"A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek nem foszthatók meg - csoportjuk más tagjaival közös és a közrenddel nem ütközõ - attól a joguktól, hogy saját kulturális életük legyen, saját nyelvüket használják, saját iskolákat nyissanak és választásuk szerinti nyelven történõ oktatásuk legyen vagy saját vallásukat nyilvánosan megvallhassák és gyakorolhassák."

2. A Szakértõi Bizottságot megbízták egy ilyen jegyzõkönyv elkészítésének lehetõsége és célszerûsége tanulmányozásával, tevékenységét elhalasztotta az oktatásban a nyelvhasználatra vonatkozó Belga nyelvi ügyekben történõ végsõ ítélet meghozataláig (Eur. Court H.R. judgment of 23 July 1968, Series A, No. 6.). 1973-ban szigorúan vett jogi nézõpontból arra a következtetésre jutott a Bizottság, nem feltétlenül szükséges, hogy a kisebbségek védelmét az ECHR kiegészítõ jegyzõkönyvébe foglalt speciális rendelkezés biztosítsa. A szakértõk azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nincs különösebb jogi akadálya ilyen kiegészítõ jegyzõkönyv elfogadásának, amennyiben azt egyéb okokból kívánatosnak találják.

3. A közelmúltban a Parlamenti Közgyûlés a Miniszteri Bizottság számára egyszerre politikai és jogi megoldásokra tett javaslatot, különösképpen a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó kiegészítõ jegyzõkönyv vagy egyezmény elkészítésére. Az 1134/1990. számú Ajánlás tartalmazza a Közgyûlés által a nemzeti kisebbségek védelmére szükségesnek talált elvek jegyzékét. 1991 októberében az Emberi Jogok Igazgatótanácsát (CDDH)* bízták meg azon feltételek jogi és politikai szemszögbõl történõ áttekintésével, amelyek között az Európa Tanács tevékenységét megvalósíthatná a nemzeti kisebbségek védelmében, figyelemmel azokra a munkálatokra, amelyeket az Európai Biztonsági és Együttmûködési Konferencia (CSCE)* és az Egyesült Nemzetek végeztek, valamint az Európa Tanácson belül felmerült elgondolásokra.

4. 1992 májusában a CDDH-t a Miniszteri Bizottság megbízta, vizsgálja meg a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó speciális jogi norma megalkotásának lehetõségét. A CDDH ennek alapján szakértõi bizottságot (DH-MIN) állított fel, amelynek az 1993 márciusában kibocsátott új megbízás szerint javaslatot kellett tennie speciális jogi normákra e területen, szellemében igazodva az Európa Tanács és a CSCE munkálatainak kiegészítõ jellegéhez. A munkálatok során a CDDH és a DH-MIN különbözõ megfogalmazásokat vett figyelembe, így különösen a nemzeti kisebbségek védelmének Európai Egyezményére vonatkozó javaslatot, melyet a demokráciáért a jog közremûködésével Európai Bizottság (az ún. "Velencei Bizottság") dolgozott ki, az osztrák javaslatot az ECHR kiegészítõ jegyzõkönyvére, a Parlamenti Közgyûlés 1201/1993. számú Ajánlásába foglalt tervezetet az ECHR kiegészítõ jegyzõkönyvére, valamint más javaslatokat. A vizsgálat összegezése a CDDH által a Miniszteri Bizottsághoz 1993. szeptember 8-án tett jelentésben történt, amely különbözõ, ezen a területen alkalmazható jogi normákat mutat be és olyan jogi eszközöket, amelyekben ezeket konkretizálni lehet. Ebben az összefüggésben a CDDH megjegyezte, a "nemzeti kisebbségek" fogalmának értelmezésében nem volt konszenzus.

5. A meghatározó lépést az Európa Tanács tagállamai állam-és kormányfõinek 1993. október 8-n és 9-n Bécsben tartott csúcsértekezletén tették meg. Egyetértettek abban, hogy az Európában a történelem megrázkódtatásai között létrejött nemzeti kisebbségeket védeni és óvni kell, hogy ezzel is a békéhez és stabilitáshoz járuljunk hozzá. Az állam-és kormányfõk úgy határoztak, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére jogi kötelezettségeket vállalnak. A Bécsi Nyilatkozat II. Függeléke a Miniszteri Bizottságot többek között megbízta:

- Készítsen a legrövidebb idõn belül a nemzeti kisebbségek védelmére Keretegyezmény-tervezetet, meghatározva azokat az elveket, amelyek a nemzeti kisebbségek védelmét biztosítják és betartásukra a Szerzõdõ Államok kötelezettséget vállalnak. Ez az okmány a nem tagállamok számára is nyitva állna aláírásra.

- Kezdje meg az Emberi Jogok Európai Egyezményét kulturális területen kiegészítõ jegyzõkönyv összeállítását olyan rendelkezésekkel, melyek biztosítják az egyéni jogokat, különösen a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára.

6. 1993. november 4-én a Miniszteri Bizottság létrehozta a Nemzeti kisebbségek védelmének eseti bizottságát (CAHMIN). Megbízatása tükrözte a Bécsben meghozott határozatokat. Az Európa Tanács tagállamaiból származó szakértõkbõl álló bizottság 1994. január végén kezdte meg munkáját, amelyben a CDDH, a Kulturális Együttmûködés Tanácsa (CDCC), a Tömegtájékoztatás Igazgatótanácsa (CDMM) és a Demokráciáért a jog közremûködésével Európai Bizottság képviselõi vettek részt. A CSCE Nemzeti Kisebbségek fõmegbízottja, valamint az Európai Közösségek Bizottsága megfigyelõként szintén részt vettek a munkálatokban.

