészségek (számolás,

írás-olvasás), a szociális és életviteli kompetenciák, alapszintű IKT készségek és az

életpálya-építési kompetenciák területén,

􀂾 Középfokon (ISCED 3) az alapkészségek továbbfejlesztésének, az emelt szintű IKT és

az életpálya-építési kompetenciák, valamint az idegen nyelvi kompetenciák területén,

􀂾 Pedagógusképzési és -továbbképzési tananyagok, módszertan és programok

kifejlesztése,

􀂾 A kompetencia-alapú képzéshez szükséges mérési és értékelési eljárások kifejlesztése

és adaptálása,

􀂾 Tanár-továbbképzés a kompetencia-alapú oktatáshoz,

􀂾 Tanárok, oktatási szakértők és intézményvezetők képzése a minőségfejlesztés

területén,

􀂾 Az oktatási és képzési intézmények vezetőinek és tanácsadó testületeinek képzése az

intézkedés megvalósítására és értékelésére.

Rendelkezésre álló összeg: 73 164 702 euró

3.2 Intézkedés: A szakképzés tartalmi, módszertani, és szerkezeti fejlesztése

Az intézkedés a szociális területen dolgozók számára jelenthet segítséget:

􀂾 A szakképző intézmények és más helyi gazdasági szereplők (gazdasági kamarák,

fenntartók, szociális partnerek) közötti intézményes kapcsolat (együttműködés

rendszerének) kialakítása,

􀂾 A programban résztvevők kiválasztási kritériumainak meghatározása, pályázati úton

történő kiválasztása,

􀂾 A fejlesztő tevékenységekbe bevont szakképző intézmények, gazdasági kamarák,

fenntartók és társadalmi partnerek szakértőivel történő együttműködés rendszerének

kialakítása,

􀂾 A képzésekhez, továbbképzésekhez digitális tananyagok, szükség szerint egyéb

tananyagok kidolgozása és elérhetővé tétele (a Magyarországon kidolgoztatott

egységes elektronikus adatbázis rendszerbe illesztve),

􀂾 Hatékonyság- és beválás-vizsgálatok végzése, monitorozás.

139

Rendelkezésre álló összeg: 42 515 345 euró

3.4 Intézkedés: A munkahelyteremtést és a vállalkozói készségek fejlesztését elősegítő

képzések

Nem célzottan a roma kisebbség támogatását szolgáló intézkedés, de jellege miatt jó

lehetőséget biztosít a roma pályázók számára is.

Munkahelyteremtő beruházásokhoz kapcsolódó képzési programok támogatása:

􀂾 Munkahelyteremtő beruházásokhoz és vállalati technológia-váltáshoz kapcsolódó

képzések, átképzések, részképzések, vállalat-specifikus képzések kidolgozása és

megvalósítása,

􀂾 Regionális vállalati központokban megvalósuló felnőttképzési programok támogatása.

􀂾 A munkahelyteremtő beruházásokhoz és a vállalati technológia-váltáshoz kapcsolódó

képzések kiegészítő tevékenységeiként támogatható:

Vállalkozói készségek fejlesztése

􀂾 Korszerű vállalkozói ismeretek és az üzletmenet hatékony megszervezéséhez

szükséges ismeretek megszerzését biztosító képzési programok,

􀂾 Az Európai Unióra vonatkozó ismeretekkel kapcsolatos képzések,

􀂾 Informatikai képzés és készségfejlesztés,

􀂾 A munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos előírásoknak való megfelelés

segítése képzéssel, információs szolgáltatásokkal.

A projektekben követelmény a roma munkavállalók, illetve a romákat is foglalkoztató,

valamint a roma vállalkozók tulajdonában lévő munkahelyek bevonása.

Pályázhat: oktatási intézmény, kutató intézmény

Rendelkezésre álló összeg: 66 752 815 euró

4.2 Intézkedés: A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése

Ez a komponens egyrészt a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.2. intézkedéshez

kapcsolódhat, mivel az ottani képzési programokban részt vehetnek az új intézmények

dolgozói. A bölcsődei ellátáshoz így EU-s támogatással megvalósuló rugalmas napközbeni

ellátásokat is lehet illeszteni.

Pályázhat: önkormányzati, helyi kisebbségi önkormányzati, civil szervezet közhasznú

alapítvány

Az intézkedés a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációját szolgálja. Lényege a

társadalmi beilleszkedést célzó szolgáltatások infrastrukturális hátterének megteremtése,

jobbítása, amelyek között nincs kizárólag a roma kisebbséghez tartozó embereket ellátó

intézmény. Ugyanakkor az intézkedésben foglalt programok által célzott minden közvetett

célcsoportban felülreprezentáltak a roma származású emberek. Így az intézkedés egésze

kiemelten célozza a romák jobb ellátását, felkészítését, foglalkoztatását, ezáltal társadalmi

beilleszkedését.

140

Regionális Fejlesztés Operatív Program

2.2. Intézkedés: Városi területek rehabilitációja

A támogatott területeken nagyszámú hátrányos helyzetű roma ember él leromlott a fizikai

környezetben. A hátrányok sokszor környezeti problémákkal párosulnak. Az akcióterületek

lehetnek funkciójukat vesztő településközpontok vagy alközpontok, ahol a gazdasági és

szociális tevékenységek nagy része koncentrálódik, valamint olyan településrészek, melyeken

az új funkciók bevezetése hozzájárul a terület társadalmi és gazdasági megújulásához.

Támogatható tevékenységek

􀂾 Új gazdasági, közösségi és szociális funkciók megjelenésének támogatása és a

meglévő funkciók megerősítése romló állapotú, többségében hátrányos helyzetű

csoportok által lakott városi területeken a terület megújítása és a társadalmi kohézió

erősítése érdekében.

