Jelentés a szlovéniai magyarság helyzetéről
2004. június 16. 03:00

1. TÖRTÉNELEM

A szlovéniai magyarság településterülete a magyar honfoglalást és államalapítást követően évszázadokig - a Magyar Királyság és a stájer-osztrák hercegség közötti - részben lakatlan védelmi zóna (gyepű) volt. A várispánságok megszervezésétől 1919-ig Alsólendva és környéke Zala, az őrségi rész Muraszombattal és Szentgotthárddal Vas megyéhez tartozott.

A tatár és török pusztítások idején e táj viszonylag keveset szenvedett, bár Csáktornya, Alsólendva és Radkersburg (Redege, Radgona) a végvárrendszer fontos láncszeme volt. A nagy földesurak, a Bánffyak, Széchyek, Zrínyiek, Nádasdyak, Batthyányak a lutheri, majd a kálvini reformáció védnökei voltak. A XVI-XVII. században Alsólendva nemcsak fontos erősség, hanem a magyarországi protestantizmus és szellemi élet egyik központja, neves prédikátorokkal és nyomdával, amelynek termékei messze földre eljutottak.

Míg az osztrák területeken az ellenreformáció lelki és fizikai terrorja csaknem teljesen felszámolta a szlovén nemzeti újjászületést is jelentő hitújítást, addig a magyarországi Vend-vidéken több tíz evangélikus gyülekezet maradhatott fenn a mai napig. A karintiai-krajnai-tengermelléki szlovének és a Mura-Rába-vidéki vendek között - annak ellenére, hogy 1526-tól egy államkeretben, a Habsburg-birodalomban éltek -, alig volt gazdasági, szellemi kapcsolat, így ez utóbbiak a XX. század elejéig nem voltak részesei a szlovén nemzetté válás folyamatának.

Az elmúlt évszázadokban használatos "vend" népnév a veneti (Velence alapítói), a vandal(us), és a német Windisch szóra vezethető vissza. A ruszin-ukránhoz hasonlóan előbb létezett a magyarban, mint a szlovénben, és a később e néven egységesülő nép magyarországi ágát jelölte. Hungarus tudatúak voltak és a XIX. század végére kétnyelvűekké váltak. A Ljubljana-Maribor felé orientálódó értelmiség hatására mára a határ mindkét oldalán élők a szlovén nemzethez tartozóknak érzik, és vallják magukat.

Az azonos életkörülmények, a közös vallás, valamint a közös ellenséggel szemben vívott küzdelem közel hozták egymáshoz a magyarokat és a vendeket-szlovéneket. 1848 szeptemberében, majd 1849 júniusában az itteni nemzetőrök visszaverték Jelaèiæ horvát-szerb csapatainak támadását, és megakadályozták átvonulásukat. Az általános visszavonulás során - 1848 decemberétől 1849 májusáig - ez a vidék is osztrák-horvát megszállás alá került.

Az 1867 utáni gazdasági fellendülés idején a hagyományos regionális központokban (de több más településen is, így pl. Dobronakon) számtalan ipari létesítmény, többek között téglagyár, malom, nyomda, villanytelep, Lendván pedig ernyőgyár is létesült, és kiépült a járási székhelyek hivatali szervezete is. Megépült a Zalaegerszeg-Alsólendva-Csáktornya és a Körmend-Muraszombat közötti vasútvonal, de a tervezett szentgotthárd-muraszombati soha nem készült el. A nagybirtok szorításában földhöz nem jutó parasztok közül sokan vándoroltak ki az Egyesült Államokba, de a szomszédos osztrák területekre is.

A szlovén államiság igénye - a csehhez és horváthoz hasonlóan - évtizedeken át csak az osztrák államkeretben, mint a trializmus egy változata merült fel. Egy Ausztria-Magyarországtól és Szerbiától független délszláv állam eszméjét is csak viszonylag kevesen támogatták, s a Szerbiával való egyesülésnek - 1918 októberéig - a vendek között alig akadt híve.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor horvát csapatok törtek be a Muraközből, de azokat visszaverték. A Károlyi-kormány fennállása alatt tervek születtek egy Muraszombat székhelyű vend vármegye kialakítására. Klekl József katolikus plébános autonómia-terveiben szlovén nyelvű közigazgatás, népoktatás, gimnáziumok és saját véderő felállítása szerepelt. A tanácsköztársaság diktatúrája nem kedvezett a nemzetiségi igények kielégítésének; a részben ilyen indíttatású ellenforradalmi megmozdulásokat leverték. A párizsi békekonferencia az eredetileg javasolt Mura-vonalat megváltoztatva, a jugoszláv-magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg. Így került a Muravidék (Prekmurje) Jugoszláviához - az 1921-es jugoszláv népszámlálási adatok szerint - 15.000, voltaképpen 20-22.000 magyarral, s maradt Magyarországon az ún. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel-venddel. A jugoszláv (szerb) hadsereg csak 1919. augusztus 12-én vonult be a Muravidékre. A nagyhatalmi döntés - mint Burgenland esetében is - egyfajta kompenzációt jelentett az Olaszországhoz került és Ausztriával maradt szlovén lakta területekért.

A három ország - Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria - távoli határvidékévé vált terület máig sem tudta kiheverni a két világháború, a megtorlások, kitelepítés, kivándorlás és belső migráció okozta veszteségeket. Az Esterházy-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi, és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a "kolonisták", a magyarok és a szlovének között. Hat magyar falu határában épültek új falurészek (Petesháza, Lendvahosszúfalu, Pincemajor, Zalagyertyános, Lendvahidvég, Kámaháza) a telepesek számára, valamint Benica-Benice néven egy önálló telepes falu jött létre. A föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig folytatódott a kivándorlás és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé. A jól működő regionális kapcsolatok megszakadtak: a muravidékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra; megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat és Körmend, majd Lendva és Rédics között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon - Ormožon át - kapcsolódott Mariborhoz.

