|
Jelentés a romániai magyarság
helyzetéről 1. TÖRTÉNELEM Magyarok Erdélyben IX. sz. vége - X. sz. - A magyarok
megtelepedése Erdélyben, a kereszténység felvétele. XI. sz. - Erdély közigazgatási
megszervezése. A gyulafehérvári római katolikus püspökség alapítása.
Feltehetőleg ekkor telepedett meg Erdélyben a székely-magyar népcsoport.
XII. sz. - Megkezdődik a szászok
betelepítése. A magyar királyok kiváltságlevelekkel erősítik meg a
magyar, székely és szász közösségek korábban kialakult szokásjogait. XIII. sz. - Első gótikus
építkezések, hiteles helyek (loca credibilia) Gyulafehérváron, Kolozsváron, a
kelet-magyarországi Váradon. A "tatárjárás" (1241) elpusztítja, részben
elnépteleníti Magyarországot és Erdélyt, ami lehetővé teszi újabb
népcsoportok, köztük a románok betelepedését is. A nemesek "általános
gyűlésének" (congregatio generalis) első okleveles említése
(1288). Az első említések románok által lakott területekről
("terra Blachorum"): Fogaras - 1222; Omlás, Hátszeg - 1247). XIV. sz. - A székelyek "általános
gyűlésének" (congregatio generalis) első említése (1344).
Végérvényesé válik a hűbéri rendszer megszilárdulása Erdélyben is. XV. sz. - Humanista központ a
kelet-magyarországi Váradon, reneszánsz építkezések (Várad, Gyulafehérvár,
Gyalu). Oklevélben rögzítik a három történelmi erdélyi közösség (magyar,
székely, szász) szövetségére épülő erdélyi alkotmányos jogrendet (Unio
Trium Nationum - 1437). Hunyadi János erdélyi vajda és Magyarország
kormányzója, Kolozsvár szülötte, Hunyadi Mátyás uralkodása. XVI. sz. - Székely Dózsa György
parasztháborúja (1514). Magyarország osztrák és török fennhatóság alá kerül,
megalakul az önálló Erdélyi Fejedelemség magyar fejedelmekkel. A Tordai
Országgyűlés a világon először mondja ki a vallásszabadságot
(1568). Jezsuita akadémia létesül Kolozsváron (1581). Dávid Ferenc, Szenczi
Molnár Albert, Heltai Gáspár működése. Báthory István erdélyi fejedelem
és lengyel király uralkodása. XVII. sz. - Akadémia Gyulafehérváron
neves külföldi tanárokkal. Bocskai István, Bethlen Gábor és a két Rákóczi
György fejedelemsége ("Erdély aranykora"). Apáczai Csere János
megírja és kiadja a Magyar Encyclopaediát (1653). Erdélyi törvénykönyv:
Approbatae Constitutiones (1655) és Compilatae Constitutiones (1669).
Misztótfalusi Kis Miklós könyvnyomtató és betűmetsző tevékenysége. XVIII. sz. - A II. Rákóczi Ferenc által
vezetett szabadságharc leverése (1711) után megszilárdul az osztrák uralom.
Erdély nagyfejedelemségként (Grossfürstentum) az Osztrák Birodalom tartománya
lesz. Székely és román határőrezredek felállítása (1762-68). Erdély
etnikai arányainak átalakulása:
Az első magyar lap megjelenése
(Erdélyi Magyar Hírvivő, 1789) Kolozsváron. Ugyanitt megalakul az
első magyar színtársulat (1792). XIX. sz. - Kőrösi Csoma Sándor
angol-tibeti szótára révén európai hírnévre tesz szert. Bolyai János
megfogalmazza a nem euklideszi geometriát (Appendix, 1833). A liberális
reformnemzedék szellemi-politikai mozgalma (Wesselényi Miklós, Bölöni Farkas
Sándor), 1848-49: forradalom és szabadságharc a Habsburg-uralom ellen.
Társadalmi reformok: jobbágyfelszabadítás, közteherviselés. Az Erdélyi Múzeum
Egyesület megalakítása (1859). Újraegyesülés Magyarországgal (1867). Egységes
magyar közigazgatás, megszüntetik a székely és szász közigazgatási
különállást. A kolozsvári egyetem megalapítása (1872), a Székely Nemzeti
Múzeum megalapítása (1879), Kolozsváron megalakul az Erdélyrészi Magyar
Közművelődési Egyesület (EMKE, 1885), a Nagybányai művésztelep
létrehozása (1896 - Iványi Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma
János). XX. sz. - Egyetemi Könyvtár Kolozsváron
az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteményére alapozva (1906). Az első
világháború után 1920-ban a trianoni békeszerződés szentesíti Erdély
Romániához csatolását. Az itt élő magyarság kisebbségi sorba kerül. Magyarok Romániában Románia az 1920. június 4-én megkötött
trianoni békeszerződés útján - Erdély hozzácsatolásával - nyerte el mai
nyugati határait. A román történelemtudomány álláspontja szerint e
határváltozás jogi alapja a gyulafehérvári román nemzetgyűlés 1918.
december 1-jei kiáltványa (Románia nemzeti ünnepe), amely kimondta Erdély
Romániával történő egyesítését. A modern román állam megteremtésében
kiindulópontnak tekintett "Gyulafehérvári Nyilatkozat"
széleskörű jogokat ígért az "együttélő népeknek", de
ezeket Románia sohasem biztosította számukra. Az 1923-as alkotmány egységes
nemzetállammá nyilvánította Romániát és utalás sincs benne a kilátásba
helyezett jogokról. Az egymást követő román kormányok ugyanakkor a
trianoni szerződés előtt (1919. december 9.) aláírt kisebbségi
szerződést sem vették figyelembe, azt a román törvényhozás sohasem
ratifikálta. A Romániába átkerült magyar nemzetrész
tragédiaként élte meg a változást, de a kezdeti passzivitás után az erdélyi
és partiumi magyarság hamarosan az önszerveződés útjára lépett.
Alkalmazkodott az új körülményekhez, és megmaradt egyházi és kulturális
intézményeire támaszkodva létrehozta új civil szervezeteit és politikai
pártját: az Országos Magyar Pártot. Az egymást követő román kormányok
nemzetiségi politikája arra irányult, hogy megfossza a romániai magyarságot
anyagi hátterétől és intézményrendszerétől, vagy - ha erre nem volt
lehetőség - legalábbis korlátozza a magyar intézmények önkormányzati
lehetőségeit. Az igazságtalanságok ellen fellépő magyar sérelmi
politika szinte teljes egészében eredménytelen maradt. Ennek ellenére a
romániai magyar egyházak és a romániai magyarság újonnan létrejövő
gazdasági, kulturális, politikai intézményei sikeresen teljesítették
közösségmegtartó feladataikat, biztosították a magyar közélet erdélyi
folytonosságát. A II. bécsi döntés és az azt követő
események kitörölhetetlen, ma is érzékelhető nyomokat hagytak Erdély
román, magyar és német lakosságának emlékezetében. A későbbi román
nacionalizmus mindmáig az akkori események egyoldalú és eltorzított
bemutatásával próbálja manipulálni a román tömegeket. 1945 után úgy tűnt, hogy az új
hatalom a nemzetiségi kérdés méltányosabb megoldására törekszik. Az 1945.
február 6-án kibocsátott 86. sz. törvény (Nemzetiségi Statútum, amelyet
formailag mindmáig nem hatálytalanítottak) első ízben biztosított
kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek. Előírta, hogy azokon a
területeken, ahol a nem román nemzetiségűek a lakosság legalább 30 %-át
teszik ki, szóban és írásban használhatják anyanyelvüket a közigazgatási
intézményekben és a bíróságokon, és e nyelvek ismeretét - a román nyelv
ismerete mellett - kötelezővé tette az e területen hivatalban lévő
köztisztviselők számára. A Statútum előírta az anyanyelvi oktatás
biztosítását minden szinten, valamint a nemzetiségi uszítás és az etnikai
diszkrimináció büntetését is. A gyakorlatban viszont a Nemzetiségi Statútum
rendelkezései soha nem kerültek alkalmazásra. A kommunista hatalomátvétel után az ún.
államosítás (1948) lehetővé tette, hogy a magyarságot teljesen
megfosszák vagyoni alapjaitól, intézményeitől és
iskolarendszerétől, minimálisra szűkítve az erdélyi magyar egyházak
működési lehetőségeit is. Ettől kezdve egyre
kiszolgáltatottabbá válik a nacionálkommunista román állam önkényének, amely
- akárcsak a két világháború közötti román állam - 1956-tól kezdve ismét a
romániai magyarság fokozatos felszámolására törekedett. A törvények ugyan
formálisan biztosították az anyanyelv szabad használatának jogát (sőt
ezt a Ceauşescu idejében hatályos alkotmány is kimondta), de a magyar nyelvet
a ’60-as évektől kezdve fokozatosan kiszorították a közéletből. Az 1989-es decemberi események nem
hozták meg a kommunista-nacionalista kisebbségpolitika várt felszámolását. Az
új alkotmány és a ’90-es évek jogalkotása messze elmaradt mind a romániai
magyarság jogos igényeitől, mind pedig a ’89-es fordulatot megvalósító
román politikai elit ígéreteitől. Ugyanakkor ismét lehetővé vált a
romániai magyarság önszerveződése. Még 1989 decemberében megalakult a Romániai
Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely felvállalta a romániai magyarság
érdekvédelmét és politikai képviseletét. Az RMDSZ, bár számos, egymástól
markánsan különböző érdekcsoportból és platformból tevődik össze,
mindmáig megőrizte egységét. 1996 és 2000 között az RMDSZ mint a
demokratikus kormánykoalíció egyik tagja részt vett a központi irányításban.
