Jelentés az ukrajnai magyarság helyzetéről
2004. június 16. 02:00

1. TÖRTÉNELEM

A mai Ukrajna területén alakult meg az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz, amely az i.sz. X. században a bizánci (ortodox) kereszténységet vette fel. A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott. 1240-ben elfoglalták a tatárok, majd a Litván Nagyfejedelemség hódította meg. 1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. 1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett. Ukrajna átmenő kereskedelmével, ló- és marhaexportjával, majd a XIX. században jómódú parasztjaival a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Iskolázott társadalmi elitje tanulmányai során eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolt Galíciában az ukrán irodalmi nyelv. Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna területén három állam - az Ukrán Népköztársaság, a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Ukrajna - alakult meg. Szovjet-Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Bolsevik beavatkozással felszámolták a polgári köztársaságot, míg Nyugat-Ukrajnát a Lengyel Köztársaság kebelezte be. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki. A II. világháborút követően csatolták hozzá Csehszlovákiától a vegyes lakosságú Kárpátalját, ahol a magyar kisebbség él. Ukrajna önálló ENSZ-tagállam lett, bár továbbra is a Szovjetunióhoz tartozott. 1945 és 1948 között nagyarányú népességcsere játszódott le az ország területén: az itt élő németek és lengyelek zömét kitelepítették, helyükre Lengyelországból költöztettek át többszázezer ukránt. A gorbacsovi peresztrojkát követően, 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el.

Kárpátalja, ahol a magyar kisebbség él, a X. század óta a magyar állam részét képezte, azonban egészen az I. világháborúig nem alkotott egységes történelmi régiót. Területe az elmúlt évszázadok során mindvégig vegyes lakosságú volt. A XIII. században, a tatárjárás pusztításai után kezdett bevándorolni a német városi lakosság, s ekkor költöztek be nagyobb számban a román pásztorok. A XVIII. században a terület etnikai arculata radikálisan megváltozott: a ruszin lakosság túlsúlyba került, de velük együtt nagy számban költöztek be szlovákok és zsidók is. Kárpátalja a mezőgazdasági termelés kedvezőtlen adottságai és a kereskedelmi kapcsolatok hiánya miatt egészen az I. világháborúig Magyarország legelmaradottabb régiójának számított, ahonnan a XIX. század végén tömegesen vándoroltak ki az emberek, s ahol - különösen az ortodox vallásúak körében - az analfabétizmus is a legnagyobb mértékű volt.

A kárpátaljai magyar kultúra fénykora a XV-XVI. századra tehető, az első nyomtatásban megjelent magyar könyv 1577-ben látott napvilágot. A korabeli festők munkáit néhány gótikus templom falai ma is őrzik. Ezt követően csak a XIX. században mutatott fel a magyar kultúra jelentősebb eredményeket. Itt született Munkácsy Mihály (1844-1906), a világszerte ismert festőművész, valamint Hollósy Simon (1857-1918), a nagybányai festőiskola híres képviselője. Az irodalmi hagyományok ápolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett az ungvári gimnázium, amelynek tanára volt Dayka Gábor (1769-1796) költő, Fülöp Árpád (1863-1953) költő, író.

A határváltozások következtében az itt élő lakosok öt állam polgárai voltak a XX. század folyamán anélkül, hogy kimozdultak volna a szülőföldjükről: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a versailles-i békeszerződések következtében Csehszlovákia, a II. világháború alatt Magyarország, a párizsi békét követően a Szovjetunió, 1991 után pedig Ukrajna állampolgárai lettek. A különböző államalakulatok mindig más-más nyelvű kultúra dominanciáját próbálták ráerőltetni az itt élőkre. A kárpátaljai magyar népesség a két világháború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiában nem tudta teljes mértékben érvényesíteni kisebbségi jogait. A csehszlovák uralom alatt azonban Kárpátalja infrastruktúrája jelentős fejlődésen ment át, különösen a városok arculata változott meg a számos újonnan épült köz- és lakóépülettől. A szovjet totalitárius rendszerben a vidék magyarságának nem tartották be sem az emberi, sem pedig nemzetiségi jogait. A legsúlyosabb csapást mégis a II. világháború és az azt követő megtorlások jelentették számára. 1944-ben megközelítőleg 25.000 fő menekült el Magyarországra. A bevonuló szovjet csapatok 1944 végén több mint 25.000 főt hurcoltak el a 18 és 50 év közötti életkorú férfiak közül, akiknek egyharmada sosem tért vissza a munkatáborokból. Helyettük ukránok és oroszok ezreit költöztették be a korábban döntően magyarlakta városokba.

Ebben az etnikailag igen tarka régióban a magyar kultúra a XX. században fokozatosan elveszítette ösztönző szerepét. A két világháború közötti időszak kifejezetten kárpátaljai kisebbségi költőjének Simon Menyhértet (1897-1962) tekinthetjük. A II. világháborút követő évtizedek magyar irodalmának két meghatározó személyisége: Balla László (1927-) és Kovács Vilmos (1927-1977). A jelenkor magyar irodalmárai a ’70-es években tűntek fel, és jelentős szerepet töltenek be az anyanyelv megőrzésének és ápolásának terén, majd a gorbacsovi peresztrojka idején elkezdődött nemzetiségi-politikai szervezkedésben. Erre nagy szükség van, mert az 1980-as évek végétől az anyaországba megindult gazdasági jellegű kivándorlás tovább gyengíti a magyar kultúra társadalmi bázisát Kárpátalján, az áttelepülők között ugyanis sok az értelmiségi (orvos, tanár, mérnök, újságíró stb.). Az anyanyelvápoló és közművelődési körök, a különféle stúdiók voltak az előfutárai a helyi magyarság kulturális-érdekvédelmi szervezeteinek.

2. ÁLTALÁNOS ADATOK

Terület: 603.700 km².

Összlakosság: 48.457.000 fő (a 2001. évi népszámlálás adatai szerint).

Népsűrűség: 81 fő/ km².

Etnikai csoportok: ukrán - 77,8 %, orosz - 17,3 %, zsidó - 0,2 %, belarusz - 0,6 %, moldován -0,5 %, bolgár - 0,4 %, lengyel - 0,3 %, magyar - 0,3 %, román - 0,3 %, krími tatár 0,5 %.

Vallások: ukrán ortodox, ukrán görög katolikus, zsidó, római katolikus, iszlám.

Beszélt nyelvek: ukrán (állami), orosz és egyéb.

Népegészség: csecsemőhalandóság - 21,1 ‰, átlagéletkor - 73 év (nők), illetve 61 év (férfiak). A lakosság évente mintegy 400.000 fővel csökken.

Államforma: köztársaság.

Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelső szerve a Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada, 450 képviselő), a végrehajtó hatalom élén a Miniszteri Kabinet áll, az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelső Bíróság; Alkotmánybíróság.

Legfelsőbb Tanács: Megbízatás: 4 év, legutóbbi választás: 2002. Mandátumok megoszlása: Ukrán Kommunista Párt (KPU) 123, Ukrajnai Népi Mozgalom (RUH) 46, Ukrán Szocialista Párt - Ukrán Parasztpárt (SZPU-SZeiPU) 34, Népi Demokrata Párt (NDP) 28, Hromada 23, Ukrán Zöld Párt (PZU) 19, Ukrajna Haladó Szocialista Pártja (PSZPU) 16, Egyesült Ukrán Szociáldemokrata Párt (SZDPUo) 16, függetlenek 114, egyéb 31.

Közigazgatási beosztás: 24 megye, 1 autonóm köztársaság (Krím), Kijev (főváros), Szevasztopol (a Krím AK fővárosa).

Politikai pártok: Több tucat politikai párt működik, de tényleges politikai szerepük nem igazán jelentős. A képviselői mandátumok felét a legutóbbi parlamenti választások óta pártlistákról töltik be. Ismertebb pártok a parlamentbe bekerülteken kívül: Ukrán Kereszténydemokrata Párt (HDPU), Ukrán Köztársasági Párt (RPU), Ukrajna Demokrata Pártja (DemPU), Ukrajna Liberális Pártja (LPU), Ukrajna Liberális-Demokrata Pártja (LDPU) stb.

Munkaerő: 24 millió fő (ipar-építőipar - 33 %, mező- és erdőgazdaság - 21 %, egészségügy és oktatás - 16 %, szállítás és közlekedés - 7 %).

Városi lakosság: 67 %.

Városok: Főváros - Kijev (2,7 millió fő 2001-ben). Egyéb városok: Kharkiv, Donetsk, Dnipropetrovsk, Odesa, Lviv.

GDP/fő: kb. 650 USD (2001. évi árfolyamon).

GDP évi növekedési ráta: 9 % (2001). A GDP 1991 és 1999 között 60 %-kal csökkent.

Árfolyam: 5,35 hrivnya/USD (2001. január).

Infláció: 9 % (2001. januári adat).

Külső államadósság: 11,370 milliárd USD.

Munkanélküliség: 3,6 % (becsült adat: 20,0 %).

Bérelmaradások összege: 9,4 millió hrivnya (1,7 millió USD - 2001-ben 8,7-szeres csökkenés).

Összes külföldi tőkebefektetés: 4,406 milliárd USD.

Az USA - mint legnagyobb beruházó - az ukrajnai külföldi befektetésekből 730,9 millió dollárral részesedik, ami a külföldi beruházások 16,6 %-a, majd Ciprus következik 478 millió USD-vel (10,8 %). Nagy-Britannia 420,4 millió dollárt feketetett be Ukrajnában (9,5 %). A külföldi befektetők leginkább az élelmiszer- és feldolgozóipart (795,9 millió USD - 18,1 %), a kiskereskedelmet (648,1 millió USD - 14,7 %), a pénzügyi szférát (361,3 millió USD - 8,2 %) kedvelik. A régiókat tekintve Kijev a külföldi tőkéből közel 1 milliárd dollárral részesedik. Ezután következik Dnyipropetrovszk (300 millió USD) és a Krím (220 millió USD). A külföldi tőke bevonásával működő vállalatok száma: 5.969.