7. A CAHMIN 1994. április 15-én ideiglenes jelentést terjesztett elõ a Miniszteri Bizottsághoz, amelyet ezt követõen megküldtek a Parlamenti Közgyûlésnek (Doc. 7109). A Miniszteri Bizottság 1994 májusában tartott 94. ülésszakán elismerését fejezte ki a Bécsi Nyilatkozatból eredõ megbízatás végrehajtásában teljesített elõrehaladásért.

8. A Keretegyezmény egyes rendelkezéseit a Miniszteri Bizottság (a Miniszteri Megbízottak 1994. október 7-i 517. tanácskozása) dolgozta ki, ezek politikai egyeztetést kívánnak, azok is, amelyek a Keretegyezmény végrehajtásának ellenõrzésére vonatkoznak.

9. A CAHMIN 1994. október 10-tõl 14-ig tartott tanácskozásán elhatározta a Keretegyezmény tervezetének a Miniszteri Bizottság elé terjesztését, amely ennek szövegét az 1994. november 10-én tartott 95. Miniszteri Ülésszakán elfogadta. A Keretegyezmény az Európa Tanács tagállamai számára 1995. február 1-én nyílt meg aláírásra.

10. A Keretegyezmény az elsõ, jogilag kötelezõ multilaterális okmány, mely általánosságban a nemzeti kisebbségek védelmét szolgálja. A célja a nemzeti kisebbségek védelmét biztosító jogi elvek meghatározása, amelyeknek tiszteletben tartására az Államok kötelezettséget vállalnak. Az Európa Tanács a Bécsi Nyilatkozatban kifejezett óhajoknak (II. Függelék) hatályosulása érdekében az Európai Együttmûködési és Biztonsági Konferencia (CSCE) által elfogadott politikai kötelezettségeknek a lehetõ legszélesebb jogi kötelezettségekké való átalakítása érdekében.

11. A helyzetek különbözõségére és a megoldandó problémák jelentõs számára tekintettel elhatározták, hogy lényegében bizonyos célokat meghatározó - melyek követésére a Felek kötelezettséget vállalnak - programjellegû rendelkezéseket magában foglaló Keretegyezményt dolgoznak ki. Ezek a - közvetlenül nem alkalmazható - rendelkezések az érintett Államok számára mérlegelési szabadságot hagynak az általuk elérendõként meghatározott célok megvalósításában, és így mindegyikük számára lehetõvé válik a sajátságos körülmények figyelembe vétele.

12. Meg kell állapítani, a Keretegyezmény a "nemzeti kisebbség" fogalmának semmiféle meghatározását nem tartalmazza. Emiatt elhatározták, gyakorlati megközelítést alkalmaznak arra a megállapításra alapítva, hogy a jelen helyzetben lehetetlen az Európa Tanács valamennyi tagállama általános támogatását elnyerõ meghatározásra jutni.

13. A jelen Keretegyezményben lefektetett elvek alkalmazását a nemzeti törvényeken és megfelelõ kormányzati politikán keresztül kell érvényesíteni. Az Egyezmény nem foglal magában semmiféle kollektív jog elismerését. A hangsúlyt a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek védelmének biztosítására helyezi, akik jogaikat egyénileg vagy másokkal közösségben gyakorolhatják (lásd 3. cikk 2. bekezdését). Ebben a tekintetben a Keretegyezmény más nemzetközi szervezetek által elfogadott okmányok megközelítését követi.

14. A preambulumon túl a Keretegyezmény még öt fejezetbõl áll.

15. Az I. Fejezet rendelkezései tartalmazzák bizonyos alapvetõ elvek általános kimondását, melyek a Keretegyezmény további alap-rendelkezéseinek pontosítását szolgálhatják.

16. A II. Fejezet a különleges alapelvek jegyzékét tartalmazza.

17. A III. Fejezet a Keretegyezmény értelmezésére és alkalmazására vonatkozó különbözõ rendelkezéseket foglalja magába.

18. A IV. Fejezet a Keretegyezmény alkalmazásának ellenõrzését szolgáló rendelkezéseket tartalmazza.

19. Végül az V. Fejezet az Európa Tanács egyezményeiben és megállapodásaiban szokásos záró rendelkezések mintájára alapított záró rendelkezéseket tartalmazza.

20. A preambulum a Keretegyezmény kidolgozásának okait magyarázza, és alkotóinak bizonyos alapvetõ aggodalmait fejti ki. A bevezetõ szavak tisztán jelzik, hogy a Keretegyezményt az Európa Tanács nem tagállamai is aláírhatják és megerõsíthetik (lásd 27. cikk).

21. A preambulum utal az Európa Tanács alapszabályában megfogalmazott célra és e cél eléréséhez szolgáló eszközök egyikére: az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelme és kiterjesztése.

22. Hivatkozik ugyancsak az Európa Tanács Tagállamai állam- és kormányfõi által Bécsben elfogadott Nyilatkozatra, egy olyan okmányra, amely lefektette e Keretegyezmény alapjait (lásd a fenti 5. bekezdést is). Valójában a preambulum szövegét nagymértékben e Nyilatkozat sugallta, különösen annak II. Függeléke. Ugyanez a helyzet a Keretegyezmény I. és II. Fejezetében szabályozott kötelezettségek kiválasztását illetõen is.

23. A preambulum nem kimerítõ módon említi a Keretegyezmény tartalmát ösztönzõ további három forrást: az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Európai Egyezményt (ECHR) valamint az Egyesült Nemzetek és a CSCE olyan okmányait, amelyek kötelezettségeket tartalmaznak a nemzeti kisebbségek védelme vonatkozásában.

24. A preambulum - amelyet az Egyesült Nemzeteknek a Nemzeti vagy etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó Nyilatkozata (a Közgyûlés 1992. december 18-án elfogadott 47/135. számú Határozata) 1. cikkének 1. bekezdése inspirálta - tükrözi az Európa Tanács és Tagállamai aggodalmait a nemzeti kisebbségek létének veszélyeztetése kérdésében.

