|
Jelentés a szlovákiai magyarság
helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM A mai Szlovákiában élő magyarok,
illetve őseik a történelem során először 1918-ban, Csehszlovákia
megalakulásával kerültek kisebbségi helyzetbe. Politikai, gazdasági,
kulturális és nemzeti létük addig az egységes magyar nemzettel volt azonos,
amiként szülőföldjük - az általuk ma is lakott régiók - is a Magyar
Királyság mindenkori társadalmi viszonyainak megfelelő módon fejlődött.
A fiktív "csehszlovák nemzet" önrendelkezési jogára hivatkozva, a
nagyhatalmak által létrehozott Csehszlovákia soknemzetiségű államként
jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia területeiből, amelyeken az
1910-es osztrák és magyar népszámlálási adatok szerint 13,5 millió lakos élt,
ebből 6,3 millió cseh, 3,5 millió német, 1,9 millió szlovák, 1,1 millió
magyar, 0,5 millió rutén, 100 ezer lengyel és 200 ezer izraelita, akiket
1921-től zsidó nemzetiségűeknek tekintettek. (Az 1918-ban
megalakult Csehszlovákiához tartozott Kárpátalja is, amely 1945-ben a
Szovjetunió, annak felbomlását követően pedig Ukrajna része lett.) Az Osztrák-Magyar Monarchia részét
képező Magyar Királyság területéből Csehszlovákiához került 61.633
km2, az előző népszámlálási adatok alapján összesen 3.517.568
fő lakossal (ebből 30,3 % magyar, 7,4 % német, 48,2 % szlovák, 12,3
% ruszin). Csehszlovákia 1919-ben Saint
Germain-Layeban szerződéses kötelezettséget vállalt a kisebbségi jogok
betartására, ám ezt a kormányzat folyamatosan megszegte. Az első etnikai
tisztogatás eredményeként 1920. december végéig 105 ezer magyar kényszerült
elhagyni Csehszlovákiát, akiknek többségét az elbocsátott magyar
tisztviselők, pedagógusok, katonatisztek és földjüket vesztett
birtokosok alkották, valamint azok, akik megtagadták az új kormány által
megkövetelt hűségeskü letételét. 45 ezer magyarnak nem adott a hatóság
állampolgárságot, több tízezret pedig lakóhelyük elhagyására kényszerítettek,
ily módon 1930-ig közel 200 községből és kisvárosból tűntek el
olyan magyarok, akiknek ősei a történelmi középkortól éltek e
településeken. Az egységes magyar területek etnikai megbontása céljából
megkezdődött a cseh és a szlovák lakosság betelepítése. A földreform
során elkobozták a 250 hektár feletti magyar birtokokat, amelyet cseh és
szlovák telepesek között osztottak ki, így 1922 és 1938 között 70 csehek és
szlovákok lakta falut hoztak létre az addig magyarok által lakott
területeken. 1923. január 1-jétől megváltoztatták a közigazgatási
beosztást. A nagymegyék létrehozásának és az észak-déli irányú közigazgatási
területi megosztásnak az volt a célja, hogy a magyar lakosság minél kevesebb
helyen alkothasson többséget, s ezáltal ne kelljen számukra biztosítani a
nyelvhasználat jogát. A városokat nagyközségekké fokozták le, hogy megszüntethessék
a községek választott önkormányzatait. A magyar középiskolák számát már az
1920-as években radikálisan csökkentették, a pozsonyi magyar egyetemet
csehszlovák egyetemmé szervezték át. Az 1930-as években a magyarság már 30
%-kal kevesebb iskolával rendelkezett, mint ami lélekszáma alapján megillette
volna. A magyarok áldatlan helyzete már az
1920-as évek végén, de főként a harmincas években felkeltette az angol
politikusok és a Népszövetség figyelmét. A csehszlovákiai kisebbségek
elégedetlenségét használta ki a hitleri Németország is, amely kicsikarta a
Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország által is támogatott 1938-as
müncheni szerződést, amelynek következményeként Csehszlovákiától
elcsatolták a szudétanémet területeket. Ezt követte az ún. I. bécsi döntés,
amelynek alapján a magyar többségű területeket visszacsatolták
Magyarországhoz. Az 1938 novemberében született bécsi döntéssel 11.927
négyzetkilométer terület és 869.299 lakos (86,5 % magyar anyanyelvű)
került Magyarországhoz. Az 1939 és 1945 között létező Szlovák Államban
mintegy 70 ezer magyar maradt, jogaik - a nacionalista, egypárti
parancsuralmi rendszerben - minimálisak voltak. Egyetlen parlamenti
képviselőjük Esterházy János gróf volt, aki 1942-ben egyedül szavazott a
zsidók deportálását elrendelő törvény ellen. (Antifasiszta magatartása
ellenére 1945-ben halálra ítélte a csehszlovák népbíróság, az ítéletet
később életfogytig tartó fegyházbüntetésre enyhítették. Esterházy János
1957-ben börtönben halt meg.) A második világháborút követően
újra Csehszlovákiához kerültek az 1938-ban Magyarországhoz visszacsatolt
területek, ami a magyarok teljes jogfosztottságát és második etnikai
tisztogatás végrehajtását vonta maga után. A csehszlovák kormány 1945
áprilisában kihirdetett kormányprogramja kollektív bűnösnek
nyilvánította a magyarokat, aminek következményeként elnöki rendeletekkel
megfosztották őket állampolgári jogaiktól, elkobozták ingatlanaikat,
több tízezrüket kényszermunkára hurcolták, törvényekkel megvonták tőlük
az állami intézményekben való alkalmaztatás jogát, betiltották a magyar
iskolákat, a magyar intézményeket és a sajtót, majd kormányhatározattal
nemzetiségük megtagadására (ún. reszlovakizáció) kényszerítették őket. A
nyugati nagyhatalmak azonban sem a jaltai, sem a potsdami egyezményben nem
járultak hozzá a szlovákiai magyarok teljes kitelepítéséhez, amit 1943. évi
moszkvai látogatásai szellemében Eduard Bene elnök szorgalmazott. Ezzel
szemben a győztes nagyhatalmak nyomására a magyar kormány 1946
februárjában lakosságcsere-egyezményre kényszerült Csehszlovákiával. Ennek
értelmében csehszlovák részről annyi magyart telepíthettek át
Magyarországra, ahány magyarországi szlovák nemzetiségű lakos volt
hajlandó önként áttelepülni a Csehszlovák Köztársaságba. A nagyszabású,
erőltetett szlovák propaganda ellenére a magyarországi szlovákok közül
mindössze 73.273 fő volt kész otthont változtatni. Ennek
megfelelően a csehszlovák kormány 1947 és 1948 folyamán
hozzávetőlegesen 76 ezer szlovákiai magyart telepített át - akaratuk
ellenére - Magyarországra. Az etnikai tisztogatás azonban már korábban
megkezdődött, 1944-1945 telén mintegy 50 ezer magyar polgári személyt
deportáltak kényszermunkára a Szovjetunióba, 1945 nyarán több mint 36 ezer
magyart toloncoltak ki szülőföldjéről, 1946-47-ben pedig mintegy 45
ezer embert deportáltak Csehországba (a kitelepített szudétanémetek helyére)
kényszermunkára, miközben több tízezer magyart tartottak koncentrációs
táborban. A kormányrendelet értelmében nemzetiségének megtagadására - az ún.
reszlovakizálásra - 327 ezer embert kényszerítettek. Az 1948 februárjában történt kommunista
hatalomátvételt követően egy időre csökkent a magyarok nyílt
jogfosztottsága; az 1948/245. számú rendelet lehetővé tette, hogy azok,
akik letették a hűségesküt, 90 napon belül visszakapják
állampolgárságukat. A reszlovakizálás során tett nyilatkozatokat azonban csak
1954-ben érvénytelenítették. A kommunista kormányzat 1949 márciusában
engedélyezte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a
CSEMADOK létrejöttét. A Szövetség közreműködésével 1949 szeptemberében
az alap- és középiskolákban újra indulhatott a magyar nyelvű tanítás
(bár új iskolák építését az 1960-as évekig nem engedélyezték). Ha szűk
keretek között is, de megkezdődött a csaknem végzetes veszteséget szenvedett
magyar szellemi és kulturális élet újjáéledése az országban. A magyar kisebbség jogairól először
az 1956-ban elfogadott csehszlovák alkotmány tett rövid említést, az 1960.
évi alkotmány pedig az összes kisebbség anyanyelvi oktatásának és
művelődésének biztosítását ígérte. Ezzel egy időben azonban
megváltoztatták a közigazgatási beosztást, s ezzel tovább csökkentették
azoknak a járásoknak a számát, ahol a magyar lakosság többségben élt. 1968 tavaszán a CSEMADOK tervezetet
dolgozott ki a nemzetiségi kérdés rendezésére. A szlovák parlament és a
kormány mellett nemzetiségi szervek létrehozását javasolta, az alapiskoláktól
a főiskolákig terjedő magyar nyelvű iskolarendszert kívánt
létrehozni, felvetette a közigazgatási beosztás módosítását. A CSEMADOK
tervezetét cseh és szlovák részről éles kritikával illették. Az 1968.
október 27-én elfogadott új csehszlovák alkotmány deklarálta a cseh és a
szlovák tagállam szövetségét, a csehszlovák föderáció létrejöttét. A
nemzetiségek helyzetét szabályozó 1968/144. sz. alkotmánytörvény a
különböző választott testületekben először ígért a nemzetiségek
létszámával arányos képviseletet. Az ígéret azonban az 1968 utáni
visszarendeződés és a meglévő, szigorúan vett pártállami viszonyok
között csak papíron maradt, s a nemzetiségi jogok érvényesülése más
területeken is szűk keretek közé szorult. Így például többször is
kísérletet tettek az alternatív oktatás bevezetésére a magyar tanítási
nyelvű iskolákban. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években e
rendszer és politika ellen lépett fel a szlovákiai magyarság körében is
kibontakozó ellenzék (az 1978-ban alakult Csehszlovákiai Magyar Kisebbség
Jogvédő Bizottsága, valamint szóvivője, Duray Miklós - a Charta 77
aláírója - és mások aktivitása), amellyel szemben a kormányzati hatalom
szigorú megtorlásokat alkalmazott (lásd Duray-per és bebörtönzések). A
tömeges tiltakozás ellenére a szovjet megszállást követő, kommunista
"normalizáció" húsz éve alatt mintegy 200 magyar iskolát zártak be.
Ebben az időszakban alakult ki az a szlovák nacionalizmust éltető
rendszer, amely az 1989-es bársonyos forradalmat követően bontakozott ki
teljes egészében, s amelyet már nemcsak a magyar-, hanem a csehellenesség is
jellemezte, s amely végül 1993. január 1-jével Szlovákia önállósulásához
vezetett. A kommunizmus bukása után azonban a
csehszlovákiai magyarság is hozzáfoghatott önszerveződéséhez, több mint
fél évszázados kényszerű szünet után létrehozhatta politikai
szervezeteit is. A rendszerváltás folyamán négy politikai pártot alapított,
amelyek 1998-ban egyesültek, s létrejött a Magyar Koalíció Pártja, amely a
választásokat követően a többpárti kormánykoalíció tagja lett. A 2002.
