Jelentés a Pátkai Általános Iskolában

folytatott vizsgálatról

A panasz

A Fejér megyei Pátkán élő szülők egy csoportja azzal a kéréssel fordult a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosához, hogy vizsgálja ki a község iskolájában folyó, a roma gyermekeket hátrányosan megkülönböztető és megalázó oktatási rendet. A panasz szerint a roma gyermekeket eltérő tantervű osztályokba helyezik, az iskolában két fő kivételével minden cigány gyermek speciális oktatásban vesz részt. A napközis étkeztetéshez külön eszközöket kapnak a cigányok (műanyag poharakat és virágos tányért) és a nem cigányok (üvegpoharakat és fehér tányért). Az étkezés külön asztaloknál történik.

A vizsgálat megindítása és módszerei

A panaszban írtakra figyelemmel az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 16. §-a alapján vizsgálatot indítottam. A panasz szerint a diszkrimináció egyrészt az oktatásszervezésben, másrészt az oktatás tárgyi feltételeinek biztosításában nyilvánul meg. Az eljárás során előre be nem jelentett helyszíni vizsgálat keretében ellenőriztük az étkeztetés menetét és körülményeit. A személyes látogatás során beszéltünk az iskola igazgató asszonyával, a speciális oktatást végző gyógypedagógussal, szemügyre vettük az oktatás tárgyi feltételeit. Beszereztük továbbá a Fejér Megyei Gyógypedagógiai Központ és Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságtól a Pátkai Általános Iskolába járó eltérő tanterv szerint tanuló gyermekek speciális osztályba történő elhelyezésével kapcsolatos dokumentumokat (a szakértői vizsgálatot kérő, a vizsgálatot magát leíró, illetve a felülvizsgálati eljárást tartalmazó iratokat) és elemeztük azokat.

Az előre be nem jelentett helyszíni vizsgálat megállapításai

Tárgyi körülmények

Az iskola a falu fő utcáján, az önkormányzat hivatala mellett, egy a közelmúltban felújított „L” alakú épületben helyezkedik el. Évfolyamonként egy osztályban, azaz összesen nyolc általános tantervű és két speciális tantervű osztályban tanulnak a gyermekek. A speciális tantervű osztályba az igazgató asszony elmondása szerint csak cigány gyermekek járnak. Egy összevont osztályt alkotnak az 1-4. és egy másikat a 4-8. osztályos roma gyermekek. A két eltérő tantervű osztály helyileg is elkülönül az általános tanterv szerint tanulók osztálytermeitől, az épület külön szárnyában van, mellette mosdók, a lány WC-ben zuhanyzó is található. A többi osztályt tehát az épület külön szárnyában helyezték el, de a termek felszereltsége, díszítése, fekvése, bútorzata nem mutat különbséget. A tanári szobák a speciális tantervű osztályok termei feletti padlástérben vannak.

Az ebédeltetés

A helyszíni vizsgálat során ellenőriztük az étkészlet használatát. Megerősítést nyert a panasz azon része, hogy a cigány gyermekek kék virágos tányérból, a nem cigány gyermekek pedig fehér tányérból kapják az ebédet. Minden gyerek üvegpohárból kapott inni, a konyhában dolgozó asszony elmondása szerint a műanyag poharakban csak a tízóraira adott meleg italt tálalják.

A látogatás során kiderült az is, hogy az étkeztetés nemcsak eltérő étkészletet használva, de más időpontban is zajlik a roma és a nem-roma gyermekek számára. A speciális tantervű osztályba járó gyermekek 3/4 12 körül esznek, akkor is ha van utána még órájuk, szemben a többi gyermekkel, akik az utolsó órájukat követően étkeznek. Kérdéseink alapján kiderült, hogy ez az étkeztetési forma lényegében azt célozza, hogy a roma gyermekek külön ebédeljenek. Az igazgató asszonnyal történt beszélgetés rávilágított arra, hogy ennek a gyakorlatnak a hátterében a nem roma szülők tiltakozása áll. Elmondása szerint pár éve megpróbálták az ebédeltetést együttesen megszervezni, de a szülők ellenállása következtében fel kellett hagyniuk ezzel.