􀂾 Leromlott városi területek megújítása, roma telepek felszámolása és olyan vonzó

városi környezet kialakítása, mely ösztönzi a további magánberuházásokat.

􀂾 Barnamezős területek újrahasznosítása funkcióváltásuk és a települési struktúrába való

integrációjuk előmozdítása, valamint a zöldmezős beruházások területigényének

csökkentése érdekében.

Rendelkezésre álló összeg: 92 666 421 euró

3.1 A helyi közigazgatás civil szervezetek kapacitás építése

Az intézkedés egyik célcsoportja a kisebbségi-, többek között a roma kisebbségi

önkormányzatok képviselői. Az intézkedés a végrehajtás során ösztönzi a romák különböző

képzésekben történő részvételét. Ez leginkább olyan típusú képzésekre vonatkozik, melyek

javítják a roma szervezetek projektfejlesztő kapacitását, ezzel is hozzájárulva a roma

kisebbség helyzetének javítását célzó projektek hatékony előkészítéséhez és lebonyolításához.

Támogatható tevékenységek a területfejlesztésben érintett intézmények, valamint a civil

szereplők kapacitásépítése érdekében:

􀂾 Képzések lebonyolítása,

􀂾 A Strukturális Alapok, valamint a Kohéziós Alap forrásainak felhasználását célzó

projektek tervezéséhez, végrehajtásához kapcsolódó ismeretek fejlesztése (pl. projekttervezés

és fejlesztés),

􀂾 Stratégiai tervezés, általános menedzsment,

􀂾 Esélyegyenlőségek,

􀂾 Közigazgatás, közszféra működése, közszolgáltatások átvállalásához szükséges

ismeretek

􀂾 Európai Uniós ismeretek,

􀂾 Projekt-előkészítés, -fejlesztés, -megvalósítás, pénzügyi menedzsment,

􀂾 Források rendelkezésre állásának biztosítása,

􀂾 Kommunikációs és információs rendszerek irányítása diverzitás és anti-diszkrimináció

témában.

Támogatható tevékenységek a regionális és kistérségi szintű együttműködések ösztönzése

érdekében:

141

􀂾 Partnerség-építő és kommunikációs tréningek lebonyolítása,

􀂾 Kistérségi és regionális szintű együttműködési-partnerségi hálózatok kiépítését célzó

képzések, workshop-ok szervezése,

􀂾 Regionális és kistérségi szintű, minta-jellegű együttműködési modellek kialakítását

célzó képzések lebonyolítása,

􀂾 Széleskörű partnerségre épülő, integrált projektek kialakítására irányuló képzési

programok lebonyolítása.

Rendelkezésre álló összeg: 26 937 915 euró

3.2 Intézkedés: A helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása

Az intézkedés célja a foglalkoztatást elősegítő tevékenységek helyi koordinációjának

elősegítése, helyi/ kistérségi/ regionális foglalkoztatási stratégiák kialakítása, foglalkoztatási

megállapodások létrehozása. Az intézkedés támogatja továbbá a helyi foglalkoztatási

kezdemények ösztönzését és összehangolását célzó helyi/regionális szintű együttműködési

hálózatok kialakítását, illetve a működési feltételeinek megteremtését.

Az intézkedés javítja továbbá a roma népesség munkaerő-piaci helyzetét. A tartós

munkanélküliek körében magas a roma származású lakosság aránya. Az intézkedés keretében

megvalósuló foglalkoztatási projekt számukra is munka lehetőséget biztosít. Az intézkedés

ösztönzi a romák részvételével megvalósuló projekteket.

Támogatható tevékenységek:

􀂾 Oktatás, szak- és betanító-képzés, ismeret-felújítás,

􀂾 A programban résztvevő munkavállalók foglalkoztatása, beleértve a rehabilitációt,

􀂾 Tanácsadási tevékenység és a programban résztvevők foglalkoztathatóságának

javítását célzó egyéb szolgáltatások,

􀂾 Olyan kiegészítő szolgáltatások biztosítása – beleértve az eltartott családtagokat is –

amely a kedvezményezett munkában való bent maradását segítik,

􀂾 A foglalkoztatási program számára szükséges infrastrukturális háttér megteremtése,

eszközök, berendezések beszerzése,

􀂾 A program sikeres megvalósításához szükséges szolgáltatások igénybevétele,

􀂾 A helyi foglalkoztatási projektek irányítását végző szakemberek, illetve projektek

számára szakmai segítséget nyújtó szakemberek projektgazdák képzése,

􀂾 Szakmai és menedzsment tanácsadás a helyi foglalkoztatási projektek sikeres

megvalósításának elősegítése érdekében,

􀂾 Minőségfejlesztési – irányítási rendszerek bevezetését elősegítő tanácsadói-képzési

szolgáltatások nyújtása a szociális gazdaságban tevékenykedő civil szervezetek

számára,

􀂾 Jó gyakorlatok elterjesztése, tájékoztatás és publicitás biztosítása kiadványok készítése

és rendezvények szervezése által.

Rendelkezésre álló összeg: 23 757 745 euró

Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program

1.4 Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása

Az intézkedés keretében olyan szakképzés támogatható, amely hozzájárul a gazdálkodók és a

mezőgazdasági és erdészeti tevékenységet végző egyéb személyek szakismereteinek és

142

szakmai alkalmasságának fejlesztéséhez. Ez kiterjed a tanárok olyan célirányos

továbbképzésére is, amely nem része az általános képzési rendszernek, és nem támogatott az

Európai Szociális Alapból sem a Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program, vagy a

Regionális fejlesztési Operatív Program keretében. Az intézkedés célja képzési programok

kifejlesztése új tananyagok kidolgozásával, illetve a meglévő programok és tananyagok

szükség szerinti átalakításával, továbbá EU/KAP és regionális ismeretanyaggal történő

kiegészítésével az agrár termeléshez és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó fenti

szakterületeken.

