A székesfehérvári önkormányzatnak a Rádió utca 11

A székesfehérvári önkormányzatnak a Rádió utca 11. számú ház lakói elhelyezésével kapcsolatos intézkedései miatt tett kezdeményezés

I. Az országgyűlési biztos eljárásának alapjául szolgáló eset és annak körülményei

1. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 1997. október 16-án 357/1997. (X. 16.) számmal határozatot hozott, amelyben elhatározta, hogy

a) a Rádió u. 11. sz. épületben lakó jogcím nélküli lakáshasználókat ideiglenes jelleggel, 1998. június 30-ig ideiglenes használatra szolgáló lakóegységekben helyezi el, megvizsgálva annak a lehetőségét is, hogy erre a célra milyen állandó jellegű lakás céljára alkalmas helyiségek jöhetnek szóba; az ideiglenes használatra szolgáló lakóegységekből a lakókat a határidő lejártával a kisebbségi önkormányzatnak kell kiköltöztetnie;

b) november 15-ig három, önkormányzati tulajdonban álló lakótelek használati jogát térítésmentesen átadja a Székesfehérvári Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak, egyidejűleg 1998. január 30-ig két részletben 30 millió Ft-ot biztosít a kisebbségi önkormányzat számára abból a célból, hogy a lakótelkeken társasházakat építsen, amelynek tulajdonosa a kisebbségi önkormányzat lesz, és amely társasházak a Rádió u. 11. sz. épület lakóinak elhelyezésére szolgálnak; a körzetben lakókkal a települési képviselők egyeztetéseket kezdeményeznek, a kisebbségi önkormányzat pedig vállalja, hogy az ideiglenesen elhelyezett lakókat a felépült társasházakba elhelyezi;

c) a Rádió u. 11. sz. épületet a kiürítés után 1997. december 31-ig lebontja, és annak hasznosítható építőanyagait a kisebbségi önkormányzat tulajdonába adja;

d) felhatalmazza a polgármestert, hogy a kisebbség felzárkóztatása érdekében közmunka programot dolgozzon ki.

2. A határozat hozatalát megelőzően Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, valamint testületei a Rádió u. 11. sz. épületben lakó állampolgárokkal kapcsolatban a következő intézkedéseket hozták.

2.1. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata az ennek a feladatnak a megvalósítására 1995. november 9-én létrehozott ad hoc bizottság javaslata alapján 375/1995. (XII. 14.) sz. határozatával elhatározta a Rádió u. 11. sz. alatti épületben lakó állampolgárok máshová, többek között a Takarodó úton felépítendő szükséglakásokba való elköltöztetését. Ezt a határozatot a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal 433/199. sz. törvényességi észrevétele alapján az Önkormányzat 52/1996. (II.8.) sz. határozatával hatályon kívül helyezte. A határozattal kapcsolatban több jogvédő szervezet is megfogalmazta aggályait, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 586/1996. sz. ajánlásában kifejtette azokat az alkotmányossági szempontokat, amelyeket álláspontja szerint a településnek lakásgazdálkodásával kapcsolatos önkormányzati feladatainak ellátása során figyelembe kell vennie.

Az országgyűlési biztos ajánlásában többek között felhívta az önkormányzat figyelmét arra, hogy döntései során biztosítsa a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) bérbeadókra vonatkozó rendelkezéseinek érvényesülését, végezze el a szükséges fenntartási és állagmegóvási munkálatokat, a képviselőtestület döntéseinél fokozottabban érvényesüljön a tulajdonosi szemlélet, valamint az önkormányzat döntései során fokozottabban vegye figyelembe az alkotmányos jogszabályokban megfogalmazott jogelveket. Székesfehérvár polgármestere 1996. október 18-án keltezett 11919/96. számú levelében vázolta az országgyűlési biztos ajánlásával kapcsolatos álláspontját.

2.2. Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere 1996. június 26-án, 390/1996. (VI. 27.) sz. Tájékoztatójában vázolta a Rádió u. 11. sz. épület lakóinak elhelyezésével kapcsolatos intézkedéseket.

2.3. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlésének Lakás-, Helyiség- és Telekgazdálkodási Bizottsága, Vagyonhasznosítási Bizottsága, valamint Pénzügyi Bizottsága 1997. február 28-án javaslatot készített a Rádió u. 11. sz. épület lakóinak elhelyezéséről. A javaslat az önkormányzati bérlakásra jogosult családok részére önkormányzati bérlakásban történő elhelyezésüket, szociálpolitikai támogatásra jogosult családok részére ingyenes építési telek biztosításával, valamint a kedvezmény igénybevételéhez való intézményes segítség nyújtásával történő elhelyezésüket javasolta biztosítani. A javaslat azoknak a családoknak az esetében, amelyek 1995. decembere előtt költöztek az épületbe, alacsony komfortfokozatú bérlakásokat javasol építtetni, azoknak a családoknak viszont, amelyek 1995. október 31-e után költöztek az épületbe, bírósági végrehajtás útján való kiköltöztetését javasolja.

2.4. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének Lakás-, Helyiség - és Telekgazdálkodási Bizottsága Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának 13/1997. (III. 26.) rendeletével módosított 20/1996. (VII. 10.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: ÖlR.) 4. §-ának (3) bekezdésében biztosított átruházott hatáskörében eljárva 1997. szeptember 8-án meghozott 71/1997. (IX. 8.) sz. LHTB határozatával a Rádió u. 11. sz. épület jogszerű lakásbérlőinek elhelyezéséről gondoskodott. Ezt a határozatát a bizottság a saját maga által 1996. december 9-én hozott 47/1996. (XII. 9.) sz. LHTB határozata alapulvételével hozta, amely határozatban a bizottság elviekben javasolta a bérlőkijelölési jogot az akkor hatályos szabályozás szerint gyakorló Közgyűlés számára az épületben lakó azon családok elhelyezését, akik közműtartozásaikat rendszeresen rendezik.

