Magyarország kiemelt figyelmet fordít a kisebbségek jogainak érvényesülésére. Államalkotó tényezőnek ismeri el a nemzeti, etnikai kisebbségeket (Alkotmány 68. § (1) bek.), társadalmi és kulturális életünk részének, a többségi társadalmat is gazdagító elemének tekinti nyelvüket, hagyományaikat, kultúrájukat. A rendszerváltást követően a hazai kisebbségi politika konszenzuson alapuló célja, hogy a kisebbségek számára olyan feltételrendszert teremtsen, amelynek keretében megőrizhetik kulturális önazonosságukat, átörökíthetik azt további nemzedékeknek. A jelenlegi Kormányprogram hosszú távú nemzeti érdekként fogalmazza meg a kisebbségek létéből adódó kulturális sokszínűség ápolását, emellett a történelmi együttélés során kialakult sorsközösség értékeinek tudatosítására és vállalására ösztönöz, és hangsúlyozza a jövőért viselt közös felelősséget.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényt (a továbbiakban: Kisebbségi törvény) 96 százalékos többséggel fogadta el a Magyar Köztársaság Országgyűlése. E törvény 62. § (3) bekezdése szerinti kötelezettség alapján a Kormány kétévente beszámol az Országgyűlésnek a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetéről. A Kisebbségi törvény hatályba lépését követően a kisebbségek helyzetéről készült J/3670. számú, legelső beszámolót az igazságügy-miniszter előterjesztésében 1997 márciusában fogadta el az Országgyűlés. A törvényi kötelezettségnek eleget téve a jelen helyzetértékeléssel a Kormány másodízben ad átfogó beszámolót (a továbbiakban: beszámoló) az Országgyűlés számára a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről.

A jelentés időarányosan figyelembe veszi a beszámoló tárgyát képező időszakban - 1997 február - 1999 február között - a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetében történt változásokat, melyeket átfogóan értékel és elemez. Ugyanakkor nem függetleníti e változásokat az általános hazai társadalmi, gazdasági, politikai változásoktól, sem azoktól a főbb európai folyamatoktól, amelyek lényegesen érintik országunk nemzetközi kapcsolatrendszerét, s ezen keresztül a hazai kisebbségeket is, hanem azokkal összefüggésben tekinti át a helyzetet. A kétéves intervallumot nem választja el azoktól a távolabbi vagy közelmúltbeli előzményektől sem, amelyek szerepet játszottak a jelen helyzet kialakulásában. A beszámolási időszak pozitívumai folyamatos munka eredményei, a jelentkező problémák a Kisebbségi törvény hatálybalépése óta eltelt közel hat esztendő során, illetve a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása óta eltelt négy év alatt folyamatosan mutatkoztak meg. A beszámolási időszaknak a kisebbségi ügyet érintő főbb eseményei közül elsőként az 1998 nyarán történt kormányváltást említjük, amely lényeges intézményi és jogszabályi változásokat eredményezett, valamint az 1998-99-es kisebbségi önkormányzati választásokat. Az időszak félidejében lépett hatályba az Európa Tanács két kisebbségvédelmi egyezménye - 1998. február 1-jén a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény, 1998. március 1-jén a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája - , amelyek megerősítik a kisebbségi érdekérvényesítés mechanizmusainak működését, új feladatokat, lehetőségeket jelentenek a kormányzat és a kisebbségek számára is. A dokumentumok rendelkezései szerint a részes államoknak időszakonként be kell számolniuk a vállalt kötelezettségek végrehajtásáról. Ennek teljesítése érdekében a Magyar Köztársaság 1999 elején elkészítette a két egyezmény végrehajtásának értékeléséhez szükséges országjelentéseket, amelyeket a Kormány megtárgyalt és elfogadott, valamint elfogadta mindkét egyezmény törvényben történő kihirdetésére vonatkozó előterjesztést.

A beszámoló törekszik arra, hogy a kisebbségek kérdéskörét egészében és minden vonatkozásában tárgyalja. Szerkezeti elemei: az Általános helyzetleírás fejezetei kitérnek a hazai kisebbségi lét lényeges vonatkozásaira, a kisebbségek történeti eredetére, demográfiai, tudati sajátosságaira, érdekérvényesítésük jogi-politikai hátterére, a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer működésére, az 1998-99-es választások eredményeinek értékelésére. Külön fejezetek szólnak a civil szféra szerepéről, a kisebbségi ügyek többcsatornás finanszírozási rendszeréről, az oktatási, a közművelődési, a kiadói, a kutatási intézmények munkájáról, akárcsak a hitéletről, a nyelvhasználatról és a kisebbségekkel kapcsolatos élénk nemzetközi tevékenységről. Az egyes kisebbségek helyzetének leírása azonos szempontok szerint szintén külön fejezetekben történik. A jelentést a beszámolóból értelemszerűen következő További kisebbségpolitikai feladatok-at áttekintő fejezet zárja.

A beszámoló tervezetének összeállításában a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (a továbbiakban: Kisebbségi Hivatal) széleskörű szakértői és kormányzati részanyag gyűjtésre, egyeztetésre vállalkozott. A beszámoló messzemenően támaszkodik szakértői elemzésekre, kormányzati rész-jelentésekre, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolóira és különösen a kisebbségek véleményére. A jelentés elkészítéséhez értékes anyaggal járultak hozzá a Központi Statisztikai Hivatal szakértői, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutató Központja Dunántúli Tudományos Intézetének (Pécs), valamint az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézetének elemzői, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének munkatársai, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Műhelyének munkatársai, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatáskutatói. A kisebbségek helyzetét értékelő jelentés elkészítésébe a Kisebbségi Hivatal bevonta a kisebbségek országos önkormányzatait, amelyek lehetőséget kaptak észrevételeik és javaslataik írásban történő kifejtésére.

Országunk területén sokszáz éve több nemzeti közösség élt és él együtt. A Kárpát-medence e részének újkori etnikai-nyelvi összetétele leginkább a török hódoltság idején bekövetkezett népességpusztulás és átrendeződés után, a 17.- 18. századi nagyarányú spontán vándormozgalmak és szervezett telepítések során alakult ki.

A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek legtöbbjének közös vonása, hogy évszázadok óta élnek a magyar állam keretei között, nagy részük kettős tudatúnak vallja magát, magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint nemzeti kisebbségi kötődésük. A Szentgotthárd körül élő szlovén őslakosságtól eltekintve a magyarországi kisebbségek egyaránt az utóbbi évszázadokban, több hullámban érkeztek a mai ország földjére. Legfontosabb történelmi, társadalmi és etnikai meghatározóik között szerepel a tény, hogy többnyire a szabályozott irodalmi nyelv létrejötte előtt hagyták el eredeti lakhelyüket és közösségeiket, s e tényből következően napjainkban beszélt élő nyelvük, nyelvjárásaik általában archaikus nyelvi változatok.

A huzamos történelmi együttélés a Kisebbségi törvényben megfogalmazott definíciónak fontos kritériuma. Az ún. Capotorti definíciót az európa-tanácsi kisebbség-fogalom ismérveivel kiegészítve meghatározza a nemzeti, etnikai kisebbség fogalmát, amely szerint az országunkban államalkotó tényezőként elismert "nemzeti és etnikai kisebbség (...) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul" /Kisebbségi törvény, I. Fejezet 1.§ (2) bek. /. E törvény értelmében Magyarországon honos nemzeti vagy etnikai kisebbségnek minősül a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán népcsoport.

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1990-ben a magyarországi népesség 98,5 százalékát tették ki a magyar anyanyelvűek és 97,8 százalékát a magyar nemzetiségűek. Az ország 10.374.823 fős lakosságából 232.751 fő vállalta nemzeti, etnikai kisebbségi hovatartozását, és 137.724 fő vallotta anyanyelvének valamely nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvét.

Az 1980. és az 1990. évi népszámlálás adatai nemzetiség szerint

Nemzetiség szerint
Kisebbségek	Fő		A lakónépesség %-ában 1990-ben
	1980	1990
Szlovák	9 101	10 459	0,1008
Román	8 874	10 740	0,1035
Horvát	13 895	13 570	0,1308
Szerb	2 805	2 905	0,0280
Szlovén, vend	1 731	1 930	0,0186
Német	11 310	30 824	0,2971
Cigány	6 404	142 683	1,3753
Egyéb kisebbség	16 369	19 640	0,1893
Összesen	70 489	232 751	2,2434

Anyanyelv szerint
Kisebbségek	Fő		A lakónépesség %-ában 1990-ben
	1980	1990
Szlovák	16 054	12 745	0,1228
Román	10 141	8 730	0,0841
Horvát	20 484	17 577	0,1694
Szerb	3 426	2 953	0,0285
Szlovén, vend	3 142	2 627	0,0253
Német	31 231	37 511	0,3616
Cigány	27 915	48 072	0,4634
Örmény	. .	37	0,0004
Görög	. .	1 640	0,0158
Bolgár	. .	1 370	0,0132
Lengyel	. .	3 788	0,0365
Ukrán, ruszin	. .	674	0,0065
Egyéb	17 172*	14 570	0,1404
Összesen	129 565	152. 294	1,4680

* Az örmény, görög, bolgár, lengyel, ukrán, ruszin anyanyelvűekkel együtt.

A kisebbségi szervezetek becslései, akárcsak kutatók megállapításai szerint az egyes nemzeti, etnikai kisebbségek létszáma ennél magasabb: számuk a közel félmilliótól (cigányság), a néhány ezerig terjed (3. sz. tábla). E becsült létszámadatok kisebbségenként különböző mértékben térnek el a hivatalosan mérvadónak tekintett statisztikai adatoktól, egyeseknél épp egybeesnek.

A becsült és a bevallott adatok közti eltérés részben a kelet-közép európai országok kisebbségi kérdéseit érintő történelmi, társadalmi, társadalomlélektani jellegzetességekkel magyarázható, részben az érzelmi-kulturális kettős kötődésű kisebbségek dilemmáit is tükrözi népszámlálási összeíráskor: egyidejűleg vallják magukat magyarnak és kisebbséginek, amire az 1990. évi népszámlálás nem adott lehetőséget.

Az 1990. évi népszámlálásból három ismérv áll rendelkezésre a nemzetiségi hovatartozás meghatározására: nemzetiség szerint – a magyarral együtt – 8 kategória és az egyéb (ekkor még nem született meg a kisebbségi törvény és taxációja a 13 kisebbségről), anyanyelv, valamint beszélt nyelv szerint pedig 94-94 csoport különböztethető meg (valamennyi nyelvcsalád, és azon belül a gyakoribb nyelvek).

E három ismérv a hazai kisebbségeknél eltérő tartalmú információt hordoz az etnikai hovatartozásról: a nemzetiségi hovatartozás megvallása elsősorban érzelmi motívumokon alapul, nem feltételezi törvényszerűen a nemzetiség anyanyelvének ismeretét; anyanyelven a gyermekkorban elsajátított s a családban általában beszélt nyelvet értjük, a kisebbségi anyanyelvet beszélő népesség egy része magyar nemzetiségűnek vallja magát. E két ismérv mellett pótlólagos információt hozhat a nemzetiségi hovatartozásról, illetve a valamely kultúrkörhöz tartozásról az anyanyelven kívül beszélt nyelvek számbavétele is azon esetekben, amikor egy kisebbség nyelve ugyanakkor nem világnyelv. Ez utóbbi számok viszont korántsem csak a magukat fel nem fedő nemzeti, etnikai kisebbségekre utalnak, hanem tartalmazzák pl. a csehszlovák-magyar „lakosságcsere” és más áttelepülések, menekülések révén Magyarországra került, a korábbi államnyelvet ismerő magyar nemzetiségűeket is (1. a. melléklet).

Az egyes nemzetiségi-nyelvi csoportokhoz kapcsolódó népesség lélekszáma1990.

A Kisebbségi törvény szabályozása szerint valamely nemzeti, etnikai csoporthoz való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhető. A hazai kisebbségek pontos létszámának megállapítása érdekében a soron következő, 2001. évi népszámlálás előkészületei alatt széleskörű egyeztetés folyik a kisebbségekkel azzal a céllal, hogy a felmérés szakmai szempontjai kiküszöböljék a valóságos helyzetet torzító tényezőket, bővítsék a kérdések sorát, figyelembe vehessék a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kettős kötődését. Mindezt annak érdekében, hogy elkerüljék az adatok érvényességének utólagos megkérdőjelezését, illetve hogy megszűnjön a népszámlálási és a becsült adatok közötti, esetenként aránytalanul nagy különbség.

Az 1990. évi népszámlálást követően, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: adatvédelmi törvény) elfogadása után a nemzeti, etnikai kisebbségekre vonatkozó átfogó adatgyűjtések, felmérések nem történhettek. Az adatvédelmi törvény a nemzeti, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozásra vonatkozó adatot a különleges adatok kategóriájába sorolja. Ma nem létezik olyan nyilvántartás, amely feltüntetné az állampolgárok nemzeti vagy etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozását.

A magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségi populáció korösszetétele általában véve kedvezőtlen, az elöregedő magyarországi össznépességhez viszonyítottan is. Több kisebbségnél a korcsoportos megoszlást áttekintve egyenletes csökkenést találunk a fiatal korosztályok felé haladva. A korábbi, sokgyermekes családokat mára az elöregedő háztartások váltották fel. Kivételt képez a cigányság, ahol a 15 évnél fiatalabbak száma 39,6 százalék, a 60 éven felülieké viszont 4,3 százalék (1. sz. melléklet).

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a kisebbségi lakosság iskolázottsági mutatói kedvezőtlenebbek, mint az egész népességre vonatkozó értékek. Ez főként az igen magas arányú idős réteggel, azaz a korábbiakban alacsonyabb iskolát végzettek jelentős arányával magyarázható. Ezt támasztja alá az is, hogy az iskolaköteles korú népesség iskolázottsági mutatói a nemzeti, etnikai kisebbségek körében általában kedvezőbbek, mint a teljes népességben. Ez a megállapítás nem vonatkozik a cigány kisebbséghez tartozó népességre. Míg a 15 éves és idősebb népesség közel 80 százaléka elvégezte az általános iskola 8-ik osztályát, addig ez az arány a cigány kisebbségnél csak 36-43 százalék (2. sz. melléklet).

A nemzeti, etnikai kisebbségek szórványban élnek az ország egész területén, a 3200 település közül mintegy 1500 olyan településen, melyek többségében számszerű kisebbséget alkotnak (3. sz. melléklet).

A magyarországi kisebbségek gazdasági és társadalmi integrációja – a cigány kisebbség kivételével – befejezettnek tekinthető. Iskolázottsági, foglalkoztatási, jövedelmi mutatóik általában nem térnek el az azonos térségekben, hasonló körülmények között élő többségi lakosságtól.

A legnagyobb létszámú hazai kisebbség, a cigány közösségek helyzete sok tekintetben más, mint a többi magyarországi kisebbségé. Gondjaik elsősorban nem nyelvi, kulturális jellegűek, esetükben hatványozottan vetődnek fel a szociális, foglalkoztatási, szakképzési, oktatási és diszkriminációs problémák. Jelentősen erősödik a cigány közösségek önszerveződése, kialakulóban van a cigány középosztály. A cigány kisebbség integrációs esélyeinek növeléséhez a társadalom kiemelt figyelme szükséges (4. és 5. sz. mellékletek).

A kilencvenes évek elejétől a magyar kisebbségpolitika fő törekvése olyan körülmények biztosítása, amelyek közepette az állampolgároknak valóban van lehetőségük a szabad identitásválasztásra. A kisebbségi közakaratot megjelenítő kisebbségi önkormányzatok célja az asszimilációban viszonylag előrehaladott magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek identitásának megőrzése, a spontán asszimilálódás megállítása, visszafordítása.

Az identitástudat vállalása kisebbségenként, és ezen belül rétegek, nemzedékek, korcsoportok mentén eltér. Az idősebb korosztályoknál a nemzetiségi anyanyelv hangsúlyosabb kifejezője az etnikai hovatartozásnak (1. és 2. sz. táblák az 5. oldalon).

Az anyanyelvű népesség fogyása gyakran valós demográfiai jelenséget – a tájnyelvet anyanyelvének tekintő idős nemzedék természetes fogyását – vagy tudati jelenséget – például a nagyszámú vegyes házasság eredményeként asszimilálódást – tükrözött. A nemzetiség ismérv szerinti népességnövekedést, mint például a németséghez tartozók megháromszorozódását – nem feltétlenül abszolút számbeli növekedés magyarázza, hanem nagymértékben azok a társadalmi, gazdasági, politikai, tudati változások, amelyek eredményeként a nemzetiségi hovatartozás vállalásának motivációi erősödtek (1. és 2. sz. táblák az 5. oldalon).

A Kisebbségi törvény nemzetközi viszonylatban is egyedi, sajátos megoldást alkalmazott: ötvözte a helyi önkormányzati választásokon legitimált, közjogi státussal rendelkező önkormányzatot a kisebbségek szétszórt letelepedettségével, azaz a tipikusan területi autonómiához kötődő formát az eleddig alapvetően egyéni jogok biztosítását megalapozó letelepedési sajátosságokkal. Ez nem kis részben azon szándéknak is köszönhető volt, hogy a kisebbségek magyarországi számarányához viszonyítva kétségtelenül nagyvonalú megoldás követhető példaként is állja meg a helyét. Ugyanakkor a törvény utat nyitott a tényleges területi autonómiának is, azzal, hogy kisebbségi települési önkormányzat létrehozására ad lehetőséget.