Támogatható tevékenységek:

􀂾 Az oktatásban résztvevő szaktanárok célirányos továbbképzése,

􀂾 Továbbképző, átképző tanfolyamok szervezése a mezőgazdaságban és az erdészetben

dolgozók számára,

􀂾 A vidéken élő nők alternatív jövedelemszerzését elősegítő speciális képzések

szervezése,

􀂾 A vidéken élő nők alternatív jövedelemszerzését elősegítő speciális képzések

szervezése,

􀂾 Speciális képzések szervezése a hátrányos helyzetű mezőgazdasági termelést folytató

roma közösségek lehetőségeinek javítására.

Az intézkedés kiemelten támogatja az alábbi szakterületekre kiterjedő képzéseket:

􀂾 Ökológiai- és biogazdálkodás, talaj- és vízvédelmet biztosító gazdálkodás, trágya- és

növényvédő-szer 0felhasználás,

􀂾 A tájkép megőrzését és gazdagítását, a környezet védelmét biztosító termelési

módszerek;

􀂾 erdészeti és halászati üzemvezetési módszerek,

􀂾 Farm-menedzsment ismeretek,

􀂾 Az Európai Unió és agrár rendszere, a KAP szabályozási rendszerei, a termeléshez

kapcsolódó előírások,

􀂾 A vidéken élők alternatív, kiegészítő jövedelem-szerzési lehetőségei,

􀂾 Mezőgazdasági termeléssel foglalkozó, hátrányos helyzetű roma közösségek speciális

igényei.

Rendelkezésre álló összeg: 7 100 000 euró

3.4 LEADER+

Az intézkedés ugyan nem nevesíti a roma közösségeket, mint célcsoportot, de jellegéből

fakadóan alkalmas e közösségek fejlesztésére. A LEADER felerősíti azokat az emberi,

közösségi és gazdasági mechanizmusokat, amelyek egy-egy térség belső adottságait, a helyi

közösség bekapcsolásával, részvételével kialakított programok megvalósítása érdekében

mozgósítani tudják. Ez a feltétele a fenntartható, életminőséget szem előtt tartó szerves

fejlődésnek, amelyben az egyes térségek és helyi közösségek rejtett tartalékai feltárhatók és

amelyek révén létrejöhetnek a helyi közösségek ma még hiányzó emberi, gazdasági és

információs kapcsolatrendszerei.

4.1. Készségek elsajátítása

􀂾 Képzések, rendezvények, műhelymunkák, tájékoztatók megrendezése, adott térségről

szóló tanulmányok, kiadványok, kézikönyvek elkészítése, korlátozott számú

143

(előszelektált) potenciális Helyi Akciócsoportok területi alapú, integrált fejlesztési

stratégiájának közösségi részvételen és partnerségen alapuló kidolgozása,

􀂾 A helyi lakosság informálása és képzése a fejlesztési folyamatban való aktívabb

részvétel céljából,

􀂾 Reprezentatív helyi fejlesztési partnerségek, együttműködések létrehozása. A helyi

együttműködések módszertani és adminisztrációs felkészítése LEADER+ típusú

intézkedések tervezésére és végrehajtására,

􀂾 Helyi közösségek, közösségi vezetők, potenciális Helyi Akciócsoport tagok és

szakértők kapacitás fejlesztése,

􀂾 Módszertani anyagok elkészítése és elterjesztése. Kiadványok előállítása,

rendezvények szervezése.

4.2 Kísérleti, integrált vidékfejlesztési stratégiák

􀂾 A Helyi Akciócsoportok által elkészített jóváhagyott helyi térségi alapú, kísérleti

jellegű integrált vidékfejlesztési programok megvalósítása helyi szintű pályáztatás

útján,

􀂾 A Helyi Akciócsoportok létrehozásának és működésének támogatása a helyi

vidékfejlesztési programok megvalósítására rendelkezésre álló támogatás maximum

10%-ig.

4.3. Térségek egymás közötti és nemzetközi együttműködés támogatása

􀂾 Kettő vagy több térség együttműködésével kialakított és megvalósított fejlesztések

támogatása, amely együttműködés létrejöhet Magyarországon belüli és különböző

tagállamok vidéki térségei között (saját finanszírozásban olyan vidéki térségek is

partnerek lehetnek, Amelyek nem tartoznak a LEADER+ programba).

􀂾 Támogatás adható a térségek közösen megtervezett, mindkét (esetleg több) vidéki

térségre ható konkrét közös projekteket megvalósítására.

4.4. Kommunikációs hálózatépítés európai, nemzeti és regionális szinten

􀂾 A nemzeti koordinációs egység létrehozása,

􀂾 A vidéki térségek hálózatba történő bekapcsolása és a hálózat folyamatos és hatékony

működtetésének biztosítása.

Rendelkezésre álló összeg: 23 900 000 euró

XII. sz. melléklet

Eseményleírás: a „gyöngyösi-„ és a „valkói ügy”

(Forrás: Belügyminisztérium)

Az alábbiakban, a közelmúltban igen nagy visszhangot kiváltott és a médiában is sokszor

szerepeltetett két ügy leírását adjuk.

A gyöngyösi Bugát Pál Kórház biztonsági szolgálata 2002. november 1-jén 13 óra 16 perckor

értesítést kapott, hogy a kórház harmadik emeleti sebészeti osztályán körülbelül 40-50 fős

tömeg gyűlt össze, akik hangos viselkedésükkel zavarták a betegek nyugalmát. A

144

csoportosulásra a család egyik tagja, a 82 éves családanya elhunyta miatt került sor. A

hozzátartozók, akik közül sokan ittas állapotban voltak, berontottak a kórterembe, az

elhunytat simogatták, rángatták. A betegek és az ápolónők megrémültek, volt olyan frissen

operált beteg, aki félelmében, legyengült állapotban, mezítláb hagyta el a kórtermet.