Azt tapasztaltuk tehát, hogy a speciális tanterv szerint tanulók, azaz a roma gyermekek virágos tányérból, a nem cigány gyermekek, az általános tanterv szerint tanulók pedig fehér tányérból étkeznek. Ez a gyakorlat akkor is, ha véletlenül néhány, az általános tanterv alapján tanuló gyermek a speciális tanterv szerint tanulókkal egy időben étkezik: látogatásunkkor az egyik általános tanterv szerint tanuló diáknak hamarabb kellett elmennie; külön asztalnál, fehér tányérból evett.

Beszélgettünk a konyhán dolgozó asszonnyal arról, hogy miért tálalja a cigány gyermekek ételét virágos és a nem cigányokét fehér tányérba. A későbbi ebédeltetéskor a virágos tányérok már el voltak mosva, mégsem abból kaptak az általános tanterv szerint tanulók. Továbbá a speciális osztályba járókkal egy időben más asztalnál étkező általános tanterv szerint tanuló kisfiú is fehér tányérból kapott enni. A konyhás asszony megmutatta az ebédlőszekrényt: külön-külön oszlopban álltak a különböző típusú tányérok, és magyarázata szerint a virágos tányérból éppen elég darab van a speciális tanterv szerint haladóknak, de a többieknek nem lenne elég (csak fehér tányérból van az általános tagozatosoknak megfelelő számú) és hogy elkerülje a vitát, az egy időben ebédelők egyformából kapnak. Ez a magyarázat azért nem állja meg a helyét, mert a speciális tanterv szerint tanulókkal együtt ebédelő általános tanterv szerint tanuló diák is fehér tányérból kapott enni. Az erre irányuló kérdésünkre a konyhás asszony nem tudott választ adni, arra hivatkozott, hogy így szokta csinálni.

Az igazgató asszonnyal történt beszélgetés alapján az is kiderült, hogy már a mi látogatásunk előtt intézkedett ennek a gyakorlatnak a megszüntetése érdekében. (A panasszal kapcsolatban ugyanis egy újságíró már felkereste az iskolát, és a vele történt beszélgetés után az igazgató asszony változtatni szándékozott az eltérő étkészletből ebédeltetés gyakorlatán.) Ennek ellenére szembesültünk a fent leírt gyakorlattal. Látnunk kell tehát, hogy az automatikusan követett, megszokáson alapuló diszkrimináció felszámolása nagyon nehéz feladat.

Megkérdeztük: megoldható lenne-e az, hogy egyforma tányérból és együtt ebédeljenek a tanulók? A tányér probléma csak pénz kérdése az igazgató asszony szerint, de eddig nem jutott eszükbe egyforma készletet venni, hiszen annyi mindenre nem jut pénz az iskolában. A diákok együttebédeltetése már nem lenne ilyen egyszerű: a tanárok szerint a „magyar” szülők elvinnék a gyereküket az iskolából, ha ez megtörténne.

Látjuk ugyan az iskola nehéz helyzetét, megértjük azon próbálkozásukat, hogy megfeleljenek a nem roma szülők elvárásainak is, mégsem fogadhatjuk el a diszkriminatív eljárásokat.

A speciális tantervű oktatásról

Az iskola helyzetéről az igazgató asszonnyal és a speciális tanterv szerint tanító gyógypedagógus tanárnővel beszélgettünk. Az iskolában körülbelül 120 gyermek tanul. Közülük 24-en speciális tanterv szerint haladó osztályba járnak. A gyógypedagógus elmondta, hogy véleménye szerint a 24-ből 5 tanuló a szülői segítség, háttér hiányában illetve nyelvi nehézségek miatt került eltérő tanterv szerint haladó osztályba, 4-en súlyos értelmi fogyatékosok. A cigány gyermekek többsége a kötelező egy évet sem tölti óvodában, és kizárólag a lovári nyelvet beszéli, amikor beiratkozik az iskolába. A beszélgetés során kiderült, hogy további 4 nem roma gyermeket kell eltérő tanterv szerint oktatni, őket azonban az általános tanterv szerint haladó osztályokban integráltan tanítják. Arra a kérdésre, hogy mi az indoka annak, hogy a speciális tanterv szerint haladó roma gyerekek külön osztályban, a speciális tanterv szerint haladó nem-roma gyerekek pedig integráltan tanulnak, azt a választ kaptuk, hogy a szakértői és rehabilitációs bizottság döntése alapján szervezik így az osztályokat.