Magyar-ukrán gazdasági kapcsolatok: A magyar-ukrán külkereskedelmi kapcsolatokat magyar részről az energiahordozók és nyersanyagok nagy mértékű importja miatt negatív egyenleg jellemzi. A több éves tendencia vélhetően továbbra is fennmarad, nem utolsó sorban annak következtében, hogy a kétoldalú kereskedelem liberalizálására irányuló tárgyalások akadoznak. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján az első, Ukrajnában a kilencedik helyen állnak. A Magyarországon bejegyzett vállalkozások eddig mintegy 30 millió USD tőkét invesztáltak ukrajnai vállalkozásokba. Bíztató, hogy 2001-ben az előző esztendőhöz viszonyítva 21 %-kal nőtt az Ukrajnába irányuló magyar külkereskedelmi szállítások volumene, és hosszú idő után újra több mint félmilliárd USD fölött alakult az esztendő mérlege. Ukrajnában mintegy 260 vegyes vállalat tevékenykedik eredményesen, évente közel 3 ezer üzleti szerződést kötve.

A magyar nemzeti közösség lélekszáma: 156.600 fő (egész Ukrajnában, a 2001. évi népszámlálás adatai szerint), becsült adat: kb. 200.000 fő.

Területi megoszlás: a magyar lakosság döntő többsége a 12.800 km² kiterjedésű Kárpátalja megyében összpontosul. A hivatalos adatok szerint 151.516 (saját becslésük szerint közel 200.000) magyar nemzetiségű lakos él a beregszászi járásban, valamint az ungvári, a munkácsi és a nagyszőlősi járások egy részén. Elszigetelt tömböket alkot a magyarság a Felső-Tisza vidékén. Szórványok találhatók még a Felső-Borzsa (Bilke, Ilosva), Felső-Latorca (Szolyva), Felső-Ung (Perecseny, Nagyberezna) völgyében. A magyar népesség 84 %-a azonban a magyar határ menti 20 kilométeres sávban tömörül.

Településföldrajz: A magyarok nagy része a folyóvölgyekben, mezőgazdasági termelésre alkalmas síkvidékeken él. Általában kis lélekszámú falvakban laknak, a jelentősebb városok közül a 2001. évi népszámlálásig egyedül Beregszászban alkottak igen csekély többséget.

Városi lakosság: 115.600 fő (Ungvár - 8.000, Munkács - 7.000, Beregszász - 12.800, Nagyszőlős - 3.171, Técső - 2.640, Rahó - 1.282, Huszt - 1.759, Csap - 3.659, Ilosva - 107, Szolyva - 322 fő); a városi összlakosság 0,2 %-a (a magyar kolóniák lélekszáma Lvivben, Kijevben, Ivano-Frankivszkben, Kharkivban, Odeszában néhány száz; 1989-es adatok).

3. JOGI HELYZET

1991 novemberében a Legfelsőbb Tanács nyilatkozatot fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amely minden népnek, nemzetiségi csoportnak szavatolja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődés, valamint az anyanyelv használatának jogát a társadalmi élet minden területén.

Az 1992 júniusában elfogadott nemzeti kisebbségi törvény biztosítja az anyanyelv használatát, az anyanyelvi oktatáshoz, a saját kulturális intézményrendszerhez és a nemzeti-kulturális autonómiához való jogot. A törvény lehetővé teszi a kisebbségi érdekvédelmi szervezetek működését, a nemzeti szimbólumok használatát, az anyanyelvi szabályoknak megfelelő névhasználatot, valamint a határokon átnyúló szabad kapcsolattartást az anyanemzettel. (A törvény nagyrészt megerősíti mindazokat az elveket, amelyeket az 1991-ben aláírt magyar-ukrán kisebbségvédelmi nyilatkozat megfogalmaz, de nem teszi lehetővé a kisebbségek számára területi autonómia létrehozását.)

Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja 1992. december 17-én rendeletet adott ki az ukrajnai nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségi törvény gyakorlati végrehajtásáról. Az okmány előírja: ahol valamely nemzeti kisebbség alkotja a lakosság zömét, az ukrán államnyelv mellett az adott nemzetiség nyelvét is használják az állami és a társadalmi szerveknél, a vállalatoknál és intézményeknél. E rendelet értelmében lehetőség van a kétnyelvű feliratok használatára, s a nemzetiségek az állami mellett saját nemzeti jelképeiket is használhatják.

Az 1996. június 28-án elfogadott ukrán alkotmány 10. cikkelye értelmében "Ukrajnában szavatolt a nemzeti kisebbségi nyelvek szabad fejlődése, használata és védelme", 11. cikkelye pedig kimondja, hogy "az állam elősegíti (...) Ukrajna minden őslakos népe és nemzeti kisebbsége etnikai, kulturális, nyelvi és vallási sajátosságainak fejlődését". A nemzeti kisebbségek jogaival ezen kívül még három törvény foglalkozik: az 1989-ben elfogadott nyelvtörvény, az 1999-ben elfogadott oktatási törvény és az 1992-ben elfogadott egyesületi törvény.

1991. május 31-én Magyarország és Ukrajna külügyminisztere nyilatkozatot írt alá a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról. A nyilatkozathoz csatolt jegyzőkönyv 1. pontja alapján a felek a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításával foglalkozó kormányközi vegyes bizottságot hoztak létre, amelynek eddig tizenegy ülésére került sor. A vegyes bizottság - munkájában részt vesznek a két országban élő kisebbségek képviselői is - ajánlásokat fogalmaz meg a két ország kormányai számára a Magyarországon élő ukrán és az Ukrajnában élő magyar kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek, így a nemzeti identitás megőrzése, az oktatás, a kultúra fejlesztése és a kisebbségi problémák megoldása érdekében.

Magyarország és Ukrajna kapcsolatait alapszerződés szabályozza, amelyet 1991 decemberében Kijevben írt alá a két fél, s amelyet az ukrán parlament 1992-ben, Magyarország pedig 1993-ban ratifikált. A dokumentum 17. cikkelye rendelkezik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kölcsönös védelméről.

Az ukrán választási törvény nem teszi lehetővé, hogy a nemzetiség társadalmi szervezetei saját jelölteket indítsanak, de nem zárja ki a jelöltek támogatását. Az 1998. márciusi parlamenti választások során a kárpátaljai magyarságnak másodszor sikerült képviselőt küldenie az Ukrán Legfelsőbb Tanácsba. Számos települési önkormányzatban a magyar képviselők abszolút többségben vannak. Nagy problémát jelent azonban, hogy szakképzett káderek hiányában a magyarság kiszorul a helyi apparátusokból (kevés a magyar nemzetiségű köztisztviselő), még ott is, ahol lehetőség nyílik a magyar nyelvű ügyintézésre. Még a magyar többségű beregszászi járásban is a vezetők kivételével ukrán nyelvű a köztisztviselők 95 százaléka. A 2002. évi választások során ismét sikerült magyar nemzetiségű képviselőt juttatni a Legfelsőbb Tanácsba, ugyanakkor a 85 fős Kárpátaljai Megyei Tanácsba 9 magyar képviselő került be. A korábbi 50 %-ról 25-re csökkent a magyarság képviselete Beregszász megyei jogú városában, a tömbmagyarság székhelyén is. A megye városainak tanácsaiban 134 képviselő van.

A legutóbbi, 2002. évi választásokon a polgárok közvetlenül választhatták meg a tanácsok elnökeit. Az önkormányzatokat érintő törvényeket, rendelkezéseket többször változtatták, módosították. 1995 júliusában központosították a megyei, helyi közigazgatást, amivel tulajdonképpen átruházták a helyi önkormányzatok jogait az állami közigazgatásra. 2001 óta a járásoknak saját, a megyétől független költségvetésük van, s hasonlóképpen a helyi, községi, nagyközségi tanácsok is szabadon rendelkeznek saját bevételeikkel. Ennek köszönhetően kerülhetett sor 2002-ben a korábban soha nem tapasztalt infrastrukturális fejlesztésre, a települések vezetékes földgázzal való ellátására.

Ukrajna 1995-ben lett az Európa Tanács tagja. A szervezetbe való felvételekor vállalta a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálás céljával történő tanulmányozását, valamint ígéretet tett arra, hogy az ET-be való felvételétől számított egy éven belül aláírja és ratifikálja a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és kisebbségpolitikáját az ET Parlamenti Közgyűlésének 1201. sz. ajánlásában lefektetett elvek alapján folytatja. Az ukrán parlament 1999 decemberében ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartáját, mégpedig a kárpátaljai magyarságra nézve kedvezőbb változatában, amely a nemzetiségek nyelvhasználati jogát 20 %-os arányhoz köti a településeken. Ukrán nacionalista képviselők egy csoportjának beadványa nyomán azonban az ukrán alkotmánybíróság a ratifikáció utáni ügyrend megsértése miatt hatályon kívül helyezte a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikációjáról szóló törvényt.

1991-ben az ukrán függetlenségről tartott népszavazással együtt Kárpátalján helyi népszavazást tartottak a terület különleges önkormányzatáról, illetve a beregszászi járásban a járás bázisán létrehozandó Magyar Autonóm Körzetről. Mindkét esetben a lakosság döntő többsége támogatta az elképzeléseket. Ugyanakkor a népszavazásokat követően Kárpátalja különleges önkormányzati státusáról, illetve a Beregszászi Magyar Nemzetiségi Körzetről kidolgozott törvénytervezetek mindmáig nem kerültek magasabb szinten elfogadásra.