A rendőrséget a biztonsági szolgálat értesítette. A kiérkező rendőrök felszólították a

hangoskodókat, hogy hagyják el az épületet. A társaság tagjai közül néhányan próbáltak

vonakodva eleget tenni a felszólításnak, de a lift a túlterhelés miatt nem tudott elindulni. A

rendőrök a lépcsőházon keresztül próbálták lefelé terelni a tömeget, amikor elszabadultak az

indulatok. Az egyik hangadó a kezét ütésre emelte és az egyik rendőr ruháját megragadta. A

továbbiakban dulakodás alakult ki, mert a rendőrök próbáltak társuk segítségére sietni, a

társaságból pedig ugyancsak egyre többen kapcsolódtak be az eseményekbe. Az egyik

verekedő kezéből egy bicska is előkerült, közben a tömeg azt skandálta, hogy a rendőröket

agyonverik.

A rendőrök a verekedők közül először két, később három személyt állítottak elő a Gyöngyösi

Rendőrkapitányságra.

Az eset vizsgálatát az országos rendőrfőkapitány utasítására felállított bizottság végezte,

amely a rendőri intézkedések körében - többek között - a rádióösszeköttetés hiányosságait és

az ügyeletes rendőr munkáját kifogásolta. A bizottság megállapította, hogy a helyzet

kialakulását a rendőri munka hiányosságai is elősegítették, ezért a Heves megyei Rendőrfőkapitányság

vezetője hat rendőrrel szemben fegyelmi felelősségre vonást kezdeményezett.

Hozzá kell tenni azonban, hogy magát a rendőri intézkedést a Heves megyei Ügyészségi

Nyomozó Hivatal jogszerűnek minősítette, a rendőrök ellen hivatalos eljárásban elkövetett

bántalmazás miatt tett feljelentés nyomán indult eljárást pedig megszüntette.

A Gödöllői Rendőr-kapitánysághoz tartozó Valkó, Vácszentlászló, Zsámbok és Dány

községek területén 2003. június 13-án 7.00 óra és 19.00 óra között két rendőr gépkocsizó

járőrszolgálatot teljesített és Valkó község belterületén közúti közlekedési ellenőrzést végzett.

Ennek során a rendőrök négy fővel szemben szabálysértés miatt intézkedtek és feljelentést

kezdeményeztek.

Valkó község Kossuth Lajos utcájában, az intézkedő rendőrök 9.00 órakor szabályos „Állj!”

karjelzés alkalmazásával kívántak megállítani egy ZUK típusú teherautót. A teherautó

vezetője a rendőri jelzést figyelmen kívül hagyva, abból a célból, hogy magát az intézkedés

alól kivonja, gázt adott és továbbhajtott, amelynek következtében a rendőrnek saját testi

épsége védelme érdekében az útpadkára kellett lépnie. A rendőrök szolgálati gépkocsival a

ZUK teherautó után indultak, amely az intézkedés helyszínétől nem messze megállt. A

teherautó vezetője a vezetőfülkéből kiugorva, egy szerelővassal a kezében a már gyalogosan

közeledő rendőrökkel szemben támadólag lépett fel.

Az egyik rendőr ezt látva, szolgálati pisztolyát hordtokjából elővette és kibiztosítás nélkül

maga elé emelte. A teherautó vezetője erre a szerelővasat eldobta és a ház kapuja felé szaladt,

az azonban zárva volt. Így a rendőr testi kényszer alkalmazásával fel tudta tartóztatni az

ellenállást tanúsító személyt, akit járőrtársa segítségével a szolgálati gépkocsihoz kísért és akit

- további ellenszegülésének megtörése érdekében - meg akartak bilincselni. Jobb kezére már

rátették a bilincset, amikor arra lettek figyelmesek, hogy egy körülbelül 30-40 főből álló

csoport (férfiak, nők és gyerekek) – akik az utcában levő házakból jöttek ki –, hangosan

145

szitkozódva, támadólag fellépve, körbefogta őket, miközben az egyik házból egy 40 év körüli

férfi szaladt ki és az egyik intézkedő rendőrt vállon ütötte. Ez a cselekmény az intézkedés

eredményes befejezését meghiúsította, mivel a rendőrnek egyensúlya megtartása érdekében a

teherautó vezetőjét el kellett engednie, így a bilincselést egyedül, az intézkedés alá vont

személy ellenállása miatt nem tudta befejezni.

Ezalatt, a tömegben egy ismeretlen - 12-13 év körüli gyerek - a rendőröknek az intézkedéssel

és a nagyobb létszámú csoporttal való elfoglaltságát kihasználva, a szolgálati gépkocsi

jobboldali első kerekét kiszúrta.

Az egyre növekvő, különböző eszközökkel (kapa, kasza, vasvilla) felszerelkezett csoport,

támadó, agresszív fellépése és a kialakult lincshangulat miatt, a rendőrök saját testi épségük

védelme érdekében a további intézkedéstől elálltak és a szolgálati gépkocsival a helyszínről

eltávoztak, majd értesítették a Gödöllői Rendőrkapitányság ügyeletét.

Az eset vizsgálata során a Pest megyei Rendőr-főkapitányságon megállapítást nyert, hogy a

rendőrök szabályosan jártak el. A szakszerűség tekintetében azonban hiányosságként merült

fel, hogy az ügyeletes tiszt az eseményt jelentő járőrtől nem megfelelően tájékozódott. Így

fordulhatott elő, hogy a bekövetkezett rendkívüli eseményt nem a súlyának megfelelően

kezelték. A szükséges intézkedéseket csak a kapitányságvezető utasítására tették meg, akit

Valkó község polgármestere telefonon értesített az eseményekről.