Megkérdeztük: elképzelhetőnek tartják-e, hogy a roma gyermekek is integrált oktatásban részesüljenek? A pedagógusok válasza egyértelműen nem volt: szerintük olyan mértékű a cigány gyermekek lemaradása, hogy az nem hozható be külön foglalkozás nélkül. A délelőtti tanítás után azonban nincs mód arra, hogy foglalkozzanak a gyerekekkel: az önkormányzat néhány éve megszüntette a napközit. Mivel a cigány tanulók otthon sem kapnak segítséget és ösztönzést a tanuláshoz, így az integrált oktatás keretében szerintük csak még jobban lemaradnának.

Érdeklődtünk, hogy vajon volt-e olyan gyermek, akinek sikerült a speciális osztályból átkerülnie az általános tanterv szerint haladó osztályba. A gyógypedagógus tanárnő egy kisfiút említett. Állítása szerint csak sok rábeszéléssel sikerült a diákot rávenni, hogy menjen át az általános tantervű osztályba. Elmondása szerint általános jelenség, hogy maguk a cigány szülők kérik gyermekük speciális osztályban történő elhelyezését: oda jártak a nagyobb gyerekek is, a tanár nénit ismerik, szeretik.

A helyszíni vizsgálat során az igazgató asszony és a jelenlevő pedagógusok segítették a tájékozódásunkat. A legszomorúbb tapasztalat az volt, hogy a pedagógusok a legnagyobb természetességgel beszéltek az iskolában előforduló diszkrimináció különböző formáiról. Láthatóan nem voltak tisztában azzal, hogy bármiféle jogsértést követnének el és a diszkriminatív eljárásokról, mint az adott helyzetben egyedül lehetséges megoldási módokról szóltak.

A helyszíni vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a pedagógusok nincsenek felkészülve arra, hogy ők maguk észleljék a diszkriminatív gyakorlatot és felszámolják azt. Amikor ennek a helyzeteknek a megváltoztatásáról beszéltünk, nehezményezték fellépésünket, azt, hogy nem értékeljük - az általuk az adott körülmények között maximálisnak tartott - erőfeszítéseiket.

Ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon, nem elégséges kimondani a diszkrimináció megtörténtét, hanem továbbképzések, szakmai tanácsadások megszervezésére van szükség a diszkrimináció felszámolása érdekében.

A Gyógypedagógiai Központtól kapott dokumentumok elemzése

Harminc gyermekre vonatkozó vizsgálati anyagot elemeztünk. Ebből a Gyógypedagógiai Központ igazgatójának a tájékoztatása szerint 24 fő „részleges integrációban” (külön osztályban), 4 tanuló teljes integrációban tanul, 2 gyermek visszahelyezése pedig sikeres volt.

Elemzésünk során a dokumentumokat abból a szempontból tekintettük át, hogy az eljárás során érvényesültek-e a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet (továbbiakban: Rendelet) előírásai. Megvizsgáltuk, hogy ki (mely intézmény), milyen indokkal kéri a bizottság vizsgálatát; a bizottság véleménye tartalmazza-e a Rendelet által előírtakat, különösen: a) a vizsgálat rövid leírását, a fogyatékosság megállapítását, vagy kizárását, az ezeket alátámasztó tényeket, b) annak megállapítását, hogy a tanuló csak az e célra létrehozott intézményben, osztályban, vagy a többi gyermekkel közösen is részt vehet az oktatásban, c) az oktatással kapcsolatos sajátos követelményeket, d) a szülő tájékoztatását arról, hogy amennyiben nem ért egyet a szakértői véleményben foglaltakkal, akkor annak felülvizsgálata érdekében a jegyző eljárását kezdeményezheti. Ellenőriztük, hogy a vizsgálat a szülő egyetértésével indult-e.