évi parlamenti választásokon a magyar pártok közül csak a Magyar Koalíció
Pártja vett részt, a decemberi helyhatósági választásokon azonban további
három is indított jelölteket, nevezetesen a korábbi években alakult Magyar
Szocialista Párt és a Magyar Szocialisták Pártja, valamint az újonnan alakult
Magyar Föderalista Párt, amelyet 2002 szeptemberében jegyzett be a Szlovák
Belügyminisztérium. Ez utóbbi három párt tömeghatása továbbra is minimális, a
Magyar Koalíció Pártja ellenben része lett a választások után alakult új,
jobbközép pártokat tömörítő kormánykoalíciónak. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK 2.1. Általános adatok Szlovákiáról Az adatok többségénél (összlakosság,
etnikai csoportok, vallási összetétel, népegészség, iskolai végzettség,
munkaerő megoszlása, városok lakosságának száma stb.) a 2001. évi
népszámlálási adatokra támaszkodunk. Ettől eltérő esetekben a források
időpontjait külön megjelöljük. Terület: 49.000 km2. Összlakosság: 5. 379 455 fő Népsűrűség: 110 fő/km2. Etnikai csoportok: szlovák - 85,8 %,
magyar - 9,7 %, roma - 1,7 %, cseh - 0,8 %, ruszin - 0,4 %, ukrán - 0,2 %. Vallások: római katolikus (68,9 %), evangélikus
(6,9 %), görög-katolikus (4,1 %), református (2,0 %), görög-keleti ortodox
(0,6 %), jehovista (0,2 %), baptista (0,1 %). Beszélt nyelvek: szlovák (államnyelv),
magyar, cseh, ukrán, ruszin, német, lengyel, roma. Népegészség: csecsemőhalandóság -
11,1 , átlagéletkor - 76,33 év (nők), illetve 68,4 év (férfiak). A
használt 2001. évi népszámlálási adatok az 1991-es adatokhoz viszonyítva még
mérsékelt növekedést - 105 ezer fő - mutatnak, ellenben a Statisztikai
Hivatal 2002-es népmozgalmi adatai szerint Szlovákiában is csökkenésnek
indult a lakosság száma: 2002 végén 1.300 lakossal volt kevesebb, mint egy
évvel korábban. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: A törvényhozás
legfelső szerve a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa. Végrehajtó
hatalom: a Szlovák Köztársaság Elnöke, a Szlovák Köztársaság Kormánya. Az
igazságszolgáltatás legfelsőbb szervei: a Szlovák Köztársaság
Alkotmánybírósága, a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága. Közigazgatási beosztás: Az 1996-os
Meciar-féle területi felosztás Szlovákiát 8 államigazgatási kerületre -
Pozsony, Nagyszombat, Trencsén, Nyitra, Zsolna, Besztercebánya, Eperjes,
Kassa (Bratislava, Trnava, Trencín, Nitra, ilina, Banská Bystrica, Preov,
Koice) - és 79 járásra osztotta fel. 2001. júniusában a szlovák parlament
létrehozta az önkormányzati kerületeket is, amelyek az MKP tiltakozása
ellenére azonosak az államigazgatási kerületekkel. A 2002 októberében
megalakult új Dzurinda-kormány - bár a választási kampányban mind a három későbbi
szlovák kormánypárt ezt ígérte - az MKP javaslata ellenére nem iktatta be
programjába a területi elrendezés átértékelését. Jelenlegi parlamenti pártok: Szlovák
Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ), Magyar Koalíció Pártja (MKP / SMK),
Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), Új Polgári Szövetség (ANO) - ezek
alkotják a kormánykoalíciót -, Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS),
Smer és Szlovákia Kommunista Pártja (KSS) - az ellenzék három pártja. A parlamenten kívül rekedt pártok közül
a helyhatósági választásokon sikeresen szerepelt a korábbi választási
ciklusban a kormányzó koalíció részét képező Demokratikus Baloldal
Pártja, a pártból márciusban kivált és Peter Weiss nevével fémjelzett
Szociáldemokrata Alternatíva, továbbá a Polgári Egyetértés Pártja és a
Szlovákiai Szociáldemokrata Párt. A helyhatósági választások után e pártok
vezetői, valamint az ugyancsak újonnan alakult és a parlamenten kívül
maradt Baloldali Blokk vezetői egyezményt írtak alá a szétzilált
baloldal újraegyesítésének szándékával. Az öt párt vezetői azt ígérték
választóiknak, hogy 2004-ben az Európa Parlamenti választásokon már egy
erős baloldali pártként jelennek meg a politikai színtéren. A helyhatósági választások során
polgármesteri és képviselői helyekhez jutott továbbá a tavasszal
kettészakadt Szlovák Nemzeti Párt (Anna Malíková elnökletével) és a Valódi
Szlovák Nemzeti Párt (Ján Slota irányításával), amelyek együttes
támogatottsága a parlamenti választásokon meghaladta a 6 %-ot, vagyis a
nemzetiek sikertelenségét a szakadás okozta. A két párt vezetője -
mindkét esetben a tagság nyomásának engedve - elásta a csatbárdot, s
bejelentették az újraegyesülést. Malíková és Slota az egyesülési kongresszus
időpontját márciusban jelölte meg. A helyhatósági választásokon
mandátumokhoz jutott még a Demokráciáért Mozgalom (HZD), amelyet a volt
házelnök, Ivan Gaparovic hozott létre júniusban, közvetlenül a parlamenti
választások előtt, elhagyva a Vladimír Meciar vezette Demokratikus
Szlovákiáért Mozgalmat (HZDS). Az elemzők szerint az új mozgalom
létrejötte jelentősen hozzájárult a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom
gyenge parlamenti választási eredményéhez, de a parlamenti választások után
teljesen háttérbe szorult, némiképp elszigetelődött, jelenleg
gyakorlatilag semmilyen hazai és külföldi pártkapcsolata sincs. Iskolai végzettség: alapiskolát végzett
28,3 %, középiskolát 61,5 % (szakmunkásképzőt 27,6 %, szakiskolát 2,9 %,
szakmunkásképzőt érettségivel 2,8 %, szakközépiskolát 20,4 %,
gimnáziumot 7,8 %), főiskolai és egyetemi diplomával rendelkezik 10,2 %
(2001. év végi adat). Munkaerő: 3 349 000 fő (63,1
%, 1991-hez képest +732.065 fő). A munkaerő megoszlása gazdasági
ágazatok szerint: közszolgáltatás (benne oktatásügy, egészségügy, biztosítás,
pénzszolgáltatás stb.) 32,5 %, ipar 30 %, kereskedelem 12,8 %, építőipar
8,6 %, közlekedés és távközlés 7,1%, mezőgazdaság 5,7 %, idegenforgalom
3,4 %. (A Statisztikai Hivatal adatai a 2002. november 30-án érvényes
állapotot rögzítik. 2001-hez képest csökkent a foglalkoztatottak száma a
közszolgáltatásban, a közlekedési és távközlési ágazatban, a
mezőgazdaságban, nőtt viszont a kereskedelemben, az iparban, az
építőiparban és az idegenforgalomban. Sem a növekedés, sem a csökkenés
nem haladta meg az 1 százalékpontot. A lakosság egészének megoszlásához
képest a magyarság aránya magasabb a munkások, a mezőgazdasági
szövetkezeti tagok, az egyéni kisvállalkozók, az egyéb szövetkezeti tagok,
egyénileg gazdálkodó földművesek, családi gazdaságok kisegítői
között. A magyar lakosság lényegesen kisebb mértékben képviselt az
alkalmazottak és tudományos dolgozók körében. (A Statisztikai Hivatal 2002.
évi elemzése e kérdésekre ugyan nem tér ki, ám tekintettel arra, hogy a
foglalkoztatási struktúrában a 2001-es népszámlálási adatokhoz viszonyítva
csupán elhanyagolható változások történtek, a magyarság foglalkoztatottsági
struktúrájában sem állhatott be jelentős változás.) Városi lakosság: kb. 57 %. Nagyobb városok és lakóik száma (2001.
évi adatok szerint 123 városi jogállású helység található Szlovákiában):
Főváros - Pozsony (Bratislava), 442.197 fő; Kassa (Koice), 235.160
fő; Nagyszombat (Trnava) 71.783 fő; Nyitra (Nitra), 89.969 fő;
Eperjes (Preov), 87.765 fő, Besztercebánya (Banská Bystrica) 85.030
fő. (A Statisztikai Hivatal népmozgalmi adatai szerint Szlovákiában
tovább tart a "vidékre vándorlás", a városlakók száma a
népszámlálási adatokhoz viszonyítva némiképp csökkent.) Községek száma: 2.823 (az 1999. év végi
adatokhoz viszonyítva -2). GDP/fő: 1999 - 151.112 Sk; 2000 -
164.277 Sk, 2001 - 170.217 Sk, 2002 - 192 858 Sk. A GDP változása: 1999 - 815,3 milliárd
Sk (1998-hoz képest +8,5 %); 2000 - 887,2 milliárd Sk (1999-hez képest +8,8
%), 2001 - 915,6 milliárd Sk (2000-hez képest +3,2 %), 2002 - 1.037,6
milliárd Sk (2001-hez képest folyó árakban számítva +8,5 %-os növekedés,
amely Szlovákia megalakulása óta a legmagasabb növekedési arányt jelenti). Árfolyam: 42, 70 Sk/USD (2002.
december). Infláció: 2000 - 12,0 %, 2001 - 9,6 %,
2002 - 4,7 % (előzetes adat, a jelentős csökkenés okát
szakértők a parlamenti választásokra vezetik vissza, 2002-ben ugyanis az
államilag meghatározott árak - főként a villany-, a víz-, a fűtés-
és a gázárak - nem emelkedtek). Külső államadósság: 1999 - 10,518
Mrd USD; 2000 - 10,804 Mrd USD, 2001 - 11,4 Mrd USD, 2002 - 12,4 Mrd USD. Költségvetési hiány 2002 végén: a
tervezett 38 milliárd Sk helyett 56 milliárd Sk, ami a GDP 4,9 %-a. Külkereskedelmi hiány: 1999 - 45,2
milliárd Sk, 2000 - 42,4 milliárd Sk, 2001 - 101 milliárd Sk, 2002 - 82
milliárd Sk. Munkanélküliség: 1999 - 416.800 személy,
16,2 %; 2000 - 485.200 személy, 18,6 %, 2001 - 518.000 személy, 19,8%, 2002 -
486 900 személy, 18,5 %. Külföldi tőkebefektetések: A
Szlovák Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint Szlovákiában 2001 végén 3,2
milliárd USD volt a külföldi tőke, ami a zöldmezős beruházásokat és
a magánosítás során beáramlott külföldi tőkét jelenti. 2002-ben a
kimutatások szerint 153 millió USD új beruházásra került sor, a magánosítás
során azonban ennél sokkal több külföldi tőke érkezett az országba. A
Statisztikai Hivatal viszont ezt az összeget az éves kimutatásban csak akkor
szerepelteti, ha már a magánosítás teljes összegét megfizették. Ezért
hiányoznak olyan igen jelentős összegek a kimutatásból, mint a Szlovák
Gázművek 49 %-os eladásából származó 2,7 milliárd USD, vagy a
Nyugat-szlovákiai Energetika Rt. 49 %-ának eladási összege (330 millió euró),
a Közép-szlovákiai Energetika Rt. 49 %-áért kifizetendő 158 millió euró,
illetve a Kelet-szlovákiai Energetika Rt. 49 %-ának 130 millió eurós ára. Az
említett magánosítási összegek ugyanakkor 2002 végéig 75-90 %-ban ki voltak
egyenlítve. 2.2. A magyar népesség és területi
megoszlása A magyarság lélekszámának alakulása,
illetve számarányának változása 1918-tól napjainkig híven tükrözi a politikai
feltételeket, amelyek között élt. 1. táblázat A lakosság nemzetiségi összetétele
2001-ben az 1996. évi közigazgatási átszervezés
után létrehozott kerületekben
A 2001. évi népszámlálási adatok a
szlovákiai magyarok drámai fogyásáról tanúskodnak. Amíg 1991-ben még
567.296-an vallották magukat magyarnak, ami Szlovákia lakosságágának 10,7
%-át tette ki, tíz évvel később ez a szám már csak 520.528 volt, ami 9,7
%-os részaránynak felel meg. A 2001-ben megtartott népszámlálási adatok
részletes feldolgozására 2002-ben került sor, ami igazolta a demográfusok
korábbi feltételezéseit: a drámai fogyást nem a természetes népszaporulat
csökkenése okozta. A természetes népszaporulat csökkenése a közel 47 ezres
fogyás alig 20 %-át teszi csak ki: mintegy 8.000 fővel apadt a magyarság
létszáma az elhalálozási és születési adatok különbsége folytán. Nem
jellemző a külföldre távozás sem, ezért a fogyás fő okaként a
demográfusok két jelenséget jelöltek meg. Egyrészt azok a szlovákiai magyar
fiatalok, akik a hetvenes-nyolcvanas években szlovák tanítási nyelvű
iskolákba jártak, ennél fogva elveszítették kulturális kötődésüket, majd
a magas fokú urbanizáció miatt szülőfalujukból, elköltözve gyökereiket
is, s az új közegben szlováknak vallották magukat és gyermekeiket, azaz
asszimilálódtak. (Ez elsősorban a Csallóközből és a
Mátyusföldről elszármazottakra vonatkozik.) A másik csoportot azok az
identitászavarral küzdők alkotják, akik az 1989-es rendszerváltás után a
felfokozott hangulatban magyar múltjukra hivatkozva magyarosították magukat,
a kilencvenes évek nemzetiségi ellentétei, a magyarság ellen folytatott
kormánypropaganda miatt viszont 2001-ben újra szlováknak vallották magukat.
(Ez elsősorban a Bodrogközben és az Ung-vidéken figyelhető meg.) A szlovákiai magyarság többsége (92,2 %)
egyébként Dél-Szlovákiában él, a mintegy 550 kilométer hosszúságú
szlovák-magyar államhatár mentén, összesen 9 ezer négyzetkilométernyi
összefüggő nyelvterületen. Ez nagyjából kétezer négyzetkilométerrel
kisebb terület, mint 1918-ban volt. A magyar nyelvterületen 523 olyan település
van, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 10 %-ot, ezen belül azonban
435 községben ez a részarány több mint 50 %. E mutató tekintetében is
csökkenő tendencia érvényesül. Ezen kívül még 87 településen élnek
jelentős számban magyarok, de arányuk nem éri el a 10 %-ot (így például
Kassán és Pozsonyban több mint tízezren élnek, a lakosság mintegy 4-6 %-át
alkotva.) A szlovákiai magyarság demográfiai
sajátosságai: A magyar népesség aránya 1961 és 2001 között 12,4 %-ról 9,7
%-ra csökkent az összlakosságon belül. 1994-től kezdve a természetes
népszaporulat csökkenő tendenciát mutat. Az asszimilációs veszélyek az
ezredfordulóra némileg mérséklődtek, ami részben azzal magyarázható,
hogy a magyar gyermekek szüleinek egyre nagyobb hányada ismeri fel az
anyanyelvi oktatás fontosságát (míg a kilencvenes évek elején a magyar
alapiskolások 27 %-a látogatott szlovák iskolákat, a 2001-2002-es tanévben ez
az arány 19,7 %-ra csökkent). Emellett Szlovákiában gyakorlatilag
megszűnt a belső migráció, a városok lakossága nem gyarapszik,
minthogy nem épülnek nagyszámban bérházak, azaz a fiatalok is megmaradnak
saját közösségeikben, ahol nem érvényesül asszimilációs hatás,
ellenkezőleg, a magyar közösség megtartó erőként hat a
bizonytalankodó egyénekre is. 2. táblázat A lakosság nemzetiségi összetételének
alakulása Szlovákiában az 1950. és 2001. években
Iskolázottság: A szlovákiai magyarság
iskolázottsági mutatói jelentősen eltérnek az országos átlagtól, s
általában rossznak nevezhetők. Az országos átlagnál (28,3 %)
jelentősen magasabb (közel 38 %) az alapiskolát végzettek aránya, a
középiskolát végzettek aránya viszont a több mint 61 %-os országos átlaggal
szemben mindössze 57 %. Egyetemi vagy főiskolai oklevele a magyarság
alig 5 %-ának van csupán, holott az országos átlag már meghaladja a 10 %-ot.