Kezdetben a magyar érzelmű szlovének is reménykedtek a Magyarországhoz való visszacsatolásban, ami 1941. április 16-a és 1945. április 3-a között meg is valósult. Az őslakosokkal szemben türelmes magyar uralom biztosította a rendet és a viszonylag nyugodt életkörülményeket, tanulási lehetőséget nyújtott a szlovén fiatalok számára is, míg nemzettársaik a testvérharcokban, a német és az olasz megszállók elleni partizánakciókban pusztultak. A jó bánásmód egyik kétes értékű eredménye, hogy 1941-ben tízezrek vallották magukat szlovén-horvát anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek a Muravidéken és a Muraközben. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a telepesek és a megbízhatatlannak minősítettek közül több mint 600 személyt internáltak rövidebb hosszabb időre a sárvári táborba.

1945 tavaszán a bosszú és a megtorlás itt megközelítően sem volt olyan mértékű, mint korábban Bácskában, de így is több mint 500 magyart - köztük nőket és gyermekeket - hurcoltak el és zártak táborba viszonossági alapon. Ezen a vidéken is megszenvedték az erőszakos kollektivizálást és a szovjet-jugoszláv szembenállást. Sok magyar fiatalt kémkedésre és diverzáns-tevékenységre kényszerítettek a szovjet befolyás alatt lévő anyaországukkal szemben - közülük számosan értelmetlenül pusztultak el.

1943-ban olajat találtak Petesházán. Az impériumváltás után ezért a magyar lakosságot - biztonsági okokra hivatkozva - kitelepítették, szétszórták, s helyükbe más nemzetiségű munkaerő jött, főleg a közeli horvát Muraközből.

Az ipari üzemekkel, infrastruktúrával nem rendelkező, elszegényedő határ menti falvakból az 1950-70-es években a fiatalok zöme a szlovén többségű regionális központokba és távolabbi városokba költözött. A magyar tannyelvű - általában 4 osztályos - falusi iskolák állaga leromlott, a továbbtanulási lehetőség a minimálisra csökkent. Egyre több magyar szülő adta gyermekét a modern, jól felszerelt szlovén iskolákba: az 1950-es években a magyar gyermekek fele Lendván már szlovén tagozatra járt. Ezt a tendenciát megállítandó vezették be 1959-ben - akkor egyedülálló módon - a kötelező kétnyelvű oktatást a törvényben rögzített keskeny, vegyes lakosságú (korábban túlnyomóan magyar többségű) sávban (a 176 Muravidéki település közül 30 tartozik ebbe a törvény által körülhatárolt határ menti övezetbe) a szlovén gyermekek számára is. Az 1960-as évektől megkezdődött a pozitív diszkrimináció elvén alapuló szlovén nemzetiségpolitika kiépítése.

A muravidéki magyarság számában és asszimilációs hajlandóságában hasonló a burgenlandihoz. Az 1980-as évek közepén végzett közös magyar-szlovén kutatás hátrányos gazdasági-infrastrukturális helyzetet, erősödő elvándorlást és vegyes házasságokban megnyilvánuló asszimilációt mutatott ki a határ mindkét oldalán. A 10 évenként tartott népszámlálások között átlagban 13 %-kal csökkent a szlovéniai magyar nemzetiségűek száma. A vegyes házasságok aránya meghaladja az 50 %-ot, és az abból származók 80 %-a a többségi nemzethez tartozónak vallja magát. 1991 nyarán a magyarok egy emberként álltak ki a független Szlovénia mellett, s azóta igyekeznek betölteni - államközi egyezményekkel is elősegített - híd-szerepüket, amelyet a történelem mért rájuk.

2. ÁLTALÁNOS ADATOK

Terület: 20.273 km2.

Összlakosság: 2.000.000.

Népsűrűség: 98 fő/km2.

Etnikai csoportok: szlovén - 90,5 %, horvát - 2,9 %, szerb - 2,2 %, bosnyák - 0,7 %, magyar - 0,5 %, olasz - 0,3 %, egyéb - 2,9 %.

Vallások: katolikus (90 %), muzulmán (0,7 %), egyéb (9,3 %).

Hivatalos nyelv: a szlovén. A kétnyelvűvé nyilvánított területeken (A Koper, Piran, Portorož, illetve a már említett 30 település Muraszombat és Alsólendva között, az előbbi nélkül) az olasz és a magyar is.

Államforma: köztársaság.

Hatalmi ágak: A törvényhozás legfelsőbb szerve az Országgyűlés, mellette - részben felsőházi jelleggel - működik az Államtanács, végrehajtó hatalom: kormány, az igazságszolgáltatás legfelsőbb szerve a Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság.

Főváros: Ljubljana (323.300 fő).

Egyéb városok: Maribor, Ptuj, Celje, Koper, Muraszombat (Murska Sobota).

Városi lakosság: 49 %.

Közigazgatási beosztás: 192 "községi" (járási) önkormányzat.

Politikai pártok: Liberális Demokrata Párt (LDS), Szociáldemokrata Párt (SDS), Szlovén Nemzeti Párt (SNS), Egyesült Szociáldemokrata Lista (ZLSD), Szlovén Néppárt (SLS + SKD), Új Szlovénia - Keresztény Néppárt (Nsi), Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártja (DeSUS), Szlovén Fiatalok Pártja (SMS).

GDP/fő: 9.878 (1998), 10.078 (1999), 9,213 (2000), 9.581 (2001) USD, 9.500 USD (2002).