A kétnyelvűségről

Ezek alapján a következőket állapítottuk meg: a vizsgálatot kérő - amennyiben a tankötelezettség teljesítése került veszélybe - a jegyző, illetve az óvoda és iskola volt, ez utóbbiak a gyermek ismeretében kérték a vizsgálatot. A kérelmek sokszor tartalmaznak a gyermekek anyanyelvére vonatkozó utalásokat. Ezek a megállapítások mindig csak negatív (a magyar nyelv hiányaként, a veszélyeztetett környezettel összekapcsolt) megközelítésben szerepelnek: „a kétnyelvűség miatti szűk szókincs”, „magyar nyelvet nehezen érti, otthon cigányul beszélnek”, „cigány anyanyelvű, ingerszegény környezet”, „a gyengébb eredmény oka: a lassú értelmi fejlődés, … valamint a cigány nyelv”, „a tanulási nehézség fő oka a cigány anyanyelv,…”.

Két esetben előfordult az is, hogy a jegyző, aki a vizsgálatot kérte „a család és az iskola, óvoda kapcsolata, együttműködése” rubrikában az elsőként közlendő információnak azt tartotta, hogy: „A gyermek cigány kisebbségi származású”. (A vizsgálat kérése 1999-ben történt és nem a jelenlegi jegyzőtől származik.)

A Rendelet 5. § (5) bekezdése, amely 2001. február 10-től hatályos tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a bizottság a szülők önkéntes kérése alapján a vizsgálat során figyelembe vegye a kisebbséghez tartozó gyermek anyanyelvi, szociokulturális sajátosságait. Ez a rendelkezés a hatályba lépésének időpontja miatt az első vizsgálatra vonatkozóan 4 gyermeket érint. Azonban ezeknek a gyermekeknek az esetében nem találtunk erre vonatkozó szülői tájékoztatást, illetve ilyen értelmű szülői kérést.

Ennek ellenére a bizottság megállapításai között megjelenik a nyelv kérdése, a kérelmekhez hasonlóan szintén pusztán negatív szerepben. Két esetben a bizottsági jelentésben az is szerepel, hogy a gyermek „a szavak magyar jelentését nem ismeri”. Felmerül, hogy vajon így megbízható eredménnyel tudta-e felmérni a bizottság az érintett gyermekek képességeit (tolmács alkalmazásáról, vagy a cigány nyelvet beszélő személy segítségül hívásáról nem esik szó), avagy a magyar nyelv ismeretének hiányából fakadó következményeket is fogyatékosságnak tudta be.

Összességében elmondható, hogy a cigány anyanyelvűség semelyik vizsgálati anyagban, illetve vizsgálatot kérő dokumentumban sem szerepel olyan értékként, amelyre az iskola építhet, illetve amelynek megőrzésében az iskolának szerepe lehet. Ellenkezőleg, a gyermekek képességeinek felmérésekor hátrányos tényezőként veszik figyelembe, kizárólag a magyar nyelv hiányát, vagy rossz ismeretét jelöli.

A szülői jogok

Ami a szülői jogok érvényesülését illeti a vizsgálat kérése, illetve eredményének elfogadása tekintetében megállapítható, hogy a dokumentumok kivétel nélkül tartalmazzák a szülők tájékoztatását és egyetértő aláírását. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a dokumentumok alapján nem lehet megállapítani azt, hogy e tájékoztatások során mennyiben történt valódi információátadás, tisztában vannak-e a szülők azzal, hogy mibe egyeztek bele és nem csupán formális, mechanikus formanyomtatvány kitöltés történt-e.

Az integráció

A vizsgálatok fő tartalmi elemei megtalálhatók a dokumentumokban: a fogyatékosság megállapítása, vagy hiánya, az azt alátámasztó tények; a követendő fejlesztési előírások. Ugyanakkor arra vonatkozóan, hogy a gyermek csak külön osztályban, iskolában avagy  integráltan is teljesítheti-e az előírt tantervet, nem találtunk egyértelmű állásfoglalásokat. A dokumentumok általában „ a speciális általános iskola előkészítő jelleggel”, vagy „ a tanulásban akadályozott gyermekek általános iskolája" kitételeket tartalmazzák. Egyetlen eset kivétel, ahol a vizsgálatot kezdeményező iskola maga kéri az integrált oktatás lehetőségét, és erre válaszul az eltérő tanterv előírása mellett engedélyezi azt a bizottság. Ebben a kérdésben tehát a Rendelet előírásával szemben általában nem foglal állást a bizottság. A Gyógypedagógiai Intézet igazgatója azonban levelében kifejtette: „a gyógypedagógiai ellátást igénylő gyermekek körében sokan alkalmasak az integrált nevelésre. A bizottság fontosnak tartja, hogy ez az oktatási forma is választható legyen a szülők számára, ezért - mivel a szakszerűtlen, „hideg” integrálás kifejezetten hátrányos a gyermekek számára - szakmai segítséget nyújtunk az érdeklődő intézményeknek. Megyénkben egyetlen intézménynek sem szerepel integrált nevelés az alapító okiratában tudomásunk szerint, így a jelenlegi szabályozókat követve kijelölhető intézmény hiányában nem tudunk javaslatot tenni integrálásra.” A bizottság tehát - az integrációt megvalósítani képes intézményi háttér hiányára hivatkozva - általában nem javasolja az integrált nevelést.

