Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon

Magyarország területén az államalapítás óta több nemzeti közösség élt és él együtt. Az ország újkori etnikai-nyelvi összetétele alapvetoen a török hódoltság idején bekövetkezett népességpusztulás és átrendezodés után, a 17.-18. századi nagyarányú spontán migrációk, illetve szervezett telepítések során alakult ki. A nyugati határszélen élő szlovén őslakosság kivételével a magyarországi kisebbségek ezekben az évszázadokban érkeztek a mai ország földjére. A XIX. század végére Magyarország akkori területein a nem-magyar nemzetiségek a teljes lakosság több, mint 50 %-át tették ki. Az I. világháborút követo határváltozások nyomán ez az arány jelentősen megváltozott. A Kárpát-medencében élo magyarok mintegy 33%-a (3,3 millió fő) az ország határain kívülre került, míg a határokon belül élő kisebbségek létszáma lecsökkent. Napjainkra a lakosságnak mintegy 10 %-a tekinthető valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak.

A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük. Eredeti lakhelyüket és közösségeiket többnyire még a szabályozott irodalmi nyelv létrejötte előtt hagyták el, s ebből következően a ma is használt élő nyelvük, nyelvjárásaik általában archaikus nyelvi változatok.

A huzamos történelmi együttélés a Kisebbségi törvényben megfogalmazott definíciónak is fontos kritériuma. Eszerint ugyanis államalkotó tényezőként elismert nemzeti és etnikai kisebbségnek számít "minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul" (1993. évi LXXVII. Törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, I. Fejezet 1.§ (2) bek.). E törvény értelmében Magyarországon honos nemzeti vagy etnikai kisebbségnek minősül a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán népcsoport. Magyarországi helyzetükre jellemzo, hogy földrajzilag szétszórtan, mintegy 1500 településen élnek, és általában a településen belül is kisebbséget alkotnak

A becsült és a bevallott adatok közti eltérés egyfelől a kelet-közép európai országok kisebbségi kérdéseit érintő történelmi, társadalmi, társadalomlélektani okokkal magyarázható. Másfelől viszont tükrözi az érzelmileg és kulturálisan kettős kötődésű kisebbségek dilemmáit is: sokan egyidejűleg érzik magukat magyarnak és kisebbséginek, de ennek felmérésére és megvallására az 1990. évi népszámlálás nem adott lehetőséget.

A nemzeti és etnikai kisebbségek létszámára utaló, az 1990-es népszámlálásból, kutatásokból és egyéb felmérésekből ismert adatokat az alábbi összefoglaló táblázat mutatja.

* A két nyelv a népszámlálási kérdőíven közös kérdésben szerepelt.
** A kérdőíven fel nem sorolt kisebbségi hovatartozást vallók száma

Az 1990 óta egymást követő, demokratikusan választott magyar kormányok programja, a kisebbségek védelmét és helyzetük javítását célzó jogszabályok elfogadása és gyakorlati megvalósítása azt bizonyítja, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítésére, értékként tekint az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűségére, és a kisebbségek létét, nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk fennmaradását a társadalmi és kulturális élet fontos elemének tartja. Az elmúlt évtizedben a hazai kisebbségpolitika konszenzuson alapuló célja folyamatosan az volt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek számára olyan kisebbségbarát környezetet alakítson ki, amelyben megőrizhetik és továbbörökíthetik kulturális önazonosságukat, és szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal.

1993-ban az Országgyűlés elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló LXXVII. sz. törvényt, amely rögzíti a kisebbségeket megilleto egyéni és kollektív jogokat az önkormányzatiság, a nyelvhasználat, az oktatás, kultúra és közművelodés területén. A kollektív jogok között a törvény kimondja, hogy a kisebbségeknek jogukban áll helyi és országos önkormányzatokat létrehozniuk.

Az utóbbi években a Magyar Köztársaság jogalkotásában egyre jobban érvényesülnek a kisebbségi szempontok, és olyan korszerű törvények születnek, amelyek a kisebbségek alkotmányos alapjogainak garantálása szempontjából is megfelelnek a mai igényeknek. Így például a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény a közszolgálati média kötelezo feladatává tette a kisebbségek kultúráját, életét bemutató műsorok készítését és az anyanyelvi tájékoztatást. A Bünteto Törvénykönyvrol szóló törvény 1996. évi módosítása pedig megteremtette a faji megkülönböztetés bűncselekményi formáinak üldözhetoségét.