2.5. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala a Székesfehérvári Cigány Kisebbségi Önkormányzat bevonásával 1997. szeptember 9-én egyeztető tárgyalást tartott a Rádió u. 11. sz. épület kezelőjével, a SZÉPHŐ Rt. képviselőivel az épületben maradó jogcím nélküli lakáshasználók elhelyezésének ügyében. A tárgyaláson a lakók elhelyezéséről megegyezés nem született.

2.6. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 1997. szeptember 10-én a Rádió u. 11. sz. épület jogcím nélküli lakáshasználóit felszólította, hogy az általuk jogcím nélkül használt lakást ürítsék ki, és ugyanezen a napon beadott kérelmeiben megkereste a Székesfehérvári Városi Bíróságot a lakások kiürítése céljából. A bíróság 1997. szeptember 30-án meghozott végzéseivel kötelezte az érintetteket, hogy az általuk önkényesen elfoglalt lakásokat a végzés kézhezvételétől számított 15 napon belül kiürítve bocsássák a tulajdonos rendelkezésére.

2.7. Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere 1997. október 8-án javaslatot készített az épületben maradt jogcím nélküli lakáshasználó családok elhelyezéséről. A javaslat - amely jelen ajánlás 1. pontjában meghozott önkormányzati határozat előterjesztéséül szolgált - áttekinti az épülettel kapcsolatban történt fontosabb intézkedéseket, az épülettel és a lakókkal kapcsolatos műszaki és politikai helyzetelemzést tartalmaz, majd javaslatokat fogalmaz meg a lakók elhelyezésével kapcsolatban.

Megállapítja, hogy az épületben szociális válsághelyzet alakult ki, és megoldására a lakók kiköltöztetését, a város egy másik részén lakókonténerekben való elhelyezését, a családok problémáinak családsegítő szakemberekkel való kezelését javasolja. A javaslat eredeti szövege szerint az elképzelést mind a lakókkal, mind a kisebbségi önkormányzattal, mind a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal egyeztették, akik mindegyike támogatta azt. 1997. október 13-án az előterjesztő akként helyesbítette a javaslat eme részét, hogy a kisebbségi önkormányzat, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal nem támogatta az elképzelést, csak tudomásul vette azt.

A javaslat szerint a lakókonténerekben való elhelyezés költsége 25,5 millió Ft, a fogadó terület mind egészségügyi, mind szociális, mind infrastrukturális ellátottság szempontjából alkalmas a lakókonténerek fogadására. A javaslatot az Önkormányzat Szociális- és Egészségügyi Bizottsága nem támogatta.

3. Az önkormányzat 1997. novemberében annak ellenére, hogy a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal november 24-én hozott törvényességi felhívásában az önkormányzatnak mind a lakók ideiglenes, mind a végleges elhelyezésére vonatkozó határozati pontjait jogszabálysértőknek minősítette, a lakókonténerek telepítését elvégezte, a Rádió u. 11. sz. lakóépületből a lakókat emberi elhelyezésre alkalmasnak minősített és elfogadott ideiglenes szálláshelyekre költöztette, és a lakóépületet lebontotta. Jogszabálysértő határozatát akként módosította, hogy a lakóknak kb. 1,6-1,6 millió Ft-ot ajánlott fel abból a célból, hogy az összegből saját maguk számára a kisebbségi önkormányzat segítségével lakást vásároljanak.

4. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Obtv.) 16. §-ának (2) bekezdése alapján vizsgálatot indított az 1. pontban megjelölt határozat, valamint az annak alapjául szolgáló eljárás alkotmányos voltának kiderítése érdekében. Ezzel párhuzamosan a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal az Ötv. 98. §-ának (3) bekezdésében biztosított törvényességi ellenőrzési jogkörében eljárva törvényességi ellenőrzés keretében vizsgálta az 1. pontban megjelölt határozat törvényességét, és annak jogszabálysértő volta miatt törvényességi észrevétellel élt.

II. Az eljárás alapjául szolgáló jogszabályok és azok alkotmányos értelmezése

1. Az Alkotmány 17. §-a szerint a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik. Az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A 70/E. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.

A hivatkozott alkotmányos rendelkezés szerint a szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjog egyik részjogosítványaként a szociálisan magukat ellátni nem tudó állampolgárok igényt formálhatnak arra, hogy őket az állam a megélhetésükhöz szükséges mértékig különböző ellátásokban részesítse. Ezek az ellátások a rászorultság jellegétől függően természetük szerint különbözőek lehetnek, összességükben azonban alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy biztosítsák az állampolgárok ellátáshoz való jogának érvényesülését, amint azt az Alkotmánybíróság 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában megállapította.

Az Alkotmány a rászorultságot tehát a szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjog érvényesülésének szempontjából jogcím-keletkeztető jelleggel ruházta fel, amennyiben akár az Alkotmányban közvetlenül is nevesített rászorultság (öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség), akár pedig az Alkotmányban expressis verbis meg nem jelenő, de az Alkotmányból levezethető rászorultsági állapot (vagyon- [mindenekelőtt ingatlanvagyon] vagy jövedelem hiánya) alapozza meg a szociális ellátások igénybevételére való jogosultságot.

Az alkotmányos alapjog érvényesülésének biztosítékaként az Alkotmány az állam kötelezettségévé teszi egy olyan szociális ellátórendszer kiépítését és működtetését, amely más ellátórendszerekkel (elsősorban a társadalombiztosítással) összefüggésben biztosítja az állampolgárok megélhetéséhez szükséges mértékig való ellátottságát.

2. A jogalkotó a szociális biztonsághoz való jog érvényesülésének biztosításáért mind az állam központi szerveit, mind a helyi önkormányzatokat felelőssé tette, amint azt a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 2. §-a, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. §-ának (1) és (4) bekezdései kimondják.

