A jelen tanulmány arra törekszik, hogy egy viszonylag átfogó képet nyújtson a magyarországi cigányság tényleges helyzetéről, az érdekeiket biztosító általános és különös jogintézményekről, nemzeti és nemzetközi jellegű jogvédelmi intézményeikről, valamint azokról a kezdeményezésekről és pályázati rendszerekről, amelyek révén a cigányság közelebb kerülhet a sikeres társadalmi integrációhoz, a tényleges esélyegyenlőségekhez. Mindez Magyarországon a kormány, a helyi önkormányzatok, a civil társadalom és a leginkább érintettek, a cigány közösségek és szervezeteik aktivitására és együttműködésére épül.

Mint ahogyan azt az Európai Unió Bizottságának Magyarországról készített jelentései is megállapították, amellett, hogy Magyarország egyértelműen teljesíti a csatlakozás ún. koppenhágai politikai kritériumait, államunknak még több lépést kell tennie a cigányság helyzetének javítása érdekében. Magyarország egyetért ezzel a megállapítással, maga is utalt a feladatra a csatlakozási folyamat beindulásakor kitöltött kérdőívben és a rendszerváltozás utáni magyar kormányprogramok mindegyikében kiemelt súlyt kapott a cigányság esélyegyenlőségének megvalósítására való törekvés.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy nem elszigetelt magyar problémáról van szó, hanem egy olyan bonyolult társadalmi-jogi-gazdasági problémakomplexumról, amely Európa számos országában jelen van. Tagadhatatlanul súlyos problémaként érvényesül mindez Közép- és Kelet Európában, ahol a rendszerváltozással összefüggő gazdasági átalakításnak, a felesleges munkaerőtől való megválásának, a munkanélküliség felvállalásának, a hatékonyabb, az európai ipari munkamegosztásban is versenyképes iskolai képzés igényének, az állami költségvetést összeroppantó és egy más államfilozófiára épülő szociális tehervállalás csökkentésének objektív áldozata tulajdonképpen a cigányság lett.

Földrészünk számos nemzetközi szervezete szentel figyelmet a cigányság problémáinak és e problémák földrajzi és eszmei értelembe véve is európai jellegű megoldása elősegítésének. Az Európai Unión túl említést kell tenni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetről és mindenekelőtt Max Van der Stoel úrról, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosáról (High Commissioner on National Minorities) az Európa Tanácsról, s ennek szervei a Miniszteri Bizottság és a Parlamenti Közgyűlés idevágó határozatairól, a jogállamiság érvényesülésére felügyelő szervezet égisze alatt kidolgozott egyezmények, nevezetesen a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Keretegyezménye és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája értelmében érvényesülő ellenőrzési rendszerekről, valamint különböző kormányközi szakbizottságok (mint például a cigányügyi problematikát gondozó MG-S-Rom), a cigányügyi koordinációs csoport és független szakértőkből álló testületek, mint az ECRI (Európai Bizottság a rasszizmus és az intolerancia ellen /European Commission against Racism and Intolerance) tevékenységéről.

Magyarország a cigányság helyzetének fokozatos javítását azonban mindenekelőtt saját, jól felfogott érdekéből kívánja biztosítani. A jogállamiság, a társadalmi kohézió, a kiegyensúlyozott és munkaerő-piaci esélyt adó képzettségi struktúra ugyanúgy a cigányságot sújtó hátrányok fokozatos felszámolását igénylik, mint ahogyan a hosszú távú kiegyensúlyozott ipari-társadalmi fejlesztés perspektívái is ezt feltételezik.

Kiadványunk bemutatja a cigányságnak a társadalmi és gazdasági életben betöltött szerepét és azokat a tényezőket, amelyeket az oktatásügyi, munkaerő- és foglalkoztatáspolitikai és szociálpolitikai tervező munkának figyelembe kell vennie. Ezek közül különös fontosságú a számok bizonytalanságának kérdése, mivel a hatályos magyar jogszabályok szerint kizárólag az egyén döntheti el, hogy magát valamilyen kisebbséghez, etnikumhoz tartozónak tekinti-e. Ennek megfelelően a kormányzat által használt becslések jelentősen magasabb számokkal dolgoznak, mint az ”önbevalláson” alapuló népszámlálási minősítések, ily módon magasabb költségvetési hátteret garantálva, mint ami a népszámlálási adatokból következhetne.

A cigányságot érintő oktatási politikában meghatározó jellegűnek tekinthető az alábbi két tényező: a magyarországi cigányság túlnyomó többsége kizárólag magyar nyelven beszél. Az 1971., majd az 1993. évi reprezentatív szociológiai kutatások tükrében a romanit beszélők aránya 21,2 %-ról 4,4 %-ra , míg a beás nyelvet beszélők aránya 7,6 %-ról 5,5 %-ra csökkent. A cigányság számára biztosított oktatási lehetőségek elsősorban magyar nyelven teremtik meg a cigány kultúra és önismereti elemek oktatásának feltételeit. A felmerülő igények alapján azonban biztosítani kell a romani vagy beás nyelv oktatását is.

Ugyanilyen fontos az a tény, hogy jelenleg a cigányságon belül a gyermekkorúak 77 %-a végzi el az általános iskolát, azonban a felsőfokú tanulmányok megkezdésére felkészítő gimnáziumokba már kevesen kerülnek. Így a szakmai képzettség a mai állapotok szerint a teljes cigánylakosságon belül legfeljebb érettségi nélküli szakmunkás bizonyítványt jelenti (13 %), s a közösségen belül az országos átlagot messze alulmúlja a 0,5 %-os felsőfokú végzettség. Ez a mai munkaerő-piaci viszonyok között igen kedvezőtlen és esélytelen helyzetet jelent.

A közösség egészségügyi helyzete, lakásviszonyai igen kedvezőtlenek, mindez összefügg anyagi erőforrásaik szűkösségével. Ráadásul a cigány közösség jelentős része Magyarország hátrányos helyzetű vagy éppen szegény településein lakik, ahol a helyi önkormányzat maga is komoly bevételi nehézségekkel küszködik, s így a helyi építkezési segélyek is igen szerények. Közismert az a tény is, hogy születési arányuk jelentősen magasabb, mint a lakosság többi rétegéé és ugyanakkor a munkanélküliek aránya jelentősen meghaladja a másutt megfigyelhetőt. Így a különböző családi pótlékok és helyi szociális transzferek képezik a közösség jelentős része számára a családfenntartásra fordítható stabil jövedelmet.

Magyarország Alkotmánya és számos törvénye tiltja a hátrányos megkülönböztetést, s ezt a jogszabályi parancsot nemcsak az állami szervek, hanem a természetes és jogi személyek, azaz mindenekelőtt a különböző munkaadók is kötelesek tiszteletben tartani.

A kisebbségek jogairól szóló törvény értelmében a cigányság is megválasztotta a kisebbségi autonómia elveit megvalósító helyi kisebbségi önkormányzatait, valamint az Országos Cigány Önkormányzatot. E testületek helyi, illetve országos szinten rendelkeznek különböző konzultációs, önkormányzati és intézményigazgatási jogosítványokkal és partnerei a megfelelő szintű közhatalmi szerveknek. A helyi kisebbségi önkormányzatok mintegy felét a cigányság hozta létre. Túl azon, hogy a cigányságot érintő kérdésekben részesei a döntéshozatalnak, legalább ilyen jelentőséggel bír az is, hogy a közéleti szerepvállalásra kész, felkészült és felelős helyi és országos cigány közélet-politikai gárda formálódik. Ők a maguk mintájával közösségük többi tagja irányába is a művelődés, a képzés és önképzés esélyteremtő erejét sugározzák. A település többi lakosában és a helyi közigazgatásban pedig tudatosodik az érdekegyeztetés és a szolidaritás fontossága.

A nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa a kisebbségi törvényben felsorolt minden magyarországi kisebbség tekintetében rendelkezik ombudsmani jogkörrel és saját kezdeményezésére, illetve a hozzáfordulók panaszai alapján jár el. Az országgyűlési biztos eddigi tevékenységének oroszlánrészét tette ki a cigányságot ért sérelmekre utaló panaszok kivizsgálása. A központi közigazgatásban az igazságügyi miniszter által felügyelt Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal készíti elő a kormány kisebbségpolitikai döntéseit és hangolja össze a többi államigazgatási szerv működését. A Hivatal egyik elnökhelyettese külön is felelős a cigányság ügyeiért. Az igazságügyi miniszter elnöklete alatt működő Cigányügyi Tárcaközi Bizottság, amelynek alelnöke a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, a minisztériumoknak és országos hatáskörű szerveknek a cigányság társadalmi integrációjának elősegítésére irányuló munkáját és programjait koordinálja.

Az állam felelőssége megnyilvánul abban is, hogy a kisebbségek önszerveződéséhez, oktatási és kulturális tevékenységéhez és működéséhez anyagi támogatást nyújt. Külön figyelmet érdemel a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és a Gandhi Közalapítvány, melyek a cigányság kulturális, oktatási, foglalkoztatási, stb. programjainak megvalósításához nyújtanak anyagi támogatást. A támogatások szétosztásáról való döntésben a cigány közösség képviselői maguk is a döntéshozatal felelős résztvevői.

A kormányzat az Országos Cigány Önkormányzat bevonásával készítette elő a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú programot. A középtávú intézkedések célja a társadalmi esélyegyenlőség enyhítése, az előítéletesség csökkentése és a hátrányos megkülönböztetés megakadályozása, valamint a cigány közösségek identitásának és kulturális aktivitásának erősítése. Mindennek az Országos Cigány Önkormányzattal egyeztetve készült el a programja, amely a határidőket és a felelős minisztériumokat is megjelöli. A minisztériumok a maguk területén teendőiket éves akcióprogramokban konkretizálják.

A középtávú programnak a cigány kisebbségi oktatásügyre vonatkozó része az alapfokú oktatásban a tartalmi fejlesztésre, a középfokú oktatásban és a felsőfokú képzésben a lemorzsolódás visszaszorítására, a végbizonyítvány megszerzésére és a tehetséggondozásra helyezi a hangsúlyt. A program az óvodai beiskolázás megszervezése, majd az iskolák melletti különböző kollégiumok mellett, a cigány kisebbség igénye esetében, új oktatási központok kialakítására is gondol. Külön figyelem kíséri a különböző speciális oktatási formák bevezetését: itt a program a hozott hátrányokat oly módon törekszik csökkenteni, hogy ugyanakkor elkerülje az oktatásügyi szegregációt. Mindezt a magasabb képzési szinteken különböző ösztöndíjak, tandíj- és egyéb támogatások egészítik ki.

A cigányság kultúrájának erősítése és értékeinek elismertetése a kormány és az Országos Cigány Önkormányzat egyik legfontosabbnak tekintett célkitűzése. Az Országos Cigány Információs Központ mellett a mintegy 30 településen működő többfunkciós cigány kisebbségi közösségi házak tűnnek sikeres kezdeményezésnek, amelyek a helyi társadalmi integrálódást is elősegítik. Számos cigány, illetve cigány nyelvű lap is megjelenik a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával. A Magyar Rádióban, illetve a Magyar Televízióban heti rendszerességgel sugároznak cigány magazinműsorokat.