A kisebbségi önkormányzatok olyan választott testületek, amelyek települési, illetve országos szinten képviselik az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség érdekeit. Az egyesületi keretekben működő szervezetektol eltérően a helyi kisebbségi önkormányzatok nem csupán tagságukat, hanem a település egész kisebbségi közösségét képviselik. A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépülésével a Magyarországon élő kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe annak érdekében, hogy a helyi érdekű közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogai.

A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának célja a kulturális autonómia biztosítása. Ennek értelmében a kisebbségi önkormányzatok törvényben biztosított joga, hogy saját hatáskörükben önállóan döntsenek intézmények alapítása, átvétele, fenntartása kérdésében, különösen a helyi közoktatás, helyi írott és elektronikus média, hagyományápolás, közművelődés területén.

A kisebbségi önkormányzatok megválasztására az önkormányzati választásokkal egyidejűleg kerül sor. A választásokon az adott település valamennyi választópolgára részt vehet és szavazhat az adott kisebbség jelöltjeire. A kisebbségi önkormányzati rendszer megerősödését és sikerét jelzi az a tény, hogy az 1994-ben és 1995-ben megtartott kisebbségi önkormányzati választások során megalakult 822 kisebbségi önkormányzattal szemben az 1998-as választásokat követoen 1367 helyi és 9 fovárosi kisebbségi önkormányzat alakult meg országszerte. A legnagyobb számban a cigány kisebbségi önkormányzatok száma nőtt, de jelentősen emelkedett a német, szlovák, horvát kisebbségi önkormányzatok száma is. A választások eredményeképpen a bolgár nemzeti kisebbség 15, a roma közösségek 768, a görögök 19, a horvátok 75, a lengyelek 33, a németek 272, az örmények 25, a románok 33, a ruszinok 10, a szerbek 35, a szlovákok 76, a szlovének 10 és az ukránok 5 önkormányzatot alakítottak.

A kisebbségi önkormányzatok közül külön figyelmet érdemel az a típus, amely egyszerre települési önkormányzat és kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi települési önkormányzati státusz ugyanis a területi autonómiával egyenértékű jogokhoz juttat, a kisebbség érdekeinek leghatékonyabb érvényesítéséhez nyújt lehetőséget. A korábbi ciklusban működő 46 kisebbségi települési önkormányzattal szemben az 1998. októberi választások után megalakult 1367 kisebbségi önkormányzatból 63 az ilyen testületek száma. A legnagyobb számban a német és a horvát kisebbség élt ezzel a lehetoséggel.

Az elmúlt 5 év alatt a kisebbségi önkormányzati rendszer egyértelműen bizonyította létjogosultságát. A rendszer működőképes, hatékony érdekérvényesítő forma, mely széles körben biztosítja a kisebbségek részvételét az őket érintő helyi és országos ügyekben. Jelenleg folyik a Kisebbségi törvény módosításának előkészítése abból a célból, hogy a törvényi keretek még jobban segítsék az önkormányzati rendszer működését és biztosítsák munkájuk feltételeit.

A kisebbségekhez tartozó családok többségében a nyelv átörökítésének folyamata megszakadt, a magyar nyelv vált uralkodóvá. A kisebbségek által beszélt különböző tájnyelvek nem képesek a folyamatos felfrissülésre, így szerepük a társadalmi kommunikációban egyre csökken. Az anyanyelv átörökítésében ezért felértékelődött az iskola szerepe, megnőtt az oktatási intézmények felelőssége.

A kisebbségi oktatásnak a magyar közoktatási rendszer részeként biztosítania kell mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket általában a közoktatás nyújt. Emellett nem egyszerűen az a feladata, hogy mindezeket a szolgáltatásokat anyanyelven nyújtsa, hanem meg kell teremtenie az anyanyelv megtanulásához és e népcsoportok kultúrájának és történelmének megismeréséhez szükséges feltételeket is.