Több mint nyolc évtizedes kisebbségi léte során a romániai magyar nemzeti
közösség érdekképviselete először került olyan helyzetbe, hogy kormányzati
felelősséget vállalhasson. Az RMDSZ részvétele a román
kormánykoalícióban olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem
volt alkalma kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország
irányításában, nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek
megvalósítását. A koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több
vonatkozásban előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából.
A 2001 és 2004 közötti parlamenti
ciklusban az RMDSZ nem vállalt kormányzati szerepet, de a 2001-es, majd a
2002-es évre megállapodást írt alá a kormányzó Szociáldemokrata Párttal annak
parlamenti támogatásáról az általános reform, Románia európai és euro-atlanti
integrációja, valamint a kisebbségi jogok bővítésének területén. 2. ÁLTALÁNOS ADATOK Terület: 237.500 km2. Összlakosság: az 1992. évi népszámlálás
szerint 22.810.035 fő, a 2002-es népszámlálás előzetes adatai
szerint 21.698.181 fő. Népsűrűség: 95,7 fő/km2.
Etnikai csoportok (zárójelben a 2002-es
népszámlálás előzetes adatai): román - 89,5 %, (91 %) magyar - 7,1 %,
(6,7 %) roma - 1,8 % (1,1 %), német - 0,5 % (0,2 %), ukrán - 0,3 % (0,3 %),
orosz-lipován - 0,2 % (0,1 %), török - 0,1 % (0,1 %), szerb - 0,1 % (0,1 %),
tatár - 0,1 % (0,1 %), szlovák - 0,1 % (0,1 %). A többi kisebbség részaránya
0,1 % alatt van. Vallások: (zárójelben a 2002. évi, nem
hivatalos adatatok) ortodox 86,8 % (86,7 %), római katolikus 5,1 % (4,7 %),
református 3,5 % (3,2 %), görög-katolikus 1 % (0,9 %), pünkösdista 1 % (1,5
%), baptista 0,5 % (0,6 %), adventista 0,3 % (0,4 %), unitárius 0,3 % (0,3
%), muzulmán 0,2 % (0,3 %), evangéliumi keresztény 0,2 % (0,2 %), ágostai
hitvallású evangélikus 0,2 % (0,1 %), órítusú keresztény 0,1 % (0,1 %),
óortodox 0,1 % (0,2%), zsinatprezsbiteri evangélikus 0,1 % (0,1%). Népegészség : csecsemőhalandóság -
20 kélerze, átlagéletkor - 74,8 év (nők), 68,1 év (férfiak). 1990 óta
csökkenő népesség. Államforma: köztársaság. Hatalmi ágak: törvényhozás - kétkamarás
parlament (Szenátus, Képviselőház), végrehajtó hatalom - kormány
(miniszterelnökség), igazságszolgáltatás - Legfelsőbb Bíróság. Közigazgatás: 40 megye, Bukarest
(főváros); főváros - Bukarest (Bucureşti, 2.060.000 fő),
nagyobb városok - Constanţa, Iasi, Temesvár (Timişoara), Kolozsvár
(Cluj-Napoca), Galac (Galaţi), Brassó (Braşov). 263 város (ebből 82
municípium), 2.685 község, 13.000 falu. Városi lakosság: 67 %. Politikai alakulatok a Parlamentben
(2001): kormánypárt: - Szociáldemokrata Párt (SZDP) (Partidul Social Democrat) ellenzék: - Nagy-Románia Párt (NRP) (Partidul România Mare - PRM); - Demokrata Párt (DP) (Partidul Democrat - PD); - Nemzeti Liberális Párt (NLP) (Partidul Naţional Liberal - PNL); - Romániai Magyar Demokrata Szövetség
(RMDSZ) (Uniunea Democrată Maghiară din România
- UDMR). Munkaerő: 11,2 millió fő
(mezőgazdaság - 8 %, ipar és kereskedelem - 38 %, egyéb - 34 %). GDP/fő: kb. 1.577 USD (2002). Árfolyam: 33.500 ROL/USD, 34.919 ROL/EUR
(2002. december). Infláció: 17,8 % (2002). Külső államadósság: 12,9 milliárd
USD (2002). Munkanélküliség: 8,1 % (2002 december). Összes külföldi tőkebefektetés:
4,95 milliárd USD (1990-2000). Az 1992. évi népszámlálás hivatalos
adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma 1.624.959,
míg becsült adatok szerint a magyar anyanyelvűek száma meghaladja az 1,8
millió főt. A 2002-es népszámlálás előzetes adatai szerint a
magyarok lélekszáma 1.447.544-re csökkent, részaránya pedig 7,1 %-ról 6,7
%-ra esett vissza. Más nemzetiségek aránya is csökkent, a román többségi
lakosságé pedig 89,5 %-ról 91 %-ra növekedett. A romániai magyarság legnagyobb része a
mintegy 103 ezer négyzetkilométernyi erdélyi területen él 12 másik
népcsoporttal együtt, ezek aránya azonban két kivétellel - cigányok és
németek - nem éri el az 1 %-ot. A magyar etnikum Erdélyben a lakosság mintegy
20 %-át teszi ki. Elsősorban Székelyföldön (Hargita, Kovászna és Maros
megye) alkot zárt tömböt, amely az erdélyi magyarság 35-37 %-át tömöríti. Itt
a román lakosság számaránya általában nem haladja meg a 12-15 %-ot
(Székelyudvarhelyen és környékén pl. alig 2 %). Az erdélyi magyarság közel 28
%-a él a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megye), 16-18 %-a
Közép-Erdélyben, 18-20 %-a pedig interetnikus diaszpórában. Erdélyen kívül Románia más területein is
élnek magyarok. E népesség sajátos kultúrájú részét alkotja a moldvai csángó
közösség, amely a középkor óta a Kárpátokon kívülre, a történelmi Moldvába
több hullámban kitelepült magyar csoportokból alakult ki. A román állam mintegy hét évtizedes
betelepítési politikájának eredményeként - amely előbb Erdély
középső részei, majd a magyar határ melletti területek etnikai
összetételét változtatta meg - a magyarság számaránya csökkenőben van,
bár a ’89-es romániai változásokat követően lelassult az iparosítással
összefüggő, felülről irányított betelepítési folyamat. Ennek
következményei elsősorban az erdélyi városokban szembetűnők: a
magyarság egyes kulturális központjai, mint Kolozsvár, Nagyvárad,
Szatmárnémeti, Nagybánya, Nagyenyed, Torda, Zilah mára többségében románok
által lakott településekké váltak, a hajdan szinte teljesen magyar
Marosvásárhelyen pedig a lakosok fele a románságból kerül ki. 1992-ben
összesen 175 olyan település volt Erdélyben, ahol a magyar etnikum aránya
meghaladta az 50 %-ot. 2002-re ez a részarány csökkent. A magyarok több mint
fele - 758.208 - városokban lakik, községekben 676.169-en élnek. 1. ábra: Tájegységek Romániában 3. ábra: Magyarok az erdélyi megyékben 4. ábra: Erdély nemzetiségi összetétele és a magyarok számának
alakulása 1910 és 2002 között A XX. század második felében a romániai
magyar lakosság számának növekedése lelassul. A Székelyföld kivételével -
ahol a születések száma meghaladta a halálozásokét - a magas halandóság miatt
a népesség fogyása jellemző. Az Erdélyen kívül élő magyarok körében
szerényebb mértékű a csökkenés. Jelentősen hozzájárult a magyar
ajkú lakosság csökkenéséhez az elvándorlási folyamat is: becslések szerint
több mint 100 ezerre tehető azon magyarok száma, akik az 1970-es
évektől napjainkig elhagyták Romániát. 5. ábra: A természetes szaporulat Erdélyben 1910 és 1995 között 3. JOGI HELYZET Az 1991-ben elfogadott és népszavazással
is megerősített alkotmány szerint Románia nemzetállam, amelynek
hivatalos nyelve a román nyelv. Az alkotmány több alapvető kisebbségi
jogot rögzít: az etnikai identitáshoz való jogot (6. §), az anyanyelven való
tanulás jogát (32. §), a parlamenti képviselethez való jogot (59. §), az
anyanyelv használatának jogát a bírósági eljárásban (127. §). A kisebbségi
jogok használatának azonban a törvényi szabályozás elégtelensége vagy hiánya
miatt a gyakorlatban nincsenek elégséges garanciái. A hatalmi pozícióban
lévő pártok 1991 és 1996 között - fenntartva a kisebbségi kérdés
politikai kezelésének lehetőségét - nem törekedtek e vonatkozásban a
törvényhozási keretek kialakítására. Az 1996-os választások után létrehozott,
tárca nélküli miniszter által felügyelt Kisebbségvédelmi Hivatal számos
jogszabályi kezdeményezést tett a kisebbségek helyzetének javítása érdekében,
ezek életbe léptetése és végrehajtása viszont elmaradt a várakozásoktól. Áttörésnek tekinthető, hogy a
köztisztviselők jogállásáról 1999-ben elfogadott 188/1999 számú törvény
kötelezővé tette a kisebbségek nyelvét ismerő személyek alkalmazását
azokban a közigazgatási egységekben, ahol ezek részaránya meghaladja a 20
%-ot. Az 1991-ben elfogadott közigazgatási
törvény a román nyelv kizárólagos használatát írta elő. A
Ciorbea-kabinet a 22/1997. sz. sürgősségi kormányrendelettel módosította
ezt - lehetővé téve a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a
közigazgatásban azokon a településeken, ahol számarányuk a 20 %-ot meghaladja
-, de a kormányrendelet végrehajtását akadályozták, törvényerőre emelése
sokáig nem történt meg. 2001-ben az új kormányzat az RMDSZ-szel kötött
megállapodásba bevette ennek a kérdésnek a rendezését és a 20 %-os
anyanyelvhasználati rendelkelkezést a román parlament törvényerőre
emelte (215/2002 sz. törvény). Az 1995-ben életbeléptetett oktatási
törvény a többségi nyelv és kultúra fennhatóságát, kollektív jogát