A foglalkoztatáspolitikában a különböző munkahelyteremtő, közmunkaszervező, képző-átképző és segélyező programok mellett érdemes megemlíteni a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány által menedzselt programokat, amelyek ösztönzik és támogatják a cigányság megélhetését célzó mezőgazdasági és helyi vállalkozási kezdeményezéseket, a cigányság polgárosodását elősegítő földhöz juttatási terveket, programokat, a cigány munkavállalók foglalkoztatását, üzleti tervvel rendelkező kisvállalkozások beindítását, valamint az önellátó háztáji jellegű földművelési és állattartási tevékenység folytatását. A különböző támogatási rendszereken keresztül több ezer cigány család kapott így lehetőséget agrártevékenység folytatására, s így körükben csökkent a kilátástalanság érzése, valamint javult beilleszkedésük a helyi társadalomba.

A térségfejlesztés területén munkahelyteremtő és életkörülményeket javító programokat ír elő az említett kormányzati feladatterv, összhangban az Európai Unión belül kialakult rendszerrel, középtávú régióprogramok formájában. A Régió Tanácsok, illetve operatív háttérintézményeik munkájában a cigányság képviselői is részt vesznek.

A szociális- és egészségügyi programok kidolgozásával a cigány lakosság egészségi állapotának javítását, a prevenciót szolgáló szűrő-gondozó szolgáltatások körének bővítését, valamint az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során előforduló hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében javítani kívánja az egészségügyi szolgáltatók és az érintett lakosság kapcsolatát.

A társadalmi beilleszkedés és elfogadottság erősítése során a cigányság által panaszolt jelenségek miatt egyszerre kell figyelmet fordítani a rendőri állomány képzésére és továbbképzésére – a Belügyminisztérium külön oktatási anyagot készített – és a helyi önkormányzatiságban szerepet vállaló cigány képviselők képzésére, szakmai ismereteik bővítésére. A többségi társadalom reális cigányság-képének kialakítása érdekében stratégiai terv készül az írott és elektronikus média szakértőinek és a cigányság képviselőinek bevonásával.

A kiadvány végén pedig külön bemutatunk néhány közalapítvány, helyi és országos kezdeményezést, valamint mellékeljük a cigányságot érintő, jogaikat biztosító vagy társadalmi- és életviszonyaikhoz kapcsolódó, illetve intézményeik és a vázolt programok működésének hátteréül szolgáló jogszabályok listáját.

A cigányok/romák az eddigi kutatások szerint nagyobb számban a X. századtól több hullámban, az iszlám terjeszkedés (700-1000 között) elől menekülve hagyták el Észak - Nyugat Indiát, melyre a szankszrithoz közelálló nyelvi adatokból lehet következtetni. Őshazájuk elhagyása után hosszabb ideig tartózkodtak Perzsiában, erre utal Firdauszi perzsa költő (940-1025) "Sáhnáme - Királyok Könyve" című művében.

A cigány nép Európában való megjelenését 1100 körül az egyik legelső róluk szóló híradás, egy Athosz-hegyi szerzetes feljegyzése igazolja, aki egy atsingani csoportról tesz említést. Ez a név számos országban elterjedt, s miután elhagyták Görögországot hívták őket cigányoknak. Az eddigi kutatások alapján a Balkánra két irányból vándoroltak, Perzsián és Örményországon keresztül, illetve Közel-Kelet és Kis-Egyiptom (Ciprus) területéről. Feltehetően a gypsy (angol) és a gitanos (spanyol) elnevezés a Kis-Egyiptom Medon városától nem messze lévő Gyppe hegy nevéből ered.

A cigányok nem egyszerre érkeztek hazánkba, betelepülésük több évszázadot vett igénybe. Egyes kutatók véleménye alapján, első megjelenésük időpontja az Árpád-házi királyok uralmának idejére tehető. Feltételezések szerint II. Endre (1205-1235) szentföldi hadjárata során egyes cigány kompániák 1218-ban csatlakoztak a hazatérő magyar sereghez. Magyarországi megjelenésük időpontjára vonhatunk le következtetéseket településeink nevének vizsgálatából is, számos ”Cigány”, Cigánd település feltehetően róluk kapta a nevét (pl.: Egyházas - Czigány).

Magyarországon a cigányok nagyobb létszámú megjelenése a XV. sz. elejére tehető. A magyarországi feudális viszonyok más országokéhoz képest viszonylag biztonságos körülményeket jelentettek számukra. Több uralkodó és nagyúr (pl.: Zsigmond német-római császár /1410-1437/ és egyben magyar király /1387-1437/) 1417-ben állított ki a karavánok részére oltalomlevelet, amelyek az átvonulási területeken védettséget jelentettek részükre és rendelkeztek arról is, hogy a letáborozási helyeken a karaván tagjai által gyakorolt munkákra az elöljáróságoktól megbízást kapjanak. A XVI-XVII. században a menlevelek hatására szabadon mozoghattak, beilleszkedésüket nem szorgalmazták, hagyományos kultúrájukat nem tiltották.

A török hódoltság idején (1526-1686) a magyarok oldalán vettek részt a küzdelmekben főleg, mint fegyverkészítők és fegyverjavítók, de a nagy távolságokat bejáró karavánok fontos szolgálatokat tettek a végvárak közötti hírek, üzenetek közvetítésében is.

A Rákóczi szabadságharcban (1703-1711) a Magyarország területén élő cigányok is részt vettek. A fejedelem rendelkezése alapján, a cigányok vezetésére vajdákat nevezett ki, akik összeszedték az adókat, s akiknek engedelmességgel tartoztak. Ebben az időben vált híressé az ún. cigány hangszeres zene. Több ismert prímás a fejedelem táborában lelkesítette a sereget, melyben cigány katonák, kovácsok, fegyverművesek is szolgáltak.

A XVII-XVIII. században egyes csoportjaik letelepedtek, de szokásaikat és viselkedésüket részben megtartották. A letelepedettekre a városok-falvak igényeit kielégítő foglalkozások voltak jellemzőek. A török hatalom magyarországi felszámolása idején az elnéptelenedett vidékek betelepítésével egyidőben újabb hullámban érkeztek ún. ”oláh cigány” népcsoportok Havasalföldről, Moldvából, akik a részben letelepedett és beilleszkedett ”magyar cigányokhoz” képest behozhatatlannak látszó hátrányokkal rendelkeztek. Ebben az időszakban már több országgyűlésen szerepelt a ”cigányügy” és a Habsburg uralkodók - Mária Terézia (1740-1780), majd fia II. József (1780-1790) kezdeményezésére - kifejezetten cigányokra vonatkozó törvényeket is alkottak. Az 1758-1783 évek között hozott intézkedéseik célja elsősorban a vándorló ”kóbor cigányok” letelepítése volt (a családok szétszakításával, a népviselet, a nyelv, az útlevél, a lótartás, a zene, a roma népnevek használatának megtiltásával és a férfiak császári seregekbe való besorozásával). Több rendelet tiltotta Erdélyből való betelepülésüket.

A reformkor (1830-1848) sem hozott megoldást a cigányokkal kapcsolatos feszültségek enyhítésére. Erdélyben voltak ugyan kísérletek a keleti országrészben jelentkező cigányüggyel kapcsolatos súlyos problémák felszámolására, az udvar passzivitása miatt azonban eredménytelenek maradtak az erdélyi követek törekvései.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a cigányok újra a magyarok oldalán vettek részt. A hagyományos cigány mesterségekre nagy szüksége volt a magyar seregnek. Számos cigány állt hegedűjével a forradalom mellé, akik még nagyobb jelentőségre tettek szert a szabadságharc bukását követő időszakban. A cigányprímások híre eljutott egész Európába és Amerikába.

Az 1893 telén végzett részletes népszámlálásnak köszönhetően sok ismerettel rendelkezünk a 19. század végén a magyarországi területeken élő cigányság helyzetéről. A felmérésben szereplő 274.940 fő cigánynak közel 90 %-a teljesen letelepedett életmódot folytatott. Erdélyben 105.000 cigány élt, a lakosság 5 %-a, de a túlnyomó részt románok lakta területeken arányuk elérte a 10 %-ot is. A cigányságot érintő országos rendelkezések legfőbb jellemzője, hogy mindegyik ideiglenes szabályozás volt, melyet idővel végleges rendelkezés követett volna. Ilyen azonban nem született. A vármegyék saját szabály-rendeleteket alkottak, melyek elsősorban a közbiztonság fenntartása érdekében készültek.

Az 1900-as évek nagy társadalmi változásai, átrendeződései társadalmi feszültségeket is keltettek, melyek során még inkább felerősödött a cigányokkal szembeni negatív közvélekedés, de fellelhető az etnikai tolerancia és az elfogadási készség is. A XIX. század végéig foglalkozásaikkal (zenész, vályogvető, fémműves, teknővájó, kereskedő, közvetítő) a magyar társadalomnak döntően a paraszti-kézműves ipari rétegeihez kapcsolódtak. Az ipari forradalom nyomán kialakuló tömegtermelés ezt a hagyományos kapcsolatot megszüntette, feleslegessé tette. Az okok között említhető, hogy a falvakat járó kézműves mesterségeket folytató cigányok munkái iránt a nagyipar fejlődése következtében csökkent a kereslet és ez magával hozta e réteg egy részének jövedelem nélkül maradását.

A nagy történelmi korszakváltások, mint az I. világháború, az azt követő békeszerződések és területvesztés majd, a II. világháború során az országot ért megrázkódtatások, minden esetben hatványozottan érintették a cigány lakosságot is.

A fasizmus térnyerése után 1944 júliusa és 1945 áprilisa között a föllelhető dokumentumok szerint Magyarországról több ezer romát vittek náci koncentrációs táborokba, ahonnan csak nagyon kevesen tértek vissza. A jelzett időszakban a hatóságok nem rendelkeztek pontos adatokkal a roma lakosság lélekszámát illetően, így a Magyarországról elhurcolt vagy kivégzett romák száma valójában sokszorosa is lehet a becsült adatoknak. A náci koncentrációs táborokban 600 ezer európai romát öltek meg.

Az 1945 utáni szocialista rendszerben a cigánykérdést réteg, illetve szociális problémaként kezelték. A földosztásból - a vonatkozó rendeletek értelmében - a cigányok csaknem teljes egészében kimaradtak. A megélhetési, elhelyezkedési lehetőségek a lakóhelyüktől távol eső nagyobb ipari és építkezési centrumok felé vonzották a munkaképes felnőtt lakosságot, még ha az ingázással is járt. A szocialista iparosítás és a teljes foglalkoztatottság sok munkaképes cigány embernek biztosított munkát. Az összes foglalkozási terület közül számszerűleg azok az ágazatok foglalkoztatták a legtöbb cigány embert, amelyek alkalmi, szezonális jellegű, alacsony képzettséget igénylő munkalehetőséget nyújtottak. Egyes kutatók szerint klasszikus vendégmunkás szerepet töltöttek be. Az alacsony iskolai végzettség azonban csak alacsony jövedelem és társadalmi státusz elérését tette lehetővé.