A kisebbségi iskoláknak háromféle típusa létezik. Működnek a kisebbség nyelvét idegen nyelvként oktató iskolák, vannak kétnyelvű iskolák, ahol a humán tárgyakat, például a történelmet, irodalmat, földrajzot az anyanyelven, míg a természettudományos tárgyakat magyarul oktatják, és vannak olyan iskolák, ahol a magyar nyelven és irodalmon kívül minden tárgyat az adott kisebbség nyelvén tanítanak. A megfelelő tanárok hiánya, a gyerekek anyanyelv-ismeretének nem kielégítő volta és egyéb okok miatt az utóbbi típushoz tartozó iskolák száma sajnos alacsony.

Az 1997-98-as tanévben 20.440 gyermek járt a 394 kisebbségi óvodába, míg a 390 kisebbségi általános iskolában a tanulók száma 53.021 volt. Összesen 2096 diák látogatta a 24 kisebbségi középiskolát vagy a speciális középiskolai osztályokat. 1992 és 1998 között az országosan csökkenő óvodai és általános iskolai tanulói létszámon belül megnőtt a kisebbségi gyermekek száma, ez azonban elsősorban a német nemzetiségi oktatás iránt fokozódó érdeklődés eredménye.

A nemzetiségi nyelveken egyetemi és főiskolai képzés is folyik, főleg a leendő tanárok számára. A hazai képzés és továbbképzés mellett a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiataloknak általában lehetőségük van arra, hogy ösztöndíjak igénybevételével anyaországi képzésben vagy részképzésben is részt vegyenek.

A kisebbségi oktatás speciális formáját jelentik az oktatási rendszeren kívül működő, ún. vasárnapi iskolák. Ennek a kisebb létszámú kisebbségekre jellemző oktatási formának a szervezői és működtetői általában az országos önkormányzatok, finanszírozójuk pedig az Oktatási Minisztérium. A "vasárnapi iskolákat" működtető kisebbségek komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy egységesítsék iskoláikban a tananyagot, elkészítsék az ott oktatott tárgyak (kisebbségi nyelv és irodalom, kisebbségi népismeret) részletes követelményeit, és az adott település egyik iskoláját bázisiskolaként felhasználva betagozódjanak a közoktatás rendszerébe.

A nemzeti kisebbségek iskolázási adatai nem különböznek a többségi lakosság adataitól. A német és szerb kisebbségen belül a felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek száma magasabb az országos átlagnál.

Az oktatás területén a roma kisebbséggel kapcsolatban speciális problémák jelentkeznek. Jelenleg a roma fiatalok valamivel több, mint 70%-a befejezi az általános iskolát, de középfokon csak egyharmaduk folytatja tanulmányait. Ez jóval alacsonyabb, mint a nem roma családokból származó gyermekek 90%-ot meghaladó középfokú továbbtanulási aránya. A helyzetet tovább rontja, hogy a roma fiatalok nagy része olyan szakmában szerez képesítést, amelyben kicsi az esély az elhelyezkedésre. A felsőfokú végzettséggel rendelkezo cigányok aránya 1% alatt van. Az oktatási tárca támogatásával a fiatalok esélyeit növelő előkészíto tanfolyamok, illetve 0. évfolyammal kezdődő képzések valósultak meg több felsőoktatási intézményben. Az Oktatási Minisztérium, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségeket támogató közalapítványok ösztöndíjak adományozásával segítik a cigány fiatalok tanulását.

Az ún. felzárkóztató nevelés-oktatás külön program alapján biztosítja a cigány kisebbséghez tartozó gyermekek, illetve tanulók számára az esélyteremtést és a tehetséggondozást. Ez az oktatási-nevelési forma kiterjed a kollégiumra is.

A cigányság esélyegyenlőségét megalapozó óvodai nevelés és iskolai oktatás eredményessége nagyban függ a pedagógusképzés és -továbbképzés szakmai minőségétől. Az oktatási tárca támogatásával több felsőoktatási intézményben tanszéki, speciálkollégiumi vagy önálló program keretében bevezették a romológiai ismeretek oktatását a hallgatók tájékozottságának növelése érdekében.