A helyzet folyamatosan romlik, hiszen a 2001-2002-es tanév adatai szerint a
szlovák fiatalok 12 %-a jár egyetemekre, míg a hasonló magyar korosztályokból
mindössze 4,8 % folytat felsőoktatási tanulmányokat. 3. JOGI HELYZET Szlovákiában a kisebbségek jogállását
alapvetően az Alkotmány, valamint azok a nemzetközi dokumentumok
határozzák meg, amelyeket a szlovák parlament a kilencvenes években
ratifikált. E nemzetközi dokumentumok közül említést érdemel az Európa Tanács
Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlása, amelyet az Európa Tanácsba
történő felvételekor Szlovákia kötelező érvényű dokumentumnak
nyilvánított önmaga számára. Az Alkotmányt 2002. szeptember 1-jén fogadták el
(a nap Szlovákiában államünnep, az Alkotmány Napja), s 2001 márciusában
módosították. Az Alkotmány Preambuluma (Bevezetője) azonban nem
változott, ezért az alaptörvény nemzetállami jellegű, hiszen kezdete -
"Mi, a szlovák nemzet..." - csak a szlovákságot jelöli államalapító
nemzetnek. Az Alkotmány önálló fejezetben foglalkozik a kisebbségek
jogállásával, a deklarált jogokat azonban mind a mai napig nem foglalták
össze egy egységes törvénybe, amely konkrétan szabályozná a nemzeti
kisebbségek lehetőségeit. Az Alkotmány az említett emberi és
kisebbségi jogokról a következőket tartalmazza: "12. cikk (2) A Szlovák Köztársaság
területén az alapvető jogok és szabadságjogok mindenkinek biztosítottak
nem, faj, bőrszín, nyelv, hit és vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, nemzetiségi vagy etnikai kisebbséghez való
tartozás, vagyoni, származási vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés
nélkül. Senkit sem lehet az említett indokból megkárosítani vagy hátrányosan
megkülönböztetni. (3) Mindenkinek jogában áll szabadon
dönteni saját nemzetiségéről. Tilos ennek a döntésnek bármiféle
befolyásolása és az elnemzetietlenítésre irányuló nyomás minden módozata
(...). 33. cikk Bármely nemzetiségi
kisebbséghez vagy etnikai csoporthoz való tartozás senkinek sem lehet
hátrányára. 34. cikk (1) A Szlovák Köztársaságban
nemzetiségi kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó polgároknak biztosított
minden területen a fejlődés, főként pedig az a jog, hogy
kisebbségük vagy csoportjuk más tagjaival együtt a saját kultúrájukat
fejlesszék, továbbá joguk van az információk anyanyelvükön való terjesztéséhez
és befogadásához, a nemzetiségi közösségekbe való tömörüléshez,
művelődési és kulturális intézmények alapításához és
fenntartásához. A részleteket törvény állapítja meg. (2) A nemzetiségi kisebbségekhez vagy
etnikai csoportokhoz tartozó állampolgároknak a törvényben megállapított
feltételek mellett az államnyelv elsajátításához való jogon kívül biztosított
a joguk: a) az anyanyelvükön való
művelődéshez, b) anyanyelvük hivatalos kapcsolatokban
való használatához, c) a nemzetiségi kisebbségeket és etnikai
csoportokat érintő ügyek megoldásában való részvételhez. (3) A nemzetiségi kisebbségekhez és
etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok számára az alkotmányban
biztosított jogok gyakorlása nem irányulhat a Szlovák Köztársaság
szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetésére, valamint többi
lakosának diszkriminációjára." A magyarság politikai képviselői
élesen bírálták az alkotmány-tervezet fogyatékosságait. Az alkotmány általuk
leginkább sérelmesnek ítélt pontjai az alábbiak: a kisebbségek csupán nemzetiségi
szövetségeket hozhatnak létre, ami lehetővé teszi politikai pártjaik
bármikor történő feloszlatását; a művelődés terén tételesen
nem biztosítja az anyanyelvi iskolák létrehozásának jogát, ennek alapján a
már létezők is megszűntethetők; a nyelvhasználatban az államnyelv
fogalmát vezeti be, s nem nyújt jogi garanciát a kisebbség nyelvének
hivatalos használatára; kimondja: a kisebbségi jogok
gyakorlása nem vezethet az állam szuverenitásának és területi integritásának
veszélyeztetéséhez, vagyis nem nyújt garanciát, hogy a hatalom ezzel vissza
ne éljen. 2002-ben a Szlovák Nemzeti Tanács
egyetlen olyan törvényt sem fogadott el, amely erősítette volna a
nemzeti kisebbségek jogállását. A kérdést a parlamenti pártok olyannyira
megkerülték, hogy az Európai Unió szorgalmazása ellenére még a diszkrimináció
ellenes törvényt is levették a parlament napirendjéről, pedig abban
mindössze annyit fogalmazott meg a törvényt előterjesztő kormány,
hogy büntetendő a más nemzethez tartozó polgárok elleni uszítás, illetve
hátrányos megkülönböztetésük. A kormány kísérletet sem tett arra, hogy a
2001-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája alapján az
élet valamely területén javítson a kisebbségek nyelvhasználati jogán. A Nemzeti Tanács ezzel szemben
februárban elfogadott egy Nyilatkozatot, amelyben arra szólítja fel a Magyar
Országgyűlést, hogy módosítsa a kedvezménytörvényt, mivel az nincs
összhangban az európai normákkal, s beavatkozik Szlovákia jogalkotásának
szuverenitásába. A parlament kinyilvánította, hogy nem ért egyet a jogszabály
alkalmazásával a szlovákiai magyarság tekintetében, s megbízta a kormányt,
hogy folytasson tárgyalásokat a magyar féllel a törvény körül kialakult vita
tisztázása céljából. A parlament elé kerültek olyan törvénytervezetek is - az
egyiket a Szlovák Nemzeti Párt, a másokat a Kereszténydemokrata Mozgalom
terjesztette elő -, amelyek gyakorlatilag a kollektív bűnösség elve
alapján sújtották volna azokat a magyar egyéneket és civil szervezeteket,
amelyek elfogadták a magyarországi támogatásokat. E tervezeteket végül nem
fogadta el a szlovák parlament. A kedvezménytörvény vitája azonban
jelentősen megrontotta a két ország viszonyát. A szlovák fél valójában
nem fogalmazta meg a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos konkrét kifogásait,
ellenben a kormánykoalíció baloldali szárnyának nyomására azt szorgalmazta,
hogy a kisebbségek helyzetét a két ország között megkötött úgynevezett
alapszerződés alapján és szellemében rendezze a két fél. A Magyar Köztársaság és a Szlovák
Köztársaság miniszterelnökei 1995. március 19-én Párizsban aláírták a két
ország jószomszédi kapcsolatairól és baráti együttműködéséről szóló
szerződést, amelyet a Magyar Országgyűlés 1995. június 13-án, a
Szlovák Nemzeti Tanács pedig 1996. március 26-án ratifikált. Az
alapszerződés 15. cikke részletesen taglalja a Magyarországon élő
szlovák és a Szlovákiában élő magyar kisebbség jogait. Megállapítja,
hogy a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan részt venni
országos és ahol helyénvaló, regionális szinten azokban a döntésekben,
amelyek a kisebbséget érintik. Joguk van szóban és írásban a magán- és
közéletben szabadon használni anyanyelvüket. Joguk van továbbá a belső
jogrenddel és a két Szerződő Fél által vállalt nemzetközi
kötelezettségekkel megegyezően használni anyanyelvüket a hivatalokkal
való kapcsolatokban, beleértve a közigazgatást, a bírósági eljárásokat. Az
állami nevelési-oktatási rendszer keretén belül joguk van adekvát lehetőségre
anyanyelvük oktatására és az anyanyelvükön történő oktatásra, joguk van
a nyilvános tömegtájékoztatási eszközökhöz való diszkriminációmentes
hozzájutásra és saját tömegtájékoztatási eszközökre. A felek megteremtik a
szükséges feltételeket, hogy a kisebbségek megőrizhessék tárgyi és
építészeti emlékeiket, emlékhelyeiket, amelyek kulturális örökségüket,
történelmüket és hagyományaikat hordozzák. A Szerződés kimondja, hogy a
szerződő felek négy nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumot
kötelező érvényű jogi normaként fognak alkalmazni: 1.) az Európa Tanácsnak a nemzeti
kisebbségek védelméről elfogadott és a Szerződő Felek által
1995. február 1-jén aláírt Keretegyezményét, 2.) az Európai Biztonsági és
Együttműködési Értekezlet emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai
találkozójának 1990. június 29-én kelt dokumentumát, 3.) az Egyesült Nemzetek Közgyűlése
47/135. számú, a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez
tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatát, 4.) az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlése 1201. (1993) sz. ajánlását, tiszteletben tartva az egyéni
emberi és polgári jogokat, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó
személyek jogait. Az Alapszerződés kimondja, hogy a
két ország miniszterelnökei évente legalább egyszer találkoznak, hogy
megvitassák a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének további lehetőségeit,
s a külügyminiszterek is legalább évente egyszer összeülnek az
Alapszerződés végrehajtásának áttekintése érdekében. A kisebbségi jogok
gyakorlását biztosító 15. cikk betartásának ellenőrzésére pedig külön,
ajánlási joggal felruházott kormányközi vegyes bizottságot hoznak létre. 1998 után az Alapszerződésnek ezek
a formális kitételei teljesültek, a szlovák-magyar viszony pedig igen jól
alakult, aminek szimbolikus kicsúcsosodása volt a Párkányt Esztergommal
összekötő Mária Valéria híd átadása 2001. október 11-én. 2002-ben nem
került sor hivatalos kétoldalú munkalátogatásra sem miniszterelnöki, sem
külügyminiszteri szinten, s a kisebbségi vegyes bizottság sem ülésezett. A feszültséget a kedvezménytörvény
gerjesztette: Szlovákia egyik kezdeményezője volt annak, hogy a magyar
jogszabályt vizsgálja meg, és ítélje el az Európa Tanács Parlamenti
Közgyűlése. A politikai kapcsolatok azonban akkor jutottak mélypontra,
amikor Orbán Viktor miniszterelnök Brüsszelben az Európa Parlament német
képviselőinek kérdésére válaszolva elmondta, hogy Magyarország nem ért
egyet a kollektív bűnösség elvével, hiszen az nincs összhangban az
Európai Unió jogi rendszerével, ezért Csehországnak és Szlovákiának rendeznie
kell a Benei dekrétumok máig tartó hatásait. A szlovák kormányfő, de
gyakorlatilag az egész szlovák politikai színtér mindezt úgy fordította le -
s ilyen értelemben folytatott propagandát -, hogy Orbán Viktor
"megnyitotta a dekrétumok kérdését Brüsszelben", és azt
szorgalmazta, hogy Csehországnak és Szlovákiának az Európai Unióhoz való
csatlakozás előtt meg kell szüntetnie a dekrétumokat. Dzurinda
kormányfő ennek alapján mondta le részvételét a visegrádi tagországok
kormányfői csúcsértekezletén, s ugyanerre vette rá Milo Zeman cseh
kormányfőt is. A feszültséget az elemzők azzal
magyarázták Szlovákiában, hogy a két országban közelgő parlamenti
választások velejárója a kiélezett retorika, a választások után megnyugszanak
majd a kedélyek, s mindkét fél tárgyszerűen fog közelíteni a felmerült
problémákhoz. A szeptemberi parlamenti választások
után azonban a szlovák politikai erők nem váltak nyitottabbakká a vitás
szlovák-magyar kérdések rendezésére. A Magyar Koalíció Pártját érte az
első csalódás. Az MKP a kollektív bűnösség elvének máig tartó
hatásait egyéni elbírálással - akár bírósági úton - kívánta rendezni, tehát
fel sem emlegette a Benei dekrétumok eltörlésének kérdését, mégis le kellett
mondania arról, hogy a kormányprogramba belefoglalják a kártalanítás
lehetőségét. Ennél is nagyobb meglepetést okozott - még a szlovák sajtó
számára is - Mikulá Dzurinda 2002. november 26-ai budapesti szereplése,
amikor 15 pontos kifogáscsomagot adott át Medgyessy Péter magyar
kormányfőnek, holott az előzetes tárgyalások megállapodással
kecsegtettek. A szlovák sajtó azért rökönyödött meg Dzurinda magatartásán,
mert korábban a szlovák fél összességében három kérdéssel kapcsolatban
fogalmazott meg ellenvetést: a területen kívüliség elve ellen emelt kifogást,
nem értett egyet a Szövetség a Közös Célokért Polgári Társulásnak a magyar
igazolványok igénylésével kapcsolatos adatgyűjtő tevékenységével, s
diszkriminációnak minősítette a gyermeküket magyar iskolába járató
szülők magyarországi támogatását. A szlovák sajtó képviselői azt
kifogásolták, hogy a 15 pontról soha semmilyen szlovák szerv nem tárgyalt és
nem hagyta jóvá, másrészt diplomáciai "modortalanságnak"
minősítették azt, ahogyan kifogásait Dzurinda Budapesten előadta. A
2002-es esztendő végéig a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatban
jottányit sem közeledett Pozsony és Budapest álláspontja. Jobbközép kormány az MKP részvételével A 2002-es esztendő a választások
éve volt Szlovákiában: a szeptemberi parlamenti választásokon kívül
decemberben helyhatósági választásokat is tartottak. A parlamenti választások
előtti közvéleménykutatási eredmények Vladimír Meciar győzelmét
jelezték. A NATO és az Európai Unió, illetve tagországaik vezetői
ugyanakkor egyértelműen fogalmaztak: amennyiben kormányzati szerephez jutnak
azok az erők, amelyek 1994 és 1998 között politikai izolációba vezették
az országot, Szlovákia előtt bezárul a két nemzetközi szövetség kapuja. A Dzurinda-kabinet négy éves
teljesítménye azonban a választások tekintetében semmi jóval nem kecsegtetett.