25. Mivel a Keretegyezmény az Európa Tanács nem tagállamai számára is nyitva áll aláírásra és megerõsítésre és azért, hogy sokkal átfogóbb megközelítést biztosítson, úgy határoztak, hogy egyes olyan elveket is bele foglalnak, amelyek az ECHR-ben vagy annak kiegészítõ jegyzõkönyveiben már biztosított jogokból és szabadságokból erednek (lásd ezzel összefüggésben a Keretegyezmény 23. cikkét).

26. Az Egyesült Nemzetek Egyezményeire és Nyilatkozataira való hivatkozás emlékeztet az egyetemes szinten végzett munkálatokra, például a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (27. cikk) és a Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó Nyilatkozatra. Ez a hivatkozás azonban nem terjed ki a nemzeti kisebbség fogalmának semmiféle meghatározására, amelyeket ezekbe az okmányokba foglaltathatnának.

27. A CSCE keretei között e területen vállalt kötelezettségekre való hivatkozás tükrözi a Bécsi Nyilatkozat II. Függelékében kifejezett kívánalmat, hogy az Európa Tanács a lehetõ legszélesebb mértékben alakítsa át e politikai kötelezettségeket jogi kötelezettségekké. A Koppenhágai Dokumentum (Copenhagen Document) különösen hasznos iránymutatást szolgáltatott a Keretegyezmény szerkesztéséhez.

28. A preambulum utolsó elõtti bekezdése pontosítja a Keretegyezmény fõ célját: a nemzeti kisebbségek, valamint ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogai hatékony védelmének biztosítását. Hangsúlyozza azt is, hogy e védelmet a jog uralma elvének megfelelõen, tiszteletben tartva az államok területi integritását és nemzeti szuverenitását, kell biztosítani.

29. Az utolsó bekezdés célja annak jelzése, hogy a jelen Keretegyezménybe foglalt e rendelkezések nem közvetlenül alkalmazhatók. Nem érinti a Tagállamoknak a nemzetközi szerzõdések belsõ jogrendbe való átvételére vonatkozó törvényeit és gyakorlatát.

30. Az 1. cikk fõ célja annak meghatározása, hogy a nemzeti kisebbségek védelme, amely szerves részét képezi az emberi jogok védelmének, nem esik az Államok számára fenntartott rendelkezési terület körébe. Az a megállapítás, hogy ez a védelem "szerves részét képezi az emberi jogok nemzetközi védelmének", semmiben nem érinti az ECHR által létrehozott szerveknek a jelen Keretegyezmény értelmezésére vonatkozó jogkörét.

31. E cikk a nemzeti kisebbségek védelmére, úgyis, mint ilyen minõségükben és az e kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelmére vonatkozik. E megfogalmazásbeli különbségtétel és szerkesztésbeli megkülönböztetés világossá teszi, hogy nem kötelezték el magukat a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerésére (lásd a 3. cikkre vonatkozó megjegyzéseket is) A Felek mindazonáltal elismerik, hogy a nemzeti kisebbség védelme az ilyen kisebbséghez tartozó személyek jogainak védelmén keresztül biztosítható.

32. Ez a cikk a Keretegyezmény alkalmazását szabályozó elvek együttesét sorolja fel. E cikket többek között az Egyesült Nemzeteknek az Államok közötti baráti kapcsolatok és együttmûködést érintõ nemzetközi jogi alapelvekre vonatkozó Deklarációja sugallta, összhangban az Egyesült Nemzetek Chartájával (a Közgyûlés 1970. október 24-i 2625/XXV. számú Határozata). E rendelkezésben szereplõ elvek általános jellegûek, azonban különös jelentõséggel bírnak a Keretegyezmény által átfogott területen.

33. E cikk két különbözõ, de egymással kapcsolatban lévõ elvet fektet le két különbözõ bekezdésben kifejtve.

34. Az 1. bekezdés mindenekelõtt valamennyi nemzeti kisebbséghez tartozó személy számára biztosítja annak szabad megválasztásához való jogot, hogy ebben a minõségben vegyék figyelembe vagy sem. E rendelkezés e személyek mindegyike számára megadja a jogot annak elhatározására, hogy a Keretegyezmény elveibõl folyó védelmet kívánja-e élvezni vagy sem.

35. E bekezdés nem foglalja magában az egyén tetszés szerinti választási jogát valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozás vonatkozásában. Az egyén szubjektív választása elválaszthatatlanul kötõdik a személy azonosságtudatát meghatározó lényeges objektív kritériumokhoz.

36. Az 1. bekezdés továbbá úgy rendelkezik, semmiféle hátrány nem származhat sem e rendelkezés által biztosított szabad választásból sem az ehhez kötött jogok gyakorlásából. E rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a szabad választással való élés ne legyen közvetetten sem veszélyeztetve.

37. A 2. bekezdés úgy rendelkezik, hogy a Keretegyezményben kimondott elvekbõl eredõ jogok és szabadságok egyénileg és másokkal közösségben gyakorolhatók. A jogok és szabadságok közös gyakorlása különbözik a kollektív jogok fogalmától. A "mások" meghatározás a lehetõ legtágabb értelemben használandó és magában foglalja az ugyanazon nemzeti kisebbséghez, más nemzeti >

38. E cikk célja annak biztosítása, hogy az egyenlõség és a hátrányos megkülönböztetés elveit a nemzeti kisebbséghez tartozó személyekre is alkalmazzák. E cikk rendelkezéseit a Keretegyezmény összefüggésében kell értelmezni.

39. Az 1. bekezdés e két elv klasszikus megközelítését követi. A 2. bekezdés hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és a nemzeti többséghez tartozó személyek közötti teljes és hatékony egyenlõség elõmozdítása megkívánhatja, hogy a Felek olyan speciális intézkedéseket fogadjanak el, melyek tekintetbe veszik az érintett személyek sajátos feltételeit. Ezeknek az intézkedéseknek megfelelõknek kell lenniük, vagyis összhangban kell lenniük az arányosság elvével azért, hogy elkerüljék úgy mások jogainak, mint a másokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megsértését. Ez az elv megkívánja egyebek között, hogy az ilyen intézkedések idõben és tartalomban ne terjedjenek túl a teljes és hatékony egyenlõség célja eléréséhez szükséges mértéken.