A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépítésével a Magyarországon élő kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe annak érdekében, hogy a helyi érdekű közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élő nemzeti, etnikai kisebbségek jogai.

A népszuverenitás megvalósítójaként létrejött kisebbségi önkormányzatok számára a kulturális autonómia megnyilvánulását jelenti, hogy törvény biztosítja azt a jogot, hogy saját hatáskörükben önállóan dönthetnek intézményalapítás, átvétel, fenntartás kérdésében, különösen a helyi közoktatás, helyi írott és elektronikus média, hagyományápolás, közművelődés területén.

Az állam törvényességi ellenőrzése garantálja, hogy e jogokat az adott kisebbségek megfelelően gyakorolhatják. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. §-a értelmében a törvényességi ellenőrzés a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok kötelezettsége. A törvényességi ellenőrzés körében a közigazgatási hivatalok olyan jogosítványokkal rendelkeznek, amelyek gyakorlásával biztosíthatják a kisebbségek számára participációs jogaik érvényesülését. Törvénysértőnek minősítheti ugyanis a közigazgatási hivatal azon képviselőtestületi döntéseket, amelyek meghozatalánál nem élhetett az érintett kisebbségi önkormányzat participációs jogával.

A helyi szintű kisebbségi önkormányzatok létrejöttével az elmúlt években egyre jobban kikristályosodott, hogy a kisebbségi jogok érvényesítésében a települési önkormányzatok hivatott partnerei a kisebbségi önkormányzatok, amelyek a különböző értékrendek, az egymástól eltérő érdekek avatott és hiteles megjelenítői. A települések életét gazdagítja az adott kisebbségi kultúrák egymás mellett élése. Ezek megjelenítésében nyújt nagy mértékben segítséget a kisebbségi önkormányzati rendszer.

Az országos kisebbségi önkormányzatok hivatottak ellátni az általuk képviselt kisebbségek országos, valamint regionális képviseleteinek védelmét. Kiemelten lényeges jogosítványukkal élhetnek akkor, amikor kulturális autonómiájuk megteremtése érdekében intézményeket hozhatnak létre és összehangolhatják az érintett intézmények működését. Míg a helyi szintű kisebbségi önkormányzatok a települési önkormányzatok partnerei, az országos kisebbségi önkormányzatok a törvényhozás partnereiként nyilvánítanak véleményt az általuk képviselt kisebbségeket e minőségükben érintő jogszabály-tervezetekről.

A helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok a költségvetési törvényben meghatározott összegű támogatásban részesülnek. A helyi kisebbségi önkormányzatok támogatására az 1997. évben 300 millió Ft, az 1998. évben 350 millió Ft, az 1999. évben pedig 730 millió Ft összeget biztosított a központi költségvetés (6. sz. melléklet).

A megszűnések egyik oka az, hogy a megválasztott kisebbségi önkormányzatok képviselői nem mindegyike rendelkezett megfelelő közigazgatási gyakorlattal. Annak ellenére, hogy a Kisebbségi Hivatal, együttműködve más kormányzati szervekkel és megyei, települési önkormányzatokkal, a kisebbségi önkormányzatok képviselői számára feladataik szakszerű ellátásához szükséges jogi és igazgatási ismeretek elsajátítása érdekében rendszeres képzést nyújtott, a kisebbségi önkormányzatok képviselőinek egy része számára az érdekérvényesítéssel járó jogi feladatok ellátása, nem ritkán a települési önkormányzatok polgármesterei és jegyzői együttműködésének hiánya miatt nehézségekbe ütközött.

Mindezek ellenére a kisebbségi önkormányzati rendszer az elmúlt időszakban egyértelműen bizonyította létjogosultságát. Megállapítható, hogy a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer működőképes, hatékony érdekérvényesítő forma, mely széles körben biztosítja a kisebbségek részvételét az őket érintő helyi és országos ügyekben. Ugyanakkor, a Kisebbségi törvény hatálybelépése óta eltelt közel hat esztendő, és a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása óta eltelt négy esztendő elegendő volt ahhoz, hogy a rendszer eredményei mellett működési problémái, ellentmondásai, hiányosságai is felszínre kerüljenek. A problémák, ellentmondások feloldása érdekében szükséges lépésekre a Jogalkotás, jogharmonizáció c. fejezetben térünk ki.

Az 1998. október 18-i kisebbségi választások eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a polgárok egyre szélesebb körben igénylik a kisebbségi önkormányzati rendszert.

1.554 kezdeményezésre a választásokat követően 1.360 helyi és 9 fővárosi kisebbségi önkormányzat alakult meg országszerte. Ez összességében mintegy 65,5 százalékos növekedést jelez az első ciklusban megválasztott kisebbségi önkormányzatok számához képest.

A kisebbségi választások jellegéből adódóan e számadatok csak orientációs értékűek, különösen az egyes kisebbségek létszámát illetőn. A leadott szavazatok magukba foglalják a többségi társadalom szimpátia-szavazatait is. Ugyanakkor releváns módon tükrözik a ’90-es évek két választási ciklusa közötti időszak kisebbségpolitikai fejleményeinek irányát, a kisebbségek általános társadalmi-politikai támogatottságának növekedését.

A választásokat követően megalakult kisebbségi önkormányzatok kisebbségek illetve megyék szerinti megoszlását az alábbi táblázat tartalmazza, és az 1., 2., 3., 4. sz. ábrák szemléltetik.

Az önkormányzati jogosítványok biztosítása hozzájárult a kisebbségek önazonosságának erősödéséhez. A kisebbséghez tartozó polgárok mind tudatosabban és nyíltabban vállalják identitásukat. Ezt igazolja, hogy az 1998. évi választásokon 658 olyan új kisebbségi önkormányzat jött létre, ahol az új választásokat megelőzően a településen nem volt az adott kisebbségnek önkormányzata.

A kisebbségi önkormányzatok számának emelkedése az egyes kisebbségek létszámával, területi/megyei/regionális megoszlásával arányosnak mondható (ld. a 7-12. sz. térképmellékleteket). Legnagyobb számban a cigány kisebbségi önkormányzatok száma nőtt: míg a korábbi választáson 477 cigány kisebbségi önkormányzat jött létre, az 1998-as választásokat követően a cigány kisebbségi önkormányzatok száma 764-re emelkedett. Jelentősen emelkedett a német, szlovák, horvát kisebbségi önkormányzatok száma is. Arányait tekintve, megháromszorozódott pl. a bolgár kisebbségi önkormányzatok száma, megkétszereződött a lengyel kisebbségi önkormányzatok száma.

A kisebbségi önkormányzatok területi megoszlása összefügg a kisebbségi lakosság földrajzi megoszlásával. Az 1998. évi választások során a korábbi számok jelentősen nőttek és területileg átrendeződtek. A legtöbb kisebbségi önkormányzat az alábbi megyékben alakult meg: Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg. E megyékben a korábbi ciklusban is jellemzően nagy számú kisebbségi önkormányzat működött. A legkevesebb kisebbségi önkormányzat Csongrád megyében működik.

Fővárosi szintű kisebbségi önkormányzatot 9 kisebbség alakított. A cigány, az örmény, a román kisebbség esetében határozatképtelenség (az elektorok távolmaradása) miatt meghiúsult a fővárosi kisebbségi önkormányzat létrehozása, a szlovén kisebbség pedig nem rendelkezett elegendő számú elektorral országos önkormányzat létrehozásához (6. sz. tábla a 13. oldalon).

A kisebbségi önkormányzatok számának alakulása a két önkormányzati választási ciklusban, megyénként ill. a fővárosban

Grafika: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának

Minden megyében és a főváros minden egyes kerületében alakult cigány kisebbségi önkormányzat. A legtöbb cigány kisebbségi önkormányzat Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya megyében jött létre, a legkevesebb Csongrád, Komárom-Esztergom, Vas megyében (3. sz. ábra).

Cigány kisebbségi önkormányzatok száma megyénként, ill. a fővárosban a két választási ciklusban

Az 1994-95. évi kisebbségi önkormányzati választások nyomán, a Kisebbségi törvényben taxált 13 kisebbség közül az ukrán és a ruszin kisebbség nem választott országos önkormányzatot. Az 1998. október 18-i választásokat követően a kisebbségek 1999. február 15-ig alakíthatták meg országos önkormányzatukat. A megválasztott képviselők (elektorok) száma kisebbségek szerinti bontásban az alábbiak szerint alakult.

A 13 kisebbség közül 12 alakította meg országos önkormányzatát. A román kisebbség elektori gyűlése mind az első, mind a második alkalommal határozatképtelennek bizonyult, így a hatályos jogszabály szerint az országos önkormányzat nem alakulhatott meg.

A kisebbségi települési önkormányzat a területi autonómiával egyenértékű jogokhoz juttat, a kisebbség érdekeinek leghatékonyabb érvényesítéséhez nyújt lehetőséget. A korábbi ciklushoz viszonyítva, amikor 46 kisebbségi települési önkormányzat működött, az 1998. októberi választások után létrejött kisebbségi települési önkormányzatok száma 63. Legnagyobb számban a német és a horvát kisebbség, kisebb számban a románok, szlovákok, szlovének éltek e lehetőséggel (7-12. sz. térképmellékletek). A cigányság egy ilyen önkormányzattal rendelkezik (10. sz. tábla a 19. oldalon).

Magyarországon 1998 őszén közel félszáz kisebbségi jelöltként indult polgármestert választottak meg. A német kisebbségnek 30, a horvátoknak és a szlovákoknak 8-8, a cigány és a román kisebbségnek pedig 1-1 polgármestere van (10. sz. tábla). Kilenc kisebbségnek összesen 653 képviselője rendelkezik települési önkormányzati képviselői mandátummal. A kisebbséghez tartozó polgármesterek, a kisebbségi települési önkormányzatok, valamint a települési önkormányzati kisebbségi képviselők számáról az alábbi táblázat tájékoztat.

A kisebbségi önkormányzatok működése első négy éve – az 1994 és 1998 közötti időszak – országos tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete 1998-ban végzett széleskörű tudományos kutatást. Részmegállapításaik egyebek között 941 kisebbségi önkormányzati tag iskolai végzettsége, foglalkozása, munkahelye szerinti releváns sajátosságra mutatnak rá (14-17. sz. mellékletek).

A kisebbségi önkormányzati képviselők részére a Kisebbségi Hivatal folyamatosan szervezett és tartott képzéseket. Az 1995. és 1996. években a törekvés elsősorban alapvető, átfogó ismeretek átadására irányult. 1997-ben a Kisebbségi Hivatal megyékre szabott képzési koncepció alapján szervezett képzést a megyei önkormányzatok bevonásával, amely ugyanakkor standard elemeket is tartalmazott. A képzések tematikájában szerepelt a magyar közjogi struktúra valamennyi eleme.

1997. második és 1998. első félévében mintegy négyszáz kisebbségi önkormányzati képviselő vett részt e képzéseken, melyek tematikája a kisebbségi önkormányzatok előzetesen felmért problémakatalógusa alapján került összeállításra. A képzéseket az előző évben felkészített megyei referensek szervezték, a Kisebbségi Hivatal a szakmai és – PHARE segítséggel – az anyagi hátteret biztosította. A képzések minden megyében nagy sikerrel zajlottak le, a résztvevők mindennapi munkájukhoz szinte nélkülözhetetlen segítséget kaptak. Közéleti szakemberek képzéséhez a közalapítványok is jelentős anyagi támogatást nyújtottak. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány (a továbbiakban: Kisebbségi Közalapítvány) 1997-ben közel 7 millió Ft, 1998-ban 7,530 millió Ft támogatást adott e célra (25. sz. melléklet), a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (a továbbiakban: Cigányokért Közalapítvány) 1997-ben 6,72 millió Ft-tal, 1998-ban 15 millió Ft-tal támogatta a cigány közéleti szakemberek képzési programjait.(22. a. melléklet).

Az 1998. évi választások kapcsán Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala kézikönyvet adott ki a kisebbségi önkormányzati képviselők részére, melynek célja szakmai útmutatást adni a kisebbségi önkormányzati rendszer jogi hátterével, a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörével kapcsolatosan.

A kisebbségi önkormányzatok működése során regionális szinten fölmerülő problémák felvetették a középszintű (megyei) önkormányzatok szükségességét. Az igény elsősorban a cigány és a német kisebbség részéről merült föl, amelyek az ország egy-egy régiójában – a szétszórt települési helyzet ellenére – nagyobb számban fordulnak elő, esetleg több településen ténylegesen is többséget, de legalábbis jelentős számú és arányú kisebbséget alkotnak. A megyékben működő kisebbségi önkormányzatok alulról jövő kezdeményezésként megyei társulásokat hoztak létre. Az országos kisebbségi önkormányzatok megyei regionális irodákat is működtetnek.

A beszámolási időszak alatt számos megválaszolandó kérdés merült föl a kisebbségeket érintő jogi szabályozás, illetve a jogalkalmazás körében. Ismeretes, hogy kezdeményezés történt a kisebbségeket érintő törvényi módosításokra, valamint a parlamenti képviselet biztosítását szolgáló jogszabály megalkotására is, a törvénymódosításokra azonban ez ideig nem került sor. A törvénymódosítási javaslat előkészítésének felgyorsítása érdekében az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága létrehozott egy ad hoc bizottságot, amelyben a parlamenti frakciók által delegált tagok, a kisebbségek országos önkormányzatai, valamint az ombudsman együttes munkájával folyik a törvényelőkészítés. A kisebbségek önkormányzatait és azok választását érintően az egyes kisebbségek helyzetét bemutató és értékelő fejezetben szólunk. Az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választási tapasztalatok alapján szükséges törvénymódosításokra a beszámoló a Jogalkotás, jogharmonizáció c. részében térünk ki.

Magyarországon az 1990-es rendszerváltással megnyílt az út a civil társadalom önszerveződésének a jogállamiság keretein belül megvalósuló kiteljesülése előtt. A hazai kisebbségi közösségek is éltek ezzel a lehetőséggel. A rendszerváltozás rendkívül intenzív érdekképviselet-szervezést váltott ki.

A kisebbségi önkormányzati rendszer létrejöttével megerősödött a demokratikus társadalmak egyik alapvető joga, az egyesülési jog gyakorlásának lehetősége. A kisebbségi önkormányzatok "tiszta lapot" teremtettek a képviselet terén. Egyrészt világos legitimációval rendelkeznek, másrészt jogot formálhatnak arra, hogy a kisebbséget a közéletben alapvetően ők képviseljék, különösen ha e képviseletnek jogi, főleg, ha közjogi következményei lehetnek. Az önkormányzatok és a civil szerveződések kapcsolatáról folytatott kezdeti vita mára elcsitult.

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az önkormányzatok ott váltak igazán hatékonnyá, ahol a fejlett civil szférára épült rá az önkormányzatiság. A tagolt, plurális politikai rendszernek, a hatékony érdekképviseletnek ugyanúgy részét képezik a civil társadalom kisebbségi szervezetei, mint a közjogi státuszú kisebbségi önkormányzatok.

A kisebbségi kötődésű nonprofit szervezetek száma, 1996-1997.

Az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: egyesülésről szóló törvény) 1. §-a kimondja, hogy az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.

Az egyesülésről szóló törvény 2. § (3) bekezdése értelmében társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre.

Az állam a kisebbségek önszerveződését nem csupán megengedi, hanem e kérdésben támogató politikát folytat. Erről tanúskodik a kisebbségi civil szférának nyújtott központi költségvetési támogatás. A Kisebbségi Közalapítvány és a Cigányokért Közalapítvány működése révén évente közel 800 millió forint jut el a kisebbségi közösségekhez, érdekképviseletekhez. A beszámolás két évében az Országgyűlés évente mintegy 80 millió forinttal közvetlenül támogatta a bejegyzett kisebbségi civil szervezeteket, 1999-ben közel 90 millió Ft támogatást nyújt (6. sz. melléklet). A kisebbségi szervezetek, intézmények, egyesületek a kisebbségi kultúra, oktatás, tudomány stb. céljára kiírt állami pályázatokon a kisebbségi települési önkormányzatokkal és a helyi kisebbségi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt.

Különösen fontos azon kisebbségi szervezetek tevékenysége, amelyek elősegítik a kisebbségek civil önszerveződését, s ennek keretében jogsegélyszolgálatot, vállalkozói tanácsadó szolgálatot, oktatási szolgálatot, identitásőrző, kulturális és egyéb tevékenységet folytatnak. E törekvéseket az állam hatékony támogatásban részesíti.

A Kisebbségi Hivatal civil szervezetek részére is tartott képzést a beszámolási időszakban. Elsősorban a kisebbségi önkéntes szerveződések működésében rejlő lehetőségeket, összetartó erőt mozgósították, a feladatvállalást erősítették. Célul tűzték a települési és kisebbségi önkormányzatokkal való kapcsolattartás hatékonyságának növelését. E célkitűzés megvalósítása érdekében a Kisebbségi Hivatal az ország öt nagyvárosában (Budapesten, Békéscsabán, Pécsett, Salgótarjánban, Veszprémben) civil klubot szervezett. A találkozókra 1997. május illetve szeptember hónapjában került sor. A képzéseken valamennyi hazai kisebbség képviseltette magát. Mintegy 200 civil szervezet küldötte vett részt a rendezvényeken, ahol a pályázatírás, a kommunikáció, a költségvetés-készítés technikáit sajátíthatták el.