A kormánykoalíció a ciklus végére teljesen szétzilálódott: nemcsak a Szlovák
Demokratikus Koalíció hullott darabjaira, szakadásra következett be a
Demokratikus Baloldal Pártjában is, más - parlamenten kívüli - pártokba
léptek át a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) képviselői. Az ellenzék sem
tudott azonban egységes maradni, Ján Slota és Anna Malíková személyes
konfliktusa is pártszakadást eredményezett, végül a Demokratikus Szlovákiáért
Mozgalom sem tudta megtartani egységét: Ivan Gaparovic Demokráciáért
Mozgalom névvel alapított pártot. Szlovákiában a parlamenti választások
előtt két hónappal (akkor lehetett leadni a választási listákat a
Központi Választási Bizottságnak) a belügyminisztérium 117 pártot és
politikai mozgalmat tartott nyilván. A közvéleménykutatások adatai szerint
abban az időben a választásokat a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom
nyerte volna a Robert Fico vezette Smer előtt, 10 % körüli eredményeket
jósoltak a Magyar Koalíció Pártjának, és 7-8 %-ot Dzurinda új formációjának,
a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak, a Kereszténydemokrata
Mozgalomnak és a Pavol Rusko sajtómágnás nevével fémjelzett Új Polgári
Szövetségnek. 5 % körüli támogatottságot mértek, és a parlamentbe jutás
esélyeivel kecsegtették a közvéleménykutatók a Demokráciáért Mozgalmat, a
Szlovák Nemzeti Pártot és Szlovákia Kommunista Pártját. A választások valós
eredményei igen jelentősen rácáfoltak az előrejelzésekre. A parlamenti választásokra végül 26
pártot regisztrált a Központi Választási Bizottság. A szeptember 20-21-én
megtartott választás idején 4.157.802 polgár volt jogosult a szavazásra,
közülük 2.875.081 személy élt választói jogával, ami 70,1 %-os részvételi
aránynak felel meg. A parlamentbe jutáshoz szükséges 5 %-os támogatottságot
végül hét párt érte el. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra a választók
19,50 %-a szavazott, ami végeredményben 36 mandátumot eredményezett. A
Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióra a választók 15,09 %-a voksolt, ez
28 mandátumra volt elegendő. Mélyen előzetesen mért adatai alatt
szerepelt a Robert Fico vezette Smer, amely mindössze 13,46 %-os
támogatottságot tudott elérni, ezért 25 mandátum járt. A Magyar Koalíció
Pártja minden várakozást felülmúlva 11,17 % támogatottsággal 20 parlamenti
képviselői helyhez jutott. A Kereszténydemokrata Mozgalom szavazatainak
aránya 8,25 %, az Új Polgári Szövetségé pedig 8,01 % volt, mindkét párt 15-15
mandátumot szerzett. Tizenhárom évvel a rendszerváltás után a szavazatok 6,33
%-ával - ami 11 mandátumot jelentett - visszakerült a parlamentbe Szlovákia
Kommunista Pártja. 3 % feletti eredményt ért el, ezért állami támogatásban
részesül még a Slota vezette Valódi Szlovák Nemzeti Párt (3,65 %), Malíková
Szlovák Nemzeti Pártja (3,28 %) valamint Ivan Gaparovic Demokráciáért
Mozgalma (3,28 %). A választások előzetes
eredményeinek kihirdetése napján, szeptember 22-én gyakorlatilag készen is
volt a kormánykoalíció: Dzurinda kezdeményezésére találkoztak a korábbi
koalíció jobboldali pártjainak - Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió,
Magyar Koalíció Pártja és Kereszténydemokrata Mozgalom - és a liberális Új
Polgári Szövetségnek a vezetői, s minthogy megállapodtak a jobbközép
kormány megalakításában, a választások győztesének, a Demokratikus
Szlovákiáért Mozgalomnak nem volt esélye arra, hogy kormányt alakítson. A
négy párt vezetői tudatában voltak annak, hogy a 150 tagú parlamentben
nem jelentős a 78 fős többség, bíztak azonban programjaik
közelségében, képviselőik fegyelmezettségében, így Mikulá Dzurinda
vezetésével alakulhatott meg az új kormány, amely még októberben letette
esküjét. A választások eredményeként elhárultak
Szlovákia európai és euro-atlanti integrációja elől az akadályok. Az
ország szép ajándékot kapott fennállásának tizedik évfordulójára: Prágában, a
NATO-csúcsértekezleten az Észak-atlanti Szövetségbe, Koppenhágában, az
Európai Tanács ülésén pedig az Európai Unióba kapott meghívót. A december 6-7-én lezajlott helyhatósági
választások azt igazolták, hogy nem előnyös a két szavazás közötti rövid
idő: a pártok alig tudtak felvilágosító kampányt folytatni,
politikusaikat többségében magukra hagyták, pedig a 2001-ben elindított
közigazgatási reform igen jelentősen megnövelte a helyi önkormányzatok
szerepét a közigazgatásban. A helyhatósági választásokon a 4.173.336
szavazásra jogosult polgárból mindössze 2.065.431 vette át a szavazócédulát,
ami 49,51 %-os részvételi arányt jelentett, ám a szavazók egy része csak a
képviselőkre, illetve csak a polgármester-jelöltekre szavazott. A
képviselőtestületekre leadott szavazatok száma 2.065.431 volt, a
polgármester-jelöltekre pedig 1.977.428-an szavaztak. Szlovákia 2.924
községében, városában és városrészében választottak a polgárok, ebből
2.916 településen sikeresen, azaz mind a polgármestert, mind a teljes
képviselőtestületet megválasztották. A választások során a
legsikeresebbek a független jelöltek voltak, a pártok közül a legjobb
eredményt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Demokratikus és
Keresztény Unió, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Koalíció Pártja
érte el. Viszonylag sokféle, az országos politikai irányultságtól eltérő
kormánypárti-ellenzéki koalíció alakult országszerte. Számos helyen együtt
indult például a kommunisták jelöltje a fasisztoid nemzetiekkel, de voltak
nyolcpárti koalíciók is, amelyekben a magyarokat leszámítva jelen volt az
összes parlamenti párt, kiegészítve még a nemzetiekkel. A Magyar Koalíció Pártja csak az
abszolút számokat tekintve szorult a pártok listáján a negyedik helyre, a
jelöltek és a megválasztottak arányait alapul véve ennél sokkal sikeresebben
szerepelt: 511 településen, valamint Pozsony 10 és Kassa 8 saját
önkormányzattal rendelkező városrészében indított
képviselőjelölteket, továbbá 425 községben saját, illetve a párt által
támogatott független polgármester-jelöltet. A 3.607 képviselő jelöltből
2.140 (59,2 %) jutott képviselői mandátumhoz, a 425
polgármester-jelöltből 237 (56,7 %) nyerte el a választók többségének
támogatását. A pártok rangsorában mindkét "sikerességi mutató"
tekintetében az MKP áll az első helyen. A képviselőjelöltek esetében
a Galántai járás teljesített a legjobban (a jelöltek 67,8 %-át választották
meg), s hasonló eredményt ért el a párt az Érsekújvári (67,4 %) és a
Dunaszerdahelyi (67,3 %) járásban. 50 % alatt csak a pozsonyi és a kassai
jelöltek szerepeltek, illetve a Nyitra járásbeliek, ahol 45,9 %-ot értek el.
A polgármester-jelöltek esetében a legjobb arányt a Kassa-környéki járásban
regisztrálták, ahol a jelöltek 73,3 %-át választottak meg, 60 % feletti
eredményt ért még el a Dunaszerdahelyi, a Galántai, a Nagymihályi és a
Tőketerebesi járás. Riasztó viszont, hogy a Lévai járásban a párt
jelöltjeinek mindössze 47,4 %-át választották meg, s ennél is gyengébb
eredményt ért el a Rimaszombati (45,2 %), a Losonci (43,8 %) és a Nyitrai
(30,8 %) járásban. Kormányprogram Az új szlovák kormány a korábbi
időszakban elmulasztott vagy csak megkezdett reformok folytatását ígéri
programjában. A helyzet az oktatásügyben és az egészségügyben a legsúlyosabb,
de nehéz teher lesz a nyugdíjreform is, amelyre azért van szükség, mert a
gazdaság nem képes elviselni a szocialista érában kialakított
finanszírozási-biztosítási formát. Folytatni kell továbbá a közigazgatási
reformot is, s alapjaiban meg kell változtatni - decentralizálni - az adózási
rendszert. Minderre kötelezettséget vállalt az új négypárti koalíció. A Magyar Koalíció Pártjának programja
ugyancsak feltételezte az előzőekben említett reformokat, így a
kormányprogram általános része elégedettségre adhat okot a párt és választói
számára. Speciális szempontjai közül azonban nem vették figyelembe koalíciós
partnerei a kollektív bűnösség elve alapján meghurcolt polgárok
kártalanításának lehetővé tételét, s visszautasították az MKP-nak azt az
igényét is, hogy az új kormánykoalíció térjen vissza az ország területi elrendezésének
kérdésére, s olyan megoldást valósítson meg, amely kiemelt helyet ad a
fővárosnak, Pozsonynak, s emellett 12 kerületi önkormányzatot hoz létre
a természetesen együvé tartozó régiókból. A kormányprogram kiemelt kérdésként
kezeli ugyanakkor az önálló állami magyar egyetem kialakításának kérdését,
hiszen még arra is kötelezettséget vállalt a koalíciós többség, hogy a
kormányzás első évében megteremti erre a törvényes feltételeket. A
kormányprogram ugyancsak tartalmazza a kisebbségi kultúrák támogatásáról
szóló jogszabály kidolgozását, valamint azt, hogy a közszolgálati Szlovák
Televízióról, illetve a Szlovák Rádióról szóló új törvény külön szabályozza a
nemzetiségi adásokat és a szerkesztőségek jogállását, ami jogbiztonságot
adna e médiumok dolgozóinak, illetve jelentős mértékben garantálná a
kisebbségek anyanyelvükön történő információhoz jutását. A kisebbségek
jogbiztonságának jelentős eleme az anyanyelv-használati jog. A
kormányprogram ezzel kapcsolatban hivatkozik a parlament által ratifikált Regionális
vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára. A magyar politikusok szerint a
ratifikációs dokumentumban rögzített kötelezettségvállalás alapján Szlovákia
jelenlegi jogrendjében legalább 12 törvény szorul módosításra ahhoz, hogy a
kisebbségek élhessenek a Chartában deklarált jogaikkal. 4. ÉRDEKKÉPVISELET Szlovákiában a rendszerváltást
követően négy magyar politikai mozgalom, illetve párt alakult: a
Független Magyar Kezdeményezés (1992-től Magyar Polgári Párt), az
Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a
Magyar Néppárt. 1995 őszén létrejött egy újabb mozgalom, a Magyar Népi
Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért, amely az 1998-as sikertelen választási
szereplés után előbb szocialista párttá alakult, majd kettészakadt: az
egyik Szlovákiai Magyar Szocialista Pártként, a másik Magyar Szocialisták
Pártja néven egyaránt meglehetősen visszhangtalanul működik.
Ugyanakkor 1998-ban egyesültek a rendszerváltó magyar pártok, s létrehozták a
Magyar Koalíció Pártját, amely az 1998. évi parlamenti választásokat
követően kormányzati szerepet vállalt. Az MKP a 2002-es parlamenti
választásokat követően is a szlovák kormánykoalíció tagja maradt.
2002-ben megalakult egy új szlovákiai magyar párt, amely a perszonális
autonómiára, a kisközösségek jogainak fokozatos növelésére helyezi a
hangsúlyt. Az új politikai tömörülés neve Magyar Föderalista Párt. Együttélés Politikai Mozgalom
(Együttélés) Az 1990 februárjában Duray Miklós
elnökletével alakult, magát centristaként meghatározó, a konzervatív és
liberális eszmerendszert egyaránt magáénak valló mozgalom a csehszlovákiai
kisebbségek összefogását tekintette fő céljának. A független Szlovákia
létrejötte után önálló magyar politikai pártként folytatta működését. Az Együttélés mindenekelőtt az önkormányzatiság
megteremtésében látta a kisebbségek kulturális és politikai
önmegvalósításának biztosítékait, s e koncepciónak megnyerte a többi
szlovákiai magyar pártot is. 1994-ben a Magyar Koalíció tagjaként a
koalícióra eső szavazatok 45,81 %-át megszerezve 9 magyar
képviselőt juttatott a szlovák törvényhozásba. Az 1994. évi helyhatósági
választások eredményeképpen az Együttélés színeiben 131 polgármester került a
helyi önkormányzatok élére, s 2.215 helyi képviselővel rendelkezett a
választási ciklusban. A Mozgalom tagja volt a Liberális
Internacionálénak. Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom
(MKDM) A szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom
keretén belül alakult ki, s attól 1990 első felében különült el. A Bugár
Béla elnökletével működő mozgalom konzervatív jellegű,
keresztény-nemzeti szellemiségű szerveződés volt. Nagy súlyt
fektetett a szlovák ellenzéki és demokratikus körökkel kialakított
együttműködésre. Mind az 1990-es, mind az 1992-es
parlamenti választásokon ellenzékben politizált, koalícióban az
Együttéléssel. Az 1994. évi választások alkalmával a Magyar Koalíció
tagjaként az arra leadott szavazatok 43,95 %-ával 7 képviselőt juttatott
be a szlovák parlamentbe, ahol önálló ellenzéki politikát folytatott.
1994-ben az MKDM 56 polgármesteri és 1.367 önkormányzati képviselői
helyet szerzett meg. Tagja volt az Európai
Kereszténydemokrata Uniónak és az Európai Demokrata Uniónak. Magyar Polgári Párt (MPP) Az 1989. november 18-án alakult
Független Magyar Kezdeményezés (FMK) párttá alakulásával jött létre 1992
januárjában A. Nagy László elnökletével, megőrizve liberális, polgári
demokratikus elveket valló politikai orientáltságát. Az FMK kezdetben nem
támogatta a magyar mozgalmak önálló politikai erőként való megjelenését.
A Szlovákiai "bársonyos forradalom" fő szervező erejét
képviselő "Nyilvánosság az Erőszak Ellen" (NYEE)
politikai mozgalom keretében (autonómiáját megőrizve) kezdte meg
működését. Szervezeti vonatkozásban önálló arculata csak később alakult
ki. A NYEE listáján indulva az FMK 2,3 %-os szavazati aránnyal bekerült a
parlamentbe, s az 1992. évi választásokig kormánypárt volt. 1992 után parlamenten kívüli pártként
együttműködést alakított ki a már említett két magyar mozgalommal, majd
az 1994. évi választások előtt koalíciós szerződést írt alá velük.
A választások eredményeként az MPP elnöke bekerült a parlamentbe. Az 1994-es
helyhatósági választásokon a párt 62 polgármesteri és 81 önkormányzati
képviselői helyet szerzett. A pártnak jó kapcsolatai alakultak ki az
európai liberális pártokkal, társult tagja lett az Európai Liberális Pártok
Föderációjának és a Liberális Internacionálénak. Magyar Néppárt A Magyar Néppárt Popély Gyula
elnökletével 1991 decemberében alakult. Célja a jogállamiság megteremtése és
a kisebbségi jogok védelme. Az 1992-es választásokon koalíciós
szerződést kötött az Együttéléssel és az MKDM-mel. Képviselői
mandátumot azonban nem szerzett sem a szövetségi, sem a szlovák parlamentben.
Az 1994-ben megalakult Magyar Koalícióhoz nem csatlakozott, soha nem rendelkezett
parlamenti képviselettel. Az 1994-es helyhatósági választásokon négy
önkormányzati képviselője jutott be a helyi testületekbe. Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és
a Jólétért 1995 októberében Gyimesi György
vezetésével alakult, aki korábban az Együttélés egyik alelnöke volt. A párt a
V. Meciar vezette DSZM támogatásával működött, vezetőinek nézetei
számos vonatkozásban közel állunk a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom
programjához. Elnöke kiadta az Életünk c. lapot, amelynek megjelentetéséhez a
Pro Slovakia Alapítvány 1995-ben jelentős összeggel járult hozzá.