40. A Keretegyezmény nem tartalmaz külön rendelkezést, amely specifikusan foglalkozna az egyenlõ lehetõségek elvével. Egy ilyen rendelkezés beillesztését szükségtelennek találták, miután ez az elv már benne foglaltatik e cikk 2. bekezdésében. Mivel az 1. pontban található a hátrányos megkülönböztetés tilalma alapelve, ugyanez vonatkozik a szabad helyváltoztatásra is.

41. A 3. bekezdés célja pontosítani, hogy a 2. bekezdésben hivatkozott intézkedések nem tekinthetõk az egyenlõség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével szembeállóknak. E rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek hatékony egyenlõséget biztosítson, ugyanúgy, mint a többséghez tartozó személyeknek.

42. E cikk lényegében annak biztosítását célozza, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek megtarthassák és fejleszthessék kultúrájukat és megõrizzék identitásukat.

43. Az 1. bekezdés e cél megvalósításához szükséges feltételek elõmozdításának kötelezettségét foglalja magába. A nemzeti kisebbség azonosságtudatának négy alapvetõ elemét sorolja fel. Ez a rendelkezés nem foglalja magába, hogy az etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallásbeli különbségek puszta létezése szükségképpen nemzeti kisebbségek létrejöttét eredményezi (lásd ebben a tekintetben a CSCE 1991-ben Genfben tartott szakértõi értekezlete jelentésének II. Szakaszának 4. bekezdését).

44. A "hagyományokra" utalás nem foglalja magában a nemzeti törvényekkel vagy a nemzetközi normákkal ellentétes gyakorlat jóváhagyását vagy elfogadását. A hagyományos gyakorlat a közrend védelme követelményébõl származó korlátozások tárgya marad.

45. A 2. bekezdés célja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelme az akaratuk ellenére történõ mindenféle asszimilációval szemben. Nem tiltja az önkéntes beolvadást.

46. A 2. bekezdés nem akadályozza meg a Feleket az általános integrációs politikájuknak megfelelõ intézkedések megtételétõl. Elismeri a társadalmi összetartozás jelentõségét és azt a preambulumban kifejezett kívánalmat tükrözi, hogy a kulturális sokszínûség forrása és tényezõje, nem pedig megosztója legyen minden társadalom gazdagításának.

47. Ez a cikk tükrözi a Bécsi Nyilatkozat III. Függelékében kifejezett aggodalmakat (Nyilatkozat és intézkedési terv a fajgyûlölet, idegengyûlölet, antiszemitizmus és intolerancia kezelésére).

48. Az 1. bekezdés hangsúlyozza a tolerancia és kultúrák közötti párbeszéd fontosságát és aláhúzza a Felek által a területükön élõ minden személy közötti együttmûködés és kölcsönös megértés elõsegítése és tiszteletben tartása fontosságát. Az oktatás, a kultúra és a tömegkommunikációs eszközök területét itt kiemelten említi, mert ezeket e célok elérése érdekében különösen fontosnak tartják.

49. A társadalmi összetartás erõsítése érdekében e bekezdés célja egyebek között az, hogy elõsegítse a toleranciát és a kultúrák közötti párbeszédet a nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási csoportokhoz tartozó személyek közötti határok megszüntetésével, bátorítván azon interkulturális szervezeteket és mozgalmakat, amelyek igyekeznek elõsegíteni egymás kölcsönös tiszteletben tartását és megértését, és identitásuk teljes megõrzése mellett integrálni igyekeznek e a személyeket a társadalomba.

50. Ezt a rendelkezést nagyobb részben a CSCE Koppenhágai Dokumentumának 40.2. bekezdése sugalmazta. A védelem kötelezettsége mindazokat érinti, akik fenyegetéseknek vagy hátrányos megkülönböztetõ cselekményeknek, ellenségességnek vagy erõszaknak lehetnek áldozatai, bármi legyen is e fenyegetések vagy cselekmények forrása.

51. E cikk célja biztosítani minden nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogának tiszteletben tartását az e cikkben említett alapvetõ szabadságok vonatkozásában. Ezek a szabadságok természetesen egyetemes jellegûek, azaz minden személyre alkalmazandók függetlenül attól, hogy nemzeti kisebbséghez tartoznak-e vagy sem (lásd például az ECHR megfelelõ 9., 10. és 11. cikkeit), de e rendelkezések különösen jelentõsek a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozóan. A preambulumról szóló megjegyzések között fentebb kinyilvánított okokból az ECHR-ben már megtalálható egyes kötelezettségek belefoglalásáról is határoztak.

52. Ez a rendelkezés magában foglalhat a Felek számára meghatározott pozitív kötelezettségeket a fent említett szabadságok védelmét szolgáló, a nem az Államoktól származó megsértéssel szemben. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elismerte a lehetõséget, hogy ilyen pozitív kötelezettségek az ECHR-bõl eredhetnek.

53. A 7. cikkben lefektetett egyes szabadságokat a 8. és 9. cikkekben fejtenek ki.

54. E cikk a 7. cikknél sokkal részletesebb szabályokat állapít meg a vallásszabadság védelmére. A CSCE Koppenhágai Dokumentumának 32.2., 32.3. és 32.6. bekezdéseibõl több elemet egyesít egységes rendelkezéssé. Ez a szabadság mindenki számára elismert és a 4. cikkel összhangban minden nemzeti kisebbséghez tartozó személy ugyanúgy élvezheti azt. E szabadságok fontossága a jelen összefüggésben adott, mégis különösen alkalmasnak tartották kiemelt figyelemre való részesítésre.