Az elmúlt években előrehaladt a kisebbségek önszerveződésének, öntudatosodásának folyamata. A gyülekezési és egyesülési jog megvalósulására, valamint az önszerveződés magas fokára utal a kisebbségi civil szervezetek, egyesületek, klubok, együttesek nagy száma.

A mucsonyi ruszin népdalkör

A '90-es évek elejétől kezdve a kisebbségek fokozatosan kisebbségi kutatóintézeteket hoztak létre hagyományaik, történelmük és jelenük vizsgálatára. A kutatóintézetek szervezeti keretei igen változatosak: működtetésük hol civil kezdeményezésen alapul, hol az országos önkormányzathoz vagy valamelyik egyetemhez kapcsolódik.

Gazdasági szempontból a magyarországi kisebbségek integrációja befejezettnek tekinthető. E tekintetben csak a roma kisebbség jelent kivételt. Az 1980-as évek visszaesése és a piacgazdaságra történo áttérés őket sújtotta leginkább. Jelenleg a romák körében a munkanélküliség négyszer-ötször magasabb az országos átlagnál. Vannak olyan falvak, ahol a roma lakosság 90-100%-a munkanélküli. A hosszú távú és a fiatalkori munkanélküliség is sokkal gyakoribb jelenség körükben. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a cigányok nagyobb számban élnek olyan földrajzi területeken, ahol a rendszerváltást követő ipari szerkezetváltás nyomán a nehézipari munkalehetőségek jelentosen szűkültek. A romák alkalmazásuk és mindennapi életük eseményei során nem ritkán diszkriminációt is elszenvednek.

A cigányság körében halmozottan jelentkeznek az egészségi állapotukat kedvezőtlenül befolyásoló tényezők. Így a roma lakosság várható élettartama 10 évvel rövidebb, mint a nem cigányoké. 1993-ban a cigány lakosság 14%-a még elkülönülten, folyóvíz, villany és egyéb komfort nélküli telepeken élt.

A Magyar Kormány cigányügyi politikáját a korábbi évek eredményeire építő folyamatosság jellemzi. 1998-ban az új kormány hivatalba lépését követoen azonnal megkezdte az előző kormány által 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomag megvalósításának és hatékonyságának elemzését, és ennek eredményeképpen új intézkedéscsomag elfogadására került sor (1047/1999.(V:5.) Kormányhatározat). A középtávú intézkedések konkrét megvalósítása éves kormányzati akciótervek kidolgozásán keresztül történik, melyeknek összhangban kell lenniük a 2000 szeptemberéig kidolgozásra kerülo hosszútávú stratégiával.

A komplex megközelítést alkalmazó csomag az oktatás, kultúra, foglalkoztatás, agrárgazdaság, térségfejlesztés, szociális ügyek, egészségügy, lakáshelyzet, hátrányos megkülönböztetés leküzdése és a cigánysággal kapcsolatos kommunikációs munka területén ír elő feladatokat. A kormányhatározat megjelöli a végrehajtásért felelős tárcákat és a feladatok végrehajtásának határidejét.

A program végrehajtását a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság koordinálja, amelynek elnöke az igazságügyi miniszter, alelnöke a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, tagjai pedig a minisztériumok helyettes államtitkárai, valamint az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. A munkában állandó meghívottként a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa is részt vesz.

Magyarország cigányügyi politikája a nemzetközi figyelem középpontjában áll. A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 1997. évi jelentése megállapítja, hogy Magyarország tudatában van a cigányság problémáinak, s számos területen - lakás, oktatás, foglalkoztatás, stb. - tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz a helyzet javítására, valamint a cigányságot ért faji diszkrimináció kivizsgálására és csökkentésére.

Az Európai Unióhoz történo csatlakozással kapcsolatban kiadott uniós dokumentumok kisebbségi jogokkal és kisebbségvédelemmel foglalkozó fejezetei megemlítik, hogy az elismert eredmények mellett a magyarországi cigányság gyakran igen súlyos gondokkal küzd, és helyzete számos problémát vet fel. Az Európai Unió megítélése szerint Magyarország megfelel a csatlakozás Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumainak, de folytatnia kell a romák helyzetének javítására tett erőfeszítéseket.