A Magyarországon élő nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket és közösségeket megillető alapvető jogokat az Alkotmány 68. §-a, valamint a nemzeti vagy társadalmi származás szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló 70/A. §-a, továbbá a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról rendelkező 32/B. §-a rendezi. Ezeket a jogokat összegzi, érvényesítésük biztosítását és módját szabályozza a Kisebbségi törvény, amely kiemeli egyebek között, hogy a kisebbséghez tartozóknak a közéletben való részvétele nem korlátozható (10. §). A nyelvhasználat körében rendelkezik továbbá arról, hogy a kisebbségek nyelvhasználatának feltételeit – külön törvényben meghatározott esetben – az állam köteles biztosítani; a polgári és büntető eljárások során, valamint a közigazgatási eljárásokban az anyanyelv használatát a vonatkozó eljárási törvények biztosítják (51.§). Azon a településen, ahol kisebbséghez tartozó lakosság él, a helyi köztisztviselői és közalkalmazotti állások betöltése során – az általános szakmai követelmények megtartása mellett – biztosítani kell az adott kisebbség anyanyelvét is ismerő személy alkalmazását (54.§).

Az utóbbi években korszerű törvények születtek a közjegyzőkről, az ügyvédekről, a bírósági végrehajtókról és a bírák jogállásáról, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, amelyek a kisebbségek alkotmányos alapjogainak garantálása szempontjából is megfelelnek a mai igényeknek. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 129. §-a, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 124. §-a mögöttes szabályként rendeli alkalmazni a Munka Törvénykönyvének 5. §-a (1)-(2) bekezdését, melynek értelmében e jogviszonyokban is tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni az alkalmazottak között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük miatt. Ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése miatt vita merül fel, az igazságügyi szervnek kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezést nem sértette.

A közjegyzők, az ügyvédek és a bírósági végrehajtók működési területén, munkaviszony keretében foglalkoztatottak (pl. közjegyző-helyettesek, közjegyző-jelöltek, alkalmazott ügyvédek, ügyvédjelöltek, valamint az önálló bírósági végrehajtó-jelöltek) körében, továbbá a jogtanácsosok foglalkoztatásánál is érvényesülnek a Munka Törvénykönyvének 5. §-ában foglalt említett rendelkezések. E törvények hatályosulásával kapcsolatos visszajelzések nem utalnak arra, hogy az igazságszolgáltatás működésének ezeken a területein a kisebbségek alkotmányos jogainak érvényesülése akadályba ütközne.

A kisebbségeket érintő jogalkotással kapcsolatban több évre visszamenő hagyomány, hogy konszenzussal születnek a törvények, illetve az egyéb jogszabályok. A beszámolási időszakban e konszenzus hiánya miatt, illetve alkotmányjogi akadályok miatt nem sikerült módosítani a Kisebbségi törvényt, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt. Az Alkotmánybíróság 35/1992. (VI.10.) AB, valamint 24/1994. (V.6.) AB határozata szerint a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldatlanságával kapcsolatban a mai napig alkotmányos mulasztás áll fenn.

Parlamenti képviseletükre tett kísérlet volt az 1998. májusi választások előtt létrehozott választási párt, a Nemzetiségi Fórum, amelyet néhányan a magyarországi horvátok, szlovákok és németek közül alakítottak. A Nemzetiségi Fórum bejegyzésére 1998 januárjában került sor. A választásokig rendelkezésre álló idő rövidsége és a pénzügyi támogatottság hiánya ellenére a fórumnak sikerült országos listát állítania, azonban 0,13%-ot elérve, a Parlamentbe jutás nem sikerült.

A Kisebbségi törvény és az e törvényhez kapcsolódó jogszabályok – a helyi önkormányzatokról szóló, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló, valamint az államháztartásról szóló törvény kisebbségi vonatkozású rendelkezései – módosítására a kisebbségi önkormányzati rendszer hatékonyabbá tétele érdekében feltétlenül szükség van. A módosítás sarokpontjainak kidolgozása során figyelembe kell venni az elmúlt négy esztendő helyi és országos kisebbségi önkormányzati tapasztalatait, és különösen az 1998. októberi választások során tapasztalt diszfunkciókat. A kisebbségi önkormányzati választások során az adott kisebbség részéről felmerült a kétely, hogy néhány olyan nemzeti kisebbségi önkormányzat alakult, amelyek képviselőit az adott közösség nem ismeri, korábban nem vettek részt a kisebbségi közéletben. Ez a folyamat akadályozta meg, hogy megalakuljon a hazai románság országos önkormányzata.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy a választások során tapasztalt visszásságokat felderítse, továbbá, hogy a kisebbségi önkormányzatok megalakulásával kapcsolatos joganyag átfogó felülvizsgálatát és a jogalkotó számára a kisebbségi joganyag továbbfejlesztésére alkalmas megállapításokat megfogalmazza. Összegző megállapításai és javaslatai alapján a Kormány, illetve a Magyar Köztársaság Országgyűlése részére széleskörű egyeztetés után az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága az Országgyűlés elé kerülő megoldási javaslatot dolgoz ki.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1996. évi módosításával pontosításra kerültek a közoktatási intézmény helyi és országos kisebbségi önkormányzat által történő alapítására és fenntartására vonatkozó szabályok. Ugyanakkor e kérdéskörrel kapcsolatban további korrekciók szükségesek, rögzíteni kell többek között az intézmények átadás-átvételének, működtetésének, illetve a dolgozók munkajogi státuszának törvényi garanciáit.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa az 1997. évről készült beszámolójában említést tett arról, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) alapján nincs joga jogorvoslati eljárást kezdeményezni a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt még akkor sem, ha egy közbeszerzési eljárás során elkövetett jogsértés valamely kisebbség érdekét sérti.

A beszámoló időszakában egy másik nagy jelentőségű, a kisebbségeket is érintő törvényt alkotott az Országgyűlés. Ez a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény. A törvény célja többek között a nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális hagyományok megőrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni művelődés személyi, szellemi, gazdasági feltételeinek javítása, a polgárok életminőségét javító, értékhordozó tevékenységek, valamint az ezek megvalósulására létrejött intézmények és szervezetek működésének elősegítése.

A Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására a 34/1990. (VIII. 30) Korm.rendelettel létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt a Kormány a 128/1998. (VII. 15.) Korm.rendelet értelmében a Miniszterelnöki Hivatal illetékes politikai államtitkárának felügyeletéből az igazságügy-miniszter felügyelete alá helyezte.

Magyarországon kialakult a jogállami intézményrendszer, állami szinten, az állami politika szintjén tudatos diszkrimináció nincs az országban. Rendelkezésre állnak azok a jogi eszközök, amelyek megakadályozhatják az ilyen tendenciákat. Egyes hatóságok gyakorlatában jelentkezhetnek diszkriminatív tendenciák, amelyek ellen az Alkotmány és számos nemzetközi dokumentum előírása szerint fellépünk.

Az Alkotmányban biztosított alapjogokat fogalmazza meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény azon rendelkezése, amely előírja, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemzetiségük, fajuk, vallásuk, származásuk miatt.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény ugyancsak megfogalmazza a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A diszkrimináció jellemzően a cigányságot sújtja. A beszámolási időszakban a foglalkoztatás területén azok a diszkriminatív jelenségek, amelyek korábban is tapasztalhatók voltak, nem szűntek meg. A jogsértések kiküszöbölése érdekében 1997-ben egy új szabályozás került megállapításra, mely súlyosabban szankcionálja a munkavállaló hátrányos megkülönböztetését. Az a munkaadó, aki a munkavállaló alkalmazását többek között nemzetiségre való tekintettel megtagadja, illetve hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, 50.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A rendelkezés egyértelműbbé teszi a foglalkoztatók számára a tilalmazott magatartásokat.

A foglalkoztatás területén tapasztalható hátrányos megkülönböztetés kapcsán a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1998-ban kezdeményezésekkel, ajánlásokkal, illetve jogalkotási javaslattal fordult a szaktárca miniszteréhez.

A munkaviszony létesítése során kétségtelenül jelentkező előítéletekkel szembeni jogi védelem erősítése érdekében a kisebbségi biztos kezdeményezte a Munka Törvénykönyve módosítását.

A cigányságot érintő hátrányos megkülönböztetés a rendőri megnyilvánulásokban is előfordul. A rendőrség ellen irányuló panaszok száma az utóbbi két évben – az ombudsmani jelentés szerint – továbbra is magas volt, de a központi intézkedések hatására kedvező irányú tendenciák első jelei figyelhetők meg. Az 1997. évet a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a lokális feszültségek, a konfliktusok évének minősítette, amelyek jellegükben nemegyszer etnikai konfliktusként interpretálódtak a sajtó által.

A kisebbségi jogok országgyűlési biztosának az adatvédelmi biztossal közösen tett ajánlása nyomán lényegében megszűnt a bűnügyi tudósításokban, illetve a körözési felhívásokban korábban jelentkező diszkriminatív gyakorlat, melynek következtében a feltételezett tettes személyleírását a nemzetiségére tett utalás pótolta.

1998-ban készült el a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról. A jelentés kezdeményezi a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítását annak érdekében, hogy az oktatásban alkalmazott hátrányos megkülönböztetés tartalmára, feltárására, szankcionálására és bizonyítására vonatkozó rendelkezések bekerüljenek a jogszabályba.

Az emberi méltóság védelmében született jogszabályi rendelkezések a médiaügyekben is egyre következetesebben kerülnek érvényesítésre. Az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottsága 1998 elején példaértékű határozatot hozott egy rádióműsorban elhangzottakkal kapcsolatban. A Panaszbizottság megállapította, hogy a műsorszolgáltató súlyosan megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény rendelkezését, mely szerint "a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt, vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére". Az ORTT Panaszbizottságának határozatát az országos napilapok, illetőleg a rádió és a televízió közölte, aminek jelentős, a közvéleményt befolyásoló hatása volt.

Jogrendszerünk védelmet nyújt a személyiségi jogokkal összefüggő, az emberi méltóság sérelmével járó esetekben is (pl: a közönség számára nyitva álló helyek látogatásának származás miatti megakadályozása).

Összegzésként megállapítható, hogy Magyarországon az esélyegyenlőség megteremtésére irányuló állami intézkedések nyomán a jogi szabályozás rendszere hátrányos megkülönbözetés nélkül biztosítja az állampolgári, illetőleg ezen belül a kisebbségi jogokat. A Kormány folyamatosan törekszik e jogok maradéktalan gyakorlati érvényesülésének elősegítésére, és felszámolja a diszkrimináció, a kirekesztés valamennyi formáját. Fellép a kisebbséghez tartozó egyének és közösségeik sérelmére elkövetett esetleges cselekmények ellen. Mindezek érdekében a kisebbségi joganyag megfelelő harmonizálása és beillesztése a jogrendbe, az antidiszkriminációs jogalkotásban elért eredmények továbbfejlesztése, a jogok érvényesülési feltételeinek megteremtése folyamatosan napirenden lévő feladat.

A ’90-es évek kezdetétől fokozatosan kialakult a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő finanszírozás többcsatornás rendszere. Az új elveken és alapokon nyugvó rendszer teljes körűvé tétele nagyban hozzájárul a Kormányprogram azon céljai megvalósításához, amelyek a hazai kisebbségek önszerveződése, közjogi és kulturális autonómiája támogatásával kapcsolatosak. A közvetlen központi költségvetési forrásokon kívül, melyek nagyságrendjét illetve jellegét törvény határozza meg, a finanszírozás egyes szaktárcák fejezeti kezelésében lévő előirányzatokban, közalapítványi, feladatfinanszírozási, projektfinanszírozási keretekben is megjelenik (6. sz. melléklet).

Kiemelendő, hogy a nevesített kisebbségi célú költségvetési támogatások legnagyobb tétele a kisebbségek oktatásának támogatását szolgálja.

Magyarországon a mindenkori költségvetés normatív finanszírozás keretében kiegészítő központi költségvetési hozzájárulást biztosít a kisebbségi nevelési, oktatási programot megvalósító intézményt fenntartó települési önkormányzatok számára (18. és 19. sz. mellékletek). Az oktatási szaktárca az anyanyelvű és a kétnyelvű oktatási forma választását kívánta ösztönözni azáltal is, hogy az 1999. évi költségvetésről szóló törvény e két oktatási forma számára magasabb költségvetési normatív kiegészítő többlettámogatást biztosított. 1997-ben 3246,8 millió Ft, 1998-ban 3924 millió Ft került ilyen célú felhasználásra. Az 1999-es évre vonatkozó költségvetési törvény a nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozók óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához, kollégiumi ellátásához, továbbá a nem kisebbségi két tanítási nyelvű oktatás normatív módon elosztott központi költségvetési kötelező támogatásán kívül kiegészítő támogatásként összesen 4941 millió forintot biztosított.

Az Oktatási Minisztérium (OM) a fejezeti kezelésében lévő előirányzatokból finanszírozza a kisebbségi oktatásfejlesztéssel, pedagógiai programokkal kapcsolatos tevékenységet, és a kisebbségek kutatóközösségeinek alkotó munkáját is.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) kisebbségi kulturális programokat, a kisebbségek irodalmának ápolását érintő feladatokat finanszíroz. (20. és 21. sz. mellékletek).

Az Országgyűlés minden évben pályázati támogatást biztosít a kisebbségek társadalmi szervezetei részére. A benyújtott pályázatok alapján az Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság javaslatára kerülnek megállapításra a támogatási összegek.

A Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret kisebbségi krízishelyzetek sürgős megoldására szolgál. Felhasználásáról a Kisebbségi Hivatal elnökének javaslatára az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára dönt.

A költségvetés kisebbségi célú anyagi támogatási forrásai demokratikus, átlátható és ellenőrizhető módon történő elosztási, illetve felhasználási módjának biztosítása rendkívül fontos mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom szempontjából.

A közalapítványok éves előirányzatait az éves költségvetési törvény tartalmazza, a felhasználásról a közalapítványi kuratóriumok döntenek (6. sz. melléklet). Az Oktatási Minisztérium szakmai javaslata szerint a költségvetési törvény tartalmazza a Gandhi Közalapítvány éves előirányzatát, amely a cigány kisebbségi oktatás intézményének, a Gandhi Gimnáziumnak és kollégiumnak a működtetését és fejlesztését szolgálja. A közalapítványok létrehozásával a kormányzat nem csupán bevonta a kisebbségek képviselőit a döntési folyamatba, hanem lehetőséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérő helyzetét és igényeit szem előtt tartó feladatfinanszírozás megvalósítására is.

A Kisebbségi (Köz)alapítványt 1990-ben hozta létre a Magyar Köztársaság Kormánya, hogy alapítványi eszközökkel is hozzájáruljon mindazoknak az értékeknek a megőrzéséhez és gyarapításához, amelyeket – anyanyelvükben, kultúrájukban és sajátos közvetítő küldetésükben – a hazai kisebbségek testesítenek meg. Az alapítványt a Kormány 1995-ben közalapítvánnyá alakította át. A közalapítvány olyan programok és tevékenységek támogatására jött létre, amelyek a hazai kisebbségek önazonosságának megőrzését, hagyományainak, nyelvének ápolását, fejlesztését, átörökítését, tárgyi és szellemi kultúrájuk megmaradását szolgálják. A Kormány 1997-ben 395 millió Ft-ot, 1998-ban 474 millió Ft-ot biztosított e közalapítvány céljainak megvalósítására (21. a. és 21. b. mellékletek). A nemzeti, etnikai kisebbségek kulturális programjait legnagyobb összeggel a Kisebbségi Közalapítvány támogatja. Működését az igények és az állami közfeladat politikai-társadalmi jelentősége indokolja. Az elemzett két évben a funkcióknak a közalapítvány eleget tett. A támogatás kisebbségi szempontból méltányos és igazságos elosztásának lehetőségére a kuratórium összetétele garanciát ad. A támogatás iránt megnyilvánuló igény 9-szeresen múlja felül a közalapítvány lehetőségeit, ez a nagy különbség jelentős feszültséget okoz mind a pályázókban, mind a döntést hozó kuratóriumban.

A nemzeti, etnikai kisebbségek írott sajtójának támogatását szintén a Kisebbségi Közalapítvány biztosítja, mely népcsoportonként legalább egy országos terjesztésű újság költségvetési támogatására nyújt anyagi fedezetet. A cigány kisebbség esetében, a népcsoport és szervezetei sajátos helyzetére való tekintettel egynél több lap költségvetési támogatását biztosítja. Az országos terjesztésű lapok támogatása mellett a Kisebbségi Közalapítvány anyagi segítséget nyújt a helyi írott sajtó anyanyelvű mellékleteinek, illetve a kisebbségek speciális folyóiratainak megjelentetéséhez. A kisebbségek országos terjesztésű lapjai a kisebbségek önkormányzatai, illetve szervezetei tulajdonában vannak. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek országos terjesztésű írott sajtójának évente növekvő közalapítványi támogatásáról a 22. sz. melléklet ad részletes tájékoztatást.