Az alkotmányos jog érvényesülését a szociális igazgatás vonatkozásában a felsoroltakon túlmenően elsősorban a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény rendelkezései biztosítják, és teszik a rászorulókról való állami gondoskodás rendszerét teljessé.

3. A jogalkotó a lakásoknak a szociális biztonsághoz való jog érvényesülésében játszott központi szerepét akként nyomatékosította, hogy egyrészt az Ötv. 8. §-ának (1) bekezdésében a lakásgazdálkodást a települési önkormányzatok feladatkörébe sorolta, és a szociális alapellátással, mint kötelezően ellátandó települési önkormányzati feladattal [Ötv. 8. § (4) bek.] való összefüggésében a szociális alapellátás mértékéig terjedően a lakásgazdálkodás körében kötelezően ellátandó igazgatási és szabályozási feladatot adott a települési önkormányzatok számára.

A jogalkotó másrészt ezt a szabályozást úgy egészítette ki, és a szociális állapotot, mint az önkormányzati lakásra való jogosultság kiemelt jogcímét úgy teremtette meg, hogy az Ltv. 3. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatában a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 10. §-a a) pontjának konkretizálásaképpen szabályozási feladatot jelölt ki az önkormányzatnak, amikor úgy rendelkezett, hogy önkormányzati rendeletben kell meghatározni az önkormányzati lakás szociális helyzet alapján történő bérbeadásának feltételeit.

4. Az 1976. évi 9. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) az egyezményben részes államokat különböző intézkedések meghozatalára kötelezte. Az Egyezségokmány III. Részének 11. Cikke elismeri mindenki jogát önmaga és családja megfelelő életszínvonalára, ideértve a kellő táplálkozást, ruházkodást és lakást is.

Az Egyezségokmány tehát a lakáshoz való jogot - a táplálkozáshoz, a ruházkodáshoz való jogokkal együttesen - a megfelelő életszínvonalhoz (vagyis a szociális biztonsághoz) való jog alapvető részjogosítványaként értelmezi. Maga az Egyezségokmány nem támasztja azt követelményként a részes államok számára, hogy ebből a jogból az államnak az a kötelezettsége következik, hogy amennyiben az állampolgár nem képes saját maga élelmezéséről, ruházkodásáról és lakásáról gondoskodnia, azt az államnak kell részére biztosítania.

Az Egyezségokmány a részes államok kötelezettségévé csak azt teszi, hogy minden lehetőséges eszközzel fokozottan biztosítsák az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását, valamint ezeknek a jogoknak a gyakorlását minden hátrányos megkülönböztetés nélkül biztosítsák. Ezen túlmenően az Egyezségokmány a részes államok kötelezettségévé azt teszi, hogy ezeknek a jogoknak a gyakorlását csak olyan korlátozásoknak vethetik alá, amelyeket - tekintettel e jogok természetére - törvény határoz meg.

5. A hivatkozott alkotmányos és törvényes rendelkezések alapján megállapítható, hogy a lakás az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogának érvényesülésében kiemelt szerepet játszik. Az államnak pedig az alkotmányos alapjog érvényesülésének biztosítása során tekintettel kell lennie a lakásoknak a szociális biztonsághoz való alapjog érvényesülésében betöltött központi szerepére.

Az előadottakból következően nem fogalmazható meg az államnak az a kötelezettsége, hogy a lakással nem rendelkező állampolgároknak lakást kell biztosítania, a szociális biztonsághoz való jog a 4. pontban felsoroltak szerinti három legfontosabb részjogosítványa érvényesülésének biztosításához szükséges szociálpolitika működtetésére vonatkozó kötelezettsége azonban megfogalmazható. Az államnak ezeknek a részjogosítványoknak az érvényesülését természetük szerint különböző módokon - a táplálkozáshoz, valamint a ruházkodáshoz való jog érvényesülését akár pénzbeli, akár természetbeni juttatások-, a lakáshoz való jog érvényesülését szociális bérlakások juttatásának rendszerével - kell biztosítania.

A hatályos jogszabályok alapján tehát megfogalmazható az államnak a szociális bérlakások rendszerének megteremtésére és fenntartására irányuló kötelezettsége, a társadalom mindenkori teherbíró-képességétől függően.

6. Az Egyezségokmány, a hatályos Alkotmány, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Nektv.) alapján általában az emberi és állampolgári jogok és különösen a szociális jogok érvényesülésével kapcsolatosan további alkotmányossági következtetések is megfogalmazhatók.

Mindhárom jogszabály az alapvető emberi és állampolgári jogok hátrányos megkülönböztetés nélkül való érvényesülését alapvető fontosságúnak értékeli [Egyezségokmány: II. Rész, 2. Cikk. 2. pont; Alkotmány: 70/A. §; Nektv.: 3. § (5) bek.].

Ezen túlmenően mindhárom jogszabály lehetőséget biztosít a jogpolitika számára ahhoz, hogy hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok számára esélyegyenlőtlenségeik kiküszöbölését célzó intézkedéseket tegyen. Ez utóbbi vonatkozásban az Egyezségokmány, valamint az Alkotmány különösen a gyermekeket, mint fokozottan veszélyeztetett helyzetben lévő állampolgárokat említi, valamint a Nektv. a cigány etnikumhoz tartozó gyermekek esetében lehetővé teszi, hogy oktatási hátrányaik leküzdésére részükre az állam speciális oktatási feltételeket biztosítson.

7. Az előadottak összefoglalásaképpen a szociális ellátórendszerrel szemben a következő elvi alkotmányossági követelmények fogalmazhatók meg.

7.1. Alkotmányossági anyagi jogi értelemben megállapítható, hogy az államnak az állampolgárok szociális jogainak biztosítása érdekében egy megfelelő mennyiségű és minőségű szociális ellátórendszert kell működtetnie.