A kisebbségek önszerveződéséhez és tevékenységeihez az állam egy olyan többcsatornás rendszerben nyújt anyagi támogatást, amely különválasztja a működési és a programköltségeket, illetve a kisebbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek nyújtott támogatást.

A központi költségvetésbol az országos önkormányzatoknak és a közalapítványoknak biztosított összeg az Igazságügyi Minisztérium, a helyi kisebbségi önkormányzatok támogatása a Belügyminisztérium költségvetésében jelenik meg. A kisebbségi civil szervezeteknek nyújtott támogatásra az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága tesz javaslatot.

A kisebbségi önkormányzatok támogatása emelkedő tendenciát mutat. Az országos önkormányzatok 1997-ben 306 millió Ft, 1998-ban 398 millió Ft, 1999-ben pedig 496,3 millió Ft összegű támogatásban részesültek. A helyi kisebbségi önkormányzatok támogatására 1997-ben 300 millió Ft, 1998-ban pedig 350 millió Ft jutott. 1999-ben az 1376 helyi kisebbségi önkormányzatnak 730 millió Ft összeget biztosított az állami költségvetés.

Befejezéséhez közeledik az országos önkormányzatok székházhoz juttatása. Az 1995-ben létrejött 11 országos önkormányzat megfelelo, a működéshez szükséges alapvető feltételeket biztosító székházzal rendelkezik. Az 1999-ben újonnan megalakult ukrán és ruszin önkormányzat székházhoz juttatása folyamatban van.

A kisebbségi oktatásnak nyújtott kiegészítő többlettámogatás ellenére előfordul, hogy a kis létszámú önálló kisebbségi iskolát fenntartó helyi önkormányzatoknál pénzügyi problémák jelentkeznek. A gondok megoldására az 1999. évi költségvetési törvényben meghatározott külön jogcím alapján további kiegészítő támogatásban részesültek azok az önkormányzatok, amelyek 130 fő tanulólétszám alatti önálló kisebbségi iskolát, illetve 60 fő tanulólétszám alatti önálló kisebbségi óvodát tartanak fenn.

A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány olyan programok, tevékenységek és sajtóorgánumok támogatására jött létre, amelyek a hazai kisebbségek önazonosságának megőrzését, hagyományaik, nyelvük, tárgyi és szellemi kultúrájuk ápolását, átörökítését és megmaradását szolgálják. A Kormány 1998-ban 474 millió Ft-ot, 1999-ben 520 millió Ft-ot biztosított e közalapítvány céljainak megvalósítására.

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 1999-ben 274,4 millió Ft felett rendelkezik. A szervezet elsősorban a kisvállalkozások fejlesztését és a családok és kisközösségek megélhetését segítő foglalkoztatási, illetve egészségügyi programokat támogat. A Gandhi Közalapítvány célja bentlakásos középiskola működtetése, elsősorban tehetséges cigány fiatalok számára. 1999. évi támogatásuk összege 210 millió Ft.

A közalapítványok létrehozásával a kormányzat nem csupán bevonta a kisebbségek képviselőit a döntési folyamatba, hanem lehetőséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérő helyzetét és igényeit figyelembe vevő feladatfinanszírozás megvalósítására is.

Az államok közötti jószomszédságra, baráti kapcsolatokra és együttműködésre törekvés szándéka tükröződik abban, hogy a többoldalú nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás mellett a Magyar Köztársaság számos magyarországi kisebbség anyaországával (Szlovákia, Románia, Ukrajna, Szlovénia, Német Szövetségi Köztársaság, Horvátország) is kétoldalú egyezményeket és szerződéseket kötött. Az egyezményekben foglaltaknak megfelelően - utolsóként 1999 januárjában a magyar-szlovák viszonylatban is - kormányközi kisebbségi vegyesbizottságok alakultak meg a kisebbségek körében felmerülo időszerű kérdések megvitatására, az egyezményből eredő kötelezettségek megvalósulásának értékelésére, illetve ajánlások készítésére saját kormányaik számára. A vegyebizottságok munkájukban minden esetben részt vesznek az érintett kisebbség képviselői is.

A Magyar Kormány a kisebbségek kultúrájának tudatos ápolását nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását. Az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűsége ugyanis az ország minden polgárának közös értéke.