A Cigányokért Közalapítvány elsősorban a kisvállalkozások fejlesztését és a családok és kisközösségek megélhetését segítő foglalkoztatási, egészségügyi programokat támogatja (22. a. melléklet). A Gandhi Közalapítvány célja bentlakásos középiskola működtetése elsősorban tehetséges cigány fiatalok számára. E két közalapítvánnyal részletesebben a magyarországi cigányokról szóló fejezet foglalkozik.

Magyarországon 1998-ban a költségvetés az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz nyújtott törvényben garantált támogatást.

A magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, a Magyarországi Román Ortodox Egyház és a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye nevesítetten részesült költségvetési támogatásban egyházi alapintézményei működtetése, egyházi közgyűjteményei fenntartása érdekében (23. sz. melléklet).

A Kisebbségi törvény 62. § (2) bekezdésével kötelezte a Kormányt arra, hogy két költségvetési évben 500-500 millió forint összegű “kisebbségi kompenzációs keretet” különítsen el a központi költségvetésben. Ennek terhére kellett megtéríteni az országos, és – amennyiben erre szükség mutatkozott – a helyi kisebbségi önkormányzatok elhelyezésével kapcsolatban keletkező veszteségeket. A központi költségvetésben elkülönített 1 milliárd forint nem került teljes egészében felhasználásra. Annak érdekében, hogy a fennmaradó összeg kisebbségi célokra felhasználható legyen, az Országgyűlés az 1996. évi LXXI. törvénnyel módosította a Kisebbségi törvény 62. §-ának (2) bekezdését oly módon, hogy a kisebbségi kompenzációs keretből felhasználásra nem kerülő összeget a nemzeti és etnikai kisebbségek, elsősorban válságos helyzetű kisebbségi oktatási és kulturális intézmények, kisebbségi önkormányzatok céljaira kell fordítani.

A Kormány a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló és az 1996. évi LXXVIII. törvénnyel módosított 1995. évi CXXI. törvény 45. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az 1114/1996. (XI.30.) Kormányhatározatban rendelkezett arról, hogy megemeli a “Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret” előirányzatát a “Kisebbségi kompenzációs keret” terhére. A Kormányhatározat rendelkezett arról is, hogy a keretösszeg felosztására Kisebbségi Tárcaközi Bizottságot (továbbiakban: KTB) kell létrehozni, melynek elnöke a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára volt, titkára a Kisebbségi Hivatal elnöke, tagjai a Belügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Miniszterelnöki Hivatal képviselői voltak. A KTB munkáját az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága 1 kormánypárti és 1 ellenzéki országgyűlési képviselője állandó meghívotti státusban segítette.

A bizottság elsőbbséget biztosított az I-III. csoportba tartozó kérelmeknek, s kiemelten kezelte azon támogatás iránti kérelmeket, amelyek több probléma komplex megoldására irányultak. Az elvek kialakítását követően 1996. decemberétől 1998. áprilisáig a bizottság 207 kérelmet bírált el pozitívan, 51 db kérelem tárgyában hozott elutasító döntést, összességében 7 ülésén 268 db határozatot hozott. A KTB rendelkezésére álló keretből több, mint 342 millió Ft került felhasználásra (24. sz. melléklet).

A benyújtott, illetőleg a bizottság által támogatott kérelmek jelentős része – a felosztási alapelvekkel összhangban – oktatási intézmények krízishelyzetének megoldását, illetőleg enyhítését szolgálta. A kisebbségi iskolák támogatásával egyrészről elhárult több nemzetiségi kisiskola bezárásának veszélye, másrészről az érintett iskolákban, óvodákban lehetőség nyílt konkrét felújítások, illetve beruházások megvalósítására, valamint a színvonalas oktató-nevelő munkához szükséges eszközök beszerzésére.

A válságos helyzetű önkormányzatok, kisebbségi önkormányzatok támogatása – kiemelkedően a cigány kisebbség esetében – hozzájárult ahhoz, hogy az intézmények által nyújtott szolgáltatások javítsák az idősek, állami gondozottak életminőségét, elősegítsék a működési feltételek hiányainak pótlását, valamint programjaik eszközellátását. A többnyire forráshiánnyal küszködő települések a támogatással lehetőséget kaptak többfunkciójú helyiségek, közösségi terek megtartásához, illetve kialakításához, melyek különböző kulturális egyesületek, könyvtárak, kiállítások, kulturális rendezvények otthonaivá váltak.

Az egyéb kisebbségi célú támogatások – nagyobb részt a cigány közösségek körében – hozzájárultak az iskolán kívüli felzárkóztató és tehetséggondozó programok megvalósításához, valamint a kisebbségi jogvédelem megerősítéséhez.

A KTB tevékenységét a kisebbségek rendkívül pozitívan fogadták. A beérkezett kérelmek alapján leszögezhető, hogy szükség és igény mutatkozik egy olyan vis maior jellegű elkülönített költségvetési keretösszegre, amely az önhibájukon kívül válságos helyzetbe jutott kisebbségi oktatási és kulturális intézmények, helyi kisebbségi önkormányzatok támogatását szolgálná és emellett szerény fejlesztésekre is lehetőséget biztosítana.

Tapasztalható egyes kisebbségi önkormányzatoknál a kiegészítő források integrálására való képesség fokozatos kialakulása, amely lehetővé teszi saját foglalkoztatási, egzisztenciális, vállalkozást támogató tevékenységüket.

Az ország költségvetésének előkészületei során a megfelelő kormányzati intézmények a kisebbségeket érintő költségvetési kérdésekről konzultálnak a kisebbségek országos önkormányzataival. A beszámoló időszakában felmerültek a finanszírozás rendszerének koncentrálását, a felhasználás ellenőrzöttebbé tételét célzó törekvések, úgyszintén javaslatok a kisebbségi önkormányzatok fokozottabb bevonására a források elosztásába.

A Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetét elemző, az Országgyűlés által 1997-ben elfogadott Kormánybeszámoló óta eltelt időszak a kisebbségi oktatás tartalmi és szerkezeti fejlesztése szempontjából meghatározó volt. Az 1997. év a kisebbségi oktatás és nevelés alapdokumentumainak, a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve (a továbbiakban: Irányelvek) kidolgozásának és megjelenésének az éve; a közoktatási törvény előírásainak megfelelően 1998-ban bevezetésre került a NAT, illetve a kisebbségi oktatás Irányelve. Ugyanebben az évben a kormányzati struktúraváltozással összefüggésben megkezdődött a kisebbségi oktatás reformjához szükséges feltételek megteremtése.

A kisebbségi oktatásnak a magyar közoktatási rendszer részeként biztosítania kell mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket általában a közoktatás nyújt, és emellett – kevés kivételtől eltekintve – nem egyszerűen az a feladata, hogy mindezeket a szolgáltatásokat anyanyelven nyújtsa, hanem meg kell teremtenie az anyanyelv megtanulásához és e népcsoportok kultúrájának és történelmének megismeréséhez szükséges feltételeket. Míg a nemzetiségi oktatás feladatai alapvetően nyelvi és kulturális természetűek, a cigányság oktatásának a közoktatás világán messze túlmutató problémahalmazra is választ kell adnia. A cigány kisebbségi oktatás jogszabályi, pénzügyi és működési feltételeinek biztosítása során különös figyelem irányult arra, hogy az alap-, a közép-, és a felsőoktatási rendszerben megjelenő többletfeladatok megvalósítása – különféle programok keretében – jogszabályi és pénzügyi garanciákat kapjon, ugyanakkor a szabályozók együtthatói ne ösztönözhessenek a gyermekek, tanulók, hallgatók származás szerinti elkülönítésére. Fentiek figyelembevételével alakultak ki a kilencvenes években – jórészt a korábbi struktúrákon – a kisebbségi oktatás új jogi, pénzügyi és szervezeti feltételei. E folyamat keretében az egymáshoz illeszkedő szabályozók többoldalú garanciát nyújtanak a szórványban élő kisebbségek számára ahhoz, hogy az oktatás területén is érvényesülhessen jogegyenlőségük.

Az Alkotmánnyal összhangban a kisebbségi oktatás megszervezését helyi szinteken a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény biztosítja, amikor a helyi önkormányzatok kötelező feladatává teszi a kisebbségi oktatás biztosítását. E többletfeladatokhoz 1991-től a mindenkori költségvetési törvény többletforrást biztosít. E kiegészítő normatívák összege 1997-ben 3246,8 millió Ft, 1998-ban 3924 millió Ft volt. Az 1999. évre a költségvetés e célra 4941 millió Ft-ot biztosított (6., és 19. sz. mellékletek). A cigány kisebbséghez tartozó tanulók esetében az intézményi nevelés és oktatás többletfeladataihoz biztosított kiegészítő forrásokon kívül a kollégiumi ellátáshoz is biztosít a központi költségvetés kiegészítő normatívát (19. g. melléklet). Az óvodáztatás és iskoláztatás számára további segítség a családok részére biztosított nevelési ellátás. Az iskoláztatási támogatás tankötelezettség teljesítéséhez kapcsolása elősegíti a cigányság iskolai oktatásban való részvételét. Az 1996/97-es tanévben cigány oktatás céljából 68.312 tanuló után, míg az 1997/98-as tanévben cigány oktatás céljából 31.034 tanuló után vettek igénybe kisebbségi normatív támogatást. A két tanév tanulólétszáma közötti különbség oka, hogy míg az 1996/97-es tanévben a normatíva igénybevételének konkrét feltételei nem voltak, addig 1997/98-ra ehhez az iskolákban felzárkóztató programot kellett készíteni, ezt véleményeztetni kellett a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal, vagy ennek hiányában az MKM illetékes osztályával.

A Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíjjal támogatja a közép- és felsőfokon továbbtanuló kisebbségi fiatalokat. A támogatás összege az 1997/98-as tanévben 71 millió Ft-ot, az 1998/99-es tanévben 76,8 millió Ft-ot tett ki. (21. a. és 21. b. mellékletek).

Az állam kiemelt feladata az oktatási intézmények működéséhez szükséges tárgyi feltételek biztosítása. Az évtized első felében a céltámogatási rendszerben kisebbségi tanterem-fejlesztésre került sor. A címzett- és céltámogatási pályázatok elbírálása során a kisebbségi oktatási intézmények fenntartói prioritásokat élveztek. Központi beruházásként ebben az évtizedben épült fel több tizenkétosztályos, kollégiumi háttérrel rendelkező, országos beiskolázású kisebbségi iskola (szlovák, horvát, szerb, német). Befejezéséhez közeledik a román kollégium építése, és ebben az évben indul a bolgár kollégium építése.

A cigány gyermekek oktatásával kapcsolatos feladatok megoldásához az Oktatási Minisztérium – a központi költségvetési támogatásokon kívül – PHARE-támogatást is igénybe kíván venni, “A halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban cigány fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítése” című, a Szociális és Családügyi Minisztériummal közösen kidolgozott program keretében. A program egésze kiterjed a cigány fiatalok segítésére, ezen belül is kiemelkedik a 3. számú alprojekt, "A roma kisebbség társadalmi helyzetének javítása és szociális integrációja" címmel.

A kisebbségi oktatásban meghatározó szerepe van a közoktatásról szóló, többször módosított, 1993. évi LXXIX. számú törvénynek, amely rögzíti, hogy Magyarországon az oktatás nyelve a magyar és a vele együtt élő kisebbségek nyelve, továbbá kiemeli, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van az anyanyelvi oktatáshoz. E két kritérium végigvonul a közoktatás szabályozásának egész rendszerén. A közoktatásról szóló törvény másik, a Kisebbségi törvényből átvett lényeges eleme, hogy a kisebbségi oktatás megszervezésére és fenntartására kötelez minden olyan esetben, ha egy adott kisebbséghez tartozó nyolc gyermek vagy tanuló szülője igényli azt.

A kisebbségi oktatás további fejlesztése szempontjából kiemelkedő szerepe van a Kisebbségi törvénynek, amely egyrészt összegzi a kisebbségi oktatásra vonatkozó, addig keletkezett összes szabályozást, másrészt a kisebbségi önkormányzatok számára olyan jogosítványokat (véleményezési, illetve egyetértési jogok) biztosít, amelyek garantálják a kisebbségek önrendelkezését az oktatás területén is. Az egyetértési és véleményezési jogkörök bekerültek a Közoktatási törvény 1996. évi módosításába is. Ez a szórványban élő nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos autonómiájának a biztosítéka is egyben. Az országos kisebbségi önkormányzatok maguk is működtethetnek oktatási intézményeket, ennek szakmai és pénzügyi feltételei azonban ma még nem adottak.

A fentiekkel összhangban nemcsak szakmai, hanem politikai jelentősége is van annak, hogy az oktatási törvényben is rögzített módon az országos kisebbségi önkormányzatok minden, a kisebbségi oktatással összefüggő tartalmi kérdésben véleményezési, illetve egyetértési joggal rendelkeznek. A helyi kisebbségi önkormányzatok a kisebbségi oktatás tartalmi kérdéseiben, illetve minden más, a kisebbségi oktatással kapcsolatos kérdésben egyetértési joggal rendelkeznek. Szintén a közoktatási törvény rendelkezik az Országos Kisebbségi Bizottság működéséről, amely amellett, hogy kisebbségi oktatási ügyekben az oktatási miniszter szakmai tanácsadó szerve, e téren egyetértési joggal is rendelkezik.

A közoktatásról szóló törvény arról rendelkezik, hogy a kisebbségi nevelést és oktatást miniszteri rendeletben kell szabályozni. Az említett, a Nemzeti Alaptanterv kiegészítő dokumentumaként megjelent 32/1997. (XI.5.) MKM rendelet a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve hivatottak ezt a szerepet betölteni.

Az 1997. év egyik legfontosabb feladata volt ennek az alapdokumentumnak a kidolgozása, amely meghatározza a kisebbségi oktatás tartalmát, és szabályozza az anyanyelvű és kétnyelvű nevelésre és oktatásra, illetve a kisebbségek nyelvének tanítására, a cigány kisebbségi nevelésre és oktatásra vonatkozó feladatokat. A kisebbségi oktatás kötelező elemévé teszi az adott nép, népcsoport történelmének, földrajzának, kultúrájának, hagyományainak és a kisebbségi jogoknak a megismertetését.

A dokumentum részét képezik a két nyelven megjelent anyanyelvi és irodalmi, illetve népismereti követelmények. Az anyanyelv és irodalom részletes követelményei kétszintűek, a szerb kivételével valamennyi, a közoktatási rendszerbe bekapcsolódó kisebbség esetében rendelkezésre állnak. A cigány kisebbségi oktatás számára csak népismereti követelmények jelentek meg magyar nyelven.

A tartalmi fejlesztés lényeges eleme és feltétele az anyanyelvi tankönyv biztosítása. A kisebbségi oktatás dokumentumainak megjelenését megelőzően is a tárca igyekezett eleget tenni az anyanyelvű tankönyvellátás törvényi kötelezettségének. Az elmúlt évtizedben – két tankönyv-felülvizsgálatot követően – tartalmilag és formailag egyre korszerűbb kisebbségi segédtankönyvek láttak napvilágot. E feladatra a tárca az utóbbi időszakban évente 200 millió Ft körüli összeget fordított. A tankönyvek színvonalának emelkedéséhez hozzájárult a versenyhelyzet, a kiadásban egyre több kiadó vállal szerepet.

1998-ban valamennyi nemzetiségi oktatási-nevelési intézmény elkészítette alapító okiratának módosítását, melyben egyértelműen szerepelnie kell a kisebbségi nevelési és oktatási céloknak. A nevelés-oktatásnak a Nemzeti és etnikai kisebbségi iskolai nevelés-oktatás irányelve által meghatározott formáját az általános iskolák 1998. március 30-ig elkészített pedagógiai programja tartalmazza. A Nemzeti és etnikai kisebbségi óvodai nevelés-oktatás irányelve alapján az óvodák 1999. május 31-ig készítik el nevelési programjukat.

A Kisebbségi törvényben felsorolt tizenhárom nemzeti, etnikai kisebbség az oktatás szempontjából három csoportra osztható. Az első csoportba az ún. hagyományos nemzeti kisebbségek tartoznak – horvátok, németek, románok, szerbek, szlovákok, szlovének – amelyek rendelkeznek a magyar közoktatási rendszeren belül kialakított oktatási hálózattal. A másik nagy csoportba tartozó nemzeti kisebbségek – bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok, ukránok – nem rendelkeznek teljes körű oktatási hálózattal, csak egy-egy intézmény keretében, vagy ún. “vasárnapi iskolában”, azaz a közoktatási rendszeren kívül oktatják anyanyelvüket. A létszámában legnagyobb, cigány kisebbség nevelése és oktatása ún. "felzárkóztató" oktatás keretében folyik, a magyar közoktatási rendszeren belül.

Az Irányelvekben megfogalmazott oktatási főtípusok a Nemzeti Alaptantervben rögzítetteknek megfelelően a következők: anyanyelvű kisebbségi oktatás, kétnyelvű kisebbségi oktatás, nyelvoktató kisebbségi oktatás, cigány felzárkóztató oktatás.

Az ún. anyanyelvű óvoda, illetve tannyelvű iskola az, ahol az óvodai nevelés anyanyelven folyik, az iskolai oktatás keretében pedig a magyar nyelv és irodalom tantárgyon kívül minden tantárgyat a kisebbség nyelvén oktatnak. Ilyen típusú oktatási intézmény csak néhány akad az országban.