55. E cikk a 7. cikknél sokkal részletesebben szabályozza a szólásszabadság védelmét.

56. E bekezdés elsõ mondatának mintája az ECHR 10. cikke 1. bekezdésének második mondata. Jóllehet ez a mondat kifejezetten az eszmék és információk kisebbségi nyelven történõ megismerése szabadságára utal, magába foglalja az információk és eszmék megismerésének és közlésének szabadságát a többségi nyelven vagy más nyelveken.

57. E bekezdés második mondata kötelezettséget foglal magába a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutás hátrányos megkülönböztetés nélküli biztosítására. A "törvényhozási rendszerük keretében" megfogalmazást abból a célból iktatták be, hogy tiszteletben tartsák azon alkotmányos rendelkezéseket, amelyek korlátozhatják a feleket a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutás mértékének szabályozásában.

58. E bekezdést az ECHR 10. cikke 1. bekezdése harmadik mondatának mintájára állapították meg.

59. A rádióadás, televíziós sugárzás vagy mozi vállalkozás megindításának engedélyezési rendszere nem lehet megkülönböztetõ jellegû és objektív feltételeken kell alapulnia. Azon követelmények beiktatását, amelyek az ECHR 10. cikkének 1. bekezdése harmadik mondatában kifejezetten nem találhatók meg, a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek védelmét szolgáló eszközként fontosnak ítélték.

60. A "rádióadás" szavak, amelyek e cikk 3. bekezdésében szintén megtalálhatók, nem szerepelnek az ECHR 10. cikke megfelelõ mondatában. Egyszerûen a modern fogalom-meghatározást tükrözik és nem tartalmaznak semmiféle lényegi különbséget az ECHR 10. cikkéhez viszonyítva.

61. E bekezdés elsõ mondata a nyomtatott sajtó létrehozásával és használatával foglalkozik, és lényegében negatív kötelezettséget foglal magába, míg a sokkal rugalmasabban fogalmazott második mondat a pozitív kötelezettségre teszi a hangsúlyt a rádió- és televízió adások területén (például a frekvenciák szétosztása). Ez a megkülönböztetés a rendelkezésre álló frekvenciák viszonylagos szûkössége és a rádióadások területe szabályozásának szükségessége miatt van. Nincs kifejezett utalás a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek azon jogára, hogy a tömegkommunikációs eszközök létrehozása érdekében anyagi eszközöket igényelhetnek, miután ezt a jogot magától értetõdõnek tartották.

62. Ez a bekezdés azon speciális intézkedések szükségességét hangsúlyozza, amelyek célja egyszerre a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek a médiához hozzájutása megkönnyítése, valamint a tolerancia és kulturális sokszínûség elõmozdítása. A "megfelelõ intézkedések" kifejezést a 4. cikk 2. bekezdésének kommentárjában jelzett okokból használták (lásd 39. bekezdés), ahol ugyanezt a megfogalmazást alkalmazták. E bekezdés kiegészíti a 9. cikk 1. bekezdésének utolsó mondatában lefektetett kötelezettséget. E bekezdés célzott intézkedései állhatnak például azon adások sugárzásához vagy programok készítéséhez anyagi eszközök juttatásából, amelyek a kisebbségeket érdeklõ kérdésekkel foglalkoznak és/vagy a csoportok közötti párbeszédet segítik elõ, vagy bátorítják a kiadókat és a rádióadások szerkesztõit, a kiadói függetlenség tiszteletben tartásának betartása mellett, hogy tegyék lehetõvé a nemzeti kisebbségeknek a tömegkommunikációs eszközeikhez való hozzáférhetõséget.

63. Különösen fontos annak elismerése, hogy minden nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van kisebbségi nyelvét szabadon és beavatkozás nélkül használnia. Valójában a kisebbségi nyelv használata egyik legfontosabb eszköze annak, hogy e személyek hangsúlyozzák és megõrizzék identitásukat. Ez lehetõvé teszi számukra a szólásszabadság gyakorlását is. "Nyilvánosan" azt jelenti, hogy például köztéren, külsõ helyen, más személyek jelenlétében, azonban nem vonatkozik semmilyen körülmények között a hatósági szervekkel való kapcsolatra, amely e cikk második bekezdésének tárgya.

64. E rendelkezés nem foglalja magába a nemzeti kisebbséghez tartozó egyén és a hatósági szervek közötti valamennyi kapcsolatot. Valójában ez csak a közigazgatási hatóságokra terjed ki. Ez utóbbiakat mindenesetre szélesen kell értelmezni, magába foglalva például az ombudsmant. Számot vetve az esetleges pénzügyi, közigazgatási, különösen a katonai területen meglévõ nehézségekkel, valamint a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kapcsolatokban a kisebbségi nyelv használatára vonatkozó technikai nehézségek, ezt a rendelkezést rendkívül rugalmasan fogalmazták, meg a Felek számára széleskörû mérlegelési szabadságot biztosítva.

65. Miután a 2. bekezdésben szereplõ két feltétel találkozik, a Feleknek törekedniük kell a lehetõségek határán belül a kisebbségi nyelv használatának biztosítására a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatokban. A "valóságos szükség" fennállásáról az Államoknak kell megbizonyosodniuk objektív kritériumok alapján. Jóllehet az Államoknak minden erõfeszítést meg kell tenniük ezen elv megvalósításáért, a "lehetõségek határán belül" megfogalmazás azt mutatja, hogy különbözõ tényezõk, különösen az érintett Fél anyagi lehetõségeit figyelembe lehet venni.

66. A Feleknek a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó kötelezettségei semmi esetre sem érinti az érdekelt Állam hivatalos nyelvének vagy nyelveinek a státuszát. Egyébként a Keretegyezmény tudatosan tartózkodik a "hagyományosan vagy jelentõs számban nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területek" meghatározásától. Elõnyben részesítendõnek találták a megfogalmazás rugalmas formájának alkalmazását, amely minden érintett Fél részére lehetõvé teszi a különleges körülmények figyelembe vételét. A "hagyományosan... lakott" megfogalmazás nem a történelmi kisebbségekre utal, hanem azokra, akik még mindig ugyanazon földrajzi körzetben laknak (ásd a 11. cikk 3. és a 14. cikk 2. bekezdéseit is).