Mennyiségi vonatkozásban ez azt jelenti, hogy az államnak a szociális krízishelyzetben lévő állampolgárok részére a megélhetésükhöz szükséges ellátásukat biztosítania kell, vagyis az ország nemzeti jövedelmének meghatározott arányát a lakosság szociális állapotától, valamint a társadalom teherbíró-képességétől függően szociális kiadásokra kell fordítania.

Minőségi vonatkozásban pedig ez az alkotmányos követelmény az államnak azt a kötelezettségét foglalja magában, hogy egyrészt az eltérő szociális helyzetben lévő állampolgárokat eltérő módon kell az államnak kezelnie (az élelemmel, ruhával és lakással nem rendelkező állampolgárokat a létfenntartásukhoz elégséges mértékben el kell látnia, míg például a munkával nem rendelkező állampolgárokat segítenie kell munkához való jutásukban), másrészt a szociális biztonsághoz való jog egyes részjogosítványainak érvényesülését e jogosítványok természete szerinti módon, vagyis bizonyos ellátásokat pénzbeli, másokat természetbeni módon kell biztosítania.

7.2. Ezeken túlmenően eljárási jogi szempontú alkotmányossági követelmény, hogy az államnak a szociális ellátásokat hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell a rászorultak részére biztosítania, valamint esetlegesen alkotmányos jogszabályokból vagy a jogpolitika döntéseiből következően egyes hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportokat előnyben kell részesítenie.

8. Az előző pontban megfogalmazott alkotmányossági szempontú követelmények a magyarországi szociális ellátórendszernek a lakásgazdálkodással kapcsolatos működtetése szempontjából a következőképpen érvényesülnek.

Az állam az Ötv. és az Sztv. rendelkezéseivel az önkormányzatokat tette felelőssé az állampolgárok szociális biztonsághoz való joga érvényesülésének biztosításáért. A szociális ellátások közül a pénzbeli és természetbeni ellátások biztosítása többé-kevésbé megnyugtató módon megoldottnak mondható. Más a helyzet azonban a lakásgazdálkodás területén, ahol 1990-ben az állam az állami tulajdonban álló lakásállományt, ex lege a helyi önkormányzatok tulajdonába adta azzal a megkötéssel, hogy az Ltv. által lehetőséget biztosított a lakások bérlői számára azok megvásárlására.

A bérlők túlnyomó többsége élt is ezzel a jogával, így az önkormányzatok tulajdonában a szociálisan rászorult igényjogosultak szükségleteinek kielégítésére nem maradt elegendő számú önkormányzati bérlakás. Ezzel párhuzamosan megmaradt viszont az önkormányzatoknak a lakásgazdálkodás vonatkozásában is megnyilvánuló szociális ellátási kötelezettsége, amely kötelezettségüknek az önkormányzatok nem tudtak eleget tenni.

Így az állampolgárok meghatározott része - annak ellenére, hogy szociális szempontból igényjogosultaknak minősülnek - a lakásgazdálkodás szempontjából szociálisan ellátatlan maradt.

Az önkormányzatok ellátási kötelezettségüknek csak formálisan tudtak eleget tenni, mert a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó helyi rendelet megalkotása során szabályozták ugyan a szociális szempontú lakáshoz jutás anyagi jogi és eljárási jogi feltételeit, anyagi feltételek hiányában azonban ténylegesen nem tudták biztosítani eme jog érvényesülését.

Az Ötv. 1. §-ának (5) bekezdése értelmében a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlésnek biztosítania kellett volna az annak az ellátásához szükséges anyagi feltételeket is. A szociális lakásgazdálkodással kapcsolatos önkormányzati feladat meghatározásával egyidejűleg az állam nem biztosította a feladat ellátásához szükséges anyagi feltételeket, ebből következően az önkormányzatok eme feladatuknak nem tudnak eleget tenni.

9. A lakás, mint a szociális biztonsághoz való alapjog szempontjából kiemelt szerepben lévő jogtárgy, az önkormányzati jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából is kiemelt fontossággal bír a következők miatt.

9.1. A települési önkormányzat az Alkotmány 44/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint az Ötv. 1. §-a (6) bekezdésének b) pontja alapján - természetesen a jogszabályok meghatározta keretek között - tulajdonával önállóan rendelkezik, megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetve terhelik [Ötv. 80. § (1) bek.]. A hatályos jogszabályok tehát az önkormányzatot saját tulajdonának tekintetében tulajdonosként ismerik el [Ötv. 77. § (1) bek.]. Ez a tulajdonosi jogállás azonban két vonatkozásban - a tulajdonjog alanyának jogalanyisága, valamint a tulajdonjog tárgyának természete alapján - is megkülönböztető sajátosságokkal bír, és alapvetően különbözik például a természetes személyek tulajdonosi jogállásától.

9.1.1. Az önkormányzat közjogi jogalanyiságából adódóan tulajdonosi jogosítványait nem minden korlátozástól mentesen, hanem csak a jogszabályok megállapította keretek között gyakorolhatja. Ilyen szabály például az Ötv. 79. §-ának (2) bekezdése, amely az önkormányzati törzsvagyon tekintetében az önkormányzat rendelkezési jogát korlátozza, amikor a törzsvagyon körébe tartozó tulajdont forgalomképtelenné vagy korlátozottan forgalomképessé nyilvánítja.

9.1.2. Amint azt az Alkotmánybíróság 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában megállapította, "…a lakás különleges helyet foglal el az önkormányzat vagyontárgyai között funkciója alapján, mert a helyi önkormányzat területén élő emberek legelemibb életfeltételének, a hajléknak a biztosítását szolgálja…". A lakástulajdon eme különleges helyzetéből következik, hogy a lakásgazdálkodási feladatok teljesítésének kötelezettsége - amely feladat az Ötv. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében az önkormányzat közszolgáltatási feladatainak körébe tartozik -, nagymértékben korlátozza a lakások vonatkozásában az önkormányzat tulajdonosi autonómiáját, hiszen amint azt az Alkotmánybíróság imént hivatkozott határozatában megállapította, az önkormányzat a lakásgazdálkodás vonatkozásában nemcsak tulajdonosként, hanem alkotmányos közhatalmat gyakorló szervként is eljár.