Az ún. kétnyelvű forma az, ahol az óvodában a nevelés két nyelven folyik, illetve az iskolában a kisebbség nyelvén és irodalmán kívül egyéb tantárgyakat is a kisebbség nyelvén oktatnak. Az Irányelvek szerint ezen oktatási formában az anyanyelvű oktatás kiterjed a heti kötelező óraszám 50 százalékára.

Az ún. nyelvoktató forma az, ahol az iskolai oktatás, nevelés magyar nyelven folyik, a nemzetiségi nyelvet pedig heti 3 – 6 órában tanulják a tanulók. E szabályozás abból indul ki, hogy a kisebbségi tanulók többsége magyar anyanyelvvel lép az iskolába, és a szülők a magyar nyelven történő oktatást preferálják. Ugyanakkor e családok a kisebbségi csoporthoz tartozás érzését is hordozzák, ezért számukra fontos a nyelvismeret, a kultúra, a hagyományok ápolása. Ez a forma jellemző leginkább a hazai oktatásra, mivel az iskolába bekerülő gyermekek nagy része a családban nem sajátítja el a kisebbség anyanyelvét. A másik, leginkább a német nyelvoktatásra jellemző, a fejlesztést akadályozó tényező a személyi feltételek hiánya. Az Irányelvek bevezetésével a nyelvoktató oktatási formában heti négy órában, a németek esetében heti öt órában kötelező a kisebbség nyelvének és irodalmának oktatása.

A kisebbségi oktatást folytató 384 általános iskola 1996/97-ben az összes általános iskola 10,2 százalékát tette ki, egy évvel később a 390 intézmény az összes általános iskola 10,4 százalékát (13. sz. tábla).

Az általános iskolás tanulók évfolyamadatai mutatják, hogy az általános iskola összességében megtartja a tanulólétszámot. Az 1994/95. tanévi 1-5. évfolyamon tanulók összlétszáma 32.970 fő volt. Ők az 1997/98. tanévben 3-7. osztályosok lettek, létszámuk 32.424-re változott. A mintegy 250 fő veszteség ellenére, a belépő új elsősök növekvő száma miatt a tanulószám összességében mégis folyamatosan emelkedik. Az oktatási intézmények számának alakulásáról az utóbbi hat tanévben, országos adatok viszonyításában az alábbi táblázat tartalmaz adatokat:

A kisebbségi óvodai nevelés a kisebbség nyelvének és kultúrájának megismerését és elsajátítását, a kulturális hagyományok átörökítését és fejlesztését szolgálja. Elsődleges célja, hogy felkészítse a kisebbségi gyermekeket a kisebbségi nyelv iskolai tanulására.

Az anyanyelvű kisebbségi óvodában az óvodai élet tevékenységi formáiban az anyanyelv (a kisebbség nyelve) használata érvényesül. A kisebbségi nevelést folytató kétnyelvű óvoda mindkét nyelv (a kisebbség nyelve és a magyar nyelv) fejlesztését szolgálja. A cigány kulturális nevelést folytató óvoda nevelési programja tartalmazza a cigány kultúra, művészetek és hagyományok értékeit.

(A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata az előzetes egyeztetés során jelezte, hogy a német nyelven nevelt gyermekcsoportok számával nem ért egyet. Az Önkormányzat vizsgálatot kezdeményezett annak megállapítására, valójában milyen arányban folyik német nyelvű nevelés az óvodákban. A vizsgálat jelenleg is folyik.)

Az anyanyelvű (kisebbségi tannyelvű) oktatás azokat a tanulókat kívánja kiszolgálni, akik kisebbségi anyanyelvvel lépnek az iskolába, s szüleiknek az a szándéka, hogy a tanulmányokat is ezen a nyelven folytassák. Az 1996/97. tanévben anyanyelvű oktatásban vett részt a kisebbségi általános iskolák 6 százaléka, az általános iskolás tanulók 5 százaléka; a kisebbségi középiskolák 4 százaléka, a középiskolások 3 százaléka, 1997/98-ban a kisebbségi általános iskolák 5 százaléka, az általános iskolás tanulók 4 százaléka; a kisebbségi középiskolák 4 százaléka, a középiskolások 3 százaléka.

A családi-közösségi nyelvhasználat elsorvadása miatt a kisebbségi tannyelvű (anyanyelvű) oktatás iránt nincs nagy érdeklődés. Elsősorban azokon a kistelepüléseken szerveznek egynyelvű oktatást, ahol a tanulók iskolába kerülésükkor anyanyelvként beszélik a nyelvet. A kizárólag anyanyelven (kisebbségi nyelven) történő oktatás, a hazai neveléstörténet egyik jellemző kisebbségi formája – összetett történelmi-politikai-társadalmi okok miatt – mára perifériára szorult. A felélesztésére irányuló törekvések nem jártak sikerrel. A nyelvi állapot intézményes javulását az óvodai előkészítő nyelvi foglalkozások, nyelvi nevelés alapozhatja meg.

A kisebbségi oktatás legdinamikusabb területe a kisebbségi kétnyelvű oktatás. Évente nő az új intézmények száma. Az oktatási statisztikák szerint 1990-ben az iskolák száma 42 volt, 1997-ben 60.

A kisebbségi oktatáson belüli nyelvi mozgások iránya a társadalom általános nyelvi attitűdjével van összhangban, és az idegen nyelvek tanulása iránti jelentős érdeklődés húzódik meg mögötte. A nemzeti kisebbségek anyanyelvtanulásának ma az idegen nyelvek jelentenek konkurenciát. A kisebbségi német nyelv kettős (kisebbségi és idegen nyelvi) helyzete nem állítja a szülőket választás elé, ezért itt ez a hatás nem érvényesül.

Az 1996/97. tanévben kétnyelvű oktatásban vett részt a kisebbségi általános iskolák 14 százaléka, az általános iskolás tanulók 12 százaléka; a kisebbségi középiskolák 65 százaléka, a középiskolások 89 százaléka; 1997/98-ban a kisebbségi általános iskolák 14 százaléka, az általános iskolás tanulók 12 százaléka, a kisebbségi középiskolák 71 százaléka, a középiskolások 92 százaléka.

(A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata az egyeztetés során jelezte, hogy az iskolák önbesorolásán alapuló statisztikai adatokkal nem ért egyet. A tannyelvű oktatásban részt vevő tanulók számát irreálisan túlzónak ítéli meg. A valós számok megállapítása céljából vizsgálatot indított, amely még nem zárult le.

Ide tartozik az is, hogy az iskolákban folyó oktatás típusának megállapítása az elmúlt években az iskola önbesorolásán alapult. A 32/1997. (XI. 5.) számú MKM rendelet kiadásával ez az 1998/99-es tanévtől megváltozott. A rendelet melléklete tartalmazza a különböző iskolatípusokkal szemben támasztott nyelvi követelményeket. Mindazonáltal az elmúlt tanév statisztikái a fenti tartalommal tekinthetők hivatalosnak.)

A kisebbségi oktatás belső nyelvi arányainak alakulását illetően megjegyzendő, hogy a növekmény a német nyelvnél jelentkezik (17. a. melléklet). A többi nemzeti kisebbség kevesebb tanulót juttat ma általános iskolába, mint tíz évvel ezelőtt (17. b. melléklet).

Az általános iskolai nemzetiségi tanulók létszáma az 1992. évhez viszonyítva nőtt a németek esetében 15,9 százalékkal, a románok esetében 15 százalékkal, a görögök esetében 12,2 százalékkal; csökkent a szlovének esetében 34,4 százalékkal, a horvátok esetében 26 százalékkal, a szerbek esetében 17,7 százalékkal, a szlovákok esetében 13,8 százalékkal (17. sz. tábla).

A nyelvi számszerűség alapján megállapítható, hogy az elmúlt tíz év átlagos pozitív növekedési tendenciája mögött az egyes nyelvek eltérő mértékben – a németet kivéve – kedvezőtlen folyamatok részesei. Ma már a kisebbségi kétnyelvű általános iskolák mintegy 70 százalékában a német a célnyelv. A további 30 százalékot a szlovák, a horvát, a román, a szlovén és a szerb oktatás teszi ki.

A kétnyelvű oktatásban részesülők aránya változatlanul 14 százalék, a kisebbségi tannyelven tanulóké 1 százalékkal csökkent, a kisebbség nyelvét tantárgyként tanulóké ennek megfelelően 1 százalékkal nőtt. A német oktatásban 3,3 százalékkal, a románban 5,4 százalékkal emelkedett a számuk egy év alatt. A többieké csökkent: a szerb 18,3 százalékkal, a szlovén 8,3 százalékkal, a görög 4,2 százalékkal, a horvát 1,6 százalékkal.

Az ún. nyelvoktató főcsoport a kisebbségi nyelv tantárgyi oktatásához fűződő társadalmi érdeklődést hivatott kiszolgálni. Az 1996/97. tanévben nyelvoktató oktatásban vett részt a kisebbségi általános iskolák 80 százaléka, az általános iskolás tanulók 83 százaléka; a kisebbségi középiskolák 31 százaléka, a középiskolások 8 százaléka, 1997/98-ban a kisebbségi általános iskolák 81 százaléka, az általános iskolás tanulók 84 százaléka; a kisebbségi középiskolák 25 százaléka, a középiskolások 5 százaléka (17. c. melléklet).

* A 14. és a 17. sz. táblázatok adatai közti eltérések forrása az, hogy míg a 14. sz. táblázatban valamennyi kisebbség valamennyi tanulója szerepel, addig a 17. sz. táblázat csak a felsorolt nemzetiségekre vonatkozó adatokat tartalmazza. Nem tartalmazza az adatgyűjtéskor az „egyéb kisebbség” kategóriába kerülő – pl. bolgár, ruszin kisebbségekre vonatkozó adatokat.

A kisebbségi oktatás speciális formája az oktatási rendszeren kívüli kisebbségi oktatás. Az ún. vasárnapi iskolák szervezői és működtetői általában az országos önkormányzatok, finanszírozójuk az Oktatási Minisztérium. A “vasárnapi iskolákat” működtető kisebbségek komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy egységesítsék iskoláikban a tananyagot, elkészítsék az ott oktatott tárgyak (kisebbségi nyelv és irodalom, kisebbségi népismeret) részletes követelményeit, és hogy lehetőség szerint egy vagy több településen éljenek a Nemzeti, etnikai kisebbségek iskolai oktatása irányelvében biztosított lehetőséggel, azaz az adott település egyik iskoláját “bázisiskola”-ként felhasználva betagozódjanak a közoktatás rendszerébe. A “vasárnapi iskolák” tankönyvellátottsága igen esetleges. Érdemi változás csak a tananyag részletes követelményeinek elkészítését követően állhat be.

Az országban kisebbségi középfokú oktatás tizenkilenc tannyelvű, illetve kétnyelvű, egy cigány gimnáziumban, továbbá négy szakközépiskolában folyik (19. c. melléklet). Mindezek mellett elindult a kétnyelvű szakmunkásképzés is. A cigány tanulók esetében a középfokú oktatásnak, kollégiumi nevelésnek kiemelkedő szerepe van az értelmiség képzésében és a szakmaszerzésben.

A nyelvi arányok változása a középiskolát sem hagyta érintetlenül. Az 1992/93. tanévben a kilenc középiskola közül 1-1 román, szerb-horvát, illetve horvát, 3-3 német és szlovák volt. 1992-höz viszonyítva a német középiskolai oktatás fejlődött a legdinamikusabban (82,3 százalék), stagnált a szlovák, visszaesett a román (-22,9 százalék) tanulói létszám (19. d. és 19. e. mellékletek). Az 1992/93-as tanévben közös, szerb-horvát oktatási rendszer létezett, ezért arra az évre külön horvát, és külön szerb tanulói létszám nem állapítható meg. Itt a százalékos változás számításánál az 1993/94-es tanévet tekintettük kiindulópontnak. Eszerint az elmúlt 5 tanév során mind a horvát, mind a szerb középiskolai tanulói létszám érzékelhetően emelkedett.

A nemzetiségi középiskolai tanulók számának alakulása az utóbbi 6 tanévben

Az elmúlt időszakban a nyelvek közül a német és a szlovák tanulására nyíltak új lehetőségek, amelyek iránt mintegy 500 fővel érdeklődnek többen, mint korábban. A növekvő kisebbségi általános iskolás tanulólétszám csak később éri el a középiskolát. A többség az elmúlt tíz évben nem folytatta kisebbségi tanulmányait középfokon.

Az 1997/98-as tanévben a kisebbségi nyelven, illetve -nyelvet oktató középiskolák adatai a következőképpen alakultak:

Az intézményfenntartó önkormányzatokban a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevők becsült száma (iskolatípus szerinti adatok, 1998.)

A magyar felsőoktatásban kisebbségi humán értelmiségképzésről, ezen belül is döntően pedagógusképzésről beszélhetünk. 1998-ban megtörtént a kisebbségi pedagógus-képzőhelyek programjainak akkreditációja. A képzőhelyek szórtan, az ország különböző felsőoktatási intézményeiben találhatók (19. b. melléklet). A jellemző szerveződési modell az önálló tanszék vagy tanszéki csoport. A kisebbségi képzésre – helyzetéből adódóan, a német nyelvterület kivételével – jellemző az alacsony hallgatói létszám, ezért az átlagosnál magasabbak a fajlagos költségek, ami folyamatosan veszélyezteti nemcsak az oktatás színvonalát, de a tanszékek vagy tanszéki csoportok létét is. Jellemző a kis létszámú oktatógárda. A kisebbségi felsőoktatási feladatok ellátása további személyi és anyagi fejlesztést igényel.

A felsőoktatás normatív finanszírozási rendszerének bevezetésével a kis létszámú szakok – elsősorban a nemzetiségi szakok – működési feltételei romlottak, annak ellenére, hogy a finanszírozási rendeletek ún. kiegészítő normatívákat biztosítottak. Indokolt lenne e tanszékek elkülönített forrásból történő támogatása. Az oktatási tárca 1997-ben ösztöndíj adományozásával segítette 37 doktorandusz-képzésben résztvevő kisebbségi oktató, pedagógus tanulmányait.

A hazai képzés és továbbképzés mellett a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiataloknak – a német kisebbség kivételével – lehetőségük van ösztöndíj igénybevételével anyaországi képzésben, részképzésben illetve nyelvi-módszertani továbbképzéseken való részvételre. Ezeket általában kölcsönösségi alapon az anyaországokkal kötött tárcaközi egyezmények biztosítják. A németországi továbbképzéseket, részképzéseket az anyaország finanszírozza. Néhány kisebbség esetében (szlovák, szerb, horvát, román) az anyaország ösztöndíját is igénybe vehetik. A magyar állami ösztöndíjjal külföldön tanuló hallgatók adatai a következők: szlovák 13 fő, horvát 10 fő, román 16 fő + 6 fő doktorandusz képzésen, szerb 1 fő, szlovén 3 fő.

A magyarországi szerb és horvát oktatás különválását követően különösen szerb nyelvterületen jelentkeztek problémák a pedagógusképzés terén. 1997-ben az Oktatási Minisztérium illetékes főosztálya támogatásával beindult a Budapesti Tanítóképző Főiskolán a szerb nemzetiségi tanítói szak. Bár a szerb óvóképzés szervezeti keretei adottak Baján, a megfelelő személyi és egyéb, a tartalmi munkát érintő feltételek hiánya miatt ennek megteremtése a Budapesti Tanítóképző Főiskolán a közeljövő feladata. A kisebbségi tanszékek többségénél anyaországi lektor segíti az oktató munkát.

A cigányság esélyegyenlőségét megalapozó óvodai nevelés és iskolai oktatás eredményessége nagyban függ a pedagógusképzés és -továbbképzés szakmai minőségétől. Fontos, hogy a pedagógusok ciganológiai ismereteket is elsajátítsanak. Az oktatási tárca támogatásával több felsőoktatási intézményben tanszéki, speciálkollégiumi vagy önálló program keretében bevezették a romológiai ismeretek oktatását (Janus Pannonius Tudományegyetem – tanárképzés; Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola, Kaposvári Tanítóképző Főiskola – szakirányú tanítóképzés). A cigány kisebbséghez tartozó hallgatók aránya a felsőoktatásban alacsony. Az oktatási tárca támogatásával esélyeiket növelő előkészítő tanfolyamok ill. 0. évfolyammal kezdődő képzések valósultak meg több felsőoktatási intézményben (pl. Bárczi G. Gyógypedagógiai Főiskola, ELTE Tanárképző Főiskola, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem). A minisztérium ösztöndíjak adományozásával segítette a cigány fiatalok tanulását: 1997-ben 158 pályázó kapott e forrásból tandíjtámogatást.

A romológiai tanszéki csoportok létrejötte a cigány kisebbségi oktatáskutatás pozícióit is erősíti. Az oktatási tárca 1999-ben a cigány kisebbségi kutatásokra kiírt pályázatában kiemelt szerepet kapott a romológiai tanszékek, tanszéki csoportok támogatása.

Az elmúlt két évben az oktatási tárca kiemelten támogatta a kisebbségi pedagógusok továbbképzését, különösen a népismereti oktatásra való felkészítést, illetve a pedagógiai programok elkészítését segítő, és az új dokumentumok feldolgozására irányuló tréningeket. A nyelvi-módszertani továbbképzések esetében minden relációban igényt tartunk az anyaországok segítségére.