Az integrációval kapcsolatban beszélni kell a roma szülők és gyerekek reakciójáról is. A dokumentumok többször is (3 esetben) tartalmazzák a kontrollhoz szükséges pedagógusi véleményekben, hogy a tanár nem kíván a gyermek státuszán változtatni, mert „a szülők nem egyeznének bele, hogy a gyermek más iskolatípusban teljesítse tankötelezettségét.”  Szintén visszatérő fordulat a vizsgálatot kérő részéről, hogy „beilleszkedési problémáktól való félelem miatt nem vitték óvodába a gyermeket, bár a szülők együttműködők.” Vagy az arra való utalás, hogy a gyermek szorongása miatt képtelen kapcsolatok kialakítására. Az egyik vizsgálatot kérő iratban a gyermek játékának társas színvonaláról a következőket olvashatjuk: „igazán barátról nem beszélhetek, mert tartós kapcsolatra senki sem vállalkozik a csoportból (előítéletek motiváló hatása).” Tanulságos annak a végül is visszahelyezett gyermeknek a története is, akinek a bizottság már az első kérelem alapján (1998) is általános tantervű oktatást javasolt, de az igazgató a bizottságnak írt tanácsot kérő levele alapján kiderült, hogy a gyermek nem akart bemenni az általános tantervű osztályba. A bizottság három éven keresztül megállapítja, hogy a gyermek alkalmas az általános iskola végzésére, de a gyermeket csak 2001-ben sikerül áthelyezni a család és a gyermek tiltakozása miatt. Le kell tehát szögezni, hogy Pátkán a romák és a nem-romák között meglévő szakadékot a romák félelme, kiszolgáltatottsága is táplálja, akik az elkülönülés ellen a nyilvánvaló esélytelenség tudatában nem mernek fellépni, belenyugszanak annak fennállásába. (Erre utal az a tény is, hogy Pátkán a mai napig nem jött létre kisebbségi önkormányzat.) Az iskola „csak” leképezi a faluban meglévő különbségeket: a cigányok többsége külön, a falu szélén lévő telepen - rendkívül rossz körülmények között - lakik. Az elkülönülés megváltoztatására azonban kezdeményezési pozícióban az iskola, a települési önkormányzat és annak intézményei vannak, nem pedig a többnyire hátrányos helyzetű, a kirekesztettség világában élő roma kisebbség.

Az iskola oktatásszervezési gyakorlata a következő képet mutatja: már a személyes látogatás során kiderült, hogy a 28 eltérő tanterv alapján tanuló gyermek közül a 4 nem-roma gyermek integráltan, a többi általános tanterv szerint haladó gyermekkel együtt tanul, míg a 24 roma diák külön osztályokban.

A 4 integrált nevelésben részesülő közül 2 gyermek esetében a szakértői anyagban nyoma sincs integrált oktatás kérésének, a bizottság csupán az enyhe fokban eltérő értelmi képesség megállapítására és a speciális általános iskola megjelölésére szorítkozik. Ebben a két esetben tehát az iskola önkényesen - objektív szakmai érvek nélkül - döntött az integráció kérdésében.