GDP évi növekedési ráta: 3,9 % (1999), -8,2 % (2000), 3,8 % (2001), 3,5 % (2002).

Árfolyam (tolar/USD): 166,6 (1998), 177 (1999), 223,6 (2000), 246,7 (2001), 211 (2002).

Infláció: 8,9 % (2000), 7,8 % (2001), 7,5 % (2002).

Munkanélküliség: 12,2 % (2000), 10 % (2001), 11,4 % (2002).

Külföldi befektetés halmozott összege: 6,5 Mrd USD.

Külföldi adósság: 6,21 milliárd USD (2000), 7 milliárd USD (2001), 6,4 Mrd USD (2002).

Valutatartalék: 4,37 milliárd USD (2000), 5 milliárd USD (2001), 5,7 Mrd USD (2002).

Export: 11,4 milliárd USD (1998), 8,55 milliárd USD (1999), 8,73 milliárd USD (2000), 9,4 milliárd USD (2001), 9,8 Mrd USD (2002).

Magyar-szlovén gazdasági kapcsolatok: pozitív külkereskedelmi mérleg Magyarország javára. Magyarország főként élelmiszert, olajat és késztermékeket szállít, valamint gépi berendezéseket és közszükségleti cikkeket hoz be. 1999-ben az árucsere volumene meghaladta a 400 millió USD-t (a magyar export 266 millió USD-t tett ki), 2000-ben 462,56 millió USD-re nőtt. 2001-ben az export 308,4 millió USD-re, az import pedig 169,9 USD-re rúgott, a kétoldalú forgalom tehát 477,3 millió USD volt. 2002-ben a magyar kivitel 301,58 millió USD-re esett vissza, a behozatal pedig 206,68 millió USD-re emelkedett. A kétoldalú forgalom értéke 508,26 millió USD-re nőtt. Az előző évhez képest az élőállatok és az állati termékek kivitele 35 %-kal fokozódott, az ásványi termékeké pedig 24 %-kal csökkent.

A szlovéniai magyarság településterülete az ország észak-keleti részében található, egy kb. 50 km hosszú és 3-15 km széles sávban a szlovén-magyar határ mentén Hodostól Pincéig az ún. Muravidéken. A muravidéki magyarok további két csoportra, egységre osztódnak. Az egyik a "lendva-vidéki", a másik az "őrségi" magyar tömb. A lendva-vidéki magyarok a Dobronaktól Pincéig található falvakban élnek Lendva (egykor Alsólendva) központtal. Ezek a települések a következők: Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos, Hidvég, Bánuta, Hosszúfalu, Hosszúfaluhegy, Lendva, Lendvahegy, Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, Csente, Petesháza, Hármasmalom, Völgyifalu és Pince. A fenti települések 1918 előtt, illetve 1941 és 1945 között Zala vármegye részét képezték. 2001 augusztusában - egy évtizedes mulasztás pótlásaként, az EU sürgetésére - a Szlovén és a Horvát Köztársaság e célra létrehozott bizottsága kijelölte a két ország pontos határvonalát. Ez elsősorban a szlovén tengeri kijárat szempontjából volt fontos, de a szárazföldi részt is érintette. Két, többségében magyarok által lakott Mura-menti település - Kót és Gyertyános - a határvonal módosításával közigazgatási területéből elveszített 40, illetve 60 hektárt, ami nemcsak érzelmileg, de gazdaságilag is súlyosan érinti a két falu lakosait. (Ugyanakkor a szomszédos, szlovének lakta Hotiza falu 230 hektárt kapott Horvátország területéből.) A területvesztés következtében az úgynevezett Muravidéknek már nincs kijárata a Mura folyóra. Az új horvát-szlovén határról szóló törvényt azonban a horvát Szábor nem fogadta el.

Hodos, Kapornak, Domonkosfa, Szerdahely, Pártosfalva, Kisfalu, Csekefa és Szentlászló települések magyar lakosait az őrségi, illetve Őrség-peremvidéki magyarok csoportjához soroljuk. Az őrségi települések az I. világháború előtt Vas vármegyéhez tartoztak Szentlászló kivételével, ez utóbbi Zala vármegye része volt.

Muravidéken kívül Szlovénia más területein - főleg városokban - élnek még magyarok, elenyésző számban. A két legnagyobb lélekszámú magyar szórvány Muraszombatban és Ljubljanában található.

A becslések 9-10.000 körülire teszik a szlovéniai magyarok számát, a hivatalos népszámlálási adatok azonban ennél elszomorítóbb képet festenek.

A 6.243 főből Muravidéken 5.212 magyar nemzetiségű lakos él. A muravidéki magyarok száma az elmúlt nyolcvan év alatt mintegy felére csökkent.

3. JOGI HELYZET

A Szlovén Köztársaság Alkotmányának 11. szakasza biztosítja a szabad anyanyelvhasználatot, a 61. szakasz a "nemzeti hovatartozás szabad kifejezéséről", a 64. szakasz "az őshonos olasz és magyar nemzeti kisebbség külön jogairól" rendelkezik. A kisebbségi többletjog-rendszeren alapuló nemzetiségi politika lényege abban rejlik, hogy a kisebbségi közösség az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás területén, valamint az anyaországgal történő kapcsolattartás terén külön lehetőségekkel rendelkezik, amit az állam - közvetlenül a központi költségvetésből - anyagilag is támogat. Az alkotmány 80. szakasza kimondja: "Az országgyűlésbe minden alkalomkor az olasz és a magyar közösség egy-egy képviselője választandó". Az olaszok és magyarok két szavazati lehetőséggel rendelkeznek: mint minden szlovén állampolgár szavazhatnak pártokra, és egyúttal megválaszthatják nemzeti kisebbségük képviselőjét is. A magyar közösség parlamenti képviseletének funkcióját immár a harmadik ciklusban Pozsonec Mária tölti be, aki a 2000. október 15-én megtartott választások során ismét megőrizte mandátumát. Kiélezett helyzetben a kisebbségi képviselők a mérleg nyelvének szerepét játszhatják. Előfordult már, hogy a magyar képviselő - a nemzetiségi külön jogok fenntartását támogató - baloldali pártokkal szavazott együtt. Ezért a szlovén jobboldali pártok egy része támadja a magyar parlamenti képviselő személyét, illetve a pozitív diszkrimináción alapuló képviseleti rendszert.