9.2. Az előzőekben előadottakból következően az önkormányzat tulajdonának vonatkozásában általában, és lakástulajdonának vonatkozásában különösen - mivel -amint azt az Alkotmánybíróság előzőekben hivatkozott határozatában megállapította- a lakástulajdon szociálisan kötött tulajdon - eleve korlátozott jogosítványokkal bír. Tulajdonosi jogának részjogosítványait korlátozottan gyakorolhatja, tulajdonosi jogaiból adódó kötelezettségei őt fokozottabban terhelik, alkotmányos tulajdonhoz való joga a természetes személyekhez viszonyítva nagyobb mértékben korlátozható.

Ameddig egy magánjogi jogalany tulajdonjogát a jogviszony abszolút tartalma és relatív szerkezete jellemzi, a közjogi jogi jogalany tulajdonára ez az állítás nem vonatkoztatható. A magánjogi jogalanyt megilleti a tulajdonjog tárgya birtoklásának, használatának és hasznai szedésének joga, valamint a dolog feletti rendelkezési jog, beleértve a dolog megszüntetésének jogát is. Az önkormányzatok tulajdonának vonatkozásában a részjogosítványok gyakorlásának fokozottabb mértékű kötöttsége a jellemző.

Különösen igaz ez az állítás az önkormányzat törzsvagyonába tartozó vagyontárgyainak vonatkozásában. Az önkormányzat közszolgáltatásokat nyújt, amelynek alapvető feltétele az ehhez szükséges vagyon megléte. Az Ötv. a közvetlenül kötelező önkormányzati feladatok ellátását akként kívánta biztosítani, hogy az ezeknek a feladatoknak az ellátására szolgáló vagyon törzsvagyonná minősítésének törvényi feltételeit megteremtette, kimondva egyúttal, hogy a törzsvagyon körébe tartozó vagyontárgyak forgalomképtelenek, vagyis az Ötv. az önkormányzatok törzsvagyonába tartozó vagyontárgyaira vonatkozó rendelkezési jogát korlátozta. Az Ötv. ezzel kívánta biztosítani azt, hogy az önkormányzat kötelezően ellátandó feladatainak vagyoni alapjai minden körülmények között rendelkezésére álljanak.

A rendelkezési jog előzőekben kifejtettek szerinti korlátozása tehát az önkormányzat feladatellátásának biztosítékait kívánja megteremteni. Ebben a körben a rendelkezési jog korlátozása különös jelentőséggel bír abban az esetben, ha a tulajdon tárgyát képező dolog ellenérték nélkül (pl. ajándékozás révén) kerülne ki az önkormányzat tulajdonából.

A rendelkezési jog korlátozása a normaszövegben is megnyilvánuló jogalkotói szándék alapján az önkormányzatot arra kötelezi, hogy a tulajdonjog tárgyát képező dolog esetleges megsemmisülése esetén az önkormányzati feladatellátás teljesítésének biztosítása érdekében a dolog pótlásáról gondoskodjék. Ennél is fokozottabban érvényesül az önkormányzatnak az a kötelezettsége, hogy a dolog megóvása érdekében tegyen meg minden tőle telhetőt, és amennyiben ez más szempontok szerint nem indokolt, a dolgot önmaga ne semmisítse meg, illetőleg a dolog megsemmisítése esetén felelőséggel tartozik.

9.3. A települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladatai közé tartozik az Ötv. 8. §-ának (4) bekezdése értelmében a szociális alapellátás.

Az Ötv. hivatkozott rendelkezése normatív tartalmának kitöltéseként alapvetően az Sztv. határozza meg a szociális alapellátások körét, és ebben a körben a lakással nem rendelkező állampolgárok számára a pénzbeli, természetbeni, valamint személyes gondoskodást nyújtó ellátásokat határoz meg. A szociális alapellátások köre azonban nem fedhető le az Sztv. nyújtotta ellátásokkal, amelyre maga az Ltv. hivatkozott rendelkezése [3. § (1) bek. utolsó mondat] a bizonyíték, amikor önkormányzati rendeletben rendeli szabályozni a szociális bérlakásokhoz való hozzájutás feltételeit. Ebből következően a szociális ellátások rendszerének részét képezi a rászorulóknak nyújtott szociális bérlakások juttatása is.

Így tehát a rászorulókról szociális bérlakás juttatásával való gondoskodás az önkormányzati feladatellátás alapvető részét képezi, ebből következően az önkormányzat a szociális bérlakásokkal való gazdálkodás vonatkozásában a törzsvagyon más tárgyaihoz hasonlóan fokozott felelősséggel tartozik. Az önkormányzatnak ebben a vonatkozásban mindent meg kell tennie a szociális bérlakás-állomány a közszolgáltatás nyújtásához megfelelő mennyiségben és minőségben való fenntartásáért, és a szükségletekhez igazodó fejlesztéséért. Az önkormányzatok ezen a jogcímen kiegészítő állami támogatásra is jogosultak, amely tény ugyancsak kiemeli az önkormányzatnak ebben a vonatkozásban megnyilvánuló felelősségét.

III. Az eljárás alapjául szolgáló esettel kapcsolatosan megfogalmazható alkotmányossági szempontú következtetések

Az előző pontokban kifejtettek alapján a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának 357/1997. (X. 16.) számú határozatával kapcsolatban a következőket állapítja meg.