A harmadik esetben a szülő fellebbezéssel élt a bizottság döntése ellen és ő kért integrált oktatást, amit a jegyzői határozat alapján meg is kapott a gyermek. A jegyzői eljárás során újabb szakértői bizottsági vélemény nem készült, tehát a gyermek integrált nevelésbe vételéről nem szakmai érvek alapján született döntés. Az integrációt engedélyező jegyző indoklásában leszögezi, hogy a bizottság a pátkai iskola speciális tagozatát javasolja a tanuló számára, de mivel a szülő helyhiány miatt nem tudta gyermekét a székesfehérvári speciális tagozatot működtető iskolába beíratni, a kérelemnek helyt ad. Azaz az indoklás nem tartalmaz logikus magyarázatot a döntésről.  (Hiszen a Pátkai Általános Iskola speciális tagozatán, ahova a bizottság utalta a gyermeket nem volt helyhiány. Az indoklásban szereplő székesfehérvári iskola választása valószínűleg a szülő döntése lett volna.) Ebben az esetben tehát nem az iskola döntése áll az integrált nevelés hátterében, ugyanakkor szakmai érv itt sem található - a bizottság nem foglal állást az integráció mellett, a jegyzői határozatra reagálva az integrációt jóváhagyja annak hangsúlyozásával, hogy a gyermeket integrált körülmények között is eltérő tanterv alapján kell oktatni -, inkább a szülő jó érdekérvényesítési képességéről van szó.

A negyedik gyermek esetében a vizsgálatot kérő iskola kezdeményezésében szerepel az integráció kérése, amit aztán erre hivatkozva teljesít a bizottság. Egyéb, az integráció szükségességét alátámasztó tény nem derül ki a vizsgálatból. A tanuló az enyhe fokban értelmi fogyatékos kategória felső határába tartozik, de a roma gyermekek között szintén van két határeset, ahol azonban fel sem merült az integráció. Sőt, mintha a vizsgálatot kezdeményező kérése determinálná a bizottságot: a roma gyermekeknél a vizsgálatot elindító óvoda már eleve a speciális oktatást kéri. A vizsgálati anyag mellékleteként érkezett levél is csupán az iskola ilyen irányú kérésére hivatkozik az integráció magyarázataként.

A jogszabályi háttér

A diszkrimináció tilalma

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A §-ban kimondja, hogy: 

„A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

Az UNESCO egyezménye az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről - melyet az 1964. évi 11. törvényerejű rendelt tett a magyar jogrend részévé - így definiálja a diszkrimináció fogalmát: „1. Cikk 1. A jelen egyezmény szempontjából a "megkülönböztetés" kifejezés alatt értendő a fajon, bőrszínen, nemen, nyelven, valláson, politikai vagy bármilyen egyéb véleményen, nemzetiségi vagy társadalmi származáson, vagyoni helyzeten vagy születésen alapuló minden olyan különbségtétel, kizárás, korlátozás, vagy kedvezés, amelynek célja vagy következménye az oktatás terén való egyenlő elbánás megszüntetése vagy akadályozása, nevezetesen:

a) valamely személy vagy csoport kizárása az oktatás bármely fajtájában vagy fokozatában való részvételből;

b) valamely személynek vagy csoportnak alacsonyabb színvonalú oktatásra való korlátozása;

c) bizonyos személyek vagy csoportok részére külön oktatási rendszerek vagy intézetek létesítése vagy fenntartása, a jelen egyezmény 2. Cikkében foglalt rendelkezések fenntartásával, vagy

d) valamely személynek vagy csoportnak az emberi méltósággal össze nem egyeztethető helyzetbe való juttatása.

2. A jelen egyezmény szempontjából az "oktatás" szó az oktatás összes fajtáira és fokozataira vonatkozik, és kiterjed az oktatásban való részvétel lehetőségére, az oktatás színvonalára és minőségére, valamint a tanulmányok folytatásának feltételeire.

Az egyezmény második cikke felsorolja azokat az eseteket, amelyek nem számítanak az egyezmény 1. cikke értelmében vett megkülönböztetésnek:

a) külön oktatási rendszerek vagy intézetek tarthatók fenn a két nembeli tanulók számára, ha ezek a rendszerek vagy intézetek az oktatásban való részvételre egyenlő lehetőségeket nyújtanak, azonos fokú képesítést nyert tanszemélyzettel, valamint azonos minőségű iskolai helyiségekkel és felszereléssel rendelkeznek, és azonos vagy egyenlő értékű tanulmányi program elvégzését teszik lehetővé;

b) vallási vagy nyelvi okokból külön rendszerek létesíthetők, ha azok a tanulók szülei vagy törvényes gyámjuk kívánságának megfelelő oktatást nyújtanak, és ha az ilyen rendszerekben való részvétel, illetve ezen intézetek látogatása szabadon választható, és az itt nyújtott oktatás összhangban áll az illetékes hatóságok által esetleg előírt vagy elfogadott normákkal, különösen az azonos fokozatú oktatás tekintetében.