1994. december 4-én lépett életbe Szlovéniában Az önigazgatási nemzeti közösségről szóló törvény, amely községi szinten is biztosítja a nemzetiségi önkormányzati képviseletet. Az 1994. december 4-ei helyhatósági választásokat követően Muravidék három községében - Lendván, Hodos-Salovci községben és Muravske Toplicén - megalakult a Községi Nemzeti Tanács, amelyek választott képviselőikből létrehozták a 18 tagú Muravidéki Magyar Nemzeti Tanácsot. Ugyanezen a választáson Koczon József személyében Lendva magyar polgármestert kapott. Az 1998. november 22-én lebonyolított helyhatósági választások alkalmával az 1998. április 19-ei népszavazáson az önállóság mellett döntő Hodos és Dobronak község is megválasztotta képviselőit, és nemzetiségi önigazgatási tanácsot hozott létre. A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK) 1999 januárjában választotta meg 21 tagú tanácsát, amelynek elnöke Tomka György lett. Lendva község polgármesterévé ismét Koczon Józsefet választották. A 2002. november 10-én megtartott kisebbségi önkormányzati választásokat követően december 30-án új összetételben állt fel a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, amelynek ismét Tomka György lett az elnöke. Ugyanakkor Lendva lakossága Anton Balažek személyében szlovén nemzetiségű (magyarul jól beszélő) polgármestert választott.

A függetlenségét kivívott Szlovénia - Magyarország és szomszédai viszonylatában - egyedülálló gesztussal országa első budapesti nagykövetévé Hajós Ferenc alkotmánybírót, a muravidéki magyarság egyik vezető személyiségét nevezte ki. Az 1992. november 6-án Ljubljanában aláírt Magyar-Szlovén Kisebbségvédelmi Egyezmény 15. cikkelyének rendelkezése értelmében - összhangban az 1992. december 2-án Budapesten aláírt Magyar-Szlovén Alapszerződés 16. cikkében megfogalmazott elvekkel - megalakult a Magyar-Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság, amely 1995. április 4-én Ljubljanában tartotta első, alakuló ülését. A vegyes bizottság további üléseire évente felváltva Magyarország illetve Szlovénia területén került sor. Legutóbb - 2001. május 8-9-én - a Rába-vidéki szlovének központjában, Szentgotthárdon került megrendezésre. Az ülések alkalmával aláírt jegyzőkönyvek konkrét ajánlásokat fogalmaznak meg a két érintett kisebbség számára nagy fontossággal bíró ügyek megoldására vonatkozóan, a kisebbségeket érintő általános kérdések, az oktatás és a kultúra területén. A vegyes bizottság 2002-re tervezett ülése 2003-ra tevődött át.

A két ország kormánya aláírta az 1996-1998. évi Oktatási, kulturális és tudományos együttműködésről szóló megállapodást. Az ennek megújításával kapcsolatos előkészítő munkát követően 1999. november 26-án került aláírásra az új oktatási, kulturális és tudományos együttműködési megállapodás. 1986 óta minden évben Együttműködési megállapodás megkötésére kerül sor a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (illetve 1999 júliusától: Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség), valamint Vas és Zala Megye Közgyűlése között, amely regionális szinten az oktatás és a művelődés terén biztosít együttműködési lehetőségeket. 1999 februárjában írták alá a diplomák kölcsönös elismerését garantáló magyar-szlovén egyezményt. A Kelet-Közép-Európában egyedülállóan nagyvonalú szlovén kisebbségpolitika indítékai - a demokratikus hagyományok mellett - hasonlóak a magyarhoz, arányaiban csaknem annyi szlovén él az ország határain kívül, mint magyar, így törekvéseikben a példamutatás szándéka is ott munkál.

Szlovénia kezdetben fenntartásokkal fogadta a szomszédos országokban élő magyarokra vonatkozó kedvezménytörvényt, viszont az erőteljes szlovák és román diplomáciai nyomás ellenére sem csatlakozott az aktívan tiltakozók táborához. Igaz, hogy a támogató közös nyilatkozatra tett magyar javaslat elől is elzárkózott. Azt viszont szlovén kormánykörök nem egy esetben hangsúlyozták, hogy a kedvezménytörvényt Magyarország belügyének tekintik, végrehajtása elé nem gördítettek adminisztratív akadályokat. Ezzel együtt azt is jelezték, szükség esetén élni fognak a magyar fél által felajánlott szakértői konzultáció lehetőségével.