érvényesítette, korlátozva az anyanyelvű, valamint egyházi oktatás
lehetőségeit. A 36/1997. sz. sürgősségi kormányrendelet az oktatási
törvény kisebbségellenes előírásait törölte és az ennek alapján 1999-ben
elfogadott új oktatási törvény már szavatolja az anyanyelven való tanulás
jogát az óvodától az egyetemig. Ugyanakkor nem tette lehetővé az erdélyi
magyarság egyik legfontosabb igényének megvalósítását, az önálló állami
magyar egyetem létrehozását. A romániai magyarok vagyonjogi és
gazdasági helyzetének, valamint létbiztonságának javulását teszi
lehetővé a föld és erdőtulajdon visszaszolgáltatását szabályozó
1/2000 sz. törvény, amelyet 2001-ben megerősítettek és az RMDSZ-SZDP
megegyezésnek köszönhetően utólagos módosításai is kedvezően
alakultak. Ugyanide sorolható az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott
ingatlanok visszaszármaztatásáról szóló 10/2001 sz. törvény. Ezt egészíti ki
a 2002. évi 10. számú törvény, amely az eddigi legteljesebb körű
visszaszolgáltatást, illetve kártalanítást irányozza elő. Ez az
első olyan jogszabály, amelynek előírásai valamennyi elkobzott
ingatlanra vonatkoznak - tehát nemcsak a lakáscélúakra -, és kártalanítást
állapít meg a vissza nem szolgáltatható ingatlanok esetében. Ugyancsak
kiegészítésként született meg a 2002. évi 426. számú törvény, amely
büntetőjogi felelősséget állapított meg azok részére, akik a
törvény végrehajtását késleltetik, illetve akik ezzel kapcsolatban
visszaéléseket követnek el. A romániai nemzeti kisebbségek 1991 óta
szorgalmazzák a kisebbségi törvény elfogadását - a magyar nemzeti közösség
politikai képviselete 1993-ban konkrét szövegtervezetet nyújtott be. Az
akkori kormány nem foglalkozott érdemben a javaslattal, annak ellenére, hogy
Romániának az Európa Tanácsba történő tagfelvétele során a szervezet
Parlamenti Közgyűlése ezt kötelezettségként szabta meg, aminek
végrehajtására Románia ígéretet is tett. Az 1996-2000-es kormányzati ciklus
kezdetben 1997 őszéig, majd 1998 decemberéig vállalta a törvény megalkotását.
A vállalások ellenére a törvény eddig nem került előterjesztésre. A Romániában hivatalosan elismert
egyházak 1990 óta igénylik egyházügyi törvény elfogadását, amely biztosítaná
a felekezeti iskolahálózat működtetéséhez való jogot - anyanyelven is.
Ennek hiánya a magyarság szempontjából különösen hátrányos. Ezzel szorosan
összefüggő kérdés az államosított felekezeti ingatlanok ügye. Míg a
különböző román kormányok közel 100 ingatlant juttattak vissza az
ugyancsak jogfosztott görög-katolikus felekezetnek, a történelmi magyar
egyházak kártalanítása nem történt meg. Az előző parlamenti
ciklusban a kormány három sürgősségi rendeletet és egy
kormányhatározatot is kibocsátott - amelyekkel elvben egyebek között a
magyarság számára is visszajuttatott 115 közösségi és egyházi ingatlant -,
viszont e rendelkezéseknek mindeddig csupán néhány ingatlan esetében sikerült
teljességében és ténylegesen érvényt szerezni. Az előbbiekben említett
10/2001 sz. törvény az 1945 és 1989 között jogtalanul elkobzott ingatlanok
visszaszolgáltatásáról előírja, hogy a közösségi tulajdon kérdését külön
jogszabállyal kell rendezni. Az RMDSZ-SZDP 2002. évre szóló megállapodásának
egyik sarkalatos pontja volt az egyházi és közösségi tulajdonokról szóló
törvény elfogadása. A 2002. évi 501. számú törvény rendezi az egyházi
ingatlanok kérdését, végrehajtása egyelőre késik. Késett a diszikrimináció-ellenes törvény
megalkotása is. 2000-ben az RMDSZ által delegált kisebbségi miniszter
kezdeményezte a diszkrimináció minden formáját tiltó és megelőző
jogszabályt. Az ekkor született 2000. évi 137. számú kormányrendelet csupán
2002-ben emelkedett törvényerőre. A belső törvényhozás hiányosságait
csak részben pótolják azok a nemzetközi és kétoldalú egyezmények, amelyekhez
Románia csatlakozott. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi dokumentumai közül a
Keretegyezményt a nemzeti kisebbségek védelméről 1997-ben ratifikálták,
míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának ratifikálása - az
1997-es aláírást követően - folyamatban van. Az 1996-ban kötött
magyar-román alapszerződés amellett, hogy rögzíti a kisebbségi identitás
védelméhez szükséges jogokat és az ezzel kapcsolatos állami politika
általános elveit, további nemzetközi dokumentumokat emel jogi érvényre:
Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól
(ENSZ, 1992), EBEÉ Koppenhágai Dokumentum, valamint az ET Parlamenti
Közgyűlésének 1201(1993). sz. Ajánlása. Noha az alkotmány elsőbbséget
élvezőnek ismeri el a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokat
az ország törvényeivel szemben, azok alkalmazása a gyakorlatban
ellentmondásos, gyakran nincs lehetőség a dokumentumban foglalt jogok
érvényesítésére. 2002 őszén megkezdte munkáját az
alkotmánymódosító bizottság, a módosított alaptörvény parlamenti elfogadására
várhatóan 2003. május-júniusában kerül sor. A folyamatban lévő
alkotmánymódosítás egyik legfontosabb eleme, hogy az 1991-es alkotmánnyal
szemben most nem született olyan új javaslat, amely hátrányosan érintené a
magyar nemzeti közösséget. A kisebbségvédelem terén több vonatkozásban is
lényeges módosítást fogadott el a bizottság, és az általános jellegű
módosítások is javítják a hatályos alaptörvényt. Nyolcvan év után
először rendeződik alkotmányi szinten a kisebbségek anyanyelvhasználatának
kérdése. A nemzetállam meghatározás továbbra is megmarad, de a tervezetbe már
bekerült egy különálló fejezet az uniós integrációról. Ugyanakkor a nemzeti
szuverenitás bizonyos attribútumait a tervezet az uniós intézményekre ruházza
át, illetve egyes jogosítványoknak az unióval közösen történő
gyakorlását irányozza elő. Rögzítésre került az is, hogy az uniós
joganyag elsőbbséget élvez a belső jogrendszerrel szemben. 4. ÉRDEKKÉPVISELET A romániai magyarság politizálásának
keretéül elsősorban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
szolgál, amely nem politikai párt, hanem nemzeti és demokratikus alapon
működő, aktív kisebbségvédelmet folytató szervezet. Az 1989. decemberi változást
követően több erdélyi városban (Temesvár, Kolozsvár, Marosvásárhely),
valamint a Székelyföldön beindult önszerveződési folyamat eredményeként
létrejött szövetségnek jelenleg mintegy félmillió tagja van. Az RMDSZ a
Romániában élő magyarság különböző területi, politikai és
rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és részben
helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar nemzeti közösség
közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszerveződés
különböző formáit. Az RMDSZ tagja az Európai Demokrata
Uniónak (EDU), az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának (FUEV), a
Képviselettel Nem Rendelkező Népcsoportok Szervezetének (UNPO), valamint
az Európai Néppártnak (EPP). Képviselői révén kapcsolatokat épít
különböző nemzetközi szervezetekkel: Európa Tanács, Európai Parlament,
EBESZ, Interparlamentáris Unió, Nyugat-Európai Unió. Az RMDSZ alapvető célkitűzése:
a romániai társadalom, gazdaság, közigazgatás modernizálása, Románia európai
integrációs pályára állítása, a romániai magyar nemzeti közösség
hagyományainak, nyelvének, kultúrájának megőrzése és fejlesztése,
amelyeknek eszköze az államhatárokon belüli önrendelkezés. Ezt saját
oktatási, művelődési és más, az önazonosság megőrzését
biztosító intézmények kialakítása, megerősítése révén kívánja
gyakorolni. A kisebbségi társadalom problémáinak megoldását kizárólag
demokratikus és jogszerű keretek között tartja lehetségesnek. Ennek
megfelelően a Szövetség programjában az alábbi célokat fogalmazta meg: • a nemzeti kisebbségek államalkotó
tényezőként való elismerése, az állampolgárok közötti jogegyenlőség
alkotmányos elvének tényleges megvalósítása; • olyan társadalmi feltételek
kialakítása, amelyek lehetővé teszik a nemzeti identitás szabad
megválasztását, megőrzését, ápolását; • a hatalmi ágak szétválásán alapuló
jogállam megteremtése; • a helyi közösségek és közigazgatás
anyagi függetlenségének megteremtése; • a magántulajdon sérthetetlenségének
alkotmányos biztosítása; • a piacgazdaság működését
szabályozó törvényes keretek megteremtése; • a jogtalanul elkobzott egyházi és
közösségi javak teljes mértékű visszaszolgáltatása; • a nemzeti kisebbségek jogállásának