Általános problémának tekinthető, hogy a politikai bizonytalanság, a gyakori jogszabály-módosítások miatt áttekinthetetlenek a jogérvényesítés intézményes keretei, hiányos a jogi kompetenciák kijelölése. Az érvényes törvények, rendeletek a kisebbségek vonatkozásában megengedő jellegűek ugyan, ám ezek végrehajtása némely esetben helyi szinten elakad. Ugyanakkor 1991 és 1997 között az említett törvényekre támaszkodva sikerült orvosolni a magyar kisebbség régi sérelmeinek nagy részét, s közel 60 település visszakapta korábbi, történelmi nevét; a magyar nemzeti szimbólumok használata megengedett; sok magyar vonatkozású köztéri szobrot, emléktáblát és emlékjelet állítottak fel. Több helyen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat és előrelépés történt a magyar tannyelvű oktatás terén is.

A kárpátaljai magyarság ugyanakkor sérelmezi, hogy Ukrajnában eddig sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kárpótolták azokat a személyeket, akiket etnikai alapon hurcoltak el a sztálinizmus idején. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, az 1998-2002. évi ciklusra megválasztott parlamenti képviselő, valamint az előző parlamenti ciklusban Tóth Mihály akkori képviselő egyaránt szorgalmazta Ukrajna törvényhozásánál és legfelső állami vezetésénél az anyagi és erkölcsi kárpótlás kérdésének megnyugtató rendezését. Gajdos István, a Beregszász központú 72. számú választókerületben 2002-ben megválasztott képviselő a múlt évben törvénytervezetet nyújtott be a Legfelsőbb Tanácshoz az elhurcoltak anyagi és erkölcsi kárpótlására.

Az utóbbi években aggodalomra okot adó folyamatok is mutatkoznak: Leonyid Kucsma elnök 1996-ban a kisebbségi törvény szellemével ellentétben rendeleti úton állami főbizottsággá fokozta le a korábbi Nemzetiségi és Migrációügyi Minisztériumot. Ez törvénysértő intézkedés volt, mert ennek a minisztériumnak a létét törvény írja elő. 2000-ben az állami bizottságot az Igazságügyi Minisztérium Nemzetiségi és Migrációügyi Főosztályává alakították át, igaz, a főosztályt 2001-ben visszaminősítették állami főbizottsággá. 1996 szeptemberében az államfő ugyancsak rendeletileg megszüntette az ukrajnai nemzeti kisebbségek kultúrájának fejlesztésére szolgáló alapítványt.

Kárpátaljai magyar szervezetek úgy vélik, az utóbbi három-négy évben bizonyos fordulat állt be Ukrajna korábban pozitívnak ítélt kisebbségpolitikájában. A nemzetieskedő ukrán hatalmi intézmények kiépülésének és megerősödésének függvényében a nemzetiségek jogainak korlátozására irányuló, főként központi intézkedések is tapasztalhatók:

1.) a kárpátaljai magyarságot érintő első jogsértő lépés az ukrán hatóságok részéről a Vereckei-hágóra tervezett honfoglalási emlékmű építésének félbeszakítása volt 1996 augusztusában;

2.) 1997-ben nyilvánosságra került az Ukrán Oktatási Minisztérium nemzetiségi oktatási koncepciójának - egyelőre csak vitára bocsátott - tervezete, amely az időközben történt ötszöri átdolgozás után is csak az elemi iskolára korlátozva ismeri el a kisebbségek anyanyelvű oktatáshoz való jogát. A tervezet a "polikulturalizmus" megteremtésének jelszavával az "ukrán nemzeti mentalitás" kialakítását tűzi ki célul;

3.) 1999-ben jelent meg a sajtóban a hamarosan a parlament elé kerülő új nyelvtörvény tervezete, amely nemcsak korlátozza a nemzetiségek nyelvhasználatát, hanem egyenesen büntetést helyez kilátásba azok számára, akik a hivatalos használat során "szándékosan" eltérnek az ukrán nyelv normatív szabályaitól;

4.) 1999-ben fordult elő először, hogy a hivatalos ígéretek ellenére ukrán nyelvből kellett érettségi vizsgát tenniük a magyar iskolák végzőseinek, jóllehet az említett tanintézetekben az ukrán nyelv oktatásának az elemi feltételei sincsenek biztosítva. Továbbra sem sikerült véglegesen, jogi szabályozással rendezni a magyar iskolát végzettek kárpátaljai felsőoktatási intézményekbe történő anyanyelvű felvételizésének kérdését;

5.) a hatóság évekig válasz nélkül hagyta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kérvényét, amelyben a szervezet a torzóban maradt vereckei honfoglalási emlékmű befejezésének engedélyezését kérelmezte a magyar államalapítás ezredik évfordulója alkalmából, jóllehet az erre vonatkozó ajánlás szerepel az ukrán-magyar kormányközi vegyes bizottság VIII., IX. és X. ülésének jegyzőkönyvében. 2002 elején ugyanakkor elkezdett körvonalazódni az emlékmű építése körüli problémák megoldása.

Kijev azzal indokolja az Ukrajnában élő nemzetiségek jogainak korlátozását, illetve a kisebbségek vonatkozásában nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségei teljesítésének elmaradását, hogy az államnak nincs pénze a kisebbségek igényeinek kielégítésére.

Az ukrán állam kormányzati szintű anyagi támogatást nem nyújt sem a magyar, sem pedig az országban működő más kisebbségi szervezeteknek, mivel ezt a hatályos törvények nem írják elő. Az érvényben lévő szabályzók szerint a kisebbségek szervezetei igényelhetik konkrét rendezvényeik, programjaik finanszírozását. Az oktatás finanszírozása viszont állami feladat maradt, ami a kisebbségi oktatási intézmények vonatkozásában ellentmondásos helyzetet eredményez.

Megyei szinten a kárpátaljai magyarok kulturális, oktatási fejlődésére, valamint a magyar nyelvű tömegtájékoztatási eszközökre 2001-ben a következő összegeket irányozták elő: magyar kulturális rendezvényekre és az Ungvári Hungarológiai Központ részére összesen 4,5 ezer hrivnyát (800 USD), a magyar nyelvű sajtó (Kárpáti Igaz Szó, Ungvidéki Hírek, Beregi Hírlap, Nagyszőlős-vidéki Hírek) kiadására 140 ezer hrivnyát (kb. 25.000 USD).

A magyar nyelvű megyei közszolgálati TV- és rádióadásokra összesen 416 ezer hrivnyát (kb. 92.444 USD) - az összkiadások megközelítőleg 15 %-át - kívántak fordítani.

A magyar tannyelvű oktatási intézmények fenntartására 2000-ben 8 millió hrivnyát (kb. 1,4 millió USD) irányoztak elő, ami az oktatásra szánt megyei összkiadások kb. 10 %-ának felel meg.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2000. februári ukrajnai, azon belül kárpátaljai látogatása során megállapodás született az ukrán féllel arról, hogy a beregszászi járási kórház építése alatt Magyarországgal szemben felhalmozódott 1 millió dolláros ukrán államadósság felét a magyar kormány elengedi, ha azt a kárpátaljai magyarok oktatási és művelődési intézményeinek építésére, felújítására fordítják. Noha Kárpátalja megye 2001-es költségvetésében külön rovatban szerepelt az említett összeg, amiből hét magyar oktatási és kulturális intézmény rekonstrukcióját kellett volna elvégezni 2001 szeptemberéig, a terv meghiúsult a megyét sújtó újabb hatalmas árvíz okozta károk felszámolásának finanszírozása következtében. A probléma megoldását a kárpátaljai megyei vezetés a központi költségvetési támogatástól reméli.

A magyar kisebbség kultúrájának támogatására szánt összeg nem tartalmazza a könyvtárak és a művelődési házak fenntartásának költségeit a többségében magyarok által lakott településeken, valamint a középfokú szakiskolákban és a szakközépiskolákban tanuló magyar osztályok oktatására fordított kiadásokat.

A magyar kormány tudatában van annak, hogy a magyar kisebbség problémáinak nagy része nem Ukrajna nemzetiségi politikai szándékaival, hanem az ország gazdasági nehézségeivel magyarázható; legtöbbször szociális jellegű gondokról van szó. Ebben a helyzetben a kárpátaljai magyarság a jövőben sem nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását.

4. ÉRDEKKÉPVISELET

1989 után a magyarság önszerveződésének kereteit a magyar kulturális szervezetek, elsősorban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség biztosította, ezért Ukrajna függetlenné válása idején a magyarság kiemelkedő politikai szerepet játszott Kárpátalja társadalmi-politikai életében, döntően járult hozzá a helyi népszavazások (Ukrajna függetlenségéről, az autonómiáról) sikeréhez.

A kárpátaljai magyarság politikai párttal nem rendelkezik.

Az ukrán parlament magyar nemzetiségű képviselője: Gajdos István (az USZDP/e/ támogatásával jutott mandátumhoz, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke), korábban, az 1998-2002. évi parlamenti ciklusban Kovács Miklós (független képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke), az 1994-1998. évi ciklusban pedig Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke képviselte (ugyancsak függetlenként) a kárpátaljai magyarokat a kijevi törvényhozásban.

A magyar kulturális és szakmai szervezetek érdekvédelmi tevékenysége jelenleg döntően a magyarság identitástudatának és kultúrájának megőrzésére, az anyanyelvű oktatás fejlesztésére, a magyar nyelvű oktatási rendszer megtartására, továbbfejlesztésére és egy önálló magyar tankerület létrehozására irányul. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megmaradjon az anyanyelven történő felvételi vizsga lehetősége az Ungvári Állami Egyetemre, ami bizonytalan, hiszen intézményesített garancia híján tanévről-tanévre küzdeni kell az engedélyezéséért. (Ma a kérdés eldöntésére az egyetem rektora jogosult.)

Felismerve, hogy a szülőföldön maradásnak elengedhetetlen feltétele az egzisztenciális biztonság, a magyar szervezetek nagy figyelmet fordítanak a kárpátaljai gazdasági folyamatokban való részvételre, a privatizációból és a szovjet típusú gazdasági rendszer lebontásából, valamint a határ menti együttműködésből adódó lehetőségek kihasználására (vállalkozásfejlesztő központ létrehozása, gazdaszövetség alakítása, gazdaképzés). A bizonytalan ukrajnai helyzet miatt azonban eddig a magyar szervezetek ezen a téren nem könyvelhettek el jelentős sikert. Különös fontossággal bírt az egykori kolhozrendszer felbomlását követően a Négyhatár Vállalkozók Szövetsége kezdeményezésére az Új Kézfogás Közalapítvány által támogatott földprivatizációs program, amely 14 ezer magyar gazdát juttatott földtulajdonhoz, s elindította a falusi gazdálkodó réteg kialakulását.