4. ÉRDEKKÉPVISELET

A muravidéki magyarság politikai érdekképviseleti szervezete a Szlovén Köztársaság megalakulását követően rövid idő alatt létrehozott Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség (MMNÖK). Igaz, hogy 1949-ben megalakult, de csak néhány évig működött a Szlovéniai Magyar Kisebbség Közművelődési Bizottság, ezért történelmi "küldetése" jelentéktelen, így az MMNÖK elődjének nem tekinthető. Az 1974-es alkotmány szellemében 1975-ben a községek képviselőtestülete mellett létrejöttek a magyar nemzetiségi oktatási-művelődési érdekközösségek. Egészen a rendszerváltásig két ilyen szervezet működött, egy a lendvai és egy a muraszombati községben, ezekből alakultak ki az úgynevezett nemzeti közösségek. A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség alapította a muravidéki magyarság művelődési és tájékoztatási intézményeit, valamint társalapítója a Muravidéken meghonosodott kétnyelvű iskoláknak. Az 1999. évi választások után megkezdődött az MMNÖK (statutáris-jogi, tájékoztatási, kulturális-vallási, oktatási, gazdasági, mezőgazdasági) szakbizottságaiban a problémák feltárása. Kiemelt figyelmet szentelnek a muravidéki magyar közösség anyanyelve, nemzeti tudata, tárgyi és szellemi öröksége megőrzésének, valamint az alkotmány által biztosított különjogok gyakorlati életben történő megvalósításának. Az MMNÖK elnöke: Tomka György.

A Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség Tanácsa 1999. július 12-én új alapszabályt fogadott el, s a szervezet elnevezését Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösségre változtatta. Legmagasabb szerve a Közgyűlése, amely önkormányzati hivatalt működtet. Öt község - Lendva, Dobronak, Hodos, Šalovci és Moravske Toplice - megalakította az önkormányzati magyar nemzeti tanácsokat, ezek képviselőit a helyhatósági választások során választják meg. Minden magyar nemzeti tanács a saját statútuma alapján működik. Az öt nemzeti tanácsból kerülnek ki a csúcsszervezet, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség képviselői.

5. GAZDASÁG

Az 1991-ben függetlenné lett kis szlovén állam - annak ellenére, hogy Jugoszlávia gazdaságilag legsikeresebb tagköztársasága volt - komoly erőfeszítésekre kényszerül a piacgazdaság kiépítése érdekében.

Jugoszlávia összeomlásával Szlovénia elveszítette piacának 70 %-át. Ezzel a szlovén - köztük muravidéki - vállalatok tömege került csődbe, így a munkanélküliek száma is ugrásszerűen növekedett, s az utóbbi időben is egyre szaporodik.

A Muravidék Szlovénia viszonylag fejletlenebb területei közé tartozik, ezért évtizedek óta jelentős az elvándorlás, az utóbbi időben pedig egyre nyomasztóbbá vált a munkanélküliség is. (Lendva Községben 1999 szeptemberében 2.658 munkanélkülit tartottak számon, ami a munkaképes korú lakosság 22 %-a. 2002 első negyedére ez 27 %-ra, 2.740-re növekedett. Lendva Község összlakossága 12.083 fő.) A magyarok nagy része idős, falvakban él, korábban magántulajdonban lévő földjeiket fölműves-szövetkezetekben műveli. A térség legjelentősebb ipari üzeme a lendvai székhelyű NAFTA vállalat, amely súlyos finanszírozási gondokkal küzd. Ez elsősorban azért jelent komoly problémát, mert a kőolajfinomító vállalat biztosította a község jövedelmének mintegy 40 %-át. A kb. 300 magyar nemzetiségű személynek munkaalkalmat biztosító vállalat sorsa szinte reménytelen. A magánkézben lévő ipar és kereskedelem részaránya szerény. Nagyobb beruházásokra - a tőkehiány és a meglehetősen elmaradott infrastruktúra miatt - aligha lehet számítani.

A tőkehiány okozza azt is, hogy az őshonos nemzeti közösségek gazdasági alapjának létrehozását és támogatását célzó, kedvezményes hitellehetőséget a magyarság az értékbecslési, zálog- és biztosítási költségek magas volta miatt csak viszonylag kis létszámban tudja igénybe venni.

Az elmúlt tizenkét év során a magyar-szlovén közös határszakaszon sorra megnyíló határátkelőhelyek segítik e vidék Európa fejlett részéhez való felzárkózását. 2001. május 16-án felavatták a Zalalövő-Bajánsenye-Muraszombat közötti 44 kilométeres vasútvonalat, 2002. március 28-án pedig sor került a Kétvölgy-Èepinci határátkelő ünnepélyes átadására. A tervezett autópálya is az elmaradott infrastruktúra fejlesztését, valamint a határon átnyúló gazdasági vállalkozások élénkítését célozza. 2000. február 9-én kormányközi megállapodást írtak alá a koperi tengeri kikötő közös használatáról is, s a program megvalósítása érdekében 2001 során már igen komoly lépéseket tettek.

6. CIVIL TÁRSADALOM

A Muravidéken a magyar kulturális értékeknek gazdag hagyománya van. Már közvetlenül az elcsatolás után is - sokszor kíméletlen és ellehetetlenített körülmények közepette - működtek a műkedvelő csoportok. A leggyakoribb műfaj ebben az időben a magyar néptánc, a dalárda és az amatőr színjátszás volt. A húszas években a magyar színtársulatoknak egy szlovén darabot is be kellett tanulniuk ahhoz, hogy magyar színdarabot is bemutathassanak.

A második világháború utáni években a műkedvelő mozgalom átmeneti hanyatlása következett be, az ’50-es évek második felétől azonban ismét felélénkülés volt tapasztalható. A kis létszámú muravidéki magyarság körében ez a civil szerveződési forma jelentette a nemzettudat megőrzésének egyik legfontosabb bástyáját. A művelődési egyesületek létrehozásának egyrészt anyanyelvápoló és kulturális értékteremtő, másrészt közösségszervező szerepe volt, és van még ma is.