A kivizsgálás eredményeként két valkói lakos ellen a Gödöllői Rendőr-kapitányság vezetője

hivatalos személy elleni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt a Pest megyei Ügyészségi

Nyomozóhivatalnál büntetőeljárást indított, továbbá fegyelmi intézkedések kezdeményezésére

is sor került a járőr párral és az ügyeletes tiszttel szemben. A Pest megyei Rendőrfőkapitányság

Minőségfejlesztési és Ellenőrzési Szolgálata a hasonló esetek elkerülése végett

esettanulmány készítését is javasolta.

XIII. melléklet

A kisebbségi oktatás statisztikai adatai az Országos Közoktatási Intézet „Jelentés a

magyar közoktatásról, 2003” c. kiadványában közzétett információk felhasználásával

A kisebbségi oktatás különböző szintjein a tanulók számának változása, 1995/96 és 2001/02

Általános iskola Gimnázium Szakközépiskola Felsőoktatás Nyelv

1995/96 2001/02 1995/96 2001/02 1995/96 2001/02 1995/96 2001/02

Horvát 2 657 1 527 214 179 – – 83 98

Német 41 029 39 692 825 2 685 – 601 200 167

Román 1 041 824 114 177 – – 92 107

Szerb 281 476 75 110 – – 56 68

Szlovák 4 317 3 269 145 127 52 33 132 165

Szlovén 116 251 8 12 3 – 7 4

Összesen 49 441 46 039 1 381 3 290 55 634 570 609

Forrás: Magyar statisztikai évkönyv 2002, KSH

146

A kisebbségi oktatásban részt vevő, nemzeti identitásukat vállaló 5. és 8. osztályos tanulók

aránya aszerint, hogy milyen anyanyelvűnek vallják magukat, 1999/2000 (%)

Anyanyelve Cigány Horvát Német Román Szerb Szlovák Együtt

Nemzetiségi 27,8 59,2 4,8 57,7 84,6 10,0 32,6

Magyar 72,2 40,8 95,2 42,3 15,4 90,0 68,3

Forrás: Országos Közoktatási Intézet

A kisebbségi oktatásban részt vevő, nemzetiségi identitásukat vállaló 5. és 8. osztályos

tanulók kisebbségi nyelvismerete, 1999/2000 (%)

Megnevezés Cigány Horvát Német Román Szerb Szlovák Együtt

Beszéli a nemzetiségi nyelvet?

Igen 52,9 68,2 75 78,3 90,9 72,7 73,7

Érti, de nem beszéli 17,6 15,6 10 21,7 9,1 27,3 12,9

Nem érti, és nem beszéli 29,4 15,9 15,0 – – – 13,4

Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A nyelvi kommunikáció szintje*

Anyanyelvi szint 27,3 40,0 4,8 35 81,8 22,2 25,7

Elég jó 18,2 20,0 46,8 20,0 – 11,1 29,1

Közepes 36,4 34,3 43,5 40 9,1 55,6 38,5

Rossz 18,2 5,7 4,8 5,0 9,1 11,1 6,7

Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: Országos Közoktatási Intézet

* A magukat nemzetiségi nyelvet beszélőnek vallók körében.

A 2001. évi népszámlálási adatok összefoglaló táblázata

1. sz.

melléklet

Az anyanyelvet

vallók

A nemzetiséghez

tartozást vallók

A nemzetiségi

kulturális

értékekhez,

hagyományokhoz

kötődők

Családi,

baráti

közösségben

a

nyelvet

használók

száma száma száma

Hazai kisebbség

1990 2001

Az

anyanyelvet

vallók

számának

változása

százalékban

1990 2001

A

nemzetiséget

vallók

számának

változása

százalékban

2001 2001

Bolgár 1 370 1 299 -5,18 .. 1 358 1 693 1 118

Cigány 48 072 48 685 1,28

142

683 190 046 33,19 129 259 53 323

Görög 1 640 1 921 17,13 .. 2 509 6 140 1 974

Horvát 17 577 14 345 -18,39 13 570 15 620 15,11 19 715 14 788

Lengyel 3 788 2 580 -31,89 .. 2 962 3 983 2 659

Német 37 511 33 792 -9,91 30 824 62 233 101,90 88 416 53 040

Örmény 37 294 694,59 .. 620 836 300

Román 8 730 8 482 -2,84 10 740 7 995 -25,56 9 162 8 215

Szerb 2 953 3 388 14,73 2 905 3 816 31,36 5 279 4 186

Szlovák 12 745 11 817 -7,28 10 459 17 693 69,17 26 631 18 057

Szlovén 2 627 3 187 21,32 1 930 3 040 57,51 3 442 3 119

Ruszin 1 113 .. 1 098 1 292 1 068

Ukrán

674

4 885 .. 5 070 4 779 4 519

Összesen: 137 724 135 788 -1,41

213

111 314 060 47,37 300 627 166 366

Forrás: Központi Statisztikai

Hivatal

Népszámlálás 2001.

4. Nemzetiségi

kötődés

148

A nemzetiségi kötődést tudakoló kérdések lakossági

fogadtatása, 2001-ben 2. sz. melléklet

Egy választ adók Két választ adók Három választ

adók Nem válaszolók Nemzetiségi

hovatartozást

meghatározó

kérdés

Összes

válasz

Érdemi

válasz

1000

főre jutó

átla-gos

érde-mi

válasz

száma aránya

(ezrelék) száma aránya

(ezrelék) száma aránya

(ezrelék)

nem

kívánt

válaszolni

ismeretlen

válasz

száma

összesen

aránya

(ezrelék)

Nemzetiség

10 316

723

9 746

186 956

9 510

631 932,6

115

886 11,4 1 261 0,1 543 317 27 220 570 537 55,9

Nemzetiségi

kulturális

értékekhez,

hagyományokhoz

kötődés

10 349

808

9 721

480 953

9 423

111 924,0

142

259 13,9 4 617 0,5 591 373 36 955 628 328 61,6

Anyanyelv

10 239

552

9 698

446 951

9 616

410 942,9 40 361 4,0 438 0,0 513 089 28 017 541 106 53,1

Családi, baráti

közösségben

beszélt nyelv

10 337

821

9 779

575 959

9 505

691 932,1

129

250 12,7 5 128 0,5 522 176 36 070 558 246 54,7

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás

2001.