Távlati célként minden magyar szervezet programjában szerepel az autonómia különböző formáinak megteremtése. Ennek a célnak a megvalósítását a különböző szervezetek eltérő módon képzelik el. A KMKSZ kidolgozta a nemzetiségi kulturális önkormányzat megalakításának és működésének tervezetét, 1999 decemberében pedig javaslatot tett egy olyan, az ukrán törvényekkel összhangban lévő önálló közigazgatási egység kialakítására, amely Tisza-melléki járás néven Beregszász központtal magában foglalná a kárpátaljai tömbmagyarság valamennyi települését. A kárpátaljai magyarlakta települések önkormányzatainak vezetői közös nyilatkozatban vetették el a Tisza-melléki járás ötletét. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségbe tömörült szervezetek, illetve az önkormányzatokat tömörítő Kárpátaljai Határmenti Önkormányzati Társulás a kulturális és a személyi elvű autonómia megvalósulásában látja az ukrajnai magyarság további boldogulásának és szülőföldjén való megmaradásának lehetőségét.

A kárpátaljai magyarságot és szervezeteit aggasztja annak lehetősége, hogy Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása után nehezebbé válik a kapcsolattartás az anyaországgal, sőt sokan egy újabb vasfüggöny leereszkedésétől tartanak az ukrán-magyar határon. Ezért sürgették Budapestet, hogy még idejében dolgozzon ki valamilyen elfogadható megoldást az európai integráció terén lemaradt szomszédos országok magyarsága számára, amivel majd megkönnyíthetnék az anyaországba történő beutazásukat. A KMKSZ nem utolsósorban ennek érdekében szorgalmazta - s ezt közel 40 ezer aláírás összegyűjtésével nyomatékosította -, hogy a Magyar Országgyűlés fogadjon el külön törvényt a határon túli magyarok jogállásáról.

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség

Ukrajnában az egyetlen országosan bejegyzett magyar szervezet, amelyet 1991 októberében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (1995-től felfüggesztette tagságát), a Lvovi (Lembergi) Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Kijevi Egyesülete alapított. Az UMDSZ elnökei: Fodó Sándor (1991-1995), Tóth Mihály (1995-2002), Gajdos István (2002 decemberétől). A szervezet céljául az alapítók az ukrajnai magyar kisebbség általános jogi és érdekvédelmi képviseletét, a tagszervezetek alapokmányaiban meghatározott célok és elvek megvalósítására irányuló törekvések feltétlen támogatását, a szervezeti tevékenység koordinálását tűzték ki. Az UMDSZ az egyéni és kulturális autonómiát, valamint Magyar Nemzetiségi Körzet kialakítását támogatja, és az 1991. évi népszavazás eredménye alapján szorgalmazza egy Kárpátaljai Különleges Önigazgatási Terület létrehozását. 2002-ben az UMDSZ küldöttgyűlése a szervezet belső reformjáról döntött és bevezette az egyéni tagság intézményét.

1999 óta a szervezeten belül működik egy kárpátaljai és egy Kárpátokon túli regionális szekció.

Időközben a Szövetséghez a következő szervezetek csatlakoztak:

• Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (1996);

• Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (1996);

• Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (1997);

• Ivano-Frankovszki Balaton Magyar Kulturális Szövetség (1997);

• Krími Magyarok Petőfi Sándor Társasága (1999);

• Kárpátaljai Gazdák Szövetsége (1999);

• Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (1999);

• Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (1999).

• Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma (2000).

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség

A kárpátaljai magyarság 1989-ben alakult első, s máig legnagyobb súlyú megyei szintű társadalmi-érdekvédelmi szervezete, amely 2000 márciusában 32 ezer bejegyzett taggal rendelkezett. Alapszabálya a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekeit szolgálva a Kárpátalján élő magyarok érdekeinek védelmét, nemzetiségi kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzését és ápolását, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítését, kollektív jogainak biztosítását, nemzeti tudatának formálását tűzi ki célul. A KMKSZ programjában a nemzetiségi önigazgatás megteremtése a cél, amit nemzetiségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni.

A KMKSZ a kárpátaljai magyarság egyetlen olyan politikai szervezete, amely aktív politikai szerepet vállal, a magyarságot érintő minden kérdésben állást foglal, s nemcsak követi az eseményeket, hanem tevékenyen igyekszik bekapcsolódni azok alakításába.

Középszintű szervezettel rendelkezik az ungvári, a munkácsi, a beregszászi és a nagyszőlősi járásban, valamint a Felső-Tisza vidéken.

A Szövetség a legutóbbi választásokon - akárcsak az előző alkalommal - 2002-ben is minden szinten indított jelölteket, de a helyhatósági választásokról szóló új törvény elfogadása következtében a megyei tanácsban nagyon kevés helyet sikerült szereznie.

Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ)

1994 augusztusában a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségből kivált beregszászi városi és járási KMKSZ-alapszervezetek egy része hozta létre, becsült tagsága 5 ezer fő.

Programjában a beregszászi járásban és a történelmi Bereg megye más településein élő magyarok politikai, kulturális és szociális érdekeinek képviseletét vállalja fel. Legfőbb politikai célja az 1991. december l-jei népszavazás eredménye alapján a magyar autonóm körzet létrehozása. A szervezetnek - amely 1994 óta a legnagyobb frakcióval rendelkezik a Beregszászi Városi Tanácsban - nagy szerepe volt abban, hogy a tömbmagyarság székhelye 2001. május 18-án elnyerte a megyei jogú városi státust. A Szövetség nevéhez fűződik több szobor, emlékmű, illetve több mint 50, a magyar történelmi múlt nagy alakjainak állított emléktábla elhelyezése az egykori Bereg vármegye területén.

Tevékenységét főként kulturális és hagyományápoló rendezvények szervezésére összpontosítja, és elsősorban Beregszászon és környékén fejti ki.

A kárpátaljai magyarság a fentieken kívül több helyi, lakókörzethez kötött kulturális szervezettel rendelkezik:

• Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetsége;

•Técsői Magyarok Kulturális Szövetsége;

• Ungvidéki Magyar Szövetség.

Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma

A regionális szervezetek tevékenységének összefogása céljából - a BMKSZ kezdeményezésére - 1994 augusztusában megalakult a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (KMSZF), amely a többi között a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetséget, a Szolyvai Magyarok Kulturális Szövetségét, a Técsői Magyarok Kulturális Szövetségét, az Ungvidéki Magyar Szövetséget, valamint számos vállalkozói és gazdálkodói profilú magyar szervezetet tömörít. Tevékenységét tulajdonképpen regionális szervezetei révén fejti ki. A KMSZF 1995 októberétől megyei szinten bejegyzett szervezet. A Fórum elsősorban a gazdaság- és vállalkozásfejlesztés terén fejti ki tevékenységét.

5. GAZDASÁG

Kárpátalja uralkodó termelési formája a mezőgazdaság. A megye gazdasága - valamennyi ágát tekintve - alacsony hatásfokú, a műszaki színvonal és a szervezettség elmaradottsága jellemzi. A meglévő városi ipar tönkrement, leépült. Az egy főre jutó termékgyártás a megyében nem éri el az országos átlag felét. A termelés 1999-ig tartott visszaesése a vállalatok 70,5 %-át érintette a megyében, kedvezőtlenül befolyásolta a lakosság reáljövedelmének alakulását. 2000-ben Kárpátalján elkezdődött a gazdaság élénkülése, megállt a mezőgazdasági termelés csökkenése, az ipar 12 %-kal, 2001-ben pedig 21 %-kal több terméket állított elő, mint egy évvel korábban.

Ukrajnában vagyoni kárpótlás nem történt, valamennyi állampolgár alanyi jogon azonos részre jogosult az állami vállalatok vagyonából. Mindenki névre szóló privatizációs vagyonjegyet kapott, amelynek átvétele 1995. február 1-jén kezdődött, és 1998-ban fejeződött be. A tulajdonos a vagyonjegyet befektethette abba a vállalatba, amelynél dolgozott (ha a vállalatot privatizálták). A gyakorlatban azonban az történt, hogy a lakosság túlnyomó többsége a privatizációs értékpapírokat igen alacsony árfolyamon eladta a felvásárlóknak. A vagyonjegyeken mindazonáltal értékpapír-aukciókon részvényeket, továbbá befektetési alapok, társaságok értékpapírjait lehetett megvásárolni, vagy értékpapírt kezelő társaságra bízhatták azokat.

A privatizáció - a gazdasági háttér és a tőkehiány miatt - a kis- és középvállalatokat érinti. A megyében - 2002. januári adatok szerint - a gazdaságba invesztált külföldi tőke összege 204,3 millió USD, ami az Ukrajnában befektetett külföldi tőke 5 %-a. Ukrajna függetlenné válása óta folyamatosan Magyarország a legnagyobb külföldi befektető Kárpátalján. A megye gazdaságába beruházott 26,8 millió USD tőkével, vagyis a Kárpátalján bejegyzett külföldi befektetések 20,6 %-ával Magyarország messze az első helyen áll. Második az USA 18,3 millió USD-vel, majd a szomszédos Szlovákia következik 15,8 millió USD-vel, Németország 8,4 millió USD-vel a negyedik, Oroszország pedig 2,5 millió USD-vel az ötödik helyen van. A beruházások közül 32 vegyes vállalatként, 62 pedig száz százalékban külföldi tulajdonú cégként működik. A környező országok közül a magyarországi befektetők, vállalati társtulajdonosok Kárpátalján az első helyen állnak: több mint 110 ukrán-magyar vegyes vállalat működik.