Újabb lendületet adott az amatőr műkedvelő mozgalomnak, hogy a ’70-es évek második felétől, majd a ’80-as években az őshonos nemzeti kisebbségek kulturális tevékenységét az állam anyagi támogatásban részesítette. Így az 1980-as évek végére a legtöbb magyarlakta faluban megalakultak a művelődési egyesületek, amelyek keretében népdalkörök, színjátszó csoportok, citerazenekarok, hímző- és fafaragócsoportok működnek. A ’80-as évek végétől az anyanyelvápolás újabb értékes szerveződési formái jöttek létre a versmondás és a bábjátszás terén.

A Muravidék mintegy negyven magyar műkedvelő csoportja tevékenysége összefogásának, koordinálásának, szakmai és módszertani irányításának feladatát az 1994-ben megalakult Muravidéki Magyar Művelődési Intézet látja el. 2002 októberében az intézeten belül létrejött a Muravidéki Magyar Tudományos Társaság, amelynek hét tagú elnöksége Göncz Lászlót választotta elnöknek.

A szórványban élő magyarság egyesületei közül a ljubljanai Petőfi Sándor és a Nova Gorica-i Mátyás Egyesület emelhető ki.

7. OKTATÁS

A magyar nyelvű tanítás feltételei Szlovénia nemzetiségileg vegyes lakosságúnak minősített területein a kétnyelvű oktatás-nevelés formájában biztosítottak az óvodától az egyetemig. A kétnyelvű oktatásra az 1959-60-as tanévtől tértek át az általános iskolákban, mivel egyrészt szinte teljesen elnéptelenedtek a tisztán anyanyelvű oktatási intézmények, másrészt a magyar tagozatokról kikerülőknek nem volt lehetőségük továbbtanulásra, ugyanis a vajdasági magyar középiskolák távol voltak, Magyarországot pedig "vasfüggöny" választotta el Szlovéniától. Az óvodákban két évvel később, a középiskolákban pedig az 1980-as törvény értelmében, az 1981-82-es tanévtől vezették be a kétnyelvű oktatást. Ezzel vált teljessé a kétnyelvű oktatás rendszere.

A Muravidéken négy kétnyelvű általános iskola (Lendván, Göntérházán, Dobronakon és Pártosfalván) működik. A kétnyelvű alapiskolákban a magyar és szlovén nyelv egyenrangú tantárgyak, egyben mindkettő a tanítás nyelve is. Mindkettőt két szinten tanítják: anyanyelvként és második nyelvként. A magyar nyelv két szinten történő oktatása egészen a VIII. osztályig megmarad, a szlovén nyelv tanítása az V. osztálytól csak egy szinten történik. Ami a két nyelv tanítási nyelvként történő használatát illeti, az alsó tagozaton minden tanítási órán az 50 : 50 %-os arány megtartására törekszenek a pedagógusok. A felső tagozaton ez az arány 70 : 30 % a szlovén nyelv javára. A 2002-2003-as tanévben a négy kétnyelvű általános iskolában összesen 1.021 diák tanul.

A kétnyelvű általános iskolát végzett tanulók zöme a Lendvai Kétnyelvű Középiskola gimnáziumi, gépésztechnikusi, közgazdasági-kereskedelmi technikumi és kereskedelmi szakközépiskolai programjára iratkozhat be. Az 1999-2000-es tanévben a középiskolai tanulók száma - mivel ebben a tanévben a gépésztechnikumban nem indítottak elsős tagozatot - az előző évi 402-ről 320-ra csökkent. 2002-2003-ban tovább apadt a diákok száma, s a középfokú intézményben már csak 278 diák tanul. A középiskolában az oktató-nevelő munkát 42, megfelelő végzettséggel rendelkező tanár végzi. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a magyarországi középiskolák iránt is.

Az elmúlt évek során számtalan bírálat érte a kétnyelvű oktatási modellt, különös tekintettel a magyar nyelvű oktatás színvonalára. Az anyanyelvi oktatás színvonalának emelése szempontjából lényeges előrelépésnek tekinthető, hogy 2000 szeptemberétől magyar nyelvi szaktanácsadó segíti a kétnyelvű iskolákban dolgozó pedagógusok munkáját. Kiemelt figyelmet kell fordítani a kilenc osztályos alapfokú oktatásra való áttérés segítésére is.

A Maribori Egyetemen 1966 óta lektorátus, 1980-tól pedig Magyar Nyelv- és Irodalom-Tanszék működik, ahol a kétnyelvű óvodák és általános iskolák pedagógusait képezik. 2002-ben a Tanszék vezetői részéről megfogalmazódott az igény egy fordítói-tolmácsképzői program beindítására. A Tanszék szoros együttműködést alakított ki a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolával. A Ljubljanai Egyetemen magyar lektorátus működik.

8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA, TUDOMÁNY

A már említett muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet a művelődési egyesületek tevékenységének összefogása mellett a magyar nemzettudat ébrentartása céljával irodalmi pályázatokat, történelmi vetélkedőket, szavalóversenyeket, nyári anyanyelvi és honismereti táborokat, színház- és bábelőadásokat, zenei és néptánc-programokat szervez. Az utóbbi időszakban egyre erőteljesebbé váló tudományos jellegű tevékenysége mindenekelőtt a néprajz, a helytörténet, a szociográfia és a művelődéstörténet területén nyilvánul meg. Az Intézet a szlovéniai magyarság történelmével, kultúrájával, néprajzával foglalkozó, évi mintegy tíz kiadvány megjelentetésével pótolhatatlan szerepet tölt be a magyar közösség önazonosság-tudatának újrafogalmazásában.