A közoktatásról szóló 1993.évi LXXIX. törvény (továbbiakban Kotv.) 4. § (7) bekezdése szerint:

"A közoktatásban tilos a hátrányos megkülönböztetés bármilyen okból, így különösen a gyermek vagy hozzátartozói, színe, neme, vallása, nemzeti, etnikai hovatartozása, politikai vagy más véleménye, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedelmi helyzete, kora, cselekvőképességének hiánya vagy korlátozottsága, születési vagy egyéb helyzete miatt, valamint a nevelési-oktatási intézmény fenntartója alapján."

Ezek alapján az ombudsmani vizsgálatok során diszkriminációnak tekintünk minden olyan oktatásszervezési gyakorlat, amelynek eredményeként a Kotv. 4. § (7) bekezdésében meghatározott jellemzők (bőrszín, nem, vallás,...) alapján egyes tanulók, tanulócsoportok kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, mint az azonos, vagy hasonló helyzetben lévő tanulók, tanulócsoportok.

Az elkülönítés (szegregáció) a hátrányos megkülönböztetés egyik formája. Elkülönítés (szegregáció) minden olyan oktatásszervezés, oktatási gyakorlat amelynek eredményeként a Kotv. 4. § (7) bekezdésében meghatározott jellemzők szerint egyes tanulók, tanulócsoportok elkülönítésre kerülnek egymástól. Nem áll fenn az elkülönítés (szegregáció), ha az törvényes cél érdekében, objektíven igazolható módon történik és az alkalmazott eszközök arányosak az elérni kívánt céllal. (Tehát például a szülők kérésére a Kotv. és a nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének és iskolai oktatásának irányelvéről szóló 32/1997. (XI.5.) MKM rendelet előírásai alapján megszervezett kisebbségi oktatás nem valósít meg törvényellenes elkülönítést.)

Osztályok, csoportok szervezése

A Kotv. 3. számú mellékletének II. pontja az alábbiakat tartalmazza az összevont osztályok szervezéséről:

„4. Összevont osztályokat szervezni az általános iskolában, továbbá a felzárkóztató oktatásban [27. § (8) bekezdés] lehet. Tanév közben osztályt összevonni nem lehet. Összevont osztályt szervezni - a felzárkóztató oktatás kivételével - legfeljebb három iskolai évfolyam tanulójából lehet.”

Összegző megállapítások

A valós helyzetet a jogszabályokkal összevetve a következő megállapításokat kell tennünk: a panaszban foglaltakat megerősítette a vizsgálat. Az étkeztetés során a diszkrimináció két megnyilvánulási formájával találkoztunk. Egyrészt eltérő étkészletből esznek a cigány gyermekek, másrészt más időpontban. 

Megállapítottuk, hogy az igazgató asszony már intézkedett annak érdekében, hogy a gyermekek azonos étkészletet használjanak. Ez azonban csak részlegesen történt meg, a konyhán dolgozó asszony továbbra is automatikusan különbséget tett és nem volt tisztában azzal, hogy ez helytelen lenne. A más-más időben történő étkeztetés esetén viszont kimutatható a szándékosság. Az igazgatónő elmondta, hogy 4-5 éve megkísérelték a közös étkeztetést, de a szülők ellenállása miatt az a rendszer nem volt fenntartható. Ezt a gyakorlatot mindenképpen fel kell számolni, mivel a roma és nem roma gyermekek indokolatlan megkülönböztetését eredményezi.

Az eltérő tantervű oktatás megszervezése esetén a speciális oktatásra kötelezett roma gyermekek külön osztályokba szervezetten, míg a szakértői bizottság által hasonlóan speciális tanterv szerint oktatandó nem-roma diákok integráltan teljesítik tankötelezettségüket. A négy integráltan oktatott tanuló közül két esetben semmilyen objektív indokot nem találtunk az integrációra. A másik két integrált oktatási esetben sem a gyermekek állapota, vagy a szükséges fejlesztési előírások indokolták az integrációt: az egyikük ügyében a szülő fellépésére a jegyző egy félreértésen alapuló, szakértői véleményt ki nem kérő határozata, míg másikuknál a szakértői bizottságnak a vizsgálatot kezdeményező kérésének mechanikus teljesítése szolgált a döntés alapjául. A különbségtételnek tehát objektív, a gyermekek származásától független indokát a vizsgálat nem tudta megállapítani. Ez a gyakorlat a roma gyermekek hátrányos megkülönböztetését valósítja meg.