A magyar kisebbség 75 %-a kistelepülésen él, s az anyanyelvű képzési lehetőség hiányosságai miatt döntően alacsonyabb társadalmi presztízsű foglalkozást űz (alig van például magyar jogász), így nagymértékben ki van téve a munkanélküliség veszélyének. A hivatalos adatok nagyon kedvező képet festenek a munkanélküliségről: ezek szerint 1998-ban 2,4 %, 1999 júliusában 5 %, 2000 decemberében 7 %, 2002 végén pedig 6,5 % volt a nyilvántartott állástalanok aránya. Ez az adat azonban nem tükrözi a munkanélküliek valós számát, mivel csak minden tizedik állástalan fordul a foglalkoztatási központokhoz (a munkanélküliek tényleges aránya tehát minimálisan a tízszeresére becsülhető). Kárpátalja a munkanélküliség nagyságát tekintve Ukrajna 24 megyéje között jelenleg az első helyek egyikét foglalja el (1997-ben még a kilencedik helyen állt). A szociális gondokat tovább élezi a látens munkanélküliség (kényszerszabadságolás, csökkentett műszakszám, rövidített munkaidő).

Kárpátalján a lakosság átlagbére alatta marad az országos átlagnak (havonta 237,85 hrivnya = kb. 44 USD). A megyében az egy főre jutó kereset 70,0 hrivnya (12 USD), miközben a hivatalosan megállapított létminimum összege 170 hrivnya. Az élelmiszerek jelentős részét Magyarországról, Szlovákiából, illetve a szomszédos és távolabbi ukrajnai megyékből szállítják a vállalkozók a magántulajdonban lévő kárpátaljai üzletekbe, valamint a piacokra (1 kg sertéshús ára átlagosan 2-3 USD, 1 liter tejé 20 cent, 1 liter olajé 1 USD).

A vidék magyar lakosságának jelentős része számára a túlélést a jelenlegi helyzetben a határ menti kereskedelem jelenti. Sokan vállalnak illegálisan mezőgazdasági idénymunkát a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A magyar férfilakosság jelentős hányada az év nagy részében különböző magyarországi építkezéseken dolgozik. (A szomszédos és főként dél-európai országokban leginkább "feketén" munkát vállaló kárpátaljaiak számát 100-150 ezerre becsülik.)

A mezőgazdasági termelés növelését és a magángazdaságok fejlődését a közelmúltig akadályozta a föld tulajdonjogának rendezetlensége. A 2000 novemberében elfogadott földtörvénytől azt várják, hogy majd lehetővé teszi a valódi tulajdonosokra épülő szövetkezeti formák létrejöttét a kollektív gazdaságok helyett. Ezek azokra a gazdakörökre támaszkodhatnának, amelyek a magyarlakta településeken alakultak az elmúlt években.

1999 decemberében az egy hónappal korábban újraválasztott Leonyid Kucsma elnök első rendelete az agrárreform felgyorsítására irányult. Ez a kolhozok feloszlatását, a mezőgazdasági termelés szerkezetének átalakítását tűzte ki célul 2000 áprilisáig szóló határidővel, amit végre is hajtottak.

A terület gazdasági és szociális problémáinak megoldását elősegítheti az 1999. novemberi árvíz pusztítása után elfogadott két törvény a 730 hektárnyi területen kialakítandó szabad gazdasági övezet (15 évre szóló hatállyal) és az egész megyére kiterjedő különleges befektetési rendszer (30 évre szóló hatállyal) létrehozásáról. A beruházók számára különféle adó- és egyéb kedvezményeket biztosító törvényektől a lakosság életszínvonalának javulását remélik, ami lelassítaná a magyar nemzetiségű népesség kivándorlását az anyaországba. A különleges gazdasági övezettel kapcsolatos dokumentumot a Legfelsőbb Tanács sokáig nem fogadta el, ezért az elnöki rendeletként lépett hatályba, majd a 2001. márciusi újabb nagy árvíz után a kijevi parlament törvényt alkotott a kárpátaljai különleges gazdasági övezetről.

Ukrajna elnöke 1995-ben rendeletet adott ki, amely a kárpátaljai helyi közigazgatási szervek számára decentralizált hatósági jogköröket ad, és jogosítványokat biztosít az állami tulajdon egy részének kezelésére. A megyei közigazgatás ennek értelmében kezességet vállalhat külföldi hitelek felvételénél, és saját vállalkozásokat indíthat.

1994 novemberében ukrajnai, szlovákiai és magyarországi üzletemberek dokumentumot írtak alá a Kárpátok Határmenti Vállalkozásfejlesztő Szövetség létrehozásáról. A különböző országokból olyan jogi személyként bejegyzett szervezetek, intézmények a tagjai a Szövetségnek, amelyek adatbázissal rendelkeznek. A KHVSZ célja a piacgazdaság elvein és a gyakorlaton alapuló kapcsolatok erősítése, a határokon átnyúló gazdasági együttműködés előmozdítása, s ennek köszönhetően az adott térség gazdasági felemelkedése.

Kárpátalján hatalmas pusztítást végzett az 1998. november 5-én, majd a 2001. március 4-én kezdődött árvíz. Az özönvízszerű esőzés nyomán a Kárpátokból a Tiszán és mellékfolyóin lezúduló víz lerombolt több tucat hidat, elmosott több tíz kilométernyi utat, vasúti pályát, gátat, s ami a legrosszabb: falvakat, városokat árasztott el Rahótól Mezőváriig. A természeti katasztrófa szomorú mérlege 1998-ban: 17 halott, 3.098 lakóház romba dőlt, 12.769 pedig olyan súlyosan megrongálódott, hogy teljes felújításra szorult. 2001-ben nem végleges adatok szerint több mint 2 ezer lakóépület összedőlt, s ennek a többszöröse igényelt felújítást. Az áradások külön-külön a kárpátaljai lakosság közel egyharmadát érintették. A legsúlyosabb károkat szenvedett magyarlakta települések közé tartozott 1998-ban a beregszászi járási Mezővári, ahol egyetlen éjszaka alatt 300 ház vált romhalmazzá, illetve a nagyszőlősi járási Tiszabökény, 88 megsemmisült házzal. A megyében ekkor keletkezett árvízkárok összegét 100 M USD-re becsülték. A 2001. márciusi áradás, amely 9 halálos áldozatot követelt, a beregszászi és nagyszőlősi járások magyarlakta településeiben sokkal nagyobb károkat okozott, mint a két évvel korábbi katasztrófa. A beregszászi járásban igen nagy pusztítást szenvedett Sárosoroszi, Csetfalva, Mezővári és Harangláb. Az utóbbi kivételével ezek a települések alig két év leforgása alatt kétszer kerültek víz alá. Ugyanez vonatkozik a nagyszőlősi járási Tiszabökényre, Tekeházára, Szászfalura, Csepére, Feketeardóra, Nagypaládra és Forgolányra.

A 2001. március eleji áradás Kárpátalja 255 települését részben vagy egészen elöntötte, 1.955 lakóházat lerombolt, 8.998-at pedig megrongált. A természeti csapás összességében 33.569 családot, a megye minden harmadik lakosát érintette. 2002 márciusára 1.328 otthont újjáépítettek és 443 családnak házat vagy lakást vásároltak. A károsodott házak közül 7.394-et teljesen helyreállítottak, 1.328-nak a kijavítása még folyamatban volt.

Magyarország népe és kormánya 1998-ban (első intézkedésként 100 M forint gyorssegélyt utalt ki), majd 2001-ben is igen gyorsan megmozdult, és a katasztrófa másnapján nemzeti és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül a károsultak, a védekezést folytató Tisza-menti települések segítségére sietett. Igen hasznosnak bizonyult 1998-ban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium segélyprogramja, amelynek keretében 86 M forint értékben 27 kamionnyi vetőmagot juttattak el Kárpátaljára, és osztottak szét a magyarlakta települések rászorultjai között. A 2001. évi márciusi árvizet követően a magyar kormány 200 millió forintnyi támogatást nyújtott Kárpátaljának. Önzetlen és gyors segítségével Magyarország nagy elismerést vívott ki a kárpátaljai lakosság körében.

1999 nyarán az árvízkárosult települések egyetlen hatalmas építkezésre emlékeztettek. Az ukrán állami vezetés döntése értelmében az árvízkárosultak ingyen kaptak építőanyagot az otthonok újjáépítéséhez, illetve nagyjavításához. Ezen kívül a hajléktalanná vált családoknak tizenöt éves lejárattal több tízezer hrivnya kamatmentes kölcsönt juttattak. Összességében 8.742 család 41 M hrivnyát kapott. 2000. decemberi adatok szerint közel 2.800 ház újjáépítése és több mint 10 ezer generáljavítása fejeződött be.

6. CIVIL TÁRSADALOM

A kárpátaljai magyar értelmiség összefogását, kulturális, tudományos, gazdasági tevékenységének elősegítését tekinti fő feladatának az 1993 szeptemberében bejegyzett Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége. Tevékenységét három szekcióban (tudományos, irodalmi-művészeti, gazdaságirányítási) fejti ki. Fő céljának azt tekinti, hogy kedvező feltételeket teremtsen a kárpátaljai magyar értelmiség tevékenysége számára, ezzel fékezve a szülőföldről történő elvándorlás mértékét.

1996-tól a MÉKK szervezésében kezdődött el a Kárpátaljai Magyar Önkormányzati Fórum rendezvénysorozat, amelynek résztvevői polgármesterek, képviselők. Az 1997-ben elfogadott új ukrán önkormányzati törvény lehetővé teszi térségi önkormányzati társulások létrehozását. E törvény adta lehetőségeket használták ki a kárpátaljai magyar szervezetek, amikor létrehozták a 2001 februárjában hivatalosan is bejegyzett Határmenti Települések Önkormányzati Szövetségét, amelynek célja a kárpátaljai magyarság önszerveződésének, valamint a helyi közösségek jogainak és érdekeinek magasabb szintű, hatékonyabb biztosítása, a gazdasági és közösségi kapcsolatok fejlesztése a szomszédos országok határ menti régióival.