rendezése az Európában létező pozitív gyakorlat alapján; • a nemzeti kisebbségek helyzetét
szabályozó törvények elfogadása, ami biztosítja + az anyanyelv szabad használatát a
magán- és közéletben, az igazságszolgáltatásban; + az önálló, kisebbségek által
irányított anyanyelvű iskolahálózat kiépítését minden szinten és
formában; + az önálló kulturális
intézményrendszert; + az anyanemzettel való szabad
kapcsolattartást és információcserét. Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szerve
a kongresszus. Az első két kongresszust Nagyváradon (1990) és
Marosvásárhelyen (1991) tartották meg. A szövetség szerkezeti és politikai
megújulását az 1993 januárjában, Brassóban megtartott III. Kongresszus határozatai
alapozták meg, majd az 1995-ös kolozsvári IV. Kongresszus véglegesítette. Az
1997 októberében Marosvásárhelyen megtartott V. kongresszus az időközben
kormányzati tényezővé vált RMDSZ tevékenységét értékelte, elfogadva az
új helyzet megkövetelte cselekvési programot. A szövetség legutóbbi,
1999-ben, Csíkszeredában tartott VI. kongresszusa elemezte a kormányzati
szerepvállalás eredményeit és hiányosságait, pozitív ténynek értékelte az
RMDSZ aktív jelenlétét a romániai döntéshozó és végrehajtó testületeikben és
elfogadta az RMDSZ prioritásait a következő időszakra. A Szövetség struktúraváltásának lényege
a belső önrendelkezést megjelenítő önkormányzati modell. Az RMDSZ a
szervezeti önkormányzat elve alapján együttműködő kollektív és
társult tagok szövetsége, amelyek a következők: • területi elv szerint
szerveződő szövetségi területi szervezetek (21 megyei, tájegységi
szervezet); • nem területi elv szerinti belső
szerveződések - a különböző politikai ideológiákat képviselő
platformok (Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Nemzetépítő Platform, Reform
Tömörülés, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Romániai Magyar
Kisgazda Párt, Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform, Demokratikus
Új Baloldal, Romániai Magyar Nők Fóruma, Romániai Magyar Vállalkozói
Platform) • a nemzeti közösségi lét kérdéseinek
megoldásában az RMDSZ partnereiként működő, Romániában bejegyzett
jogi személyek: tudományos, kulturális és szakmai szervezetek (Bolyai
Társaság, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési
Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő
Társaság, Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász
Társaság, Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Romániai Magyar Pedagógusok
Szövetsége). Az RMDSZ által felvállalt önkormányzati
modell teret biztosít a plurális társadalomban jelentkező politikai,
kulturális és társadalmi szerveződéseknek. Ez a modell egyben a társult
tagok autonómiájának szigorú tiszteletben tartása mellett a hatalmi ágak
szétválasztását és kölcsönös ellenőrzését is feltételezi. Ezt az elvi
célkitűzést követve alakultak ki az irányító testületek:
Az RMDSZ képviseletét a szövetségi elnök
- vagy megbízó levél alapján az erre felkért személy - látja el, míg az
ügyvezető elnök illetékességi területein képviseli a szövetséget. A döntéshozó szerv a Szövetségi
Képviselők Tanácsa (SZKT), amely állást foglalni hivatott a közösség
életét érintő minden fontos politikai kérdésben. Az Egyeztető Tanács (SZET) az
RMDSZ-hez társult szakmai, társadalmi és kulturális szervezetek, egyházi
intézmények, személyiségek képviseleti, érdekegyeztető és döntéshozó
fóruma. A szövetség egészét érintő kérdésekben (például költségvetés,
ügyvezető alelnökök megerősítése, az ellenőrző testületek
tagjainak megválasztása) a Szövetségi Képviselők Tanácsával közösen hoz
határozatot. Az Operatív Tanácsot (SZOT) a szövetségi
elnök, akadályoztatása esetén pedig az ügyvezető elnök hívja össze.
Szükség szerint határozatokat hoz a Szövetség működésére és szervezésére
vonatkozó olyan kérdésekben, amelyek nem igényelnek alapszabályzat- vagy
programmódosítást. Tagjai: szövetségi elnök, tiszteletbeli elnök,
ügyvezető elnök, az SZKT, a SZET és az OÖT elnöke, a Szövetség szenátusi
és képviselőházi frakcióvezetői, valamint az ügyvezető elnök
helyettese. Az Ügyvezető Elnökség (ÜE) a
szervezet operatív kérdéseiben illetékes dönteni és eljárni, végrehajtja az
SZKT határozatait és ellátja a Szövetség programjából eredő általános
teendőket. Élén az ügyvezető elnök áll, akinek munkáját a
különböző területekért felelős alelnökök segítik. Az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) a
Szövetség listáin megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek és
önkormányzati képviselők legfőbb képviseleti, érdekegyeztető
és tanácsadó testülete. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség
2003 január 31-e és február 2-a között Szatmárnémetiben megtartott VII.
kongresszusá létrehozták a Platformok Konzultatív Tanácsát (PKT). A PKT az
RMDSZ-en belül a pluralizmus jegyében különböző politikai nézeteket
valló csoportosulások fóruma. A Szövetség ellenőrző
testületei, amelyeknek tagjait az SZKT és a SZET közös ülésen választja meg
öt évre: - a Szabályzat-Felügyelő Bizottság
(SZFB), amelynek feladata tisztázni az Alapszabály értelmezésével
összefüggésben felmerülő kérdéseket és állást foglalni azokkal
kapcsolatban; - az Etikai és Fegyelmi Bizottság (EFB),
amely kivizsgálja a felmerülő etikai problémákat, és javaslatokat dolgoz
ki megoldásukra az illetékes döntéshozó szervek számára; - az Ellenőrző Bizottság (EB),
amely folyamatosan ellenőrzi a Szövetség pénzügyeit és vagyoni
helyzetét. 1. táblázat Az RMDSZ
vezető tisztségviselői
2. táblázat
3. táblázat Az RMDSZ
szenátorai
4. táblázat Az RMDSZ
parlamenti képviselői
5. táblázat Megyei
önkormányzati elnökök
6. táblázat Megyei
önkormányzati alelnökök
7. táblázat Az RMDSZ által
jelölt magyar tisztségviselők a központi és megyei
szintű államigazgatásban (2001.
december)
A 2000. júniusi helyhatósági választások
eredményeként az RMDSZ 148 polgármesteri helyet szerzett (5,01 %), míg a
helyi RMDSZ-tanácsosok száma 2.451 (6,17 %), a megyei tanácsosoké pedig 135
(7,86 %). Ugyanakkor a romániai magyarság politikai érdekképviseleti
szervezete 4 megyei tanácselnökkel (Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár), 9
megyei tanácsi alelnökkel (Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hargita 2,
Kolozs, Kovászna 2, Szilágy) rendelkezik. A 2000. évi őszi parlamenti
választásokon az RMDSZ a 345 tagú bukaresti Képviselőházba (Alsóház)
736.863 szavazattal 27 képviselőt (7,83 %) juttatott, míg a Szenátusban
(Felsőház) 751.310 szavazattal 12 szenátori helyet (8,57 %) szerzett meg
a 140-ből. Az 1996-os választások eredménye
minőségileg új helyzetet teremtett a romániai magyar közösség számára
is. Érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ részvétele a román kormánykoalícióban
olyan új lehetőséget jelentett, amelyet addig nem volt alkalma
kipróbálni: hatalmi pozícióba kerülve vehetett részt az ország irányításában,
nagyobb eséllyel kísérelhette meg célkitűzéseinek megvalósítását. A
koalíciós kormányzás felelősségének vállalása több vonatkozásban
előrelépésként értékelhető a magyarság szempontjából: • a kompromisszum eredményeképpen
létrejött kormányprogramban helyet kaptak az RMDSZ programjának fontos
célkitűzései is (decentralizáció, nemzetközi jogszabályok jóhiszemű
alkalmazása és a belső törvényhozás megfelelő módosítása); • a kormányzati struktúra módosítása
révén a kisebbségi kérdés koordinálására külön szerv - a miniszterelnök mellé
rendelt miniszter által irányított Kisebbségvédelmi Hivatal - jött létre,
érdemi politikai-szakmai jogosítványokkal, regionális kirendeltségekkel; az
oktatásügyi és művelődési minisztériumon belül létrejöttek a
kisebbségi oktatás, illetve művelődés sajátos kérdéseivel foglalkozó
államtitkárságok; • a központi és helyi adminisztrációban
az RMDSZ (koalíciós részvételének arányában) fontos tisztségeket kapott: két
minisztert és hat államtitkárt állíthatott, kulcspozíciókra tett szert több
központi állami intézménynél, két prefektusa, nyolc alprefektusa, valamint öt
prefektúra-igazgatója működött a megyei közigazgatásban, továbbá
vezető beosztásokkal rendelkezett kormányzati alárendeltségű megyei
intézményekben; • a törvényalkotás szintjén sikerült
érvényt szerezni számos, az RMDSZ programjában prioritásként meghirdetett
célkitűzésnek: kisebbségi nyelvhasználat a közigazgatásban (22/1997. sz.