A szocialista magyar gazdaság a nyolcvanas években csődhelyzetbe jutott, az állami nagyberuházások, építkezések leálltak és a gyárakból is kezdték a munkásokat elbocsátani. Ez a folyamat 1989 után, a demokratikus átalakulás és a jogállamiság kialakulása ellenére jelentősen felgyorsult, a cigány lakosság marginalizálódása tovább növekedett. A cigányság egyike a rendszerváltás nagy gazdasági veszteseinek.

*Létszám

*Demográfiai változások

*Kisebbségek

*Területi megoszlás

*Kultúra

*Iskolázottság

*Munkaerő-piaci helyzet

*Foglalkoztatottság a 70-es években a cigány és nem cigány népesség körében

*Az aktívak és inaktívak aránya 1993-ban

*Lakásviszonyok, egészségi állapot

*Diszkrimináció

A Magyarországon élő kisebbségek között a legnagyobb kisebbség a cigányság. Az 1990-es népszámlálás során 142.683 magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségűnek. A legmértékadóbb becslések szerint számuk jelenleg 400.000-600.000 fő, egyes kisebbségi szervezetek azonban 7-800.000 ezer fős, sőt egymilliós lélekszámot valószínűsítenek. A demográfiai változások során az elöregedő, csökkenő népességszám mellett, a cigányság jóval fiatalabb korösszetételével is számolni kell.

A romák az ország területén szétszóródva élnek, de eloszlásuk nem egyenletes. Magyarország 3200 települése közül, mintegy 2000 településen él roma. A területi megoszlásukat tekintve a három északi megyében a legnagyobb, 120 ezer fő. Jelenleg a keleti régióban 100 ezer, az alföldi régióban 60 ezer a cigány népesség száma. A budapesti régióban 90 ezer, a dél-dunántúli régióban 115 ezer, a nyugati régióban pedig jóval kisebb, 15 ezer a romák száma. Az ország népességének több mint kétharmada városlakó, míg a romáknak negyven százaléka él jelenleg városban. Az 1970-es évekhez képest jelentősen megnőtt a városlakó roma emberek aránya, de a romák tipikus lakóhelyei továbbra is a községi, és azon belül is a leghátrányosabb kisközségi települések.

A cigány kultúrának új keletű az írásbelisége, probléma továbbá, hogy nem rendelkeznek anyaországgal, amely kulturálisan és anyagilag támogatná a magyarországi cigány lakosságot.

Napjainkban a cigány kultúra értékeinek felfedezése a reneszánszát éli.

A hazai romák kulturális és nyelvi szempontból három jelentős csoportra tagolhatók:

• Az első és legnagyobb csoport a magyar anyanyelvű ún. ”romungro” magyar cigányok, akik a II. világháborút megelőző időben zenélésből, sármunkából - vályogvetés, tapasztás, téglaégetés - de legfőképpen mezőgazdasági napszámos bérmunkából tartották fenn magukat. Arányuk meghaladja a romák 70 %-ot.
• A második nagy csoport a romanit beszélő ”oláh cigányok”, akik a két világháború között még vándoriparosságból, csengő és kolompkészítésből, rézművességből, kovácsolásból, kereskedelemből, például állatkereskedelemből és részben napszámos munkából éltek. Arányuk 20 % körüli.
• A harmadik csoport elsősorban az ország dél-nyugati régiójában élő beás cigányok, akik archaikus román nyelvet beszélnek, és a két világháború között teknővájásból és más famunkából, napszámos munkából éltek. Arányuk 10 %-ra tehető.

Az 1971. évi szociológiai vizsgálat adatai szerint a 14 éven felüli roma lakosság 39%-a volt analfabéta, míg a nem roma lakosság körében gyakorlatilag már nem voltak írni - olvasni nem tudók. Az 1993. év összehasonlító adatai ennél kedvezőbb helyzetet mutatnak, az iskolába egyáltalán nem járók aránya ugyanis 9%-ra csökkent. A romák iskolázottsági szintje az 1971-es és az 1993-as országos reprezentatív romavizsgálat eredményeinek összehasonlítása alapján jelentős változást mutatott. Az 1971-es adatok szerint az akkor 25-29 éves roma lakosság 26%-a végezte el az általános iskola nyolc osztályát, 1993-ra az azonos korcsoportba tartozó roma fiataloknál ez az arány 77 %-ra nőtt.

Az 1992/93-as tanévben - még a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény megjelenése előtt, amely a nemzetiségi hovatartozást különleges személyi adattá nyilvánította -, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium statisztikái szerint 74.241 roma tanuló tanult általános iskolában. Az összes általános iskolai tanuló 7,12 %-a volt roma származású. 1992-ben a roma tanulók 56 %-a községi iskolában tanult, 42 %-a pedig olyan iskolába járt, amelyben arányuk meghaladta a 22 %-ot.

Napjainkban a nem cigány tanulóknak kb. 91,4 %-a jut be középszintű oktatásba, míg a roma tanulóknak 33,6 %-a. A cigány lakosság 13 %-a rendelkezik szakmunkásképzőben szerzett bizonyítvánnyal, és 1 %-a érettségivel. A szakmunkásképzésben szerzett bizonyítvány nem növeli az elhelyezkedés esélyeit, mert a szakképzés szerkezete alig alkalmazkodott a munkaerőpiacon lezajlott változásokhoz, s így jelentős számban potenciális munkanélkülieket képeznek. A kb. 300 speciális, két éves képzési időtartamú szakiskolában a tanulók összlétszáma 22.000 fő, amelynek 25 %-a cigány származású. Nagy a lemaradás a felsőfokú továbbtanulásban is, míg a felsőoktatásban a 35 év feletti korcsoportban a főiskolát végzettek aránya meghaladja az 0,5 %-ot, addig a fiatalabbak körében ez az arány 0,3 % körül mozog.

Az iskolai sikertelenségnek és az iskolából való korai kilépésnek szociális okai is vannak. A több évtizedes tapasztalat azt mutatja, hogy azok a roma kisgyermekek tudják sikeresen elvégezni az általános iskolát, akik előtte 3 évig rendszeresen jártak óvodába. A jelenlegi szabályok szerint ugyanakkor csak 1 év a kötelező óvodai nevelés időtartama Magyarországon. Az óvodai és az általános iskolai nevelés-oktatás ingyenessége nem jelenti egyben a tankönyvek, taneszközök, a ruházat vagy a gyermekétkeztetés ingyenességét.

A 1970-es években a foglalkoztatottságról az aktívak és inaktívak népességen belüli arányáról készült felmérés adatai a roma és a nem roma lakosság körében közel hasonló helyzetet mutattak. 1989-ben a roma férfiak 60-80 %-a, a nők 35-40 %-a volt állásban. A társadalmi, gazdasági átalakulás óta, korábban soha nem látott mértékben és ütemben szorultak ki a munkaerő-piacról, és veszítették el addig megteremtett, alacsony szintű megélhetésük alapjait. A rendszerváltozást követően a foglalkoztatáshoz szokott munkaképes korú romáknak több mint a fele (72 %) veszítette el állását.

Az országos felmérés szerint, az iskolából frissen kikerült roma fiatalok között a tartós munkanélküliek aránya negyven százalékkal haladja meg az azonos végzettségű és életkorú, nem roma pályakezdők számát. A szakmunkásképzőt végzett fiatalok esetében több mint kétszer akkora eséllyel vannak huzamosabb ideje - majdhogynem iskoláik elvégzése óta - munka nélkül, mint nem roma pályatársaik. Ez a fiatal roma generációk életesélyeinek igen jelentős mérvű beszűküléséről tanúskodik.

Az 1971-es országos romavizsgálat adatai alapján, a háztartások közel kétharmada (65,1 %-a) elkülönült telepeken, kedvezőtlen lakásviszonyok között élt. Minden ellentmondása ellenére kétségtelenül szerepe van az 1960-as években elkezdett és 1988-ig folytatott telep-felszámolási programnak, illetve a hozzá kapcsolódó kedvezményes hitelkonstrukciónak abban, hogy a romák települési és lakásviszonyai korábbi helyzetükhöz képest jelentősen javultak. Ma a roma lakosság hozzávetőlegesen 14 %-a elkülönülten él, részben újratermelődött alacsony infrastruktúrájú telepszerű lakókörnyezetben. Sok hátrányos helyzetű roma családnak okoz gondot a közüzemi díjak hátralékainak kifizetése és a korábbi építkezések megemelt kamatú hiteleinek törlesztése.

Az egészségi állapotra vonatkozó adatok az országos átlagnál rosszabb képet mutatnak. Esetükben jóval gyakrabban fordulnak elő a krónikus megbetegedések. Sokan laknak egészségtelen, vizes, sötét, nehezen fűthető, alacsony komfortfokozatú lakásokban, ahol az átlagos higiéniai normák átvétele és érvényesítése nehezen képzelhető el, és ahol már a zsúfoltság miatt is fokozottabb a fertőzésveszély. A roma munkavállalók jelentős része a múltban egészségre ártalmas munkakörülmények között, megterhelő, nehéz fizikai munkát végzett, ezért körükben magasabb a rokkantak, leszázalékoltak aránya. Magasabb a csecsemőhalandóság, és a roma lakosságnak kb.10 évvel alacsonyabb az átlagéletkora.

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a társadalom nagy többsége nincs tisztában a roma lakosság problémáival, nem érdekelt helyzetük javításában. A helyi társadalmakban jelentkező előítéletek meglétét társadalmi ténynek kell tekinteni. Ez a cigány lakosság társadalmi integrációját nagyban nehezíti. A helyzet megváltozásához az előítéletek keletkezésének és intenzitásának okait is fel kell tárni.

A kisebbségek alkotmányos jogai védelmére az Országgyűlés 1995. júliusában megválasztotta a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát.

A kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a cigánysággal kapcsolatos vizsgálatairól készített jelentései is utalnak a diszkrimináció meglétére. A roma tanulók oktatási rendszerben való hátrányos megkülönböztetése a szegregációból és az oktatásuk során alkalmazott pedagógiai módszerek alkalmatlanságából adódik. Az iskolán belüli hátrányos megkülönböztetés okai sok esetben nem a cigány tanulókkal szembeni előítéletesség, hanem a megfelelő feltételek és felkészültség hiányában keresendők. Az ekként minősíthető iskolai gyakorlat a csökkentett értékű oktatástól a különböző mértékű elkülönítésig terjed.

A foglalkoztatás területén jelentkező hátrányos megkülönböztetés megakadályozására 1997-ben egy új szabályozás készült, amely súlyosabban szankcionálja a munkavállalóval szembeni hátrányos megkülönböztetést. Nem megfelelő azonban a munkaviszony létesítésének jogellenes, diszkriminatív megtagadása esetében igénybe vehető bírósági jogérvényesítés szabályozása. Munkaügyi per ugyanis csak a már létrejött munkaviszony alanyai közötti jogviták esetében kezdeményezhető. A sérelmet szenvedett munkavállaló csak személyhez fűződő jogainak megsértése miatt indíthat pert.