1994 és 2002 között a Fórum tizenöt szakmai tanácskozást tartott a többi között a következő témakörökben: a magyar közösség és a helyi önkormányzatok viszonya; az önkormányzatok, a privatizáció és a területfejlesztés; a kétnyelvű feliratok problémája az önkormányzatok területén; határ menti térségek közös erővel történő fejlesztése nemzetközi támogatási programok bevonásával.

A megyei szinten megalakult szakmai érdekvédelmi szervezetek napjainkban önálló szervezetként működnek. Ezek közül legjelentősebbnek a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (1991), a Révész Imre Képzőművészeti Társaság (1990), az ungvári Zádor Dezső Zenei Társaság (1991), a Kárpátaljai Magyarul Beszélő Tudósok Társasága (1993), a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége, a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja (1994) és a Kárpátaljai Magyar Újságírók Szövetsége (1996) tekinthető.

A fontosabb ifjúsági szervezetek közé az 1991-ben alakult Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Pro Patria Ifjúsági Szövetség és a KMKSZ közelmúltban létrejött ifjúsági szervezete sorolható.

Gazdasági szervezetek:

• Kárpátaljai Magyar Gazdaszövetség (1996);

• Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége (1997);

• Kárpátaljai Magyar Állatorvosok Szervezete (1995);

• Tiszaháti Önkormányzati Szövetség (1997);

• Négyhatár Vállalkozók Szövetsége (1996);

• a Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség Ungvári Vállalkozásfejlesztési Központja (1993).

Gazdakörök működnek több magyar lakta településen:

• Viski Farmerek és Gazdák Szövetsége (1993);

• Hetyeni Független Gazdakör (1996);

• Nagyberegi Független Gazdakör (1996).

7. OKTATÁS

A magyar tannyelvű iskolák a II. világháborút követő rövid betiltás után már 1946-ban kezdtek újjáalakulni. A magyar oktatási rendszer visszaállítása napjainkban is tart.

Az ukrajnai nemzeti kisebbségi törvény lehetőséget ad a nemzeti-kulturális autonómia létrehozására, az oktatási autonómia kereteinek kialakítására. A törvény által nyújtott lehetőségekkel kíván élni az 1991 decemberében alakult, 2001-ben több mint 1.100 tagot számláló Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség. A KMPSZ legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy a magyar oktatási intézmények az óvodától a felsőoktatásig egységes irányítás alá kerüljenek. Ez egyet jelent az önálló magyar tankerület létrehozásával.

Az ukrajnai és azon belül a magyar oktatási intézmények legtöbb gondja jelenleg pénzügyi természetű. Az egy diákra jutó évi támogatás összege hozzávetőlegesen 200 USD lenne, ami magában foglalja a fenntartási, működési, bér- és egyéb költségeket is. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években télen az iskolákban rendre kényszerszünetet kellett tartani, mivel nem volt biztosított az épületek fűtése, világítása. A falusi iskolák a közművek hiánya miatt gyakran a legelemibb higiéniai követelményeknek sem felelnek meg. Komoly gondok mutatkoztak a magyar iskolák tankönyvellátásában, s ez befolyásolja a magyar tanintézetek helyzetét is. Az 1999/2000-es tanév kezdetére egyetlen magyar nyelvű tankönyv sem jelent meg, amire Kárpátalján a II. világháború után még nem volt példa. Mi több, felfüggesztették az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség tevékenységét. Nem biztosítottak az ukrán nyelv megfelelő szintű elsajátításának feltételei, hiányoznak az ukrán nyelvkönyvek, a magyar iskolák számára képzett ukrán nyelvtanárok, a kétnyelvű szótárak. 2000 második felétől azonban pozitív fordulat állt be ezen a téren: felújította tevékenységét az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség, s még ebben az évben 10, majd 2001-ben már 21 tankönyvet jelentetett meg. Elkezdődött az ukrán nyelvkönyvek készítése az elemi iskolai osztályok számára, s a szerkesztőség részéről lépések történtek az ukrán-magyar nagyszótár kiadásával kapcsolatban is. 2002-ben a tervbe vett 20 helyett 5 tankönyv (ábécés, I. osztályos matematika, V. osztályos természetrajz, X. osztályos irodalom és IX. osztályos magyar nyelvtan) és egy tanterv jelent meg.

A kárpátaljai magyar iskolák érdekvédelmi szervezetéként jött létre 2000-ben a Kárpátaljai Magyar Iskolaigazgatók Fóruma, amelynek célja, hogy segítséget nyújtson az iskoláknak az ukrán állammal való együttműködésében.

A KMPSZ kezdeményezésére a magyar iskolák és tanulók érdekvédelme céljából 2002 decemberében megalakult a Kárpátaljai Magyar Szülők Szövetsége, az UMDSZ pedig 2003-ban megalakította a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülői és Pedagógus Tanácsot.

Óvodák

Kárpátalján a megyei tanfelügyelőség statisztikai adatai szerint az 1991-92-es tanévben 63 olyan óvoda működött, amelyekben 3.157 gyermekkel csak magyarul foglalkoztak. Összesen 332 gyermek orosz-magyar és ukrán-magyar-orosz nyelvű óvodába járt. Az 1994-95-ös tanévben már 90 óvodában folyt magyar nyelvű oktatás (68 magyar, 21 ukrán-magyar, 1 ukrán-magyar-orosz). A magyar többségű falvakban az óvodák zöme magyar nyelvű. Az utóbbi évek kedvezőtlen gazdasági folyamatai következtében sok óvodát bezártak, mert a szülők nagyobb része elvesztette munkáját. Ez általános jelenség, így nem csak a magyar anyanyelvű óvodákra vonatkozik. A 2000-2001. évi számadathoz viszonyítva nőtt a magyar nyelvű óvodák illetve az óvodai csoportok száma. Míg 2001-ben 57 óvodában volt magyar nyelvű oktatás, a 2002-2003-as tanévben már 73 magyar óvodát illetve óvodai csoportot tart nyilván a KMPSZ.

Általános és középiskolai oktatás

A kárpátaljai magyarság közoktatási helyzete Ukrajna függetlenné válása után sokat fejlődött. Sikerült megállítani a magyar iskolahálózat sorvadását. Sok, korábban két vagy három tannyelvű iskola több községben önálló magyar iskolává alakult át. Újra megnyílt az elemi iskola (I-IV. osztály) több faluban, illetve általános iskolákká (I-IX. osztály) szerveztek elemi iskolákat. Nőtt a magyar tannyelvű osztályok létszáma. Míg az 1987-88-as tanévben a megye beiskolázott gyermekeinek még csak 7,2 %-a járt magyar tannyelvű osztályba, a 2001-2002-es tanévben 8 önálló magyar és 3 vegyes tannyelvű elemi, 40 önálló magyar és 11 vegyes tannyelvű nyolcosztályos, illetve 19 önálló magyar és 16 vegyes tannyelvű középiskola működött Kárpátalján. Az említett intézményekben összesen 20.468 diák tanult magyar nyelven. Három református magyar (Nagybereg, Nagydobrony és Tivadarfalva) és egy római katolikus gimnáziumban (Munkács) folyik oktatás. Beregszászban nyolcosztályos magyar gimnázium indult, amely a 2001-2002-es tanévben 450 tanulót számlált.

A Kárpátalján tanulóknak az osztályok oktatási nyelve szerinti megoszlásáról az 1. sz. táblázat, az első osztályba beiratkozott tanulóknak az oktatás nyelve szerinti megoszlásáról a 2. sz. táblázat ad áttekintést.

A kárpátaljai iskolák oktatási nyelv szerinti megoszlását a 3. sz. táblázat ismerteti.

1. táblázat

A Kárpátalján tanulók számának és arányának alakulása az osztályok oktatási nyelve szerint

az 1989-90. - 2002-2003. tanévekben

’89-90	’90-91	’91-92	’92-93	’93-94	’94-95	’95-96	’96-97	’97-98	’98-99	’99-00	2000-01	2001-02	2002-03
Ukrán	166.245 (81,1 %)	166.693 (81,4 %)	166.198 (81,7 %)	167.330 (82,3 %)	168.764 (83,2 %)	171.001 (83,8 %)	173.344 (84,3 %)	175.225 (84,7)	17.535 (36,1 %)	177.375 (85,2 %)	175.228 (85,5 %)	174.694 (85,7 %)	171.581 (85,7 %)	167.458 (85,7 %)
Orosz	16.598 (8,1 %)	15.874 (7,8 %)	14.809 (7, 3 %)	12.839 (6,3 %)	10.585 (5,2 %)	8.925 (4,4 %)	7.622 (3,7 %)	6.313 (3,71 %)	5.254 (10,8 %)	4.675 (2,2 %)	4.074 (2,0 %)	3.436 (1,7 %)	2.933 (1,5 %)	2.602 (1,3 %)
Magyar	17.275 (8,4 %)	17.619 (8,6 %)	17.969 (8,8 %)	18.711 (9,2 %)	19.074 (9,4 %)	19.642 (9,6 %)	20.044 (9,8 %)	20.727 (10,0 %)	21.159 (43,5 %)	21.431 (10,3 %)	21.034 (10,3 %)	20.946 (10,3 %)	20.873 (10,4 %)	20.862 (10,7 %)
Román	4.827 (2,4 %)	4.622 (2,3 %)	4.355 (2,1 %)	4.483 (2,2 %)	4.464 (2,2 %)	4.460 (2,2 %)	4.514 (2,2 %)	4.568 (2,2 %)	4.594 (9,5 %)	4.610 (2,2 %)	4.525 (2,2 %)	4.634 (2,3 %)	4.619 (2,3 %)	4.402 (2,3 %)
Szlovák	...	...	...	12 (0,01 %)	18 (0,01 %)	25 (0,01 %)	32 (0,02 %)	32 (0,02 %)	54 (0,11 %)	71 (0,03 %)	87 (0,04 %)	102 (0,05 %)	81 (0,04 %)	92 (0,05 %)
Összesen	204.945	204.808	203.331	203.375	202.905	204.053	205.556	206.865	48.596	208.162	204.948	203.812	202.287	195.420