sürgősségi kormányrendelet), anyanyelven való tanulás joga az óvodától
az egyetemig (új tanügyi törvény), polgári és szabadságjogok védelme
(ombudsmanról szóló törvény), a volt közbirtokossági, egyházi vagy közösségi
földtulajdonok visszaszolgáltatása (földalapról szóló törvény, a
mezőgazdasági földterületek és erdők visszaszolgáltatásáról szóló
törvény). Az 1996-os választások után a
magyar-román államközi kapcsolatokban is történt előrelépés: Kolozsváron
ismét működik a főkonzulátus, parafálták a diplomák
elismeréséről szóló egyezményt, kormányközi vegyesbizottság alakult, s
számos kétoldalú tárcaszintű együttműködési dokumentum született. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása
során több konkrét kérdésben nem teljesülhettek az eredeti célkitűzések:
nem került a parlament elé a kisebbségvédelmi, valamint az egyházügyi
törvénytervezet, nem történt meg a kisebbségi közösségi és egyházi javak
helyzetének rendezése, a román kormány által e tárgyban kibocsátott
sürgősségi rendeleteknek sem sikerült - csekély kivételtől
eltekintve - ténylegesen érvényt szerezni; a közigazgatási törvény
módosítását csupán sürgősségi kormányrendeletek segítségével lehetett
keresztülvinni, késett annak parlamenti jóváhagyása. Az 1996-2000-es időszakot az
erdélyi magyarság fokozott várakozással élte meg. Az RMDSZ-nek mint a
romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezetének kormánykoalíciós
tapasztalatai - eredményeivel és kudarcaival együtt - hosszú időre
meghatározhatják az erdélyi magyarság politizálásának, érdekérvényesítésének
irányait, lehetőségeit. A koalíciós kormányzás négy évét a magyar
közösség kétszeresen is türelmi időszakként élte meg, amelyet egyrészt a
mindenkori román hatalom iránti, másrészt pedig a saját érdekvédelmi
szövetsége iránti bizalom kérdésének tekintett. A 2000-es választások után az RMDSZ-nek
a kormánypárttal megkötött megállapodása eredményeként a román parlament
elfogadta a kisebbségi nyelvhasználati jogokat biztosító új közigazgatási
törvényt, megkezdhette működését a Sapientia magánegyetem, a
földtörvényt - megerősítve a közbirtokossági tulajdonforma elismerését -
a magyarság érdekeinek megfelelően módosították, megszületett a
restitúciós törvény, és jelentősen növekedett a magyar nyelvű
rádióadások időtartama. 5. GAZDASÁG Az 1989-90-ben bekövetkezett politikai
változásokat gazdasági téren ellentmondásos intézkedések követték. A
gazdasági szférában jóformán érintetlenek maradtak a hatalmi pozíciók. Bár
programjaikban a különböző kormányok minden egyes alkalommal
meghirdették a privatizáció felgyorsítását, a központi intézkedések tételes
végrehajtására nem került sor, helyi szinten megakadályozták a piaci
viszonyok kialakítását. A reformintézkedések elodázásával egyidejűleg a
gazdaság minden területén eluralkodott a korrupció. A Romániában 1990 és 1995 között
létrehozott alultőkésített kereskedelmi bankrendszer - elsősorban
politikai nyomásra - alacsony kamatokra adott hitelt, ebből kifolyólag
az érintett bankok rövid időn belül csődközeli helyzetbe kerültek,
illetve csődbe mentek. Az 1996-os választások utáni
kormányintézkedések egyértelműen a visszafordíthatatlan reformfolyamat
beindulását jelezték. Az IMF és a Nemzetközi Valutaalap támogatásával
megkezdődött a veszteséges vállalatok felszámolása. Csökkent a
belső fogyasztás, felgyorsult a privatizáció. Fokozatosan csökkentették
a szubvenciókat, beleértve az energiaárakét is, és ez a folyamat még nem ért
véget. Lépések történtek a lej konvertibilitása irányában és a beruházások
ösztönzésére. Létrejöttek a kis- és középvállalatok támogatásának
intézményei, regionális fejlesztési programokat kezdeményeztek,
előrelépés történt a közösségi és magánjavak - erdők, földek -
visszaszolgáltatására. Megkezdődött a megfelelő jogi keretek
kialakítása annak érdekében, hogy az ország vonzóvá váljon a külföldi
tőke számára. Románia teljes jogú tagja lett a Közép-Európai
Szabadkereskedelmi Megállapodásnak (CEFTA). 8. táblázat A román gazdaság
és a magyar-román gazdasági kapcsolatok egyes jellemzői
2000-től a gazdaság korábban
folyamatosan csökkenő teljesítménye valamelyest javult. Az ipari
termelés volumene 8,2 %-kal növekedett, de ez még nem befolyásolja
kedvezően az életszínvonalat. A folyamatos hanyatlás mögött a gazdaság
tőkeszegénysége állt, elsősorban a tulajdonviszonyok radikális
átalakításának elmaradása és a külföldi tőke hiánya miatt: nem
privatizálták a Ceauşescu-korban létrehozott ipari óriások többségét, a
külföldi tőke beáramlása csökkenő tendenciát mutat. A
feketegazdaság aránya becslések szerint eléri az 40 %-ot. A szükséges de
népszerűtlen intézkedések késése, a korrupcióellenes intézkedések
alacsony hatásfoka, a törvénykezés instabilitása a külföldi befektetések
elmaradásához, a reformfolyamatok egészének fékezéséhez vezetett. 2002-ben tovább javultak a gazdasági
mutatók. Az Országos Statisztikai Hivatal összesített adatai még nem
véglegesek, de mind a gazdasági növekedés, mind az infláció visszaszorítása
terén pozitív elmozdulás történt. A magyar-román gazdasági kapcsolatok
mindig is jobbak voltak a politikainál, amit a táblázatban szereplő
adatok is alátámasztanak. Romániában jelenleg több mint 4.000 magyar
érdekeltségű vállalkozás működik. A számok azt mutatják, hogy
mindkét irányból igen nagy az érdeklődés a gazdasági kapcsolatok
fejlesztése iránt. Magyar befektetők 320 millió dollárt ruháztak be
Romániában. A romániai magyarság gazdasági helyzete ellentmondásos.
A magánszférában az erdélyi magyarság bizonyos lépéselőnyhöz jutott,
hiszen nagy részük ismerte a magyarországi helyzetet és modelleket, sokukat
rokoni, baráti kapcsolatok kötik Magyarországhoz, amelyeket sikerrel
kamatoztatnak az üzleti életben. Ennek köszönhetően a vállalkozásokra,
kezdeményezésekre fogékony réteg körükben lényegesen korábban jelent meg, és
hatékonyabban kezdett működni, mint a román lakosság körében. Az
említett okokból a romániai magyarság számára létfontosságú a magánvállalkozásokban
való részvétel. Ez az a terület, ahol a legkevesebb intézményes akadályba
ütközik a magyar vállalkozó, ahol - mind a szolgáltatásban, mind a
termelésben - igen könnyen találhatók jól jövedelmező, jelenleg
ellátatlan területek. A kezdeti előny azonban a gazdasági szférában is
megnyilvánuló nemzetiségi diszkrimináció miatt lemorzsolódni látszik.
Jelenleg a Székelyföldtől eltekintve, a szórványmagyarság körében
gyakoribbak a román nemzetiségűekkel kötött érdekszövetségek, sőt
külföldi partnerekkel is hatékonyabb az együttműködés. Az állami vállalatok súlyos helyzete a
munkanélküliség gyors növekedését váltotta ki. A veszteséges állami
nagyvállalatok ellen foganatosított lépések nagyobb arányú elbocsátásokhoz
vezettek. Az elszegényedés fokozta a romániai magyarok elvándorlási
hajlandóságát, elsősorban Magyarországra. Most nem a végleges
letelepedés a cél, hanem az ideiglenes munkavállalási engedély megszerzése. A
külföldiek munkavállalását megszigorító magyar kormányintézkedéseket a
legtöbben illegális munkavállalással, havi egyszeri hazatéréssel játszották
ki. A határon túli magyarok jogállásáról 2001-ben elfogadott törvénynek a
magyarországi munkavállalásról szóló rendelkezései lehetőséget
biztosítanak e visszás helyzet megszüntetésére. 2001-ben és 2002-ben csökkent
a regisztrált munkanélküliség, de becslések szerint a javulás nem olyan
méretű, mint amilyet a statisztikák mutatnak. A regisztrált
munkanélküliek ugyanis csupán egy részét jelentik a valós munkanélkülieknek.