A cigányságot érintő hátrányos megkülönböztetés a rendőri intézkedésekben is előfordul, az erre irányuló panaszok száma továbbra is magas, a központi intézkedések hatására azonban kedvező irányú tendenciák első jelei figyelhetők meg.

Jogalkotás

Új közjogi intézmények

A kisebbségek anyagi támogatása

A kisebbségek védelmét és támogatását szolgáló intézkedések alapvetően három területhez kapcsolódnak: a jogalkotáshoz, az új közjogi intézmények kiépítéséhez, a kisebbségek anyagi támogatásához.

A jogalkotási feladatok ellátása során kiemelt szempont az alkotmányos alapjogok és az alapvető emberi jogok biztosítása és érvényesülésük vizsgálata. A kisebbségpolitika területén alapvető jelentőségű az 1993-ban 96 %-os többséggel elfogadott LXXVII. sz. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól.

A közelmúlt éveiben újabb jogszabályok alkotására és több jogszabály módosításra is sor került. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1996. évi módosítása pontosította azokat a rendelkezéseket, amelyek közoktatási intézménynek helyi és országos kisebbségi önkormányzat által történő alapítására és fenntartására vonatkoznak. A kisebbségi oktatásban meghatározó szerepű közoktatási törvény rögzíti, hogy Magyarországon az oktatás nyelve a magyar és a vele együtt élő kisebbségek nyelve. A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van az anyanyelvi oktatáshoz. A kisebbségi oktatás megszervezése és fenntartása kötelező minden olyan esetben, ha egy adott kisebbséghez tartozó nyolc gyermek vagy tanuló szülője igényli azt. A kisebbségi oktatás továbbfejlesztése szempontjából kiemelkedő szerepe van a kisebbségi törvénynek, amely a kisebbségi önkormányzatok számára olyan véleményezési, illetve egyetértési jogokat biztosít, amelyek garantálják a kisebbségek önrendelkezését az oktatás területén is. Ezek a jogkörök bekerültek a közoktatási törvény 1996. évi módosításába is. Az országos kisebbségi önkormányzatok maguk is működtethetnek oktatási intézményeket, ennek szakmai és pénzügyi feltételei azonban ma még nem minden esetben adottak.

A 32/1997. számú MKM (Művelődési és Közoktatási Minisztérium) rendelet a nemzeti és etnikai kisebbségek óvodai nevelésének és iskolai oktatásának irányelveiről olyan alapdokumentumot jelent, amely meghatározza a kisebbségi oktatás tartalmát, és szabályozza az anyanyelvű és kétnyelvű nevelésre és oktatásra, illetve a kisebbségek nyelvének tanítására, a cigány kisebbségi nevelésre és oktatásra vonatkozó feladatokat. A kisebbségi oktatás kötelező elemévé teszi az adott nép, népcsoport történelmének, földrajzának, kultúrájának, hagyományainak és a kisebbségi jogoknak a megismertetését.

A közelmúltban egy másik nagy jelentőségű, a kisebbségeket is érintő törvényt fogadott el az Országgyűlés. A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény célja többek között a nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális hagyományok megőrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni művelődés személyi, szellemi, és gazdasági feltételeinek javítása.

Az utóbbi években a Magyar Köztársaság egyéb törvényeiben is megjelentek a kisebbségi szempontok: olyan korszerű törvények születtek, amelyek a kisebbségek alkotmányos alapjogainak garantálása szempontjából is megfelelnek a mai igényeknek.

Az Alkotmány, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény alapján létrejött a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye. A kisebbségi ombudsman feladata, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban a tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános és egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. Az állampolgárok a kisebbségi ombudsmanhoz fordulhatnak minden olyan esetben, amikor megítélésük szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaikkal összefüggésben sérelem érte őket, vagy ennek veszélye áll fenn.

A közigazgatás szintjén 1990-ben új, országos hatáskörű intézmény jelent meg: a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. A hivatal kiemelt feladata a kormány kisebbségpolitikai döntésének előkészítése, a kisebbségi politika koncepciójának kialakítása. A hivatal folyamatosan értékeli a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítését, a kisebbségek helyzetét, és a kapcsolatos kormányzati döntések megalapozása érdekében elemzéseket készít. Összehangolja a kormányprogram kisebbségeket érintő feladatainak végrehajtását, és figyelemmel kíséri az államigazgatási szervek ügykörébe tartozó kisebbségi feladatok végrehajtását. Folyamatosan konzultál a kisebbségek képviselőivel, és erre a célra megfelelő intézményes kereteket is kialakított. A hivatalban 1998-tól elnökhelyettes koordinálja a roma ügyeket. A hivatal tevékenységét az igazságügy miniszter felügyeli.

A kisebbségi önkormányzati rendszer megalkotásakor a kisebbségi törvény nemzetközi viszonylatban is egyedi, sajátos megoldást alkalmazott. A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépítésével a Magyarországon élő kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe annak érdekében, hogy a helyi érdekű közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. E sajátos jogintézménnyel a későbbiekben külön alfejezet foglalkozik.

A kisebbségek önszerveződéséhez és tevékenységeihez az állam olyan többcsatornás rendszerben nyújt anyagi támogatást, amely különválasztja a működési és a programfinanszírozást, illetve a kisebbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek nyújtott támogatást.

A központi költségvetésből az országos önkormányzatoknak és a közalapítványoknak biztosított összeg az Igazságügyi Minisztérium, a helyi kisebbségi önkormányzatok támogatása a Belügyminisztérium költségvetési fejezetében, míg a kisebbségi civil szervezeteknek nyújtott támogatás az Országgyűlés költségvetési fejezetében jelenik meg. További források találhatók az Oktatási Minisztérium, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésében. A kisebbségi önkormányzatok támogatása emelkedő tendenciát mutat. Az országos önkormányzatok 1997-ben 306 millió Ft, 1998-ban 398 millió Ft, 1999-ben 506 millió Ft, 2000-ben pedig 546 millió Ft összegű támogatásban részesültek. A helyi kisebbségi önkormányzatok támogatására 1997-ben 300 millió Ft, 1998-ban 350 millió Ft, 1999-ben 730 millió Ft, 2000-ben pedig 803 millió Ft összeget biztosított az állami költségvetés.

Magyarországon a mindenkori költségvetés normatív finanszírozás keretében biztosít kiegészítő állami hozzájárulást azoknak a települési önkormányzatoknak, amelyek kisebbségi nevelési, oktatási programot megvalósító intézményt tartanak fenn. Az 1999-es évre vonatkozó költségvetési törvény a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozók óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához, kollégiumi ellátásához összesen 4,6 milliárd Ft támogatást biztosított.

A költségvetés kisebbségi célú anyagi támogatási rendszerének további fontos intézményei a közalapítványok: a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, illetve a Gandhi Közalapítvány. A közalapítványok létrehozásával a kormányzat nem csupán bevonta a kisebbségek képviselőit a döntési folyamatba - hiszen a kuratóriumok többségét az érintettek alkotják -, hanem lehetőséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérő helyzetét és igényeit figyelembe vevő feladatfinanszírozás megvalósítására is.

Kisebbségi önkormányzati rendszer
Kisebbségi önkormányzatok száma megyénként
Kormányzati intézkedések
A középtávú intézkedéscsomag tartalmi elemei
Oktatás
Kultúra
Foglalkoztatás
Agrárgazdasági programok
Térségfejlesztési feladatok
Szociális, egészségügyi és lakásprogramok
Diszkriminációellenes programok
A feladatok végrehajtásának kommunikációs terve
A középtávú intézkedéscsomag időarányos végrehajtása

A magyarországi romák magyar állampolgárok, a cigányság helyzetét rendezetlen állampolgársági viszonyok nem súlyosbítják. A jog- és esélyegyenlőség megteremtésére irányuló állami intézkedések nyomán a jogi szabályozás rendszere hátrányos megkülönböztetés nélkül biztosítja az állampolgári, illetőleg ezen belül a kisebbségi jogokat. A kormány folyamatosan törekszik e jogok maradéktalan gyakorlati érvényesülésének elősegítésére, és ennek érdekében a kisebbségbarát társadalmi környezet kialakítására. Célja, hogy felszámolja a diszkrimináció, a kirekesztés valamennyi formáját. Fellép a kisebbséghez tartozó egyének és közösségeik sérelmére elkövetett esetleges cselekmények ellen. Biztosítja azoknak a kulcsfontosságú területeknek a prioritását, fejlesztését - ezen belül külön kiemelve a közoktatás, a szakképzés, felsőoktatás, valamint a foglalkoztatás területeit - amelyek a cigányság társadalmi integrációja szempontjából meghatározóak. A peremhelyzetű leszakadt csoportok, tartós munkanélküliek, szociális, egészségügyi és foglalkoztatási rehabilitációjára kiemelt figyelmet fordít.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény. - az európai gyakorlatban egyedülállóan - egyéni, valamint kollektív jellegű kisebbségi jogokat- személyi elvű (perszonális) autonómiára és önkormányzatok létrehozására való jogot biztosít a Magyarországon honos 13 kisebbségnek. A törvény jogot biztosít a kisebbségeknek arra, hogy a helyi és országos önkormányzatokat hozzanak létre. A kisebbségi önkormányzat teljesen új jogintézmény, a magyar közjogi rendszer legfiatalabb eleme.

A kisebbségi önkormányzatok számára a kulturális autonómia kiteljesedését jelenti az a törvényben biztosított jog, hogy saját hatáskörükben önállóan dönthetnek intézményalapítás, átvétel, fenntartás kérdésében, különösen a helyi közoktatás, helyi írott és elektronikus média, hagyományápolás, közművelődés területén.

A cigányság közéleti részvételének megerősödésére, a politikai érdekérvényesítés eszközeinek jobb kihasználására utal az 1998. évi helyi kisebbségi önkormányzati választásokon megmutatkozó fokozott polgári aktivitás. A korábbi időszakhoz képest közel duplájára emelkedett a helyi kisebbségi önkormányzatok száma. A megalakult 1367 helyi és 9 fővárosi kisebbségi önkormányzaton belül 753 helyi cigány kisebbségi önkormányzat működik. Ez ma már mintegy 3000 roma közéleti szereplőt jelent helyi szinten. A választási eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az állampolgárok elfogadták és élnek a kisebbségi jogintézmény adta új lehetőségekkel.

Országos szinten a helyi elektorok útján megválasztott országos kisebbségi önkormányzatok - jelen esetben az Országos Cigány Önkormányzat - képviselik az adott kisebbségeket. Ennek keretében véleményt nyilvánítanak a kisebbségeket e minőségükben érintő jogszabályok tervezetéről (ideértve a megyei és a fővárosi önkormányzati rendeleteket is). A kisebbségek csoportjait érintő kérdésekben a közigazgatási szervektől tájékoztatást kérhetnek, javaslatokat tehetnek, intézkedéseket kezdeményezhetnek. Részt vesznek a kisebbségi oktatási intézmények (alsó-, közép- és felsőfok) szakmai ellenőrzésében. Az országos önkormányzatoknak egyetértési joguk van a kisebbségek történelmi településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabályok megalkotásánál, illetve a kisebbségi oktatás törzsanyagának kialakításánál.