2. táblázat

Az első osztályba beiratkozott tanulók számának és arányának alakulása Kárpátalján az oktatási nyelve szerint

az 1989-90. - 2002-2003. tanévekben

	’89-90	’90-91	’91-92	’92-93	’93-94	’94-95	’95-96	’96-97	’97-98	’98-99	’99-00	2000-01	2001-02	2002-03
Ukrán	17.454 (82,0 %)	18.765 (83,1 %)	17.670 (82,8 %)	18.856 (84,2 %)	18.899 (84,4 %)	19.231 (85,0 %)	18.574 (84,8 %)	18.115 (84,7)	17.913 (85,3 %)	17.620 (85,7 %)	16.956 (85,5 %)	17.349 (86,8 %)	14.889 (85,5 %)	14.271 (85,2 %)
Orosz	1.399 (6,6 %)	1.200 (5,3 %)	1.007 (4,7 %)	682 (3,0 %)	546 (2,4 %)	472 (2,1 %)	459 (2,1 %)	367 (1,7 %)	327 (1,6 %)	307 (1,5 %)	305 (1,5 %)	181 (0,9 %)	173 (1,0 %)	154 (0,9 %)
Magyar	1.913 (9,0 %)	2.147 (9,5 %)	2.160 (10,1 %)	2.311 (10,3 %)	2.442 (10,9 %)	2.440 (10,8 %)	2.370 (10,8 %)	2.365 (11,1 %)	2.203 (10,5 %)	2.148 (10,4 %)	2.069 (10,4 %)	1.939 (9,7 %)	1.922 (11,0 %)	1.934 (11,6 %)
Román	525 (2,5 %)	476 (2,1 %)	491 (2,3 %)	533 (2,4 %)	492 (2,2 %)	466 (2,1 %)	485 (2,2 %)	530 (2,5 %)	530 (2,5 %)	461 (2,2 %)	487 (2,5 %)	503 (2,5 %)	422 (2,4 %)	372 (2,2 %)
Szlovák	...	...	...	12 (0,05 %)	7 (0,03 %)	8 (0,04 %)	8 (0,04 %)	4 (0,02 %)	24 (0,11 %)	22 (0,11 %)	19 (0,10 %)	18 (0,09 %)	15 (0,09 %)	12 (0,07 %)
Összesen	21.291	22.588	21.328	22.394	22.386	22.617	21.896	21.381	20.997	20.558	19.836	19.990	17.421	16.743

3. táblázat

Az iskolák megoszlásának alakulása Kárpátálján az oktatási nyelv szerint

az 1989-90. - 2000-2001. tanévekben

	’89-90	’90-91	’91-92	’92-93	’93-94	’94-95	’95-96	’96-97	’97-98	’98-99	’99-00	2000-01
Ukrán	594	597	602	618	621	629	631	630	631	634	634	635
Orosz	40	39	38	34	32	32	30	28	18	8	8	8
Magyar	86	88	88	89	90	94	97	98	98	98	99	100
Román	13	13	13	13	13	13	13	13	13	13	13	13
Szlovák	-	-	-	1	1	1	1	1	2	2	2	2

Szakképzés

Magyar tannyelvű szakiskolák Kárpátalján nem működnek. A megye négy szakközépiskolájában (Beregszászon, Munkácson, Makkosjánosiban és Ungváron) az utóbbi években magyar tannyelvű osztályok indultak. Ezekben az 2000/2001-es tanévben 7 csoportban 168 diák tanult magyarul. Számos szakiskolában volna igény magyar osztályok indítására, ha sikerülne megteremteni ennek anyagi feltételeit, és biztosítani a magyar nyelven is oktatni tudó szakembergárdát.

Felsőoktatás

Az Ungvári Állami Egyetemen (2001 óta Ungvári Nemzeti Egyetem) 1963 óta folyik magyar nyelv- és irodalom-szakos tanárok képzése a Magyar Filológiai Tanszéken. A 2002-2003-as tanévig 709 hallgató szerzett itt magyar nyelv- és irodalom-szakos tanári oklevelet. A tanszék bázisán jött létre 1988-ban az ungvári Hungarológiai Központ, majd 1993-ban itt alakult meg a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság és 1998-ban a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége. Az Ukrán Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium Legfelső Minősítő Bizottsága 2000 áprilisában az Ungvári Nemzeti Egyetem Filológiai Karán Tudományos Szaktanács működését engedélyezte kandidátusi értekezések megvédésére magyar nyelvből és irodalomból.

1994 szeptemberétől Beregszászon a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként négy szakon indult főiskolai képzés. Ez a nem állami - a KMKSZ, a KMPSZ, a Kárpátaljai Református Egyház és a Beregszászi Polgármesteri Hivatal által létrehozott alapítvány részéről kezdeményezett - oktatási intézmény 1996-tól Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven folytatta tevékenységét, az 1999-2000-es tanévtől pedig immár teljesen önálló intézményként működik a magyar állam támogatásával. A főiskolán óvodapedagógusi, tanítói, angol-földrajz-, angol-történelem-, 1997-től földrajz-történelem-, 1999-től pedig kertészmérnöki szakokon folyik képzés. A 2000-2001-es tanévben a főiskolán 263 diák tanult.

1990-től lehetővé vált a kárpátaljai fiatalok magyarországi továbbtanulása. Ekkor 11-en kezdték meg magyarországi egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, egy évvel később 27-en, 1992-ben 53-an, 1993-ban 80-an, 1994-ben 84-en, 1995-ben 88-an. Az 1995/96-os tanévben összesen 350 kárpátaljai diák tanult magyarországi felsőoktatási intézményekben. 1996-ban 66, 1997-ben 70, 1998-ban 78 kárpátaljai magyar diák fejezte be felsőfokú tanulmányait Magyarországon, de 75 százalékuk nem tért haza a diploma megszerzése után.

Az óvodák és elemi iskolák pedagógusait a Munkácsi Tanítóképző magyar tannyelvű csoportjaiban, illetve a fentiekben említett beregszászi főiskolán képezik. Az Ungvári Állami Egyetemen a tanárképzés - a korábbiakban érintett matematikai karon működő alcsoport kivételével - ukrán nyelven folyik.

Beregszászon 1993 óta működik a Kárpátaljai Megyei Pedagógus Továbbképző Intézet Beregszászi Fiókintézete, amely a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak módszertani továbbképzését végzi (nem önálló intézményként).

4. táblázat

A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán tanuló hallgatók számának alakulása
a 2002-2003-as tanévben, szakonkénti bontásban

	I. évf.	II. évf.	III. évf.	IV. évf.	V. évf.	Összesen
Tanítói	17	11	18	20	-	66
Angol-földrajz	-	-	-	7	8	15
Angol-történelem	15	11	11	12	10	59
Történelem-földrajz	10	5	8	10	10	43
Óvodapedagógia	22	19	8	14	-	63
Földrajz	15	19	15	-	-	49
Összesen (KMTF)	79	65	60	63	28	295
Kertészmérnöki kar	50	53	38	33	-	174
Közgazdászképzés	50	45	40	-	-	135
Kihelyezett képzések összesen	100	98	78	33	-	309
Számítástechnikai tanfolyam (ECDL)	50	-	-	-	-	50
Angol nyelvi kurzus	66	-	-	-	-	66
Kurzusok összesen	116	-	-	-	-	116
Mindösszesen	295	163	138	96	28	720

8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY

Beregszászon 1994 óta hivatásos színház működik Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház néven. A kiemelkedő szakmai színvonalon tevékenykedő társulat szüntelenül anyagi nehézségekkel küzd, állandó elhelyezése sem megoldott.

Kárpátalján a kultúra, a hagyományőrzés, az irodalmi élet területén több magyar egyesület működik, illetve működött. Ide tartoznak a művelődési körök, a nyugdíjas klubok, az irodalmi körök. Együttes létszámuk megközelíti a húszat. A jelentősebbek közé sorolható a Drávai Gizella Művelődési Kör (Ungvár), a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi Kör (Munkács), a Hollósy Simon Kör (Técső), a Bartók Béla Művelődési Kör (Nagyszőlős), a Kovács Vilmos Kör (Gát, Dercen) (Többségük szünetelteti tevékenységét). A kulturális és művészeti élet lehetőségeinek szűk korlátokat szabnak a gazdasági nehézségek. A veszteséges vagy nem működő vállalatok nem képesek szponzorként a kultúra területén megjelenni, s az állam sem tud támogatást nyújtani.

Könyvkiadás

A ’90-es évek elejéig Kárpátalján két állami intézmény, a Kárpáti Kiadó és a kijevi Ragyanszka Skola (Szovjet Iskola) Tankönyvkiadó Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztősége jelentetett meg magyar nyelvű könyveket.

A Kárpáti Kiadó 1951 és 1990 között a helyi magyar alkotóktól összesen tíz szépirodalmi antológiát, almanachot, több mint tíz elbeszélés- és verseskötetet, kilenc regényt és kisregényt, tucatnyi gyermekverskötetet, ifjúsági regényt, riport- és publicisztikai gyűjteményt, helytörténeti művet adott ki. Legnépszerűbb kiadványa a folyóiratpótló Kárpáti Kalendárium volt.

Az Ungvári Magyar Tankönyvszerkesztőség 1946-tól 1994-ig évente 25-30 féle tankönyvet és módszertani segédkönyvet jelentetett meg mintegy nyolcvanezres példányszámban.

A ’90-es évek közepén a csőd szélére került Kárpáti Kiadó gyakorlatilag felszámolta magyar részlegét.