4. Nemzetiségi kötődés

149

150

A nemzetiségi népesség száma területi bontásban, 2001-ben 3. sz. melléklet

Hazai kisebbségek Terület

Hazai

kisebbséghez

tartozik

összesen Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán

Budapest 29 884 784 12 273 1 522 771 1 185 7 042 364 1 205 430 996 1 528 359 1 425

Bács-Kiskun 13 780 28 6 026 13 1 695 83 4 476 6 175 34 307 614 66 257

Baranya 28 388 54 8 552 75 4 608 125 14 205 13 155 22 324 70 46 139

Békés 14 931 22 4 989 13 30 47 964 19 3 233 19 316 5 022 113 144

Borsod-Abaúj-Zemplén 48 899 55 45 525 136 16 185 1 159 8 137 168 18 1 150 57 285

Csongrád 5 379 40 2 844 57 129 91 560 18 441 25 580 359 43 192

Fejér 7 097 16 3 755 324 65 122 2 151 23 162 37 69 133 45 195

Győr-Sopron-Moson 5 720 16 1 368 26 1 954 95 1 808 8 99 11 36 84 77 138

Hajdú-Bihar 12 322 21 10 836 32 15 74 319 20 669 32 16 48 32 208

Heves 12 924 9 12 095 16 6 61 219 5 145 23 7 222 18 98

Jász-Nagykun-Szolnok 12 396 18 11 679 16 12 49 218 4 112 21 16 70 26 155

Komárom-Esztergom 10 870 32 2 337 37 40 126 5 119 5 140 22 28 2 795 56 133

Nógrád 11 969 10 9 209 6 9 34 744 5 58 11 3 1 778 29 73

Pest 28 533 187 11 252 177 344 355 10 343 52 557 116 884 3 472 193 601

Somogy 11 601 7 9 440 11 720 68 965 14 101 19 71 29 44 112

Szabolcs-Szatmár-Bereg 27 257 21 25 612 13 6 47 727 20 121 29 12 146 31 472

Tolna 12 021 11 4 783 8 84 43 6 660 14 126 12 82 72 27 99

Vas 6 688 5 1 378 8 2 321 36 1 023 6 73 16 11 29 1 706 76

Veszprém 5 885 14 2 054 11 61 97 3 077 10 224 36 22 60 33 186

Zala 7 516 8 4 039 8 2 734 39 454 6 62 15 18 12 39 82

Összesen: 314 060 1 358

190

046 2 509 15 620 2 962 62 233 620 7 995 1 098 3 816 17 693 3 040 5 070

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás 2001.

151

4. Nemzetiségi kötődés

152

A nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők száma területi bontásban, 2001-ben 4. sz. melléklet

Hazai kisebbségek Terület

Hazai

kisebbséghez

tartozik

összesen Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán

Budapest 35 372 961 9 381 3 145 1 117 1 650 11 161 488 1 539 476 1 345 2 362 425 1 322

Bács-Kiskun 15 724 26 5 202 111 2 541 106 5 603 13 210 43 509 1 044 67 249

Baranya 32 960 64 7 257 203 5 797 181 18 414 17 205 29 508 83 60 142

Békés 16 628 31 3 668 119 40 59 1 435 14 3 567 21 418 6 946 160 150

Borsod-Abaúj-Zemplén 29 025 69 24 430 278 25 256 1 711 11 165 215 32 1 513 66 254

Csongrád 5 778 50 2 378 197 161 119 856 20 500 25 734 503 52 183

Fejér 8 485 27 3 074 458 106 176 3 809 27 203 48 110 194 62 191

Győr-Sopron-Moson 7 268 19 1 131 118 2 609 106 2 785 13 123 13 44 106 74 127

Hajdú-Bihar 9 693 74 7 768 145 19 122 519 35 639 31 24 83 38 196

Heves 8 984 11 7 779 77 13 84 317 6 156 23 13 389 24 92

Jász-Nagykun-Szolnok 7 361 14 6 369 92 16 66 352 2 138 21 27 81 26 157

Komárom-Esztergom 14 968 32 1 865 171 51 162 7 754 22 192 23 51 4 416 88 141

Nógrád 11 016 9 6 766 37 13 43 926 4 74 19 10 2 978 53 84

Pest 33 529 231 8 603 564 585 444 14 817 72 678 154 1 144 5 477 233 527

Somogy 10 478 10 7 752 79 907 86 1 212 22 93 25 75 44 55 118

Szabolcs-Szatmár-Bereg 16 825 19 15 137 57 15 52 749 23 119 43 21 152 31 407

Tolna 14 378 16 4 140 95 123 61 9 410 15 154 13 120 101 31 99

Vas 7 263 4 1 113 49 2 635 42 1 363 7 88 10 28 42 1 810 72

Veszprém 7 338 19 1 716 100 95 125 4 607 21 253 45 41 92 38 186

Zala 7 554 7 3 730 45 2 847 43 616 4 66 15 25 25 49 82

Összesen: 300 627 1 693

129

259 6 140 19 715 3 983 88 416 836 9 162 1 292 5 279 26 631 3 442 4 779

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás 2001.