Az Országos Cigány Önkormányzat elvi programja szerint a cigányság nem maradhat ki a polgárosodás, illetve a polgári jólét megteremtésének folyamatából. Demokratikus és reális cigánypolitikára, felelős partneri együttműködésre van szükség a társadalommal, a kormányzattal, a települési önkormányzatokkal és a civil társadalmi szervezetekkel.

Külön figyelmet érdemel az az önkormányzati típus, amely egyszerre települési és kisebbségi önkormányzat is. A kisebbségi települési önkormányzati státusz ugyanis a területi autonómiával egyenértékű jogokhoz, a kisebbség érdekeinek leghatékonyabb érvényesítéséhez nyújt lehetőséget. Jelenleg Magyarországon 63 átalakult kisebbségi települési önkormányzat működik döntően német, horvát, szlovák, szlovén és román falvakban, de egy település, Pálmajor, cigány kisebbségi települési önkormányzattá nyilváníttatta magát.

A kisebbségi önkormányzatok több forrásból teremtik elő a működésükhöz szükséges anyagi feltételeket. A központi költségvetésből kapott éves támogatást a megyétől és a helyi önkormányzattól kapott támogatás egészíti ki. Hasznosíthatják a rendelkezésükre álló vagyont, saját vállalkozásokat indíthatnak, adományokat, projektjeikkel pályázati támogatásokat nyerhetnek el.

A modell kezdeti nehézségei, működési zavarai ellenére biztató értékeket és eredményeket tud felmutatni. A jövőre nézve is fontos tapasztalat, hogy a kisebbségi önkormányzatok ott váltak igazán eredményessé, ahol tevékenységük civil önszerveződésre, korábban is meglévő kisebbségi aktivitásra épült. Az önkormányzati struktúra a jövő szempontjából fontos hozadéka számos aktív, elkötelezett személyiség bekapcsolódása, olykor visszatérése a kisebbségi közéletbe helyi és országos szinten egyaránt.

A pozitív tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer hozzájárult a nemzeti és etnikai kisebbségek megerősödéséhez, hatott a kisebbségi közélet aktivitására. A kisebbségekhez tartozó polgárok tudatosabban és nyíltabban vállalják identitásukat. Erősödött a cigányság érdekérvényesítő képessége, olyan települések egy részében, ahol eddig nem vonták be őket a problémák megoldásába, a kisebbség véleményét is figyelembe véve, velük egyeztetve születnek a cigányságot érintő döntések. A cigány kisebbségi önkormányzatok működése elősegíti a cigányság társadalmi integrációját, melynek eredményeként a településen élő cigány és nem cigány lakosság között jobb párbeszéd, együttműködés alakul ki, és felgyorsul a cigányság polgárosodásának folyamata.

A kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása óta eltelt időszak elegendő ahhoz, hogy a rendszer eredményei mellett működési problémái, hiányosságai is felszínre kerüljenek. A modell egyik legnagyobb ellentmondása az, hogy a létrehozott szervezetek erősebb közjogi státusszal rendelkeznek, mint amekkora konkrét mozgástérrel és cselekvési lehetőséggel.

A kisebbségi törvény módosítása kétharmados parlamenti többséget igényel, melyhez kormánypárti és ellenzéki képviselők konszenzusa szükséges. Ezért a kisebbségi törvény módosítása továbbfejlesztésének előkészítésére az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága ad hoc bizottságot hozott létre. A Bizottság – amelynek szakértői hátterét a kormányzati szervek, köztük a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal biztosítja -, munkája során folyamatosan egyeztet az országos kisebbségi önkormányzatok képviselőivel. A tervek szerint 1999. év végére elkészült módosítási javaslat a 2000. évben az Országgyűlés elé terjeszthető.

A roma közösség társadalmi integrációs problémáit egyidejűleg kell kisebbség- és társadalompolitikai kérdésnek tekinteni. Gondjaik elsősorban nem nyelvi, kulturális jellegűek, esetükben hatványozottan merülnek fel a szociális, foglalkoztatási, szakképzési és oktatási problémák. Az összetett problémahalmaz komplex megoldásokat, koncepciózus intézkedéseket, összetett jellegéből adódóan más típusú állami intézkedéseket igényel.

Az 1120/1995. (XII. 7.) Korm. határozat alapján jött létre a Cigányügyi Koordinációs Tanács, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek cigánysággal kapcsolatos koncepcionális tevékenységének összehangolására.

Az 1125/1995. (XII. 12.) Korm. határozat a cigányság társadalmi esélyegyenlőtlenségének csökkentése érdekében - megfelelő tényfeltárásra alapozva -, meghatározta az állami feladatvállalás fő területein reálisan megvalósítható kormányzati intézkedések körét.

Az 1093/1997. (VII. 29.) Korm. határozat a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscsomag feladatait határozta meg, az érintett szaktárcák és országos hatáskörű szervek cselekvési részprogramjait felhasználva. A középtávú program az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatot bevonásával készült el.

A cigány lakosságot érintő, cselekvési programok végrehajtását a folyamatosság jellemzi. 1998-ban a polgári kormány hivatalba lépését követően azonnal megkezdte az előző kormány által 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomag megvalósításának és hatékonyságának elemzését és ennek eredményeképpen került sor az új, - a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagról szóló - 1047/1999.(V.5.) Korm. határozat - elfogadására.

A kormány a cigányság esélyegyenlőségének elősegítésével kapcsolatos irányelvek meghatározása során a korábbi évek eredményeire és tapasztalataira épített. A középtávú intézkedések célja egyfelől a társadalmi esélyegyenlőtlenség enyhítése, az előítéletesség és a hátrányos megkülönböztetés csökkentése, másfelől a roma közösségek identitásának és kultúrájának erősítése. Ez a program sokban különbözik az eddig meghirdetett, általában kampány jellegű programoktól. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy az elvégzendő feladatokat az Országos Cigány Önkormányzattal egyeztetve határozták meg, a felelős minisztériumokat és pontos határidőket is kijelölve. A programmal érintett különböző szaktárcák összhangban végezik feladataikat.

Ennek érdekében a Kormány 1048/1999. (V. 5.) számú határozatával létrehozta a Cigányügyi Tárcaközi Bizottságot, melynek feladata a cigányság társadalmi integrációjának elősegítése, valamint a középtávú intézkedéscsomag hatékony végrehajtása érdekében, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek ez irányú tevékenységének koordinálása.

A Bizottság a kisebbségi területet felügyelő igazságügy miniszter elnöklete alatt működik, alelnöke a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke. Állandó tagjai a tíz érintett minisztérium helyettes államtitkára, illetve az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa állandó meghívottja a Cigányügyi Tárcaközi Bizottságnak. Az eseti tagok között szerepel a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és a Gandhi Közalapítvány kuratóriumának elnöke.

A Bizottság titkársági teendőit, az érintett szervekkel történő folyamatos koordinációt a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal látja el. A Cigányügyi Tárcaközi Bizottság évente négy alkalommal ülésezik.

Az intézkedéscsomag összetett jellege a megoldások kidolgozásának, megvalósításának átfogó, egymással összefüggő, egymásra épülő módját feltételezi. Hatékony végrehajtásához elengedhetetlen az előre tervezett, költségszámításokon alapuló, részletes programok kidolgozása. Az intézkedések konkrét megvalósítására a szakminisztériumok éves akcióterveket készítenek, melyeknek összhangban kell lenniük a középtávú intézkedéscsomaggal, valamint a 2000. év szeptemberéig kidolgozásra kerülő hosszú távú stratégiával.

Az akcióterv részleteket tartalmaz a megvalósítás lényegi elemeiről, az érintett településekről és régiókról, a célcsoportokról, a tervezett költségekről és forrásokról, a megvalósítás ütemtervéről, szervezeti és intézményi hátteréről és a különféle partnerekkel történő egyeztetés menetéről. Taglalja a várható eredményeket, a lehetséges kockázatokat, kitér a program fenntarthatóságára, az értékelés módjára és az ellenőrzési mechanizmusokra, valamint tartalmazza a konkrét feladatok meg-valósításával kapcsolatos kommunikációs tervet is.

Az Európa Tanács támogatásával 1998. év őszén a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal 11 szakértőt bízott meg azzal, hogy adjanak áttekintést a cigányság vonatkozásában készült tudományos kutatásokról, amelyek a hosszú távú stratégia sarokpontjainak meghatározására szolgálhatnak. A részletes kimunkálás társadalmi támogatottságát a független szakértők, tanácsadók, kutatók, kisebbségi képviselők és gyakorlati szakemberek széles körű bevonása biztosítja. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal ez irányú munkáját 1999-2000-ben az Európa Tanács által megbízott nemzetközi szakértő segíti.

1999 áprilisban a "Magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kérdései az ezredfordulón" címmel a Magyar Tudományos Akadémián; 1999 júniusban Németország budapesti nagykövetsége, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal közös konferenciát szervezett "Kisebbségek az egyesült Európában" címmel; Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézetével 1999 júniusában közösen megrendezett szimpozion a romák integrációs lehetőségeit vizsgálta; A Project on Ethnic Relations (PER) Alapítvány támogatásával megrendezett tanácskozás témája a Magyarországon működő kisebbségi önkormányzati rendszer volt 1999 júniusában.

A középtávú intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. (V.5.) Korm. határozat komplex megközelítést alkalmazó cselekvési program, amely oktatási és kulturális, foglalkoztatási, agrárgazdasági, térségi, szociális, egészségügyi és lakásügyi, diszkriminációellenes, valamint tömegkommunikációs feladatokból áll. Teljesítése során javítani kívánja a középtávú intézkedéscsomag végrehajtását elősegítő koordinációs tevékenységet, illetve szélesíteni az intézkedéscsomag megvalósítását szolgáló pénzügyi forrásokat.

A cigány kisebbségi oktatással kapcsolatban az alapfokú oktatás esetében tartalmi fejlesztés, a középfokú oktatásban és a felsőfokú képzésben a lemorzsolódás visszaszorítása, a végzettség megszerzése és a tehetséggondozás a legfontosabb feladat. Ennek érdekében az Oktatási Minisztérium a már működő oktatási programok, intézmények fenntartása mellett fejleszteni kívánja a középfokú oktatáshoz szükséges kollégiumi férőhelyeket, illetve a cigány kisebbség igénye esetén, új oktatási központok kialakítására is sor kerülhet. A 2000. évi költségvetés két új kollégium építésének megkezdését, illetve további kollégiumi férőhely bővítéséket tesz lehetővé.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a kisebbségek oktatására vonatkozó jelentésére is figyelemmel, további fontos feladat a cigány gyermekek részvételi arányának növelése az óvodai nevelésben, illetve az iskolai oktatásban és nevelésben. Az oktatásra vonatkozó kisebbségi jogok gyakorlásának elősegítése érdekében a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szakmailag elsődlegesen képzések szervezésével segíti a kisebbségi önkormányzatok tisztségviselőit abban, hogy jobban tudjanak élni a jogszabályokban biztosított jogaikkal.