Támogatottsága alacsony fokú. Az 1998. évi választásokon önállóan indult, s a
szavazatok mindössze 0,19 %-át (6.587 szavazat) szerezte meg. A szlovákiai magyarság érdektelensége
miatt a felbomlott mozgalom vezetői 1999. december 17-én megalakították
a Szlovákiai Magyar Szocialista Pártot. A párt célja - alapszabályzata
szerint - az alulról építkező, önigazgatásra támaszkodó, a szociális és
nemzeti egyenrangúság folyamatait erősítő politizálás, a Magyar Koalíció
Pártjával karöltve szolgálni kívánja a magyar-szlovák kapcsolatok
erősítését, a szlovákiai magyarság ügyét és a közös Európa építését. A
párt elnöke dr. György István lett. 2000-ben azonban kettészakadt a párt, s
Gyimesi György vezetésével elkezdte tevékenységét a Magyar Szocialisták
Pártja, amely az elődmozgalomhoz hasonlóan nem az MKP-val, hanem a
Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal kíván együtt politizálni. A két
szocialista párt nemigen hallatja hangját, támogatottsága elenyésző, a pártok
népszerűségét figyelemmel kísérő közvélemény-kutatások felmérései
eddig egyiknek sem mutattak ki mérhető eredményt (0,1 %). Magyar Koalíció (MK) 1994 júliusában jött létre az MKDM, az
MPP és az Együttélés együttműködési szerződése alapján. A 150 tagú
szlovák parlamentbe az MKP 17 képviselője került be, akik két frakcióban
végezték munkájukat. A Magyar Koalícióhoz tartozó polgármesterek aránya 13,7
%, az önkormányzati képviselőké 15,0 % (az összes magyar
nemzetiségű választott önkormányzati képviselő aránya ennél még
magasabb volt). Programja szerint az MK a kisebbségi
érdekvédelemhez szükséges jogi keretek biztosításáért, a gazdaság
modernizálásáért küzdött, hogy megvédje, illetve tovább építse a szlovákiai
magyarság fejlődését biztosító intézményeket, szervezeteket, iskolákat
és önkormányzatokat. A nemzetiségi jogokat érintő
alapvető kérdésekben az MK egységes volt, a Koalíciót alkotó egyes
pártok azonban önálló politikai tevékenységet folytattak. Az MK rendszeres párbeszédet folytatott
Michal Kovác köztársasági elnökkel, aki különböző kérdésekben
időről-időre kikérte a magyar pártok véleményét. Az 1994-ben koalícióba tömörült magyar
pártok és mozgalmak kapcsolata a szlovák kormánnyal már az önálló Szlovák
Köztársaság létrejöttekor - 1993. január 1-je - sem volt feszültségmentes. Ez
a viszony Vladimír Meciar kormányának megalakulását követően, 1994-ben -
mindenekelőtt a kormány nemzetiségeket sújtó jogkorlátozó és tudatos
feszültségeket keltő politikája miatt - különösen rosszra fordult. Meciar
pártja és koalíciós partnerei Szlovákia nemzetközi tekintélyének romlásáért
jelentős mértékben a magyar nemzeti közösséget vádolták. A három szlovák ellenzéki párt, a
Kereszténydemokrata Mozgalom (DM), a Demokrata Unió (DU) és a Demokrata Párt
(DP) által 1997-ben létrehozott Kék Koalíció megalakulása után megindult a
párbeszéd és erősödött az együttműködés a szlovák ellenzék és a
magyar pártok között. A pártok megvitatták külügyi, belügyi, gazdasági és
kisebbségi programjaikat. Az 1997 augusztusában megalakult ötpárti Szlovák
Demokratikus Koalíció (SZDK) és az MK 1997 decemberében együttműködési
megállapodást írt alá, amelyben vállalták, hogy valamennyi, Szlovákia
demokratizálását és európai integrációját érintő kérdésben egyeztetik
álláspontjukat. Magyar Koalíció Pártja (MKP) Az MKP az MKDM, az Együttélés és az MPP
jogutódja ( Magyar Néppárt a hárompárti egyesülés előtt összeolvadt az
Együttéléssel). Az 1998. június 21-én megtartott egyesülő kongresszuson
az MKP alapvetően átvette e pártok minden belföldi és külföldi
kötelezettségét, valamint tagságát a nemzetközi szervezetekben. A
választójogi törvény módosítása késztette e pártokat, illetve mozgalmakat az
egyesülésre, de a szlovákiai magyar társadalmi igény is ebbe az irányba
hatott. A párton belül a konzervatív és a liberális irányultságot a
keresztény-konzervatív-népi és polgári-liberális platform jelenítette meg. A
párt elnöke Bugár Béla, első elnökhelyettese Duka Zólyomi Árpád, az
Országos Tanács elnöke Farkas Pál, a keresztény-konzervatív-népi platform
elnöke Csáky Pál, a polgári liberális platform elnöke A. Nagy László lett. A
párt tiszteletbeli elnökévé Duray Miklóst választották az alakuló
kongresszuson. 2000-ben a Révkomáromban megtartott kongresszuson módosították
a párt alapszabályát, eltörölték a platformokat, kibővítették ez
Elnökséget, s szakmai alelnököket választottak. Bugár Béla maradt a párt
elnöke, Duka Zólyomi Árpád általános elnökhelyettes lett, Duray Miklós pedig
ügyvezető alelnöki posztot kapott. Alelnökök lettek még: Kvarda József
(közigazgatás), Szigeti László (kultúra és oktatásügy), Harna István
(gazdasági), Gyurovszky László (pártkapcsolatok), Bauer Edit (szociális
ügyek) és A. Nagy László (emberi és kisebbségi jogok). Az 1998 szeptemberében megtartott
parlamenti választásokon a párt önállóan vett részt, 306.623 szavazatot
kapott, az összes szavazat 9,12 %-át. A parlamentben 15 mandátumot szerzett.
A választási eredmények alapján az MKP az ország negyedik legerősebb
pártja lett. Az MKP az 1998-2002-es választási ciklusban a szlovák
kormánykoalíció tagja volt. A párt 2000. június 7-én az Európai
Néppárt társult tagjává vált, 2001-ben pedig tagfelvételt nyert az Európai
Demokrata Unióba (EDU). A Magyar Koalíció Pártja a 2002-es
parlamenti választásokon a szlovákiai magyar politika eddigi legjobb
eredményét érte el: 321 ezer szavazattal, 11,17 %-os támogatottsággal 20
parlamenti képviselői helyet szerzett. A parlamentben Bugár Béla
pártelnök alelnöki posztot kapott. A pénzügyi és költségvetési bizottság
elnöki posztját Farkas Pál, az emberi, kisebbségi jogok és a családvédelmi
bizottság elnöki posztját pedig A. Nagy László tölti be. A párt parlamenti
frakcióját Bárdos Gyula vezeti. Az MKP jelentős szerepet kapott a
kormányzati munkában is. Csáky Pál az emberi és kisebbségi jogokért, valamint
az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesi posztra
került. A mezőgazdasági minisztériumot Simon Zsolt, a vidékfejlesztési
és építésügyi tárcát Gyurovszky László, a környezetvédelmit pedig Miklós
László irányítja. A Magyar Koalíció Pártja öt államtitkári posztot tölthet
be. A külügyminisztériumban Berényi József, a pénzügyminisztériumban
Podstránsky Vladimil, a gazdasági tárcánál Pomóthy László, az oktatásügyinél
Szigeti László, a kulturálisnál Kvarda József, a vidékfejlesztési és
építésügyi minisztériumban pedig Lukács Zsolt látja el az államtitkári
feladatokat. Magyar Föderalista Párt A Szlovák Belügyminisztérium 2002-ben
jegyezte be a pozsonyi székhellyel működő pártot, amely a
keresztény-konzervatív elvrendszer mellett a magyarok jogvédelmét vállalta
feladatul. A párt elnöke Mihajlovics József. A párt részt vett a 2002-es
helyhatósági választásokon, s országosan mintegy 20 képviselői helyhez
jutott. 5. GAZDASÁG A magyarlakta területek gazdasági
lehetőségei Szlovákia többi területéhez viszonyítva
kedvezőtlenebbek. Ennek több oka van: az 1945 és 1948 közötti
időszakban a kitelepítés elsősorban a magyar földbirtokos
parasztságot, a vállalkozói és kereskedői réteget és az értelmiséget
sújtotta, teljes egészében eltűnt a szlovákiai magyar középosztály, a magyarok által lakott járásokban -
ahol Szlovákia teljes lakosságának közel 23 %-a él - a kommunista
időszakban a legkisebb volt az egy főre eső állami beruházások
értéke, összességében 50-70 %-kal maradt el a szlovákok által lakott járások
beruházásai mögött, ezen a területen 1988-ban Szlovákia
állóeszközeinek csupán 14 %-a volt fellelhető. Ennek következtében a magyar
nemzetiségű lakosság gazdasági aktivitása és a népgazdasági ágazatok
szerinti megosztása a szlovák lakossághoz viszonyítva kedvezőtlenebb.
Ehhez járul még az eltérő települési szerkezet (a magyarok többsége
falvakban él), ennélfogva sokkal kevesebb a munkalehetőség is. Nem
véletlen, hogy a magyarok által lakott járásokban a munkanélküliség
meghaladja az országos átlagot, de vannak olyan térségek is - pl. a
Rimaszombati járás -, ahol az országos átlag kétszerese a munkanélküliek
aránya. A Szövetség a Közös Célokért Polgári
Társulás 2002 kora őszén készített egy felmérést, amely 11 ezer olyan
szlovákiai magyar családra terjedt ki, amelyekben legalább két gyermek
iskolaköteles. A felmérés arról tanúskodik, hogy a munkanélküliségen kívül a
magyarok hátrányos gazdasági helyzetét az általuk lakott régiókban az
országos átlagnál alacsonyabb bérezés is rontja. A felmérés szerint a
családok 47 %-ában a havi tiszta jövedelem nem érte el a 10.000 Sk-t sem,
holott a diákok igen jelentős részének utaznia kell, amennyiben
anyanyelvi iskolába akarják járatni őket a szülők. (Az alapiskolás
diákok 37 %-a ingázik, a középiskolások esetében ez az arány meghaladja a 70
%-ot, az utazás költségeit pedig teljes egészében a szülőknek kell
viselniük.) A felmérés ugyan nem volt reprezentatív,
a megkérdezettek nagyságrendje alapján azonban megfelelő képet alkotható
a szlovákiai magyarság helyzetéről, amit egyébként a Statisztikai
Hivatal adatai is alátámasztanak. Szlovákiában az országos átlagkereset
2002-ben 13.400 Sk volt. A magyarok lakta kerületekben ezt az átlagot csak a
Kassai régió éri el, a Nagyszombatiban az átlag csupán 12.800 Sk, a
Nyitraiban 11.900 Sk, a Besztercebányaiban pedig 12.100 Sk. Ennél a mutatónál
is beszédesebb az átlagkeresetek járási bontása, amelyből kiderül, hogy
a magyarok lakta járások nemcsak az országos, hanem a kerületi átlagtól is
messze elmaradnak. A kassai kerületben például a Nagymihályi járás átlaga
csupán 11.700 Sk, a Rozsnyói járásé 10.900 Sk, a Tőketerebesi járásé
pedig mindössze 9.800 Sk. A Nagyszombati kerületben a két magyar járásban (Dunaszerdahely,
Galánta) az átlagbér csupán 10.500 Sk. A Nyitrai kerületbe tartozó Érsekújvár
átlaga megfelel a kerületinek, de a Lévai járás átlaga már csak 11.000 Sk, a
Komáromié pedig mindössze 9.900 Sk. A Besztercebányai kerület átlagától több
mint ezer koronával marad el a Losonci és a Rimaszombati járás (10.800 Sk) a
Nagykürtösi járásban pedig alig 9.600 Sk az átlagbér. A magyarok lakta vidékeken továbbra is
hiányzik a tőke. Az állami beruházások közül elenyésző
mennyiségű érinti ezeket a térségeket, amelyek elsősorban
környezetvédelmi jellegűek, kisebb hulladéklerakatok, vízvezetékek,
szennyvízelvezetők épülnek a falvakban. Annak ellenére, hogy több térség
(Királyhelmec, Rimaszombat, Losonc, Komárom, Bős stb.) is elkészült az
ipari park tervezetével, állami támogatás hiányában 2002-ben egyetlen egy sem
jött létre, holott a tervezeteket - tekintettel a térségekben mutatkozó
nagymértékű munkanélküliségre - a munkaügyi és szociális minisztérium is
támogatja. Az elmondottak érvényesek a külföldi tőkére is, ami elsősorban
a rossz közlekedési és útviszonyokkal magyarázható. Dél-Szlovákiában ugyanis
csak részlegesen villamosított a vasút, így például a Pozsony-Kassa
vasútvonal déli szakaszán csak Zólyomig tudja villanymozdony vontatni a
szerelvényt, az autósztrádát pedig - annak ellenére, hogy a rengeteg híd és
alagút miatt az építkezés mintegy 40 %-kal drágább, mintha a
Nyitra-Besztercebánya szakaszon, azaz a déli vonalon épülne - a Magas Tátrán
keresztül építik. Szlovákiában 2002 végén 356.306 kis- és
középvállalkozást tartottak számon, amelyek a GDP 60 %-át állítják elő.