A magyarlakta vidéken a ’60-as évektől kialakult a könyvtárhálózat is. Önálló magyar könyvtárakkal nem rendelkeznek. A magyar könyvek és az irodalomnépszerűsítés az ún. kétnyelvű könyvtárakban kap helyet, ahol a magyar könyvtári programért felelős könyvtárosok is tevékenykednek. A központinak tekinthető lendvai és muraszombati könyvtárak mellett több településen fiókkönyvtárak működnek.

1998. március 15-én nyitotta meg kapuit Lendván a Bánffy Magyar Könyvesbolt, amelynek keretében - a könyvesbolt mellett - multimédia-terem és irodalmi kávéház kap helyet. Az intézmény a jövőben Bánffy Magyar Központként fog működni.

A muravidéki magyar írók kezdeményezésére 1997-ben Lendva székhellyel megalakult a Szlovéniai Magyar Írók Társasága. Az elmúlt négy évtized során mintegy ötven szépirodalmi mű látott napvilágot, ami e kis létszámú közösség számára vitathatatlanul jelentős teljesítmény.

A lendvai várban Gerics Ferenc vezetésével működő Galéria-Múzeum Intézet számos programja érinti a muravidéki magyarság néprajzi és helytörténeti tevékenységét, valamint képzőművészetét.

A Lendvai Művésztelep több évtizedes múltra tekinthet vissza. Az utóbbi években örvendetesen megszaporodtak az ifjúsági táborok, amelyeket regionális szinten, Vas és Zala megyével együtt szerveznek (legismertebb az Ifjú Levéltárosok nyári kutatótábora).

A szlovéniai magyarság érdekképviseleti szervezete, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsa egyre határozottabban kéri az érintett szlovén minisztériumoktól, hogy a magyar nemzetiségi intézmények a kétnyelvű területen élő magyarság számára elérhető közelségben legyenek. Ennek szellemében kérték, hogy a lendvai székhelyű regionális könyvtár lássa el a muravidéki magyarság központi könyvtárát megillető feladatokat, ám a közelmúltban elfogadott könyvtár-törvény az intézményt régi helyén, Muraszombatban hagyta. Kérik továbbá, hogy a Szlovén Kulturális Nemzeti Program keretében Szlovénia biztosítsa annak lehetőségét, hogy a magyar nemzetiségi kultúrát érintő feladatok ellátása a Lendvai Múzeum feladata maradjon, valamint, hogy a Maribori Területi Levéltár lendvai kihelyezett tagozatának státusza jogilag is rendeződjék. A magyar intézményhálózat létrehozása a muravidéki magyarság jövője szempontjából óriási jelentőségű, amit a muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet eddigi tevékenysége is bizonyított. 2001 decemberében magyar kormányhatározat született a Lendván 1995-ben megkezdett Művelődési Ház befejezéséhez szükséges összeg egyharmadát jelentő 100 millió forintnak megfelelő összeg egyszeri támogatásként történő biztosításáról. A hiányzó pénzeszközök további részének előteremtésére a szlovén kormány tett ígéretet.

9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER, VALLÁSGYAKORLÁS

Felekezeti hovatartozás tekintetében a muravidéki magyarság a többi Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségnél egységesebb, a szlovén nemzetiségű lakossághoz viszonyítva azonban sokszínűbb képet tükröz. 1920 után a római katolikusok - akik a magyar lakosság mintegy 80-85 %-át jelentették - két püspöki helynök fennhatósága alá tartoztak, mivel a szombathelyi egyházkerület püspöke közvetlenül nem gyakorolhatta hatáskörét. Az említett időszakban rendkívül körülményes volt az újonnan megállapított határ mentén élők helyzete, hiszen a trianoni határral plébániákat szakítottak ketté (pl. a Hetésben). A helyzet valamennyire stabilizálódott, amikor 1923-ban a területet a Maribori Püspökséghez csatolták. A magyar nyelvű vallásgyakorlásnak ez persze nem kedvezett. A két világháború között e téren is számos konfliktus történt. A második világháború alatt a terület ismét a szombathelyi püspök fennhatósága alá került, ami újólag kellemetlenségekkel járt.

A római katolikusok számára a magyar nyelvű vallásgyakorlás ugyan egészen máig biztosítva volt, illetve jelenleg is az a magyarlakta vidéken, a magyar papok második világháború után jelentkező hiánya miatt azonban az egyház mégsem játszik meghatározó szerepet a nemzeti tudat és az anyanyelv alakulásában. A Muravidéken a legtöbb esetben a magyar nyelvet elsajátító szlovén nemzetiségű papok tevékenykednek, akik becsülettel végzik ugyan munkájukat, de a magyar nemzettudat alakulása szempontjából mégsem játszanak pozitív szerepet. Az elvilágiasodásra, a kedvezőtlen korösszetételre és az asszimiláció gyorsulására egyaránt jellemző, hogy az elmúlt években a felére csökkent a magyar nyelvű hitoktatást igénylők aránya. Mivel a római katolikus egyház kimondottan a vallási célokra és feladatokra összpontosítja figyelmét, az utóbbi évtizedekben nem tapasztalhatók nemzeti jellegű ellentétek.

A muravidéki magyarság döntő többsége ma is római katolikus felekezetű, mint egyházközösség a Maribori Püspökséghez tartozik. A szertartások kétnyelvűek. Az egyházi teendőket 4-5 - közülük 1-2 magyar nemzetiségű - plébános látja el. Az alsólendvai Szent István-szobor 2000. augusztus 20-ai felavatása óta minden évben - nagy látogatottság mellett - megtartják a Szent István-napi misét.

Megközelítőleg 500 református hívőt is számon tartanak. A Szlovéniai Református Egyházközösség székhelye Szécsiszentlászló. Magyar ajkú lelkészük nincs, az egyházi szertartásokat magyarországi vendéglelkészek végzik.