A cigány kisebbséget is érinti a közoktatási törvény módosítása, amely új lehetőséget kínál az óvoda és az iskola közötti átmenet megkönnyítését szolgáló előkészítő évfolyam bevezetésével az alsó tagozaton, az egyéni haladási ütem biztosításával, valamint az előkészítő szakiskolai képzés megteremtésével.

A középtávú intézkedéscsomag keretében az Oktatási Minisztérium pályázati formában elnyerhető tandíjtámogatást biztosít cigány egyetemi és főiskolai hallgatóknak. 1998-ban új támogatási formaként pályázati keretben ösztöndíjat biztosítottak olyan cigány fiataloknak, akik államilag elismert diplomát adó felsőoktatási intézmény hallgatói és vállalták, hogy valamely cigány közösségben, cigány kisebbségi önkormányzat mellett oktatási vagy szociális intézménynél, közhasznú civil szerveződésnél, illetve olyan szerveződésnél amely a cigányságot támogatja, tanulmányaikkal összefüggő, ahhoz kapcsolódó segítő tevékenységet látnak el. Támogatásban részesülhetnek azok a cigány egyetemi vagy főiskolai hallgatók is, akik cigány tehetséggondozó program keretében cigány tanulók sikeres tanulmányi előmenetelét segítik elő.

Az Országgyűlés a 2000. évi költségvetési törvényben - a korábbi források kiegészítéseként - 100 millió Ft kiegészítő forrást biztosított a cigány fiatalok ösztöndíjazása céljára.

A kultúra területén célként szerepel a cigányság kulturális tevékenységéhez, csoport-szerveződéséhez kapcsolódó közművelődési intézményrendszer és a kulturális értékek megőrzését szolgáló szakintézmények rendszerének fejlesztése.

A Központban rendezték meg a cigány írók, költők, újságírók és művészek első országos konferenciáját, a millennium és az elkövetkezendő évek cigány kultúrával kapcsolatos legfontosabb teendőiről. A kormány 1990-ben létrehozta Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványt a hazai kisebbségek kulturális autonómiájának erősítése érdekében.

A cigányság kulturális tevékenységéhez kapcsolódó intézmények fejlesztése keretében a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, valamint a Népjóléti Minisztérium több funkciót ellátó Cigány Kisebbségi Közösségi Házak létrehozását, működését támogatták, a helyi társadalmi integráció elősegítése érdekében. Jelenleg közel harminc Közösségi Ház működik az országban, amelyek szegregáció nélkül, fontos szerepet töltenek be az érintett helyi településen élő többség és kisebbség kapcsolatának erősítésében. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a közösségi házakban dolgozó szakemberek képzésére programot és ütemtervet dolgozott ki, amelynek megvalósítására a 2000. évben kerül sor.

1990-től több cigány lap is megjelenik nagyrészt állami támogatással. Például a Phralipe (Testvériség), Lungo Drom (Hosszú Út), Világunk, Amaro Drom (Utunk), Kethano Drom (Közös Út), Cigányfúró. A lapkiadásokat a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatja.

A Szociális és Családügyi Minisztérium a cigány lakosság munkaerő-piaci helyzetének javítása céljából a foglalkoztatás területén megkezdett programok folytatásaként a megyei munkaügyi központok, valamint a cigány kisebbségi önkormányzatok, szervezetek közötti szakmai együttműködési megállapodások értelmében, a tartósan munka nélkül lévők központi foglalkoztatási és képzési programjait, a pályakezdő munkanélküli fiatalok támogatási rendszerét és újabb közhasznú és közmunka programok bővítését kívánja elősegíteni. A hátrányos helyzetű lakosság körében a vállalkozóvá válás lehetőségét is ösztönözni szükséges.

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 1999-ben újrakezdési programot hirdetett alacsony iskolai végzettségű munkanélküliek szociális ellátásával, vagy munkaerő-piaci képzésével foglalkozó, illetve foglalkoztatásukat vállaló szervezetek ösztönzésére, a társadalmi munkaerő-piaci beilleszkedést segítő komplex programok megvalósítására. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány programjai jellemzően speciális, a munkaerő-piacon hátrányos helyzetű, gyakran az állami, az önkormányzati intézmények által nehezen megközelíthető célcsoportokat érintenek, összetett, a munkanélküliek személyes gondjait és törekvéseit figyelembe vevő eszközöket alkalmaznak.

A kormány a közmunkatanácsot azzal a céllal hozta létre, hogy a tartósan munkanélküliek, valamint a rendszeres szociális segélyezésben részesülő aktív korúak részére munkaalkalom teremtéséhez adjon segítséget. Egy kérdőíves feldolgozás alapján kiértékelték a támogatott közmunkaprogramokat. Az értékelés tapasztalatai azt mutatták, hogy az alacsony iskolai végzettségű, már semmilyen ellátásra nem jogosult, zömmel negyven év feletti embereknek a közmunka szinte az egyetlen jövedelemszerzési lehetőség.

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány célja, hogy ösztönözze, segítse és sokoldalúan támogassa a cigányság megélhetését célzó mezőgazdasági vagy más jellegű kezdeményezéseket, illetve a cigányság polgárosodását elősegítő földhöz juttatási terveket, programokat, a cigány munkavállalók foglalkoztatását, üzleti tervvel rendelkező kisvállalkozások beindítását. A közalapítvány céljainak megvalósítása érdekében támogatja a munkaerő piacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítését.

Az agrárgazdasági programok között kiemelt feladat a hátrányos helyzetű családok megélhetésének elősegítése a szociális földprogram további működtetésével, bővítésével. A szociális földprogramokban résztvevők gazdálkodóvá, őstermelővé, vállalkozóvá válását a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány képzési és szaktanácsadási szolgáltatásokkal támogatja. A szociális földprogram egy olyan támogatási rendszer a vidéki munkanélküliség és más típusú szociális hátrányok kezelésére, mely mezőgazdasági termelésre alkalmas vagyonnal nem, vagy azzal kismértékben rendelkező, szociálisan hátrányos helyzetű családoknak kedvezményes szolgáltatásokkal, juttatásokkal lehetőséget teremt háztáji jellegű kistermelésre, illetve állattartásra, az egyéni és közösségi, valamint a helyi erőforrások kihasználásával. A földprogram keretében a támogatott cigány család vagy kisközösség fogyasztásának jelentős részét maga termeli meg.

A szociális földprogramok alapvetően nem anyagi támogatást, hanem lehetőséget akarnak adni a megélhetés önerőből történő biztosításához. A programok pozitív hatásai közül kiemelten kell szólni a gazdasági hasznon túlmutató társadalmi eredményekről is, mely a segélyezettek számának csökkenésében, a cigányság megítélésének pozitív változásában, illetve a kilátástalanság érzésének mérséklésében nyilvánul meg. Bár a mezőgazdasági termelés nem tartozik a hagyományosnak tekinthető cigány foglalkozások körébe, a szociális földprogram számos alapgondolata mégis jól illeszkedik a cigányság kulturális hagyományaihoz, az erős családi összefogáshoz, kisközösségi kötődésekhez, a gondok és a sikerek megosztásához. A különböző támogató rendszereken keresztül több ezer cigány család jutott lehetőséghez agrártevékenység folytatására.

A térségfejlesztési feladatok keretében a megyei területfejlesztési tanácsoknak, valamint a megyei munkaügyi központoknak olyan támogatási rendszereket kell kidolgozniuk, amelyek felhasználásával komplex fejlesztési programok indíthatók a hátrányos helyzetű rétegek - köztük a cigányság - foglalkoztatási körülményeinek javítása érdekében. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium külön támogatási formát hozott létre a regionális, megyei és helyi válságkezelő programok önerős részarányának kiegészítésével a területfejlesztési programok megvalósítására.

A cigányság élethelyzetét érintő foglalkoztatás és területpolitikai intézményrendszer 1996-tól jelentősen megváltozott. A foglalkoztatáspolitikai és területpolitikai célok összhangjának érvényesülését szolgálta az Országgyűlésnek az 1997 áprilisában elfogadott határozata, mely a területfejlesztési támogatások átfogó elveit is megfogalmazta. A területfejlesztési célelőirányzat felhasználásának irányelvei között kiemelten szerepel, hogy támogatni kell a munkahely-teremtő és az életkörülményeket javító fejlesztéseket azokban a területfejlesztési szempontból kedvezményezett térségekben, ahol a lakosságon belül jelentős részarányt képviselnek az átlagosnál rosszabb körülmények között élő kisebbségi népcsoportok.

A szociális, egészségügyi és lakásprogramok közül fontos feladat a telepek, telepszerű lakókörnyezetek kiváltása vagy azok infrastruktúrájának, intézményeinek fejlesztése. Az Egészségügyi Minisztérium a cigány lakosság egészségi állapotának javítása érdekében a szolgáltatások hozzáférhetőségének lehetőségét javítani kívánja. Az egészségügyi szolgáltatások során előforduló hátrányos megkülönböztetést eredményező gyakorlat feltárása, megszüntetése érdekében kutatási programok indulnak.

A hátrányos helyzetű lakosság védőoltással történő ellátása, az egészségkultúra javítása, a szűrővizsgálatokon való részvétel elősegítése érdekében módszertani anyag készült. Az óvodai egészségvédelem keretében kiemelt jelentőséget kaptak azok a programok, amelyek a higiénés viszonyok kialakításával foglalkoztak. Az egészségügyi ágazat nagy súlyt helyez a fogászati prevenciós programokra a cigány lakosság körében.

Az Országos Cigány Önkormányzat lakásépítési programjának értékelését követően, azok tapasztalatai alapján javaslat készül a hátrányos helyzetű családok lakhatási programjainak megoldására.

A középtávú intézkedéscsomag diszkriminációellenes programjai között a Kormány kiemelt figyelmet fordít a hátrányos megkülönböztetés tilalmát tartalmazó jogszabályok gyakorlati érvényesülésére, valamint a cigány kisebbséghez tartozókkal kapcsolatos rendőri magatartás jogszerűségére. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatja a jogvédő, valamint a konfliktusok megelőzését és kezelését végző szervezetek, intézmények tevékenységét.

A helyi cigány kisebbségi önkormányzati képviselők, cigány társadalmi szervezetek képviselői részére szakmai továbbképzésük, közéleti munkára való felkészítésük érdekében központi források állnak rendelkezésre pályázati formában. A helyi igények alapján megvalósuló programok célja, hogy erősítsék a cigány kisebbségi önkormányzatok, cigány szervezetek együttműködését a települési önkormányzatokkal és a közigazgatási szervekkel, továbbá erősítsék a párbeszédet a közélet különböző szintjei között.

Magyarországon számos olyan emberi jogi civil szervezet, karitatív egyesület működik, amely a cigány kisebbség érdekeinek képviseletét is felvállalja. Említést érdemel például a Lungo Drom, a Roma Polgárjogi Alapítvány, a Roma Parlament, és a Phralipe Független Cigány Szervezet, a Cigány Vezetők Szakmai Egyesülete emberi jogi, jogvédelmi tevékenysége. Az említett társadalmi szervezetek jelentős szerepet vállalnak a cigány kisebbség érdekeinek érvényesítésében, de közvetlenül nem biztosítanak jogi képviseletet az érintettek részére.