A NAT és az Irányelvek bevezetése, a költségvetési támogatások és több, az elmúlt években elkészült, a közoktatási törvényhez kapcsolódó, a kisebbségi oktatást is érintő dokumentum, továbbá a NAT és az Irányelvek bevezetésének tapasztalataiból adódó esetleges korrekciók megfelelő feltételeket teremtenek a kisebbségi oktatás tartalmi és szervezeti megújításához.

Továbbra is feszítő gond maradt a kistelepülések kisebbségi oktatási intézményeinek fenntartása. A kisebbségi oktatás kiegészítő normatív támogatásának összege ugyan megnőtt, továbbá az 1997. évi költségvetési törvényben megjelent egy új normatíva, a kistelepülések kis létszámú kisebbségi iskolái és óvodái fenntartásához nyújtott segítségként. A normatíva eredeti célja az volt, hogy a központi költségvetési források a közoktatási törvényben megfogalmazott 70 százalékos arányát segítsen biztosítani. Ezek azonban együttesen sem voltak elegendőek a fenntartási költségek elviselhető szinten tartásához.

1997-ben és 1998-ban a Kisebbségi törvény által létrehozott kisebbségi kompenzációs keret maradványának átcsoportosításával sikerült több önkormányzat ilyen jellegű terheit egyszeri alkalommal enyhíteni.

Magyarországon a kisebbségek kulturális ellátásának jogszabályi hátterét az Alkotmány, a Kisebbségi törvény, a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kulturális törvény), illetve a bilaterális kormányközi szerződések rendelkezései biztosítják.

A kisebbségi kultúra megőrzésében, fejlesztésében a kisebbségi önkormányzatoknak, illetve a helyi, települési, regionális és országos kisebbségi társadalmi szervezeteknek fontos szerepük van.

Az új Kormány létrehozta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. Az új minisztérium felállításával a szellemi és anyagi kulturális javak védelmét, az új alkotások megszületésének elősegítését, s a kulturális javaknak a mindennapi életbe, a polgárok hétköznapjaiba történő beemelésének segítését kívánta megoldani. A kisebbségi kulturális tevékenység szakmai, módszertani, tudományos feladatainak ellátásában szerepet játszik a kulturális tárca háttérintézménye, a Magyar Művelődési Intézet kisebbségi osztálya.

A kisebbségi kultúra támogatása ma Magyarországon állami dominanciájú. A kisebbségek által is lakott települések kulturális-közművelődési intézményeinek normatív támogatása az országban tevékenykedő más, azonos kulturális feladatokat ellátó intézményekével megegyező. A kisebbségi kultúra finanszírozásának kisebb része a pályázati úton elérhető céltámogatás. Az államháztartás forrásaiból kulturális intézmények működtetésére felhasználható hozzájárulások a fentiek többszörösét teszik ki, azonban ezeket az önkormányzatok kapják meg saját intézményeik fenntartására. A kifejezetten a kisebbségek kultúrájának támogatását szolgáló pénzeszközök más – országgyűlési, közalapítványi, társminisztériumi – források mellett a kulturális tárca szakfőosztályainak kezelésében vannak. Az elődminisztérium Kisebbségi Főosztályának 1997. és 1998. évi költségvetésére vonatkozó összegző anyagokat (amelyek természetszerűleg még oktatási adatokat is tartalmaznak) mellékeltük. (20. és 21. sz. mellékletek).

A kulturális tárca 1998. őszétől pályázatokat ír ki, illetőleg kuratóriumokat működtet a nemzeti, etnikai kisebbségek közművelődési/rendezvényi és irodalmi/könyvkiadási tevékenységének a támogatására, emellett – a lehetőségekhez mérten – folyamatosan eseti támogatást is nyújt kisebbségi kezdeményezésekhez.

A szaktárca Nemzeti és Etnikai Ügyek Főosztálya számára az 1999-es költségvetési évben a tervezett inflációnál kissé nagyobb mértékű keret, összesen 100 millió Ft áll rendelkezésre, amelynek felét a nemzeti, másik felét pedig a cigány kisebbségek támogatására fordítja.

A kisebbségi szervezetek közművelődési tevékenységet folytathatnak, erre – jogszabályok keretei között – intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn, ezeket a jogokat a Kisebbségi törvény rögzíti és biztosítja. Az országos önkormányzat jogosult kisebbségi színház, múzeumi kiállítóhely, országos gyűjtőkörrel rendelkező közgyűjtemény, könyvtár, kiadó, országos kulturális, művészeti, tudományos intézet, valamint országos közép- és felsőfokú oktatási intézmény létesítésére, fenntartására. E feladatokhoz költségvetési támogatást igényelhet.

A kisebbségek anyanyelvű könyvtári ellátásának törvényben meghatározott feladata a települési önkormányzatok közkönyvtáraira hárul. E feladatok nem minden kisebbség esetében teljesíthetők maradéktalanul. Az iskolai könyvtárak – a kisebbségi oktatásban résztvevő iskolák esetében – tartalmaznak kisebbségi nyelvű szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket. A közkönyvtári hálózat a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák, a szlovén kisebbség számára nyújt szolgáltatásokat az ország különböző helyein, több száz településen.

A hazai kisebbségi könyvtárak módszertani báziskönyvtára a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtár. A nagyobb arányú kisebbségi lakossággal rendelkező megyék megyei könyvtárai a regionális báziskönyvtári szerepet töltik be, míg a települési és iskolai könyvtárak közvetlenül elégítik ki az olvasói igényeket.

A könyvtári hálózattal rendelkező horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén kisebbségek rendelkezésére összesen 19 báziskönyvtár és több száz helyi és intézményi bibliotéka áll. A kisebbségi könyvtári rendszerben ellátatlan bolgár, görög, lengyel, ruszin, örmény, ukrán közösség önkormányzatai erőfeszítéseket tesznek a bázisállomány létrehozására. E törekvéseket a beszámolási időszakban a Kisebbségi Közalapítvány növekvő összegű, több millió Ft támogatással segítette: 1997-ben a könyvtárak, közgyűjtemények, műemlékek tematikára közel 8 millió Ft-ot, 1998-ban 11,56 millió Ft-ot fordított (25. sz. melléklet).

A hagyományosan kialakult és átalakult báziskönyvtári hálózat szerves része a megyei könyvtári rendszernek. Rendelkezik ugyan minden szolgáltatás nélkülözhetetlen feltételével: a kisebbségekhez életközelben lévő szolgáltató helyek hálózatával és a szolgáltatás szakmai infrastruktúrájával, ám a könyvtárak állománygyarapítását szolgáló források beszűkülése, amelyet tetéz a tény, hogy költségvetési szempontból a nemzetiségi ellátás drágább, mint az általános könyvtári ellátás, továbbá, az anyaországi küldemények esetlegessége miatt a könyvtári dokumentumok egy része elavult, hiányos, pótlásra, kiegészítésre szorul. A kisebbségek országos önkormányzatai szintén törekednek központi könyv- és videotár létesítésére, ám ezek a törekvések eddig részleges eredménnyel jártak.

Kisebbségi tárgyi emlékek gyűjtésével a magyar önkormányzati (megyei, települési) fenntartású múzeumok, valamint a budapesti Néprajzi Múzeum foglalkoznak. A kisebbségek lakóhelye szerinti megyei múzeumok regionális, illetve országos feladatokat is ellátnak. Ezek fenntartói a megyei önkormányzatok. A tájházak, a helyi múzeumi gyűjtemények működtetői a települési önkormányzatok, illetőleg magánszemélyek.

Jelenleg három bázismúzeum foglalkozik országos hatáskörrel kisebbségi tárgyi emlékek gyűjtésével (Tatán, Mohácson, Békéscsabán), mellettük 16 kisebb múzeumot (12 német, 1-1 cigány, román, ruszin, szlovén), két (cigány tematikájú) magángalériát és 41 tájházat tart nyilván a NKÖM. Gazdag, a kisebbségek hitéletét megelevenítő anyaggal rendelkezik az Evangélikus Országos Múzeum, a miskolci Magyar Ortodox Egyházi Múzeum. Európai hírű a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye fenntartásában Szentendrén működő Szerb Ortodox Egyházművészeti és Tudományos Gyűjtemény.

Napjainkban Magyarországon két, önálló épülettel rendelkező kisebbségi színház működik: a német nyelvű Deutsche Bühne Szekszárdon és a Horvát Színház Pécsett. Ezek fenntartói a települési, illetve a megyei önkormányzatok. Pomázon alapította meg a helyi önkormányzat és a Szerb Demokratikus Szövetség a Joakim Vujity Szerb Színházat, amely a két alapító fenntartásában Budapesten, illetve Lóréven működik. Az elmúlt évben megkezdődtek a tárgyalások az érintett kisebbségek országos önkormányzataival azokról a garanciákról, amelyek mellett a kisebbségi önkormányzatok saját fenntartásukba vehetnék át ezen intézményeket. A cigány kisebbség színházi produkciói több, általában fővárosi közművelődési intézményben láthatók, illetve e célt is szolgálja az 1999. januárjában Budapesten átadott Országos Cigány Információs és Művelődési Központ. A Kisebbségi Közalapítvány 1997-ben közel 4 millió Ft, 1998-ban 4,156 millió Ft célpályázati támogatást nyújtott a kisebbségek színházainak.

A közösségi házak most formálódó helyi hálózatának fenntartója általában a települési önkormányzat, amely a helyi kisebbségi önkormányzattal közösen működteti ezeket az intézményeket. A közösségi házak hatékonysága és megítélése kisebbségi területen döntően pozitív. A létrejött többfunkciós intézmények célja a helyi sajátosságok és szükségletek figyelembevételével a cigány közösségek helyi társadalomba való integrálódásának elősegítése. A Cigányokért Közalapítvány célpályázatai révén anyagi támogatást nyújtott cigány közösségi házak létrehozására, működésére (22. a. melléklet).

A kisebbségek által is lakott települések közművelődési intézményei kötelesek biztosítani a kisebbségi kulturális igények kielégítését. Az elmúlt időszakban megerősödött az önálló kisebbségi közművelődési intézményrendszer. Szerb vonatkozásban jelenleg a Szerb Országos Önkormányzat hivatala ellátja egy országos művelődési központ feladatait is. Megjelentek a kifejezetten kisebbségek számára létrehozott kulturális-közművelődési intézmények, pl. a Bolgár Kulturális Intézet és Könyvtár, cigány közösségi házak, Országos Cigány Információs és Művelődési Központ, Ukrán Kulturális Központ, Örmény Kulturális Központ, Szlovák Kultúra Háza, Szlovák Kulturális és Oktatási Központ, Lenau Ház, német közösségi házak, stb. Utóbbiak egy részének megvalósulását a kulturális tárca anyagilag támogatta.

A Kisebbségi törvény szerint az országos kisebbségi önkormányzat – a törvények keretei között – önállóan dönt, többek között jelképeiről és az általa képviselt kisebbség országos ünnepeiről. A kisebbségek többsége az anyaország címer nélküli nemzeti zászlaját, himnuszát használja és állami, nemzeti ünnepeit ünnepli. Többen megalkották már saját jelképeiket, kijelölték ünnepeiket, megalapították kitüntetéseiket.

Kivételt képez az anyaország nélküli cigányság és a ruszin kisebbség, valamint a szerbek, akik nem vették át a jugoszláv zászló és himnusz használatát, illetve Jugoszlávia ünnepeit. Ők a szerb nemzeti zászlót, a Jugoszláviában és Szerbiában nem hivatalos szerb himnuszt használják és Szent Száva napját ünneplik.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény a magyarországi egyházakat, felekezeteket, vallási közösségeket a társadalom fontos, értékhordozó és közösségteremtő tényezői közé sorolja. Miután a történelmi és a kisegyházak egyaránt magukba foglalnak a kisebbségekhez tartozó polgárokat is, egyes egyházak vagy kifejezetten kisebbségi jellegűek, vagy egyházközségeik, gyülekezeteik egy része hordoz ilyen sajátosságokat. A hitélettel kapcsolatos kormányzati feladatokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Egyházi Kapcsolatok Titkársága látja el, amely szoros kapcsolatot tart fenn a kisebbségek egyházi közösségeivel. (A beszámolási időszak első kétharmadában e Titkárság a Miniszterelnöki Hivatalon belül látta el e feladatot.)

Az említett törvény értelmében állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad, az egyházak pedig történelmi tapasztalatuk folytán ódzkodnak a hitéletre vonatkozó adataik nyilvánosságra hozatalától. Magyarországon legutoljára az 1949-es népszámlálás során rögzítettek az ország lakónépességének vallására vonatkozó adatot (26. sz. melléklet) Mindez megnehezíti a kisebbségek hitéletének számbavételét.

A magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségek hitéletében jelentős szerepet tölt be a Magyar Katolikus Egyház. A horvát, a lengyel és a szlovén kisebbség szinte teljes körűen római katolikus vallású. A németek többsége és a szlovák kisebbség egy része, a Dunántúli Közép-hegységben élők is római katolikusok. A magyarországi cigányság döntő többsége római katolikus, a szabolcsi térségben jelentős görög katolikus vallású közösség él, akik Hodászon saját templomot emeltek. Az örmények külön örmény katolikus lelkészséggel rendelkeznek. A Magyarországi Evangélikus Egyház hívei között megtalálhatók a Nyugat- és Dél-Dunántúlon élő németek, és nagy számban a szlovákok.

Közismert ugyanakkor, hogy a magyarországi nemzeti kisebbségek közül nemcsak önálló egyházi szervezettel rendelkezik a bolgár, a román és a szerb ortodox egyház, hanem igazgatásilag is az anyaországi egyház részét képezik. Budapest a székhelye a Bolgár Ortodox Egyház közép- és nyugat-európai metropolitájának. Három éve görög ortodox templom épült Beloiannisz faluban. A Román Ortodox Egyház Szinódusa 1999. február 21-én beiktatta a Magyarországi Román Ortodox Egyház első püspökét Gyula városában.

Az anyanyelvű hitélet gyakorlásának feltételei kisebbségenként és vallásonként különbözőek, több helyütt megnehezíti azt a krónikus lelkészhiány. Elenyészően kevés a nemzeti kisebbséghez tartozó, vagy az adott kisebbség nyelvét beszélő lelkész, emiatt kevés a kisebbségi nyelvű istentiszteletek száma is. Rendszeres német nyelvű istentiszteletet 15-20 településen tartanak, többek között Ágfalván, Baján, Budapesten, Pécsett, Kőszegen, Hajóson, Mohácson, Nemesnádudvaron, Sopronban, Solymáron, Pilisszentivánon, Szendehelyen, Szekszárdon, Pilisvörösvárott, Veszprémben és Mosonmagyaróvárott. Horvát nyelvű hitélet gyakorlására főleg a kistelepüléseken működő egyházközségekben van mód (Horvátzsidány, Szentpéterfa, Tótszerdahely, Felsőszentmárton, Katymár). Pécsett, Baján és Budapesten megszűnt a rendszeres horvát nyelvű istentisztelet. Felsőszölnökön hetente szlovéniai vendéglelkész misézik. A szlovákok anyanyelvű hitélete az utóbbi időben kezd kibontakozni, 28 településen van szlovák nyelvű istentisztelet. Létrehozás alatt áll a magyarországi szlovák evangélikusok missziója. A kőbányai lengyel római katolikus templomot néhány évvel ezelőtt országos hatáskörű lengyel perszonális plébánia rangjára emelték.

A beszámoló két évében a költségvetés az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz törvényben rögzített támogatást nyújtott (23. sz. melléklet). A táblázat nem teljes körű, néhány releváns egyházi támogatásra vonatkozó információt tartalmaz; az itt feltüntetett támogatások mellett az egyházak további költségvetési támogatásban is részesültek. A történelmi egyházak esetében nem állapítható meg a nemzeti kisebbségi célokra felhasznált támogatási összeg, mivel az az egyházak belső költségvetési rendszerén belül nem jelenik meg külön tételként.

A Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, a Magyarországi Román Ortodox Egyház és a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye nevesítetten részesült költségvetési támogatásban egyházi alapintézményei működtetése, egyházi közgyűjteményei fenntartása érdekében. 1998-ban a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye 16,83 millió, a Magyarországi Román Ortodox Egyház 9,86 millió és a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház 1,55 millió forint támogatást kapott.

Az Országgyűlés 1991-ben hozott törvénye értelmében az egyes volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezése megtörtént: a kártalanítás keretében vagy visszakapták eredeti ingatlanaikat, vagy megállapodás szerinti csereobjektum birtokába jutottak, más esetben örökös járadék formájú kártalanítás született.

A nemzeti, etnikai kisebbségek vallásukhoz ragaszkodnak, egyházi ünnepeiket és a hozzájuk kapcsolódó hagyományaikat hűségesen őrzik. Gyakoribbá váltak a zarándokutak, melyek sok esetben az anyaországba irányulnak. A Kisebbségi Közalapítvány 1997-ben 5.388.200 Ft, 1998-ban 5.564.240 Ft támogatást nyújtott a kisebbségek hitéleti programjaihoz.

Az utóbbi években a magyar Miniszterelnök több esetben tüntetett ki Kisebbségi Díjjal a hazai kisebbségi hitélet területén kiemelkedő tevékenységet végző személyeket, illetve egyesületeket: 1997-ben a katymári német és horvát közösség római katolikus plébánosát, az alsószentmártoni cigány közösség plébánosát, a hodászi cigány közösség egyházközségének vezetőit, 1998-ban a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületét.