67. E rendelkezés az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. és 6. cikkeiben foglalt egyes rendelkezéseken alapszik. Nem terjed túl e cikkekben foglalt biztosítékokon.

68. E kötelezettség gyakorlati alkalmazására tekintettel a rendelkezést oly módon fogalmazták meg, amely lehetõvé teszi a Felek számára, hogy azt saját egyéni körülményeiknek megfelelõen alkalmazzák. Így a Felek a nemzeti kisebbséghez tartozó személy neve(i)nek fonetikus leírása esetén a hivatalos nyelv abc-jét használhatják. Azon személyek, akiket a múltban kényszerítettek eredeti nevük (neveik) feladására, vagy aki(k)nek eredeti nevüket (neveiket) erõszakkal változtatták meg, lehetõséget kell kapniuk nevük (neveik) visszavételére, természetesen a joggal való visszaélés és a csalárd szándékkal történõ megváltoztatás kivételével. Természetesen a Felek jogrendszerei e tekintetben tiszteletben fogják tartani a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi elveket.

69. E bekezdésben foglalt kötelezettség az egyén azon jogára vonatkozik, hogy "saját kisebbségi nyelvén cégtáblákat, feliratokat és egyéb magántermészetû információkat tegyen közzé a nyilvánosság számára láthatóan". Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyektõl megkívánják, hogy emellett használják a hivatalos nyelvet és/vagy más kisebbségi nyelveket. A "magánjellegû" kifejezés utal mindarra, ami nem hivatalos jellegû.

70. E cikk célja elõsegíteni kisebbségi nyelven is a nyilvánosság számára szánt helységnevek, utcanevek és más földrajzi nevek használatának lehetõségét. E rendelkezés megvalósítása során az Államoknak joguk van tekintetbe venni sajátos körülményeiket és jogrendszerüket, ide értve esetlegesen a más Államokkal történõ megegyezéseket. E rendelkezés által átfogott területen természetes, hogy a Felek nincsenek alávetve semmiféle kötelezettségnek, hogy más államokkal egyezményeket kössenek. Ezzel szemben ilyen egyezmények kötésének lehetõsége nem kizárt. Ugyancsak természetes, hogy a fennálló egyezmények jogilag kötelezõ jellege érintetlen marad. Ez a rendelkezés nem foglalja magába a kisebbségi nyelvû helységnevek semmiféle hivatalos elismerését.

71. E kötelezettség a kultúrák közötti perspektívában (lásd a 6. cikk 1. bekezdését) kívánja elõsegíteni a nemzeti kisebbségek és a többségi népesség számára közös kultúra, a történelem, a nyelv és vallás ismeretét. A cél a tolerancia és párbeszéd légkörének megteremtése, amint azt a Keretegyezmény preambuluma és az állam- és kormányfõk Bécsi Nyilatkozatának II. Függeléke tartalmazza. A második bekezdés felsorolása nem kimerítõ és a "tankönyvekhez hozzájutás" megfogalmazás úgy értelmezendõ, mint ami magába foglalja a tankönyvek más országokban történõ kiadását és megvásárlásukat. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az oktatáshoz bármely szinten való hozzájutás esélyegyenlõsége elõsegítésének kötelezettsége tükrözi a Bécsi Nyilatkozatban kifejezett óhajt.

72. A Felek kötelezettsége a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogának elismerése saját magán oktatási és szakképzési intézményeiknek felállítására és mûködtetésére az oktatási rendszerük követelményei alá esnek, különösen a kötelezõ iskoláztatás szabályai vonatkozásában. E bekezdés alá esõ intézményeket ugyanolyan ellenõrzés alá lehet vetni, mint a többi intézményt, különösen az oktatás színvonalára. Amennyiben a megkívánt oktatási követelményeknek megfelelnek, lényeges, hogy minden kiadott bizonyítványt hivatalosan elismerjenek. Az érintett nemzeti törvényeket objektív feltételekre kell alapítani és meg kell felelniük a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni elvnek.

73. Az 1. bekezdésben hivatkozott jog gyakorlása nem ró semmilyen pénzügyi kötelezettséget az érintett Félre, de egyáltalán nem zárja ki ilyen hozzájárulás lehetõségét.

74. A Felek arra vállalt kötelezettsége, hogy elismerik minden nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a jogot saját kisebbségi nyelvének megtanulására, e személyek számára identitásuk kinyilvánításának és megõrzésének egyik legfontosabb eszközérõl szól. Ez alól nem lehet kivétel. Anélkül, hogy a 2. bekezdésben meghatározott elvet veszélyeztetné, ez a bekezdés nem foglal magába az Állam részérõl pozitív tevékenységet, nevezetesen pénzügyi természetût.

75. Ez a rendelkezés a kisebbségi nyelv, illetve a kisebbségi nyelven történõ oktatására vonatkozik. A kisebbségi nyelv oktatása vagy azon való oktatáshoz társuló esetleges pénzügyi, közigazgatási és technikai nehézségeket felismerve ez a rendelkezés nagyon rugalmas módon került megfogalmazásra, a Felek számára széleskörû mérlegelési szabadságot biztosítva. A kisebbségi nyelv oktatása vagy azon való oktatás biztosítására irányuló törekvés kötelezettségének különbözõ feltételei vannak, nevezetesen "megfelelõ igény" az érintett nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek részérõl. A "lehetõségek határán belül" megfogalmazás azt jelenti, hogy ez a oktatás az érintett Fél számára rendelkezésre álló forrásoktól függ.