A Belügyminisztérium gondozásában elkészült egy a rendőrképzés alapjául szolgáló, a téma irodalmát átfogó oktatási anyag, ”Szöveggyűjtemény a kisebbségi ügyek rendőrségi tanulmányozásához” címmel. A kiadvány elsőként foglalja össze a diszkriminációellenes nemzetközi és hazai jogi szabályozást, az államigazgatási döntéseket, az e tárgykörben végzett kutatások tapasztalatait, a kisebbségi ombudsman, a cigány szervezetek és a cigány civil jogvédő szervezetek megállapításait, valamint válogatást ad a rendőrség és a cigányság viszonyát bemutató publicisztikákból. A kiadványt a rendvédelmi képző szervek oktatási anyagként használják.

A programcsomag végrehajtásának elősegítése érdekében, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal kommunikációs tervet dolgoz ki. A cigányság élethelyzetének javítása érdekében, a középtávú intézkedéscsomag feladatai a romák esélyegyenlőségének növelése mellett, az egész társadalomra és annak intézményrendszerére is irányulnak. A többségi társadalom reális cigányságképének kialakítása érdekében stratégiai terv készül az Országos Cigány Önkormányzat, valamint a médiumok szakértőinek a bevonásával.

A roma lakosság és a különböző intézményrendszerek (közoktatási, egészségügyi, szociális, közigazgatási és egyéb szolgáltatási feladatokat ellátó intézmények) közötti kommunikációt és együttműködést javítani szükséges. Ennek érdekében olyan programok indítására is sor kerül, melyek a romák hátrányos megkülönböztetését, az ilyen típusú jogsértéseket csökkentik, illetve az előítéletes társadalmi környezetet megváltoztatják. A probléma enyhítésére a lokális konfliktusmegelőző és kezelő hálózat kiépítése és a résztvevők képzése folyamatban van.

Az igazságügy miniszter 1999. szeptember 15-én benyújtotta a kormánynak a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság első jelentését az intézkedések időarányos megvalósításáról. A jelentés megállapítja, hogy a feladatok időarányos végrehajtása megtörtént. Ennek megfelelően a szaktárcák megtervezték a 2000. évi feladataik végrehajtásának finanszírozási hátterét is. Az intézkedéscsomag feladatainak megvalósítása az egyes minisztériumok saját pénzeszközeiből történik.

A cigányság életkörülményeinek javítására szolgáló pénzeszközök három különböző forrásból származhatnak. Egyrészt vannak kifejezetten a roma lakosságot célzó például oktatási, kulturális, foglalkoztatási, diszkriminációellenes programok és szolgáltatások fejlesztésére szánt támogatások. Másrészt rendelkezésre állnak olyan támogatási formák, amelyek a nemzeti és etnikai kisebbségek számára együttesen biztosítanak forrásokat.

További, romákat is érintő források a hátrányos helyzetű rétegekkel kapcsolatos és egyéb szakmai feladatok ellátásához rendelt források között szerepelnek: A közmunkaprogramokra fordított összegek 40-50 %-a a roma lakosságot éri el.

A pénzügyi források bővítése és a tervezett programok hatásának megerősítése céljából az Európai Unió 1999. évi PHARE ország programjához két cigányügyi pályázatot nyújtottak be a kormányzati szervek. PHARE-támogatást az Oktatási Minisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium közös programja nyerte el, amely a társadalmilag hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi integrációját kívánja elősegíteni.

A magyarországi cigányság helyzete a nemzetközi figyelem középpontjában áll. Az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának jelentése megállapítja, hogy Magyarország tudatában van a cigányság problémáinak és számos területen – lakás, oktatás, foglalkoztatás, stb. – tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz a helyzet javítására, valamint a cigányságot ért faji diszkrimináció kivizsgálására és csökkentésére. Az Európa Tanács Cigányügyi Koordinációs Csoportja támogatásával 1996 és 1998 között négy konferenciát szervezett Magyarországon a cigányság társadalmi integrációjával, a döntéshozatali mechanizmusokba való bekapcsolódási lehetőségeivel, önkormányzataival, illetve a hosszú távú kormányzati stratégia kialakításával kapcsolatos kérdések áttekintése céljából.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal kapcsolatban kiadott uniós dokumentumok kisebbségi jogokkal és kisebbségvédelemmel foglalkozó fejezetei megemlítik, hogy a fenti eredmények mellett a magyarországi cigányság gyakran igen súlyos gondokkal küzd, helyzete számos problémát vet fel. A dokumentumok méltatóan szólnak a cigányság életkörülményeinek javítására 1999-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomagról. Megállapítják azonban, hogy a cigányság javuló iskolázottsági mutatói ellenére a roma és nem-roma lakosság közötti esélyegyenlőtlenség növekedett. Magyarország megfelel a Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumoknak, de folytatnia kell a romák helyzetének javítására tett erőfeszítéseket.

A magyar kormány a továbbiakban is alapvetően az eddigi konszenzusos kisebbségpolitikát kívánja folytatni. A kisebbségpolitikai feladatok meghatározására csak a kisebbségi önkormányzatok, a kisebbségi érdekképviseleti szervezetek bevonásával kerülhet sor. A Kormány határozott szándéka egy olyan kisebbségbarát környezet kialakítása, amelyben a hazánkban honos kisebbségekhez tartozó állampolgárok szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal.

A kormány a kisebbségek kultúrájának tudatos ápolását nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredő feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerősítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósulását. Az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűsége ugyanis mindannyiunk közös értéke.

1) Magyarországi Cigányokért Közalapítvány
A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány kiadásai (eFt-ban)
2) Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány
Az 1998/99-es TANÉV részletes ÖSZTÖNDÍJ-PÁLYÁZATI eredménye
3) Gandhi Közalapítvány
4) Collegium Martineum - Mánfa
5) Szent Márton Óvoda – Alsószentmárton
6) "Kedves Ház" - Nyírtelek
7) Szolnoki Roma Esély Alternatív Alapítványi Szakiskola
8) Nagykanizsai " Bogdán János" Cigány Közösségi Ház
9) Foglalkoztatáspolitikai program Tatabánya Mésztelep
10) Agrárgazdasági program
11) Térségfejlesztési modell-program
12) Cigány Vezetők Szakmai Egyesülete
13) "Másság Alapítvány"

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány létrehozásának célja, hogy az esélyegyenlőség megteremtése érdekében támogassa a hazai cigányok önazonosságának megőrzését, társadalmi integrálódását, az őket érintő munkanélküliség mérséklését, az iskolai és iskolán kívüli oktatásban esélyeik növelését és az emberi jogok védelmét. Főbb tevékenységi területei a falun élő cigányság megélhetését célzó mezőgazdasági jellegű kezdeményezések és a megvalósítható üzleti tervvel rendelkező cigány kisvállalkozások támogatása, illetve olyan programok finanszírozása, amelyek elősegítik a cigány gyermekek tanulmányi előmenetelét, az előítélet-mentes jogalkalmazást, kisebbségbarát társadalmi közhangulat kialakítását.

A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány vállalkozásokat támogató programjai közül bemutatjuk a Hajdúszováton élő R. J. raklapgyártó vállalkozását. Hajdúszovát 3200 fős település Hajdú-Bihar megyében, néhány km-re a megyeszékhelytől található. Vonatközlekedés nincs, autóbusz is csak ritkán jár. A falu lakosságának az 1/5-e cigány, akik között szinte 100 %-os a munkanélküliség. Az emberek bármilyen munkát elvállalnának, csakhogy megéljenek. R. J. a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány pályázati felhívására jelentkezett vállalkozói programjával. 1996-ban 1 millió Ft kamatmentes támogatást kapott. 6 hónap türelmi idő elteltével kezdte meg a kölcsön visszafizetését. Jelenleg 15 embert alkalmaz a kis faüzemben, akik közül 11 ember cigány származású. A vállalkozó legnagyobb sikerének azt tartja, hogy kivétel nélkül mindenki a kezdetektől fogva nála dolgozik.

A Közalapítvány Kuratóriumának elnöke a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke. A kormány 1997-ben 395 millió Ft-ot, 1998-ban 474 millió Ft-ot és 1999-ben 530 millió Ft-ot biztosított a közalapítvány céljainak megvalósítására. A nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális programjait legnagyobb összeggel a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Közalapítvány támogatja. Működését az igények és az állami közfeladat politikai, társadalmi jelentősége indokolja. A kuratórium munkájában a 13 magyarországi kisebbség képviselője is részt vesz.

A Közalapítvány programjai között szerepel a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó középfokú és felsőfokú intézményekben tanuló fiatalok tanulmányi ösztöndíj támogatása is. Az 1998/99-es tanévben 540 fő középiskolás és 103 fő főiskolás cigány fiatalt támogatott 50 000 Ft, illetve 100 000 Ft ösztöndíjjal.

Kiadványunk zárásakor kapott adatok szerint az 1999/2000. tanévben az ösztöndíj pályázatok értékelését követően 562 fő középfokú és 111 fő felsőfokú cigány fiatal nyert támogatást.

kisebbségek szerinti megoszlás

Az 1995-ben létrehozott Gandhi Közalapítvány célja, hogy óvodák, általános és középiskolák alapításával és fenntartásával elősegítse a nyitott szellemű, a tudományok iránt fogékony, népéhez és anyanyelvéhez kötődő cigány fiatalok képzését. A Közalapítvány működteti Pécsett, a példa értékű Gandhi Gimnáziumot és Kollégiumot, melynek jelenleg 183 tanulója van.

A Gandhi Gimnázium első előkészítő féléve 1994-ben indult. Az iskola 6 osztályos gimnáziumként működik. Az iskolába járó gyerekek 95 %-a cigány, így az állami költségvetésből megkapják a kiegészítő kisebbségi normatívát. A Gandhi Gimnázium célja, hogy kulturális sokféleségre nevelő intézménnyé váljon. Célja, a cigányság ügye iránt elkötelezett értelmiség kinevelése. Az iskolában, mivel a beiskolázási körzetben lakók nagy része a beás nyelvet beszéli, beás valamint romani nyelv és kultúra, idegen nyelvként az angol és német nyelv oktatása folyik.

Míg a Gandhi Kollégium szervesen kapcsolódik a Gandhi Gimnáziumhoz, addig vannak olyan kollégiumok, melyekben különböző középiskolákban tanuló cigány fiatalok élnek. Ilyen a Collegium Martineum, melyet 1996 nyarán az Alsószentmárton-i Római Katolikus Egyházközösség, a witteni St. Marthin Caritas, a Pécs Egyházmegyei Caritas, az Amrita Diákkör, továbbá három magánszemély hozta létre a szegény sorsú fiatalok esélyeinek növelése érdekében, hogy lehetőségük nyíljon rangos középiskolákban, később pedig egyetemen vagy főiskolán tovább folytatni tanulmányaikat. A kollégiumban 1998 szeptemberétől 30 fő él 15 fős családi jellegű kisközösségben. A végleges létszámot 60 főre tervezik. A kollégium segítségével sok gyerek számára lehetőség nyílik a továbbtanulásra. Elsősorban olyan gyerekeknek segítenek, akik Pécsett szeretnének továbbtanulni. A kollégiumban tanuló gyermekek tehetségük alapján különböző tagozatos gimnáziumokban folytathatják tanulmányaikat. A legfőbb pedagógiai eszközünk az, hogy a harmadikos, negyedikes gimnazista (17-18 évesek) elmondja a hetedikes, nyolcadikos általános iskolásnak (13-14 éves), hogy a továbbtanulással milyen eséllyel indulnak az életbe.