1. A határozatnak az a része, amelyben az önkormányzat elhatározta a Rádió u. 11. sz. épület lebontását, és a bontásból származó építőanyagnak a kisebbségi önkormányzat tulajdonába adását, az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésébe, az Ötv. 77. §-ának (1) bekezdésébe, valamint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésébe ütközése miatt alkotmányos visszásságot okozott.

1.1. Az előző pontokban kifejtettek szerint az önkormányzat az állampolgárok szociális biztonsághoz való joga érvényesülésének biztosításáért felelőséggel tartozik.

1.1.1. Mivel a szociális bérlakáshoz való jog a szociális biztonsághoz való alapjog egyik alapvető fontosságú részjogosítványát képezi, és mivel a szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjog érvényesülésének biztosításában az önkormányzat szociális bérlakás-vagyonának kiemelt szerepe van, az önkormányzatnak a szociális bérlakásokkal való gazdálkodásában fokozott figyelmet kell arra fordítania, hogy a szociális bérlakás-vagyon a szükségletek kielégítésére alkalmas legyen.

Ebben a vonatkozásban tehát az önkormányzat vagyonával való gazdálkodásának szabadsága, a szociális bérlakásokkal kapcsolatos tulajdonosi autonómiája alkotmányos jogszabályok alapján korlátozott. Az önkormányzat szociális bérlakás-állományának a szükségletek kielégítésére alkalmas állapotban való tartásáért, és lehetőség szerinti fejlesztéséért felelőséggel tartozik. Ebben a körben az önkormányzat csak abban az esetben határozhatja el a bérlakások céljára szolgáló lakóépület lebontását, ha egyidejűleg megfelelő lépéseket tesz annak érdekében, hogy szociális bérlakás-állománya a szükségletek kielégítésére alkalmas állapotban maradjon.

1.1.2. Jelen esetben Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata annak ellenére határozta el a Rádió u. 11. számú, szociális bérlakásokat tartalmazó lakóépület lebontását, hogy a városban körülbelül nyolcszáz olyan lakásigénylő állampolgár van, akik szociális helyzetükre való tekintettel kérték lakásproblémájuk megoldását, és a város a vizsgálat eddigi adatai szerint jelenleg nem rendelkezik olyan hosszú távú lakáskoncepcióval, amely alapján biztosítani tudná a lebontott lakóépületben található lakások más lakásokkal való pótlását.

Az országgyűlési biztos álláspontja szerint a lakóépületben található állapotoknak az épület lebontásával való megszüntetése csak abban az esetben lett volna elfogadható, ha az épület építésigazgatási szempontból életveszélyes lett volna, és az épület állagának helyrehozatala nem lett volna megoldható. A vizsgálat adatai alapján azonban arra vonatkozó adat nem merült fel, hogy az önkormányzat megvizsgálta volna az épület helyrehozatalának a lehetőségét, és ily módon az önkormányzatnak a szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjoggal kapcsolatos felelőssége nem érvényesült. Az önkormányzat a nem megfelelő döntés-előkészítés miatt alkotmányossági szempontból visszás határozatot hozott, megsértve az állampolgárok szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjogát.

1.2. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések szerint az önkormányzat vagyona a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásának biztosítékául szolgál.

1.2.1. Az önkormányzat a vagyonával annak szociális kötöttsége miatt a "jó gazda gondosságával" köteles gazdálkodni. Az önkormányzatot közjogi jogi jogalanyisága miatt vagyontárgyai vonatkozásában általában is fokozottabban terhelik a tulajdonost terhelő kötelezettségek. Különösen így van ez a lakástulajdon vonatkozásában, amely az előzőekben kifejtettek szerint is az önkormányzat vagyonának azt a részét képezi, amellyel kapcsolatban tulajdonosi felelőssége - a lakások szociális jellegétől is függetlenül - más vagyontárgyaihoz képest is fokozott.

1.2.2. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata hivatkozott határozatának meghozatalakor, és a későbbiekben annak végrehajtása során az önkormányzatnak ezt a fokozott felelősségét nem vette figyelembe akkor, amikor elhatározta az épület lebontását. A vagyon célhozkötöttsége - nevezetesen az önkormányzat feladatellátása - a kisebbségi biztos álláspontja szerint alapvető fontosságú egy vagyontárggyal kapcsolatos döntés meghozatalakor.

Az önkormányzatnak a határozat meghozatalakor vizsgálnia kellett volna azt is, hogy a vagyontárgy megsemmisülése esetén az önkormányzat nem kerül-e hátrányosabb helyzetbe önkormányzati feladatainak teljesítésekor. Egymással versengő önkormányzati feladatok esetén (a köztisztasággal és közbiztonsággal-, valamint a szociális lakásgazdálkodással kapcsolatos helyi feladatok teljesítése) esetén az önkormányzatnak fokozottan kell ügyelnie a feladatok rangsorolásakor egy olyan döntés meghozatalakor, amikor a döntés egy önkormányzati feladatellátásra szolgáló vagyontárgy megsemmisüléséhez vezet.

1.3. Az önkormányzatnak törvényi kötelezettségeiből adódó feladatellátása során az emberi és állampolgári jogok érvényesülését hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell biztosítania [Alkotmány 70/A. § (1) bek.]. A szociális biztonsághoz való jog érvényesülésekor a települési önkormányzatnak - mint e jog érvényesülésében központi szerepet játszó állami szervnek - ugyancsak tekintettel kell lennie az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseire.

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata az országgyűlési biztosnak a vizsgálat során tudomására jutott adatok szerint egyetlen más esetben sem határozta el önkormányzati bérlakásokat magában foglaló lakóépület nem építésigazgatási okokból történő lebontását, és az akár jogcím nélküli lakáshasználók szükséglakásokba való kiköltöztetését, csak a Rádió u. 11. sz. épület esetében.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának álláspontja szerint az önkormányzatnak ez az intézkedése - összefüggésben a korábbi években tett intézkedéseivel, valamint a lakóknak ideiglenes lakóépületekbe való elhelyezésének szándékával - megalapozottan enged arra következtetni, hogy az önkormányzatnak az épület lebontását elrendelő határozata a lakóépületben jelentkező, köztisztasággal és közbiztonsággal összefüggő önkormányzati intézkedéseket igénylő szociális problémák diszkriminatív módon történő megoldását, és nem az ottlakók szociális gondjainak enyhítését szolgálja.

2. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 357/1997. (X.16.) számú határozatának az a része, amelyet a Rádió u. 11. sz. épületben lakó jogcím nélküli lakáshasználók ideiglenes elhelyezéséről hozott, az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésébe, az Ltv. 18. §-ának (3) bekezdésébe, valamint Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésébe ütközése miatt alkotmányossági szempontból visszás.

2.1. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata azzal, hogy annak ellenére ismerte el a Rádió u. 11-ben lakó állampolgárokkal kapcsolatban elhelyezési kötelezettségét, hogy erre jogszabályi kötelezettsége lett volna, nem pozitív módon különböztette meg ezeket a cigány etnikumhoz tartozó állampolgárokat, hanem kizárólag szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjoguk érvényesülését biztosította.

Elhelyezési kötelezettségének elismerésével az önkormányzat mintegy jogcímet teremtett ezeknek a lakóknak az épületben való tartózkodásra, jogalapot biztosított számukra jogállásukból adódó jogaik rendeltetésszerű gyakorlásához. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az önkormányzat és az épületben lakók között bérleti jogviszony jött létre, hanem kizárólag azt, hogy az önkormányzat elismerte az ottlakók szociális biztonsághoz - adott esetben lakáshoz - való alkotmányos alapjogának jogalapját.

2.2. Ebben az esetben viszont az önkormányzat elhelyezési kötelezettségének az Ltv. megfelelő rendelkezéseinek betartásával köteles eleget tenni, hiszen alapvetően az Ltv. rendelkezései határozzák meg a lakások kategóriáit. Az Ltv. pedig a lakás felújításával kapcsolatos ideiglenes elhelyezési kötelezettségének teljesítésekor azt a követelményt állítja a bérbeadó elé, hogy annak a törvény 2. sz. mellékletében megfogalmazott követelményeknek megfelelő lakást kell a bérlő számára biztosítania.
Építésigazgatási szempontból a megoldás, amelyet az önkormányzat a lakók számára felajánlott, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának álláspontja szerint nem elfogadható, hiszen a lakás biztosításánál nemcsak a komfortfokozat az egyedüli szempont, hanem a lakásnak meg kell felelnie az ott elhelyezni kívánt személyek egyéb igényeinek is.

Az Ltv. 18. §-ának (3) bekezdése abban az esetben kötelezi a bérlőt alacsonyabb komfortfokozatú lakás elfogadására, ha az egyébként, az együttlakó személyek számára figyelemmel is megfelel a lakás követelményeinek.

Ennek a követelménynek viszont a lakókonténerek nem minden esetben feleltek meg, hiszen mindegyik konténer egységesen, az elhelyezni kívánt családok nagyságának, egészségi állapotnak, életkor és nem szerinti összetételének figyelembevétele nélkül készült el. Az önkormányzat tehát nem volt tekintettel a törvény által is kötelezően figyelembeveendő egyéb olyan körülményekre, amelyeket pedig az önkormányzatnak mint tulajdonosnak és mint közhatalmat gyakorló szervnek mindenképpen figyelembe kell vennie döntéseinek meghozatal során.

2.3. Az Ltv. már hivatkozott 18. §-ának (2) bekezdése szerint az ideiglenesen kiköltöztetett bérlő számára ugyanazon a településen köteles a bérbeadó másik lakást felajánlani. Az országgyűlési biztos által vizsgált esetben az Ltv-nek ez a követelménye nem valósult meg a következők miatt.

Bár a határozat alapjául szolgáló előterjesztés szerint a lakókonténerek elhelyezésére szolgáló terület közegészségügyi, szociális, infrastrukturális ellátottság szempontjából megfelelő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának álláspontja szerint az előterjesztésnek ez a megállapításai az Alkotmány diszkriminációtilalmi rendelkezéseinek a szempontjából is kifogásolhatók.

A lakók elhelyezésére szolgáló terület ugyanis egyrészt a lakók mostani lakóhelyétől különböző városrészben helyezkedik el, ami arra kényszerítené ezeket a családokat, hogy életmódjukat alapvetően változtassák meg, a gyermekek számára másik iskolát keressenek etc.. Másik oldalról a vizsgálat keretében lefolytatott helyszíni bejárás alapján megállapítható volt, hogy - tekintettel a közvetlen közelben működő kutyamenhelyre - a terület közegészségügyi, infrastrukturális megfelelősége is kifogásolható. Ezen túlmenően - tekintettel a meglevő szociális különbségekre és kulturális hagyományokra -, az önkormányzatnak döntésének meghozatalkor arra is figyelemmel kellett volna lennie, hogy az állampolgároknak a település külterületére való telepítése mennyiben van hatással emberi méltóságukhoz való alkotmányos alapjoguk érvényesülésére.

3. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 357/1997. (X. 16.) számú határozatának az a része, amelyet a Rádió u. 11. sz. épületben lakó jogcím nélküli lakáshasználók végleges elhelyezéséről hozott, az Ötv 9. §-ának (3) bekezdésébe, az Alkotmány 70/A. §-ába való ütközése miatt alkotmányossági szempontból visszás, valamint az ÖlR. rendelkezéseibe ütközése miatt törvényellenes.

3.1. Az Ötv. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a lakásgazdálkodás, a szociális alapellátás, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítása a települési önkormányzat feladata. A 9. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat képviselőtestülete egyes hatásköreit többek között a helyi kisebbségi önkormányzat testületére átruházhatja.