1997-ben a Kormány egyházi kapcsolatokkal megbízott titkársága, az Országgyűlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága és a Nemzetközi Vallásszabadság Szövetség (IRLA) szervezésében nemzetközi szimpózium vitatta meg Budapesten az egyházaknak a megújuló társadalmakban betöltött szerepét. A szimpóziumon jelen voltak több kelet- és közép-európai volt szocialista ország egyházi és más vallási csoportokkal való kapcsolatokért felelős államigazgatási szerveinek vezetői. A tanácskozás résztvevői a magyar gyakorlat figyelembevételével készült Ajánlást fogadtak el. Az Ajánlás rögzíti, hogy az aláírók különös figyelmet szentelnek a nemzeti kisebbségek és vallási kisebbségek vallásszabadsághoz fűződő jogai megvalósulásának. A "Budapesti Ajánlást" is tartalmazó dokumentumot a Magyar Köztársaság Elnöke megküldte Európa valamennyi államfőjének.

A kisebbségek nemzeti, etnikai identitásának fennmaradásához nélkülözhetetlen saját történelmük, kultúrájuk ismerete. A közös hazában egymás megbecsülésének egyik legfontosabb támpontja egymás kölcsönös megismerése, a nemzeti, etnikai kisebbségek sajátos kultúrájának, történelmének, értékeinek, problémáinak ismerete. Az állam meghatározó szerepet vállal ebben, ám komoly felelőssége és szerepe van a kisebbségi önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, a kisebbségi értelmiségnek is.

A beszámolási intervallumban folytatódtak az utóbbi évtized kedvező tendenciái e téren: pozitív irányban változott a kisebbségi kutatás helyzete, szerepe és témaválasztása; folytatódott a kisebbségek saját kutatóintézeteinek alakulása, az egyes kisebbségek anyanyelvén művelt kutatások intézményesülése; a kutatóhálózat kibővülése akadémiai, egyetemi tanszéki, főiskolai, múzeumi, könyvtári kutatóhelyeken; növekedett a kutatások iránti igény egyrészt épp a kisebbségi önkormányzatok tevékenységének hatására, másrészt fokozódott a kisebbségek iránti érdeklődés, korábbi tabu-témák szűntek meg.

Megsokszorozódtak a felhasználó-központú kutatások, a hasznosíthatósági mutatók komolyak, akár a politikai döntéselőkészítésben, akár a nyelvi kutatásoknál, különböző iskolatípusokban, tankönyvírásban, nemzetiségi szakos tanárok posztgraduális továbbképzésében.

A kisebbségek hagyományainak, történelmének és jelenének vizsgálatára a '90-es évek elejétől vállalkoztak a kisebbségek által fokozatosan létrehozott kisebbségi kutatóintézetek, amelyek önismereti diszciplínaként foglalkoznak közösségük hagyományaival, jelenkori létével, így az 1989-ben elsőként megalapított Szlovák Kutatóintézet Békéscsabán. 1991-ben alakult meg a német kutatóközösség Pécsett, majd Budapesten az ELTE Germanisztikai Intézete melletti Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja, amely komoly feladatokat vállalt a hazai németség tudományos életében. 1993 folyamán hozták létre Gyulán a Magyarországi Románok Kutatóintézetét, majd ugyanezen évben Pécsett megalakult a Horvát Kutatóintézet. A Kisebbségi törvény és az önkormányzati rendszer közvetett hatására további kisebbségek hozták létre kutatóintézeteiket, így a bolgárok a Magyarországi Bolgárok Kutatóintézetét, amely az Országos Bolgár Önkormányzat fenntartásában működik; a ruszinok a Magyarországi Ruszin Tudományos Intézetet, amelyet egyesületük (MARUSZE) tart fenn. Az 1995 decemberében megalakult budapesti Cigány Kutatóintézeten kívül, amely jelenleg az Országos Cigány Önkormányzat mellett működik, létrejött 1997 márciusában Szekszárdon a Romológiai Kutatóintézet. A Néprajzi Múzeumban korábbról működik a Cigány Néprajzi és Dokumentációs Központ. 1997-ben az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat létrehozta a Magyarországi Lengyelség Múzeumát és Levéltárát. Az intézmény a hazai lengyelekkel kapcsolatos kutatómunka koordinátorává kíván fejlődni.

Az önálló kisebbségi közművelődési intézményrendszer erősödésével mára kialakult tehát az anyanyelvű kutatóintézeti hálózat a bolgár, a cigány, a horvát, a lengyel, a német, a román, a ruszin, a szlovák, az ukrán kisebbségek körében. A kisebbségi kutatóintézetek fenntartói vagy az országos önkormányzatok (cigány, bolgár), vagy az országos társadalmi szervezetek (szlovák, román, ruszin, ukrán), illetőleg beépültek valamely egyetemi oktatóhely keretébe (horvát, német). A szentendrei Szerb Ortodox Egyházművészeti és Tudományos Gyűjtemény keretében is folyik kutatómunka, illetve a Szerb Országos Önkormányzat az anyaországi tudományos intézetekkel együttműködve szervezi a magyarországi szerbekkel kapcsolatos társadalomtudományi kutatásokat.

Egyetemi, felsőoktatási, múzeumi kisebbségkutató műhelyek működnek az ELTE Szociológiai Intézetében, a pécsi JPTE Romológia tanszékén, a kaposvári, a zsámbéki Romológia tanszékeken, az ELTE Szláv tanszékén, a szegedi JGYTF több tanszékén, a nemzetiségi bázismúzeumokban Mohácson, Tatán, Békéscsabán, a budapesti Néprajzi Múzeumban, Miskolcon a Herman Ottó múzeumban, Székesfehérvárott a Szent István Király múzeumban.

A Kormány l997-ben az 1110/1997. (X.28.) sz. határozatával létrehozta az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványt, amely 1998. január 1-jén kezdte meg működését. Az 1998. évi költségvetés 50 millió Ft-ot, az 1999. évi költségvetés 40 millió Ft-ot biztosított ehhez. E közalapítvány működteti az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézetét. A nevezett Közalapítvány 1998-ban "A kisebbségek jelene és jövője Európában” címmel írt ki pályázatot többek között a hazai nemzeti, etnikai kisebbségek identitás-megőrzésének és asszimilációjának tényezőire vonatkozóan. A kutatások eredményeit folyamatosan publikálják a "Kisebbségpolitikai döntés-előkészítő tanulmányok" c. sorozatban.

1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia, Stratégiai Kutatási Programjának keretében létrehozta az Akadémiai Kisebbségkutató Műhely programirodát, amely kiemelten az akadémiai, összegző jellegű tudományos kutatásokat kívánja elősegíteni a hazai és a határon túli kisebbségkutatás terén. Első tanácskozása megvitatta a magyarországi kisebbségek nyelvi helyzetének kulcskérdéseit. 1999 áprilisában az MTA égisze alatt kerül megrendezésre a Kisebbségi Hivatal által kezdeményezett első országos kisebbségkutatási konferencia a hazai kisebbségek kérdéseiről. A stratégiai tanácskozás átfogó célja az együttgondolkodás: a legmagasabb szintű szakmai körök és a kisebbségek érdekképviseleteinek vezetői közötti eszmecsere, a tudományosan megalapozott válaszadás a magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségek súlyponti kérdéseire. A konferencia célja közvetíteni a kisebbségekkel kapcsolatos társadalmi elvárásokat az irányukban mindinkább aktivizálódott tudományos kutatás felé, tudománypolitikai irányelvek, stratégiák kidolgozása e munkaterület számára, ajánlások megfogalmazása.

A '90-es évek elején létrejött Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézetében a hazai kisebbségekre vonatkozó kutatások terén is születtek eredmények, mint a müncheni Süd-Ost Institut-tal együttműködésben elkészített és 1997-ben kiadott átfogó nemzetiségi bibliográfia, vagy más kiadványok.

Ezek mellett működik a Magyar Néprajzi Társaság keretein belül a Nemzetiségi Szakosztály, amely – követve elődje múlt század végi hagyományait – 25 év óta napjainkban is folyamatosan kutatja és publikálja a kisebbségek néprajzi értékeit. Az ELTE Szociológiai Intézetében működő UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszék főként a cigányságot érintő társadalmi folyamatok kutatásában vesz részt.

Az elmúlt években a központi intézetek mellett alakultak regionális kutatóműhelyek, kutatóközösségek, ilyen az 1997-ben létrejött Baranyai Nemzetiségi Kutató Munkaközösség. Jelentős interregionális, határon átívelő kisebbségkutató projektek valósultak meg, mint az öt ország régióit integráló Alpok-Duna-Adria Munkaközösség, amelynek Kisebbségek Munkacsoportját 1997-98-ban magyarországi soros elnök vezette. Országos és helyi kisebbségi önkormányzatok ösztönzésére fellendültek a nemzeti, etnikai kisebbségek helytörténeti kutatásai: például a Dél-Alföldön rangos monográfiák, tanulmánykötetek jelentek meg Békéscsaba, Gyula, Tótkomlós, Elek történetéről, amelyek méltó helyet és terjedelmet szentelnek az itt élő németek, szlovákok, románok, szerbek életének ábrázolására.

E területen az átfogó társadalomtudományi kutatások előfeltétele a nemzeti, etnikai kisebbségi népesség főbb demográfiai jellemzőinek, életkörülményeinek behatóbb ismerete. Az adatvédelmi törvény életbe lépése óta szenzitív adatnak számító nemzetiségi hovatartozásról ilyen ismereteket csupán népszámlálási ciklusban szerezhetünk. A soron következő, a 2001. évi népszámlálás előkészítése kapcsán az elmúlt két évben többlépcsős egyeztetési folyamat indult, amely jelenleg is folytatódik a Központi Statisztikai Hivatal és a kisebbségek képviseletei és szakmai fórumai között annak érdekében, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó lakosság számáról és összetételéről minél megbízhatóbb és tárgyilagosabb adatok kerüljenek összeírásra.

A kisebbségi kutatások finanszírozása terén komoly állami feladatok maradtak még az utóbbi évtized többcsatornás finanszírozási mechanizmusának kialakulása után is. Az Oktatási Minisztérium (úgyszintén az elődminisztériuma) a kisebbségi oktatási normatívák mellett a közvetlen kezelésében lévő előirányzatokból finanszírozza a kisebbségi oktatásfejlesztéssel, pedagógiai programokkal, kisebbségi kutatásokkal, kisebbségi kulturális programokkal, kisebbségi irodalmak ápolásával kapcsolatos tevékenységeket.

A kisebbségi kutatóintézetek működésének anyagi feltételeit 1997 végéig az MKM Kisebbségi Főosztálya biztosította, azóta ezt a feladatot nem sikerült megnyugtatóan megoldani.

Az oktatási szaktárca 1998-ban hirdetett pályázata a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi oktatásban felhasználható kutatásokat támogatja. A pályázat célja a kisebbségek népismeretének oktatást segítő, a magyarországi kisebbségek történetét, tárgyi és szellemi kultúráját feldolgozó anyanyelvű kutatások támogatása volt. Az oktatási célokat szolgáló program megvalósítására 12 kisebbségi kutatócsoport, kisebbségi kutatóintézet vállalkozott. A pályázatok megvalósítására biztosított költségvetési támogatás 26 millió forint volt. A tárca 1998-ban további nemzeti, etnikai kisebbséget támogató pályázatok útját (pl: doktorandusz-képzésben résztvevők számára ösztöndíj, kisebbségi oktatási intézmények, szervezetek nyári táborai, kisebbségi kisiskolák eszközfejlesztése, stb.) segítette.

A Kisebbségi Közalapítvány évente meghirdeti kutatási célpályázatait: 1997-ben 15 millió forintot fordított a kisebbségi kutatások támogatására, 1998-ban 14 milliót meghaladó összeget fordított kutatói (és művészeti) ösztöndíjakra, és számtalan kötet látott napvilágot a kiadás, terjesztés, műfordítás célpályázati támogatások révén (25. sz. melléklet). Az 1999. évre a Kisebbségi Közalapítvány újonnan meghirdette kutatói alkotói ösztöndíj-, valamint tudományos rendezvények és kutatói programok célpályázatait.

A nemzeti, etnikai kisebbségek értelmiségképzése keretében a pedagógusképzés- és továbbképzés mellett több országos kisebbségi önkormányzatot foglalkoztat a kutatói utánpótlás biztosítása, az alkotói munkára való felkészítés. Ez mindinkább a kisebbségi közélet vezetőinek aktív részvételével valósul meg. A korábbi évek-évtizedek szerzőgárdájához képest szinte évről-évre növekszik a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó szerzők száma és aránya, akik hathatósan kapcsolódnak be a kutatásba. Közülük kiemelkedő szakmai tevékenységéért a békéscsabai Szlovák Kutatóintézet vezetőjét a Miniszterelnök 1997-ben Kisebbségekért Díjjal tüntette ki.

Az elmúlt két évben a Kisebbségi Hivatal kisebbségkutató műhelysorozatot működtetett, amely a különböző kutatóintézetek, -műhelyek, és az országos kisebbségi önkormányzatok közötti kapcsolatteremtést szolgálta. Elősegítették a tudományos kutatás eredményeinek hasznosulását, visszaforgatását a kisebbségi lét különböző területeire: oktatás (népismereti tankönyvek), kisebbségi önkormányzatok programjainak megalapozása. 1997-ben és 1998-ban 9 tanácskozásra került sor, közel 30 előadás hangzott el, jelent meg szakfolyóiratban, vagy a Kisebbségi Hivatal elektronikus (Web) kiadványában. A találkozások alkalmat, fórumot jelentettek a hazai kisebbségek anyanyelven művelt tudományos kutatásainak bemutatására tágabb körben is, a „többségi" kutatók, illetve más kisebbségekhez tartozó kutatók tájékoztatására.

A jelentés tárgyát képező két év fejleményei közül több az évtizedes, vagy ennél régebbi múltra visszatekintő, így a Magyar Néprajzi Társaság múlt század végi hagyományainak szellemében negyedszázada folyamatosan megjelenő Nemzetiségi Néprajzi Tanulmányok (több kötete német, szlovák, román, horvát, szerb, görög nyelven jelent meg), vagy a békéscsabai nemzetközi nemzetiségi néprajzi konferenciák, amelyek sorában 1997-ben rendezték meg a hatodikat. A Magyarországi Románok Kutatóintézete évente rendezi tudományos szimpóziumait, 1998-ban került sor a nyolcadikra. Itt az intézet három szekciójában – történeti, nyelvészeti-irodalmi, néprajzi – az elért eredményekről számolnak be a meghívott hazai és anyaországi román értelmiségnek. A Szlovák Kutatóintézet tudományos eseményeit a jubiláló, szlovákok lakta településeken rendezi: pl. 1993-ban Békéscsabán (275. évforduló), 1996-ban Tótkomlóson (250. évforduló), 1997-ben Szarvason (275. évforduló).

Emlékülések tekintetében jellemzőek a közös történelmi múlt kapcsán rendezettek, mint az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezte Bem József, vagy Sobieski emlékülések, az örmény kisebbségi önkormányzatok szervezte megemlékezések az 1848-as szabadságharc mozzanatairól.

A kisebbségi kutatónak sajátos feladata a tudomány művelése mellett annak népszerűsítése, a források feltárása, különböző csatornákon való közvetítése, visszaforgatása a gyakorlatba, megismertetése a többségi társadalommal. E téren kiemeljük a budapesti Néprajzi Múzeum 1998-ban megnyitott "Romák Közép- és Kelet-Európában" című nemzetközi kiállítását. Színvonalas kutatási háttérre épül Pécsett a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának kiállítása a soknemzetiségű Baranya népművészeti kincseiről.

A Kisebbségi Hivatal 1998 januárjától szerkesztett elektronikus kiadványának külön tematikus fejezete (Kisebbségkutatás) tesz közzé az Interneten hazai és nemzetközi érdeklődésre számot tartó, tárgyilagos információkat, elemzéseket, magyar és angol, illetve kisebbségeink nyelvén a hazai kisebbségkutatás területéről (http://www.meh.hu/nekh). Nézettségére vonatkozóan kiemeljük, hogy egy év leforgása alatt több, mint 28.000-en tekintették meg, olvasták, illetve hívták le e web-lap anyagait.

Hazánk az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája ratifikálásával vállalta, hogy megfelelő intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a közszolgálati feladatokat ellátó média kisebbségi nyelveken készült műsorokat is programba iktasson. E nemzetközi jogi érvényű, kisebbségvédelmi dokumentumokban is rögzítetten, megkönnyíti a kisebbségi nyelveken készült rádió és televízió-műsorok rendszeres sugárzását. Vállalja legalább egy, a kisebbség anyanyelvét használó sajtóorgánum létesítését és fenntartását, fedezi e tömegtájékoztatási eszközök többletköltségeit, támogatja a kisebbségi újságírók képzését.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: rádiózásról és televíziózásról szóló törvény) rögzíti, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató kötelessége elősegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatást, köteles kiemelt figyelmet fordítani a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális értékeinek megjelenítésére.

A Magyar Köztársaságban az információk és vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt műsorok szabadon vehetők. A műsorok nem sérthetik az emberi jogokat, és nem lehetnek alkalmasak a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. Köteles a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és más kisebbségek méltóságát és alapvető érdekeit tiszteletben tartani, nem sértheti más nemzetek méltóságát.