Tényleges jövedelem hiányában a mezőgazdaságban dolgozók jó része akár
munkanélkülinek is tekinthető. Súlyos gondot jelent a mezőgazdaság
állapota. A földek elhanyagoltak, művelésük messze elmarad a kor
követelményeitől. Az egykori birtokosok által visszakapott földterületek
jelentős része került újból magyar kézbe. 2001-ben az RMDSZ
szorgalmazására kormányrendelet erősítette meg a hajdani közbirtokossági
tulajdonforma elismerését. Ebben az évben Hargita, Kovászna és Maros megyében
több mint 120 hektár erdőt szolgálatattak vissza. Ugyanakkor hiányoznak
a megművelésükhöz szükséges eszközök, a vetőmag, a gazdák
változatlanul bizalmatlanok a közös műveléssel szemben, és ami talán a
legnagyobb gond, a falvak magyar lakossága erősen elöregedett. 2002-ben pozitív elmozdulást hozott a
mezőgazdaság vonatkozásában a 2001. évi 102. számú sürgősségi
kormányrendeletet elfogadó 2002. évi 400. számú törvény. Több előírása
közvetlenül érinti a magyar közösséget. E jogszabály révén lehetővé
vált, hogy az 1945 és 1959 között erőszakkal elvett, majd a kollektív
gazdaságokba bevitt földek visszakerüljenek az eredeti tulajdonosokhoz; az
egyházak és oktatási intézmények közbirtokosságokban található
erdőterületeit nem adják hozzá az érintett intézmények más formában
visszakapott erdőterületeihez, azaz az egyházak és oktatási intézmények
a 30 hektáros erdőterületen felül az egyes közbirtokosságokban található
résztulajdonuknak megfelelően még visszakapnak 20 hektárt. Törölték azt
a megszorító rendelkezést, amely szerint a közbirtokossági tagok nem
végrendelkezhetnek, nem adományozhatnak, és nem adhatják el résztulajdonukat.
Amennyiben az egykori erdőterületek helyén ma mezőgazdasági terület
van, a jogosult opciója alapján mezőgazdasági területet vagy erdőt
kell visszaszolgáltatni; a közbirtokosságok pedig tagonként 10 hektár
felső határig visszakapják a kaszáló- és legelőterületeiket. 6. CIVIL TÁRSADALOM 1989 után több, nagy hagyományú erdélyi
magyar társadalmi szervezet alakult újjá, és számos alapítvány született. A
romániai magyar alapítványok és egyesületek bíróságilag bejegyzett száma ma
meghaladja a 300-at, tevékenységük a hagyományőrzéstől a kultúrán,
művészeten, oktatáson, szociális gondozáson keresztül egészen a
kutatásig, gazdaságfejlesztésig terjed. A teljesség igénye nélkül említést
érdemelnek az alábbi önszerveződések: Anyanyelvápolók Erdélyi
Szövetsége, Barabás Miklós Céh, Bolyai Társaság, Civitas Alapítvány,
Collegium Transsylvanicum Alapítvány, Erdélyi Kárpát Egyesület, Erdélyi
Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen
Lajos Műemlékvédő Társaság, Kőrösi Csoma Sándor
Közművelődési Egyesület, Korunk Baráti Társaság, Kriza János
Néprajzi Társaság, Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület,
Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, Romániai Magyar Gazdák
Egyesülete, Romániai Magyar Könyves Céh, Romániai Magyar Pedagógusok
Szövetsége, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar
Zenetársaság, Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Szórvány Alapítvány. Számtalan regionális vagy kimondottan
helyi érdekeltségű művelődési társaság létesült,
elsősorban a városokban. Zavartalan működésük akadálya
legtöbbször a megfelelő anyagi eszközök hiánya. Ezek pótlására általában
helyben nincs mód, legtöbbjük magyarországi szakmai vagy testvérvárosi
kapcsolatai révén, valamint pályázatok útján jut támogatáshoz. Az önszerveződési folyamat
jelentősen előrehaladt az ifjúság körében is. A szervezetek között
említhetjük többek között az országos ernyőszervezetekként
működő Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT), Magyar Ifjúsági Tanácsot
(MIT), valamint Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségét (MISZSZ), a Romániai
Magyar Középiskolások Országos Szövetségét (MAKOSZ), a Magyar Demokratikus
Ifjúsági Szövetség (MADISZ), az Itthon Fiatalon Mozgalom (IFM) regionális és
települési szintű szervezeteit, az egyetemi városokban működő
diákszövetségeket összefogó Országos Magyar Diákszövetséget, továbbá az
Állampolgár Menedzser Egyletet (ÁME; ifjúsági képzési, továbbképzési
programok), a református fiatalokat tömörítő Ifjúsági Keresztyén
Egyleteket (IKE), valamint az unitárius fiatalok Országos Dávid Ferenc
Ifjúsági Egyletét. 7. OKTATÁS Az 1992-es romániai népszámlálás
hivatalos adatai szerint a 12 éven felüli összlakosság 95,3 %-a iskolázott
(általános, közép- vagy felsőfokú végzettségű), míg a magyarság
esetében ez az arány kedvezőbb: 98 %. Nem ilyen kedvező a magyarság
helyzete a felsőfokú képesítés terén: amíg az országos átlag (a 12 éven
felüli lakosságra vonatkoztatva) 5,1 %, a főiskolát vagy egyetemet
végzett magyarok aránya csupán 3,6 %. Legjellemzőbb a romániai
magyarságra a középfokú képesítés (középiskola, szakközépiskola, szakirányú
technikum): az országos 66,6 %-hoz (a 12 éven felüli lakosságra
vonatkoztatva) mérten a magyarság 74,6 %-os számaránya a legkedvezőbb. Előbbiekből következik a csupán
általános iskolai képzettségű magyarok viszonylag alacsony, 2 %-os (a 12
éven felüli lakosságra vonatkoztatva) számaránya. Ez a mutató az országos
átlagot tekintve 4,7 %. Számarányánál és történelmi
hagyományainál fogva a romániai magyarság természetes és jogos igényének
tartja az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvi oktatását. A század
elején Erdély igen fejlett magyar oktatási hálózattal rendelkezett, minden
szinten magyar oktatás folyt: 1919 előtt csupán az elemi iskolák száma
meghaladta a háromezret. A két világháború közötti román
törvények a magyar oktatási rendszer fokozatos felszámolására törekedtek, ami
különböző eszközökkel történt: pl. állami ellenőrzés alá vonták és
magániskolákká fokozták le az egyházi iskolákat, különböző kedvezményekkel
ösztönözték a román tanítók betelepülését a színmagyar területekre, míg
képesítő- és nyelvvizsga hiányában magyar tanítókat bocsátottak el. A második világháború után - a
történelmi körülményeknek köszönhetően - Észak-Erdélyben szinte
érintetlenül megmaradt az 1940 és 1944 között újraéledt magyar nyelvű
iskolahálózat (1.790 elemi - ebből 754 felekezeti -, 173 középiskola -
ebből 69 felekezeti, 93 gimnázium, 38 főgimnázium, 14 kereskedelmi
és 13 ipari líceum, valamint 15 tanítóképző). Három egyetemen és a
kolozsvári műszaki főiskolán több mint 2.800 magyar diák tanult. Az
1948-as iskolareform felszámolta a felekezeti oktatást, 1959-ben
megszűntették a magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet. Az anyanyelvi
oktatásban részesülők számaránya rohamosan csökkent. 6. ábra: Az összes romániai diákból magyar nyelven tanulók aránya
1950 és 2000 között Az 1989-es fordulat tulajdonképpen nem
hozott számottevő változást a román állam oktatáspolitikájában. A
beiskolázási adatok szerint a teljes lakosság 7,1 %-át képviselő
magyarok részvétele az anyanyelvi oktatásban a következőképpen alakult :
9. táblázat A magyar
nyelven beiskolázottak részarányának alakulása 1989 és 2002 között
Az anyanyelvű oktatás
folytonosságának hiánya, valamint a megoldatlan szakoktatás miatt a magyar
diákok jelentős része már az általános iskola évei alatt román tagozatra
kényszerült, különösen a szórványvidéken. Az 1999. július 1-jén elfogadott
oktatási törvény csak részben elégíti ki az erdélyi magyarság oktatási
igényeit. Minden szinten biztosítja a magyar nyelvű szakoktatást és a
felvételi vizsgát, azon a nyelven, amelyen a diák elsajátította ismereteit.
Lehetővé teszi a román nyelv tanulását sajátos program keretében az alsó
tagozatokban és sajátos tankönyv alapján az általános iskolák felső
tagozatában. Kis településeken - így szórványvidéken - is lehet létszám
alatti anyanyelvű osztályokat működtetni. Az új törvény alapján az
egyház nem csupán a számára szükséges személyzet képzésére jogosult, hanem
működtethet - igaz csak magánintézményként - világi oktatást is. Úgyszintén
lehetővé teszi magyar nyelvű csoportok, tagozatok, kollégiumok és
karok szervezését a felsőoktatásban. Ezzel szemben korlátozó
jellegű a kisebbségek nyelvén oktató felsőoktatási intézmények
létesítésében: így magyar nyelvű állami egyetem nem, csupán
multikulturális egyetem hozható létre, amelynek oktatási nyelvét külön
törvény szabályozza. A jogszabályi korlátozások arra késztették az erdélyi
magyar közösséget, hogy a magyar kormány támogatásával és az erdélyi magyar
történelmi egyházak védnöksége alatt megkezdjék egy erdélyi magyar
magánegyetemi hálózat kiépítését. A román alkotmánymódosítási tervezetet
előkészítő parlamenti bizottsághoz - többek között - egy, az
önálló, minden szintű felekezeti oktatás létrehozását szavatoló módosító
javaslatot is benyújtott az RMDSZ. A bizottság a javaslatot eredeti
formájában elfogadta. Amennyiben a parlament is jóváhagyja ezt a módosítást,
a felekezeti oktatás a következő tanévtől már önálló oktatási
formaként jelenhet meg, az oktatás valamennyi szintjén. A hivatalos adatok
szerint a 2000-2001-es tanévben összesen 2.367 iskolai intézményben folyt
magyar tannyelvű oktatás. Ezek közül 1.283 önálló magyar intézményként,
1.084 pedig tagozat formájában működött. Szintek szerinti bontásban
1.121 óvodában, 450 elemi, 634 általános iskolában, valamint 140
középiskolában és 22 szak-, mester- és posztliceális iskolában folyt magyarul
az oktatás. 2001-ben újraindult önálló intézményként az aradi Csíky Gergely
középiskola, és a 2001-2002-es tanévtől jóváhagyták a Leövey Klára
máramarosszigeti önálló magyar középiskola létrehozását. Ugyancsak ebben az
évben született meg a marosvásárhelyi Bolyai János Líceum önálló magyar
középiskolává alakulásának terve. A helyi románság ellenállása miatt nem vált
lehetővé az azonnali rendezés: az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt
közötti megegyezés szerint a működő román osztályokat nem számolták
fel, de a 2002-2003-as tanévtől nem indult újabb román osztály az
egykori marosvásárhelyi református gimnáziumban. A 2002-2003-as tanévben -
szintén az RMDSZ-kormányzópárt közötti megegyezés alapján - a brassói Áprily
Lajos önálló magyar középiskola nyert létjogosultságot. Jelenleg az elemi, általános és
középiskolai keretekben 137.799 magyar gyermek tanul. Ebből 51.609-en
elemi szinten - I-IV. osztályban -, 57.889-an általános szinten - V-VIII.