Ezen a téren a fejlődés megfelel a környező országokban
tapasztalható trendeknek. A kis- és középvállalkozások között 54.466
rendelkezik jogi személyiséggel, 301.840 pedig természetes személy. A magyarok
lakta vidékeken az országoshoz hasonló a kis- és középvállalkozások aránya és
szerkezete. A privatizáció Szlovákiában igen
vontatottan haladt előre, abba szinte kizárólag a korábbi
kormánypártoknak volt beleszólása, a magyarok ebből a folyamatból teljességgel
ki voltak zárva. Az állami vagyon szétosztása legtöbbször politikai
szempontok szerint történt. A külföldi tőke ezért csak igen lassan és
területileg nagyon aránytalanul áramlott az országba, s csupán töredékét
fektették be a magyarlakta területeken. A Dzurinda-kormány idején annyiban
változott a helyzet, hogy a magánosítási folyamatba bevonták a külföldi
tőkét. A szlovákiai magyarok ugyan így sem jutottak állami vagyonhoz,
Magyarország viszont sikeresen bekapcsolódhatott a folyamatba: 2001-ben az
OTP privatizálhatta a szlovák Befektetési és Fejlesztési Bankot (IRB),
2002-ben pedig a MOL lett a Slovnaft többségi tulajdonosa. A 2002-es esztendőt a magánosítás
szempontjából igen jónak értékelik Szlovákiában, annak ellenére, hogy a
stratégiainak nevezett vállalatokat a törvény értelmében csak részlegesen
privatizálhatta a Dzurinda-kabinet. (A törvény értelmében csupán a részvények
49 %-át adhatták el.) Ennek megfelelően a Gázműveket a Ruhrgas, a
Gaz de France és Gazprom által létrehozott nemzetközi konzorciumnak 2,7 Mrd
USD-ért sikerült eladni, a Transpetrol kőolajvezetéket a Yukos vette meg
74 M USD-ért, a Nyugat-szlovákiai Energetika Rt-t 330 M euróért az E. On
Energie, a Közép-szlovákiai Energetika Rt-t 158 M euróért az Electricité de
France, a Kelet-szlovákiai Energetika Rt-t pedig 130 millió euróért az RWE
Plus szerezte meg. A Szlovák Biztosító Rt-re a törvény nem vonatkozik, ezért
annak 66,7 %-át adhatta el az ország, s az Allianz AG 145 M eurót fizetett ki
a részvényekért. 3. táblázat A legfontosabb gazdasági mutatók
kerületi bontásban
A szlovák kormány évek óta nagy
erőfeszítéseket tesz a kerületek, de különösen a járások között
mutatkozó hatalmas különbségek leküzdésére (a Kassai kerületben például
magában a városban a munkanélküliség a 10 %-ot sem éri el, Tőketerebes
térségében ugyanakkor meghaladja a 30 %-ot, s amíg Kassa városában az átlagkereset
több mint 15.000 Sk, addig az említett Tőketerebesi járásban 10.000 Sk
alatt marad). A külföldi tőke
munkahelyteremtő beruházás esetén öt éves nyereségadó-mentességben
részesül, amennyiben a beruházás értéke eléri az 1.000.000 eurót. A hazai beruházók
esetében adócsökkenést garantál a kormány, ha befektetésük legalább 500.000
eurós. A kormány a munkahelyteremtést segítő alapokat is működtet,
az ország költségvetési gondjaihoz mérten azonban ezek voltaképpen csak
szimbolikus segítséget jelentenek. Így például 27 kiemelt járásban összesen
90 M Sk-t pályázhattak meg a kis- és középvállalkozók, s ugyanennyit tud
biztosítani a költségvetés a folyó, 2003-as esztendőre is. A régiók
közötti hatalmas különbségeket tükrözi egyébként az ország Nemzeti Régiófejlesztési
Programja is, amely 2002 legvégén készült el, és az Európai Unió az év végéig
nem is hagyta jóvá. A Program mindenestre azt javasolja, hogy a kohéziós
alapokból Pozsony-kerületen kívül pályázat útján minden kerület
részesülhessen, ezen belül azonban vannak olyan kiemelt régiók, amelyek
esetében az állami hozzájárulás eleve előnyösebb helyzetbe hozza majd a
pályázókat más térségekkel szemben. A munkanélküliség csökkentésére szociális
jellegű intézkedéseket is hozott a 2002 őszén felállt új kormány,
de ezek elsősorban csak a szigorúbb ellenőrzésre, a feketemunka
visszaszorítására korlátozódnak, gazdaságélénkítő hatásuk gyakorlatilag
nincs. Az átlagbérek alakulása is jól tükrözi
az ország lakossága szociális helyzetének alakulását. 4. táblázat Az átlagbérek, a munkanélküliség és a
felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának alakulása Szlovákia
kerületeiben 2002-ben
A többi posztkommunista országhoz
hasonlóan Szlovákiában is a bank- és biztosítói szféra, valamint az
energetika és a távközlés a legjobban fizető ágazat. Az országos
átlagórabér 103.000 Sk, az említett ágazatokban viszont ennek csaknem a
dupláját keresik a szakemberek. Az országos átlag felett keresnek még az
orvosok (az órabér 125 Sk), a gépiparban dolgozók (111 Sk), megközelítik az
országos szintet a tömegközlekedés dolgozói (96 Sk), ellenben igen
jelentősen elmarad ettől például a pedagógusok bére, s ennél is
rosszabb a helyzet a kiskereskedelemben és a közszolgáltatásokban. (1 Sk 6
Ft-nak felel meg.) 5. táblázat A befektetett külföldi tőke
alakulása Szlovákiában 1996 és 2002 között
----------------- * A 2001. és 2002. évi adatok a Nemzeti
Bank összegző adatai, azaz a jegybank ennyi külföldi tőkét tartott
nyilván Szlovákiában az év végén. Magyar-szlovák gazdasági kapcsolatok A szlovák-magyar gazdasági kapcsolatok
1993-tól töretlenül fejlődnek, amit a két ország közelsége
kezdettől fogva indokolttá tett, ám a politikai kapcsolatok nem mindig
kedveztek az együttműködésnek. 1998 után azonban minden akadály elhárult
a jó kapcsolatok építése elől, s ez meg is látszott a fejlődésben.
Minőségi változás állt be az ezredforduló után, amikor is a szlovák
hivatalos szervek nyitottak a magyar tőke előtt is, tehát ma már
nemcsak a kölcsönös kereskedelem kapcsolja össze a két országot, hanem
megindult a tőkeáramlás is. Ugyanakkor nem történt még jelentős
előrelépés a közös beruházások tekintetében, sem a két ország területén,
sem pedig harmadik országokban nem léptek fel még fel közösen szlovák és
magyar cégek. A kereskedelmi kapcsolatok egyik
jellemző vonása, hogy évek óta Szlovákia zár aktívummal. Igaz, ezen a
téren is változott a helyzet, hiszen míg 2000-ben a szlovák aktívum még elére
a 387 M USD-t, addig 2001-ben már csak 191 M USD-re rúgott, 2002-ben pedig
további 8 %-kal, 182 M USD-re csökkent. A kölcsönös befektetések tekintetében
Magyarország van jobb helyzetben. Közel száz bejegyzett magyar-szlovák vegyes
vállalatot tartanak nyilván, ezek vagyonának együttes értéke eléri az 1 Mrd
USD-t. Szlovákia területén hozzávetőleg 580 szlovák-magyar vegyes
vállalat működik, 5,5 Mrd USD együttes vagyonnal. 2000 végén
befektetőként megjelent Szlovákiában a MOL Gáz- és Kőolajipari Társaság,
amely stratégiai partnere lett a Slovnaft Rt-nek, 2002-ben pedig a legnagyobb
szlovák kőolajfinomító többségi tulajdonosává vált. Ugyancsak 2002-ben
az OTP privatizálhatta a szlovák Befektetési és Fejlesztési Bankot, ami az
első magyar tőkeberuházás a szlovák pénzpiacon. Szlovákia külföldi
befektetőinek listáján Magyarország jelenleg a 8. helyet foglalja el, a
működő külföldi tőke 2,5 %-át teszik ki a magyar beruházások. 6. táblázat A magyar-szlovák áruforgalom
főcsoportonkénti alakulása az 1999. és 2001. években
2002-ben a Szlovákiába irányuló magyar
export értéke 496,8 M USD-t, a Magyarországra irányuló szlovák kivitelé pedig
679,7 M USD-t tett ki, a magyar-szlovák külkereskedelmi forgalom ily módon
összesen 1.176,5 M USD-re rúgott. A magyar kivitel a korábbi évhez
viszonyítva 20,8 %-kal nőtt, míg a szlovák kivitel 12,8 %-kal
emelkedett. A kereskedelmen belül a magyar kivitel elsősorban a gépek,
gépi berendezések és az energiahordozók tekintetében mutat jelentős
javulást, ezzel szemben az élelmiszeripari termékek kivitele csaknem 17 %-kal
csökkent. 6. CIVIL TÁRSADALOM A kommunista érában minden szervezet és
intézmény csak a párt- és állami szervek beleegyezésével alakulhatott meg, s
kizárólag állami támogatásból működhetett. A rendszerváltást
követően ezen a téren alapvető változás - javulás - állt be, ám
Szlovákiában a kisebbségi szervezetek és intézmények támogatásáról semmilyen
jogszabály nem rendelkezik, ennélfogva az állami támogatásra szoruló, olykor
állami feladatot ellátó szervezetek és intézmények munkája mind a mai napig
megbénítható az anyagi juttatások megszüntetésével, amire különösen az 1994
és 1998 közötti időszakban számtalan példa volt. Ebben az
időszakban gyakorlatilag kizárólag magyarországi alapítványi
támogatásoknak köszönhetően nem omlott össze a szlovákiai magyar civil
társadalom, illetve annak szervezetei. A rendszerváltozás előtt az
egyetlen engedélyezett szervezet a CSEMADOK volt, amely azonban nemcsak
kulturális feladatokat látott el, hanem szinte az egész magyar társadalmi és
oktatási érdekvédelmet magára vállalta. A "bársonyos forradalmat"
követően viszonylag hamar megszervezte magát a szlovákiai magyarság társadalma.
A szervezet 2000 márciusában tisztújító közgyűlést tartott, elemezte
helyzetét, s a megújulás irányába mutató intézkedéseket jelölt meg.. A
legnagyobb feladat, amellyel az új vezetésnek szembe kell néznie, a CSEMADOK
anyagi biztonságának megteremtése. A szervezet korábbi adósságait - a szlovák
kormány egyszeri támogatásának köszönhetően - 1999-ben sikerült
felszámolni. A CSEMADOK 2003. május 21-én tisztújító és 2003 novemberében
programalkotó és alapszabály-módosító közgyűlést tart. A CSEMADOK (teljes nevén Szlovákiai
Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) mellett a szlovákiai
magyarság az 1989. novemberi változásokat követően számos további
érdekvédelmi és szakmai szervezetet, egyesületet hozott létre. 1990. május 8-án alakult meg a
Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ), amely kiemelkedő
szerepet játszott az elmúlt évtized során a szlovákiai magyar oktatásügy és
pedagógusok érdekképviseletében, szakmai támogatásában, a nemzetiségi jogok
védelmében. Elnöke: Pék László. Az SZMPSZ hathatós támogatásával alakult
meg 1997-ben a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége (SZMSZSZ). Elnöke:
Mézes Rudolf. 1991 áprilisában a korábbi Magyar
Diákszövetség jogutódjaként alakult meg a szlovákiai magyar Diákhálózat,
amely elsősorban érdekvédelmi szervezet, s emellett főként a
szlovákiai magyar diákok közösségének megszervezésén fáradozik. A magyar
egyetemista és középiskolás diákok politikailag független ifjúsági
szervezete, új elnöke: Szakszon Norbert. A magyar keresztény értelmiség
összefogását és társadalmi aktivitásának erősítését tűzte ki célul
az 1992-ben megalakult Magyar Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, amely
évente országos értekezletet rendez a keresztény értelmiség és a hívők
időszerű problémáiról. A rendszerváltozás után
újjászerveződött a Szlovákiai Magyar Cserkész-Szövetség is, amely
eredményes szervező munkát folytat a fiatalok körében. 1997. április 19-én Ipolyságon (a január
4-5-én Csölösztőn tartott összejövetel döntése alapján) alakult meg a
Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, amely a pártsemleges, független
értelmiség (szellemi erők) összefogását és a szlovák demokratikus
értelmiséggel való együttműködést kívánja elősegíteni. A
tanácskozás alapszabályt fogadott el, s deklarációt jelentett meg a NATO
melletti népszavazással kapcsolatban, továbbá állásfoglalást tett közzé a
demokrácia érvényesülésének hiányairól Szlovákiában, majd később (június
9-én) a kisebbségi oktatás helyzetéről. 1998-ban alakult meg a Magyar Ifjúsági
Közösség, amely nemes célt tűzött maga elé: a fiatalok szociális helyzetétől,
végzettségi fokától függetlenül, ideológiamentesen fogja össze a
településeken működő ifjúsági szervezetek munkáját. A MIK azóta az
egyik legismertebb felvidéki magyar ifjúsági szervezett lett, amely több
nyári szabadegyetemet és művelődési tábort is szervez. 2000-ben kezdte meg tevékenységét a
Szlovákiai Magyar Nagycsaládosok Szövetsége, továbbá minden nagyobb városban
működnek a Város és Vidéke Célalapok (összesen 24 ilyen célalapot hoztak
létre). 2001-ben alakult meg a Szövetség a Közös
Célokért Polgári Társulás, amelyet az MKP, a Csemadok, a Cserkészszövetség, a
Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szülők Szövetsége hívott
életre. A polgári társulás az alapító tagok munkáját hivatott segíteni és
koordinálni, ugyanakkor a szomszédos államokban élő magyarokról szóló
törvény megvalósításának elősegítését (így pl. a magyar igazolványok
iránti kérelmek begyűjtését és a magyar konzulátusra történő
továbbítását) is vállalta. 7. OKTATÁS A második világháború utáni években a
szlovákiai magyar iskolák bezárása, a kitelepítések, a deportálások és a
lakosságcsere következtében a szlovákiai magyarság szinte értelmiség nélkül
maradt. A kitelepítés és kiűzetés áldozatául esett több ezer magyar pedagógus
is. Amikor 1949-1950-ben újranyitották a magyar iskolákat Csehszlovákiában,
csupán 100 szakképzett magyar pedagógust találtak. A jelenlegi magyar tanítási nyelvű
iskolák hálózata az ötvenes években alakult ki. A magyarság asszimilálását
célzó intézkedések mindvégig összefüggésben voltak a magyar iskolahálózat
leépítésére irányuló törekvésekkel, amelyek különösen a hetvenes és a
nyolcvanas években erősödtek fel. A magyar iskolahálózatot érintő
átszervezések, az iskolák összevonása, az egy településen belüli szlovák és
magyar iskolák közös igazgatóság alá vonása, a magyar pedagógusok és a magyar
egyetemi oktatás hiánya mind a mai napig kedvezőtlen hatással van a
magyar oktatásügyre. 1996. évi adatok szerint a szlovákiai
tanuló ifjúság 8,8 %-a magyar nemzetiségű, de csak 6,8 %-a jár magyar
tannyelvű iskolába. Az összes magyar iskolaköteles gyermek mintegy 26,2
%-a nem anyanyelvű iskolát látogat, amihez jelentős mértékben
hozzájárul, hogy 130 településen, ahol a magyar ajkú lakosság többséget
alkot, nincs magyar tannyelvű iskola. Évek óta csökken a magyar
tannyelvű iskolák, osztályok száma. A 7. és 8. táblázatból kitűnik,
hogy az utóbbi időben némi pozitív változás következett be. Ugyanakkor
egyes járásokban, régiókban esetenként a magyar gyermekek 30-35 %-a sajátítja
el a tudás alapjait szlovák tanítási nyelvű alapiskolában. Szlovákiában jelenleg nincs sem magyar
magánóvoda, sem magyar tanítási nyelvű magán-alapiskola. A szlovák
magánóvodákban és magán alapiskolákban nem tartanak számon magyar nemzetiségű
gyermeket. 32 magyar gyermek két magyar egyházi óvoda két osztályába, további
három pedig szlovák egyházi óvodába jár. Magyar tanítási nyelvű egyházi
alapiskolák a következő járásokban működnek: Dunaszerdahely - I-IX.