A nemzeti, etnikai kisebbségek országos önkormányzatai a közszolgálati műsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló műsoridő felhasználásának elveiről önállóan döntenek. A törvény kötelezi a közszolgálati műsorszolgáltatót a kisebbségi önkormányzat döntésének figyelembevételére.

A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumába, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény előírása szerint, közösen egy-egy tagot delegálhatnak a kisebbségek egy-egy évre, rotációs rendszerben. A kisebbségek országos önkormányzatai 1996-ban delegálták képviselőjüket e grémiumba, 1997-ben viszont nem éltek ezzel a jogukkal. A közszolgálati Magyar Televízió kuratóriumba 1998-ban a szerb, a Duna Televízió képviselő-testületébe pedig a lengyel kisebbség delegált kuratóriumi tagot. Az 1999-es évre vonatkozó kuratóriumi tagság kijelölése és delegálása jelen beszámoló zárásával egyidejűleg történik.

A Magyar Televízió 1978 óta sugároz kisebbségi műsorokat. (Elsőként a horvát, német, szerb, szlovén kisebbség számára készültek adások, 1982-től román, 1983-tól szlovák nyelvű műsorok, majd 1993-tól a cigány kisebbség számára készülő műsorok is sugárzásra kerültek). 1998-tól a Kisebbségi törvény által honos népcsoportnak minősített 13 kisebbség közül 12 számára készít rendszeresen jelentkező műsorokat a Magyar Televízió.

A cigány, a horvát, a német, a román, a szlovák kisebbség számára hetente, a szerb, a szlovén kisebbség részére 2 hetente, a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a ruszin kisebbségnek pedig havonta jelentkező országos sugárzású televíziós műsora kerül adásba. A magyar közszolgálati televízióban készítendő ukrán kisebbségi műsor beindítására vonatkozó ajánlás a Magyar-Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság 1998 decemberében megtartott ülésén fogalmazódott meg.

A kisebbségi műsorok az ország négy városában készülnek: Budapesten (cigány, görög, lengyel, örmény, ruszin, szerb), Pécsett (horvát, német), Szegeden (román, szlovák) és Szombathelyen (szlovén). A szerkesztőségek működését a Magyar Televízió Regionális, Kisebbségi és Határon Túli Főszerkesztősége koordinálja. A hetente és a kéthetente műsorra kerülő adások időtartama 25-25 perc, ezek a cigány magazin kivételével magyar nyelvű feliratozással készülnek. A további öt kisebbség havonta jelentkező, Rondó című közös programjának időtartama 50 perc. Ugyancsak 50 perc műsoridőben jelentkezik havonta három alkalommal az Együtt című, magyar nyelvű kisebbségi műsor. Sugárzásuk az országos terjesztésű, földi továbbítású MTV 1. programján, a hét különböző napjain a délutáni órákban történik. Az adások ismétlésre kerülnek az adott hét szombati napjának délelőttjén a műholdról sugárzott MTV 2. programján. A Magyar Televízióban jelenleg havonta 800 perc kisebbségi adás készül. Az anyanyelvű

kisebbségi műsorokat kiegészítik a kéthetente jelentkező, a kisebbségekről szóló magyar nyelvű magazinműsorok.

A Magyar Rádió 1998-tól valamennyi magyarországi nemzeti, etnikai kisebbség számára sugároz anyanyelvű nemzetiségi rádióműsort. A jelenlegi műsoridő így napi több, mint 10 óra. A legtöbb műsoridővel a szlovák kisebbség (heti 870 perc) rendelkezik. A horvát, a német és a román kisebbségnek heti 840 perces műsorideje van. A szerb kisebbség heti 630 perces adásidővel rendelkezik. A cigányok számára heti 180 perc, a szlovén kisebbségnek pedig heti 60 perces kisebbségi műsort ad a közszolgálati Magyar Rádió. Legújabban heti 30 perces műsoridőben, naponta váltva, országos sugárzással jelentkezik a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a ruszin, az ukrán kisebbségi rádióműsor. Az országos kisebbségi rádióadások az esti órákban 18.30 és 21.30 között kerülnek sugárzásra. A műsorok az URH OIRT, illetve valamennyi regionális stúdió hullámhosszán (közép-hullám, URH CCIR) foghatók (27. sz. melléklet).

A kisebbségi műsorok sugárzási időpontját, valamint a műsorkészítés tárgyi és szervezeti feltételeit illetően a kisebbségek önkormányzatai részéről gyakran éri bírálat a közszolgálati médiát. E kérdésekkel a kisebbségi ombudsmant is megkeresték. Kiemelendő a Magyar Rádió nemzetiségi adásait érintő ombudsmani vizsgálat. A Magyar Rádió az Országgyűlés üléseit élő egyenes adásban közvetíti, s az ülések elhúzódása esetén a műsorrend szerint soron következő adások, ezek között a kisebbségi adások kezdési időpontja későbbre tolódik, esetleg elmarad. Az ombudsman álláspontja szerint a Magyar Rádiónak ez a műsorsugárzási gyakorlata a kisebbségek anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatása törvényben megfogalmazott követelményének megsértését jelenti. Ezt a kisebbségi ombudsman által is kifogásolt jelenséget továbbra sem sikerült megoldani.

A nemzeti, etnikai kisebbségek írott sajtójának támogatását a Kisebbségi Közalapítvány biztosítja, népcsoportonként legalább egy országos terjesztésű újság költségvetési támogatására nyújt anyagi fedezetet. A cigány kisebbség esetében, tekintettel a népcsoport és szervezetei sajátos helyzetére, egynél több lap költségvetési támogatását biztosítja. A Közalapítvány 1998-ban 13 kisebbség 17 országos terjesztésű újságjának finanszírozását biztosította. (22. sz. melléklet). E célokra a Közalapítvány 1999 elején 200 millió Ft-ot különített el. Tekintettel arra, hogy a kisebbségi anyanyelvű sajtó folyamatos megjelentetése a kisebbségek alapvető joga, ám önfenntartása nem elképzelhető, a Közalapítvány kuratóriuma a teljes körű finanszírozásra törekszik. Az országos terjesztésű lapok támogatása mellett a Kisebbségi Közalapítvány anyagi segítséget nyújt a helyi illetve regionális írott sajtó anyanyelvű mellékleteinek, illetve a kisebbségek speciális folyóiratainak megjelentetéséhez. A kisebbségek országos terjesztésű lapjai a kisebbségek önkormányzatai, illetve szervezetei tulajdonában vannak.

A kisebbségi lapok megjelentetését egyéb alapítványok (a Soros Alapítvány) is támogatják, illetve a Kisebbségi Közalapítvány is anyagi hozzájárulást biztosít interetnikus tematikájú folyóiratok, mint pl. a Barátság számára. A Kisebbségi Közalapítvány 1998-ban 2 millió forintot ítélt meg a nagy példányszámú, országos terjesztésű Magyar Nemzet c. magyar nyelvű napilap havonta megjelenő 4 oldalas kisebbségi tematikájú melléklete megjelentetéséhez. Kiemelendő, hogy kisebbségi önkormányzatok, működési költségeik terhére anyanyelvű időszaki lapokat jelentetnek meg, így a Bolgár Országos Önkormányzat 1995 óta adja ki a Balgarszki Vestnik c. havi lapot, de időszaki kiadványokkal jelentkezik a fővárosi német és a szlovák önkormányzat is.

A cigány kisebbség sajátos helyzetére való tekintettel és az ezzel kapcsolatos kiemelt tájékoztatás érdekében önálló civil sajtóiroda működik, Roma Sajtóközpont néven. A kisebbségek sajtóját illetően további információ, hogy 1998-tól kezdődően a szerb kisebbség hetilapja, a Srpske narodne novine c. újság az Interneten is olvasható, 1999 elejétől a szlovák kisebbség lapja, a Ľudové noviny szintén megjelenik a világhálón is. A Kisebbségi Közalapítvány jelentős anyagi támogatásával a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége hamarosan saját honlapon jelentkezik az új tömegkommunikációs közegben.

A magyarországi kisebbségek helyzetéről folyamatosan beszámoló Magyar Televízió, Duna Televízió és Magyar Rádió mellett a települési önkormányzatok, illetve más működtetők tulajdonában lévő médiák rendszeresen szolgáltatnak kisebbségi anyanyelvű műsort. Regionális sugárzású televíziók adnak kisebbségi műsort (pl. Zemplén TV). Számos helyi rádió-, és televízió stúdió sugároz kisebbségi adást (Gyula Rádió, Bajai Közösségi Televízió, Csaba TV stb.).

A Kisebbségi Közalapítvány célpályázatok útján ösztönzi a helyi kisebbségi média működtetését, a kábeltelevíziós anyanyelvű kisebbségi műsorok készítését és sugárzását. Célja a kisebbségek anyanyelvének elismertetése a közélet valamennyi szintjén. A Közalapítvány 1998-ban 15 millió forintot biztosított e feladatok támogatására. A kábeltelevíziós anyanyelvű kisebbségi műsorok készítésére és sugárzására 1998-ban meghirdetett pályázatára több, mint 30 helyi szerkesztőség nyújtott be támogatási igényt. Horvát, német, román, szlovák, szerb anyanyelvű, illetve cigány kisebbségi televíziós és rádiós műsorok készítésére biztosított anyagi hozzájárulást a Kisebbségi Közalapítvány és 1999-es célpályázatai között is kiemelten kezeli e terület támogatását (25. sz. melléklet).

A kisebbségi könyvkiadást szinte teljes egészében a költségvetés finanszírozza, a Kisebbségi Közalapítvány mellett a kulturális tárca (korábban a Művelődési és Oktatási Minisztérium) közvetítésével. A NKÖM kisebbségi főosztálya évente 1-2 alkalommal pályázatot ír ki nemzeti, illetve etnikai kisebbségi művek megjelentetésére (21. sz. melléklet). A beérkezett pályaművek rangsorolásába, a támogatások elosztásába bevonja az országos kisebbségi önkormányzatokat is. A kötetek, továbbá kép- és hanghordozók közzétételére fordítható összeg évente nő: 1998-ban a kulturális tárca támogatásával 60 nemzetiségi irodalmi mű jelent meg (28. sz. melléklet).

A minisztériumi támogatás odaítéléséről 1997-ig a kisebbségek országos önkormányzatainak küldötteiből álló Nemzetiségi Szerkesztőségi Tanács döntött. A főleg magyar nyelvű cigány szerzőktől származó irodalmi művek kiadásának támogatásáról egy 5 tagú kuratórium foglalt állást. 1998-tól kezdődően a NKÖM a kisebbségek országos önkormányzataival előzetesen egyeztetve, a preferenciák figyelembevételével, egy 6 tagú (a cigány irodalmi kuratórium esetében 8 tagú) grémium döntése alapján az egyes kisebbségeknek biztosított támogatásokat közvetlenül a kisebbségek országos önkormányzatai számára nyújtja. A kisebbségek nyelvén készült könyveket a kisebbségi szervezetek adják ki.

A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége 1992-ben Noi, a Szerb Demokratikus Szövetség pedig 1993-ban Izdan néven kisebbségi kiadót hozott létre. Az 1990-ben alakult Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetsége célja a magyarországi német kisebbség múltjának és jelenének irodalmi, művészi eszközökkel történő feldolgozása, ezáltal a magyarországi németség identitástudatának erősítése, a német nyelvű írásbeliség-, a Kárpát-medence német irodalmi és művészeti hagyományainak megismerése, dokumentálása és publikálása. Közreműködésével több kötet jelent meg.

1996-ban jött létre a kulturális elődminisztérium támogatásával az Osiris Kisebbségi Könyvesház, amely anyaországi kiadványok behozatalával, terjesztésével, hazai kisebbségi könyvek árusításával és kulturális programok szervezésével foglalkozik. Kisebbségi nyelvű könyvkiadással más kiadók is foglalkoznak (pl. Etnikum, Útmutató, Comp-press, valamint a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt).

A Kisebbségi Közalapítvány kiadói, terjesztői, műfordítói célpályázatain keresztül e tevékenységre 1997-ben 19,40 millió Ft, 1998-ban ezt meghaladó összegű támogatást nyújtott. 1998-ban a kisebbségi évkönyvek kiadását külön 6,3 millió Ft-tal támogatta.

A hazai kisebbségek kutatóintézeteinek rendszeres tudományos tanácskozásain elhangzott előadások megjelennek magyar és/vagy nemzetiségi nyelveken, gyakran valamely világnyelven is. A publikációk sajátos vonulatát jelentik a nemzetiségi oktatást szolgáló nemzetiségi népismereti tankönyvek, amelyek közül a Cigány népismereti tankönyvet (Kaposvár,1998.) említjük. Az Útmutató kiadó nemzetiségi kézikönyv sorozata kötetenként összefoglaló alapismereteket tesz közzé egy-egy nemzetiségről (eddig a szlovákokról, a németekről szóló kötetek jelentek meg); magyar nyelvű kiadásai a többségi társadalomhoz szólnak, 1998-ban angol, illetve német nyelven is kiadták e könyveket.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a Kisebbségi Hivatal közreműködésével 1999 elején a kisebbségi önkormányzati munka szakmai támogatására szakismereteket és gyakorlati példákat tartalmazó kisebbségi kézikönyvet jelentetett meg, amely az eddigi képzések, tanfolyamok kiegészítőjeként hiánypótló szerepet tölt be e téren.

Az időszakos kiadványokat illetően a '90-es évek elejétől indult kisebbségkutató szakfolyóiratok a Regio – Kisebbség, Közösség, Kutatás, a Pro Minoritate, a Kisebbségkutatás, amelyek magyar nyelven, idegen nyelvű összefoglalókkal jelennek meg, esetenként teljes angol verzióban. 1997-ben ünnepelte negyedszázados fennállását a Nemzetiségi Néprajzi Tanulmányok, 1998-ban indult a Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja új kiadványsorozata, a Magyarországi Német Archívum (Ungarndeutsches Archiv). Egy éve jelenik meg a Körtánc Alapítvány kiadásában a minden kisebbséget érintő Körtánc Füzetek sorozat, amelynek tematikus számai egy-egy hazai kisebbség tudományos ismeretterjesztő bemutatására törekednek.

A millenniumot köszöntő kezdeményezés, a “Száz magyar falu könyvesháza" projekt keretében, a tervek szerint a 100 kismonográfia sorozat könyvei között nemzeti, etnikai kisebbségek lakta települések helytörténetét feldolgozó kiadványok is megjelennek.

A nyelvhasználat tekintetében a hazai 13 kisebbség három nagyobb csoportra tagolódik. Az első “csoport” a cigányság, melynek nagyobb hányada – mintegy 80 százaléka – magyar anyanyelvű. Itt a kisebbségen belüli kisebbség nyelvhasználati jellemzői a második csoportba sorolják ezeket a közösségeket.

A második csoportba azok a kis létszámú kisebbségek tartoznak, amelyek közösségeihez az elmúlt évtizedekben a kisebbség összlétszámához képest nagy arányban érkeztek az ún. "családi bevándorlás" keretében az anyaországokból olyan, a kisebbség életébe azonnal bekapcsolódó személyek, akik a magyar nyelvet nem, vagy csak minimális szinten ismerik (mint a lengyelek, örmények, ukránok). Ezekre a közösségekre jellemző az aktív anyanyelv-használat mind a családi-, mind a közéletben. Esetükben a nyelv átörökítése terén várhatóak problémák. Az ún. vasárnapi iskolák csak a családban megszerzett nyelvismeret elmélyítését képesek szolgálni, a nyelv iskolai elsajátíttatása terén még nincsenek tapasztalatok. Az esetleges újratanulás iránti igény ezen kisebbségek esetében még jellemzően nem jelent meg, ám várhatóan a következő generációk nyelvhasználati szokásai el fognak térni a most aktív generációétól.

A harmadik nagy csoportot a nagyobb létszámú, az ország mai területén még az eredetországban lezajlott nyelvújítási mozgalmak megjelenése előtt megtelepedett, így jellemzően a nyelv archaikus nyelvjárási formáit beszélő közösségek alkotják (pl. a horvátok, a szlovákok, a szlovének). Ezek a kisebbségek nyelvileg jórészt asszimilálódtak, a múltban az anyanyelv használatának színterét a család jelentette, mára már a családi anyanyelvhasználat is a minimálisra korlátozódik.

Ezeknél a kisebbségeknél az önkormányzatok létrejötte bizonyos, még csupán korlátozott hatású elmozdulást jelentett a holtpontról. Az önkormányzatok erőfeszítései, hogy elérjék az anyanyelv “rehabilitációját”, vagyis hogy a kisebbségi nyelv – immár nem az archaikus tájnyelv, hanem a kisebbség anyanemzetének irodalmi nyelve – megjelenjen a közéletben, hoztak bizonyos eredményeket.

A nyelv újratanulását, a nyelvhasználat előtt álló tér kiszélesedését eredményezheti az oktatásban folyó átalakulás. A kisebbségi nyelvi és irodalmi követelmények részletes kidolgozásával, a pedagógus-továbbképzés kötelezővé tételével megnyílt a lehetőség az iskolai nyelvoktatás erősítése előtt. A helyi kisebbségi önkormányzatok kisebbségi és közoktatási törvényben lefektetett véleményezési és egyetértési jogosítványai garantálhatják a kisebbségi nyelv oktatásának védelmét.