76. A szöveg tudatosan tartózkodik a "megfelelõ igény" meghatározásától, így, ezzel a rugalmas megfogalmazással lehetõvé teszi a Felek részére, hogy figyelembe vegyék országuk sajátos körülményeit. A Feleknek az oktatás biztosításában választási lehetõségük van az eszközök és a rendszer tekintetében, figyelembe véve sajátságos oktatási rendszerüket.

77. E bekezdésben megfogalmazott alternatívák - "... lehetõség a kisebbségi nyelv megtanulására vagy hogy ezen a nyelven tanuljon" - nem zárják ki egymást; még ha a 14. cikk 2. bekezdése nem is ró a Részes Államokra semmiféle kötelezettséget, hogy a kisebbségi nyelven történõ oktatást vagy ezen a nyelven való oktatást biztosítsák, ez nem akadályozza meg õket abban, hogy ezt megtegyék. A kétnyelvû oktatás egyik eszköze lehet e rendelkezés céljai megvalósításának. E bekezdésbõl fakadó kötelezettséget ki lehet terjeszteni az iskolát megelõzõ oktatásra.

78. A kisebbségi nyelv megtanulása vagy ezen a nyelven történõ tanulás lehetõsége nem veszélyeztetheti a hivatalos nyelv megtanulását vagy az ezen a nyelven történõ oktatást. Valójában a hivatalos nyelv ismerete egyik tényezõje a társadalmi összetartozás és integráció létrejöttének.

79. E rendelkezés megvalósítása során felmerülõ különleges kérdéseket azon Államoknak kell megoldaniuk, melyekben több, mint egy hivatalos nyelv van.

80. E cikk tartalmazza a Felek kötelezettségét, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek számára megteremtsék a kulturális, társadalmi, gazdasági életben, ugyancsak a közügyekben való hatékony részvételhez szükséges feltételeket, fõképpen azokon a területeken, amelyek õket érintik. Különösen a nemzeti kisebbséghez és a többséghez tartozó személyek közötti valóságos egyenlõség elõsegítését célozza. Hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek számára megteremtsék a hatékony részvételhez szükséges feltételeket, a Felek - alkotmányos rendszerük keretein belül - egyebek között az alábbi intézkedéseket tehetik:

- konzultáció folytatása ezen személyekkel megfelelõ eljárások segítségével és különösen az õket képviselõ intézményeken keresztül, azokban az esetekben, amikor a Felek õket közvetlenül érintõ törvényeket vagy közigazgatási intézkedéseket fontolgatnak;

- bevonni ezen személyeket a többnyire õket közvetlenül érintõ nemzeti és regionális fejlesztési tervek és programok kidolgozásába, megvalósításába és értékelésébe;

- együttmûködve ezen személyekkel, tanulmányok készítése annak felmérésére, hogy a tervezett fejlesztési tevékenység milyen lehetséges hatást gyakorolhat rájuk;

- a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek hatékony részvétele a határozathozatal folyamatában és választott testületeikben, nemzeti és helyi szinteken egyaránt;

- decentralizált formákban vagy helyi közigazgatási keretek között.

81. E cikk célja, hogy védelmet biztosítson olyan intézkedésekkel szemben, amelyek megváltoztatják a népesség arányát a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által lakott területeken, és amelyek a jelen Keretegyezménybõl fakadó jogok és szabadságok korlátozására irányulnak. Ilyen intézkedésekre példa lehet kisajátítások, kiutasítások vagy közigazgatási választókerületek határainak átrajzolása /gerrymandering/ abból a célból, hogy e jogok és szabadságok élvezetét korlátozzák.

82. E cikk csak azokat az intézkedéseket tiltja, melyek célja a jelen Egyezménybõl eredõ jogok és szabadságok korlátozása. Lehetetlennek tûnt a tilalmat kiterjeszteni olyan intézkedésekre, melyek hatása e jogok és szabadságok korlátozása, miután ezek az intézkedések gyakran teljesen jogszerûek és törvényesek (például egy helység lakóinak áttelepítése gátépítés miatt).

83. E cikk két fontos kötelezettséget foglal magába a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek kultúrájának fenntartására és fejlesztésére, identitásuk megõrzésére (lásd az 5. cikk 1. bekezdését is). Az 1. bekezdés a nemzeti határokon átterjedõ kapcsolatok szabadon és békésen történõ létrehozásával és fenntartásával foglalkozik, míg a 2. bekezdés a nem-kormányzati szervek tevékenységében való részvétel jogát biztosítja (lásd ebben az összefüggésben a 7. cikkben szereplõ, a gyülekezési és egyesülési szabadságra vonatkozó rendelkezéseket is).

84. E cikkben foglalt rendelkezéseket nagyobb részben a CSCE Koppenhágai Dokumentumának 32.4. és 32.6. bekezdései inspirálták. Szükségtelennek tartották a Keretegyezménybe kifejezett rendelkezés beillesztését az azonos Állam területén belüli kapcsolatok létesítésére és fenntartására, miután úgy találták, hogy ezt a Keretegyezmény egyéb rendelkezései megfelelõképpen tartalmazzák, nevezetesen a 7. cikkben, a gyülekezési és az egyesülési szabadság tekintetében.

85. E cikk bátorítja a Feleket a nemzeti kisebbségek védelmére, két- és többoldalú egyezmények megkötésére a már létezõ nemzetközi okmányokon túlmenõen és azokon a területeken, ahol a különleges helyzet azt megkívánja. Szorgalmazza továbbá a határokon átterjedõ együttmûködést is. Amint azt a Bécsi Nyilatkozat és II. Függeléke hangsúlyozza, ezek az egyezmények és ez az együttmûködés fontos a tolerancia, a prosperitás, a stabilitás és a béke elõsegítésére.

86. A két- és többoldalú egyezmények, amiképp e bekezdés elõirányozza, megköthetõk például a kultúra, az oktatás és a tájékoztatás területén.