A vizsgálat alapjául szolgáló önkormányzati határozatnak az a része, amely a helyi kisebbségi önkormányzat részére lakótelkeket ad ingyenes használatba, valamint a Rádió u. 11. sz. épületben lakók részére önkormányzati bérlakás felépítésére, és velük kapcsolatban a tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó önkormányzati hatáskör átadására irányul, ellentétes az Ötv. hivatkozott, rendelkezésével, valamint az önkormányzat lakásgazdálkodásra vonatkozó helyi rendeletével is.

3.2. A települési önkormányzat nem adhatja át egyes, etnikai hovatartozás alapján megkülönböztetett állampolgárokra kiterjedő személyi hatállyal a lakásgazdálkodásra, a szociális alapellátás egyes részjogosítványaira, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesítésére vonatkozó hatáskörét a helyi kisebbségi önkormányzatnak. (A lakásgazdálkodás átadására irányuló határozati rész ebben a vonatkozásban az önkormányzat lakásgazdálkodásra vonatkozó rendeletével is ellentétes, mert az nem teszi lehetővé a hatáskör átruházását, nem is szólva arról, hogy azt a hatáskör-átruházást az önkormányzat csak rendeletének módosításával tehette volna meg.)

A helyi kisebbségi önkormányzatnak nem feladata az adott kisebbséghez tartozók vonatkozásában sem a lakásgazdálkodás, sem a szociális alapellátás, és erre irányuló törvényi hatáskör hiányában nem is gyakorolhatja jogszerűen ezeket a hatásköröket. Másik oldalról a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok érvényesülésének biztosítására vonatkozó települési önkormányzati feladat sem adható át jogszerűen a helyi kisebbségi önkormányzatnak, mert a települési önkormányzatnak attól függetlenül kell biztosítania ezeket a jogokat, hogy a településen létezik-e egyáltalán kisebbségi önkormányzat.

Székesfehérvár Megyei Jogú Város 357/1997. (X. 16.) számú határozatának az a része tehát, amely a helyi kisebbségi önkormányzatot bízza meg a Rádió u. 11. sz. épületben lakók részére szociális bérlakások építésével, valamint a felépített lakások vonatkozásában a tulajdonosi jogok gyakorlásával az előzőekben előadottak miatt jogszabályellenes.

4. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata azzal, hogy családonként kb. 1,6-1,6 millió Ft-ot ajánlott fel a Rádió u. 11. sz. épületből kiköltöztetett családok részére, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa szerint az Alkotmány 70/§. §-ába, valamint az Ötv. 1. §-a (6) bekezdésének b) pontjába ütközése miatt alkotmányos visszásságot okozott.

A települési önkormányzatok autonómiájának kereteit a jogszabályok - mindenekelőtt az Alkotmány - jelölik ki. Az önkormányzat vagyonával csak a jogszabályok-biztosította keretek között gazdálkodhat, egy elérni kívánt célt az önkormányzat - hasonlóan más közjogi jogalanyokhoz - csak a jogszabályok-biztosította eszközökkel érhet el.

Jelen esetben ez azt jelenti, hogy Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának az általa állítólagosan elérni kívánt célt - a jogcím nélküli lakók elhelyezését - a céllal arányban álló eszközökkel kellett volna elérnie. Tekintettel azonban arra, hogy a várost még több száz, szociális szempontok alapján lakást igénylő állampolgárral szemben is intézkedési kötelezettség terheli, a Rádió u. 11. sz. épület lakóinak a nem megalapozott döntés-előkészítés miatt való előnyben részesítése más állampolgárokkal szemben valójában nem eme állampolgárok lakásproblémájának megoldását, hanem a szociális és etnikai feszültségek kiéleződését eredményezte.

IV. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának az esettel kapcsolatos ajánlásai és kezdeményezései

1. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján

k e z d e m é n y e z i,

hogy Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata hosszú távú lakásépítési koncepciójának kialakítása, valamint érvényesítése során fokozottabban vegye figyelembe az önkormányzat eljárásával kapcsolatos, a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal által tett törvényességi észrevételeket, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa által korábban, és jelen kezdeményezésben foglalt alkotmányossági szempontú észrevételeket.

2. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján

k e z d e m é n y e z i,

hogy a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vizsgálja meg, hogy a Rádió u. 11. sz. épület lebontásával kapcsolatos államigazgatási eljárás megfelelt-e a jogszabályi előírásoknak.

3. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján

m e g k e r e s i

a Közbeszerzési Döntőbizottságot, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 76. §-a (1) bek. a) pontjában biztosított jogkörében eljárva vizsgálja meg annak jogszerűségét, hogy az Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, a SZÉPHŐ RT., valamint a LARUS Holding. között kötött a lakókonténerekre vonatkozó szerződések nem esnek-e a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 96. §-a által megállapított közbeszerzési értékhatár tekintetében közbeszerzési eljárási-kötelezettség alá.

4. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az Obtv. 20. § (1) bekezdése alapján

m e g k e r e s i

az Állami Számvevőszéket vizsgálat lefolytatása céljából annak megállapítására, hogy Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának alkotmányossági szempontból visszás határozata célszerűségi és törvényességi szempontból megfelel-e a költségvetési szervek gazdálkodásával szemben támasztható követelményeknek.

5. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Obtv. 22. §-a e) pontja alapján

i n d í t v á n y o z z a

az Alkotmánybíróságnál az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jogra vonatkozó, az Alkotmány 44/A. § (1) bek. b) pontjában foglalt, az önkormányzatok tulajdonosi autonómiájára vonatkozó, valamint az Alkotmány 44/A. (1) bek. c) pontjába foglalt, az önkormányzatok feladatellátására vonatkozó rendelkezéseinek értelmezését.

Budapest, 1997. december 19.

Dr. Kaltenbach Jenő sk.