153

4. Nemzetiségi kötődés

154

Kisebbségi anyanyelvűek száma területi bontásban, 2001-ben 5. sz. melléklet

Hazai kisebbségek Terület

Hazai

kisebbséghez

tartozik

összesen Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán

Budapest 16 061 755 3 063 1 185 630 1 059 3 511 162 1 173 382 893 1 513 394 1 341

Bács-Kiskun 9 061 25 3 372 9 1 332 85 3 096 6 201 56 263 310 60 246

Baranya 21 389 41 5 602 61 4 388 120 10 478 11 156 26 265 50 52 139

Békés 9 882 11 1 276 6 31 28 319 18 4 018 23 345 3 567 94 146

Borsod-Abaúj-Zemplén 2 925 42 1 236 90 12 90 305 3 120 110 11 547 77 282

Csongrád 3 617 39 1 306 35 100 82 334 2 525 30 556 369 45 194

Fejér 4 004 19 1 877 296 61 117 1 008 13 168 46 63 96 41 199

Győr-Sopron-Moson 5 111 13 807 12 2 036 78 1 713 8 114 24 29 62 96 119

Hajdú-Bihar 4 294 18 3 287 26 14 70 210 8 336 30 16 29 33 217

Heves 2 049 10 1 223 6 7 57 185 1 146 28 5 237 23 121

Jász-Nagykun-Szolnok 2 379 22 1 713 9 9 43 189 2 114 31 9 49 31 158

Komárom-Esztergom 5 012 35 904 23 27 91 2 212 8 100 32 20 1 384 50 126

Nógrád 3 007 7 1 802 2 10 30 212 0 59 8 4 769 22 82

Pest 12 631 202 4 030 124 188 319 2 956 13 582 129 748 2 629 184 527

Somogy 7 810 13 5 858 7 784 64 704 13 107 20 57 24 46 113

Szabolcs-Szatmár-Bereg 4 972 18 4 049 6 6 39 147 12 111 39 12 61 38 434

Tolna 6 619 8 2 383 1 56 38 3 798 8 92 11 55 37 43 89

Vas 5 971 6 771 7 2 286 39 885 2 79 16 13 20 1 768 79

Veszprém 2 876 8 995 9 55 94 1 150 4 210 59 16 46 40 190

Zala 6 118 7 3 131 7 2 313 37 380 0 71 13 8 18 50 83

Összesen: 135 788 1 299 48 685 1 921 14 345 2 580 33 792 294 8 482 1 113 3 388 11 817 3 187 4 885

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás 2001.

4. Nemzetiségi kötődés

155

156

A kisebbségi nyelvet családi, baráti közösségben használók száma területi bontásban, 2001-ben

6. sz. melléklet

Hazai kisebbségek

Terület

Hazai

kisebbséghez

tartozik

összesen

Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák Szlovén Ukrán

Budapest 21 958 667 3 697 1 217 664 1 089 8 327 159 1 340 398 1 171 1 570 427 1 232

Bács-Kiskun 10 227 23 3 550 10 1 690 71 3 520 6 148 32 412 457 76 232

Baranya 22 126 32 5 490 53 4 273 131 11 366 11 160 32 324 31 77 146

Békés 12 367 8 1 404 5 40 36 749 11 3 488 25 303 6 010 141 147

Borsod-Abaúj-Zemplén 3 776 22 1 357 80 11 97 641 4 102 163 16 952 83 248

Csongrád 4 547 35 1 526 55 125 85 765 5 526 34 809 357 43 182

Fejér 5 057 11 2 044 313 61 128 1 851 14 205 38 71 113 42 166

Győr-Sopron-Moson 7 347 14 981 12 2 027 89 3 758 8 130 13 49 89 65 112

Hajdú-Bihar 5 149 30 3 771 28 15 92 492 9 365 18 22 38 37 232

Heves 2 472 7 1 397 4 9 63 393 1 145 24 13 297 25 94

Jász-Nagykun-Szolnok 2 741 16 1 945 17 10 40 348 1 128 13 9 39 35 140

Komárom-Esztergom 7 998 29 1 007 26 22 98 3 922 8 132 24 29 2 529 68 104

Nógrád 4 371 7 2 382 2 7 25 474 0 43 4 1 1 315 37 74

Pest 17 123 146 4 545 128 204 327 5 536 27 592 121 758 4 043 208 488

Somogy 7 931 22 5 423 2 880 75 1 191 12 78 24 55 20 51 98

Szabolcs-Szatmár-Bereg 6 380 13 5 410 4 3 30 231 14 89 32 10 74 39 431

Tolna 7 198 6 2 207 3 49 27 4 553 5 103 8 60 32 48 97

Vas 6 508 4 930 8 2 139 21 1 632 2 96 16 28 20 1 546 66

Veszprém 4 193 13 1 004 3 47 96 2 469 2 248 38 28 50 37 158

Zala 6 897 13 3 253 4 2 512 39 822 1 97 11 18 21 34 72

Összesen: 166 366 1 118 53 323 1 974 14 788 2 659 53 040 300 8 215 1 068 4 186 18 057 3 119 4 519

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás 2001.

4. Nemzetiségi kötődés

157

A nemzetiségi népesség megoszlása település tipusonként, 2001-ben

Terület

Hazai

kisebbséghez Hazai kisebbségek

tartozik

összesen Bolgár Cigány Görög Horvát Lengyel Német Örmény Román Ruszin Szerb Szlovák