87. E bekezdés hangsúlyozza a határokon átterjedõ együttmûködés fontosságát. Az Államok közötti információk és tapasztalatok cseréje fontos eszköze a kölcsönös megértés és bizalom elõsegítésének. Különösen a határon átnyúló együttmûködésnek az az elõnye, hogy lehetõvé teszi az érintett személyek kívánságához és igényeihez szabott speciális intézkedéseket.

88. E cikk tartalmazza a korlátozások, megszorítások és derogációk megtételének lehetõségét. Miután a jelen Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeknek más nemzetközi jogi okmányokban, különösen az ECHR-ben, megvannak a megfelelõ rendelkezései, kizárólag az ezekben az okmányokban található korlátozások, megszorítások és derogációk megengedettek. Amikor a jelen Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeknek megfelelõ rendelkezés nem található más nemzetközi jogi okmányokban, az egyedüli megengedett és lényeges korlátozások, megszorítások és derogációk azok, amelyek más nemzetközi okmányokban (mint az ECHR) szerepelnek a különbözõ kötelezettségek vonatkozásában.

89. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek tiszteletben kell tartaniuk az Alkotmányt és a többi nemzeti törvényt. A nemzeti törvényekre való ezen hivatkozás azonban nem jogosítja fel a Feleket, hogy figyelmen kívül hagyják a Keretegyezmény rendelkezéseit. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek ezen túlmenõen mások jogait is tiszteletben kell tartaniuk. Ebben a tekintetben hivatkozni lehet arra a helyzetre, amelyben a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek a nemzeten belül kisebbséget alkotnak, de az Állam egy területén többséget képeznek.

90. E rendelkezés a nemzetközi jog alapvetõ elveinek fontosságát hangsúlyozza és meghatározza, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmének ezen elvekkel összhangban kell megvalósulnia.

91. E rendelkezés - amely az ECHR 60. cikkén alapul - kifejezi a "kedvezményes elbánás" (de faveur) jól ismert elvét. A cél annak biztosítása, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek részesüljenek mindazon vonatkozó nemzeti vagy nemzetközi emberi jogi rendelkezések elõnyeiben, melyek kedvezõbbek számukra.

92. E rendelkezés a Keretegyezmény és az Emberi Jogok Európai Egyezménye közötti kapcsolattal foglalkozik, azokra a kérdésekre tekintettel, melyeket a preambulumba belefoglaltak. A Keretegyezmény semmilyen körülmények között sem módosíthatja az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított jogokat és szabadságokat. Ellenkezõleg, a Keretegyezménybe foglalt elvekbõl eredõ jogokat és szabadságokat, melyek megfelelnek az Emberi Jogok Európai Egyezménye rendelkezéseinek, ez utóbbi Egyezménynek megfelelõen kell értelmezni.

93. Abból a célból, hogy a Keretegyezmény alkalmazásának áttekintését biztosítsa, a Miniszteri Bizottságot megbízták azzal a feladattal, hogy a Keretegyezménynek a Szerzõdõ Felek által történõ alkalmazását vizsgálja. A Miniszteri Bizottság fogja meghatározni azon Felek alkalmazási mechanizmusa feltételeit, melyek nem tagállamai az Európa Tanácsnak.

94. Minden Fél a Keretegyezmény alkalmazásával összefüggõ tájékoztatását megküldi a Fõtitkárnak rendszeresen és minden alkalommal, amikor a Miniszteri Bizottság kifejezte e kérését. A Fõtitkár a tájékoztatást megküldi a Miniszteri Bizottságnak. Az elsõ jelentést azonban, melynek célja teljeskörû tájékoztatást adni a törvényhozási és egyéb, a Fél által a Keretegyezményben lefektetett kötelezettségeinek hatályosulására tett intézkedésekrõl, az érintett Fél vonatkozásában a Keretegyezmény hatálybalépésétõl számított egy éven belül kell megküldeni. Az ezt követõ jelentések célja az elsõ jelentésben foglalt tájékoztatás kiegészítése.

95. A Keretegyezmény alkalmazásának hatékony felülvizsgálata biztosítására tanácsadó bizottság felállításáról rendelkezik. E bizottság feladata a Miniszteri Bizottság segítése, amikor az értékeli, vajon a Felek által a Keretegyezményben lefektetett elvek hatályosulására tett intézkedések megfelelõek-e.

96. A Miniszteri Bizottság feladata megállapítani a Keretegyezmény hatályba lépését követõen egy éven belül a tanácsadó bizottság - melynek tagjai elismert szakértõk a nemzeti kisebbségek védelmének területén - összetételét, valamint ügyrendjét.

97. E Keretegyezmény alkalmazása ellenõrzésének, amennyire csak lehetséges, tiszteletben kell tartania az átláthatóság elvét. Ezért tanácsos e vizsgálatból származó jelentések és egyéb dokumentumok nyilvánosságra hozatala.

98. A 27-32. cikkekbe foglalt záró rendelkezéseket az Európa Tanács keretében megkötött egyezmények és megállapodások záró rendelkezéseinek mintájára készítették. Fenntartásokra vonatkozó cikket nem foglaltak be. Fenntartások annyiban lehetségesek, amennyiben azokat a nemzetközi jog lehetõvé teszi. Eltekintve a 27. és 29. cikkektõl, a záró rendelkezések nem kívánnak külön indokolást.

99. A Keretegyezmény aláírásra nyitva áll az Európa Tanács Tagállamai számára, valamint a Miniszteri Bizottság felkérésére más Államok számára is. Természetesen a "más Államok" alatt az Európai Biztonsági és Együttmûködési Konferenciában részes Államokat kell érteni. E rendelkezések figyelembe veszik a Bécsi Nyilatkozatot, mely szerint a Keretegyezmény a nem Tagállamok számára is nyitva áll aláírásra (lásd az Európa Tanács Csúcsértekezlete Bécsi Nyilatkozatának II. Függelékét).