Az első magánkiadók a ’90-es évek elején alakultak meg. Elsőként a Galéria Kiadó jelenkezett a piacon, és 1992-től 1996. évi megszűnéséig 30 szépirodalmi kötetet adott ki. Az ugyancsak 1992-ben alapított Intermix Kiadó 2001-ig több mint 160 szépirodalmi és tudományos jellegű könyvet jelentetett meg.

Az említetteken kívül még féltucatnyi kisebb kiadó ad ki évente egy-két magyar nyelvű könyvet. Jellemző azonban, hogy a határon túli magyar könyvkiadás számára évente kiírt minisztériumi pályázatok révén mindegyik magánkiadó teljes egészében magyarországi támogatásból tartja fenn magát.

9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS

A kárpátaljai magyarok a református, a római katolikus és a görög-katolikus egyházak keretein belül gyakorolják hitüket. Ezeknek az intézményeknek a becslése szerint Kárpátalján kb. 100 ezer református, 65 ezer római katolikus és 30 ezer görög katolikus vallású magyar él.

A hitélet gyakorlásának normális feltételei a totalitárius rendszer széthullása után kezdtek kialakulni. Az elmúlt évtizedek üldöztetései azonban mély nyomokat hagytak az egyházakban. A Szovjetunió fennállása alatt a görög-katolikus egyházat támadták a legerősebben, 1949-től be is tiltották. Ezt követően megtorlást alkalmaztak a görög-katolikus papokkal és híveikkel szemben, ami egyformán sújtotta a magyar és ruszin lakosságot (a magyar anyanyelvű hívek vagy az ortodox liturgia elfogadására kényszerültek, vagy a római katolikus vallást vették fel).

A Szovjetunióban ugyancsak szervezetten vagy koncepciós perekben számoltak le a református és római katolikus egyházzal, illetve azok képviselőivel. A kárpátaljai katolikusoknak 1945-ben még 45 papjuk volt, közülük még abban az évben letartóztattak hármat, majd 1948-ban 15-öt, a következő években pedig újabbakat fogtak perbe. Így 1989-ben már csak három katolikus pap működött a területen. A protestáns lelkészek nagyobb részét egy koncepciós pert követően elhurcolták, és lágerbe zárták.

A Kárpátalja gazdasági és kulturális életében évszázadokon át meghatározó szerepet játszó - többségében magyar ajkú - zsidóság főként a holocaust következtében mára lényegében eltűnt. Az 1921-es népszámláláskor még 86.000-en voltak, s a lakosság 12 %-át tették ki. A deportálást becslések szerint 30.000 ezren élték túl, de az 1950-es éveket követő, máig tartó kivándorlás folytán - hivatalos adatok szerint - napjainkra alig 3.000-en maradtak.

Minden felekezet számára komoly gondot jelentett a korábbi évtizedekben a paphiány. Az utóbbi néhány évben azonban jelentős előrelépés történt ezen a téren, mivel korlátozott számban ugyan, de kárpátaljai magyar fiatalok is tanulhatnak magyarországi és erdélyi egyházi felsőoktatási intézményekben.

Ma a római katolikus egyház kárpátaljai kerületeiben 29 lelkész szolgál, s jelenleg 16 római katolikus papnövendék tanul Magyarországon. A magyarországi római katolikus egyház szerzetespapok küldésével igyekszik segíteni a krónikus lelkészhiányon. Püspöke a Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóságban Majnek Antal. 2oo2-ben II. János Pál pápa bullájával egyházmegyei rangra emelte az apostoli kormányzóságot, amelynek első megyéspüspökévé Majnek Antalt nevezte ki.

A nehéz gazdasági helyzetben a lelki szolgálat mellett a katolikus egyház kiterjedt és egyre pótolhatatlanabb karitatív tevékenységet fejt ki a kárpátaljai hívek körében, akik közül sokan fordulnak felé anyagi támogatást is remélve. Jelenleg csaknem minden római katolikusok által is lakott kárpátaljai településen működik karitatív csoport. A katolikus egyház a segélyszállítmányok elosztásának szervezése mellett hét ingyenes patikát működtet Nagyszőlős központtal, és ingyenkonyhát tart fenn ugyancsak Nagyszőlősön, valamint Técsőn.

A katolikus egyház - látván, hogy minden rászorulón nem tud segíteni - a segélyezés hagyományos módszereit megtartva új utakat keres: megpróbál segíteni híveinek a gazdálkodásban és vállalkozásban. Egyházfői kezdeményezésre, az anyaországi Új Kézfogás Közalapítvány és caritas-szervezetek támogatásával sikerült sokakat vetőmaghoz juttatni és négy pékséget beindítani. Ez utóbbiak vagy ingyen, vagy kedvezményes áron adnak kenyeret a szegényeknek, s a befolyó szerény jövedelmet a fenntartásra fordítják. A római katolikus fiatalság nevelésére az egyház Munkácson saját gimnáziumot hozott létre.

A református egyházon belül 97 gyülekezet működik (1988-ban számuk 81 volt). Az utóbbi időben 15 új parókia épült, és 3 református gimnáziumban folyik oktatás. Közel 40 lelkész tevékenykedik, több mint 50 diák tanul külföldön teológiát. Püspök: Horkay László.

A református egyház is a nélkülöző hívek segélyezését tekinti egyik fő feladatának. Képviselői a katolikus egyház, a KMKSZ és KMPSZ delegáltjaival együtt részt vesznek a Kárpátalja Megsegítése Alapítvány tevékenységében, amely az árvízkárokat szenvedett magyar települések gondjait igyekszik enyhíteni.

A református egyház közreműködésével sikerült 1999 őszén üzembe helyezni az árvíz sújtotta Mezőváriban azt a 33 millió forintból épült vízművet, amely a kárpátaljai falvak közül elsőként ennek a községnek a lakóit juttatja egészséges, vezetékes ivóvízhez.

A megye három református és egy római katolikus gimnáziumának működtetése mellett az egyház úgy is kiveszi részét a magyarság képzésének feladatából, hogy állandó használatra a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának adta át a Beregszász központjában álló parókiaépületét, amit nemrégiben kapott vissza az államtól.

A görög-katolikus egyháznak 101 temploma van (1941-ben még 400 volt). Kárpátalján ugyanakkor hivatalosan 264 görög-katolikus parókia van bejegyezve. Az egyház legégetőbb gondja egykor elkobzott ingatlanjainak visszaszerzése. Sok településen ugyanis tíz évvel a görög-katolikus egyház működésének engedélyezését követően a hívek még mindig a szabad ég alatt vesznek részt a szertartásokon. A paphiány enyhítésére az ungvári szemináriumban és külföldön folyik a lelkipásztorok képzése. Püspök: Milan Sasik (a korábbi püspököt, Szemedi Jánost a pápa életkora miatt felmentette tisztségéből).

A kárpátaljai görög-katolikus egyház másik nagy gondja az, hogy a papság 30 százalékát kitevő nacionalista érzelmű ukrán papok szeretnék a közvetlen római fennhatóság alá tartozó munkácsi görög-katolikus egyházmegyét a többmilliós galíciai görög-katolikus főegyházmegyéhez csatolni. A papság 70 százaléka erről azonban hallani sem akar, annak ellenére sem, hogy a Szentszék diplomatát is küldött az ügyben Ukrajnába, aki arra igyekezett rábeszélni a kárpátaljai papokat, hogy névleg ismerjék el a galíciai főegyházmegye fensőbbségét, de továbbra is maradjanak római fennhatóság alatt. A kárpátaljai görög-katolikus lelkészek még ezt az áthidaló megoldást is elvetették, mondván, hogy a munkácsi egyházkerület soknemzetiségű, s egy ilyen lépéssel elveszítenék a hívek nagy részének támogatását.

10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS

Kárpátalján a terület egyetlen magyar nyelvű napilapja a Kárpáti Igaz Szó, amely 9 ezres példányszámban jelenik meg. Lapalapítók: a Népképviselők Megyei Tanácsa, a megyei közigazgatás és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. 2001-től mintegy 13 ezer példányban jelenik meg a KMKSZ közéleti és kulturális hetilapja, a Kárpátalja. Három helyi lap magyar fordításban is megjelenik: az Ungvidéki Hírek (1.324 példányban), a Nagyszőlős-vidéki Hírek (4.000 példányban), és a Beregi Hírlap (4.600 példányban). A kárpátaljai magyar sajtótermékek választékát a BeregInfo családi- és ifjúsági lap (5.000 példány) és az USZDP(E) megyei szervezetének magyar nyelvű kiadványa, a Határmenti Szociáldemokrata (5.000 példány) színesíti. Az Irka a Kárpátaljai Pedagógusszövetség gyermek- és pedagóguslapja, amely havonta 5.100 példányban jelenik meg. A Közoktatás a KMPSZ Irka című lapjának melléklete. A Pánsíp és a Hatodik Síp című, negyedévenként megjelenő kiadványok képezik a kárpátaljai magyar irodalom fórumát.

Kárpátalján a Magyar Televízió adását az 1990-es évek végéig a hegyvidéki járások (Rahó) kivételével szinte mindenhol fogni lehetett. A Magyar Televízió 1-es műsorát sugárzó Tokaji 04-es csatornájú adó 1995. december 31-e után beszüntette működését. Különösen azoknak a kárpátaljaiaknak a számára okoz ez gondot, akiknek régi típusú vagy fekete-fehér televíziókészülékük van. A műholdról sugárzott Duna Televízió adásai megfelelő vevőrendszer híján csak kevesek számára hozzáférhető. Mivel a magyarországi lapokra gyakorlatilag nincs előfizetés, sőt sok magyar család számára a helyi lapok járatása is nehézséget okoz, ezért a televízió és a rádió az egyetlen információforrásuk.

A kárpátaljai rádió magyar adásainak műsorideje évi 470 óra, a televízió adásideje évi 70 óra. Az Ukrajnai Rádió és Televízió Kárpátaljai Stúdiója Magyar Nyelvű Adások Főszerkesztősége szerződéses kapcsolatban áll a Magyar Televízióval és Rádióval.