A muravidéki szlovének mintegy negyede evangélikus; ők a muraszombati esperességhez tartoznak. Magyar nemzetiségű lelkésszel nem rendelkeznek, így több magyar településen nincs is magyar nyelvű istentisztelet.

10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS

A szlovéniai magyarok hetilapja, a Népújság 1956-tól a Pomurski vestnik című szlovén nyelvű lap mellékleteként kéthetente, illetve az időszerű nemzetközi politikai eseményekhez igazodva jelent meg. 1958 februárjától központi költségvetési támogatással, heti rendszerességgel, önálló orgánumként adták ki. 1993-tól a lap a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség által alapított Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet gondozásában jelenik meg, 1.800 példányban. A szerkesztőség teljes átszervezését követő bővítés eredményeként 1995-től a Népújság heti 24 oldal terjedelemben, színes borítóval, havi egy alkalommal IFI című ifjúsági melléklettel igyekszik biztosítani a muravidéki magyarság anyanyelvű tájékoztatását.

Évi két alkalommal, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet gondozásában jelenik meg a Muratáj című irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kritikai folyóirat, valamint a szlovéniai magyarok évkönyve, a Naptár.

A Muravidéki Magyar Rádió (MMR) 1958. november 28-án kezdte meg adását a Muraszombati Rádió keretében. Kezdetben vasárnaponként 10 percben sugárzott magyar nyelvű adást, amely a későbbi években heti fél órára bővült. 1984-ben önálló frekvenciát kapott, és ebben az évben nyílt meg a lendvai stúdió is, ahol napi két órás magyar adás készült. A technikai fejlődés új stúdió megépítését tette szükségessé. Ennek átadására 1991-ben került sor. A ’90-es évek első felében először napi 5,5, később napi 8 órára bővült a Muravidéki Magyar Rádió műsora. Az MMR 1996. január 1-jén kivált a Muraszombati Tájékoztatási Vállalatból, és teljes egészében a Szlovén RTV égisze alá került. 1998 novemberében újabb stúdióval lett gazdagabb. 1999. május 1-jétől a Muravidéki Magyar Rádió adása 5.45 és 19.00 óra között hangzik el, készítésében 8 újságíró, 3 hangtechnikus és több tiszteletdíjas működik közre.

A MMR jelenleg két hullámhosszon sugározza műsorát: URH-n (87,6 MHz) és középhullámon (648 kHz). Ez utóbbi azonban csak délután 13.30 órától áll az MMR rendelkezésére. A középhullámnak köszönhetően Magyarország nyugati részén is hallható a rádió műsora, és szerencsére igen nagy népszerűségnek örvend. Naponta ötször rövid hírek (ebből két alkalommal a BBC Világszolgálatának magyar nyelvű hírei) és egyszer 15 percben a nap eseményeinek részletes ismertetése hangzik el. A legnagyobb hangsúlyt a muravidéki magyarságot közvetlenül érintő (gazdasági, mezőgazdasági, kulturális, oktatási, sport- stb.) témákra helyezik. A hallgatók több kontaktműsorban kapnak lehetőséget vélemény-nyilvánításra. A rádió tervei közé tartozik a műsor további bővítése és színvonalának emelése.

A Szlovén TV az első magyar nyelvű nemzetiségi televíziós műsorát 1978 októberében sugározta Mostovi-Hidak címmel. A ljubljanai szerkesztőség 15 perces adása kéthetente jelentkezett, majd 1980-tól két évig a muraszombati TV-stúdió készítette a műsort. 1982-től ismét Ljubljanából, havonta két alkalommal, 35 perces háromnyelvű (szlovén, olasz és magyar) TV műsort sugároztak Mostovi-Hidak-Ponti címmel. Ez utóbbi azonban a két nyelven történő feliratozás miatt nem elégítette ki a magyar közösség igényeit. Az olasz kisebbség pedig - amely már abban az időben is saját frekvenciával és műsorral rendelkezett - szinte feleslegesnek tartotta ezt a formát.

A Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség törekvéseinek eredményeként 1992-ben, a Szlovén TV és a Magyar TV között megkötött egyezmény értelmében - ugyan szerény technikai felszereltséggel és a személyi feltételek biztosítása nélkül, de - megnyílt a lendvai TV-stúdió. Kezdetben kéthetente jelentkezett félórás műsorával, majd 1994-től a műsoridő heti fél órára, 1998. január 1-jétől pedig hetente kétszer fél órára bővült. A maribori Regionális RTV Központtal közösen benyújtott frekvenciaigénylési kérelem pozitív elbírálása esetében műsoridejük tovább bővíthető, hiszen a szlovén RTV-törvény értelmében a nemzetiségnek napi fél órás adásidőt kell(ene) biztosítani a szükséges tárgyi és személyi feltételekkel együtt. 2002 szeptemberétől heti négyszer 30 percre bővült a magyar adás. Jelenleg a szerkesztőségben csupán egy szerkesztő-riporter, egy riporter, egy vágó és egy operatőr dolgozik főállásban.

Műsoraiban elsősorban a muravidéki magyar nemzetiség anyanyelven történő tájékoztatását, a magyar értékek és hagyományok megőrzését tartja szem előtt, de a kisebbségi lét hétköznapjait is bemutatja. Kiemelt figyelmet szentel a szlovén-magyar kapcsolatok, valamint a kisebbség anyanemzettel való viszonyának alakulásának. Tervei között szerepel dokumentumfilmek és TV-játékok készítése és bemutatása, valamint magyarországi TV-műsorok átvétele.

A Szlovén Köztársaság Alkotmánya (1991. június 25.)