évfolyam, 232 tanuló; Komárom - I-IX. évfolyam, 178 tanuló; Léva - I-IX.
évfolyam, 366 tanuló; Nagykürtös - 1-IV. évfolyam, 45 tanuló; tanulóik
együttes létszáma tehát 821. 7. táblázat A szlovákiai állami óvodákat látogató magyar nemzetiségű gyermekek
megoszlása a 2000-2001-es tanévben, az óvodai foglalkozások nyelve szerint
---------------- * Megjegyzés: a negatív adat azt jelzi,
hogy mennyivel több gyermek jár a magyar intézetbe, mint amennyi a magyar
nemzetiségű gyermekek száma az adott járásban (Kassa I., Kassa II. és
Kassa-környéke járás). 8. táblázat Az állami alapiskolákat látogató magyar nemzetiségű gyermekek
megoszlása a 2000-2001-es tanévben, a tanítás nyelve szerint
-------------- * Megjegyzés: a negatív adat azt jelzi,
hogy mennyivel több gyermek jár a magyar intézetbe, mint amennyi a magyar
nemzetiségű gyermekek száma az adott járásban (Pozsony I., Kassa I. és
Nagymihályi járás) A szlovákiai oktatásügyben 2002-ben igen
jelentős változás történt. A 2001-ben elkezdett közigazgatási reform részeként
2002. július 1-jével az óvodák és általános iskolák a helyi, a gimnáziumok és
középiskolák pedig a kerületi önkormányzatok fennhatósága alá kerültek. Igaz,
a reformfolyamat részeként mind a mai napig nem került sor az adóreformra,
vagyis az adórendszer decentralizálására, ami jelentősen megnehezíti az
önkormányzatok számára az iskolák és csatlakozó intézmények fenntartását.
Jogi szempontból viszont a szlovákiai magyarság még soha nem gyakorolt ilyen
nagy jogköröket iskolarendszere felett. A közigazgatási jogkörökről
szóló törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy nemcsak az iskolák fenntartása,
hanem alapítása is a helyi önkormányzat joga. A változástól - különösen az
adóreform megvalósítása után - azt várja a Magyar Koalíció Pártja, illetve a
magyar oktatásügyben érintettek, hogy megalakulnak azok a kisiskolák,
amelyeket a hetvenes években zártak be, s ami negatív értelemben nagy
hatással volt az anyanyelvi oktatásra. 2002-ben azonban elsősorban a
negatívumok domináltak, nevezetesen az, hogy az állam az iskolaépületek
fenntartására évek óta alig biztosított forrást, az épületeket az
önkormányzatok katasztrofális állapotban voltak kénytelenek átvenni,
fenntartásuk, illetve állaguk javítása pedig immár az ő feladatuk, ami
jelentősen megterheli költségvetésüket. További fontos változás, hogy a kormány,
illetve a parlament egyenrangúsította az ország állami, illetve magán- és
egyházi iskoláit. Már a 2002-2003-as tanévben gyakorlatilag azonos támogatást
kapnak az iskolatípusok, a támogatás mértéke a diákok számától függ. Ezzel
kapcsolatban is arra számítanak a magyar politikusok és szakemberek, hogy az
elmúlt évekhez képest sokkal gyorsabb ütemben alakulnak majd magyar magán- és
egyházi iskolák. Szlovákiában az egyházi alapiskolákban
tanuló gyermekek száma 25.521, közülük 1.061 magyar nemzetiségű. Az
egyházi alapiskolákban tanuló (1.061) magyar nemzetiségű diák 97,27 %-a
(1.032)tanulhat anyanyelvén. Az 1993-94-es tanévben a magyar nemzetiségű
óvodás gyermekek 22,85 %-a, az 1996-97-es tanévben 23,30 %-a, 2000-ben pedig
21,34 %-a járt szlovák óvodába. Ugyanezekben a tanévekben a magyar
nemzetiségű iskolaköteles gyermekek 21,19 %-a, 23,12 %-a, illetve 19,01
%-a látogatott szlovák tanítási nyelvű állami alapiskolát. Figyelemre
méltó, hogy az előző kormányzat kisebbség-, illetve magyarellenes
ténykedése alatt növekedett a szlovák óvodákban és alapiskolákban tanuló
magyar gyermekek részaránya, míg az 1998. évi választások után ez az arány
jelentősen csökkent. Az egyes járások szintjén ugyanakkor különböző
trendek figyelhetők meg. Amíg a szlovák tanítási nyelvű
alapiskolába járó magyar gyermekek részaránya az 1993-94-es és a 2000-2001-es
tanév között a Dunaszerdahelyi járásban 14,74 %-ról 13,33 %-ra, a Lévai
járásban 22,65 %-ról 21,29 %-ra, a Nyitrai járásban 48,81 %-ról 36,36 %-ra,
az Érsekújvári járásban 24,38 %-ról 19,72 %-ra, a Rimaszombati járásban 18,86
%-ról 9,18 %-ra, a Nagykürtösi járásban 39,66 %-ról 34,47 %-ra, a Komáromi
járásban pedig 17,18 %-ról 13,33 %-ra mérséklődött, addig ugyanebben az
időszakban a Losonci járásban a csökkenés csak 0,18 %-os volt, sőt,
a Tőketerebesi járásban a szlovák tanítási nyelvű alapiskolát
látogató magyar nemzetiségű gyermekek részaránya 22,70 %-ról 32,78 %-ra
növekedett. A legelszomorítóbb adatok azonban a Nyitrai járás szlovák óvodát
látogató magyar nemzetiségű gyermekei esetében regisztrálhatók: itt ez a
részarány 87,62 %, a Losonci és a Nagyrőcei járásban 41,08 %, illetve
45,15 %, a Galántai járásban 27,82 %, a Vágsellyei járásban pedig 39,95 %. 9. táblázat A magyar középiskolai tanulók megoszlása
Szlovákiában a 2000-2001-es tanévben
10. táblázat Az egyetemi hallgatók megoszlása
Szlovákiában a 2001-2002-es tanévben
A szlovákiai magyar felsőoktatás
terén az elmúlt két esztendőben fontos események történtek. A
pedagógusképzés terén előrelépést jelent - bár komoly terheket ró a
szlovákiai magyar fiatalokra -, hogy a szlovák oktatási tárca rendezte a magyar
tanárképző főiskolák végzettjeinek helyzetét. Oklevelüket ugyan nem
ismeri el, ám háromszemeszteres továbbképzést biztosított számukra a nyitrai
és a besztercebányai egyetemen, ahol pedagógusképzés is folyik, így másfél év
alatt teljes értékű pedagógusként oktathatnak a magyar iskolákban. Ez
vonatkozik a Komáromi Városi Egyetem levelező tagozatos hallgatóira is. Jelentős előrelépés történt
2001-ben a szlovákiai magyar felsőoktatás terén az által, hogy
Észak-Komáromban megkezdte munkáját a budapesti Közgazdasági és Államigazgatási
Egyetem kihelyezett kara, amely elsősorban közgazdászokat és
menedzsereket nevel a szlovákiai magyar társadalom számára. A kart a Selye
János Alapítvány működteti, s magyarországi és szlovákiai előadók
oktatják az immár 400 első- és másodéves diákot, akik ösztöndíjban és
ingyenes kollégiumi ellátásban részesülnek. Az elképzelések szerint az
egyetem kihelyezett részlegén folyamatosan emelik a diákok és tanárok számát
úgy, hogy 2005-ben mintegy ezer diák folytathassa itt tanulmányait, s közben
egyre bővül majd a tantárgyi-szakmai kínálat is. Az oktatás magyar,
szlovák és angol nyelven folyik. 2002-ben erőteljesen rajzolódott ki
az önálló szlovákiai magyar egyetem megalakulásának a lehetősége is. Az
új szlovák kormány programjába ugyanis kiemelt feladatként került be az
intézmény megalakításának szándéka. Az MKP jóvoltából a program szerint az
egyetem még 2003-ban megalakul, s munkáját 2004-ben kezdi meg úgy, hogy a
2004-2005-ös tanévben már fogadhatja első diákjait. A nyitrai Konstantin Egyetemen is
alakult egy új kar 2002-ben, amely ugyancsak hozzájárulhat a felvidéki magyar
fiatalok műveltségi szintjének emeléséhez. Igaz, a szlovák kormány és az
MKP által szorgalmazott önálló magyar kar nem alakult meg, ezzel szemben
létrejött a közép-európai kultúrák kara, amely továbbra is vállalja a magyar
pedagógusok képzését, és az elképzelések szerint kultúraszervezői, s
talán néprajzi szakok is otthont kapnak a karon, természetesen a szlovákiai
kisebbségekhez tartozó fiatalok képzését szolgálva. Városi Egyetemek A komáromi önkormányzat a meglévő
jogszabályoknak megfelelően 1992. június 16-án hozta létre a Városi
Egyetemet, amely magyarországi társintézmények (Benedek Elek
Óvónőképző Főiskola, Sopron; Apáczai Csere János
Tanítóképző Főiskola, Győr; Kertészeti és Élelmiszeripari
Egyetem Kertészeti Főiskolai Kara, Kecskemét) kihelyezett tagozataként
működik. A végzős hallgatók diplomáját magyarországi
felsőoktatási intézmény adja ki. A Városi Egyetemnek az 2000-2001-es
tanévben 450 hallgatója volt. Igazgatója Sidó Zoltán. Királyhelmecen a Városi Egyetem a
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozataként 1993-ban jött
létre. Igazgatója Gillányi István. A királyhelmeci 8 szemeszteres képzés
főiskolai szintű közgazdászdiploma megszerzéséhez nyújt lehetőséget.
Mindkét városi egyetem esetében
megoldatlan a diplomák elismerése és a városi egyetemek akkreditációja, mivel
az oklevelek kölcsönös elismeréséről szóló magyar-szlovák egyezmény csak
az egyetemi oklevelek elismerését teszi lehetővé. Így a magyarországi
főiskolák diplomái csak annyi segítséget jelentenek a szlovákiai magyar
diákok számára, hogy háromszemeszteres továbbképzés után megkapják a szlovák
egyetem oklevelét. Ezt a három szemesztert azonban kizárólag önköltséges
alapon végezhetik el. E két városi egyetemen kívül
magyarországi főiskolák kihelyezett tagozatai működnek még Kassán
(sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola), Dunaszerdahelyen
(tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája), valamint Kassán és
Diószegen (budapesti Gábor Dénes Főiskola). Az oklevelek elismerése
hasonlóan megoldatlan, mint a városi egyetemek esetében. 1990 őszén alakult meg a Calvin
János Teológiai Intézet (Komárom), amely később a Calvin János Teológiai
Akadémia nevet vette fel, s hitoktatókat és lelkészeket képez. A 22 tanárból
3 magyarországi. Működéséhez a szlovák kormányzat az intézmény
megalakulásától kezdve nem nyújt anyagi támogatást. A teológiai intézet
működését külföldi testvérgyülekezetek adományai és magyarországi
alapítványok biztosítják. A helyzet 2001-ben csak annyit változott, hogy
Erdélyi Géza püspököt fogadta Dzurinda kormányfő, s ígéretet tett arra,
hogy az akadémiát besorolják a szlovák iskolarendszerbe, azt követően
pedig kaphatnak állami támogatást is. Ez azonban még nem vonatkozott a 2001-2002-as
tanévre. Az Akadémia akkreditálásnak ügye bekerült a jelenlegi jobbközép
kormány programjába is. 11. táblázat A teológusképzés költségvetési
támogatása Szlovákiában 2000-ben
-------------- * Az 1991. évi népszámlálás adatai ** Egyházi adatok *** A Szlovákiai Református Keresztyén
Egyház jelenlegi becslése szerint a református hívek száma cca. 120-140 ezer
fő körül mozog. (2001. március 26-ai információ.) **** Nem történelmi egyházak 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA,
TUDOMÁNY Állami kulturális és
közművelődési intézményhálózat Színházak 1952-ben alakult a Faluszínház magyar
részlegének tagjaiból a MATESZ (Magyar Területi Színház) Drámai Színház.