osztályban -, 28.301-en pedig középiskolában részesülnek oktatásban. Ezt
egészíti ki a szak- és posztgraduális oktatás, 9.091 tanulóval.
Szakoktatásban 7.090, posztgraduális képzésben pedig 2.001 magyar diák vesz
részt. A romániai felsőoktatási
intézményeket a 2001-2002-es tanévben 24.598 magyar hallgató látogatta. A
magyar hallgatók közül 20.792-an állami, 3.806-an magánegyetemi, egyházi,
alapítványi felsőoktatási intézménybe iratkoztak be. A 2000-2001-es
tanévben magyar nyelven 8 egyetem 22 karán (közel 70 szakon) 7.483 hallgató
tanult, és 526 egyetemi oktató adott elő, a 2002-2003-as tanévben pedig
már 9.962-re emelkedett a magyar nyelven tanulók létszáma. Magyar nyelvű
oktatás négy állami felsőoktatási intézményben folyik: a kolozsvári
Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti
Egyetemen, a marosvásárhelyi Színművészeti egyetemen és a Bukaresti
Egyetem hungarológiai szakán. A román tanügyi törvény a magánoktatás
kategóriájába sorolja a felekezeti oktatási intézményeket is. Ilyenek a
kolozsvári magyar tannyelvű Egyetemi Fokú Protestáns Teológia Intézet, a
gyulafehérvári Katolikus Teológia és a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem.
2001-ben megkapta az illetékes román hatóságoktól a működési engedélyt a
magyar állam támogatásával létrehozott Sapientia Egyetem, amely 9
marosvásárhelyi és csíkszeredai karral, 374 diákkal indult. A 2002-2003-as
tanévben 14-re bővült a karok száma, a hallgatók létszáma pedig 915-re
emelkedett. A romániai magyar felsőoktatási
kínálatot egészítik ki a Gödöllői Szent István Egyetem, a Soproni
Nyugat-Magyarországi Egyetem, a budapesti Gábor Dénes Műszaki
Főiskola, a Tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája erdélyi
konzultációs központjai, amelyekben a 2002-2003-as tanévben összesen 698 diák
tanul. Az állami egyetemeken tanuló magyar
hallgatók csak csoportokba és döntési joggal nem felruházott, saját
költségvetéssel rendelkező önálló tanszékekbe, illetve karokba
szerveződve tanulhatnak anyanyelvükön (kivételt jelent a Babeş-Bolyai
Tudományegyetemen működő református és katolikus teológiai kar). A
magyar nyelvű képzési lehetőségek korlátozottak vagy teljesen
hiányoznak a műszaki tudományok és a mezőgazdasággal kapcsolatos
szakirányok terén, valamint a jogi, zenei és képzőművészeti
oktatásban. Az RMDSZ 2001-ben az illetékesek elé
terjesztette javaslatát két önálló magyar kar létrehozataláról a Babeş-Bolyai
Tudományegyetemen, magyar részleg létrehozásáról a marosvásárhelyi Orvosi és
Gyógyszerészeti Egyetemen, a magyar nyelvű oktatás bevezetéséről a
kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, a kolozsvári Agronómiai Egyetemen és
a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen. Azóta minden évben
megjelenik ez a javaslat is az RMDSZ és a kormányzó Szociáldemokrata Párt
közötti együttműködési nyilatkozatban, de megvalósítása mindmáig az
érintett intézmények szenátusának ellenállásába ütköztött. Az egyetemi
autonómia megsértése nélkül ugyanis nem lehet megkerülni ezeknek az
intézményeknek a szenátusát. Jelenleg a két intézmény szenátusával folytatott
tárgyalások eredményeképpen kivitelezhetőnek tűnik a Babeş-Bolyai
Tudományegyetem két önálló magyar karának, illetve az Orvosi és
Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar részlegének felállítása. 8. MŰVELŐDÉS, KULTÚRA,
TUDOMÁNY A kultúra, a közművelődés
fejlesztésére az 1989-es fordulatot követő gazdasági és politikai
körülmények között - különösen az 1996. évi választásokig - egyedüli
lehetőségként az önszerveződés maradt. Szükségessé vált az
önkormányzati alapon működő, a költségvetési keretekből
arányosan részesedő saját intézményrendszer kiépítése. Az 1995-ig kialakított alternatív magyar
közművelődési intézményrendszer alapját jelenleg többszáz
egyesület, alapítvány, szövetség képezi, a hagyományőrzéstől a
művészetig, amelynek infrastrukturális alapját az Erdélyi Magyar
Közművelődési Egyesület mintegy 12 ingatlanból álló
"magyarház-hálózata" biztosítja. Az erdélyi magyar kulturális életet a
2000-ben 115. évfordulóját ünneplő Erdélyi Magyar
Közművelődési Egyesület (EMKE) fogja össze, amely hálózatként
működik. Önszervező, intézményteremtő tevékenysége átfogja az
egész nemzeti közösséget, célja a romániai magyarság kulturális
autonómiájának megteremtése. A több mint két évszázados múltra
visszatekintő erdélyi magyar színházi hálózat gyakorlatilag lefedi a
magyarlakta területeket. Magyar társulat működik Kolozsváron,
Marosvásárhelyen, Temesváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben,
Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán, az egyetlen magyar
opera Kolozsváron található. A nagy hagyományú színházak mellett az elmúlt
években új kezdeményezéseknek is tanúi lehetünk, ilyenek a
gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a Marosvásárhelyi Színiakadémia
Stúdiója, a nemrég alakult székelyudvarhelyi és csíkszeredai önálló társulatok.
Több bábszínház (Nagyvárad, Kolozsvár) is színesíti a palettát. A
színészutánpótlást a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola, a
kolozsvári egyetem színházművészeti szaka és az utóbbi időben az
egyes színházak mellett működő stúdiók biztosítják. A romániai
hivatásos magyar táncművészet reprezentánsai a marosvásárhelyi Maros
(volt Állami Székely) Népi Együttes, a Hargita Együttes, a Pipacsok
Táncegyüttes stb. Jelentős szerepet tölt be a
romániai magyarság kulturális életében az amatőr művészeti mozgalom,
különösen a hagyományőrzés, a néptánc-népzene, tárgyalkotó
népművészet, versmondás, színjátszás területén. Gyakorta tanúi lehetünk
az erdélyi magyar műkedvelő mozgalom egész Romániát, esetenként a
Kárpát-medencét is átfogó bemutatóinak, találkozóinak és fesztiváljainak. Ide
sorolhatók olyan rendezvények, mint a szatmárnémeti népdalverseny, a zilahi
zeneszerzői verseny, a különböző szavalóversenyek, bábos
találkozók, színjátszó fesztiválok stb. Számos csoport közismert
szereplője a magyarországi találkozóknak, fesztiváloknak is. A könyvkiadók gazdasági nehézségeik
ellenére imponáló teljesítményt nyújtanak, azonban nem tudják kielégíteni az
olvasói szükségleteket, a könyvtárak állományának pótlását, gyarapítását,
különösen a klasszikus irodalom, a tudományos és enciklopédikus művek
tekintetében. A legfontosabb magyar könyvkiadók: Pallas Akadémia
(Csíkszereda), Mentor (Marosvásárhely), Polis (Kolozsvár), Kriterion
(Bukarest). A könyvbevitelt a lakosság és az intézmények
fizetőképessége, az árviszonyok különbözősége messzemenően
hátráltatja. Az erdélyi magyarság "tudományos
akadémiájának" szerepét az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) kívánja
betölteni, amelynek tevékenysége az erdélyi magyar nyelvű tudomány
művelése, tudományos előadások, ülésszakok szervezése mellett
felöleli tudományos időszaki kiadványok - Erdélyi Múzeum, Múzeumi
Füzetek, Műszaki Tudományos Füzetek - megjelentetését is. Az erdélyi
magyar műszakiak szakmai anyanyelvi képzését, továbbképzését,
ismereteinek bővítését szolgálja - többek között konferenciák, szakmai
találkozók szervezésével és kiadványok (EMT Tájékoztató, Firka, Műszaki
Szemle, Civil Info) közzétételével - az Erdélyi Magyar Műszaki
Tudományos Társaság (EMT). A Kriza János Néprajzi Társaság a romániai magyar
néprajzosok gyűjtőmunkáját irányítja és ösztönzi, tudományos
tanácskozásokat szervez, könyvtári és dokumentációs központot működtet.