A nemzetiségi népesség száma

Budapest 29 884 784 12 273 1 522 771 1 185 7 042 364 1 205 430 996 1 528

Városok 115 262 396 69 366 588 4 144 1 215 24 022 203 2 813 407 1 650 6 783

Községek 168 914 178

108

407 399 10 705 562 31 169 53 3 977 261 1 170 9 382

Összesen: 314 060 1 358

190

046 2 509 15 620 2 962 62 233 620 7 995 1 098 3 816 17 693

A nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők száma

Budapest 35 372 961 9 381 3 145 1 117 1 650 11 161 488 1 539 476 1 345 2 362

Városok 115 520 519 51 759 2 106 5 563 1 622 33 813 258 3 444 512 2 394 9 836

Községek 149 735 213 68 119 889 13 035 711 43 442 90 4 179 304 1 540 14 433

Összesen: 300 627 1 693

129

259 6 140 19 715 3 983 88 416 836 9 162 1 292 5 279 26 631

Kisebbségi anyanyelvűek száma

Budapest 16 061 755 3 063 1 185 630 1 059 3 511 162 1 173 382 893 1 513

Városok 53 973 379 21 882 396 3 849 1 046 12 561 105 2 911 492 1 472 5 199

Községek 65 754 165 23 740 340 9 866 475 17 720 27 4 398 239 1 023 5 105

Összesen: 135 788 1 299 48 685 1 921 14 345 2 580 33 792 294 8 482 1 113 3 388 11 817

A kisebbségi nyelvet családi, baráti közösségben használók száma

Budapest 21 958 667 3 697 1 217 664 1 089 8 327 159 1 340 398 1 171 1 570

Városok 66 920 280 24 307 400 3 664 1 123 20 652 105 2 795 429 1 927 7 866

Községek 77 488 171 25 319 357 10 460 447 24 061 36 4 080 241 1 088 8 621

Összesen: 166 366 1 118 53 323 1 974 14 788 2 659 53 040 300 8 215 1 068 4 186 18 057

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás 2001.

4. Nemzetiségi kötődés

158

159

A nemzetiségük alapján a hazai kisebbségekhez tartozók gazdasági aktivitási és

foglalkoztatási adatai 2001-ben

8. sz. melléklet

Vezető,

értelmiségi

Egyéb

szellemi

Szolgáltatási

Mezőgazdasági

Ipari,

építőipari Egyéb

Nemzetiség Összesen Foglalkoztatott

foglalkozású

Munkanélküli

Inaktív

kereső Eltartott

Bolgár 1 358 613 266 120 98 29 79 21 35 381 329

Cigány 189 984 19 227 637 984 2 229 1 229 7 833 6 315 22 492 53 326 94 939

Görög 2 509 893 300 227 164 14 147 41 89 797 730

Horvát 15 597 5 984 1 310 1 061 989 228 1 900 496 468 6 274 2 871

Lengyel 2 962 1 465 512 374 236 12 254 77 107 584 806

Német 62 105 25 046 7 934 5 309 3 088 703 6 748 1 264 1 545 23 696 11 818

Örmény 620 299 157 62 46 1 24 9 18 152 151

Román 7 995 3 069 591 382 452 256 1 083 305 371 2 664 1 891

Ruszin 1 098 487 203 110 62 12 70 30 43 334 234

Szerb 3 816 1 417 511 300 247 55 236 68 126 1 194 1 079

Szlovák 17 693 6 141 1 517 1 125 817 313 1 801 568 487 8 244 2 821

Szlovén 3 025 1 235 211 208 187 39 462 128 75 1 220 495

Ukrán 5 070 2 227 534 449 380 46 654 164 204 1 385 1 254

Összesen: 313 832 68 103 14 683 10 711 8 995 2 937 21 291 9 486 26 060 100 251 119 418

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámláls 2001.

6. Területi adatok

6.21.

160

A nemzetiségük alapján a hazai kisebbséghez tartozók

legmagasabb iskolai végzettségének adatai 2001-ben 9. sz. táblázat

Általános iskola Középiskola Egyetem, főiskola stb.

Nemzetiség Összesen 8.

évfolyamnál

alacsonyabb

8.évfolyam érettségi

nélkül érettségivel oklevél

nélkül oklevéllel

7 - X éves

Bolgár 1 358 173 194 117 304 64 460 1 312

Cigány 189 984 81 099 58 610 13 035 2 157 188 395 155 484

Görög 2 509 349 494 347 571 267 399 2 427

Horvát 15 597 3 288 4 410 2 966 2 649 281 1 513 15 107

Lengyel 2 962 287 325 501 806 139 811 2 869

Német 62 105 11 160 13 412 11 652 13 222 1 818 9 110 60 374

Örmény 620 70 57 43 135 37 256 598

Román 7 995 1 450 1 898 1 764 1 637 120 836 7 705

Ruszin 1 098 97 152 147 249 45 374 1 064

Szerb 3 816 581 743 554 889 148 722 3 637

Szlovák 17 693 3 793 5 048 2 958 3 151 308 1 914 17 172

Szlovén 3 025 544 975 666 448 39 258 2 930

Ukrán 5 070 591 1 000 1 010 1 123 105 1 017 4 846

Összesen: 313 832 103 482 87 318 35 760 27 341 3 559 18 065 275 525

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok 6.21.

161

A nemzetiségük alapján a hazai kisebbséghez tartozók

főbb korcsoport szerint 2001-ben 10. sz. táblázat

0-14 15-39 40-59 60-X 7-X 0-6

Nemzetiség Összesen

éves

Bolgár 1 358 128 455 468 307 1 312 46

Cigány 189 984 67 652 82 004 31 985 8 343 155 484 34500

Görög 2 509 270 998 642 599 2 427 82

Horvát 15 597 1 456 4 431 5 373 4 337 15 107 490

Lengyel 2 962 298 962 1 381 321 2 869 93

Német 62 105 5 591 17 910 21 246 17 358 60 374 1731

Örmény 620 66 258 187 109 598 22

Román 7 995 739 3 555 2 158 1 543 7 705 290

Ruszin 1 098 89 417 390 202 1 064 34

Szerb 3 816 436 1 413 1 035 932 3 637 179

Szlovák 17 693 1 501 4 304 5 832 6 056 17 172 521

Szlovén 3 025 247 872 1 076 830 2 930 95

Ukrán 5 070 527 2 235 1 485 823 4 846 224

Összesen: 313 832 79 000 119 814 73 258 41 760 275 525 38307

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok 6.21.