1990. június 1-jétől Komáromi Jókai Színház néven működik. Miután a
színház 1999. április 1-jén visszanyerte jogalanyiságát, Kiss Péntek Józsefet
nevezték ki igazgatójává. Az 1969. október 31-e óta
működő kassai Thália színházi társulat önállóságát 1971-ben
megszüntették, azóta a MATESZ (Komáromi Magyar Területi Színház)
fiókintézeteként működött tovább. 1990. július 1-jétől ismét önálló
színházként - kassai Thália Színház - néven működik. 1996 júniusában
megszüntetett jogalanyiságát 1999. április 1-jén nyerte vissza. Igazgatója
Kolár Péter. Az Ifjú Szívek Magyar
Művészegyüttes székhelye Pozsonyban van. 1960-ban alakult és
alapvetően a néptánc- és népzenei hagyományokat őrzi, de van egy
énekkari részlege is. Az együttes félhivatásos alapon működik, csak a
kiszolgáló személyzet és a művészeti vezetők vannak teljes
állásban, a néptáncosok és -zenészek, valamint a kórustagok szerződéses
viszonyban vannak az együttessel. 1999. július 1-jén visszanyerte
jogalanyiságát és székházát a Kulturális Minisztériumtól. Múzeumok, könyvtárak Önálló magyar múzeummal és könyvtárral a
magyarság Szlovákiában nem rendelkezik, csak közös, szlovák-magyar
intézményekről beszélhetünk. Ezek közé tartozik a Duna Menti Múzeum
Magyar Nemzetiségi Osztálya, Komárom; a járási múzeumok (Csallóközi Múzeum,
Dunaszerdahely; Barsi Múzeum, Léva; Gömöri Múzeum, Rimaszombat; Bányászati Múzeum,
Rozsnyó). A dél-szlovákiai járásokban
működő járási könyvtárakon (Csallóközi Könyvtár, Dunaszerdahely;
Dudvág Könyvtár, Galánta; Duna Menti Könyvtár, Komárom; Barsi Könyvtár, Léva;
Nógrádi Könyvtár, Losonc; Zsitva Menti Könyvtár, Érsek-újvár; M. Hrebenda Könyvtár,
Rimaszombat; Gömöri Könyvtár, Rozsnyó) kívül szinte minden magyarlakta
városban és községben működik - szintén nem önálló - közkönyvtár,
amelyeket az önkormányzatok finanszíroznak. 1999 júniusában alakult meg Losoncon a
Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, amely folyamatosan felméri a
szlovákiai magyar könyvtárügy és könyvtári ellátottság helyzetét. Könyv- és lapkiadók 1990-tól működik a Pannónia,
1991-től a Kalligram (Pozsony), a NAP Kiadó és a Lilium Aurum
(Dunaszerdahely), valamint a Vox Nova, 1992-ben alakult meg a Madách
Posonium, amely a korábban államilag működtetett, 1969-ben alapított
Madách Lap- és Könyvkiadó szerepét vette át (Pozsony), 1994-ben az AB-ART
Kiadó, 1995-ben a Méry Ratio stb. Alapítványok és szakmai vagy regionális
civil szervezetek Márai Sándor Alapítvány; Gyurcsó István
Alapítvány; Szlovákiai Magyar Folklórszövetség; Pódium Színházi Társaság;
Palóc Társaság; Phonix Lutetia, Losonci Polgári Kör; Hamvas Béla Klub,
Galánta; Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, Rimaszombat; Új Nemzedék Polgári
Társulás Ifjúsági Klub, Kassa; Fábry Zoltán Társaság; Mécs László Társulás,
Demokratikus és Nyitott Társadalomért Társulás stb. Az utóbbi tíz évben számos szlovákiai
magyar közművelődési társaság, alapítvány és civil szervezet alakult,
amelyek működését főleg magyarországi alapítványok segítik. A
szlovák kormányzat részéről csak az utóbbi időben beszélhetünk
szerény támogatásról. Az 1997 őszén életbe lépett kedvezőtlen új
szlovák alapítványi törvény miatt az addig alakult alapítványok túlnyomó
része - hogy ily módon fennmaradhasson - polgári társulássá alakult. Szakmai érdekvédelmi társaságok A már említett Szlovákiai Magyar
Pedagógusok Szövetsége mellett elsősorban a Katedra Társaság, a
Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, a Szlovákiai Magyar Írók
Társasága, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a Kortárs Magyar Galéria
Alapítvány és a Stúdió RT tartozik ebbe a körbe. Tudományos intézmények A tudományos intézmények közül a Fórum
Társadalomtudományi Intézet és a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport
tevékenysége a legjelentősebb. 1990 óta működik Somorján a
Nemzetiségi Dokumentációs Központ, később Bibliotheca Hungarica, amely
megőrzési és felhasználási céllal gyűjti, rendszerezi, tárolja a szlovákiai
magyarságra vonatkozó korábbi dokumentumokat, irodalmat, valamint az aktuális
forrásokat, továbbá publikációkat készít elő. A szomszédos országokat
tekintve a maga nemében egyedülálló kisebbségi intézmény. A kultúra és a közművelődés
finanszírozása A kormány programnyilatkozatával
összhangban első lépésként a Kulturális Minisztérium mellett 1998.
december 1-jén létrejött a Kisebbségi Kultúrák Főosztálya. (A
főosztály szorosan együttműködik a Nemzeti Tanács bizottságaival, a
Kulturális és Sajtóbizottsággal, az Emberi Jogi és Nemzetiségi bizottsággal,
a Külügyminisztérium Emberi Jogi Szakosztályával, a Miniszterelnök-helyettesi
Hivatallal, valamint a Nemzetiségi Tanáccsal.) 1999. február 25-e óta a főosztály
mellett egy szakbizottság dolgozik, amelynek feladata az állami költségvetésből
nemzetiségi kultúrára szánt anyagiak elosztása. A költségvetés 1999 óta 50
millió Sk-t biztosít a nemzetiségi kultúrára, mégpedig a Kisebbségi Kultúra
Célalapon keresztül. Az anyagi támogatás pályázati rendszerre épül, amelynek
konkrét kritériumai vannak. Évente egyszer kerül sor a pályázat kiírására. A
szakbizottságnak 19 tagja (öt magyar, három roma, kettő cseh
nemzetiségű, a többi nemzetiségnek egy-egy képviselője) van. A
szakbizottság mellett minden nemzetiségi kisebbség albizottságot hozott
létre, amelynek feladata a pályázatok elbírálása. A szlovákiai magyar
kulturális tevékenységre beadott pályázatok elbírálására két albizottság
alakult: egy a rendezvényekre, egy pedig a lap- és könyvkiadásra. Ez a
struktúra és a támogatás összege 2001-ben sem változott. 9. EGYHÁZAK, VALLÁSGYAKORLÁS A kommunista érában az egyházak és a
hitélet szigorú ellenőrzés alatt állt, ennek ellenére a felekezeti
hovatartozást 1950 után csupán 1991-ben mérték fel a népszámlálás során. A
szlovákiai magyarok 64,9 %-a vallotta magát római katolikusnak, 1,4 %-uk
görög-katolikusnak, 11,4 % reformátusnak, 2,2 % evangélikusnak, 12,9 % nem
jelölt meg semmilyen felekezetet, 0,6 % pedig a felsoroltakon kívüli
felekezet határozott meg. A hitéletet a rendszerváltozás előtt gátolta
az egyházi vagyon elkobzása, illetve államosítása. Azóta a helyzet javult, de
nem alapvetően. A 2001. évi népszámlálás részletes
adatai még nem állnak rendelkezésre, a már hozzáférhető összesített
adatok szerint összesen 4.521.549 (1991: 3.840.949) hívőt - ebből
római katolikus: 3.708.120 (3.187.383) fő, evangélikus 372.858 (326.397)
fő, görög-katolikus: 219.831 (178.733) fő, református: 109.735
(82.545) fő, egyéb vallású: 160.598 fő (ezen belül belső
egyházi adat szerint pravoszláv: 85.000 fő és protestáns: 15.500
fő) - regisztráltak. A Szlovák Nemzeti Tanács 1993
szeptemberében törvényt fogadott el az egyházi javak visszaszolgáltatásáról.
Ennek érvényességi határa - ellentétben a többi restitúciós törvénnyel -
1945. május 8., illetve a zsidó egyház javai esetében 1938. november 2. Ennek
alapján az egyházak visszakaphatják ingó- és ingatlan vagyonukat, kivéve a
törvényben felsorolt eseteket (ha a volt egyházi tulajdonban egészségügyi
vagy oktatási intézmény működik, a főterület magántulajdonba
került, vagy azon bánya működik). Az egyházak költségvetési támogatása az
SZK Kulturális Minisztériumának feladata. A törvény a református egyház számára -
amely kifejezetten magyar egyház Szlovákiában - csak részleges kárpótlást
biztosít. A benei dekrétumok alapján, a kollektív bűnösség elvére
hivatkozva elkobozott vagyonából a református egyház eddig nem kapott vissza
10.321.954 m2 földterületet, 591.692 m2 beépített földterületet, 1.206.894 m2
erdőt, 29.490 m2 szőlőterületet, 61 iskolaépületet, 18
tanítólakást, 7 lelkészlakot, 3 templomot (Gömör), és nem részesült ezt
kiváltó anyagi kárpótlásban sem. A szlovák hatóságok nem adták ki a szükséges
iratokat és igazolásokat a törvény által meghatározott időn belül, így
azokat az egyház nem tudta mellékelni a visszaigénylési dokumentációhoz. Az
ügyben jelenleg is tárgyalások folynak a szlovák kormánnyal, illetve peres
úton próbálnak érvényt szerezni követeléseiknek. A református egyház mintegy
70 %-át kapta vissza földingatlanainak. 12. táblázat A történelmi egyházak költségvetési
támogatásának alakulása Szlovákiában 1999-ben és 2000-ben
-------------- * Szlovákiában kis létszámú egyház ** 95 %-ában magyar A szlovákiai magyar hitéletet azonban
más hátrányok is érték és érik. 1990 óta hiába kérik a római katolikus
hívők az önálló püspökség kialakítását, illetve egy magyar püspök
kinevezését. A 235 magyar jellegű plébánián jelentős hiány
mutatkozik magyar papokban, évek óta két-három, az utóbbi években 6-8 új
papot szentelnek fel, nincs megoldva a magyar papképzés. Ez a helyzet nemcsak
a római katolikusok hitéletének megszervezését nehezíti, hanem a katolikus
iskolaalapítást is gátolja. A református egyházat a már említett
meghurcolás és hátrányos megkülönböztetés mellett ugyancsak a lelkészek
alacsony száma gátolja munkájában. Az evangélikus egyház helyzete - a nagy
hagyományok ellenére - szintén nagyon rossz a helyzet, ami részben az egyház
nacionalista beállítottságára vezethető vissza; magyar papjai csak
elvétve vannak. A magyar izraelita közösségek
megszűntek, amihez nemcsak a második világháború borzalmai járultak
hozzá, hanem a felekezet magyarjaira gyakorolt asszimilációs nyomás, illetve
a szlovák antiszemitizmus is, amely főleg 1968 után erősödött fel. A legjobbnak a görög-katolikusok
helyzete mondható. A 11 magyar jelegű plébánia két esperességben oszlik
meg, a közel 10 ezer magyar görög-katolikus lelki szükségleteit 12 magyar pap
látja el. A nehézségek ellenére az egyházi élet
folyamatosan erősödik. A Magyar Katolikus Papok Társulása, a Glória
Remény címmel hetilapot ad ki. Megalakult a Magyar Hitoktatási Központ.
1994-ben létrejött a Jópásztor Alapítvány, amely sürgeti a kialakult paphiány
megszűntetését. Formálódik a katolikus Keresztény Ifjúsági Közösségek hálózata.
A magyar katolikus papképzést segíti, hogy az Elzer-alapítvány jóvoltából
évente néhány szlovákiai magyar szeminarista hosszabb-rövidebb ideig
Magyarországon tanulhat. 10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS Írott sajtó A szlovákiai magyarságnak a kilencvenes
években 2 magyar nyelvű napilapja, 3 országosan terjesztett általános
heti-, illetve 2 havilapja, 4 tudományos és művészeti folyóirata, 6
szakmai lapja, 14 regionális, 2 egyházi kiadványa, 4 családi magazinja és 1
ifjúsági lapja volt. A nemzetiségi sajtó állami támogatásának hiánya miatt
több lap - a HÉT, a NAP, a Keleti Napló - megszűnt, illetve megváltozott
periodicitása, a napilap Szabad Újság hetente, a hetilap Ifi havilapként
jelenik meg, a Nő ugyancsak hetilapból lett havi kiadású Új Nő. Jelenleg megjelenő lapok: Új Szó
(napilap), Vasárnap (családi hetilap) Tücsök és Tábortűz (évente tízszer
megjelenő gyermeklapok), IFI (ifjúsági havilap), Irodalmi Szemle és
Kalligram (irodalmi lapok), Katedra (pedagógiai szaklap), Göncölszekér
(gyermekmagazin), Csallóköz (hetilap), Új Nő (havilap), Szabad Újság
(hetilap), Remény (katolikus hetilap), Jó Gazda (kertészeti havilap). Ezen
kívül több regionális - pl. Gömörország (az északi peremvidék fóruma) - és
helyi (községi vagy városi) lap is megjelenik, köztük a Castrum Novum
(Érsekújvár), a Honti Lapok (Ipolyság), a Komáromi Lapok, a Párkány és
Vidéke, a Somorja és Vidéke stb. A minimális állami támogatáson túl a
megjelenést magyarországi alapítványok és civil szervezetek támogatása teszi
lehetővé. Szlovák Rádió Magyar Szerkesztősége
- Pátria Rádió Alapítás: 1928. Főszerkesztő:
Papp Sándor. A jelenleg heti 45 órás rádióadás
műsorának gerince a Pavilon című, hétfőtől péntekig,
délután fél háromtól este fél hétig, élőben közvetített zenés,
információs, szórakoztató műsor. A Napi krónika kétszer jelentkezik
13,00 és 17,30 órakor. Péntekenként 13,30 órától 30 perces műsort
közvetít a magyarul beszélő romák számára. Szombaton Hétről hétre
címmel élő műsort sugároznak, amelyben a hét politikai eseményeit
foglalják össze. Vasárnap reggel egyházi magazin, majd 10,00 órától 14,00
óráig négyórás élő műsor, a Randevú szerepel a programban. Szlovákia egyetlen magyar nyelvű
rádióműsora Észak-Magyarország, Kárpátalja és Burgenland területén is jó
minőségben fogható. Szlovák Televízió Magyar
Főszerkesztősége Az 1983 novembere óta létező magyar
adás a múlt rendszerben heti fél óra összefoglaló hírműsort jelentett.
Az 1989-ig hétfőn este, 18,30 órakor jelentkező műsor 1989-ben
45 percre bővült. 1991-től a magyar vonatkozású témákra mindössze
7-8 perc jutott. 1993-ban visszaállították az 1989 előtti félórás
műsoridőt. 1997-ben az adásidő 1 órára nőtt, de mivel
kizárólag magyar vonatkozású programokat sugárzott, a magyar nemzetiségű
főszerkesztőt és a szerkesztőket elbocsátották. 1999. április 1-jétől megalakult a
Szlovák Televízió Magyar Műsorok Szerkesztősége, amelynek
főszerkesztője Pék Zoltán lett. A napi híreken kívül a
Szerkesztőség a Szlovák Televízió hivatalos műsorrendjébe iktatott
1-1 órás adásidővel rendelkezik kedden és csütörtökön. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|