A Regionális és Antropológiai Kutatások Központja tevékenysége a romániai
magyar társadalomnak a kulturális antropológia módszerével történő
vizsgálatára összpontosul. Kiemelkedő, az összmagyar tudományosság
számára egyedülálló vállalkozás az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, amelynek
kötetei több évtizedes kutatómunka szintéziseként kerülnek kiadásra. Összességében elmondható, hogy a
romániai magyarság számarányánál és súlyánál fogva rendelkezik mindazzal a
szellemi és szervezeti potenciával, részben megfelelő intézményi
háttérrel és tárgyi feltételekkel is, amelyek autonóm, fejlődésre képes
magyar kultúra létrehozását biztosíthatják, ehhez azonban a román állam
nemzetközi normáknak megfelelő jogi és pénzügyi
kötelezettségvállalására, garanciájára is szükség van. A romániai magyar
kultúra jelenlegi jogszabályi feltételeiről és állami finanszírozásáról
ez aligha mondható el, s a támogatás mértéke messze elmarad a magyarság
számarányától. Az érezhető diszkrimináció és a
romániai gazdasági helyzet miatt a romániai magyar kultúra a jövőben sem
nélkülözheti az anyaország fokozott támogatását. Erősödő igényként
merül fel az anyaország és a romániai magyar közművelődés, tudomány
intézményeinek, szervezeteinek közvetlen kapcsolata, a romániai magyar
szakképzés egyes hiányosságainak (pl. népművelő-képzés,
menedzserképzés, műemlékrestaurátor-képzés stb.) mielőbbi pótlása. 9. EGYHÁZI INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS VALLÁSGYAKORLÁS
A romániai magyarság lényegében négy
történelmi egyházhoz (római katolikus, református, unitárius és
zsinatpresbiteri evangélikus) tartozik. A különböző szabadegyházakhoz
tartozó magyar hívők száma - ezek országos térnyerésével arányosan -
növekvő tendenciát mutat. A római katolikusok négy erdélyi
(Nagyvárad, Szatmár, Temesvár, Gyulafehérvár), illetve a Moldvai (Iaşi)
valamint a Bukaresti Egyházmegyéhez tartoznak. A magyar római katolikusok
több mint fele a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozik, amely ily módon a
magyar katolikus élet súlypontja. 1991 augusztusában II. János Pál pápa e
püspökséget érseki rangra emelte. A többi egyházmegye a Bukaresti Érsekséghez
tartozik. Ez utóbbi 10 főpásztorból alkotott püspöki karában csak
kettő magyar (Nagyvárad, Szatmár), egy német (Temesvár), a többi román,
így a magyar katolikusok - bár egyházukban többségben vannak - országos
szinten román irányítás alatt állnak. A csaknem kivétel nélkül magyar híveket
számláló református egyháznak két egyházkerülete van (Nagyvárad, Kolozsvár).
A teljesen magyar nemzetiségű unitárius egyház egy püspökséget ölel fel
(Kolozsvár), a magyar evangélikus egyháznak ugyancsak Kolozsvár a székhelye. 10. táblázat A romániai
magyarság vallási megoszlása az 1992-es népszámlálás adatai szerint
A 2002-es nem hivatalos népszámlálási
adatok szerint változott a felekezeti megoszlás is. A teljes népességre
vonatkozóan jelenleg elérhető adatokból azonban a magyarságon belül
egyelőre csupán a református és unitárius felekezet esetében
számszerűsíthető a változás. A többi vallásnál románok, németek és
más nemzetiségűek is számba jönnek. A reformátusok lélekszáma 10 év alatt
698.550-re, az unitáriusoké pedig 66.846-ra csökkent. A római katolikus
egyházhoz tartozó hívek magas száma - 1.028.401 - azt jelzi, hogy e
felekezeten belül növekszik a román anyanyelvűek részaránya. A hivatalos
statisztikáktól eltérően a magyar egyházak híveinek száma becslések
szerint még mindig meghaladja az 1,5 millió főt. Amiként a romániai intézmények
döntő többsége, a magyar egyházak is anyagi gondokkal küzdenek, állami
támogatásuk korlátozott. A ’89-es fordulatot követően a nyolc magyar
püspökség létrehozta az erdélyi magyar püspöki konferenciát. Hosszú éveken át
gondot jelentett az új vallásügyi törvény hiánya, valamint vagyonjogi
helyzetük tisztázása, elsősorban volt ingatlanjaik visszaszerzése:
továbbra is állami tulajdonban van 468 római katolikus, 531 református, 266
evangélikus-lutheránus és 35 unitárius magyar tannyelvű iskola. 2002-ben
megindult egy részleges rendezési folyamat. Az egyházaktól 1945. március 6-a
után törvénytelenül elvett ingatlanok jogállását szabályozza a 2002. évi 501.
számú törvény, amely a 2000. évi 94. számú sürgősségi kormányrendeletet
emeli törvényerőre. A jogszabály átvette az RMDSZ-tervezet több
alapvető kitételét, s ezzel utat nyitott az egyházi ingatlanok
jogállásának rendezéséhez. A végrehajtás nem ígérkezik könnyűnek, de
egyes iskolaépületek - így például a kolozsvári Református Kollégium - már
visszakerültek az egyház tulajdonába. Hasonlóképpen előrelépést jelentett
a törvényesen elismert felekezeteknek nyújtandó támogatásról szóló 2002. évi
125. számú törvény is, amely szubvenciókat állapít meg a világi alkalmazottak
számára; elrendeli a költségvetési keret megállapítását a felekezeteknek
nyújtandó támogatás céljából, és lehetővé teszi e költségvetési keret
elkülönítését a helyi költségvetésekből. A klérus javadalmazásáról szóló
1999. évi 142. számú törvényt módosító 2002. évi 354. sz. törvény az
inflációhoz igazította a klérus és az egyházak világi alkalmazottainak
javadalmazását. 10. TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS A Ceauşescu-rendszer bukása, a
sajtószabadság lehetősége pozitív változásokat eredményezett a romániai,
ezen belül a magyar nyelvű tömegkommunikáció szempontjából is. E
kétségtelen pozitív fejlemény ellenére elmondhatjuk, hogy az állami rádiózás
és televíziózás keretei között működő magyar nyelvű adások még
nem elégítik ki a magyar nyelvű médiaszükségleteket. A központi
televízió heti három és fél órát sugároz magyar nyelven, a kolozsvári stúdió
heti egy és egy negyed órát országos szórásban és három és fél órát
regionális adásként. A marosvásárhelyi körzeti rádió magyar nyelvű adása
2001-ben 2 órás, a kolozsvárié egy órás ultrarövidhullámon sugárzott
műsorral bővült. Így most Bukarestből naponta 1,
Marosvásárhelyről 7, Kolozsvárról 5, Temesvárról 1 óra magyar
nyelvű körzeti műsort szórnak. Az RMDSZ azt szorgalmazza -
politikai eszközökkel is - hogy a jelenleg párhuzamos műsoridők
összekapcsolása révén további bővítéssel és a szórás műszaki
feltételeinek biztosításával a teljes magyarlakta területre gyakorlatilag
egész napos magyar nyelvű rádióadás jöjjön létre Romániában.
Hasonlóképpen igényli egy új, magyar és román nyelvű körzeti TV állomás
létrehozását Marosvásárhelyen. A média politikai függetlensége relatív,
esetenként súlyos anyagi nehézségekkel is meg kell küzdenie. A jelenlegi
hiányt valamelyest pótolják a területi, nem állami televízió- és rádióadók
(Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós,
Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár). A közel 60 magyar nyelvű írott
sajtótermék közül csupán néhány részesül közvetlen állami támogatásban (pl.
Korunk, Művelődés, A Hét, Helikon). A romániai magyar sajtó életben
tartásához elengedhetetlenül szükségesek az anyaországi támogatások. A
költségvetési támogatások az Illyés Közlapítvány alkuratóriuma mellett
működő Sajtószaktestület pályázati rendszerében kerülnek
elosztásra, ebből támogatják az újságírók szakképzését is, amelynek
állami formája (egyetemi szintű képzés Kolozsváron) mellett megtalálható
a magánoktatási forma is (Ady Endre Sajtókollégium, Nagyvárad). Szervezési és
szakmai szempontból komoly szerepet játszik a romániai magyar sajtóéletet
összefogó Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (MÚRE). A fontosabb folyóiratok (a fentebb
említettek mellett): Látó, Magyar Kisebbség. A legfontosabb napilapok: Bihari Napló,
Hargita Népe, Háromszék, Krónika, Népújság, Romániai Magyar Szó, Szabadság,
Szatmári Friss Újság, Nyugati Jelen. A hetilapok közül említést érdemel:
Brassói Lapok, Bányavidéki Új Szó, Szilágyság, Erdélyi Riport. Az 1999-ben kísérleti jellegel
létrejött, hetilapként működő, majd 2001 július végén napilappá
alakult egyetlen erdélyi magyar internetes portál, a Transindex 2002-ben a
romániai magyar sajtópiac jelentős szereplőjévé lépett elő. A
belépési statisztikák szerint napi 2.700-3.200 látogatója van, ami havi
összesítésben 57-62 ezer olvasót jelent. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|