A speciális oktatásban részt vevő gyermekeket két csoportban tanítják az iskolában: az alsó tagozat 4 évfolyamát és a felső tagozat 4 évfolyamát egy-egy csoportba vonják össze. Az osztályok összevonásának ez a formája nem felel meg a Kotv. előírásainak.

Kezdeményezések

Az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján azzal a

kezdeményezéssel

fordulok az iskola igazgató asszonyához, hogy

1. szüntesse meg a roma és a nem-roma gyermekek külön étkeztetésének diszkriminatív gyakorlatát, ennek elfogadtatása érdekében kezdeményezzen párbeszédet a nem-roma szülőkkel.

2. az iskola működjön együtt az Ec-Pec Alapítvánnyal az eltérő tantervű oktatásban részesülő azon gyermekek integrációjának elősegítésében, akiknek integrációja a szakértői bizottság szerint is elérhető.  (Tudomásunk szerint ez az egyetlen olyan alapítvány, amely a speciális oktatásban résztvevő gyermekek integrációjával foglalkozik. Az Alapítvánnyal felvettem a kapcsolatot és ők az iskola beleegyezése esetén szívesen közreműködnek az integráció elősegítésében.)

(Az Ec-Pec Alapítvány az együttműködni hajlandó speciális tantervű iskolákban egy személyiségközpontú fejlesztő módszert vezet be. A tanítók mellett úgynevezett családi koordinátorokat alkalmaznak, akik megkönnyítik a család és az iskola közötti kommunikációt. A programban résztvevő szülők, tanárok és családi koordinátorok részére rendszeres, közös előítélet-kezelő tréninget szerveznek. A tanárok folyamatos továbbképzéseken a tanári hatékonyság növelését, a szülők bevonásának megszervezését, az iskola demokratizálását tanulják. A programot már több iskolában megvalósították: a diákok teljesítményét a kísérlet folyamán folyamatosan mérték.  A második év végén a programban résztvevő speciális tagozaton tanuló gyermekek 64%-a teljesíteni tudta a általános  tantervi követelményeket.)

Ezen túlmenően szeretnénk a figyelmükbe ajánlani az oktatási tárca új normatíváját, az ún. integrációs normatívát - ennek igénybevételi lehetőségét az 57/2002. (XI.18.) OM rendelet (a Magyar Közlöny 143. száma) tartalmazza -, illetve a Phare Program keretében a halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi beilleszkedésének támogatására pályázható programokat. (A rendeletet és a pályázati lehetőségek dokumentumát mellékelten megküldöm.)

3. megfelelő tájékoztatás után az iskola mérje fel, hogy a roma szülők körében jelentkezik-e igény a cigány kultúra és nyelv ápolására. Amennyiben igen: az iskola szervezze meg a cigány kisebbségi oktatást. (A cigány kisebbségi oktatás tartalmi elemeit szabályozó rendelet másolatát mellékelten megküldöm.)

A rendelkezés szerint a nyelv oktatása megszervezhető egy-egy időszakra csoportosítva. (Évi 60 óra kötelező, ami 2 rendezvény és egy nyári tábor keretében megtartható.) Amennyiben a szülői igény fennáll és az iskola vállalja a program beindítását, a nyelvoktatáshoz az Oktatási Minisztérium Hátrányos Helyzetű és Roma Gyermekek Integrációjáért Felelős Miniszteri Biztossága - az eddig megküldött nyelvkönyveken túl - ezekre az alkalmakra nyelvtanárt is biztosít.

4. Az eltérő tanterv szerint tanuló diákok osztályainak összevonását a Kotv. előírásainak megfelelően alakítsa át.

A fenti kezdeményezésekben említett programok beindításához, normatívák igénybevételéhez minden további információval és segítséggel a rendelkezésükre állunk.

Budapest, 2003. január 29.

Dr. Kaltenbach Jenő

6