Alsószentmárton lakosságát (1050 fő ) homogén beás cigány közösség alkotja. A munkanélküliség 80%-os, egyedüli megélhetési forrást a mezőgazdaság biztosít. A település plébánosa a beás cigány közösség informális vezetője. Kezdeményezésére 1998 szeptemberében kezdte meg működését a Pécsi Egyházmegyei Hatóság által fenntartott Szent Márton Óvoda. Az intézmény katolikus, cigány nemzetiségi pedagógiai programot valósít meg, amely elsősorban személyközpontú és a cigány családok értékeire épít. Az óvodába járó 74 gyermek két nyelven tanul (magyar és beás), amelyet folyamatosan használnak a mindennapi életben. Az intézmény vezetője és az óvodában dolgozók többsége szintén két nyelven beszél. A pedagógiai program célja, hogy a gyermekek identitását megerősítve, felkészítse őket az általános iskolai követelményekre.

További típusa a kollégiumoknak az, amely általános iskolások elhelyezésére szolgál. Erre a Nyírteleki Általános Iskola mellett működő ”Kedves Ház” már kipróbált és jól bevált modell. Az iskola fenntartója a helyi önkormányzat, mivel azonban az így nyújtott támogatás nem fedezi az intézmény teljes költségvetését, így pályázati forrásokat is igénybe vesznek. Az intézmény 8 osztályos általános iskola, melybe egyaránt járnak cigány és nem cigány tanulók. A nem cigány tanulók vannak túlsúlyban, beiskolázási körzete Magyarország keleti régióinak egyik leghátrányosabb területe. Az intézmény toleranciára és együttélésre neveli az oda járó gyerekeket. Céljuk az, hogy minél több gyerek nyerjen felvételt a középfokú oktatásba. A kollégiumba azok a gyermekek járnak, akik halmozottan hátrányos helyzetűek és kiemelkedő tanulmányi eredményt produkálnak. Az iskolának van egy speciális cigány programja, ami abból áll, hogy a gyerekeket az első két évben külön osztályban szintre hozzák, majd a harmadik évtől integráltan folytatják tanulmányaikat a többi gyerekkel.

A Szolnoki Roma Esély Alternatív Alapítványi Szakiskola létrejötte a maga nemében egyedülálló. Először fordult elő, hogy a cigányság saját kezébe véve sorsának intézését maga hozott létre olyan oktatási intézményt, amely nemcsak cigány, hanem az ugyanolyan nehéz sorban lévő nem cigány fiatalok számára adott lehetőséget, esélyt. Az Országos Cigány Önkormányzat segítségével létrejött szakértői csoport 1996 végén kezdte formába önteni elképzelését egy olyan iskola létrehozásáról, mely alternatívát kínál az iskolából kimaradt, de még tanköteles korú gyerekeknek. Esélyt ad arra, hogy a középfokú képzésből kimaradó cigány és nem cigány fiatalok szakmatanulással javíthassanak munkavállalási esélyeiken.

A Közösségi Ház 1997-ben alakult meg a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Cigány Kisebbségi Önkormányzata kezdeményezésére. Célja a térségben élő roma és nem roma lakosság számára különböző szolgáltatások biztosítása. A többfunkciós intézmény tevékenységi köre kiterjed kulturális, oktatási, foglalkoztatási, egészségügyi felvilágosító, házi betegápolási programokra, valamint jogi és egyéb tanácsadásra.

A Közösségi Ház szerepe nemcsak a cigány közösségen belül jelentős, az jótékony hatást gyakorol tágabb környezetére is. Elősegíti az előítéletek mérséklődését, a cigány kultúra értékeinek megismertetését, sokszínű együttműködésekben valósítja meg programjait. A Közösségi Ház a város központjában kapott elhelyezést, ami szintén elősegíti azt, hogy a lakosság minél szélesebb köre igénybe tudja venni a különböző programokat és szolgáltatásokat. Könyv- és dokumentumtár, időszaki és állandó művészeti kiállítások, ifjúsági és nyugdíjas programok várják az érdeklődöket. A Megyei Munkaügyi Központtal együttműködve átképzési program keretében asztalos szakképesítést szerveznek és valósítanak meg a roma pályakezdő munkanélküliek részére.

Hétvégén működő napközi otthonos ellátás keretében a város általános iskoláival együttműködve népismereti tantárgy oktatásának bevezetésére került sor, amely oktatási programban roma szakértők tanítanak.

A Közmunkatanács döntése alapján a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal 67 millió 650 ezer Ft vissza nem térítendő támogatásból kísérleti jellegű közmunka programot indított 100 fő hátrányos helyzetű, a munkaerőpiacról tartósan kiszoruló munkanélküli számára Tatabánya Mésztelepen. A program (1996. december 1-től 1997. november 30-ig ) modell értékű volt, mivel a munkavállalók foglalkoztatása a jövedelemhez juttatás mellett új életstratégia kialakulását is elősegítette, továbbá új típusú, partneri kapcsolat alakult ki a szociális, oktatási intézmények és a közmunkaprogramban részt vevők között.

A kistérségi szociális földprogram modell-kísérletként indult az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat által javasolt kistérségekben. Ennek keretében a Népjóléti Minisztérium szociális földprogramjába a Földművelésügyi Minisztériummal együttműködve kistérségi modellként bekapcsolásra kerültek Bogádmindszent, Gyöngyfa, Hegyszentmárton, Kisasszonyfa, Magyarmecske, Magyartelek és Ózdfalu önkormányzatai. A program 150 családot érintett.

A kétezer lakosú Rimócon az 1990-es évek elején a munkaképes cigányok 90%-a munkanélküli volt. Az 1994-ben megalakult helyi cigány kisebbségi önkormányzat húsz család részvételével beindította a szociális földprogramot.

A települési önkormányzat a gazdálkodáshoz 6 hektár földet bocsátott ingyen rendelkezésükre. Az első évben a vetőmagot és a gépi munkát is a települési önkormányzat biztosította. A családok a gazdálkodást önállóan folytatják az adott lehetőségek között, maguk döntik el miből, mennyit termelnek. Többségük megelégszik a saját fogyasztásra termelt terményekkel, vannak azonban akik piaci termelésbe kezdtek. A több éve folyó program mára önfenntartó, saját forrásokból fedezik az alapvető, termelési feltételek megteremtésével összefüggő kiadásokat.

A telepek, vagy telepszerű lakókörnyezetek kiváltásához és/vagy infrastrukturális fejlesztéséhez kapcsolódó célzott közmunkaprogramok a Közmunkatanács 1998. évre vonatkozó pályázati felhívása alapján Nyíregyháza Megyei Jogú város nyerte el a támogatást. A támogatott programot a város Huszár-lakótelepén valósították meg, ahol 10 lakást teljesen felújítottak, további lakásokban részleges felújítást végeztek. A program megvalósításában együttműködött a Kisebbségi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetsége és a Nyíregyháza Város Cigány Kisebbségi Önkormányzata. A Huszár-lakótelepen élő cigány munkanélküliek közmunkásként végezték a felújítási munkálatokat.

A Cigány Vezetők Szakmai Egyesülete 1995-ben alakult Debrecenben, a régióban élő cigány lakosság képzésének, konfliktus és válságkezelő programjainak érdekvédelmi, jogi képviselet és szolgáltatás megszervezése céljából. Képzéseik kiterjednek a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok, civil szervezetek közéleti, szakmai munkájának elősegítésére. A megyei regionális munkaerő fejlesztő központtal együttműködve foglalkoztatási csoportot hoztak létre, melyben képzett foglalkoztatás szervező irányításával szerveznek cigány fiatalok részére átképző tanfolyamokat.

Munkájuk során segítséget nyújtanak megélhetést segítő mezőgazdasági termelési tevékenység beindításához, források felkutatásához, az ezzel összefüggő pályázatok elkészítéséhez.

Kulturális és oktatási programjaik keretében az iskolás gyermekek és fiatalok számára tehetséggondozó és tanulást segítő tanórán kívüli foglalkozásokat szerveznek. A foglalkozásokban résztvevők tanulmányi előmenetelét folyamatosan figyelemmel kísérik, a tanév végén gondoskodnak a szabadidő hasznos eltöltéséről, amelynek keretében táborokat szerveznek, roma pedagógiai tanácsadó szolgálatot működtetnek. A szervezetben média gyakornok közreműködésével részt vesznek a régióban működő rádióműsorok szerkesztésében és ROMINFÓ név alatt saját újságot jelentetnek meg. Helyi válságkezelő és megelőző programjuk keretében rendszeres jogsegély szolgálatot és jogi tanácsadást biztosítanak a hozzájuk forduló ügyfelek számára.

Az Alapítvány 1993-ban kezdte meg működését és az eltelt idő alatt kb. 700 panaszos ügyet vizsgáltak meg. Az egész országra kiterjedő ügyvédi- és szakértői hálózattal rendelkeznek. Céljuk a tények teljes körű és objektív feltárása a cigányságot érintő diszkriminációra utaló cselekedetekkel szemben. Munkájukról minden évben angol-magyar nyelvű kiadvány jelenik meg Fehér Füzet címmel. Az iroda működési költségeit nemzetközi és hazai pályázatok útján szerzik meg. A diszkriminációmentes társadalom megteremtése érdekében együttműködik kormányzati és civil szervezetekkel. Törekvéseik és tevékenységük összhangban van a középtávú intézkedéscsomag diszkriminációellenes feladataival.

A KISEBBSÉGEKET ÉRINTŐ JOGSZABÁLYOK

A DISZKRIMINÁCIÓ, HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS TILALMÁT DEKLARÁLÓ
HATÁLYOS JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE

A 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről

1999. évi XL. törvény a Strasbourgban, 1992. november 5-én kelt, A regionális vagy kisebbségi nyelvek Európai Kartájának kihirdetéséről

1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyvről

1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, egységes szerkezetben a hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 23. törvényerejű rendelettel, valamint a végrehajtásáról szóló 7/1974. (VI. 21.) IM rendelettel és a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelettel.

1991. évi IV. törvény A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról

1998. évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról

1992. évi I. törvény A szövetkezetekről

1946. évi XXV. törvény A magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről

45/1993. (III. 12.) Korm. rendelet Az 1951-1956 közötti időszakban politikai okból hátrányos megkülönböztetéssel járó katonai munkaszolgálatot teljesített személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló 174/1992. (XII. 29.) Korm. rendelet módosításáról

174/1992. (XII. 29.) Korm. rendelet Az 1951 és 1956 közötti időszakban politikai okból hátrányos megkülönböztetéssel járó katonai munkaszolgálatot teljesített személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről